Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-230. szám)

1956-09-01 / 206. szám

A TASZSZ közleménye a Szovjetunióban végzett újabb kísérleti atomrobbantásokról Moszkva (TASZSZ) Augusz­tus 30­ és 30. között kísérleti atom­robbantásokat végeztek a Szovjetunióban. E próbar­­obbantásoknak az előbbiek­hez hasonlóan az a céljuk, hogy tökéletesítsék az atom­fegyvert és kidolgozzák újabb típusait a hadsereg különböző­­fegyverei elmék­­ék felszerelé­sére. A Szovjetunióban rendszer­ként nagy magasságban vég­zik a kísérleti atomirobbantá­­sokat, ami lehetővé teszi, hogy jelentősen csökkentsék a rá­­diio­aktív­ csa­padékot. Ugyan­ebből a célból a legminimá­lisabb mennyiségű rádióaktív anyagot használják a kísérleti töltetekben. A szóban forgó kísérleti atomrobbantásokkal kapcso­latban a TASZSZ-t felhatal­mazták az alábbiak közlé­sére : A szovjet kormány­­békepar­­t­túrájától vezérelve több íz­ben javaslatot terjesztett az ENSZ elé a sz. atom- és hidro-, gépfegyver feltétel nélküli betiltására. A Szovjetunió ikonim­ánya 1956 tava­szán java­solta, hogy az atom- és­­hid­­rogénfegyverrel rendelkező államok a leszerelés egyéb­ kérdéseivel kapcsolatos meg­állapodásoktól függetlenül kötelezzék magukat e fegy­verfajták kipróbálásának be­szüntetésére. Egy ilyen meg­állapodás az első­ lépést je­lenthetné az atomfegyver be­tiltásához és megsemmisítésé­hez és elősegítené az államok közötti bizalom megszilárdu­láséit. Az Egyesült Államok veze­tői a szovjet atomirobbantá­­sokra hivatkozva hangoztat­ják, hogy létre kell hozni az atomerő nemzetközi ellenőrzé­sét. A szovjet kormány úgy véli, hogy nincs szükség a kísérleti atomirobbantások sent Minféle speciális ellenőrzé­si rendszerére, minthogy a modern technika eszközei le­hetővé teszik a világ bármely részén veszett atomirobbantás felfedezését. Ismeretes azonban, hogy az Egyesült Államok és néhány más nyugati állam részéről a szovjet kormánynak ez a jó­, váslata csakúgy, mint az atom- és hidrogéntfegyver be­tiltására vonatkozó javaslat, sem talál támogatásra. Az is ismeretes, hogy az Egyesült Államokban és Angliában eb­ben az esztendőben kísérleti atom- és hidrogénfegyver­­robbant­­ásokat végeztek. A szovjet kormánynak számol­nia kell ezzel a körülménnyel és biztonságának érdekeiből kiindulva, kénytelen kellő figyelmet fordítani a kísérleti atomrotobantásárom. Mindazonáltal a szovjet kormány a továbbiakban is kész lankadatlan erőfeszíté­seket tenni, hogy nemzetköz megállapodás jöjjön létre az atomfegyver gyártásának, tá­­rolásának és­­ alkalmaz... m­ai teljes megtiltására, valamire az e fegyverrel végzett kísér­leti robbantások betiltására vonatkozólag. A S­zovjet kormány ugyan­akkor minden eszközzel fo­kozza az atomerő békés cé­lokra való felhasználása ér­­dekében folyó kutatásokat. A SZUEZI KÉRDÉSRŐL KaírÓ­­MTV Az AfP jelen­tése szerint Nasszer elnök csü­törtökön este magához kérette Byroadet, az Egyesült­­Álla­mok kairói nagykövetét, hogy kifejtse előtte véleményét Eisenhower elnöknek a szuezi válságról tett nyilatkozatáról. A félhivatalos közép-keleti hírügynökség Nasszer elnök közlését az alábbiak szerint ismerteti: „Az egyiptomi kormány sajnálja Eisenhower kijelenté­sét, amelyben azt állította, hogy a Szuezi-csattorna az 1888-as egyezmény értelmé­ben nemzetközi vízióit. Való­­jáiban az egyezményt az alá­író államok kötötték kifejezet­ten abból a célból, hogy biz­tosítsák a hajózás szabadsá­gát a Szuezi -csatormáin. Az egyezmény bevezetője leszö­gezte, a célkitűzés az, hogy minden álla­mnak biztosítsák a csatorna szabad használatát annak az egyiptomi rendelet­nek az értelmében, amelyben hangsúlyozottan leszögezi, hogy a csatorna­társaság egyiptomi társasá­g, amely alá van vetve az ország törvényei­nek és szokásainak.