Hajdú-Bihari Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-17 / 65. szám
HAJDÚ-BIHARI *m+m*m*. fxvm. évf. SS. szám J^sSiil, eUbi J%1«fillllt Ára: 50 fillér fflTOHg JBtiBb ISjHP* H »ffl 19«. MÁRCIUS 17. Jlt'^ppl ic^^visJl ^wLrWi& A debreceni tanácsi vállalatoknál és intézményeknél emelkedett a gazdálkodás színvonala Ülést tartott a Debrecen Városi Tanács A Debrecen Városi Tanács Végrehajtó bizottsága megtárgyalta a Pénzügyminisztérium revizori főosztályának beszámolóját a Debrecen Városi Tanácsnál végzett 1960. évi ellenőrzésekről. Ez a jelentés részletesen foglalkozik a városi vállalatok, intézmények pénzügyi felügyeletével. Megállapítja, hogy az utóbbi évek eredményeihez viszonyítva a városi tanács v. b. pénzügyi osztálya az 1960-as esztendőben végezte a legjobb ellenőrzési munkát. Az ellenőrzések hatékonyak voltak. Ehhez nagy részben hozzájárult az a tény, hogy a pénzügyi osztály dolgozóinak szakmai továbbképzése sikeres volt, az így szerzett tudás javította a vizsgálatok színvonalát. Mint elismerésre méltó tényt kell megemlíteni, hogy a költségvetési tételekkel kapcsolatos vizsgálatok, a vállalatoknál és intézményeknél nevelő jellegűek voltak, mert betárgyalta a végrehajtó bizottság a takarékossági mozgalom 1960. évi eredményeiről és az 1961. évi célkitűzésekről szóló jelentést is, Tatai Tibornak, a pénzügyi osztály vezetőjének előadásában. Megállapította a jelentés, hogy a helyiipari vállalatok 1960- ban 3 240 000 forintot takarítottak meg. Ezzel az eredménnyel nem áll arányban az, hogy az 1961. esztendőre csak 1 485 000 forintot terveztek. A végrehajtó bizottság jogosan kifogásolta ezt az alacsony tervezést. Nem is fogadták el. Az egyes ügyosztályokat utasította, hogy jobban munkálják ki a takarékosságra vonatkozó 1961. évi tervet. Igen helyes javaslatot rögzítettek a jelentésben, amikor a díjbeszedés központosítása mellett törtek lándzsát. A gáz-, víz- és szemétpénz, de a villanyáram díj beszedése is, ha központosítva történik, igen eredményesen szolgálja a takarékosság elvének iyesebb módszereket adtak át a vállalati ügyintézőknek, s ezzel segítették munkájukat. Általában a gazdálkodás színvonala az elmúlt évben a tanácsi felügyelet alá tartozó intézményeknél és vállalatoknál javult. A jó eredmények mellett rámutat a revizori főosztály beszámolója arra, hogy évenként visszatérő hibák is jelentkeznek a kerületi tanácsoknál, mint a bevételek alacsonyabb tervezése, a helytelen besorolás. Az iskoláknál, óvodáknál a leltári tárgyak nyilvántartása és kezelése sem mindig kifogástalan. Leltári hiány és többlet is állapítható meg egyes tételeknél. A Vasipari Vállalatnál például a selejtbérezésre vonatkozó rendelkezést nem tartották be, az okozott kárnak csak csekély százalékát térítették meg. A végrehajtó bizottság tudomásul vette a Pénzügyminisztérium revizori főosztályának beszámolóját, érvényesítését. Ez a pénzügyi osztály egyik javaslata. A másik arról szól, hogy a vállalatok közös istállót építsenek, így kedvezőbben tudják ellátni az állatok ápolását, takarmányozását, felügyeletét. A takarékosság elvének érvényesítését kívánják szolgálni azzal a javaslattal, hogy vizsgálják felül a sport- és kulturális kedvezményeket. Dolgozzanak ki javaslatot a jegykedvezmények megszüntetésére. Kártérítés a rongált lakásokért Az 1961. esztendőben javasolják kiszélesíteni a lakásmegóvási mozgalmat, amely már az elmúlt esztendőben kezdetét vette. Az állami tulajdonban levő házak műszaki leltárba vétele már folyamatban van. Ezeknek az adatoknak a felhasználásával a Debreceni Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál munkamódszerré