Hajdú-Bihari Napló, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-15 / 139. szám
Ki ivott az első? A legnagyobb felfedezések feltalálói — a tűzé, az első fémeké, az emelőcsigáé — a névtelenség történet alatti rétegébe süllyedtek. De sok ismeretünk, használati tárgyunk akad, amelynek eredetét, első európai, illetve hazai felbukkanását a tudománytörténet évkönyvei megőrizték, így az arab számjegyeket az Úr 999. esztendejében ama II. Sylvester pápa honosította meg, aki I. István királyunknak a következő évben koronát küldött. Tizedes számítást először 1460- ban Regiomontanus, a budai udvar csillagásza, utóbb pozsonyi egyetemi tanár alkalmazott. Ugyanő rendezte be 1465 körül Budán Magyarország első csillagvizsgálóját is. Az első földgömböt 1490- ben Martin Bellaim nürnbergi csillagász készítette el. A legrégibb magyarországi földgömb, amely az 1490-es években készült, ma a krakkói egyetem könyvtárában van. Az első európai iránytűt 1310 körül a firenzei Flavio Gloia használta. A „camera obscura”-t, a sötétkamrát 1321-ben Levi ben Gerson alkalmazta. Maga csak tartja Intim Pista, hogy miért elevenítették fel az ősrégi magazinstílust a televízió május 1-én sugárzott családi műsorában? — Hogyne tudnám, mint a Színházi Életből emlékezni méltóztatik, én mindent tudok. Lehetek őszinte? A közönség mindig szeretett hírességek ablakain bekukucskálni. 1968-ban is szereti fellibbenteni a függönyt s lélegzetvisszafojtva figyelni, ha kedvencei „önmagukat” alakítják. Ezúttal is megidéztek — s én jöttem. Adtunk egy kis idillt, egy kis humort, egy kis pletykát. Nem kis siker volt. Tehát — bocsássa meg a szerénytelenségemet — nemcsak jöttem, hanem láttam és győztem is. Méghozzá kiütéssel, mint b, lapjuk kritikusa megállapította. — Magam is így érzem. De mit szól ahhoz, hogy a műsor szerkesztője megvétózta a bíráló ítéletét a Rádió- és Televízióújságban? — Csöppet sem csodálkozom rajta. A szerkesztő elfogult saját műsorával szemben, meg aztán — mi tagadás — rossz csengése van manapság az „intimpistáskodás” kifejezésnek. Ki vállalná örömmel a vádat? Kétségbe vonni azonban, hogy jelen voltam az említett összeállításban, kitűnően éreztem magam, sőt én adtam meg az alaphangot, nem nagyon lehet. Már amennyiben a mérce objektív. — Jól megtanulta a mai frazeológiát. — Hát igen, nekem is lépést kell tartanom a korral. Ma már nem arról szól a beszámoló, ki mikor esküszik és válik (apropó: külföldi csillagok kivételek, minden közepesen tájékozott ember tudja nálunk B. B. vagy Taylor viselt dolgait), hanem inkább arról, milyen boldog derű ragyogja be művészeink (művésznőink) három (négy, öt, hat) szobás lakását (esetleg villáját, borpincéjét). Mai kiszólással (tényleg fejlődőképes vagyok): Micsoda különbség! — őszinte volt. Hadd legyek én is az! — Óhaja parancs. — Nincs szükségünk sem a hagyományosan ósdi, sem a modern köntösbe bujtatott (s ugyancsak ósdi) „Nagy színészek papucsban” revükre. Hagyják a színészeket és a színész házaspárokat a színházban játszani, s ne kényszerítsék őket arra, hogy efféle szerepeket alakítsanak! Lényegében igaza van Gábor Miklósnak: „Színész és közönség találkozása a színházon kívül mindig émelygő, a tengeri betegséghez hasonló rossz közérzetet okoz.” (Magyar Hírlap, 1968. június 9.) Maga tehát, Intim Pista, nem szívesen látott vendég, hiszen elavult ízlés szószólója a kispolgári eszmények képviselője. Annak örülnénk tehát, ha legközelebb nemcsak a műsor szerkesztője átkozná meg (utólag), hanem azok a nézők is, akik ma még változatlan áhítattal bálványozzák. Hát akkor isten áldja, kedves Pista, pápa .. . Veress József Fernand Léger világhírű francia művésznek mintegy kétszáz alkotását mutatja be a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében megnyílt kiállítás a budapesti Műcsarnokban. Balra fent: „Arc és kéz” (bronz). Középen: „Kompozíció” (faliszőnyeg). Lent: „Anya és gyermeke” (mozaik). (MTI-fotó : Szebellédy Géza felvételei.