“ Az egyezmény azt is meg­szabta, hogy az előirányzott rende­lkezések életben marad­nak a koncesszió megszűné­se után is, s ha e koncesszió lejár, az egyiptomi kormány biztosítja a csatorna igazgatá­sát. A szuezi övezet kiürítésére vonatkozó 1954-es angol— egyiptomi egyezmény 8. cik­kelye az alábbi záradékot tartalmazza: „A két szerződő fél elisme­ri, hogy a Szuezi-csatorna, amely Egyiptom integráns része, gazdaságilag, kereske­delmileg és stratégiailag nem­zetközi fontosságú víziút és kifejezik azt az eltökélt elha­tározásukat, hogy a ikonstant-­ápolyi egyezményt, amely a hajózás szabadságát garantál­ja a csatornáin, tiszteletben tartják. Egyiptom már újból leszögezte, hogy tiszteletben tartja az 1888-as egyezményt és megtartja szavát.“ Portland (MTI) Az AP je­lentése szerint Fulton J. Sheen római katolikus püspök szer­dán este ki­jelenítette: a világ politikai és társadalmi hatal­mának egyensúlya elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy a Nyu­gatról Keletre billenjen el. A keleti világ mozgolódik, akárcsak egy óriás, akit ép­pen most ébresztettek fel ál­mából és aki kezdi megfeszí­teni izmait, kezdi érezni ha­talmát — fűzte hozzá a New York-i püspök, majd hangsú­lyozta: az a­ tény, hogy Egyip­tom lefoglalta a Szuezi-csa­­tornát, a Kelet ébredésének csa­k egyik megnyilvánulása — egyike azon megnyilvánu­lásoknak, amelyekről a Nyu­gat nem a­kar tudomást ven­ni. Párizs (MTI) Nasszer elnök csütörtökön este hosszabb tárgyalást folytatott Henry Byronde-del, az Egyesült Ál­lamok egyiptomi nagyköveté­vel — jelentette a kairói rá­dió. Delhi (TASZSZ) A Times Of India című lap jelentése szerint a kalkuttai kikötő 12 indiai révkalauza felajánlotta szolgálatait Egyiptomnak a Szuezi-csa­tornánál végzendő murikána. London (MTI) Az AFP sze­rint a nagy brit lapok közül a Manchester Guardian közli pénteki számában az egyip­tomi Szuezi-csatorna Társa­ság hirdetményét, amely rév­­kalauzi állásokat ajánl. Ének-zenekari életünk A BARTÓK BÉLA SEREGSZEMLE TÜKRÉBEN A Bartók-év kórus-zene­kari seregszemle részének ér­tékelése népszerű feladat, hi­szen olyan sok jót, örvende­tes előadást tartogatott, amely­ről csa­k lelkesedéssel lehet szólni. Mint maguk a számok is imponálók, a kórusokban és zenekarokban közel 3000 ember, a szolfézs- és népdal-, töm­egdalversenyek­ben pedig 2500 ifjú ember vett részt A bemutatok színvonalla pedig *— a többi művészeti ágaikhoz képest is­­— a legmagasabb volt. Pocsaij, Hajdúszovát (Ko­dály Tsz), Hajdúsiármson, Dar­vas ts? község népi együtte­sének kórusai, Hajdúnánás, Körössenkál, Hajdúszoboszló zenekarai különösen kiemel­kedtek. Mégis, miért vetődhe­tett fel egyesekben az a gon­dolat, hogy a versenyek szín­vonalesést idéznek elő, vis­szavetik a kórus-zenekari éle­tet? Igaz-e ez? Annyi igaz ebből, hogy valóban a verseny mai formája alkalmatlan a színvonalemelés elősegítésére. (Helyezési sorrend, rövid idő stb.) A szabadtéren rendezett döntők sem alkalmasak szín­vonalas előadás tartására. De az, hogy egyes kórusok, vagy zenekarok most nem nyújtot­ták azt, amit tőlük megszok­tunk egy-két, vagy több éven keresztül, annak egyszerűen az az oka, hogy jobbak emel­kedtek fel mellet­tük. Az él­gárda színvonalának tartásá­ra, sőt emelésére (versenyen kívül) megvannak a reális feltételek, különösen szemé­lyi vonatkozásiban. Bármelyik pillam­atba­n — megfelelő vi­szonyok között — vitathatat­lanul magas művészi színvo­nalról tanúskodnának. A műsorpolitika álta­lános jóságáról már említést tettünk, korlátait abban jelöl­hetnénk meg, hogy kevés mű