Hajdú-Bihari Napló, 1957. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1957-06-02 / 127. szám
Marosán György beszéde a Sportcsarnokban a Francia Kommunista Párt küldöttei tiszteletére rendezett nagygyűlésen Bensőséges ünnepségen adták át a pedagógusoknak a kitüntetéseket Ünnepélyes külsőségek között tartották meg tegnap a megyei tanácsnál a kitüntetett pedagógusok tiszteletére rendezett összejövetelt. Sárközi István, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára köszöntése után Tatár Kiss Lajos, a megyei tanácsvégrehajtó bizottságának elnöke mondott igen megszívlelendő és közvetlen szavakat azokhoz a pedagógusokhoz, akik épen a kritikus időszakban kifejtett munkájukkal szolgálták meg legjobban az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Mielőt a kitüntetéseket, valamint a Pedagógus Szakszervezet kétheter külföldi ingyenes üdülésére szóló beutalót megkapták volna, Tatár elvtárs többek között a következőket mondotta: — Ma, országszerte ünnepük azokat a pedagógusokat, akik a legnehezebb időszakban állták meg helyüket. A pedagógusok jelentős része szemben állt az ellenforradalom idején azokkal, akik a pártot, a Szovjetuniót és a dolgozók nemzetközi összefogását támadták. Jóleső érzés, hogy most önöket ünnepelhetjük, akik a helytállók közé tartoztak, s akiknek munkáját a párt és a kormány nagyra értékeli. Az a feladat, hogy a jövőben még nagyobb szeretettel és igyekezettel neveljék a legifjabb nemzedéket a hazaszeretetre, a dolgozók nemzetközi összefogásának támogatására. A meleghangulatú és közvetlen beszéd után Kígyós Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője adta át a jelen lévő pedagógusoknak a kitüntetéseket. — Az oktatásügy kiváló dolgozója címmel és kéthetes külföldi üdüléssel tüntették ki a következő pedagógusokat. Debrecenből: Félegyházi Lórándot, Futó Klárát, Nagy Ferencnét, dr Török Pétert, Ugrin Károlyt, Kádár Sándort, dr. Pősze Lajost, továbbá Bacza Zoltánt Egyekről, Fazekas Istvánt Téglásról, Mogyorósi Bélát Berekböszörményből, Nádor Jánost Püspökladányból, Sonkoly Tibort Hajdúnánásról, Sebő Simont Görbeházáról, Sükösd Ferencet Hajdúböszörményből, Veresegyházi Attilát Nagylétáról, dr. Eszik Mihályt Hajdúböszörményből, Zengő Józsefet Berettyóújfaluból, Kovács IlaTegnap a főváros dolgozói, a budapesti Sportcsarnokban nagygyűlésen találkoztak a Francia Kommunista Párt hazánkban tartózkodó küldöttségének tagjaival. A nagygyűlésen Raymond Guyot elvtárs után Marosán György elvtárs mondott beszédet. Marosán elvtárs beszédét az alábbiakban közöljük: — Elvtársak! Amikor Guyot elvtárs elmondotta, mi történt a múlt év októberében Párizsban, illetve Franciaországban — kezdte beszédét — őszintén megvallva, szégyelltem magam. Azok helyett az írók, újságírók, értelmiségiek helyett szégyelltem magam, akik azt hitték, hogy 1956 októbere Magyarország magánügye és nincs kapcsolatban az egész világgal. Tavaly március végén, majd áprilisban és májusban találkoztam magyar írókkal és újságírókkal, akik közül most többen valahol nyugaton „műveit prostituáltként“, dollárért vagy frankért árulják a hazát, s akik akkor azt magyarázták nekem, hogy a „Francia Kommunista Párt vezetői,Iuiorez és társai — sztálinisak!“ Nagyon sok olyan francia regényt olvastam, amelynek témája a Francia Kommunista Párt által vezetett munkások, haladó értelmiségiek óriási harcával foglalkozik. Ezeknek a magyar íróknak és újságíróknak azt mondottam tavaly nyáron: „De rossz az emlékező tehetségetek! Hol voltatok 1942—43—44-ben? Milyen jogon és címen akarjátok felelősségre vonni a francia kommunistákat, akik beírták nevüket az európai népek történetébe?!" — Az igaz kommunisták, az igaz emberek előtt — a francia munkásokhoz hasonlóan — nem volt kétséges, mi történt Magyarországon októberben, amikor Mindszenty és Horthy Miklós nevét hallották. (Felkiáltások: Ügy van!) Csak az intelligencia