Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
Az ónozott vaslemezből készülő konzervdobozok felnyitása nem mindig megy könnyen, különösen a „kétbalkezes” embereknek és a gyenge csuklójú nőknek. Az ipar lassanként áttér az alumínium dobozok alkalmazására, ezek anyaga sokkal lágyabb, így lehetőség nyílik a képen látható feltéphető fedelek bevezetésére. Ezeknél nem kell mást tenni, mint hirtelen mozdulattal megrántani a fedél közepén levő kis fogantyút, a lágy lemez máris könnyen szakad az előre kijelölt „pályán”, egészen a fedél leválásáig. Bárcsak már a hazai üzletekben is megtalálhatnánk az ilyen konzervdobozokban forgalomba hozott élelmiszereket! IRMA TERÍTŐJE A kis terítő 60-as fonálból 10-es tűvel készült, 24 cm átmérőjű. Rövidítések: lsz - láncszem, rpm rövidpálca, p - egyráhajtásos pálca, krp ■— kétráhajtásos pálca. 1. sor: 10 lsz-ből gyűrűt zárunk. A gyűrűbe 24. p. 2. sor: Minden p-re 3 lsz-es választással. 3. és 4. sor: Az íveket összekötjük 4 lsz-es rp-ás leöltésű ívekkel. 5. és 6. sor: 5 lsz-es ívek. 7. és 8. sor: 6 lsz-es ívek. 9. sor: Minden ívbe kétszer öltünk le rp-vel 6 lsz-t. 10., 11. és 12. sor: 6 lsz-es ívek. 13., 14. és 15. sor: 7 lsz-es ívek. Az utolsó ív 3 lsz krp-vel leöltve. 16. sor: rp-t öltünk, 2 krp a következő ív 4. lsz-ébe, 4 lsz ugyanoda rp-vel leöltve, 4 lsz 3 krp 4 lsz ugyanoda leöltve, 4 lsz után még 2 krp ugyanoda leöltve, rp-vel leöltünk a következő ívbe. Ismétlés: Szálat elvágjuk. 17. sor: A középső szirom középső krp-jére rp-t öltünk, 7 lsz, krp-vel leültünk a következő szirom 4. lsz-be, krp-t a következő szirom első lsz-ébe, 7 lsz rp-vel ismételünk. 18. sor: rp az rp-re, 6 lsz rp az ívbe, 6 lsz rp a következő ívbe, 6 lsz ismétlés. 19—23. sor: 7 lsz-es ívek rp leöltéssel, az utolsó ív 3 lsz krp-vel leöltve. 24. sor: 4 p ebbe az ívbe, 7 p a következőbe, és 5 p a következőbe, 2 lsz után a következő ív 4. lsz-ébe 4 krp 3—3 lsz-es választással. 2 lsz után ismétlés. 25. sor: 1—1 p lemarad, 13 rp a 13 pre, 3 lsz, az első és utolsó ív középső lsz-ébe 4—4 krp 3—3 lsz-es választással, a két csoport között 1 lsz, 3 lsz után ismétlés. 26. sor: 2—2 rp elmarad, 9 rp, 3 lsz, a középső ív középső lsz-ére, az egy lszre és a középső ív középső lsz-ére 4—4 krp 3—3 lsz-es választással és egy lszes átmenettel, 3 lsz után ismétlés. 27. sor: 2—2 rp elmarad 5 rp, 3 lsz, a minta csoportok középső 3 láncszemes ívének középső lsz-ére és az egy lsz-es ívekbe 4—4 krp csoportot készítünk 3—3 lsz-es választással és 1—1 lsz-es átmenettel. Az első minta középső 3 lsz-es ívének középső lsz-énél kapcsoljuk az rp előtti utolsó mintájának középső 3 lsz-es ívét. OTTHON-OTTHON-OTTHON Tél végi vitaminforrások Jóllehet a tél kalóziadúsabb táplálkozást kíván, mert a szervezet a kalória egy részét a hideg ellensúlyozására használja fel, de szervezetünk az egészséges működéséhez ezekben a napokban talán még fokozottabban igényli a különböző vitaminokat tartalmazó élelmiszereket is. Gyakran előforduló panasz a tél végi és a kora tavaszi hónapokban az egyébként indokolatlan fáradtságérzet, ami minden bizonnyal a C-vitamin hiányát jelzi. Ezáltal csökken a szervezet ellenállóképessége pédául a fertőző, influenzás megbetegedésekkel szemben