Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

h1 11 2 P E­S­P Jozef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban a poznani eseményekről Jozef­­ Cyrankiewicz, a Len­­gyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke pénte­ken a következő beszédet mondta a lengyel rádióban: — Poznan polgárai, lakói, munkások, értelmiségiek, fia­talok! — Mély fájdalommal fordu­lok öltökhöz: szorgalmáról, ha­­zafiságáról és rendszeretetéről ismert gyönyörű városunk bű­nös provokáció és olyan véres események színtere lett, ame­lyek lelke mélyéig meg­rendí­tették Poznan minden becsü­letes lakóját, minden lengyelt és amelyeket határozottan és keményen elítél egész társa­dalmunk.­­ Őszintén beszélünk önök előtt és nem szükséges takar­gatni, hogy a bűnös provoká­torok azokat az elvitathatatla­­nul meglévő fogyatékosságo­kat és azt az elégedetlenséget használták fel, amelyeket gaz­dasági nehézségek és külön­böző, olykor igen érezhető hi­bák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket az egész sor poz­nani­­ gyárban felfedezett hiá­nyosságokat érinti —, ezek okai jelentős mértékben­­hibák voltak,­­ valamint a kötelező tömények helytelen alkalma­zása, —* teljesen érthető, Hogy ezeket a hibákat haladéktala­nul ki kell és ki is fogjuk ja­vítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt már néhány nappal ezelőtt ha­tározatot hozott e hibák kijavításáról, amikor a kormány képviselői fogad­ták a munkásküldöttsége­ket és pozitív megoldást nyert igazságos követelé­seik kérdése. ■— Ez nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntet szervez­zenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezőik segítségével. — Poznanra összpontosult az imperialista központok fi­gyelme, mivel az volt a cél­juk, hogy Poznanban, a nem­­­zetközi vásárok városában ép­pen az itt folyó vásár idején idézzenek elő rendzavaráso­kat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletle­nek, így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munká­sok és alkalmazottak egy ré­szének elégedetlenségét, ame­lyet a város dolgozóinak és kü­lönösen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes hogy ezek a kö­rülmények nem olyanok, mint amilyeneknek mi látni szeret­nénk.­­ A párt Központi Bizott­sága és a kormány munkater­vet dolgozott ki, amely lehe­tővé teszi a dolgozók életszín­vonalának­ fokozatos emelését. Mindenekelőtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik te­kintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem aka­runk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs ér­telme és­ egyedül ígéretekkel nem tudjuk emesíti az élet­­színvonalat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközök­höz mérten, amelyeket az egész nép, különösen a mun­kások és parasztok hoznak lét­re munkájukkal. E feladat megoldására akarjuk összpon­tosítani erőfeszítéseinket. De erre törekedtek-e a provoká­torok? Ők természetesen más célt­ tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követelé­seiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a provokátorok és az imperialista ügynökök ponto­san az ellenkezőjére gondol­tak. Meg akarják akadályozni a munkások e követeléseinek teljesítését — ez pedig nem sikerül nekik­­­ anarchiát akarnak előidézni, amely meg­akadályozná életünk demokra­tizálásának fejlődő folyama­tát is. Az imperialista ügynö­kök ettől félnek a legjobban. És ezért nem meglepő, hogy a pro­vokátorok e tervei össze­omlottak, amint a mun­kásosztály túlnyomó több­sége felismerte ezeket. A munkásosztály több­sége elhatárolta magát tő­lük és nem vett részt a to­vábbi tüntetésben, a fegy­verre­ támadó és középüle­teket megrohamozó ügynö­kök és provokátorok gya­lázatos kirohanásaiban. Itt már nem a munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink között lehetséges vagy még nem lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokáto­rok által előkészített és a né­pi hatalom el­leni fegyveres megmozdulásról, állami épü­letek, a rendőrség és a bizton­sági szervek tagjai ellen inté­zett támadásokról. A munká­sok egészben véve, kevesek kivételével, támogatták népi hatalmukat. Ekkor a város néhány pontján, egyes épüle­tek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tüzet nyitottak, mind a rendet őrző személyekre, mind a vá­ros békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak.­­ Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi közük van a munká­sokhoz az imperialista ügynö­köknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba ta­szítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hitleri uralom idején élt át.­­ Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Len­gyelország nem az akkori, nem olyanok a nemzetközi erőviszonyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egy­más mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurít­ja a háborús provokátoro­kat. A provokáció sötét erőit azon­ban ezek a körülmények nem gátolják meg abban, hogy alá­való akciókkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül — visszafordítani a történelem menetét. — Ki kell emelni a rendőr­ség, a csapatok és a biztonsá­gi szolgálat tagjainak magas­ rendű felelősségérzettől és ál­lampolgári kötelességtudattól áthatott magatartását. Az utolsó pillanatig elkerülték a fegyverek alkalmazásait, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek n­yugodtsá­­ga.­­ A hatóságok a polgárok életének és vagyonának meg­védése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek vol­tak szigorú intézkedésekhez folyamodni. A támadók több­ségét egy részét fegyverrel a kezében, elfogták. Ellenök bí­rósági eljárás indul.­­ Mély fájdalommal és szo­morúsággal tölt el az, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a biz­tonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, valamint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt, visszavágtak a provo­kátoroknak. Fájdalommal és szomorúsággal tölt el bennün­ket azoknak az ártatlan pol­gári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkodtak. A Poznanban kiömlött vér az el­lenségnek, a Lengyelország­gal szentben ellenséges impe­rialista központoknak és a reakciós földalatti mozgalom­nak a bűne, amelyek közvet­lenül vétkesek az események­ben. A poznani véres esemé­nyek azonban nem tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek életünk demokra­tizálására, feladataink jobb végrehajtására- a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók élet­­körülményeinek minél gyorsabb megjavításáról való odaadó gondoskodás diktál. Ezen körülmények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támo­gatására. Poznan munkásai­nak és dolgozó értelmiségének teljes támogatására szávait. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó nem­teljesíti kötelességét. Minden provokátor vagy őrült, aki kezet mer emel­ni a népi hatalomra, ne kételkedjek abban, hogy a népi hatalom lefogja ke­zét a munkásosztály érde­kében, a dolgozó paraszt­ság és az értelmiség érde­kében, a lakosság életszin­­t­vonalának emeléséért folyó harc, életünk további de­mokratizálása, hazánk ér­dekében. • De mindig köszönettel fogjuk üdvözölni fogyatékosságaink, hibáink és hiányosságaink egészséges, hazafias bírálatá­nak minden megnyilvánulá­sát.­­ Együtt fogunk harcolni életünk további demokratizá­lásáért. A demokratizálódás természetesen együtt jár az­zal, hogy növekszik az álla­mért­ érzett felelősség tudata a legszélesebb tömegek között és minden egyes állampolgár ré­széről külön-külön. — Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanat­ban, amelyet együtt élünk át, felhívom önöket a párt és a kormány nevében, a népi ha­talom nevében, hogy nyújtsa­nak teljes támogatást a népi hatalomnak abban a­ törekvé­sünkben, hogy leküzd­hessük a már ma leküzdhető fogyaté­kosságokat, és segítsenek ben­nünket azoknak a fogyatékos­ságoknak megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk kö­zös erővel leküzdeni, abban a törekvésünkben, hogy megja­vítsuk gazdaságunkat, megja­vítsuk a széles tömegek élet­­körülményeit. — Dolgozzunk együtt, gon­doljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen hely­reálljon Poznan jó hírneve és az a tiszteleg amely Poznan lakosait szerte Lengyelország­ban övezi és hogy a jövőben Poznan lakosainak serény gaz­dasági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben se­gítse elő hazánk felvirágzását. I­V 4­1 . Népművészeti és Háziipari Vállalat boltját Debrecen, Vörös Hadsereg útja 41. Népművészeti____________ árucikkekből, _______ szövöttárukból, cseréptárgyakból,________ kosár_______________ és tonottárukból, valamint strandcikkekből nagy választék_______ áll rendelkezésére._______ A DISZ Központi Vezetőségének határozata az ifjúsági szövetség propaganda munkájának feladatairól az 1956—57-es oktatási évben A DISZ Központi Vezetősé­ge értékelte az ifjúsági szö­vetségnek az elmúlt oktatási évben végzett propaganda­munkáját, s határozatot ho­zott az 1956—57-es év oktatási feladatairól. A határozat bevezetőben megállapítja, hogy a DISZ szervezetek az elmúlt oktatási­ évben jelentős­­ eredményeket értek el a propagandamunká­ban, de ennek ellenére hiá­nyosságok is tapas­ztalhatók ezen a téren. A hiányosságok megszüntetésére a határozat a többi között kimondja, hogy az 1956—57-es oktatási évben az ifjúság sajátosságainak leg­messzebbmenőkig való figye­lembevételével biztosítani kell, hogy a DISZ propagandamun­kájának minden területén kö­vetkezetesen érvényesüljenek az SZKP XX. kongresszusá­nak útmutatásai, száműzni kell az általános szólamokat, a betanult dogmák és tételek állandó ismétlését. A fiatalokat a tények és az adatok felsorakoztatásával és elemzésével k­ell meggyőzni, a marxizmus a leninizmus igaz­ságáról, a szocializmus fölé­nyéről, a kapitalizmussal szemben. El kell érni, hogy a fiatalok megismerjék a szo­cializmus építésének legjobb, az életiben bevált formáit. A határozat kimondja, hogy a Petőfi iskolákat a jövőben el­sősorban a DISZ, aktivisták po­litikai képzésének formájává kell tenni. A Petőfi iskolák egyéves tanfolyamok legyenek és elsősorban az üzemekben,, a falusi szocialista szektor DISZ, szervezetedben, az MTH ülté*, zetek második és harmadik I., osztályaiban és műszaki­­isteva* lóiban kell létrehozni. A­ tározat a továbbiakban ki­mondja, hogy a jövőben , kö* vetkezetesen arra kell , töre*, kedini, hogy minden fiatal ön* ként­­határozza el, mi'yen t­a* nulási formában kíván részt venni. Befejezésül a határozat­, néhány gyakorlati tanácsot ad­arra, hogy kell a jövő oktatási évben gazdagítani a politikai tömegmunka formáát. Wilhelm Pieck fogadást adott a jemeni trónörökös tiszteletére Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság el­nöke pénteken este a nieder­­schönhauseni elnöki palotában fogadást adott a Német De­mokratikus Köztársaságban tartózkodó Mohammed Al- Badr jemeni trónörökös, mi­niszterelnöki helyettes, külügy­miniszter tiszteletére. A foga­dáson megjelentek Johannes­ Diechtmann, a népi kamara elnöke, Otto Grotewohl minisz­terelnök, Walter Ulbricht, Né­metország Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságának első titkára. A fogadás szívé­lyes, baráti légkörben­ folyt le. Eisenhower elhagyta a kórházat Eisenhower elnök szomba­ton délben elhagyta a Wal­ter Reed kórházat, ahol há­rom héttel ezelőtt megoperál­ták. Az elnök gettysburgi bir­tokára utazott. Bonn megegyezett Londonnal A bonni kormány hivatalos közlése szerint abban egyezett meg az angol kormánnyal, hogy évi 400 millió márkával hozzájárul a Nyugat-Német­­országban állomásozó brit csa­patok eltartási költségeihez. Bonn ugyanezen a címen az Amerikai Egyesült Államok­nak 630 millió, Franciaország­nak 287 millió márkát fizet, jóllehet a párizsi szerződések rendelkezése értelmében 1956. május 5-e óta nem kellene hozzájárulnia a külföldi csa­patok költségeihez. A British Motor Corporation által elhatározott tömeges munkáselbocsátás mind magasabb hullámokat ver A konzervatív és munkás­párti képviselők csoportja a következő határozati­ javasla­tot jegyezte elő az alsóház naplójában: „A ház erősen helyteleníti, hogy a British Motor Corporation nem tanács­kozott alkalmazottainak kép­viselőivel, mielőtt hatezer munkást elbocsátott. A ház azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az ilyen tanácskozás na­gyon fontos, helyes és jogszerű dolog a mai világban­. Fel­mentések — kinevezések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügyminisz­ter előterjesztésére — Horváth Imre rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, a Magyar Népköztársaság prágai nagy­követségének vezetése alól fel­mentette s a Minisztertanács Horváth Imrét —nagykövet rangjának megtartása mellet­t kinevezte a Kultúrkapcso­latok Intézetének elnökévé. A Minisztertanács — más megbízatása miatt — Keres Gábort felmentette a Kultúr­kapcsolatok Intézetének fő­titkári tisztsége alól, s a Kul­­túrkapcsolatok Intézetének fő­titkárává Rózsa Irén elvtárs­nőt­­nevezte ki. Felhívjuk