Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
Irmai Kálmán zongoraestje önálló zongoraestet adni rendszeres pedagógiai tevékenység mellett önmagában is elismerésre méltó teljesítmény. Irmai Kálmán, aki a Zeneművészeti Főiskola helyi tagozatán és a Zeneművészeti Szakközépiskolában egyaránt végzi ezt a munkát, nemcsak megoldotta az önálló koncert nagy feladatát, hanem olyan színvonalat is biztosított annak, hogy érdemes rá felfigyelni. Akik néhány évvel ezelőtt szerényebb számú közönség előtti bemutatkozó estjére emlékeznek, mindenekelőtt örömmel állapíthatták meg, hogy zongorázása sokkal felszabadultabb lett és előadási szempontból sokat mélyült. Irmai Kálmán intellektualitása, formáló készsége az előadott művek közül különösen a két Beethoven szonátában érvényesült. Az Op. 10-es D-dúr szonátában ez a két középső tétel egymásutánjának felépítésében különösen megmutatkozott, amellett, hogy napvilágra hozta a második tétel filozofikus mélységeit is. Zongoratecnikai szempontból a másik szonáta — Op. 81/a, Les Atrieux — zárótétele jelent problémát s ennek megoldásával sem maradt adós. Hangszínben és karakterben jól eltalálta a Beethoven-stílus jellegzetességeit, éreztük a Beethovennél a zongoraművek hátterében gyakran meghúzódó zenekari színasszociációkat. Schumann szimfonikus etűdjeinek előadása egységes képet nyújtott és a jól felépített, zongorázás szempontjából is igényes fináléjával méltán aratott sikert. Valószínűleg a nagy mű utáni kifáradás okozhatta, hogy Liszt híres hársfaetűdjének előadása hiányokkal küzdött a megszólaltatás biztonsága szempontjából, ami természetesen nem engedhette meg a hangulati elem szabad érvényesülését. A műsort záró Eroica-etűd ismét meggyőzött művészünk technikai felkészültségéről és stílusismeretéről. Az az érzésünk, hogy a Schumann-mű és a két Liszt-mű az eredetileg is jelzett sorrendben a műsor szempontjából szerencsésebben érvényesülhetett volna. Irmai Kálmán szép sikerű önálló estje bevezetője azoknak a hangversenyeknek, amelyeket a debreceni művésztanárok a közeljövőben adni fognak. Február 17-én az Országos Filharmónia rendezésében kerül sor a főiskolai tanárok — Illés Kálmán, Kányási József, Matuz István — koncertjére, majd március hóban a szakközépiskola tanárainak a felszabadulás tiszteletére, 25 év magyar szerzőinek műveiből összeállított hangversenyére. Mindkét koncert debreceni bemutatókat is jelent. Straky Tibor MŰSZAKI KÖNYVEK KEDVEZMÉNYES ÁRON! A MŰSZAKI KÖNYVKLUBRÓL Utam naponként elvisz az Ady Endre Könyvesbolt előtt, s mindannyiszor reflexszerűen pillantást vetek a kirakatra, keresvén az újdonságokat. Pár napja alaposan átrendezett tér hivalkodik: a kirakat telve műszaki könyvekkel, és ott egy figyelmet felhívó, tájékoztató plakát, a Műszaki Könyvklubról. Betértem a boltba, és kértem Kovács Béla üzletvezetőt, tájékoztasson a mozgalomról. - A Műszaki Könyvklub nem most elkezdett akció - kezdte válaszát. - Lassan egy évtizedes tradíciója van a mozgalomnak, és őszintén mondhatom, az összes kezdeményezés közül ez bizonyult a legéletképesebbnek. A mostani akcióban a megújítás, felfrissítés szándéka vezet bennünket. A korábbi időkhöz képest a kedvezmények gyarapodtak és a szolgáltatások adminisztrációja leegyszerűsödött. - Milyen előnyökkel jár a klubtagság? - A megvásárolt műszaki könyveket a klub tagja 15 