Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-29 / 25. szám
W 56., JAN. 20., VASÁRNAP így debreceni művész naty friattunthalfteti szerelése BESZÁMOLÓ HOLLÓ LÁSZLÓ BUDAPESTI KIÁLLÍTÁSÁRÓL Debreceni művész nevéhez fűződik a főváros művészeti életében az első nagysikerű gyűjteményes kiállítás az 1956. esztendőben. A Magyar Képzőművészek és IparművészekSzövetsége ,és a Műcsarnok együttes rendezésében a budapesti Rákóczi úti Fényes Adolf termében január 6-án nyílt meg Hollóslászlónak, az évtizedek óta Debrecenben élő kiváló festőművésznek gyűjteményes kiállítása. A kiállítás sikerére jellemző, hogy nyitvatartását egy héttel meghosszabbították, ami egészen kivételes eset a Fényes Adolf teremben. Természetesen azokat, akik nem láthatták a kiállítást, elsősorban úgy gondoljuk, a kiállítás visszhangja érdekli, a közönség véleménye, amelyet főként a kiállítás látogatási könyvébe bejegyzett nagyszámú, érdekes és tanulságos megjegyzés árul el. Azonban, mielőtt néhány véleményt elmondanánk, talán mégis mondanunk kell egy-két szót magáról a kiállításról, illetőleg Holló László sajátos művészetéről. A kiskunfélegyházi születésű mester (aki a jövő évben tölti be hetvenedik évét) a budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Hellósy Simonnál tanult Münchenben. Hellósy, aki később a nagybányai művésztelepet alapította — a modern magyar festészet úttörője, aki a merev akadémikus szemléletből a friss, valóságos természetszemlélethez vezette a köréje csoportosult tehetséges fiatal magyar festőket.. A természetszeretet a magyar nép forró szeretetével párosult Hollósy művészetében s ezt a mély érzést örökölte tőle Holló László is. Holló bejárta a fél Európát, de mindvégig megmaradt magyar művésznek. A nagy magyar népi jellegű alföldi festők: Tornyai János és Koszta József nagyvonalú, elmélyült férfias művészetével rokon széles ecsetkezelése, festőisége. De mélytüzű színei, a sötét háttérből ki-felvillanó tüzespirosok, ragyogó kék, sárga, zöld tónusok még idősebb kortársaiénál is megkapóbbá varázsolják képeit. Meglepően vastagon keni fel Holló a vászonra a színeket, etre ezt nem foranaluanusból teszi — ahogy egyesek gondolják, — hanem éppen ezáltal válnak képei tűrhetetlenül fiatalos temperamentumának kifejezőivé. Nemcsak a paraszti életet ábrázoló művei sugározzák az élet melegét, de mennyi erő sugárzik még csendéleteiből is ! De rajzairól se feledkezzünk meg. Egyik fínomértékű tisztelője egyenesen Rembrandt rajzaihoz hasonlította ezeket. S valóban : grafikájának könnyed, pezsdülően friss valóságszemlélete a legszebb rembrandti hagyományokat idézi. Mindez — ahogyan a kiállítás látogatói is megjegyezték — mélységesen magyar művészet — nem sallangos népieskedésből, hanem azért, mert a magyar táj, a magyar nép igazi arcát fejezi ki, ugyanakkor — erre is történt utalás — a modern európai festői törekvésekhez is szervesen kapcsolódik. „A kiállítás a legnagyobb mértékben le ■* ★ Szólni kell még néhány szót a fentiekhez, bár ez sem tart igényt arra, hogy teljességében értékelje a művész élete művét, pályafutását és célkitűzéseit.. A debreceni közvélemény bármennyire is megelégedéssel fogadta Holló László huszonöt év utáni bemutatkozását, mégis bizonyos mértékben elégedetlen, mint ahogy ez egy-két esetben meg is nyilvánul még a vendégkönyvbe írt