Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 100-125. szám)

1953-05-01 / 100. szám

2 Három év és tíz hónap alatt teljesítette első ötéves tervét a Bolgár Népköztársaság A Bolgár Távirati Iroda jelenti: A Bolgár Népköztársaság állami tervbizottsága és a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő Statisztikai Hivatal igazgatósága nyilvánosságra hozta a Bolgár Népköztársaság 1949—1953 közötti első ötéves terve teljesítéséről készült jelentését A Bolgár Népköztársaság 1949—1953. évi első népgazdaságfejlesztési tervét határidő előtt hajtották végre. Egész sor fontos feladat megoldásánál jelentősen túlteljesítették az előirányzatokat Az ipar területén az ötéves terv feladatul tűzte ki, hogy az ipari termelés 1953-ig az 1948. évi termelési sánt 2-2-szeresére kell növelni. 1952-ben, az ötéves terv negyedik évében az ipar termelése 2,4- szeresen szárnyalta túl az 1948. évi termelési eredményeket. Az ötéves terv ipari termelési célkitűzéseit 3 év és 10 hónap alatt teljesítették. A mezőgazdaság területén azokat a feladatokat, amelyeket a Bolgár Népköztársaság ötéves terve a mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létesítésén alapuló szocialista átalakításával és a gabonatermeléssel kapcsolatban tűzött ki, lényegében megoldották. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben tömörült a szegény- és középparasztok legnagyobb része. 1952. végén a termelőszövetkezetek száma 2738-ra emelkedett, földjeik területe pedig elérte a megművelt földterület 2005 százalékát- Emelkedett az állami gazdaságok száma is. A népgazdaság valamennyi területének gyors fejlődése nyomán a tervteljesés négy esztendeje alatt a munkások és alkalmazottak száma 333.043 fővel emelkedett. A munkanélküliség tejesen megszűnt. Az 1939. évi szinttel szemben az ipari munkások évi reálbére 1952-ig 38 százalékkal emelkedett, ugyancsak nőtt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak jövedelme is. A Bolgár Népköztársaság állami tervbizottságának és a Bolgár Népköztársaság miniszteri tanácsa mellett működő Statisztikai Hivatal igazgatóságának jelentése befejezésül megállapítja: „A bolgár nép, amikor három év és 10 hónap alatt sikeresen teljesítette az első ötéves népgazdasági tervet, a szocializmus építésében történelmi jelentőségű eredményt ért el és lerakta azoknak a még nagyobb eredményeknek szilárd alapjait, amelyeket a következő ötéves tervben ér majd el a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának még gyorsabb emelése terén.1. J. V. Sztálinról nevezték el a román néphadsereg legfelső katonai iskoláját J. V. Sztálinnak, minden idők legnagyobb katonai lángelméjének emlékére, a román néphadsereg legfelső katonai iskolája a „J. V. Sztálin katonai akadémia” nevet kapta. Ez alkalomból rendezett ünnepség során zászlót adományoztak a J. V. Sztálin katonai akadémiának. A zászló átadása alkalmával Emil Bodnaras hadseregtábornok, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek minisztere mondott beszédet. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának levele a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához A „rHumanité‘‘ közli a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának levelét a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához. A levél köszönetet mond a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának azért a gondos ápolásért, amelyben Maurice Thorez elvtárs a Szovjetunióban részesült. „Maurice Thorez hazatérését a francia nép mérhetetlen örömmel fogadta — hangzik a levélben. — Ez az öröm nemcsak pártunk sorait és barátainkat érinti, hanem kiterjed a dolgozók minden rétegére. A lelkes bizalom és öröm érzéséhez, bensőséges, mély hála járul az önök dicsőséges pártja, annak Központi Bizottsága, a szovjet kormány és szeretett