kell tenni, hogy a megüresedő lakásokat felülvizsgálják és gondoskodjanak arról, hogy a bérlők által okozott kár megtérüljön. Szükség van arra is, hogy a kerületi tanácsok építési csoportjai méressék fel a még nem parcellázott, de házhelynek alkalmas területeket. Készíttessék el a parcellázások terveit és az így kialakított parcellákat, házhelyeket értékesítésre adják át az Országos Takarékpénztárnak. B. 1H. Fokozott takarékosságra van szükség A balmazújvárosi takarékszövetkezet hárommilliós betéttel rendelkezik Nemrég tartotta évi közgyűlését a balmazújvárosi takarékszövetkezet, amelyen az 1960. évi eredményeket összegezték. Juhász Ferenc, a takarékszövetkezet elnöke beszámolt arról, hogy egy esztendő alatt mintegy 860 000 forinttal emelkedett a takarékbetét összege és a szövetkezet tagjainak száma 152 fővel gyarapodott. A betét végül is 3 millió forintra növekedett és a jelenlegi taglétszám 1320 fő. A tagság részére 1960-ban 2 300 000 forintot folyósítottak több mint 800 esetben. Két és fél esztendővel ezelőtt alakult a balmazújvárosi takarékszövetkezet, és ez időben, kiváló munkát végeztek tagjai, melynek eredményeként országos elsőségre tettek szert. A közgyűlés hozzászólásai a takarékszövetkezet előnyeiről beszéltek és arról szólottak, hogy a tagszervezést még tovább fokozzák, mert eredményeik így még inkább javulnak. c47 cAljald óivásai (Irodalmi est a Csokonai Színházban) A KIOSZ és a MESZÖV hétfőn irodalmi estet rendezett Debrecen várossá válásának 600 éves évfordulója tiszteletére a Csokonai Színházban. E tiszteletre méltó tényt és a szándék szépségét csak dicsérnünk lehet, annak pedig különösen is örülnünk kell, hogy közönségben sem volt hiány. S hogy mégis rossz szájízzel távoztam az előadásról, abban nem a rendezőszervek a hibásak elsősorban. Thúróczy György, a műsor összeállítója túlméretezett elképzeléssel dolgozott. Megvallom őszintén, már a műsor címösszefoglalóját is helytelenítettem. Az Alföld virágai ugyanis népi provin cializmust sejtet és túl banális és értéktelen a műsorban szereplő anyag igényével szemben. Sokkal találóbb lett volna egy verseimmel jelezni az összeállítás tematikáját, költői vagy írói értékkel szimbolizálni Debrecen vagy éppen az Alföld szerepét az irodalomban. Taar Ferenc bevezetője azonban némileg helyrebillentette az elmulasztottakat. — Az Alföld fogalma — mondotta bevezetőjében — ma" régen összeforrt a tudatban Debrecen nevével. Alföld és Debrecen elválaszthatatlanok. Századokon át Debrecen vett a központja, a szíve és agya, lüktető ereje az Alföldnek, s olykorolykor az országnak. A magyarság politikai, társadalmi és szellemi élete nemegyszer itt sűrűsödött össze, itt nyert isiegfogalmazást, vagy itt őrződtek meg értékei továbbélő hagyományként. Debrecen adta a magyar irodalomnak Csokonait, Fazekas Mihályt, Ambrus Zoltánt, Oláh Gábort és Gulyás Pált. Innen indult a költészet csúcsaira Kölcsey és Arany. Petőfiitt írta talán a legkeserűbb versét (Egy terem Debrecenben), de az apai öröm legszebb lírai hangjait megszólaltató művét is (Fiam születésekor). Itt jelent meg Ady első verseskötete, innen szárnyalt magasra Tóth Árpád és Szabó Lőrinc. Itt pihent meg a várost szigorúan megítélő, de a szív melegével szerető Móricz Zsigmond. Az Alföld virágait nem lehet másként csokorba szedni, csak így: Alföld és Debrecen. Ám — folytatva a gondolatsort — lehet-e egyáltalán Debrecen szellemi életéről beszélni Csokonai nélkül? Hiszen ő nemcsak a legeurópaibb magyar, s a magyar dal első zsenije volt, hanem az Alföld költője is, Debrecen szülötte. Alföld és Debrecen, Debrecen és Csokonai. íme, így tágul a végtelenbe