is. Szükséges, hogy az étrendünkben a zsíros, húsos ételek mellett naponta szerepeljenek zöldfőzelékek, saláták, gyümölcsök. És miután erre az időre a nyersen tárolt zöldségféléknek, gyümölcsöknek is felére, sőt negyedére csökkenhet a C-vitamin tartalma, még fokozottabb mértékben lenne szükséges a fogyasztásuk, mint a friss gyümölcsökben, zöldségfélékben gazdag hónapokban. Mégis milyen jó C-vitamin források állnak rendelkezésünkre ezekben a hónapokban? Nagyon jó C-vitaminforrás a télire elrakott savanyú paprika, a levével együtt. Azután a nyers (nem pirított) savanyú káposzta, amelyből naponta egy-egy tányérkával salátaként fogyaszthatunk a zsíros húsokhoz, tepertőhöz, szalonnához. Csaknem teljesen megőrzik C-vitamin tartalmukat a mélyhűtött, mirelit zöldség és gyümölcsfélék. Ahol kapható, ajánlatos minél többet fogyasztani ebből. Kevesen tudják, hogy a helyesen tárolt burgonya a tavaszi hónapokig is képes megőrizni C-vitamin tartalmának felét is. Azokhoz az ételekhez, amelyekhez csak lehetséges, héjában főzzük a burgonyát, hogy a C-vitamin kioldódása, elroncsolódása minél kisebb legyen. Különben ezekben a napokban még fontosabb, hogy ne öntsük el a főzelékek főzőlevét, és nagyon hasznos a kuktafazék használata is, amelyben lényegesen kisebb a C-vitamin veszteség. A citrom és a narancs mellett a legbőségesebb C-vitamin forrás a langyos vízben áztatott (nem főzött) és meleg vízzel felöntött csipkebogyó tea, azután a különböző gyárilag konzervált valódi gyümölcslevek. Zsíros, vajas kenyérre kenve nagyon ízletes és a már elkészült ételek ízesítésére nagyon kitűnő az A-és C-vitaminban gazdag, piros paradicsompaprikából készült Pritamin konzerv. Próbáljuk ki a következő vitamincsemegét: fele-fele arányban reszelt sárgarépa és reszelt alma. Egy kis porcukorral vagy mézzel (a méz egyébként többféle vitamint és ásványi sót tartalmaz, s hasznos volna a nagyobb mérvű fogyasztása), citromlével ízesítve, esetleg pár csepp étolajat is cseppenthetünk rá. Nagyon finom üdítő, frissítő és olcsó csemege gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A szervezet a számára szükséges A-vitamin egy részét egyébként a korábbi hónapokra tárolni is tudja. Ám ilyenkor a májban, tejben, vajban, tojásban, a halak húsában előforduló A-vitaminnak is hiányát érezheti a szervezet. Ennek pedig legbőségesebb téli forrása a sárgarépa, azután a sült tök, a paprika és paradicsomsűrítvény, a sárgabarack dzsem, befőtt és a valódi gyümölcslé. Ha gondosan körülnézünk a kamrába, megtaláljuk a módját, hogy a tél végi, kora tavaszi vitaminszegény hónapokban se szenvedjünk hiányt. H. J. AZ UGRÓVERSENY Történt egyszer, valahol egy réten, hogy a bolha, a szöcske és egy tücsöklegény, akik mindhárman kiváló, jó ugrók voltak, versenyezni akartak egymással; megtudják, ki tud közülük a legmagasabbra ugrani? Hogy igazságos legyen a döntés, bírónak meghívták a Tücsökkirályt és nézőnek mindenkit, aki csak ott akart lenni a bogárvilág tagjai közül. - Legyen valami célja is az ugróversenynek, leányomat ahhoz adom feleségül, aki a három bajnok közül a legmagasabbra ugrik - hirdette ki a Tücsökkirály a verseny kezdetekor, azután hármat tapsolt és elkezdődött a verseny. Első induló