emléksorozaból is. Véleményünk szerint nagyobb teret kellett volna adni Holló Lászlónak, hiszen élete művének alig 3 és fél százalékát találhatjuk, a tárlaton. Huszonkét olajfestmény és tizenhat grafika kétségkívül Holló László legjobb művei közül került ki. A koros művész mintegy 900 különböző művet alkotott élete pályáján, amelynek bizony nagy része maradandó alkotás. De még ez is eredmény, nagy lépés ahhoz, hogy még életében átfogó értékelést kapjon munkásságáról. Úgy hisszük Holló László művészete szerves része a magyar haladó képzőművészeti kultúrának, s ennek megfelelően kell foglalkozni vele. A hetven éves Holló László művei friss, eleven, nagyhatású művészetről adnak számot. Grafitójában tuss, szénrajz és diófapác műveiben egy-egy biztos vonásnyűgözött. Ilyen nagy egyéniséggel hosszú idő óta nem találkoztunk a magyar művészeti életben ... csak El Greco-val és Cézanne-val tudom fajsúlyban összehasonlítani“ — olvassuk a kiállítási vendégkönyv egyik lapján. Egy másik látogató egyenesen azt követeli, hogy nagyobb fővárosi kiállítóhelyiségben — az Ernst múzeumban vagy a Csók galériában — mutassák be Holló műveit. De a hivatalos bírálat is a legnagyobb elismerés hangján ír a kiállításról. D. Fehér Zsuzsa, a Képzőművészeti Kiadóvállalat felelős szerkesztője a kiállítási katalógus mélyenszántó előszavát így fejezi be: „Kívánjuk, hogy ez a régóta esedékes bemutató újabb kapukat nyisson Holló László mesterségbelileg igen magas színvonalú, értékes művészetében, a mai élet egyre gazdagodó ábrázolása felé.“ Kádár Zoltán ★ sál ad tanúbizonyságot kiforrott művészetéről. Lehet, hogy vannak a vendégkönyvben írt megtisztelő sorok, között túlzások is, de mindenképpen követelik a művész megfelelő rangsorba állítását. Az egyik beírás így szól: „Élet, mozdulat van minden képen.“ Vagy a másik : „Izzó színkultúrájából a ma fejlődő képzőművészete sokat meríthet, ha lehetőséget adunk hozzá.“ Egy másik mondat így hangzik: „Évek óta sok nagy és kis kiállítás között — végre egy igazi művész kiállítása." Ugyancsak olvashatatlan aláírással ezek a sorok olvashatók : „Tekdvüled csak Szönyi említhető meg egyedül, aki a magyar tájakat és jellemeket saját koloratúránk eszközeivel tudja megszólaltatni.“ Szép erőteljes piktúra „Bencze“ diófapác műve. Talán a következő sorok fejezik. íi a legjobban az általános közvéleményt : „Olyan magas művészi színvonal látható a kiállításon, mi a magyar piktúra élére állítja Holló Jánost. Sajátos, egyéni magyar színlátása, magas szenvedélyű alkotóereje sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne. Művészeti irodalmunk sokkal adós a művésznek. Mi, debreceniek nem vagyunk elfogultak az ősz művésszel szemben, szinte teljes mértékben osztozunk a Holló László tisztelőinek vénlével. Kérésünk van az, de fiatalos, lendületű művészhez. Éppen azért, mert biztoskező, erőteljes, szenvedélyes festővel állunk szemben, kérjük tőle, hogy- nem,csak az elmúlt évtizedek, sajátosan.. .!