Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

2 * I. (Folytatás az 1. oldalról) m­a már széles körben elfoga­dott, ismert alapelve alapján határozottan és következete­sen folytassa külpolitikai te­vékenységét, erősítse testvéri együttműködésünket a szoci­alista világrendszer országai­val, s mindenekelőtt a Szov­jetunióval, továbbá a szocia­lizmust építő Jugoszláviával, valamint minden békeszerető országgal. Az országgyűlés fel­é Ezután napirend szerint kö­vetkezett Non György, Nép­­köztársaság legfőbb ügyészé­nek beszámolója. 1953. július 4-én az ország­­gyűlés megválasztotta a leg­főbb ügyészt, megindította a Magyar Népiköztársaság alkot­mányában lefektetett alapelvek szerint­ az új ügyészi szervezet működését. Az új ügyészi szer­vezet alapvetően más, mint a régi. A régi „államügyész" , az igazságügyminiszternek alárendelt közvádló volt, aki­nek az volt a feladata, hogy a nyomozó szervek adatai alapján vádiratot készítsen és a bíróság előtt a vádat kép­viselje. Az új lenini elvek szerint létrehozott ügyészi szervezet a szocialista törvényesség leg­főbb őre. Felügyel arra, hogy a minisztériumok és az ösz­­szes állami és egyéb szervek, az állampolgárok megtartsák a törvényeket. Az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozóhatóságok el­járásaikban a törvényes elő­írásokat betartsák és feltárja­nak minden bűncselekményt. Az ügyéssz vádképviseleti jo­gán túl őrködni köteles a bí­róságok ítélkezéseinek tör­vényessége felett. Az ügyész felügyel arra is, hogy a bün­tetések végrehajtása a tör­vény szabta módon történjék. A törvény szerint az ügyész tanácskozási joggal részt vesz az országgyűlés, az Elnöki Ta­nács, a Minisztertanács, a me­gyei, járási, városi tanácsok, valamint a végrehajtó bizott­ságok ülésein, részt vesz a tör­vények és rendeletek megalko­tásában. Az ügyésznek tör­vényeinkben biztosított joga, hogy megtámadjon minden törvénysértő rendeletet, uta­sítást, intézkedést. Ilyen széles joggal felruhá­zott ügyészséget csak a szo­cialista állam ismer. A bur­z­k három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77 088 panasszal fordultak. Jelenté­keny a munkaügyi panaszok száma — mondotta. Találkozunk olyan esetek­kel, amikor a dolgozót azért helyezik át, vagy bocsájtják el, mert felfedi és bejelenti a vállalatnál észlelt hibát, vagy visszaélést. Ilyen eset­ben a törvénysértően fellépő vezetők mindent megtesznek, hogy hibát találjanak a dolgo­zó magatartásában, aki mint mondani szokták „minden lé­ben kanál“ és túladnak rajta. Az ügyészi munka egyik hi­ányossága, hogy csak ritkán vonjuk felelősségre a hatal­mukkal így visszaélő vezető­ket. Ezért arra utasítottuk az ügyészi szervezetet, hogy a dolgozók jogait ne cs­ik azzal védje, hogy hatályon kívül helyezteti a törvénysértő ha­tározatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jóvá is tegyék és a sértett teljes elég­tételt­­kapjon. Általános törvényességi felügyeleti munkánk fontos feladata a termelőszövetkeze­tek védelme, a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztésé­nek támogatása, ezzel együtt a már működő termelőszövet­kezetek segítése. Különösen fontos ez most, amikor egyes helyeken az ellenség újból támadást indított a termelő­szövetkezetek ellen. A termelőszövetkezetek fej­lesztésének alapelve a szö­vetkezés önkéntessége. En­nek megsértése súlyos tör­vényi sértés, amely ellen az ügyészség köteles fellépni, hívja a kormányt, hogy jö­vőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a nemzetközi fe­szültség csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében s biztosítsa, hogy országunk képviselete az Egyesült Nem­zetek Szervezetében is előse­gítse a magasztos cél elérését, a népek közötti barátságot, a tényleges leszerelés megvaló­sítását, s ezzel együtt az egész világ békéjének és valameny­­nyi ország biztonságának zsok állam — ahol napiren­den van a törvények kiját­szása — nem tűr meg ilyen intézményt. Alkotmányunk a legfőbb ügyészt az országgyű­lésnek, a nép által választott legfőbb államhatalmi szerv­nek rendeli alá, így a demok­ratikusan megválasztott or­szággyűlés a legfőbb ügyész és a neki alárendelt szervezet útján a törvényesség felett hathatós ellenőrzést gyakorol. Államrendszerünk mélysé­ges demokratizmusa jut ki­fejezésre abban, hogy népünk választott képviselői tüzete­sen megvitatják a törvényes­ség megszilárdításában elért eredményeket, hibákat és az e téren előttünk álló felada­tokat. Három évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött ama intézke­dések végrehajtásában, ame­lyeket az 1953. júniusi párt­­határozat szellemében a tör­vényesség megszilárdítására hozott kormányzatunk. 