Hajdú-Bihari Napló, 1969. december (26. évfolyam, 278-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

ÜNNEPI NÉPFRONTILÉS SZEGEDEN (Folytatás az 1. oldalról) De, mind politikai alapjai tekinte­tében ellentétes tendenciák ütköz­tek össze keretei között, s olyan irányzat is érvényre jutott benne, hogy a pártonkívüliek szervezeté­vé, lényegében a párt ellenzékévé váljék. A reakciós erők a maguk politikai céljai szolgálatába pró­bálták állítani a népfrontot. — 1957-ben — az ellenforrada­lom leverése után — teremtett tiszta helyzetet a Magyar Szocia­lista Munkáspárt határozott állás­­foglalása: a népfront népi a pár­tonkívüliek szervezete, nem is tö­megszervezet, hanem széles demok­ratikus, társadalmi, politikai tö­megmozgalom, amely a népi-nem­zeti egység kifejezőjeként össze­kapcsolja a tömegszervezeteket, társadalmi-kulturális szerveket, de szélesebb is e szerveknél, hatása terjedjen ki a szervezetlen haza­fias tömegekre is. A néphatalom kivívása megvédése és megszilár­dítása, a szocialista társadalmunk fejlesztése és ezen az alapon el­ért nemzeti előrehaladásunk egyér­telműen bizonyítják,­ hogy hazánk­ban sikeresen valósítjuk meg azt a népfrontpolitikát, amelyet a munkásosztály és pártja kezdemé­nyezett, s amelyhez társadalmunk mind szélesebb körei csatlakoztak. A nemzeti egység politikája ez, amely a szocializmus alapjain te­remti meg a munkásosztály, a pa­rasztság, továbbá az értelmiségi és egyéb rétegek szövetségét a szocia­lizmus teljes felépítése, hazánk békéjének és függetlenségének a védelme, nemzeti fejlődésünk fel­lendítése céljával.­­ Szocialista társadalmunk fej­lődésének előrehaladó folyamatá­ban élünk, s ezt a folyamatot akar­juk a továbbiakban is előrevinni. A Hazafias Népfront 4. kongresz­­szusa is ennek a fejlődésnek volt egyik állomása, továbbvivő lépcső­je, továbbhaladás és feljebblépés az eddig követett úton. Ugyan­akkor nem kitérés a változó kö­rülmények és az előrehaladó fej­lődés nyomán jelentkező problé­mák és ellentmondások elől, ha­nem feltárásukra és megoldásukra irányuló eltökélt szándék, támasz­kodva eddig szerzett tapasztala­tainkra és követve eddig is vallott alapelveinket. Ilyen alapon kell szembenéznünk a jövő feladataival. Elegendő alapunk van ahhoz, hogy bátran tekintsünk előre, és ingadozás nélkül haladunk előre a kipróbált úton. A gazdaságirányítás reformjáról beszélt ezután a szónok, majd így folytatta: A szocialista demokrácia to­vábbfejlesztése és teljes kibonta­koztatása a másik nagy törekvé­sünk. Nagy lépéseket tettünk már ennek az útján is; maga a gazda­ságirányítás reformja is döntő tényezője ennek. Az 1967. évi vá­lasztásokat is a szocialista demok­rácia fejlesztésének egyik fontos történeti állomásaként értékeljük. Állami életünkben a demokratizá­lás fontos lépését tettük meg. A megítélés egyértelmű: a választá­sok sikere a bizalom általános megnyilvánulása volt a párt po­litikája, a Hazafias Népfront vá­lasztási felhívásában kifejtett programja mellett. A Hazafias Népfront egyik leg­főbb feladata, hogy tömegpolitikai bázisa legyen az államhatalom helyi szerveinek és az eddiginél gyakrabban éljen észrevételező, bí­ráló és javaslattevő jogával, s a szocialista demokrácia fejlesztésé­nek állandó tényezőjévé váljék. A szocialista demokrácia kifejlesz­tése azonban nem korlátozható az állami életre. Szocialista társadal­munk fejlesztése sok és részben új feladatokat állít elénk társadal­munk egész kiterjedésében. Tisztelt Ünnepi Ülés! Népfrontmozgalmunk ma is őrzi és továbbfejleszti azt a nem­zeti tőkét, amit a felszabadulás időszakában