tanítónk, a halhatatlan Sztálin elvtárs iránt. Maurice Thorez irányításával még szilárdabban élére állunk a munkásosztálynak és Franciaország népének, tovább erősítjük megbonthatatlan kapcsolatainkat Lenin és Sztálin nagy országával, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártjával. K. J. Vorosilov a szovjet tábornokok és tisztek egy csoportjának érdemrendeket nyújtott át K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke érdemrendet és érmeket nyújtott át szovjet tábornokok és tisztek egy csoportjának. Lenin-rendet nyújtott át Sz. M. Bugljoniij marsallnak, akit 70. születésnapja alkalmából a szovjet államnak tett kiváló katonai szolgálataiért tüntettek ki Lenin, renddel. K. J. Vorosilov szívélyes szerencsekívánatait fejezte ki Bugyonnij marsallnak a magas kitüntetés alkalmából és további sikereket kívánt neki. A szovjet hadsereg tábornokai és tisztjei egy nagy csoportjának Vorosilov elvtárs különböző érdemrendeket és érmeket nyújtott át a szovjet hadseregben teljesített hosszú és kifogástalan szolgálatukért. A kitüntettek nevében A. J. Harezov vezérőrnagy és a A. N. Kuznyecov ezredes szólalt fel. Adenauer Párizsba és Londonba utazik Adenauer május 11-én Párizsba utazik — jelenti a „DPA”. Adenauer részt vesz a Schuman-terv szervezet párizsi értekezletein, majd tovább utazik Londonba, hogy ott megbeszéléseket folytasson Churchillel Három és félévi börtön más állapotban van vezetésért A megyei bíróság tegnap délelőtt tárgyalta Radics László autóbuszvezető bűnügyét. Radics László március 14-én azt a feladatot kapta, hogy kocsijával az egyik építkezés dolgozóit lakóhelyükre szállítsa. Annak ellenére, hogy tisztában volt feladatával, azzal, hogy milyen felelősséggel jár egy gépkocsi vezetése, elindulás előtt italozni kezdett. Az italozásnak az lett az eredménye, hogy a dolgozókkal teli autóbusz röviddel az indulás után egy mély árokba borult. A baleset következtében 16 személy megsérült, maga az autóbusz is komoly mértékben megrongálódott. Radics ezzel a minősíthetetlen magatartással nemcsak a közlekedésrendészeti szabályokat sértette meg súlyosan, de komolyan veszélyeztette a gondjára bízott dolgozók életét, testi épségét is. A járásbíróság a tanúk kihallgatása után Radics Lászlót — figyelembe véve az eset súlyosságát — három és félévi börtönre ítélte és örökre eltiltotta a gépkocsivezetéstől. 11 legjobb állami gazdasági traktorosok sztahanovista kitüntetést kaptak Május 1. tiszteletére az állami gazdaságok és erdők minisztere sztahánovista jelvényt adományozott 12 legjobb állami gazdasági traktorosnak. Megkapta a sztahánovista jelvényt ez alkalomból Lakatos Piroska és Molnár Julia, a darvas állami gazdaság két kiváló traktorosnője. MB XIm 1. PÉNTEK A Francia Kommunista Párt nagy győzelme Franciaországban már hosszú hetekkel a községtanácsi választtások előtt megindult a lázas választási hadjárat. A burzsoá pártok, amelyek képviselői csupán önző politikai célokra használják fel az önkormányzati szervekben való részvételüket, igyekeztek kisebbíteni a választások politikai jelentőségét. Mivel — szemben a kommunista vezetés alatt álló községtanácsok eredményes, a dolgozók jogait védő munkájával és intézkedéseivel — nem tudtak működésükről eredményeket felmutatni, szívesen hangsúlyozták hogy a választások „politikamentesek” és kizárólag csak „közigazgatási” jelentőségűek. A választások során bebizonyosodott, hogy az ilyen politika, amely háttérbe szorítja a bel- és külpolitika legégetőbb kérdéseit, nem veszi számításba a dolgozó. Icát, nem orvosolja azok sérelmeit, hiába használ nagy szavakat, különböző választási fogásokat és listakapcsolásokat, nem számíthat a nép támogatására. A Francia Kommunista Párt nem titkolta el a nép előtt a valóságot. Leleplezte a francia kormány