a bolha volt. Szépen meghajtotta magát, azután ugrott egyet. Fenn is termett a mellette álló lapulevélen. - Ez elég szép ugrás volt - dicsérte a Tücsökkirály -, de sajnos, nem volt elég magas! Szegény bolha szégyenkezve ugrált tova a versenytérről, aznap már senki színét sem látta. Nem volt kíváncsi a verseny folytatására, ha egyszer már nem nyerhetett. Ezután a szöcske következett. Nekifutott, nagyot lódult, fenntermett a levegőben és lepotyogott, éppen a Tücsökkirály hátára. A király bosszúsan rázta le magáról az ügyetlen szöcskét és simogatni kezdte sajgó hátát. - Menj a szemem elől, te ügyetlen - szidta a szöcskét. — Éppen az én hátamra kellett ugranod? Hiszen majdnem nyomorékká tettél! Szégyelte magát a szöcske is erősen és ő is jobbnak látta, ha odébbáll a haragos Tücsökkirály közeléből. Nem marasztalta senki. Ezután a tücsök következett, ő azonban olyan sokáig gondolkodott, hogy már-már azt hitték, nem is tud ugrani, de hirtelen mégis nekilendült és hopp, fenntermett egy margaréta virágán, egyenest az aranysárga virágkehelyben pihenő Tücsök királykisasszony mellett. - Ohé, ez ám az okos, ravasz legény - örvendezett a Tücsökkirály. - Valóban a legmagasabb ugrás a lányomhoz feljutni, de ahhoz, hogy valakinek ez eszébe jusson, nem elég okosnak lenni, ugrani is tudni kell. Ez a tücsöklegény pedig bebizonyította, hogy bátor is, okos is, hozzá adom a leányomat feleségül. Ünnepelték a tücsöklegényt az egész réten, csak a bolha és a szöcske Irigykedett, haragudott rá. Figyeljétek csak meg! A bolha, a szöcske és a tücsök azóta is kerülik egymást. Mindegyik csak a saját háza táján ugrál, többé már nem lesz ugróverseny ... (Németből fordította: Pfeifer Vera) Ő HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUÁR 14. Gyermeki beszédhibák A beszédhibák természetes velejárói az anyanyelv elsajátításának. A beszédet még csak tanulgató kisgyerek ösztönösen elhagyja a nehezen kiejthető hangzókat, a legkönynyebb formára egyszerűsíti a számára még bonyolult szavakat, így marad meg sokszor még iskoláskorig is a „kéremszépen”, a „szőr”, a „cak” stb., a lovacska helyett „lovacka”, így lesz a nagypapából néhol egyszer és mindenkorra „Apapa”. De ebben már nem a gyerek a hibás, hanem felnőtt környezete, amely saját gyönyörűsége, mulatsága kedvéért eltűri, sőt megrögzíti a beszédhibákat. Mert igazán szeretnivaló, aranyos a kisbaba, ahogy csöpp szájával oly buzgón kerekíti a hangokat, formálja a szavakat. A felnőtt pedig ezt látva megfeledkezik róla, hogy ő maga már egyáltalán nem olyan megindítóan bájos és aranyos, ha módszeresen csacsogja, gügyögi és előselypíti a gyereknek: „Szervusz Anita! Tatárpapa!” A felnőttek gügyögése nemcsak nevetséges, de súlyos pedagógiai vétség is a kicsi ellen. A gyermek nem játékszer, hanem a család egyenjogú tagja, létezésének első percétől fogva, bízvást nem azért jött a világra, hogy bennünket, felnőtteket bohóságaival szórakoztasson. Ne akarjuk a gyermeket éveken át mesterségesen szellemi kiskorúságban tartani, mert ezzel nem szolgáljuk, hanem éppen hátráltatjuk fejlődését. Óvodás, iskolás korban több nehézsége lesz versmondásnál, felelésnél, olvasás-írásnál, ha kicsi korban nem tanították meg tisztán beszélni. Sok