százalékkalolcsóbban vásárolhatja meg. Ezenkívül a kedvezményes könyvvásárlásra is jogosult. Eddig csak az egyik könyvvásárlási akciót vehette igénybe a vásárló, most egyidőben mindkettővel élhet. Valamint díjtalanul kapja a Könyvtájékoztatót és a Műszaki Könyvklub Híradóját. - Milyen feltétele van a tagságnak? - Tagsági díj nincs, csupán egy belépési nyilatkozatot kell a jelentkezőnek kitöltenie, amelyben feltételként vállalja, hogy két éven belül kétszáz forint áru műszaki könyvet vásárol. Igyekszünk minél szélesebb körben népszerűsíteni a klubmozgalmat, így az üzemekben is tudatosítjuk a műszaki könyvvásárlás előnyeit, valamint reméljük, a technikumok fiataljait is bevonhatjuk a mozgalomba. Természetesen nemcsak debreceniek, hanem vidékiek jelentkezését is szívesen vesszük, hiszen boltunk területi hatáskörrel látja el a műszaki könyvek terjesztését. A megsokasodott feladatok kérdeztetik: tudja-e a könyvesbolt az ellátásban, személyi és technikai kapacitásban vállalni, teljesíteni az igényeket? - Igazán nincs okom panaszra! Az összes könyvkiadó közül talán a Műszaki Könyvkiadó a legrugalmasabb. Egyes művek iránt nagy a kereslet, s amennyiben elfogy egy sikerkönyv, gyorsan beszerezzük, be tudjuk szerezni. Így előbb-utóbb minden klubtag kívánságát teljesíteni tudjuk. Ami a bolt teherbíró képességét illeti, itt sincs panaszolni valóm. Míg a különböző könyvellátással egy-egy ember foglalkozik, addig a Műszaki Könyvklub ügyeit három munkatársunk intézi. Itt említem meg, hogy az ismertető, népszerűsítő anyag szétküldésén és a kirakat átrendezésén túl, a jövő héten bent a boltban is kiemelten, külön pultokon bemutatót rendezünk a műszaki könyvújdonságokból. Reméljük, ezzel is serkentjük a kedvet a klubtagságra. Eddig inkább a könyvklub kereskedelmi vonatkozása került szóba. A „klub” szón én egy személyes, bizonyos rendszerességgel meghatározott cél, program érdekében összejövő közösséget értek. Ez irányban milyen tervei vannak a könyvesboltnak? - Már beszélgettem a munkatársaimmal is erről, mi is úgy gondoljuk, hogy életet kell vinni a klubba, hogy ne csak üzleti kapcsolatban álljunk a vásárlóval. Valami új, kötetlen formát lenne jó megteremteni és kialakítani. A TIT-tel közösen szervezett találkozásokat vagy beszélgetni az újonnan megjelent műszaki könyvekről. Ilyesmit tervezünk. Törekvésünk mindenképpen az, hogy élő klubba szervezzük a műszaki könyvek barátait. 888888 m1 Sohasem ismertem az otthonról kapott csomag ízét úgy, ahogy az az irodalomban, például a Légy jó mindhaláligban vagy bárhol másutt meg van írva. Eléggé soká éltem a szülői háznál, s elkerülve, egyszersmind már kereső emberré is váltam, a magam lábán kellett megállnom. Valamikor néha álmodtam arról, milyen jó is lenne kollégiumban, ahol a csomagbontás különös szertartás, apró beleszimatolásokkal, a távoli kedves arcok bensőnket melegítő-szorongató megidézésével. Féltem is, hogy akkor viszont talán az én jussom mégsem lenne az enyém. Nemcsak azért, mert hiszen akár csak egy szobában is hogyan öszszegyűlnek az élet erőviszonyai: a „tudós koponya” bizonyára lefitymálná a nekem kedveset-jelentéktelent, a bedélűek meg - jaj, de sokan vannak! - mindent elpusztítanának . . . Azért is, mert hiába minden, a pakkibontásnál bizony azért sokszor fontosabb az enyém, mint a mienk. Legalább az előjog fenntartása