és magasodik föl világirodalmi csúcsokig a téma: Az Alföld virágai. Az előbbieket persze talán el sem mondtam volna, ha az est úgy és olyanformán zajlik le, ami élményt jelent a hallgatóságnak, és úgy távozhat, hogy most útravalót visz magával, sokáig emlékezetes benyomásokkal. ‘Félreértés ne essék, nem azt a következtetést vonom le ezek után, hogy ilyesmiről szó sem volt. Sőt, ez esetben éppen az volt a hiba, hogy a részvevők, mai szóhasználattal élve „túl voltak terhelve”, s a figyelem már a félidőben ellankadt, a befejezés előtti harmadban pedig egyszerűen visszájára fordult a hangulat. A műsor kézhezvétele után kicsit magam is meghökkentem az ígérettől. A nyomtatott szöveg ugyanis 33 számot tüntetett fel, s ez még irodalmi vonatkozásban is azt a közmondást juttatta eszembe: Jóból is megárt a sok. Az irodalmi est ezért tartott este hét órától közel tizenegyig, s így bármennyire is kitűnő verseket és bármennyire is remek előadókat hallottunk, a hatás nem volt egyenes arányú az alkotások összértékével. Pedig ha egyenként értékelem a műsorszámokat, szinte mindegyikről csak az elismerés hangján szólhatok. Horváth Ferenc kitűnő elő-"adói készsége a Petőfi- és az Ady-versek után különösen a Móricz-novellában tetéző-dott tele ízzel, színnel, egyéni sajátosságokkal. Mellette a Csokonai Színház művészei- nek felvonulása meg éppen azt bizonyította, hogy színé-szeink ebben a műfajban is otthonosak. Szendrő József, a Csokonai Színház igazgatója a versek- ben is intellektuálisan elmé-lyülő művész, de az értelem követése közben az érzelmi együttható összegzésére is tetlük erejéből. Bángyörgyi Ká- ' roly a sötétebb tónusok mesé i téri tolmácsolója, s Gulyás Pál Csokonai gúlája előtt cí mű versének megszólaltatá-sával szinte az est legnagyobb hatású előadójává nőtt. Gur- nik Ilona és Soós Edit egyé- niségük más-más húrjain játszottak művészi elmélyülés- sei, Holl Istvánnak viszont inkább még csak frazeológiája van, mint önálló szókincse a versek megszólaltatásánál. A Csokonai Színház énekművészei (Kohári Magda, Varga Magda, Virágos Mihály) ezúttal is igazolták hírnevüket, s különösen tetszett a Tiszán innen. Dunán túl című népdalfeldolgozás Kodály Vary Jánosából és az estet záró hortobágyi népdalcsokor. Magyari Gyula kitűnő népi zenekara mellett dicséretet érdemel a hajdúszoboszlói kisipari szövetkezetek énekkara és a karnagy: Török Zoltán. Szorgalmas, fegyelmezett fiatalok A szocialista címért küzd a Gördülőcsapágy-gyár KISZ-brigádja A Gördülőcsapágy-gyár köszörűsüzemében folyik a megszokott harmonikus élet. A különböző típusú köszörűsgépek mutáló jajgatással formálják az acélgyűrűk méreteit. Amerre nézünk, mindenütt fiatal lányokat és fiúkat látunk gépek fölé hajolva. Fontos munkát végeznek mindannyian, ők köszörülik század-, ezredmilliméter pontosságra a csapágyak furatait, golyópályáit, átmérőit. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a gyár egyik legfontosabb üzeme ez. Az egyik gépen kis tábla van: KISZ-brigád. Erről a brigádról számolunk most be. Nézzük meg, milyenek ők reflektorfényben, amikor a legapróbb részleteket is megvilágítja a fény. Nem sokat kellett kutatnunk, hamar megtaláltuk a brigád fiatal vezetőjét, Tóth Bélánét. Sokat dolgozik, de azért van ideje törődni a brigáddal és a KISZ-alapszervezettel is. A brigád felől érdeklődünk. — Az elmúlt év októberében alakultunk — emlékszik vissza — hat fővel. — Milyen célokat tűztek maguk elé? — Elsősorban, hogy a havi tervet 102 százalékra teljesítjük. A megengedett selejtszázalékot 2,7-ről 2,2-re csökkentjük. Az igazolatlan hiányzásokat teljesen megszüntetjük, késés sem