egy részében voltak kétségek a szabadság, a demokrácia, a nemzeti függetlenség tekintetében. Ezután lehullott a lepel és most nemcsak Guy Mollet fekszik a porondon Párizsban egész kormányával, hanem Magyarországon is földön fekszenek a „csalhatatlan“ költők, írók, újságírók és politikusok. (Nagy taps.) _ Francia elvtársainkkal folytatott tanácskozásaink nyíltak és őszinték. Minden problémáról bátran megmondjuk véleményünket és nézetünket. Tapasztaljuk a francia elvtársak igazmondását, őszinteségét is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkásparaszt kormány is így kezdte tevékenységét: nem táncolta körül sem a munkásokat, sem a parasztokat, sem az értelmiségieket, hanem mindenkinek őszintén és nyíltan megmondta az igazat és ugyanígy vont felelősségre és fog felelősségre vonni mindenkit, aki bűnös ebben az országban. (Helyeslés, nagy taps. ) Mi a tanulság a kommunisták számára? Sokat kell dolgoznunk, de nemcsak azért, hogy helyrehozzuk a magyarországi károkat, hanem azért is, hogy könnyebbé tegyük a kapitalista országokban harcoló kommunisták helyzetét! (Nagy taps.) Az igazság az, hogy ártottunk, ártott a Rákosi-féle vezetési módszer, ártottak a jobboldali ellenforradalmi akciókban részt vett, megszédült írók és újságírók. Ártottak azok, akik nem akarták tekintetbe venni: ha Magyarországon valami rosszul megy, az csak nehézséget okozhat a kapitalista országokban harcoló kommunistáknak. Felelősek vagyunk a nehézségekért, de esküszünk: soha többé nem idézünk elő ilyen kárt! (Hosszantartó taps.) Ezután Marosán György a hallgatóság tapsviharai közepette méltatta az ellenforradalom idején Magyarország segítségére siető proletárinternacionalizmus jelentőségét. — Nincs senki a világon — hangsúlyozta —, aki olyan mélyen, becsületesen átérezné a proletárinternacionalizmus támogatásának, segítségének jelentőségét, mint a magyar kommunisták érzik. Nem szégyelljük bevallani, hogy saját erőnkből nem tudtuk volna megakadályozni az ország katasztrófáját. De a proletárinternacionalizmus kifejezésre jutott — ha úgy tetszik a szovjet fegyverekben, és a párizsi kommunisták szolidaritásában! (Hosszantartó lelkes taps.) — Ezután a kijózanodás korszaka következett Magyarországon. Először a parasztok józanodtak ki, majd a „komfortos“ sztrájkban túlságosan elkényesedett munkások. (Derültség.) Most már az értelmiség is eljutott a kijózanodásig — és nem nagyon szeretnék egyik-másik író, újságíró vagy más intelligierciabeli ember lelkivilágában élni. Az utóbbi hetek és hónapok eseményeinek, a párt létéért, a proletárhatalom megszilárdításáért, a szocializmus építéséért folytatott kemény harcnak már érik a gyümölcse. Meg kell azonban mondani, hogy nagy gondjaink vannak és lesznek. Egyik legnagyobb gondunk, hogy bármennyire is nagy nehézséget küzdöttünk le gazdasági téren, a problémát nem oldottuk meg, csak most kezdjük megoldani! Meggyőződésünk, hogy megoldjuk! — A legnagyobb sebet a lelkünkön ütötte az ellenforradalom. Mi ez a seb? Magyarországon tenyerünkön hordtuk az írókat és Kossuth-díjakat, százezreket adtunk a magyar intelligenciának. (Felkiáltások: Ügy van?) De soha a világon nem fordult elő olyan háládatlan eset, mint amilyent Magyarországon az intelligencia egyes képviselői tanúsítottak. Akik most nyugatra szöktek és bennünket rágalmaznak, azok voltak a legszektánsabbak itthon gondolatban, beszédben és írásban. Ugyanezek most külföldön százezreket keresnek azon, hogy leköpik és gyalázzák azt, amit Magyarországon csináltak. — Sokszor — főképpen november 4 után — vádoltak bennünket értelmiségellenességgel. Ennek az volt a fő oka, hogy a forradalom vagy ellenforradalom kérdésében kertelés nélkül megmondtuk az igazat és a felelősséget is előszedtük. Nem vagyunk értelmiségellenesnek, mert kommunista nem lehet értelmiségellenes. Nem lehet szocializmust építeni műszaki értelmiség, mérnökök és