-, földi borús magyarságát ábrázolja, hanem elevenítse meg ecsete alatt a sajátosan mai magyar életet is. Holló László az Alföld szerelmese. Itt gazdagodott művészete is. Lássa meg hát az új átalakult Alföldnek képét is, azt a csodálatos változást, amely a sárviskóktól a Keleti Főcsatornáig, a sivár puszta paraszti élettől a virágzó Hortobágyig vezetett el. Hiszen a művész kedvenc városa sem a maradandóságé már, egyre több és nagyobb alkotás emelkedik ki a földből, új, friss levegő át meg áthatja Debrecent, a párt és a munkásosztály hősi erőfeszítése nyomán. Ezt a levegőt adja vissza nekünk robosztus művészete. Hisszük, hogy ezáltal ő is fiatalabbá válik, felvidul és gazdag színkultúrájával csodálatos műveket fog alkotni az ezerszínű szocialista építés tengernyi szépségéből. Ha a „Kukoricacsősz" festménye igazán és sajátosan magyar típus, amelyben véleményem szerint élete Tiborcát alkotta meg Holló László, akkor ma jelenjenek meg vásznán az egykori kukoricacsőszök fiai, unokái, akik a fényre léptek és hőseivé váltak az emberi életért vívott harcnak. Mi is segítsük ezek meglátására a koros, de fiatal szívű művészt és bízzunk benne, hogy nemsokára mai életünk elevenedik meg művészi keze nyomán. MénesJános elvtárs, a városi tanács v. b. elnöke szinte egész Debrecen dolgozó népének szívből jövő kívánságát fejezte ki, amikor az emlékkönyvbe a következő mondatot jegyezte be : „A művésznek hosszú életet és sok ilyen erőtől feszülő alkotást kívánok — mint az itt látott képek." Javasoljuk, hogy a debreceni közönség számára is még a tavasz folyamán méltó tárlatot nyissunk Debrecenben, hogy a dolgozók ismerjék meg városunk neves művészének életművét. Fábián Sándor ws PtAp NÉPEK BARÁTSÁGI HETE Debrecenben a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium kezdeményezésére február 5— 12-ig népek barátsága hetet rendeznek. Nagyszerűkulturális ünnepségekkel, melyek mindig a népek barátsága kifejezésének jegyében fogannak. A népek barátsága. Minden Magyarországon már régi keletű a népek barátsága gondolata. Történelmi hagyománya van. A legjobbak, a hazájukat igazán szeretők mindig ezt vallották. Bizonyításul elég, ha Ady és József Attila nevét említjük. Hogy is mondják ők? Dunának, Oltnak egy a hangja, — s aztán — Hiszen magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad. József Attila pedig: Török, tatár, tót, román kavarog e szívben. Szebben és igazabban meg sem lehet fogalmazni. A debreceni ünnepség ezt a szép és gyönyörű hagyományt fejleszti tovább. Ezt, mert ha egy volt a bánatunk, történelmünk tragédiája, legyen most egy az örömünk. A magyar, szláv, román, tót és minden népnek öröme, akik felismerték, hogy az emberiség jövője ezt követeli, a népek barátságát, egymás megismerését. Nemrég jártak Debrecenben Lublin város küldöttei. Elhozták a lengyel nép új örőhangzatosság nélkül mennyi erő magasztosul is a népek barátságában. S napjainkban meg különösen, hiszen a világ minden becsületes emberét a béke megtartása, megőrzése kovácsolja baráttá, fegyvertárssá, mét, új lendületét, A lengyel nép életét. S magukkal hasonlót vittek. Örömöt, építést, bizakodást. A debreceniekét, a magyarokét. A népeik barátsága hetének ugyanez az elvi tartalma. A barátság, ami minden nyelvben és minden nép tudatában szépet és felemelőt jelent. Emberek összetartozását, férfiak akaratának megsokszorozódását. A debreceni ünnepség is ennek a tudatában szélesedett és nőtt az egész várost átfogóvá. A Fazekas Gimnázium kezdeményezése és gondolata mihamar otthont lelt a pártbizottságoknál, a népművelési szerveknél, az iskoláikban, a DISZ szervezetekben, az egyetemen. Így nő, és szélesedett valóban barátsággá, ünnepséggé. Az