Hajdú-Bihari Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
OLVASÓINK ÍRJÁKaOLVASÓINK ÍRJÁKaOLVASÓINK ÍRJÁK Gázbekötés helyett sorozatos ígéretek Futó András Konyár, Sándoros állomáson lakó olvasónk olyan esetről ír, amely — sajnos — elég gyakorta előordul a szolgáltató- és szerelőipar egyes részlegeinél, a felelőtlen ígérgetésekről. „Propánbután gáz bekötésével kapcsolatos a panaszom. Ugyanis már három ízben kaptam értesítést — május 19-én, május 29-én és június 4-én — Derecskéről, hogy jön a szerelő, és elvégzi a szükséges munkát. Eddig azonban egyetlenegy előre bejelentett napon sem jött. Személyesen mentem be Derecskére, beszéltem a szerelővel. Elgondolkoztató, amit mondott. Ugyanis azt közölte: »...ha a jelzett napon nem megyek, ne várjanak«. Szép és kecsegtető válasz. Én is, a feleségem is dolgozunk. Az értesítés szerinti napokon tehát valamelyikünknek otthon kell maradni. Sovány vigasz, ha délután rájövünk, hogy a szerelő aznap már nem jön, tehát ne várjunk rá tovább. Csakhogy azokra a napokra már szabadságot, szabadnapot vettünk ki. Ráadásul május 29-én, a jelzett napon nem jött, csak másnap, amikor viszont mi nem voltunk otthon. Nem is lehettünk otthon, mert honnan számítsunk rá, melyik nap jönnek szerelni? Az első értesítés óta már másfél hónap telt el. Szeretnénk tudni, hogy mikorra végzik el a szerelést. Vagy úgy gondolják, hogy a gáztűzhelyet házi dísznek vásároltuk?” Meddig tart egy óra javítása ? Ezt kérdezi Tóth Gyula tanuló, Püspökladány, Maros utca 1. szám alatti lakos. A kérdés az órájával kapcsolatban nem első ízben vetődik fel: „Tavaly július 4-én kaptam ajándékba egy karórát. Augusztus végén elromlott, és csak október 25-én lett kész. Édesanyám annak idején írt a Hajdú-Bihari Naplónak panaszlevelet, közölték is az újságban. Csakhamar készen is lett az órám. Csakhogy idén ismét elromlott. Április 7-én átvittem Hajdúszoboszlóra, mert itt Püspökladányban megszűnt az órajavító részleg Ott egy másik órajavító részleghez adtam le az órámat, de ott sem gyorsabb a javítás. Ugyanis ez a részleg — amely a hajdúszoboszlói Luther utcában van, a Debreceni Finommechanikai Vállalat kirendeltsége — is csak hiteget. Például június 8-ig négyszer utaztam már át, mert újabb és újabb határidőt jelöltek meg, amikorra kész lesz az órám. Június 18-án írom ezt a levelet, de az órám még nincs kész. Lassan letelik a garanciális javítás ideje. Ráadásul — ahogy összeszámolom a javítás miatt a különböző javítórészlegeknél töltött idejét — több mint négy hónapig nem tudtam viselni a karórámat. Legutóbb, amikor édesanyám volt bent, és szólt, hogy ne bolondítsanak újabb és újabb határidőkkel, a kiszolgálónő azt mondta, hogy csak nem képzeljük, hogy helyünkbe szállítják az órát. Ezt nem kívánom. Csak azt, hogy végre — újabb hitegetés helyett — megjavítva használhassam is az órát.” Mikor lesznek használhatók a padok? Szinte nincs olyan hét június hónapban, hogy egy-két olvasó ne reklamálná: Debrecen egyes részein még mindig nincsenek kint a parkok, utcák padjain az ülődeszkák és háttámlák. Legutóbb június 24-én Csörgi Elekné Debrecen, Simonffy utca 2. B. szám alatti lakos írt hasonló panaszt tartalmazó levelet: „Csatlakozom annak a levélírónak a panaszához, aki arról írt, hogy a debreceni Szoboszlai úti bérház előtt csak a padok betonlábai találhatók, az ülődeszkák és háttámlák még mindig nincsenek kihelyezve. öreg szüleim is abban az utcában laknak. Nappali és esti sétájuk közben ők is szeretnének megpihenni egy-egy utcai padon, mint a többi hozzájuk hasonló öreg, beteges ember. De erre még mindig nincs lehetőség, legfeljebb a betonlábakra ülhetnek. Szeretnénk tudni, hogy kiknek a kötelessége lett volna már a padok hiányzó részeit felszerelni. Úgy