tudósok nélkül. Tenyerünkön fogjuk hordani őket, ahogyan tettük eddig is. Csak egyet kívánunk: önzetlenül és becsületesen szolgálják a magyar népet, segítsék rendbehozni a károkat, hogy minél gyorsabban haladhassunk előre! Senki sem tud olyan hálás lenni, mint a munkás meg a paraszt, ha neki jót tesznek. (Nagy taps.) A múlt rendszerben a mérnök kirúgta a gyárból azt a munkást, aki nem volt hajlandó előtte haptákban állni és a normákat a Bedeauxrendszer szerint teljesíteni. Nálunk most a mérnökök tekintélyes része szinte kacsintva veszi tudomásul, hogy a gyárban az emberek sétálnak és nem végzik el feladataikat. Valamikor a kapitalista az ilyen mérnököt kitette a gyárakból. Vigyázzanak, ne ingereljenek bennünket! (Derültség és taps.) Felemelték a munkások fizetését, majd a műszaki értelmiségiekét is. Ugyanakkor azonban nagyon lassan emelkedik a termelés, lassan csökken az önköltség! Egyezzünk meg abban: nem kell bennünket, kommunistákat szeretni, de amit megfizetünk, azért tessék mindenkinek — mérnöknek is — becsületesen dolgozni ebben az országban! (Hosszantartó tapsvihar.) — Nagyon nehéz lesz a sebek begyógyítása, az ellenforradalom szétzilálta a munkásosztályt is, az értelmiséget is. Az a munkásosztály, amely eltűrte a „komfortos“ sztrájkot, most fizeti ennek a drága árát és fizeti még egy ideig. Romlottak a politikai erkölcsök: az az erkölcs, amely minden becsületes emberben fel kell, hogy vettesse a kérdést: kivel van - - a néppel vagy a nép ellenségeivel? — Nagyon sok értelmiségi kérdezi magától: hogyan tovább? Ezek felé a becsületeseknek megmaradt írók, költők, újságírók, mérnökök, tudósok, orvosok és pedagógusok felé nyújtva ki a párt mégegyszer a kezét. Most az egyszer tessék becsületesen megfogni azt a kezet amelyet a párt nyújt! Ne úgy, mint tavaly decemberben és az idén januárban, amikor azt mondták az írók: legyünk nagylelkűek — mint győztesek — és engedjük a megnyilatkozásokat. Erre született meg akkor az a gondolat, amely gyalázott bennünket és gyalázta a szovjet fegyvereket, a mártírhalált halt szovjet katonákat, akik másodszor véreztek azért, hogy ebben az országban haladás, proletárhatalom, szocializmus legyen, s akik megakadályozták, hogy 1956 októberében és novemberében a Kárpát-medencében, a Duna— Tisza közén, Budapesten kiprovokálják a harmadik világháborút. — Magyarországon — mondotta többek között — régen vártuk a francia elvtársak látogatását. Sok budapesti kommunista kérdezte, miért ilyen későn jöttek. Erre a válaszom: a Francia Kommunista Pártnak Párizsban kellett helytállnia értünk! (Nagy taps.) Ezután hangsúlyozta: nem felejtjük el a rekació és az ellenforradalom által okozott sebeket. A munkásőrség, amelynek kezében most puska van, provokáció esetén nem fog csődöt mondani azért, mert elvágták a telefonzsinórt, hanem Csepelen, Újpesten, Kőbányán, Ózdon tudni fogja mit kell tennie! (Hatalmas tapsvihar) — A harcok tözében, az áldozathozatal jegyében új szovjet—magyar barátság született, amelyet ápolni akarunk — mondotta befejező szavaiban. — Október 23. előtt lazák voltak kapcsolataink a kommunista és munkáspártokkal. Most szorosabbra fűzzük ezeket a kapcsolatokat. Az elnöki zárszó után a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, hát Hajdúszoboszlóról, Tóth Gyulánét Újszentmargitáról (Nagyszög-tanya). A kiváló népművelési munkáért kiváló dolgozó jelvényt kaptak: Szilágyi Miklós, Kovács Károly, Parádi Katalin, Debrecen, Sándor Ferenc Balmazújváros és Csatári Béla Berekböszörmény. A kitüntetések kiosztása után "Veresegyházi Attila mondott köszönetet, majd a kitüntetetteket a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Területi Bizottsága látta ebédre vendégül. Az esti órákban az ünnepség pedagógus bállal folytatódott. Tegnap, a parlamentben kiváló tanító kitüntetést kapott Rákóczi Imre Zsóka, Keresztúri Sándorné Hajdúszoboszló, kiváló tanár címmel pedig Papp Sándor tanárt, a Fúvósokert utcai iskola oktatóját tüntették ki. E kitüntetettek a 3000 forint jutalom mellé szintén két hétre szóló külföldi üdülő beutalót kaptak jutalmul. 