forog közkézen. Van egy elég kis számú bűvkör, amelyen kívül alig-alig lépnek karive­­zetőink. A megszokott­, „jól bevált“ művek vannak divat­ban. A műsoranyag szélesíté­se, színesítése tehát most a legfontosabb gondunk s eb­ben ludas az igényeket és le­hetőségekeit tűrhetetlen mó­don még mindig figyelembe nem­ vevő kottakiadás s az új (és a régi, de inkábban hallott) műveket — különösen a mai magyarokat — be nem muta­tó, pedig sokaikhoz gyorsan eljutó propaganda és kollek­tív hangosan szervező orgá­num: a rádió. A rádiónak, ha komolyan segíteni akar azoknak, akikért fennáll, töb­bek között minden új skórus- és zenekari művet be kellene mutatnia, állandó, azonos idő­ben visszatérő műsorszámban. Műsor­választásunk még egy fogyatékossága, hogy nincs műsoron elég egyszólamú nép ■ dal! Kórusaink —­­ főleg azok vezetői — nem tartják „feladatnak“, más szóval: le­becsülik. Ismételten emlékez­tetni kell arra, hogy az egy­szólamú magyar társasének­lés visszaáll­­ításáért folyó erő­feszítések egyik fő útja ez, nem beszélve arról, hogy jól énekelni egy szólamra a leg­magasabb művészeti feladat elé is állítja a kórust. Mert a­z egyszólamú magyar társas­­éneklésnek és­ egyáltalán a népzenén nyugvó műzenének talaja van falun, ha a foko­zatosság — itt is rend­kívül fontos — elvét betartják. Ez volt a tanulsága a seregszem­lének, mely­nek mindnyájan nagyon-nagyon örülhetünk. Ez azért nagy jelentőségű, mert sokszor sokan fogladatlan pró­kátorai voltak annak az „esz­mének“, mely szerint a ma­gyar népdalnak s egyáltalán a „komoly“ zenének már rég nincs talaja nálunk. Ezek az emberek nem ismerik a való­di helyzetet, s az egy időben valóban meglevő, átmeneti gondjainkat megmerevítették, most is azt vallják és a „könnyű“ műfaj nagy roha­mainak ijedt légkörében csü­csülnék, tétlenségre és sopán­­kodásra ítélve. A karaván azonban halad! Szólnunk kell zene­karaink­­helyzetéről, itt azon­ban a gondokról kell megérig térveznünk. Egy-két népi zene­kartól és szalonzenekartól el­tekintve a helyzet nem kielé­gítő. A fő baj: hangszerállo­mányunk — enyhén szólva —­ katasztrofális. Zongorák (s ez a kórusoknál is így van!) le­hangoltak, illetve egyáltalán nincsenek; fúvószenekari fel­szerelés alig van néhány he­lyen, úttörő-zenekaraink hang­szereinek egy része pedig al­kalmatlan komoly zenélésre, másrészt rendkívül kevés van az alkalmasokból is. „Mellék­hajók“: a vezetőképzés rosz­­sza­bb,­­ miint bármely m­ás ágazatiban. A népi zenészeket például a télien járásonként, városonként feltétlen tanfo­lyamra kell hívnunk. Az ál­talános műveltség ügye is e területen a legelhanyagol­tabb. Kevés az önálló szerep­lésre az alkalom is —főleg a népi zenekarok esetében. — A kot­taellátás pedig itt a leg­­hiányosabb. Néhány fontos teendő ezen­­a teren: a) Biztosítanunk kell társadalmi úton is a különbö­ző szervek egyesített pénz­ügyi erejére támaszkodva — a hangszerpótlást. b) A haj­dúnánási példát követve új ifjúsági népi zeneikarokat kell létre­hozni. Ehhez azonban az szükséges, hogy fokozatosan meg kell oldani a népi zene­kari tagok nagy részének megélhetési problémáit. Ez a magyar népzene megőrzésé­nek, továbbélésének egyik fő feltétele. c)" Sokkal több ön­tevékenységet kell tanúsíta­nunk a kiképzés (oktatás és nevelés) terén s a legkülön­bözőbb módszereiket kell meg­ragadnunk járásokban és vá­rosokban egyaránt e súlyos helyzet felszámolására. Mert tehetség és eredmény van a mi zenészeinkben, csak sze­mélyi és tárgyi feltételeket kell jobbat teremtenünk a mainál. Sok teendőnk van ál­talános zenei életünk sze­rény, de biztos sikért hozó kezdetei után. Jó elvégzésük­höz szükséges néhány alapve­tő és