1953-ban megszűntek az internálótáborok. Az ügyészi szervezet részt vett az inter­náltak ügyeinek felülvizsgálá­sában. Ezek az intézkedések 4184 személyt érintettek. Egy­idejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közke­gyelmi rendeletet maradékta­lanul végrehajtsák. A köz­kegyelmi rendelet végrehaj­tásával több mint 23 000 sze­mély került szabadlábra. Ezután Non György arról szólott, hogy 1953. júliusa óta számos új jogalkotás fejlesz­tette tovább szocialista jog­rendszerünket, államapparátu­sunkat és annak demokratiz­musát, majd részletezte a törvényalkotásunk előtt álló hatalmas feladatokat, megvalósítását. A nemzetközi­­ feszültség csökkentése s az­ általános béke és biztonság megszilárdítása az alapja an­nak, hogy népünk még ma­gabiztosabban folytathassa békés építőmunkáját, meg­­újhodott szocialista hazánk felvirágoztatására. Szavazás után az országgyű­lés a Minisztertanács elnöké­nek beszámolóját s az előter­jesztett határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. (Taps.) Az önkéntesség nyílt meg­sértése ma már ritkábban fordul elő. De még találkozunk félrevezető ígérgetéseikkel a belépni szándékozó parasz­toknak jogaira és kötelességei­1948 után a feszült nemzet­közi helyzetben nálunk káro­san hatott az a téves méret, hogy az osztályba­re állandóan és minden területen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó személyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság lég­köre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szerveknek különleges helyze­te. Ebben a légkörben az ál­lamvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei­­közül sokan visszaéltek hatalmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányá­val. Erkölcsi és fizikai kény­szert alkalmazva egy sor eset­ben hamis és koholt bizonyí­tékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csi­kartak ki, ezzel a szocialista törvényességet a legdurváb­ban megsértették. Lehetővé tette a törvénysér­téseket az is,­­hogy sem az ügyészség, sem más szervezet nem gyakorolt ellenőrzés­t az államvédelmi szervek tevé­kenysége fölött, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a fel­adattal csak 1953-ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata meg­követelte a szocialista törvé­nyesség megszilárdítását, az elkövetett törvénysértések ki­vizsgálását és jóvátételét. Ez­után került sor az államvé­delmi szervek munkájának re vonatkozóan, elsősorban Vas, Somogy és Zala megyé­ben. Alkotmányunk 49. paragra­fusa kimondja, hogy a „Ma­gyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlőek és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.“ Elmondhatjuk, hogy a nők egyenjogúságát biztosító ren­delkezések megszegésével szinte alig találkozunk. Ugyan­így ténylegesen érvényesül a vallásszabadság is, ami annyit jelent, hogy mindenki szaba­don vallhatja vallásos és ate­ista meggyőződését. Törvé­nyeink maradéktalanul biz­tosítják a minden magyar ál­lampolgárt megillető jogo­kon túl az ország területén élő minden nemzetiség szá­mára az anyanyelven való oktatásnak és nemzeti kultú­rája ápolásának lehetőségét. E jogok gyakorlati érvényesí­tését akadályozták a múlt­ban, főleg a délszláv nemzeti­ségekkel szemben elkövetett törvénysértések. Ezek nagy ré­szét kormányzatunk már or­vosolta, illetve orvoslásuk folyamatban van. Az ügyészi szervezet e vonatkozásban is teljesíteni fogja kötelessé­gét. Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista törvé­nyesség egyik oldala. A tör­vényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget te­gyenek minden törvényes kö­telezettségüknek. A szocialista törvényesség megköveteli, hogy tovább erősödjék és szi­lárduljon a munka, a begyűj­tési és adózási fegyelem. Meg­követeli minden állampolgár­tól a hatósági személyeik meg­becsülését és felelősségteljes munkájuk segítését. Alkot­mányunkban leszögezett alap­elvekre, törvényeinkre, a K. V. határozatára támasz­kodva az ügyészi szervezetnek az eddiginél bátrabban, kö­vetkezetesebben kell folytatni a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti, felülvizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a korábbi ál­lamvédelmi vezetők bűnös te­vékenységére. A katonai bíró­ság 1953. decemberében ho­zott ítéletében megállapította: — idézem — „Páter Gábor és társai vezető beosztásukkal járó hivatali hatalmukkal visszaélve, egyrészt az állam­­védelmi munkában súlyosan törvénytelen módszereidet ho­nosítottak meg, ezáltal tudato­san népellenes irányba fordí­tották el az állam büntető­­politikáját, másrészt mérhe­tetlen személyes igényeik ki­elégítése érdekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták és pazarolták a társadalmi­ tulajdont.“ Ezután megkezdődött azoknak az ügyeknek a felülvizsgálata, amelyekben az elítélt volt államvédelmi vezetők irányí­tották az eljárás­t. A bonyo­lult, nehéz, súlyos törvénysér­tések és bűncselekmények fel­tárását eredményező vizsgálat hosszú ideig tartott. A felülvizsgálat nem ment könnyen. Lassan indult, von­tatottan haladt. Az utóbbi idő­ben azonban a vizsgálat meg­gyorsult és ma már a végére értünk. A vizsgálat alapján bei­ga­zolást nyert, hogy elvtársaink akiket a törvénytelen perek­ben edítettek, nem voltak óru-Pártunk javaslatára meg­szervezett ügyészség­ nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgá­latában. Az alaptalanul elítél­te­k ügyük felülvizsgálatának befejezése után sokan már a vizsgálat alatt is szabadlábra kerültek. A Legfelsőbb Bíró­ság eddig 149 elítélt ügyében hozott döntést, ennek során 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, tíz személy bűnösségét kisebb súlyú bűn­­cselekményben állapította meg, és ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetés­t szabott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bí­róság elítélt, mert már koráb­ban letöltötték a kiszabott büntetést, illetve egyéni ke­gyelmet kaptak. A felülvizsgá­lat folyamán még 156 személy került szabadlábra, részben­­kegyelemmel, részben bünte­tés félbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság perújí­tása eljárásban olyan ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annak idején a koholt, vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szörnyű Tibor, Szalai András, Szebenyi End­re, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat.. Ők jóvátehetetlenül áldozatai­vá váltak a törvénysértések­nek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kö­telezettségeink. Kivégzett elv­­társaink rehabilitálásán túl­menően intézkedéseket tettünk és teszünk hozzátartozóik er­kölcsi és anyagi támogatására. Mintegy 300 alaptalanul elítélt szabadult ki a börtö­nökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket­­koholt vádak alapján tartóztatták le és ítélték el a „Rajk-ügyben“, „Kádár-ügyben“, a „Só­­lyom-ügyben“, „volt szociál­demokraták ügyében“, ,,a volt jugoszláv emigránsok ügyé­ben“ és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gon­doskodni arról, hogy az ártat­lanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják, el az őket megillető helyet társadal­­mu­­kban. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat segítettek eddig is a rehabili­­táltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a tör­vény előírta módon rendez­zük. Érte az igazságügymi­­niszter megtette a szükséges intézkedéseket. Intézkedés történt, hogy rehabilitáltakat munkába helyezzék, részükre lakást biztosítsanak, a bete­geket orvosi kezelésiben, gyógyüdül­tetésiben részesít­sék, az idősebbeknek megfe­lelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra is, hogy a rehabilitáltak munka­ügyi jogfolytonosságát elis­merjék, kitüntetéseiket visz­­szakapjá­k stb. Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíró­ságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyide­jűleg a bizalmatlanság egész­ségtelen légkörében sok elv­­társat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak,­ bo­csátottak el felelős funkciók­ból, illetve munkahelyükről, anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőiket, be­osztottakat leváltanánk, indo­kolt a korábban alaptalanul leváltottakat komoly munka­körbe állítani, amit képesíté­süknél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demok­ratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaélé­seket, a törvényséetéseket fel­fedje, hogy érvényt szerezzen a szocialista törvényességnek, hogy helyrehozza az elköve­tett hibákat. Az 1953. júniusi központi vezetőségi határozat megkö­vetelte a pártelle­nőrzés meg­erősítését és az állami ellen­őrzés megvalósítását az állam­­biztonsági szervek munkája fölött. Egyidejűleg az állam­biztonsági szerveket, az ügyé­szi szervezetet hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük szá­mos olyannal is, akiket­ reha­bilitáltunk. Az új ügyészi szervezet ál­landóan felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek mun­kája felett. A hároméves ta­pasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek munká­jában gyökeres változás tör­tént, a szocialista törvényes­ség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet során ész­lelt minden törvénysértés miatt felelősségrevonás törté­nik. Ez alatt az idő alatt 54 államvédelmi nyomozóval szemben kezdeményezett­ az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysértések elkövetőit 13 ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet fel­adata, hogy minden erővel segítse az államvédelmi szer­vek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerősített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és­ rendkívül fele­lősségteljes. Ebben a munkájá­ban segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szer­vek dolgozóit. Világosan kell látnunk, hogy a háborús uszí­tók elszenvedett kudarcaik ellenére sem tették le a fegy­vert. Még hatályban van az Egyesült Államok 1953. október 10-i törvénye, amely évi százmillió dollárt irányoz elő a békeszerető álamok el­leni aknamunkára és kémke­désre. Ezt az összeget a leg­utóbb 25 millióval felemelték. Az ilyen szennyes feladatra azonban egyre kevesebb a je­lentkező. De még mindig akadnak olyan elvetemült ele­mek, akik semmit sem tanul­tak, mint például Sulvánszki Jenő és 14 társa, akik volt lu­­dovikás tiszt­jelöltekből, had­­apródokból regrutálódtak. Fegyvereket gyűjtöttek a ma­gyar nép ellen. Az ítélet ki­ütötte kezükből a fegyvert és lesújtott rájuk. Utasszállító repülőgépünk ellen elkövetett gyalázatos merénylet is fokozott éberség­re int bennünket. Ez az alá­való gaztett és annak feld­i­­csérése az imperialista sajtó részéről újból felhívja a fi­gyelmünket arra, hogy ellen­ségeink nem válogatósak. Fa­hazánkban épp úgy, mint a többi szocialista államiban, a társadalmi erők növekedésé­vel a bűnözés erősen csökken. Elég például arra utalni, hogy 1932. évben 310 482 személy ellen indítottak eljárást, vi­szont 1955. évben ez a szám csak 172 749-et tett ki. A büntető eljárás alá von­tak száma még sokkal keve­sebb lenne, ha maga az ügyé­szi szervezet nem követett volna el a múltban számos hi­bát. So­k esetben formális szemléletből kiindulva, apró­­cseprő ügyekben is bíróság elé állított dolgozókat. Csökken a vádlottak szá­ma is. Ez év második negyedévé­ben a vádlottak száma 17 549 volt, az előbbi év azonos idő­szakában 32 535-tel szemben. Azáltal, hogy megszűnnek azok a bírósági ügyek, ame­lyekben, mint mondják , ágyúval lőtték a verebet, meg­gyorsul és jobb lesz a bírósá­gok munkája is. Ezután foglalkozott a bíró­ságok munkájával. Ezután megállapította, hogy nálunk az utóbbi időben a börtönviszonyok lényegesen megjavultak. Az ügyészi szervezet három évi munkájáról adott beszá­molóját befejezve