2 napló Bulgarin és Hruscsov június 6-án érkezik Helsinkibe Moszkva (MTI) Mint már hírt adtunk róla, Bulganin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja elfogadta Finnország elnökének és kormányának azt a meghívását, hogy látogasson el Finnországba. A TASZSZ legfrissebb közlése szerint Bulganyin és Hruscsov június 5-én indul el Moszkvából Finnországba- Helsinkibe való megérkezésüket június 6-ra várják. Stassen lehalatást kapot, hogy a nukleáris kíséretek beszintetéséről tárgyaljon a Szovjetunóval Washigton (MTI) David Shears, a Reuter tudósítója jelenti: Washingtonban hivatalos személyiségek szombaton közölték, hogy Harold Stassen, a londoni leszerelési tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség vezetője felhatalmazást kapott, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyaljon a Szovjetunióval. A kísérletek beszüntetésének döntő feltétele az legyen, hogy hatékony felügyeleti rendszert hozzanak létre a tilalom betartásának biztosításáról. Ugyancsak washingtoni hivatalos személyiségek szerint azokon a tárgyalásokon, amelyeket Stassen az Egyesült Államok NATO-beli partnereivel folytatott, mindenekelőtt arról volt szó, hogy hol húzódjék és mekkora legyen az a nemzetközi felügyeleti övezet, amely a leszerelési egyezmény részét képezné. A francia kormányválság Párizs (MTI) A kormányalakítással megbízott Pflimlin délelőtt megjelent a köztársasági elnöknél és tájékoztatta a tanácskozásainak eddigi eredményeiről. Párizsban úgy tudják, hogy Pflimlin csak hétfőn este, vagy kedden reggel ad választ a köztársaság elnökének arra, hogy megkísérli-e a kormány megalakítását. Amerikai kémcsoportot lepleztek le Csehszlovákiában Prága (TASZSZ) A csehszlovák rádió pénteken közölte, hogy amerikai kémek újabb csoportját leplezték le Csehszlovákiában. Vladislav Krutsky, a csoport vezetője annak idején Csehszlovákiából Nyugat-Németországba szökött, ott elvégezett egy kémiskolát, majd az amerikai kémszolgálat Csehszlovákia területére dobta át. MTI. élatibaldi, a (aduig fi és (1807—1882) MA, június 2-án ünnepeljük Garibaldi, olasz szabadsághős halálának 75. és néhány hét múlva, július 4-én, születésének 150. évfordulóját. Garibaldi nevét a múlt század derekától széles-e világon ismerték és tisztelték az elnyomott népek és rettegve gyűlölték az elnyomók. A magyar nép szíve évtizedeken át együtt dobogott Garibaldi hősi szabadságharcai során az övével és „vörösinges szabadságharcosai‘?-éval, akik ugyanazon osztrák önkényuralom ellen harcoltak, amely a mi népünket is gyarmati sorban tartotta és szabadságharcunkat vérbefojtotta. Garibaldi 1807. július 4-én az olasz Nizzában született, a dolgozó néppel szoros kapcsolatban élő tengerész családból. 10 éves korában hajósinasnak állt be egy kereskedő hajóra és sok esztendőt töltött tengeren és sok elnyomott rabszolga népet ismert meg. Még kora ifjúságában megismerkedett kora haladó szocialista eszméivel, a francia Saint-Simon, és Fourier utópista szocialista tanításaival és az olasz „karbonárik" (szénégetők) titkos felszabadító mozgalma eszméivel. Határtalan szeretetet érzett az elnyomott dolgozók iránt és mély honfiúi bánat ülte meg lelkét olasz hazája szétdaraboltsága és idegen önkényuralom alatti szenvedései miatt. Fiatal korában ismerkedik meg az „Ifjú Olaszország“ nevű titkos forradalmi társasággal, amelynek tagjai a feldarabolt olasz hon egyesítéséért és az idegen osztrák megszállók kiűzésére szövetkeztek. Belépett a társaságba és mindjárt részt is vett a forradalmi ifjúság vezérének, Mazzininak egyik kudarccal végződő felkelésében. A vereség után külföldre menekül és hősi hírnevet szerez Délamerikában abban a függetlenségi harcban, amelyet a kis