aljas mesterkedéseit és annak következményeit- Felhívásában rámutatott, hogy a fokozott fegyverkezés, az államgépezet fassizálása, az, hogy az ország amerikai támaszponttá válik a kormlmány reakciós politikájának eredmíménye. Bizonyítékok sorát tárta a nép elé, amelyek mind arról tanúskodnak hogy a kormány és az őt támogató pártok juttatták Franciaországot a munkanélküliség, a nyomor és a fokozott elszegényedés útjára. A Francia Kommunista Párt felemelte szavát a vietnami háború megszüntetéséért, követelte a Schuman-terv, a bonni és párizsi szerződések elutasítását, gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal, követelte az öt nagyha, falom közötti békeegyezmény megkötését. Ezek a népet a legmélyebben és leginkább érintő kérdések, mély visszahangra találtak a nép körében. A francia községtanácsi választások bebizonyították, hogy a nép töretlenül bízik a Francia Kommunista Párt politikájában. Hiába jósolta meg néhány nappal a választások előtt Bruce belügyiminiszter a kommunisták vereségét, a kommunisták nem elveszítették, hanem megerősítették állásaikat. Párizsban, a nagyipari központokban és másutt is emelkedett a Kommunista Pártra leadott szavazatok száma. Mindenütt nagy többséggel választották meg a kommány által letartóztatott és üldözött kommunista és szakszervezeti vezetőket a községtanácsba. Az elmúlt években a kommunista vezetés alatt álló községtanácsok a nehéz viszonyok között is értek el eredményeket és munkájukkal nagy népszerűségre tettek szert. A nép érdekében kifejtett munka most meghozta gyümölcsét. A Francia Kommunista Pártnak a győzelemmel kapcsolatban kiadott közleménye erről így ír: „Pártunk továbbra is első pártja Franciaországnak A községtanácsi választásokkal nagyszerű választ adott a francia munkásosztály, a francia nép az áruló és a háború politikájára, amelyet a burzsoázia vezetőkörei folytatnak.” IPARI TANULÓK VIDÁM ÉLETE Hajnali 4 órakort azzal ébresztette Tóth András suszterinast mestere, hogy oldalba bökte s rákiáltott: „Ébredj, te hétalvó’’. Attól kezdve nem volt nyugvása. Tisztába tenni a gyerekek szobáját, megetetni a disznót, elszaladni tejért a filszerüzletbe, aztán be a műhelybe __ de nem dolgozni! Kezébe nyomtak egy cipőt, megadták a címet, hogy hova vigye és még utána ordította a segéd: tíz perc múlva itthon vagy, mert ha nem ... ! Rohant Andris, holtfáradtan ért haza, de azért nem kerülte el a nyaklevest és a szidást: későn jöttél! Kilenc óra körül végre odaadtak neki egy munkát, örömmel vette kezébe, mert nagyon szerette szakmáját. Leült, de rögtön fel is ugrott és jajgatva szaladt ki az udvarra __ kórusban nevettek a segédek __ szeget tettek a háromlábú székre. Reszketve jött vissza, csendesen letelepedett és munkájába merült. Egyszer csak kirepült alóla a szék, a cipő meg beleesett az áztató vederbe. Újra durva nevetéssel gyűltek köré a „segéd urak”, megvoltak elégedve tréfájukkal. Az egyik meg bőszen rárohant: mit tettél a cipővel te szerencsétlen? Hát nem tudsz vigyázni? __ és már csattant is arcán a pofon. Délben leültették a szoba sarkába és megkérdezték: szereted a hallevest? Szegény fiú boldogan felelte: igen, szeretem. Akkor jó, __mondta a mester. Odatettek elé egy tányér levest. Andris belekavart a kanállal, de sehogy se akadt egy darab hús, csak . . . babtemek. De nem mert szólni. Amikor megette, megkérdezte tőle a mester: no, hogy ízlett a halleves ? Elszomorodva mondta Andris: ez csak bab volt. Éktelen hahotára fakadt a „majsztrom”. Fiam, jegyezd meg, azok a babszemek kis halak. Azért ilyenek, mert csak most bújnak ki a tojásból. Ezt ne feledd! — És viszszaküldték dolgozni. Ebéd után tovább folyt a hajsza. A „segéd urak” vizet kívántak __ szaladj Andris! A legdurvább előtt megreszketett a kese, s egy kevés víz kiloccsant a földre. Te ügyetlen! Sültében gyomorszájon vágta a fiút. Ott feküdt eszméletlenül vagy tíz percig, amíg fellocsolták. A segéd vállára ütött és „kedveskedve” bátorította: ezt meg kell szoknod kötök! .