gondolom, hogy annak a szervnek, amelyiknek dolgozói tavaly a rossz idő beállta után leszerelték az alkatrészeket. Telefonon felhívtam már a debreceni I. kerületi Tanácsot, onnan a Városi Kertészethez utasítottak. Amikor viszont a kertészetnél érdeklődtem, a tanácshoz küldtek. Már hivatalosan is itt a nyár. Tehát helyes lenne, ha valamelyik szerv gondoskodna a padok kihelyezéséről.” Levegőtlen villamosok Egyik debreceni olvasónk egy sokak által kifogásolt, a villamosutasoknak nap mint nap sok kellemetlen percet okozó kis hibáról írt levelet: „Naponta utazom a debreceni 1. számú villamoson. Sajnos a jobb idő beálltával a villamosokon utazni egyre kellemetlenebb, sőt délben egyenesen elviselhetetlen. Mégpedig azért, mert a csuklós kocsikban fülledt meleg van. Mindössze azért, mert a felső ablakok java részét mindössze 30 fokos szögben lehet csak kinyitni. Évekkel ezelőtt, sőt még tavaly is legtöbb ilyen felső ablakot teljesen le lehetett nyitni, ami elegendő mennyiségű friss levegőt juttatott a kocsikba. Megkérdeztem az egyik villamosvezetőt, hogy miért változtatták meg a korábban jól bevált módszert. A válasz az volt, hogy sok ablakpánt eltört, sok kis billenő határolólemez hiányzik, és emiatt előfordult, hogy az utas fejére esett az ablak. No de a DKV megtalálhatná a megoldást, hogy a korábbi évekhez hasonlóan ne csak azzal védené az utasok testi épségét, hogy ne essen senkinek a fejére egyetlen kis felső ablak sem. Találhatna olyan megoldást , ami a gyakorlatban korábban jól bevált —, hogy az ablakok se hulljanak le, és megfelelő mennyiségű friss levegő védje meg a fülledt meleg okozta ájulásoktól a csuklós villamosok utasait. Gondolom, szakembereknek nem okozhat nagy problémát a műszaki megoldás.” „Köszönöm gyerekek” Tulajdonképpen egészen természetes dologról írt levelet Körösi László Debrecen, Poroszlay út 7. A. szám alatti lakos. Mégis közöljük, mert a sok panaszos levél között jólesik olyan dolgokról is olvasni, amikor olvasóink nemcsak a hibákat, hanem a jót is észreveszik, írnak róla. „A minap a Csapó utcai kitérőben zsúfolt villamosra szálltam fel. Nem volt nálam nagyobb csomag. Hirtelen éreztem, hogy valaki megérinti a kezemet. Egy nyolc év körüli fiúcska volt. Szól, foglaljak helyet az ülésen, ahonnan készségesen felállt. Leültem a fiúcska helyére. Utána láttam, hogy ő édesanyjához ment, aki megdicsérte — még meg is csókolta — a gyermekét. Helyes volt, amit az a kisfiú tett. Még helyesebb, ahogyan édesanyja is megtoldotta az én köszönetemet. Nyugdíjas vagyok. Sokszor előfordul, hogy fiatalok észre sem vesznek bennünket, öregeket a villamoson. Hadd tegyem hozzá: ez szerintem mind kevesebbszer fordul elő. Több az az eset, amikor — különösen a tíz éven aluliak — készségesen nyújtanak segítséget a hozzám hasonló idős embereknek.” Vigyázat! Kábít a hőség ! TÍZ BALESET EGY NAP ALATT 1970. június 26-án, pénteken egyetlen nap alatt tíz közúti közlekedési baleset történt Hajdú-Bihar megyében, öt baleset végződött személyi sérüléssel, éspedig három esetben súlyosan, két esetben könnyebben sérültek meg járművezetők, utasok, gyalogosok, öt karambolnál csak anyagi kár keletkezett, ami azonban jelentős összegű. Június hónapban ez volt a második 24 óra, amikor sok baleset történt, ugyanis, amint arról hírt adtunk, június 12-15. között 24 óra alatt 18 esetben karamboloztak a megye útjain. Sajnos nemcsak ez a két nap érdemel említést, hanem június valamennyi napja együttesen is, hiszen a statisztikai adatok tanúsága szerint idén júniusban közel 40 százalékkal nőtt a közúti közlekedési balesetek száma tavaly júniushoz viszonyítva. Június 26-án öt motoros, négy személygépkocsi-vezető és egy tehergépkocsi-vezető karambolozott. Amíg a motorosoknál