Non György elvtárs a következőket mon­dotta: A szocialista törvényesség megtartása alapvető elve, elen­gedhetetlen módszere a szo­cializmus építésének. Egész népünk, államunk szempontjából nagy jelentőségű a Központi Vezetőség határo­zatának a szocialista törvényes­ség további megszilárdításával foglalkozó része. Rendszerünk nem tűri a törvénysértést, az önkényt. Ezért volt nálunk szükségsze­rű folyamat a törvénysérté­sek leleplezése, a hibák kija­vítása. Nekünk vannak bizto­sítékaink, hogy azok a tör­vénysértések, amelyeket any­­nyira fájlalunk és elítélünk, sohasem fognak megismétlőd­ni. Ilyen biztosíték népi de­kozottabb éberséggel, elszánt­­sággal kell küzdeni, hogy ár­talmatlanná tegyük azokat, akik hazánk, népünk, törvé­nyeink ellen fordulnak. Rendőrségünk áldozatos helytállása és munkája ko­moly eredményeket mutat fel a polgárok személye ellen in­tézett erőszakos támadások, emberölések, rablások elleni harcban, örömmel számolha­tok be az országgyűlés előtt arról, hogy az ilyen bűncse­lekmények száma lényegesen kisebb a felszabadulás előtti hasonló cselek­ményeknél. Ál­lampolgáraink hasonlíthatat­lanul biztonságosabb körül­mények­­között élhetnek és dolgozhatnak, mint azelőtt. Ezután, foglalkozott a rend­őrség gyakorlati munkájának eredményeivel és hiányossá­gaival, majd így folytatta: Ügyészeink külön figyelmet fordítanak a fiatalkorúak, a 12—18 évesek bűncselekmé­nyeire. Itt is javulás tapasz­talható. Egy év leforgása alatt a fiatalkorúak által elköve­tett bűncselekmények száma 30 százalékkal csökkent. El­mondotta, hogy a fiatalkorúak bűnözésének csökkentésére legfontosabb a megelőzést Ezen a téren már sok helyen jól működnek az ifjúságvédel­mi bizottságok, amelyek szá­­montartják a fiatalokat, hogy züllött elemek közé ne kerül­jenek stb. A megelőzés legfon­tosabb követelménye a 14— 16 éves fiatalok munkáiba ál­lítása,­mokráciánk megingathatatlan szilárdsága, a Magyar Dolgo­zók Pártjának, népköztársa­ságunk kormányának szilárd elhatározása, hogy népünket, államunkat rendíthetetlenül a szocialista törvényesség meg­tartásának útján vezeti és a legélesebben elítél és megbé­lyegez minden törvénysértést. A törvényesség biztosítéka a szocialista demokrácia mind következetesebb és mind telje­sebb kibontakozása hazán­k­­ban. Biztosítéka a törvényes­ség állandó erősödésének az az egészséges, bíráló légkör, amely lehetővé teszi a hibák bátor felvetését, megköveteli azok kijavítását és a törvény­­sértések elkövetőinek felelős­­ségre vonását. Végül, de nem utolsósorban biztosítéka a törvényesség szi­­gorú korú megtartásának az új típusú, népi demokratikus, szocialista jellegű ügyéss­ég intézménye. Az ügyészi szervezet a jö­vőben még nagyobb odaadással őrködi­k a szocialista törvé­nyesség fölött. Ügyészeink legjobb képességükkel, mun­kájuk állandó javításával, öt dolgozók bírálatainak, beje­lentéseinek és panaszainak figyelembevételével, pártunk útmutatásainak követésével kívánnak eleget tenni szép hivatásaikna­k. Ehhez a munkához kérem a képviselő elvtársak támoga­tását s egyben kérem a tisz­telt országgyűlést, hogy fo­gadja el a beszámolót. (Nagy taps.) A legfőbb ügyész beszámo­lójához elsőnek Nagy Dániel országgyűlési képviselő szólt hozzá és a szocialista törvé­nyesség érvényesülését vizs­gálta a tanácsok és egyes ál­lamigazgatási szerveik, a ter­melőszövetkezetek, a dolgozó parasztság szemszögéből. A legfőbb ügyész beszámol­­óját Nagy Dániel azzal fo­­gadta el, hogy az abban is­* mentetett intézkedések elő* segítik a szocialista törvényes* ség további erősödését. Az országgyűlés szerdán folytatja munkáját a­ ­ országgyűlés új ülésszakánál A második napja Non György beszámolója az országgyűlésnek a legfőbb ügyészség munkájáról A term­előszövetkezetek védelméről A törvényesség megszilárdulása jók, kémek,­­kártevők. De be- ■ vezet a szocialista törvényes­igazolást nyert az is, milyen­ség megszegése, az ügyészi rendkívüli súlyos károkhoz a szervezet hiánya. Rehabilitáció Fokozottabb éberségre van szükség Erősen csökken a bűnözés NÉPLAP 1 990. MOTO­FÜS 1., SZERDDA

Next