messzebb tekintő intéz­kedés. Ilyen a körvezetőknek a zenei szakiskolához kapcsolt állandó, tanári fokú képzése. Ebben a már működő falusi ka­rvezető tanítók képzését kell biztosítani. A leendő ta­nítók arra alkalmas része szá­mára külön zenei tanítóképző létrehozása. A karvezetés hosszú lejáratú tanulására gyerme­kkar-isko­­lát kell létesíteni, mely kol­légiumi rendszerben működ­ne, több megyére is ki­terjesz­­kedve. A középiskolákban végig be kell vezetni a heti 1­ónás énektanítást. A megyei és járási oktatási szerveknek igényesebbeknek­­kell lenniök a zenei felügyele­tet illetően. Erre kapjanak megfelelő előkészítést a tan­­felügyelőik. Az iskolákban a nevelői szakkönyvtárakat fo­kozatosan és rendszeresen ki kell egészíteni, be kell szerez­ni segédleteket, ritmushang­­szereket stb. Az általános tanítóképzők­ben is javítani kell a zene oktatását Fel kell venni kö­telező heti 2 óráiban a karve­zetést, s erről eredmény jegyet is kell adni a tanulóiknak. To­vábbá a­­hang­szertanítá­st is fel kell emelni­ heti 1 óráiról 2 órára. (Zongora, hegedű, illetve harmónika.) Biztosítani kell, hogy amíg a gyermekek egy része kar­ének órán van, addig a töb­­biek a művészeti oktatási más ágazatában részesüljenek (pl. művészettörténet). Negyvennél több gyermeket magába foglaló kórus eseté­­ben minden újabb 40 főre szólamvezetőt kel beáll­íta­­tuunk kötelező óraszámmal. Több lelkesítő alkalmat kell teremtenünk valamennyi zenei együttesünk számára, s ebben a hazai alkalmiakon ki* vül az arra érdemesek szá­­mára külföldit is értünk. Kivételes gondot kell for* dítanunk az általános művelt­­ség fejlesztésére a DISZ és felnőtt ének- és zenekarok­nál. Vitákat, közös mozi, mű­soros est s egyéb rendezvé­nyek, alkalmak látogatását, kirándulással egybekötött hangverseny utakat kell szer­vezni, s ha úgy esik — mód­jával — igenis még társas­­vacsorát is lehet rendezni, mert ez is szolgálja a jó kol­lektív kórus-, illetve zenekari élet kialakítását. Igaz, hogy ezek a­­követe­lések“ nagyrészt az iskolán, belüli problémák megoldásá­ra irányulnak. De mindenki érzi, tudja, hogy az iskolán belüli intézkedések az isko­lán kívüli zenei életre is óriási hatást gyakorolnának közvetlenül és közvetve is, s ennek megvalósítása után nem lenne levegőbe beszélés a zenei élet megalapozottsá­ga. Ezeket a „követeléseket” a mindennapi gyakorlat ve­tette fel, sok ember vélemé­nye, tapasztalata sűrűsödik itt reális igénnyé, melynek tel­jesítése után magasabban szárnyalhat az ember min­dennapját át-, meg átszövő s azt szebbé varázsoló­ zene. NAGY LÁSZLÓ NÉPLAP 1956. SZEPT 1., SZOMBAT Az O­cs­zály&s Hieragazda­ Kiállítás SAJTÓBEMUTATÓJA A vasárnap megnyíló Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítást pénteken délben bemutatták a magyar és a külföldi sajtó képviselőinek. ,Matolcsi János földművelésügyi miniszter is­mertette a kiállítás célját, po­litikai, gazdasági mondaniva­lóját, majd a részvevők a mi­niszter vezetésével megtekin­tették a kiállítást. A kiállítás szebb és na­gyobb a múlt évinél. A főpavilonban az egész ki­állításnak mintegy a kereszt­metszetét láthatja a közön­ség. Az anyag egyik része is­merteti mezőgazdaságunk ed­dig elért legfőbb eredményeit, amelyeket részletesen a kiál­lítás más-más helyén mutat­nak be. Az anyag másik része előre mutat, mozgósít a má­sodik ötéves terv nagy felada­tainak végrehajtására. A főhelyét foglalja el az anyagban a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlődésének a dokumentálása. Szemléltetően ismerteti a pavilon anyaga a második öt­éves terv nagy feladatait a mezőgazdaságban, de megmu­tatja azt is, hogy ezek teljesí­tésére a párt és a