Rio Grande, köztársaság vívott az imperialista Brazillia ellen. Ugyancsak részt vett és ragyogó hőstetteivel kitüntette magát Uruguay függetlenségi harcában is. 1848-ban, amikor az olasz államok területén Szicíliában, Piemontban, a pápai állam területén kitört a forradalom a nép saját elnyomói és az idegen zsoldos hadsereggel szemben, s amikor az 1848-as márciusi bécsi, majd magyar forradalom hírére ez a forradalom egész Olaszországra kiterjedt, Garibaldi azonnal visszatért, szabadságharcosokat szervezett, és felkínálta szolgálatait a nemzeti felszabadítóknak. Az áruló piemonti király elutasította, de Mazzini, aki a meghódított pápai államnak lett köztársasági elnöke, a legnagyobb mértékben támaszkodott rá. Amikor XI. Pius pápa felhívására a reakciós nagyhatalmak, Ausztria, Franciaország, Spanyolország intervenciós csapatai elözönlötték Itáliát, Garibaldi elszánt hősiességgel sokáig védte Rómát. S mikor Róma elesett és az Amerikai Egyesült Államok konzula menedékjogot és hajót biztosított számára, maroknyi seregével inkább a szorongatott Velence segítségére sietett. Az áruló piemonti kormány fogta el akkor. Megölni a nép felháborodása és tiltakozása miatt ugyan nem merte, hanem száműzte. Ezzel nem fejeződött be hősi életműve. Amikor az olaszországi egyesülési harcok az 1850-es évek végefelé újra fellángoltak, Garibaldi újra megtalálta a helyét. 1860-ban, amikor Szicilliában parasztfelkelés tört ki, Garibaldi „ezer vörösinges“ szabadságharcost szervezett, szörnyű ellenállással szemben diadalt aratott II. Ferenc nápolyi despota király katonái felett. Kis felszabadító seregéhez tömegesen tódult a nép. Augusztusban már 25 ezer harcosával veri meg az elnyomó Bourbonok 150 ezres hadseregét. Ragyogó forradalmi taktikával, a lelkes dolgozó tömegekre támaszkodva diadalt diadal után arat. Lassan sikerül csaknem az egész olasz félszigetet felszabadítani. Mint Dél-Olaszország katonai diktátora megerősíti a forradalmi demokráciát, s már egész Itáliát készül felszabadítani, amikor nacionalista érzéseinek engedve megalkuszik Cavour gróf szárd politikai vezér politikai törekvéseivel, elismeri az egyesült Olaszország uralkodójául Viktor Emánuel szárd királyt, lemond diktátori hatalmáról és diadalmenetben kíséri Nápolyba az újdonsült olasz uralkodót. AZ OLASZ monarchia később is felhasználja a nagy szabadsághőst. 1862-ben és 1867-ben ismételten megkísérli Rómát felszabadítani a pápai államot védő francia és svájci zsoldosoktól. Mindkét esetben az olasz királyi sereg gátolja meg győzelmét. Csak 1870-ben amikor a pápa védelmezőjét, a francia uralkodót, III. Napóleont megveri a porosz hadsereg sikerült Rómát is birtokba venni és Itália fővárosává tenni. Garibaldi ösztönös forradalmár, aki érzi, hogy az elnyomóktól megszabadulni, az idegen uralmat lerázni, az olasz egységet megteremteni, csak a néppel és forradalmi úton lehetséges. Garibaldi élénk figyelemmel kísérte a magyar szabadságtörekvéseket. A magyarokat természetes szövetségeseinek tekintette és boldogan üdvözölte szabadcsapataiban a magyar önkénteseket (mint Türr, Tüköri, Éberhardt és sok más szabadságharcost). Szoros kapcsolatot tartott fenn a magyar szabadságharc leverése után a magyar forradalmi emigránsokkal. Voltak tervek, amelyek Garibaldi bevonására támaszkodtak egy újabb magyar szabadságharc megindítása esetén. Mindenesetre a magyar nép Kossuthtal együtt mélyen szívébe zárta a nagy szabadsághőst. Mind a magyar irodalomban, Tompa, Vajda, Arany László, költeményeiben, Jókai írásaiban mind a magyar népi költészetben ott él kitörölhetetlenül Garibaldi legendás alakja. Az új olasz haladó népi erők Garibaldi nevével fordultak szembe a fasizmussal, az ellene folytatott harcban. Garibaldi brigádok harcoltak az olasz partizán csapatokban és az olasz kommunisták ma is a legjobb megértői és megbecsülői Garibaldi történelmi szerepének. PR. KISS TIHAMÉR