megrendelőink figyelmét, hogy őszi és téli tisztításaikat és festéseiket a torlódások elkerülése végett már most adják be üzleteinkbe. Férvmhelyeink: Csapó u. 47, Széchenyi u ., Hatvan u. 31, Péterfia 61., Moszkvába utazik Nasszer, Kim Ir Szen és Sihanuk A Tanjug hivatalos forrás­ból származó hírek alapján közli, hogy Nasszer egyiptomi köztársasági elnök augusztus elején Moszkvába utazik, uta­zásának pontos idejét azonban még nem állapították meg. Ezenkívül július elején a Szovjetunióba látogat Kim Ir Szen, a KNDK miniszterelnö­ke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszterel­nök. " Moszkvai hivatalos körök«, ben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Sihanuk láto­­gatásának és annak a véle«,, ménynek adnak kifejezést*, hogy Kambodzsa független­ politikájánál fogva fontos té­­nyezőt jelent a délkeletázsiai béke megőrzésében. Elutazott Moszkvából az angol katonai repülőkü­ldöttség Június 29-én Comet 2. típu­sú lakba­jtársos utasszállító gé­pen elindult Moszkvából Lon­donba N. Birch légügyi mi­niszter, a brit katonai repülő­­küldöttség vezetője, R. Chap­man légügyi marsall, az angol légierő vezérkari főnökeinek helyettese és a küldöttség töb­bi tagjai. Az angol vendégek a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztériumának meghívására érkeztek a Szovjetunióba a légiflotta napjának ünnepsé­­­geire. N. Birdh-et és R. Chapmant, a vinitevoi repülőtéren P. F. Zsigarjov légügyi főmarsall M. Sz. Malinyin, hadseregtá­­bornok, szovjet és­ külföldi új­ segírók búcsúztatták. Ott volt Sir William Hayter Nagy-Britannia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. JUtUfotui „Latifoho“ — humoros tadzsik elbeszélések gyűj­teménye, amelyik a nép körében szájról-szájra szállnak. Abduszalom De­hoti tadzsik költő össze­­gyűjtötte és kiadta ezeket a történeteket, melyek kö­zül az alábbialkrumn közü­lünk néhányat. 1056. IVVítés 1­, vasi-mart­í­V NEM TALÁLTA­K! Egy’S­zer a padisah jelenlété­ben, aki igen szerette a vidám történeteket, az ostobákról be­szélgettek. — Egy alkalommal, amikor messziről megpillantottam a város közismert bolondját, a kaftánom szárnya alá rejtet­tem tíz tyúktojást. — kezdte elbeszélését a padisah egyik vendége. — Amikor a bolond odaért hozzám, azt mondtam neki: „Találd ki, hogy mit rej­tegetek a kaftánom alatt. Ha kitalálod — a tojások fele a tied. Ha azt is eltalálod, hogy hány van — mind a tíz a tied“. Az ostoba kérlelni kezdett. ..Jó ember, hiszen nem va­gyok én Allah, hogy megfejt­sem, amit nem látok. Nevezd meg legalább néhány tulajdon­­ságát annak, amit elrejtettél és t álékoz, ha jól meghányom-ve-' fcem, meglehet, ki is találom“; „Hát ide hallgass, — m­on* dottam. — Az egyik fele vala«; mi sárga, bezárva, valami fe~; ' hérbe“; „Megvan! — kiáltott fel az' ostoba. — Ez terínészetesen,, sárgarépa retekkel keverve". A padisah vendégei neve* .,' lésbe törtek ki, maga a padi* sah pedig szívből velük hahó*­­tázott. ,-j Aztán,­ ahogy a nevetés el* ült, a padisah odafordult az el-* beszélőhöz és súgva kérdeztel — Mégis, mit rejtegettél a kaftánod alatt, hogy ennyire.. Lóvá tetted a szegény bolondot? A BÖLCS TABI A tudós orvoshoz —­ a tabib­­hoz — beállított egy ember és panaszkodott, hogy fájdalmat érez a hasában. A tabib meg­kérdezte: — Mit ettél ma? — Gőzölgő, meleg kenyeret — felelte a beteg. A tabib vette az orvosságot és a beteg szemébe kezdte ön­teni. Mit csinálsz? Hiszen nem, kém nem a szemem, hanem a ' hasam fáj! — kiáltott fel ijed*' ten a beteg. — Először a szemedet kell­ meggyógyítanom — válaszolta, nyugodtan a tabib. —Ha a sze*. med egészséges lett volna, ak* kor nem ettél volna meleg ke? .­­nyeret. „ESZEMBE JUTOTT A KECSKE..." Egy ízben, amidőn Musfiki elhaladt a mecset mellett, meg­hallotta az imám hangját. Musfiki belépett a mecsetbe és végighallgatta az imám imádságát. Amikor pedig az imám az imádság legmegha­­tóbb részéhez ért, Musfiki szí­­vettépően felzokogott. Miután az imádkozás véget ért, az­­önelégült imám meg­szólította Muisfikit. — Te sírsz? Az imádság ha*­ tott ennyire a szívedre ? — Óh nem,, uram ! — felel* te Musfiki. — Volt nekem egy", kövér kecském. Nemrég ki* múlt. Remegő hangja voltképp, olyan, mint a tied és hosszú... ösztövér szakálla, hajszálnyira o­lyan,­ mint a tied. Eszembe jutott róla a kecském, és sírva fakadtam.­­(Dehotis.

Next