szülő úgy véli, ebből nem érdemes problémát csinálni, a kiskorú beszédhibákat, pöszeséget, selypítést a gyermek később magától is kinövi. Csakhogy ez nem minden esetben megy végbe maradéktalanul, ha a kicsit nem segítjük hozzá, hogy a selypítést „kinője”. A felnőtteknél tapasztalható sokféle beszédhiba, raccsolás, motyogás, hadarás, dadogás rendszerint a gyermekkorból ered, s oka általában nem alkati elváltozás, hanem az esetek többségében ugyancsak a gyermekkorra visszavezethető ideges zavar, félsz, gátlásosság — és az, hogy az illetőt nem tanították meg, idejekorán helyesen, szépen, tisztán beszélni. Az pedig bizonyára nem szorul különösebbb magyarázatra, hogy a hibásan, gátlá-sokkal beszélő ember nehezebben boldogul a munkában és a magánéletben pl. nem mer nyilvánosság előtt felszólalni, nem tud társaságban fesztelenül viselkedni stb.) mint az, akinek kifogástalan a beszédmódja, s ennek megfelelően jó a fellépése. A gyermeki beszédhibák legtöbbször könnyen kijavíthatók külső segítség nélkül, a családon belül, ha őszintén törödnek velük. A gyerekek — mint ismeretes — igen hiszékenyek, szívesen elfogadnak mindent attól a felnőttől, akit szeretnek, akinek tekintélye van előttük. Ezért helyes, ha az apa vagy az édesanya azt mondja (természetesen nem bántóan, nem szigorú parancs formájában): „Ez nem „répa”, hanem répa. Próbáljuk csak meg, utánam tudnád-e mondani: répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó” — miközben jól megropogtatja az r hangokat. Ez a fajta játékos tanulás tetszik a kicsiknek, szívesen követik, ha mi is következetesen vissza-visszatérünk rá. (Sokféle ilyen alkalmas rigmust ismer nyelvünk.) Mint tudjuk, a legjelentősebb nevelőeszköz a felnőtt példája: az ember azt teszi, amit otthon látott, gyermekkorában. Ha a felnőtt környezet helyesen, szépen beszél, nemcsak a durva kifejezéseket kerülve, hanem egyúttal a szavak, hangok megformálását, a nyelvtani szabályok megtartására is vigyázva — a gyermek előbb-utóbb jó stílusával fog kitűnni az iskolában. Ezért okos dolog, ha az édesanya vagy az apa már kiskorában igyekszik a gyermekbe beletáplálni a szép beszéd iránti igényt; ha este, lefekvéskor odaül a kiságy mellé és mesét mond, vagy rövid kis verset a gyereknek (ez egyébként is a legjobb útja a szülőgyermek közti bensőséges kapcsolat, a későbbi komoly beszélgetések kialakulásához), szépen ejtve, értelemszerűen hangsúlyozva a szavakat, így a kicsi maga is kedvet kap ahhoz, hogy pársoros verset megtanuljon, s ha kedve van (erőltetni nem szabad), a rokonok, vendégek előtt felmondjon. Ez az első sikerélmény, ami növeli a gyermek önbizalmát s erősíti szándékát, hogy valami szépet, jót produkáljon. Ily módon fejlesztjük a kicsi szókészletét, javítjuk beszédmódját, s szinte észrevétlenül beleoltjuk a költészet, az irodalom szeretetét. Ez nem is nehéz, hiszen a gyermekek szívesen ismételgetik, mondogatják a visszatérő, csengő-bongó rímeket, élvezik a játékos rigmusokat, szókapcsolatokat. Sötét színű szövetből készült blúzzal, csinos bojtos sapkával. (Szovjet modell.) Pasztell színű szövet kosztüm kora tavaszra, derékig érő kabátkával, nercgallérral és sapkával. (Csehszlovák modell.) _____________________________