— így volt, ebből állott ki az év mind a 365 napja __ilyen volt a suszterinas élete. Télen, nyáron látástól vakulásig. Dolgozott, hordta a „nagyságos uraknak” a kész cipőt, szenvedett a segédek, mestere durvasága miatt. Az üdülés szót nem ismerte. Ilyen nem volt. Pedig mindig arra vágyott, hogy egyszer meglássa a Balatont. __ Soha se telt rá 1915-ig. A mester legidősebb fiának elnyűtt ruháiban járt. Nyáron mezítláb szaladgált, télire olyan bakancsot kapott, hogy majd orra bukott benne és mégis fázott a lába, mert lyukas volt a bakancsa. Amikor segéd lett, azt hitte, elérte vágyát. Tévedett. Egyik helyről a másikra vándorolt a munka után. Közben a kis Andrisból András lett, majd András bácsi. Csak a felszabadulás mérte ki számára azt a jogot, amelyről évtizedeken át hiába álmodott. Megtalálta az élet igazi szépségét, igazi boldogságát... Megbecsült ember lett. Dimitrov-II. 23. szám. Mun,kaerőtartalékok Hivatala 109-es számú ipari tanulóotthoná_ olvassuk a táblán. Becsöngetünk. Egyenruhás, kipirult arcú ifjú legényke fogad bennünket: Sza-badság! Az udvaron jobbra zöld gyep- téglákból kirakott díszpark, balra röplabdapálya van. Most építenek egy kuglizót is. Csupa derű az egész ház. A hálókból nótaszó, a harmonika hangja, vidám beszélgetés zaja szűrődik ki. Színházba készülődnek az „Állami Áruház” c. színdarabot nézik meg. Megszólítjuk az egyik elvtársat: Szilágyi Lajos, a MAVAUT- nál dolgozik, másodéves motorszerelő tanuló. Egészséges, izmos fiatalember. __ Mennyi a fizetésed? __ 280 forint. Ebből fedezem az ebédet, ami Htf forintba kerül havonta. Egyéb kiadatom nincsen. A vállalat téríti meg a lakást, reggeli, tízórai, uzsonna és vacsora költ itt ségeit. Szóval 1 forintba kerül egy ebéd és ezért kétfogásos ételt kapok minden nap. __ Hat órakor van ébresztő. — kapcsolódik a beszélgetésbe Sándor Béla nevelő, aki 1950 óta foglalkozik a fiatalokkal. — Rövid torna után zászlófelvonás következik, reggeli, majd sorakozó. A hét első három napján iskolába járnak. Délután 5-től szabadfoglalkozás. Van aki elmegy sportolni, vagy idehaza tanul, rádiót hallgat, egy részük énekkarba jár. Este 9-kor takarodó és villanyoltás. — Vasárnap délután alig lehet valakit idebent találni. Délelőtt irodalmi köröket, könyvismertetéseket tartunk, ebéd után aztán moziba, színházba mennek a fiúk, a többség meg végig izgulja a Lokomotív mérkőzését. Egész este folyik aztán a vita: a Lokomotív miért nem tudott győzni, vagy a középcsatára hogyan játszotta ki ellenfelét. Nálunk mindenki sportol. Birkóznak, futballoznak, asztaliteniszeznek vagy boxolnak. Persze, ami szükséges: melegítő, sportszerek, mindezt ingyen kapják. Most érkezik meg a nyári egyenruha is. Júniusban üdülésre indulnak, egy egész hónapra, a Balatonra, vagy fel a hegyekbe. Beszélgetés közben körénk gyűlnek a fiúk. Ahogy végignézem őket, eszembe jut Tóth elvtárs inassorsa. Mennyire más ezeknek az élete. Új emberek ők, a jövő szakmunkásai. Mi lett volna belőlük, ha az marad, ami volt... Dékán József árva parasztgyerekként került az otthonba. Itt nevelkedett emberré. 1.5 átlaggal tanul, dicséretet kapott jó munkájáért. Szabó József is faluról jött. Azt se tudta, mi fán terem az ipar. Ma már másodéves tüzikovács tanuló a Járműjavítóban. Jól halad. Amióta látta az „Ifjú szívvel” című filmet, saját munkadarabjaira is azt mondja: hát, __ nem retesz! Most ők is ott vonulnak Debrecen dolgozóival együtt új egyenruhájukban. A díszes emelvény előtt magasra emelik a vörösfeival- hratú táblát: „A párt a mi tgek, eszünk, becsületünk, világos je- Költ- lenünk, ragyogó jövőnk!”