megalapoztunk, őrzi és ápolja azzal, hogy a nemzeti összefogás, a népi-nemzeti egység szövetségi politikáját visszük to­vább. Továbbfejlesztjük azzal, hogy a szocialista nemzeti egység gyarapításán és fejlesztésén fára­dozunk, s a munkás-paraszt szö­vetséget, a többi haladó réteggel való szövetséget is erősítjük a szo­cializmus építésének e programja alapján. Mindebben a Magyar Szocialista Munkáspárt következe­tes és elvi alapokon nyugvó marxista—leninista politikája a szilárd alap és az elismert vezető erő — mondta befejezésül Erdei Ferenc. Az ünnepi beszéd után Tom­­bácz Imre, Szeged nyugalmazott tanácselnöke, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának alel­­nöke, a munkásmozgalom veterán harcosa szólt az ünnepi ülés részt­vevőihez, majd dr. Biczó György, a Szeged Városi Tanács vb-elnöke szólalt fel. A jubileumi megemlékezés Ap­ró Antal zárszavával fejeződött be Fogadás a Tisza-szállóban A Szegedi Nemzeti Színházban rendezett ünnepség után a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa a szegedi Tisza-szálló koncerttermé­ben fogadást adott az ünnepi ülés résztvevői tiszteletére. Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke pohárköszöntőjében a következőket mondotta: A történelmi esemény jelentősé­gét az ünnepség előadói részlete­sen és kitűnően méltatták, ezek­kel teljes mértékben egyetérthe­tünk, a városi tanács vb-elnökének felszólalása azonban felbátorított arra, hogy mindenekelőtt Szeged­ről szóljak néhány szót, ötven év­vel ezelőtt a Magyar Tanácsköz­társaság leverése után, Horthy el­lenforradalmi csapatai itt bontot­tak zászlót, sőt vállalkozásuknak „a szegedi gondolat” nevet adták. Szeged népének ehhez valóban nem volt semmi köze. Sokan va­gyunk itt együtt, akik tanúsíthat­juk: Szeged lakossága akkor is a munka, a haladás, az emberi és társadalmi felemelkedés­­ mellett állott, azért lelkesedett, polgárai azért hoztak áldozatot. Ezt a prog­ramot fogalmazták meg a szegedi nép legjobbjai, a Szegeden élt írók, közöttük Móra Ferenc, Ju­hász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, akiknek munkássága nem­zetünk legfőbb szellemi értékei közé magasodott. Valóban igazságot, jóvátételt le­het látni abban, hogy a felszabadí­tott magyar területeken először itt hangzik el a megújuló ország el­ső jelszava: „Lesz magyar újjá­születés!”. Boldog lehet ez a vá­ros, hogy falai között született meg az új Magyarország harci prog­ramja. A mai szegedi ünnepség az egész nép és az egész ország ünnepe, mint ahogyan 1944-ben is az egész ország lakosságát lelkesítette és bátorította a Szegeden megfogal­mazott program. Az ország nagy részében ugyan még dühöngött és szedte áldozatait a fasiszta terror, de ez a program bizakodást jelen­tett a fasiszta uralom alatt szenve­dő országrésznek is. Én akkor Bu­dapesten éltem, és nagyon világo­san emlékszem, hogy amikor tudo­mást szereztünk a program meg­születéséről, hitet, bátorságot, erőt és új elhatározásokat merítettünk belőle. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszönetet mon­dok Szeged párt-, állami és társa­dalmi szerveinek a szívélyes, ba­ráti fogadtatásért. Ürítsük poha­runkat a hazánkat felszabadító Szovjetunióra, a Szovjetunió né­peire, felszabadító hadseregére, Szeged városának felvirágoztatá­sára, lakosságának boldogulására. Az ünnepi ülésre érkezett ven­dégek délután különvonattal visz­­szautaztak a fővárosba. (MTI) GYÁSZJELENTÉS A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély gyász­­szál tudatja a párttal, az egész szovjet néppel, hogy 1969. december 2-ról 3-ra forduló éjszaka 89 éves ko­rában elhunyt Kliment Jefremovics Vorosilov, az SZKP 1903 óta tagja, Lenin hű tanítványa és kü­zdő­ Az SZKP Központi Bizottsága társa, a szovjet fegyveres erők egyik serény fejlesz­tője, kiváló hadvezér, párt- és állami személyiség, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja, a Szovjet­unió marsallja, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szo­cialista Munka Hőse. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége A Szovjetunió Minisztertanácsa Részvéttávirat K. J. Vorosilov halála alkalmából KLIMENT JEFREMOVICS VOROSILOV A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának MOSZKVA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a szocializmust építő ma­gyar nép megrendüléssel értesült K. J. Vorosilov elvtársnak, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége tagjának, a Szovjetunió marsalljá­­nak, a szovjet nép nagy fiának, a magyar nép igaz barátjának el­­hunytáról. K. J. Vorosilov elvtársnak, Lenin harcostársának életútja elválaszt­hatatlanul összeforrt a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a világ első szocialista államának történetével. Mint a polgárháború legendás hőse, a fiatal szovjet állam és a szovjet hadsereg egyik vezetője, a fasiszta Né­metország feletti győzelem hadvezére, majd a második világháború után a kommunizmust építő szovjet nép megbecsült személyisége, Vorosilov elvtárs egész életét a szocializmus nagy ügye győzelemre vitelének szentelte. A magyar nép által ismert, tisztelt és szeretett Vorosilov elvtárs ha­lála szomorúsággal tölt el bennünket, osztozunk fájdalmukban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, Budapest, 1969. december 3. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. DECEMBER 4. Nguyen Thi Binh külügyminiszter látogatása A hazánkban tartózkodó Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere és kí­sérete Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Képünkön: a miniszter­asszony Hídvégi Károllyal, a Földalatti Vasút Vállalat vezérigazgatójá­val, e. metró Blaha Lujza téri állomásán. (MTI-fotó : Vigovszki F. felv.) Magyar küldöttség a Gazdasági Együttműködés Európai Ligájának tanácskozásán December 4-én kezdi meg ta­nácskozását Brüsszelben a Gazda­sági Együttműködés Európai Ligá­ja. Az értekezletre Havas János­­nénak, a Konjunktúra- és Piacku­tató Intézet igazgatóhelyettesének vezetésével magyar küldöttség uta­zott. A küldöttségben helyet kap­tak iparvállalatok, az Országos Mű­ Szaki Fejlesztési Bizottság,­, a Kül­kereskedelmi Bank és több tudo­mányos intézet képviselői. A Gazdasági Együttműködés Európai Ligája mint társadalmi szervezet 1946- ban az úgynevezett Európa-mozgalom keretében alakult meg, nagyiparosok, bankárok, közgazdászok, egyetemi pro­fesszorok voltak az alapítói. A 60-as évek elején kezdtek behatóbban foglal­kozni a kelet-nyugati gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatokkal. A most kezdődő értekezleten három szekció­ban közvetlen eszmecserét kívánnak folytatni: F­etcegorban a kelet-n­yugati kooperáció technikai és termelési vo­natkozásait, kereskedelmi és pénzügyi problémáit vitatják meg. (MTI) Négyórás tanácskozás Kedden több mint négyórás ta­nácskozást tartottak a négy nagy­hatalom , a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország ENSZ-küldöttségei­­nek vezetői a közel-keleti helyzet­ről. A megbeszélésen, amely a meg­figyelők szerint meglepően hosszú veit, jelen voltak a delegációk he­lyettes vezetői, valamint politikai tanácsadóik. ENSZ-körökben ugyancsak meglepőnek minősítet­ték, hogy az ülésről nemcsak a szo­kásos