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1968. JÚNIUS 15. ERKEL FERENC EMLÉKEZETI Hetvenöt esztendeje távozott el az élők sorából a magyar zenetörténet legragyogóbb tehetségeinek egyike, Erkel Ferenc, első jelentős operáink alkotója, a kiváló karmester és zongoraművész, az önmagára ébredő, eszmélni kezdő magyar nemzeti zenekultúra sokoldalú és fáradhatatlan szervezője. Családjában több muzsikus is akadt, édesapja, a németgyulai iskola tanítója, oltotta 1810-ben született fiába, Ferencbe a muzsika szeretetét, s az atyai házban kapta első leckéit is a zene tudományából. Tízéves korában már kitűnően orgonáit, és nemegyszer édesapját is helyettesítette. Erkel Ferenc művészi magatartásának kialakulásában három város kultúrájának és hagyományainak volt döntő hatása. Pozsonyban, ahol középiskolás diák volt, ismerkedett meg az európai zene eredményeivel. Kolozsvárt, ahol a fiatal muzsikus zongoratanárként kezdte pályafutását, ébredt rá arra, hogy életét a magyar zene felvirágoztatásának kell szentelnie. Pest-Budán, csaknem hat évtizedes munkásságának színhelyén érett nagy művésszé, korszakos zeneszerzővé, karmesterré és pedagógussá. 1834-ben hatalmas sikerrel mutatkozott be a főváros közönségének a Nemzeti Kaszinóban rendezett zongoraestjén. Egy évre rá a Magyar Színjátszó Társaság karmestere lett. Itt kezdődött meg több mint fél évszázados kapcsolata a magyar operajátszással. Avatott zenei vezetőt talált személyében az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház. Erkel minden erejét megfeszítve dolgozott a sajátosan magyar operarepertoár és játékstílus kimunkálásán. Szinte szimbolikus, hogy éppen első operájának bemutatóján, 1840 agusztus 8-án, vette fel színháza a Nemzeti Színház nevet. Erkel Ferenc ismerte korát, amelyben élt, megértette, hogy a valóban magyar zeneművészet sorsa egybeforrt a szabadság és a haladás eszméivel. Annak a közönségnek írta operáit, amely szenvedélyesen követelte a szabadságot, a demokratikus emberi jogok biztosítását. Az 1844-ben bemutatott Hunyadi Lászlóban tágas zenei formákat tölt meg a reformkor tipikus hangszeres zenéje, a verbunkos. Népies muzsika ilyen magas művészi foglalatban nálunk korábban nem hangzott el. A mű ismert kórusa a korszak mozgósító tömegdala volt, forradalmi harcra szólította a tömegeket. A szabadságharc bukása hosszú hallgatást jelentett Erkel életében. Az 1861-ben bemutatott Bánk bán keserűbb a korábbi színpadi műveknél. Szintézis ez a mű Erkel alkotásai között, a magyar hangvételt magasrendű eszközökkel kapcsolja a kortárs olasz és francia opera eredményeihez. A Bánk bán sikerét a zeneszerző Erkel többé nem tudta megismételni. Ifjúkorának forradalmi eszményei elhalványultak a kiegyezés utáni magyar társadalomban. Wagner elszánt hívei túlságosan konzervatívnak, mások nagyon is merésznek tartották zenéjét. A puritán magyar hang tábora az idegen hatásokat vetette a szemére. Megbecsülésben volt része ugyan, de ez már inkább a nemzet nagy emberének szólt, mint az élő és hatékony alkotónak. Megbecsülés nemcsak zeneszerzői munkásságát övezte. 1853-ban, a Nemzeti Színház együtteséből ő alapította meg első hivatásos zenekarunkat, a Budapesti Filharmóniai Társaságot. 1867-ben az akkor alakult Országos Dalárdaegyesület — az első magyar kórusszövetség — országos karnagyává választja. 1875-ben igazgatója és zongoratanára lesz a Liszt Ferenc alapította Zeneakadémiának. „Életfogytig” főzeneigazgatója a Nemzeti Színháznak, majd az Operaháznak. Utoljára 1890-ben, 80. születésnapján lépett a nyilvánosság elé, a tiszteletére rendezett hangversenyen vezényelt és zongorázott, s három évre rá, anélkül, hogy megérte volna életművének méltó elismerését, meghalt. „Kevesen tudják, és sohasem emlegetik, hogy már Erkel Ferenc elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép felé, a népet a zene felé közelíteni lehet. ..” ,— mondotta róla egykor KodályZollán. Ma már azonban sokan tudják