Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-02 / 27. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPLAP AZ HDP HAJDÚ-BIHAR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1954 FEBRUÁR 2. Mai számból: Lelkes hangulatú taggyűlésen megválasztotta új pártvezetőségét az Orvosi Műszergyár alapszervezete (2. old.) — A berlini értekezlet Hírei (2. oldal) — Mezőgazdasági dolgozóink jó munkával ünnepük a II. kongresszust (3. oldal) —Jobb, ízletesebb ételeket a dolgozóknak (3. odal) — A püspökladányi, a berettyóújfalui és a vámospércsi gépállomások befejezték a téli gépjavítást (4. oldal) II megyei sajtó nagy kötelessége A második világháború idején, 1942 február 1-én a békéért való harc jelszavával, ezernyi veszély és üldözés között jelent meg pártunk központi lapja, a ..Szabad Nép“. Ennek emlékére ünnepelte a magyar dolgozó nép ezúttal immár harmadízben a magyar sajtó napját. A „Szabad Nép“ első számai csupán néhány száz példányban jelentek meg, de azok mégis áttörték az elnyomatás falát s eljutottak a széles dolgozó tömegekhez. Az illegális „Szabad Nép“ újságíróinak, nyomdászainak és terjesztőinek életét állandó veszedelem fenyegette. Rózsa Ferenc elvtársat, első szerkesztőjét a Horthy-pribékek halálra kínozták. A Gestapo legvadállatibb módszerét alkalmazták ezzel a sovány, hajlotthátú emberrel. Leromlott testének ezerszeresen fájt a rúgás, az ütlegelés, a villanyozás. Mégis erősebbnek bizonyult hóhérainál: egy szót sem vallott a lapról, a pártról. Úgy halt meg az ütések következtében. A „Szabad Nép“ azonban illegálisan halála után is megjelent: hirdette a párt igazságát, harcra hívta, szervezte, mozgósította a munkásosztályt, a dolgozókat a fasizmus elen,» nemzeti függetlenségért, a szabadságért, népünk felszabadulásáért és a békéért vívott küzdelemre. A felszabadulást követő hetekben azonban már nyíltan és szabadon jelent meg a párt központi lapja, százezrek nélkülözhetetlen kenyere. Azóta a „Szabad Nép“, továbbá a megyei és üzemi lapok nevelik, lelkesítik, harcba vezetik dolgozó népünket. Joó János, az Útfenntartó Vállalat dolgozója szerkesztőségünkhöz írt levelében" írta: „A sajtó ma egyik legfontosabb segítője a dolgozóknak. Ezen keresztül értesülnek a dolgozók az országban történő eseményekről A ma szabad sajtója neveli, tanítja a dolgozókat. Mi, üzemi munkások különös örömmel olvassuk.A demokratikus szabad magyar sajtó valóban a nép hangját szólaltatja meg, a népnek ír, a mai magyar sajtót népünk magáénak érzi. Erről tanúskodik, hogy a munkáslevezetők mind nagyobb tábora fordul bizalommal lapjainkhoz közérdekű problémáival, híradásokkal, javaslatokkal, bírálatokkal és ötletekkel. Lapjaink megbecsülést vívtak ki a dolgozók körében. A magyar sajtó munkásait népünk megbecsüli és érdeklődéssel kíséri az újságírók munkáját. Nagy és megtisztelő feladat a munkásosztálynak, a dolgozó népnek írni! Az új, magyar sajtó, a „Szabad Nép“, a megyei és üzemi lapok napjainkban a kormányprogramm végrehajtásáért, sikeres teljesítéséért vívott harc fegyvere. Sajtónk mozgósít a termelés soron lévő nagy feladataira: szervezi az MDP III. kongresszusának tiszteletére induló munkaversenyt — iparban és mezőgazdaságban egyaránt. Keményen bírálja a hiányosságokat. Jó példája volt ennek a debreceni gépállomáson uralkodó szervezetlenséget leleplező cikk, mely nemrégiben jelent meg lapunkban. A sajtó ugyanakkor sok esetben színesen, sokoldalúan vetíti az olvasó elé a szocialista építés nyomán születő új, szép, gazdag életet. Következetesen szolgálja a dolgozó nép érdekeit, fellép a törvénytelenség, a jogsértés ellen. Arra igyekszik nevelni a dolgozókat, hogyan kell még nagyobb tettek forrásává tenni a párt és a haza iránti szeretetek Az ország — közte Hajdú-Bihar megye — dolgozói szívesen forgatják kezükben az újságokat, amelyek igen gyakran színvonalasan, közérthető módon juttatják el a párt szavát a dolgozó néphez. Nagyon