kormány, az ipar, a munkásosztály minden segítséget megad a mezőgaz­daságnak A nagy feladatoknak a meg­valósítására mozgósít nem­csak a fapsilap, de úgyszól­ván az egész kiállítás anyaga. _ Az­ eredmények mellett mindenütt ott találja a láto­gató írásban, képen, rajzban, filmen, sőt az állandó szakta­nácsadóknak, vagy maguk-' nak az élenjáró termelőknek az útmutatásain keresztül az­ajcóban is, azoknak a mód­szereknek, eljárásoknak az is­mertetését, amelyekkel ezeket és még nagyobb termeléseket el lehet érrii. Az egyes növények a fel­dolgozással együtt kerülnek bemutatásba, így a kenyérga­bona-pavilon anyaga ismer­teti a kenyérkészítés történe­tét a történelem előtti idők­től a legmodernebb sütőipari üzemekig és gépekig. Állattenyésztésünk fejlődé­sének valóban „eleven” bi­zonysága az ország minden ré­széből felhozott 2500 szebb­nél szebb értékes tenyészál­lat. Szakértők megállapítása szerint az idei kiállítás állo­mányának a minősége mint­egy 30—40 százalékkal halad­ja meg a múlt évi állomány minőségét. A kiállítás anyagában az egyik központi helyet foglalja el a mezőgazdasági gépesítés bemutatója. A kiállításon méltó helyet kaptak a mezőgazdasági újítók is. Sok hasznos, gyakorlati úti mutatást ad a kiállítás a me­zőgazdasági építészetben mu­tatkozó elmaradás pótlására, a házi erővel elvégezhető olcsó és gazdaságos építkezésre. Új épületbe került az erdő­gazdálkodási bemutató. Sok külföldi látogatót is várnak a kiállításra. El­sősorban részükre épült az új kereskedelmi pa­vilon. Külön rész foglalkozik a ki­állításon az egyénileg dolgozó parasztoknak a termelés elő­segítésére nyújtott támogatás­sal. A mezőgazdasági látniva­lókon kívül, a kiállítás gazdag szórakozási és ter­mészetesen vásárlási lehe­tőségeket is nyújt. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szeptember 2-től, va­sárnaptól­­kezdve reggel 8 órá­tól este 8 óráig áll a látogatóit rendelkezésére. Vorosilov elvtárs fogadta a ceyloni kormányküldöttséget Mosszkva (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta a Moszkvában tartóz­kodó ceyloni kormányküldött­séget. Adenauer polgárháborúról beszél Berlin (MTI) A kölni kato­likus nap megnyitását Ade­nauer kancellár arra használ­ta fel, hogy ismét német pol­gárháború megindítására uszítson. Adenauer felkereste azokat a helyeket, ahol a Német De­mokratikus Köztársaságból érkezett katolikus hívők tar­tózkodtak és kijelentette előt­tük: Tartsatok ki! Mi felszabadí­tunk titokot! Nem feledke­zünk­ meg a Csehszlovákiában és Lengyelországban élő test­véreinkről sem! Adenauer kijelentéseit a részvevők felháborodással fo­gadták. A Magyar Vöröskereszt közleménye A Vöröskereszt Egyesületek Ligája útján az Amerikai Egyesült Államiak kormánya kukoricát, gabonáit, babot és vajat, összesen 15 800 tonna terményt adományozott árvíz­károsultjaink részére. •Az adomány szétosztását, amelynek első szállítmánya hazáinkba érkezett, a Magyar Vöröskereszt megkezdte. A segélyosztásnáll a Magyar Vö­röskereszt képviselőin kívül jel­en van a Vöröskereszt Egyesületek Ligájának képvi­seletében Svájcból hazánkba érkezet­t L. Willimanin úr. Al debreceni Dongó Színpad Bárándon A debreceni Dongó Színpad vasárnap este Bárándon, a kultúrházban vendégszerepelt. A kultúrházban közel 500 dol­gozó tekintette meg a vidám, kacagtató és egyben nevelő műsort. A műsoron „szerepelt“ az Áramszolgáltató Vállalat is, amely több esetben nem ad áramot. Vasárnap este is 7 órától este fél 10-ig nem volt áram, így a jól sikerült elő­adást is lámpa mellett kellett megtartani. A bárándi dolgozó parasztok máskor is örömmel fogadják községükben a Dongó Színpad együttesét. Gáli Zsigmond

Next