ezt, közkincs Erkel Ferenc munkássága Breuer János Magyar nyelven is megjelenik a „Cartactual Először bocsátja közre magyar nyelven a külföldi tudományos intézetekben nagy sikert aratott időszakos gyűjteményét, a „Cartactualt" a Kartográfiai Vállalat. Angol, francia, német nyelven 38 országban használják a maga nemében különleges, negyedévenként megjelenő kiadványt, amely a földrajzi, közigazgatási, népességszaporulati, közlekedési és egyéb fontos változásokról nyújt gyors, megbízható információkat a világ minden tájáról. MCT re. Versek az örök természetről Ember és természet örök kapcsolatát újra s újra felfedezik, ismét és ismét átélik a költők, énekeket írnak a virágpompázatú tavaszról, a heves nyárról, a rozsdás lombozatú őszről, a jégvirágos télről, az évszakok lelkünkben tükröződő képéről, hangulatáról. S minden egyes vallomás új, más oldaláról közelíti meg ezt a látszólag változatlan, örök, de végül is mindig megújuló természetet. Ennek a több mint félezer oldalas verses összeállításnak a költői értékeiről aligha lehetne itt szólni. A tematikus válogatásról és egybeszerkesztésről, Kormos István munkájáról azonban igen. Az öszszeállítás alapelve nem az időrendiség volt, hanem valamiféle hangulati egységre való törekvés. Ezáltal válik nemes értelemben capricciozussá a Négy évszak. Ez kissé nehézkessé teszi a kötet kezelését azok számára, akik feltétlenül időrendhez, ábécé sorrendhez vagy valami más fogódzóhoz ragaszkodnak. Rokonszenves viszont ez a módszer abban az értelemben, hogy engedi öntörvényűen élni a kötetbe foglalt verseket, a tudós pedantéria verset szikkasztó hatása helyett minduntalan újabb kedves meglepetést tartogatva a kötet következő lapjain. S végül, a gyűjtemény átbúvárlása nyomán, mégis csak kialakult a kép az olvasóban: hogyan látta ember és természet viszonyát a görög lírikus, a középkor költője, a csapongó fantáziájú romantikus, s hogy látja századunk énekese. Kora lelkét leheli bele természetverseibe a költő, önnön hangulatán szűri át a látványt, az élményt, s így egyazon témáról szólva is más tartalmakat közvetít számunkra minden egyes költemény. A kötet lapozgatása közben, ebben a sokszínű kórusban ki-ki megtalálja a kedvére valót. S mivel válogatás, így az olvasó se kívánja a teljességet: a terjedelmes, szép kiállítású, ízléses kötetben így is kirajzolódik előtte a világirodalom évszakverseinek gyönyörűséges tablója. (Európa) Jenkei János Jobb későn... Washingtonban feloszlatták azt az intézményt, amelynek az volt a feladata, hogy gondoskodjék az indiánokkal vívott harcban sérülést szenvedett katonákról. Rossz nyelvek azt állítják, hogy az intézmény egy évszázad alatt olyan összegbe került az államnak, amely egyenlő egy atombomba előállítási költségeivel. Színes sarok Szegény öreg A feleség meséli a férjének, vacsora közben: — Volt itt ma egy szegény öregember. Adtam neki két forintot és egy tányér levest. — És megette a levest? — Hát persze! — Akkor igazán becsülettel megdolgozott azért a két forintért. A fák prizma Amikor fuldoklik a lélek, a frázisok szalmaszálaiba kapaszkodik. A műalkotásban ami nem fontos, felesleges, ami felesleges, bántó, ami bántó, az bűn. Szép, ha egy nő okos, de okosabb, ha szép. *4* A színész, amikor nem kedveli a művet, amelyben játszik, még műkedvelőnek sem nevezhető. gyerekek . A kis Peti mérgesítette anyját, és ezért büntetésképpen bezárták az éléskamrába. Kis idő múlva hevesen dörömbölni kezdett, mindenképpen ki akarta nyitni a bezárt ajtót. — Megígéred, hogy jó leszel? — kérdezte kívülről az anyja. — Nem — hangzott a durcás felelet. — Hát akkor mit akarsz? — Egy konzervnyitót. — Ki kell hívni az orvost, hogy kivegye azt a dollárt, ami a gyerek torkán akadt. — Nem érdemes, ezért a műtétért az orvos két dollárt kér. Boldogtalan szerelem — Egyetlen egyszer voltam szerelmes életemben, s ez a szerelem is szerencsétlenül végződött. — Talán máshoz ment hozzá a szeretett hölgy? — Nem, hozzám.