kedvéért. Így aztán maradtam csomagélmény nélkül sokáig. Olykor apró kis kóstolós papírdobozban, ha érkezett valami hazai, távol eső munkahelyemre, az első hetekben-hónapokban. Nehezen tanultam meg hát azt is például, mikor van az igazán jó disznóölő idő. Tulajdonképpen máig is csak sejtem, falusi canitóskodásom mozaikjai alapján. Mondhatják, persze, ezek aztán olyan ízig-vérig faluélmények, amiket nem lehet csak úgy egyszerűen átszármaztatni a város nevelte ember lelkébe. S pláne nem a városi tömbházak közé. (\cma) Nem-e? Hisz valójában, mélységében éppen így, ilyen körülmények között ismerkedtem én meg a csomagbontás madzagvágásának készemegtető örömével. Városból indulva, másik városba vetődve, az anyai lélek házaskoromban is utánam nyúl, az anyai-nagymamai gondoskodás bizonyítékát fiammal versengve tárjuk a napfényre. íme, most is .. . Nagy papírdoboz. Spárgával gondosan átkötve. Jó lehet még ez az erős spárga valamire, bizonyára ezért is adtak rá néhány fölös métert. Magam is a zsineg hasznára gondolok előbb, aztán türelmem vesztve, mégiscsak a fiókba nyúlok, kést rántok, hántom a rebbenni kész szárnyait, s kezdetét veszi a szertartás. Városból városba. Komfortból összkomfortba. Vajon mit is lehet küldeni? El se hinnék, ha nem sorolnám elő a tartalmát. Zacskó krumpli. Zacskó alma. Zacskó bab. Lencse ugyanannyi. Négy doboz Fecske. Tíz deka másodosztályú pörkölt kávé, darálva. Két gombolyag pamut a feleségemnek, a gyereknek meg Pufi, tábla csoki, tíz deka zselé. Semmi több. Mégis, mégis, valami van még itt, amit viszont a tételek között sehol sem tudok elősorolni. Az otthon meleg, a gyerekkor hangulatlengedezése, kuckóízek. Micsoda babgulyás készülhet majd a küldeményből! A lencse meg kis kolbásszal, körbeírva zsírcsíkkal. Vagy például egy jonatán ketsegtetése. Egy főzet kávé, lusta szippantás a cigarettából. Ha meggondolom, nincs ebben semmi különös. Kaptam egy csomagot . . . Igen, igen, felkiáltanék: „Pakkot kaptam!” Mindent megtalálok a boltban itt is. Forintban ugyanannyi. Azt azonban, ami mint ultraviola-sugárzás hat rám a közönséges papírdoboz mélyéből, s a gondos szerető láthatatlan, íratlan üzenet - ezt pénzért soha senki sem kaphatja meg. . üffi SS A Jeszenyin-jubileum küszöbén E. NAUMOV: SZERGEJ JESZENYIN Jeszenyin rendkívül vonzó, izgalmas, de nagyon problematikus életműve és költői egyénisége iránt érdeklődő, oroszul is olvasó irodalombarátoknak bizonyára nagy örömet szerzett E. Naumov: Szergej Jeszenyin című könyve, amelyet joggal nevezhetünk az első igazi Jeszenyin monográfiának. A szerző Jeszenyin életművét elemezve helyesen követi azt a régi szabályt, amely szerint minden irodalmi mű az alkotó egyéniség és a kor szociálpolitikai, szellemi stb. légkörének figyelembevételével érthető meg igazán. Naumov eltér a szokásos, kissé tankönyvízű módszertől, amely az életmű elemzése előtt öt-tíz oldalon összefoglalja a kor legfontosabb politikai, szellemi stb. áramlatait. A korrajz és az életmű elemzésének szétválasztása, külön tárgyalása okozza, hogy a korviszonyok éppen a különválasztás miatt érdektelennek tűnnek az olvasó számára, kevésbé izgalmasak, mint a művek elemzése, amelyek megértéséhez pedig feltétlen szükségesek. Naumov Jeszenyin munkásságát és az életművével kapcsolatos számos problémát a költő egyéniségének és a korviszonyoknak a tükrében vizsgálja. Ezért