ünnepségen részt vesznek külföldi fiatalok és több ország diplomáciai képviselőié is. Fiatal külföldi, hazánkban tanuló egyetemi hallgatók jönnek el Debrecenbe, hozva magukkal országuk üdvözletét, barátságát. A barátsági hét február 5-én kezdődik, a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium nevelőtestülete és DISZ szervezete ünnepi műsoros estjével a Központi Kultúrotthonban. Délelőtt 10 órakor az általános iskolások részére ugyancsak ünnepség lesz, amelyen Sütő Sándor általános iskolai igazgató mond beszédet és könyvjutalomban részesíti azokat az úttörőket, akik külföldi úttörőkkel, iskolásokkal leveleznek. A HÉT PROGRAMJA Az esti ünnep műsor programja gazdag és széleskörű. Liszt ünnepi köszöntőjét a Fazekas Mihály Gimnázium énekkara énekli, megnyitót Ménes János, a városi tanács vb. elnöke, ünnepi beszédet pedig Forgács József, a Fazekas Mihály Gimnázium igazgatója mond. Részt vesznek a műsorban a Csokonai Színház művészei is szavalatokkal, felolvasással, énekszámokkal. Fellép a Gyulai Román Népi Együttes román népi táncokkal. A Debreceni Népi Együttes tánccsoportja lengyel és német népi táncokat mutat be. Csajkovszkij és Bartók zenekari művét a Fazekas Gimnázium zenekara szólaltattja meg. P. Nagy Ilonka Debussy Tűzijáték című zongorásművét játssza. Kiss Tamás: Dunához Orsovánál című saját versét szavalja, amely a népek barátsága gondolatát összegzi. A barátsági hét programja a következő: február 7-én délután 4 órakor a Kossuth Gyakorló Gimnáziumban Földényi Záiszló gimnáziumi tanár, Demokratikus törekvések a nyugati irodalomban címmel tart előadást. Február 8-án az Ifjúsági Moziban a Béke és barátság című filmet vetítik az ifjúság számára. I1-én délután 5 órakor Grandpierre lajos Kína és India című előadása hangzik el, 10-én délután 5 órakor a Csokonai Gimnáziumban Eördögh Béla előadása Balkán népeiről. 11- én este 7 órakor a Központi Kultúrotthonban a Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese a honvédségi alakulatok részére műsoros estet rendez, 12- én délután 3 órakor pedig a Kossuth Lajos Tudományegyetemen jutalomműsort ad az ifjúság részére. 12-én délelőtt 11 órakor a Fazekas Gimnázium fogadja a külföldi egyetemi hallgatókat és este 7 órakor a Központi Kultúrotthonban műsoros esttel s az ifjúság barátság báljával zárul a népek barátsága hete. ISMERJÜK MEG EGYMÁST SOÓS ZOLTÁN Nagyanyám Parányihoz, befödve náddal — Amit megültek már az évek,a Mellette hasal púpos háttal A verem, körül veteményese Alacsony, ajtó, „verőcével". • Öreg ez is már — de nem fáradt. Minden reggel friss nyekergéssel köszönti buzgón nagyanyámat, itt a tél a csendtől körülvéve ! Nyáron a vén eperfa árnya, Télen a „búbos“ melegsége Őrzi, vigyáz, a nyugalmára; Nyolc gyermekének adta életét Míg emberré nevelte őket. Szereti — mint a szemefényét — Unokáit, a most növőket. •Etti még Hoznánk úgy-gafétan ap * , Meghallgatja, „mit írt aZoltán“ .. . ! Örültem-ea” szipmának,, , S megkaptam-e — mit küldött postán. Otthon elmondja „múzeomnak“ Adta oda a f&h „tékát“, Többen látják — (nála csak lomnak) Az öreganyja hagyatékát; — Mikor a nap meleg fényében A bimbók virággá pirulnak; Ül az árnyékban, a kis széken, S érzi a napok gyorsan múlnak ?, —* Szellő cicáz a vén eperfa Lombján, megölel minden ágat — S az vigaszul, fölé hajolva