formális közleményt adták ki, hanem részletesen körvonalaz­ták a négy nagyhatalom álláspont­ját a közel-keleti helyzet rendezé­sével összefüggésben. A közlemény a többi között meg­állapítja, hogy az említett országok ENSZ-delegátusai szerint a közel­­keleti helyzet „súlyosbodik és a megoldás egyre égetőbbé válik". Egyetértettek abban, hogy az arab —izraeli ellentétek békés rendezé­sét a lehető leggyorsabban meg kell valósítani. Állást foglaltak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata mellett. Hangoztat­va, hogy annak minden szakaszát végre kell hajtani. A négy delegá­tus ugyanakkor késznek mutatko­zott arra, hogy a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásával ösz­­szefüggő minden részletkérdést együttesen, úgynevezett „csomag­tervként” tanulmányozzon, felölel­­ ­ újabb ülés 6-án ve a közel-keleti konfliktus minden vonatkozását. A négyhatalmi tanácskozások jú­lius óta szüneteltek, s a közbeeső hónapokban a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői pró­bálták egyeztetni nézeteiket. Ezek a kétoldalú tárgyalások azonban nem jártak sikerrel. A Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág képviselői most egyetértettek abban,­ hogy a soron következő esz­mecserékbe bevonják Gunnar Jar­ring ENSZ-diplomatát, U Thant közel-keleti megbízottját. Decem­ber 6-án újabb ülést tartanak. Az Al Ahram című lap közlése szerint az Egyesült Arab Köztársa­ság felhívta U Thant ENSZ-főtitkár figyelmét arra, milyen súlyos kö­vetkezményekkel járhat a közel-ke­leti helyzet rendezése szempontjá­ból az a körülmény, hogy az Egye­sült Államok folyamatosan támo­gatja Izraelt. Az EAK nem kérte az ENSZ főtitkárának beavatkozását, csupán rögzíteni kívánta álláspont­ját ebben a kérdésben — írja az Al Ahram. Nasszer elnök kedden csaknem két órát tárgyalt Bettencourt fran­cia államminiszterrel, aki hivata­los látogatáson tartózkodik Kairó­ban. A megbeszélésen jelen volt Riad külügyminiszter, valamint Franciaország kairói nagykövete. Hans Habe lányát is? Egy Los Angeles-i nyomozótiszt, aki nem akarja megnevezni magát, azt mondta kedden újságíróknak, hogy a Polanski-ügyben folyó nyomozás az ed­digieknél is hátborzongatóbb részletekre derít majd fényt. A hippitanya lakóinak gyilkos ámok­futása a lengyel származású filmrende­ző Polanski feleségének, Sharon Tate­­nek és négy vendégének kínhalálát okozta. Még két, az utóbbi napokig meg­fejthetetlen gyilkosság terheli a banda lelkiismeretét, de a lista még nem tel­jes. Valószínű — mondotta a nyomozó­­tiszt, — hogy még négy további gyilkos­ságért felelős a Manson családnak ke­resztelt, vallási alapon szerveződött tár­saság, így a 17 éves Marina I-Sabe haláláért is. Marina, a magyar származású Hans Habe író leánya volt. Január 1-én a Santa Monica-i hegyekben brutális kegyetlen­séggel meggyilkolták, miután elrabolták anyja házából. Késszúrásokkal végeztek vele. Amerika különböző államaiban eddig tíz személyt vettek őrizetbe a banda tagjai közül. Kiderült, hogy a társaság vezére a „Jézusnak” gúnyolt 34 éves Charles Manson. Róla nevezték el a társaságot is. A gyanúsítottak azt vallják, hogy „hipno­tikus ereje volt”, amellyel befolyást gyakorolt nomád népére. Most már sejtik, hogy az értelmetlen-­­nek tetsző gyilkosságsorozatot a banda­vezér által prédikált ideológia motiválta: a tehetős emberekkel szemben érzett „ellensziv” és a szadista szexuális ki­elégülést vágy. A nyomozás során ki­derült, hogy Sharon Tate, aki nyolc és fél hónapos terhes volt, így könyörgött gyilkosainak: „Hadd szüljem meg a kis­babát”. Nem kegyelmeztek neki. (UPI)

Next