fordulhat elő. Ezt vállalták a termelés terén. Nézzük meg, mit tettek eddig az adott szó teljesítéséért. Az első hónapi tervteljesítés 104 százalék, november 105 százalék, december 104 százalék, január 104 százalék, február 109 százalék. A selejtátlag 1,8 százalék. A többtermeléssel a jutalom is együtt jár. Legutóbb is Tóth Béláné, Szabó Gézáné, Sarádi Irma kaptak jutalmat. Nőtt a termelés mióta megalakult a brigád, de a pénztárca is vastagabb lett és ez sem jelentéktelen dolog. — No, és a munkaidő után a brigád tagjai nem találkoznak? — Dehogynem — ad felvilágosítást a brigád egyik tagja, Juhász György. — Minden két hétben rendezünk kollektív mozilátogatást. A filmeket megbeszéljük. Leg-utóbb a Próbaút című film- ből tartottunk ankétot. Több- ször voltunk már múzeum- 1 látogatáson. Nemrég a ruha- gyár egyik szocialista bri- gádját látogattuk meg. Mind- 1 annyian járunk KISZ-okta- tásra. Megrendeltük a Szov- 1 jet Híradót és — tekintettel a brigád nőtagjaira — a Nők Lapját. Szakkönyvekből felolvasásokat tartunk az üzemre vonatkozó szakmai dolgokról. De inkább kérdezze meg Józsi bácsit. Józsi bácsi Palásthy József, a műszak vezetője, a brigád tiszteletbeli tagja, mindenben segít a brigádnak. — Nagy dolgokra képesek ezek a fiatalok — mondja [ Józsi bácsi —, olyanok ők, [mint egy család. Mindenben [ számíthatunk rájuk. Az el[ múlt év végére raktárunk [másik helyre költözött Munkaerőhiány miatt problémát is okozott a költözés. A brigád tagjai délután önként bent maradtak és estére már minden rendben volt. Az is meg- I történt már, hogy vasárnap délelőtt bejöttek és össze- I szedték az üzem területén el- I fekvő selejtet vagy legutóbb üzemtakarítási napokat rendeztek. A további beszélgetés során megtudtam, rendszeresen megtartják a brigádértekezletet. Ilyenkor értékelik a brigád munkáját és különkülön foglalkoznak a tagokkal is. Nem nézik el egymás hibáit sem. A brigádértekezleten mindig részt vesz az üzem és a szakszervezet képviselője, hogy „melegében’* választ tudjon adni a felmerült kérdésekre. A termelési problémákat soha nem választják külön a politikai, erkölcsi kérdésektől. Nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy nemcsak a munkában mutatkozik örvendetes javulás, hanem a fiatalok politikai öntudatában, magatartásában, erkölcsi arculatában is. Egyre jobb a baráti, elvtársi viszony a brigádban. A brigád tagjai példamutatásának hatására javult az üzemben a munkafegyelem. A többiek is betartják a rendet, a tisztaságot, nem akarják, hogy szó érje a ház elejét. Mert a brigádtagokat nemcsak a saját portájuk érdekli, hanem figyelmeztetik azokat a dolgozókat is, akik megfeledkeznek magukról. Nagy terveket szőnek most a brigád tagjai. Nyáron együtt mennek kirándulni. Három hete váltottak közös takarékbetétet. Eddig 210 forint gyűlt össze. Fel akarják venni a kapcsolatot a moszkvai csapágygyár égyük Komszomol-brigádjával. Nagy nap lesz életükben április 4. Akkor értékelik, hogy megérdemlik-e a megtisztelő szocialista címet. Szeretnék, ha ez a nap kettős ünnep lenne számukra. Ennyit tudtunk meg a brigádról, nyolc ifjú kommunista munkájáról. Szeretik munkájukat, üzemüket, ez csendül ki abból, amit elmondottak és ezt éreztük mi is, amikor végigjártuk az üzemet. Egy dolog „fáj” nekik egy kicsit. Nem hiúságból, de szeretnék, hg,többet törődnének velük, ha a párt- és KISZ-bizottság többet foglalkozna munkájukkal, eredményeikkel. Úgy gondoljuk, megérdemelnék. (Fotó: Pósalaky- Király Ferenc Tóth Béláné a napi feladatokat ismerteti a brigád tagjaival műszakkezdés előtt. Palásthy József művezető hasznos tanácsokkal látja el a brigád tagjait.