Elmondja: a kis unokákat Hogy etette dús gyümölcsével. Megtelt a csöpp kert-kacagással.Kezünkben egy karaj kenyérrel Birkóztunk meg minden nagy ággal. ... Ha az emlék, vagy az öregség könnyű álmot lebbent szemére . A fa,bólints — hogy jobban essék — , Lassan elhallgat zizegése. Emlékezés Kabay Jánosra A Hazafias Népfront-bizottság és a Hajdú-Bihar megyei Gyógyszertár Vállalat dolgozói kiváló tudósnak és kutatónak állítottak emléket. Kabay János halálának 20. évfordulója alkalmából emléktáblát, lepleztek le annak a gyógyszertárnak a falán, amelyben dolgozott éveken át. Kabay János volt a magyar morfingyártás megalapítója. Felfedezése előtt — a fontos gyógyszert az ópiumot, — a nyers mákgubó megkarcolásánál kifolyt úgynevezett ,,máktej“-ből állították elő az egész világon. Kabay János kutatása nyomán rájött arra, hogy morfint a száraz mákgubó is tartalmaz és megtalálta az előállítás módját is. A gyógyszeriparnak új fejezetét nyitotta meg ezzel. A Hajdúnánással szomszédos Tiszavasváriban született. Gimnáziumba Hajdúnánáson járt, majd a budapesti egyetem elvégzése után a régi iskolájával, a gimnáziummal szemben lévő gyógyszertárba került gyógyszerésznek. Napi munkája után, a késő éjszakáig kutatott, kísérletezett. Olyan új gyógyszer előállításával kísérletezett, amely a gyógyászatban nélkülözhetetlen, amely segít a betegeken. Kutatásának meglett az eredménye és az ő útmutatása alapján építették fel Büdszentcmihályon az Alkaloida gyárat, ahol már nagyüzemileg végezték a száraz mákgubóból a morfingyártást. Az üzem bővült, növekedett, gazdagodott azóta, de még most is az ő eljárása nyomán nyerik a morfint Az igaz, hogy az akkori 6—7 morfinszármazékkal szemben jelenleg már több mint 30-at állítanak elő. 1936-ban a kiváló kutató és gyógyszerész 40 éves korában hirtelen meghalt. Emlékére helyezték el szombaton délben a gyógyszertár falán az emléktáblát. Gönczi Lajos, a Hajdú-Bihar megyei Gyógyszertár Vállalat igazgatója mondott emlékbeszédet, majd Szabó Sándor, az Alkaloida gyár dolgozója, Kabay János munkatársa méltatta munkásságát. Dr. Halmai János, a budapesti Orvostudományi Egyetem tanszékvezető docense, Tóth Sándor, a hajdúnánási gimnázium igazgatóia és Paulai Gyula, a városi tanács egészségügyi osztályánál vezetője méltatták, munkásságát és eredményeit. Ezután koszorúkat helyeztek el Kabay, János emléktábláján. 7 TÓTH ENDRE Csokonai Váratlant Szitált szüntelenül az álmos permetege■ s fújtak Erdély felől a dermesztő szelek, mikor kikísérte a fényes, úri nép utolsó útjára madám Rhédeynét. A koporsó mellett állott Csokonai, ércesen csendültek villámló szavai s a cinterem fala zúgva visszazengi a hamleti kérdést: Lenni, vagy nem lenni ? Hallgatták is, nem is a búcsúbeszédet ragyogó bársonyban a szép fehérnépek s az urak meg prémes bundákba burkolva türelmetlen vártak a dús esti torra. Mintha látnám azt a csontos, űzött-hajszolt arcot, melyre a láz vörös rózsát rajzolt s s látom azt a tükrös, szépre szomjas szemét, melyre kárpitot vont nemsoká a setét, Nem is Rhédeynét, —s önmagát siratta, a kalmár világtól zordan elhagyatva. Búcsúzott a daltól, hamar ifjúságtól, a hazug reménytől, s ,a hűtlen Lillától.—Elmúlt a parádé. Ki.erre, ki arra. A Vitéz tüdejét halálos kor marta. A szekér előállt... A pénzt zsebretette s indult a halálba, haza Debrecenbe.