is kapta a könyv az egyéniség, életmű és a kor alcímet. Ezek nem a három nagy fejezet címét jelentik, hanem a könyvben szoros összefüggésben végighúzódó, egymástól elválaszthatatlan három legfőbb meghatározó tényezőt. Az életmű elemzése, éppen az említett módszer miatt, kissé a háttérbe szorul a másik kettővel szemben. Ezzel magyarázható a könyv „történeti” jellege, amelyet elősegít Jeszenyin forradalommal és kommunizmussal kapcsolatos viszonyának részletes, adatszerű nyomonkövetése. Kétségtelen, hogy a jeszenyini életmű helyes értékelése, feldolgozása különösen megköveteli a bonyolult, sokrétű, gyakran ellentétes korviszonyok ismeretét. A szerző elemző szándékát az alcímek sorrendje is tükrözi. Legrészletesebb a költői egyéniség elemzése, ezt követi az életmű áttekintése, a korviszonyok vizsgálatába beágyazva. A szerző dicséretes pontossággal, a Jeszenyinnel kapcsolatos irodalmi társaságokra, kortársakra, szerelmi történetekre vonatkozó bőséges tényanyaggal — amely nagyrészt a Jeszenyin irodalomban közismert — illusztrálja azokat a külső hatásokat, és jellembeli, lelki tulajdonságokat, amelyek a költő pályájának, életművének megértéséhez elengedhetetlenek. Ezek ismeretében vizsgálja azt az ellentmondásos utat, amelynek során Jeszenyin eljutott a forradalom és a kommunizmus eszméinek megértéséhez, de teljes lélekkel tartósan elfogadni nem tudta, főleg megvalósításában nem tudott fenntartás nélkül azonosulni vele. Naumov kiemeli a költő legfontosabb alkotásait, és keletkezésük időrendjében vizsgálja őket. A kronológiai sorrendet megszegve gyakran kitér a problémákkal kapcsolatos továbbutaló, továbbvivő szálakra. Nem a problémák felvetésében, számbavételében, hanem az idézeteknél figyelhető meg olyan tendencia, hogy a legismertebbeket igyekszik kihagyni. Így is sikerül a költői életművet leginkább meghatározó motívumokat, a legfontosabb erővonalakat kimutatni, újszerűen válogatott idézetekkel bizonyítani. Az életművet és a tragikus sorsot meghatározó mozzanatok számbavétele, a bőséges tényanyag a könyv rendszerező, összefoglaló jellegére is utal. Valóban a Jeszenyin irodalom világos áttekinthető összefoglalását kapjuk, de nem a kritikai irodalomra való utalással, hanem egyénien bizonyított eredményeinek összefoglalásával. Ezért a szerzőnek nem kell hivatkoznia kritikai munkákra, hanem eredeti visszaemlékezésekre, újságcikkekre. A szerző munkáját nagyon megnehezítette az a tény, hogy a szovjet kritikai irodalom nem bővelkedik átfogó jellegű, sőt mélyebb részlettanulmányokban sem. Talán ennek tudható be, hogy a könyv végén nincs összefoglaló bibliográfia. A szerző rendkívül hasznos, régóta várt könyve Jeszenyin születésének 75 éves jubileumára jelent meg, és ennek méltó nyitányát jelenti. Naumov monográfiája Jeszenyinnel kapcsolatban csökkentette a szovjet kritikusok régi adósságát, de a jubileum kapcsán a méltán népszerű költő-zseni árnyaltabb, sokoldalúbb költői arcképének megrajzolását és számos részletprobléma megoldását várjuk. Jeszenyin életművének részletesebb, műcentrikusabb elemzését s talán a problémának megoldásához személyesebb, kritikusabb hozzáállást remélve, kíváncsian várjuk, hogy mit tartogat még a tarsolyában a szovjet kritikai irodalom. Varga István Február (Kalmár István felvétele.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUÁR 14.