fontos feladata tehát az újságoknak — így a „Néplapénak is, hogy elsősorban az ország, a megye, a város vagy az üzem életének legfontosabb problémáit tárja színesen, de ne cikornyásan, érdekesen, de ne szenzációt hajhászó stílusban, érthetően és ne közlönyszerűen, az olvasó elé. A magyar sajtó napján azonban megállapíthatjuk, hogy a „Néplap“ nem minden esetben felel meg ezeknek a követelményeknek. Nem minden esetben elég bátor, elég harcos, elég kezdeményező. Pedig egyegy bátor, harcos, vagy jó munkamódszert kezdeményező cikknek híre megy a megye határán túl. Jó példa erre a monostorpályi erdő kulákjáról, Szolnoki Istvánról írt cikk. Egyszerű emberek hívták fel a lap figyelmét Szolnoki aljasságára, emberte lenségére és „A báránybőrbe bújt „ farkas“ című cikkben lehullt a lepel a kulákról. Mint a lakosság, és a szervek közötti együttműködés jó példáját említették ezt a bejelentést az országgyűlés legutóbbi ülésén, a lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló törvényjavaslat vitájában. Az olvasók továbbá joggal várják el lapjuktól, hogy világosan, egyszerűen írjon — lapunk nem mindig tölti be ezt a feladatát, ez azt jelenti: megyénkben sok-sok dolgozó meg van még a mindennapi, rendszeres újságolvasás nélkül. Különösen a községekbe jár kevés újság. A dolgozók ezért nem minden esetben értesülnek a megye, az ország vagy a nemzetközi helyzet eseményeiről. Fontos feladat tehát, hogy méltók legyünk a kommunista sajtó hagyományaihoz, a jövőben sokkal igényesebben megírt újságot adjunk az olvasók kezébe. Ez azt jelenti, hogy megyénkben egyre több dolgozó lesz hű olvasója pártunk sajtójának. Érvényesítsük ezért munkánkban a szovjet sajtó tanításait, tanuljunk nagy elődeinktől: Kossuthtól, Táncsicstól, az egyik volt debreceni újságnál dolgozó Adytól, Rózsa Ferenctőt él, a magyar sajtó többi nagy munkásától. Emeljük magasabbra a megyei sajtó színvonalát, nagy kötelesség ez valamennyi tnikssá OPái M-1 Kiváló termelőszövetkezeti elnököket tüntetett ki az Elnöki Tanács Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnöke Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapott Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a termelőszövetkezeti mozgalom építésében és példamutató társasgazdaságok kialakításában szerzett érdemeik elismeréséül 45 tsz elnököt magas kitüntetésben részesített. A kitüntetéseket Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton adta át az országgyűlés épületében. Dobi István rövid beszédet mondott. Hangoztatta: töltse el jogos büszkeség a kitüntetett elnök elvtársakat és szövetkezetük minden egyes tagját, hogy eredményeiket ismerik és elismerik országszerte, példájukat követik a magyar falvak százaiban! A kitüntetett termelőszövetkezeti elnökök közül Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnöke a Szocialista Munka Hőse; Simon Imre, a hajdúböszörményi II. Kongresszus elnöke a Munka Érdemrend; ifj. Nyakó Miklós, a hajdúnánási December 21 tsz elnöke a Munka Érdemérem kitüntetést kapta. A Termelőszövetkezeti Tanács javaslata „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága“ cím odaítélésére A Termelőszövetkezeti Tanács vasárnap folytatta munkáját. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Termelőszövetkezeti Tanács elnökségének azt a javaslatát, hogy a következő három tsz-t javasolják a minisztertanácsnak „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága“ cím, vándorzászló és az ezzel járó 100.000, 50.000, illetve 25.000 forintos pénzjutalom elnyerésére: 1. a somogymegyei barcsi Vörös Csillag tsz-t, 2. a csongrádmegyei szentesi Felszabadulás tsz-t, 3. a győrmegyei peresztegi Szabadság tsz-t. Ezeken a tszeken kívül még számbajöhetnek a vándorzászlók és a pénzjutalom elnyerése szempontjából: a balfi Micsurin, a koppánmonostori Dózsa, a hajdúböszörményi Vörös Csillag, a mágocsi Rákosi, a végegyházi Szabadság és a palotási Május 1 tsz. Ezután foylatták Dobi István beszámolója feletti vitát. Több hozzászólás után Dobi István foglalta össze a kétnapos vita eredményét. Végül a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai elhatározták, hogy Dobi István referátuma alapján felhívással fordulnak az ország termelőszövetkezeteihez. Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnökének felszólalása a Termelőszövetkezeti Tanács illésén Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnöke arról számolt be, hogy a dolgozók javaslatait gondosan felhasználták az idei terv elkészítésénél. Igen nagy figyelmet fordítanak a párt- és kormányhatározatban előírt táji fajták termesztésére, nemesítésére és elszaporítására. Ezért minden szántóföldi növénynek külön vetőmagparcellát jelölnek ki, s szigorú szelektálással válogatják ki a vetőmagvakat. A Tisz jövedelmének emelésére 60 holdon új rizstelepet, 40 holdon kertészetet létesítenek s 140 holdnyi szántóföldön öntözni fogják a növényeket. Kérte, hogy minél hamarabb lássák el az országot négyzetes kukoricavetőgépekkel. A Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozóinak fogadalma Nagyszerű fogadalom született a múlt hét utolsó napján a magyar gyógyszeripar egyik fellegvárában a Hajdúsági Gyógyszergyárban. A gyár fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói a III. pártkongresszus tiszteletére egyhangúlag elhatározták, hogy az első negyedévi előirányzatukat 10 százalékkal túlteljesítik és terven felül 930.000 forint értékű penicillint adnak a népgazdaságnak. Különösen a fermentáló dolgozói tettek ki magukért. A fermentáló részleg a műszaki és technikai dolgozók segítségével 11 százalékkal növeli a fermentáló-lében előállított átlagos penicillin mennyiségét, s az eddiginél lényegesen kevesebb anyag felhasználásával teljesíti a kiszabott tervet. A feldolgozó üzem dolgozóinak fogadalmában az szerepel, hogy 85 százalékos kitermelést érnek el az eddigi 80 százalék helyett, míg a finomfeldolgozó üzemrész ugyancsak növeli a felhasználásra kerülő penicillinmennyiséget. Az üzem, mely 110 százalékra teljesítette januári tervét, most a felajánlások szellemében harcba indul a terv állandó túlteljesítéséért. A kollektíva minden tagját fűti az a vágy, hogy februárban 108, márciusban pedig 112 százalékos tervteljesítést érjen el. Az országos nőkonferencia felhívással fordult a magyar nőkhöz A vasárnapi tanácskozás Az Építők Rózsa Ferenc Kultúrotthonában vasárnap folytatták az országos nőkonferencia tanácskozásait. A második napon felszólaltak többek közt: Fodor Józsefné, a Keletmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat dolgozója, továbbá Balázs Józsefné kitüntetett újszentmargitai egyénileg dolgozó parasztasszony. A felszólalásokra Vass Istvánné, az MNDSZ főtitkára válaszolt, majd felolvasták az országos nőkonferenciának a magyar nőkhöz intézett felhívását. A felhívás befejezése így hangzik: Magyar asszonyok! Ne feledjétek egy percre sem : minden gonddal, amit hazátokért viseltek, minden munkával, amellyel hazátokat építitek, egyben a béke egyik országát erősítitek. Száz- és százmillió asszony van a világon, akik velünk együtt minden munkára és tettre készek azért, hogy a nagyhatalmak közötti vitás kérdéseket tárgyalások útján rendezzék, hogy a béke fennmaradjon és tartós legyen. Ránk, a Szovjetunió és a felszabadult országok asszonyaira tekintenek a kapitalista országokban, a gyarmatokon élő nők százmilliós tömegei. A mi munkánktól, sikereinktől várják a példát és buzdítást, tőlünk várják elsősorban a biztosítékát annak, hogy a békéért folyó harc, a világ népeinek ez a nagyszerű küzdelme újabb meg újabb győzelmekhez vezet. Úgy kell dolgoznunk mindig és mindenütt, hogy méltók legyünk erre a bizalomra. Magyar nők! Közös erővel valósítsuk meg nagy célkitűzéseinket, a béke, a munka, a jólét programmját, teremtsük meg a gyermekek, anyák, családok mért boldogabb életét!