a figyelmetlen, gondatlan vezetés, a gyorshajtás szerepel a kiváltó okok között első helyen, addig a személygépkocsiknál a figyelmetlen, gondatlan vezetés. Okvetlenül fel kell figyelni arra, hogy a hirtelen beköszöntött kánikula egy sor közvetett okot szolgáltat. A rendkívüli hőség - különösen azoknál, akik félvén a huzattól, csukott ablakokkal hajtanak, ami csak növeli az autóban a rekkenő hőséget - kábultságot, hirtelen és átmeneti szédüléseket okoz, elernyeszti az izomzatot, lényegesen tompítja a reflexeket. Ezzel mindenkinek számolnia kell mind a saját, mind a mások testi épsége érdekében. A gyalogosoknak is, akik közül sokan mit sem törődve a legalapvetőbb elővigyázattal, átrohangálnak az úttesten, hogy mielőbb árnyékba kerülhessenek. Érdemes felfigyelni a járművezetőknek - különösen a gépjárművezetőknek - arra, hogy rendkívül megnőtt a 4. számú főútvonalon és Debrecen egyes utcáiban a baleseti veszély. Helyes lenne, ha az útügyi hatóságok fontolóra vennék: a Csapó utcában csak egyirányú forgalmat kellene engedélyezni, elsősorban a Rákóczi utca és a Vörös Hadsereg útja között. Ezúttal példának csak három balesetet említünk. Fajta József debreceni motorkerékpáros június 26-án este Sáránd és Mikepércs között nem vette figyelembe az út- és látási viszonyokat, gyorsan hajtott, felborult a motorkerékpárral, és súlyosan megsérült. Erdélyi Béla debreceni motoros ugyanaznap a a debreceni Kálvin téren nem tartotta meg a követési távolságot és egy előtte hirtelen fékező vegyeshasználatú gépkocsi hátuljának hajtott, könnyebben megsérült. Berkes Istvánné budapesti lakos zsebében néhány hetes vezetői igazolvánnyal — szabolcsi rokonaihoz hajtott új személyautóval, a 4. számú úton a kellő vezetési gyakorlat hiányában későn vette észre az úttest és a padka közötti szintkülönbséget, meglepődve egyik oldalról a másikba kormányozta az autót, végül árokba borult, ő és tízéves kisfia könnyebben megsérült, az autóban több ezer forint kár keletkezett. Mindhárom balesetet vizsgálja a rendőrség. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. JÚNIUS 30. Két észrevétel közlekedési ügyben Tóth László Debrecen, Bajcsy-Zsilinszky utca 3—5. szám alatti lakos két, közlekedéssel összefüggő hiányosságra hívja fel levelében a figyelmet: „Az egyik dolog, ami szembeötlő, hogy a debreceni Bajcsy-Zsilinszky utcán az autóbuszmegállónál már szinte cseppfolyós az aszfalt. Az arra járó autóbuszok kereke már öt centiméternyire belesüpped a híg bitumennel készült úttestbe. Remélhetőleg történik valami, ami után szilárdabb lesz az az úttest. A másik: minden eső után megfigyelhető, hogy a Csapó utca elején — különösen a férfiruhaszaküzlet előtt — olyan tócsa van, hogy a járókelőknek a falhoz húzódva lehet csak száraz lábbal, sőt száraz ruhával ott elmenni. Ugyanis a víz nemcsak a járdán, hanem az úttesten, a villamossíneken is megáll, méghozzá az utóbbi igen magasan. Jó lenne elvezetni esős időben onnan a vizet.” Válasz az olvasó levelére Miért ingadozik a víznyomás? A Hajdú-Bihari Napló június 6-i számában a Komlóssy úton lakó egyik olvasónk kifogásolta, hogy Debrecennek abban a részében gyakran ingadozik a víznyomás. A panaszra dr. Keresztes Károly, a Debreceni Víz- és Csatornaművek Vállalat igazgatója a következő választ adta: A panaszt kivizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy a víznyomásingadozás ténylegesen megvan, és emiatt a Komlóssy út vízellátása nem kielégítő. Ennek oka az, hogy a környékben az elmúlt években több nagyobb létesítmény — társasházak, iskola stb. — épült, amelyeknek nagy a vízigénye, viszont ott csak 80-as és 100-as átmérőjű vízvezetékhálózat van, amely a megnövekedett igényeket képtelen kielégíteni. Idei terveinkben szerepel a korszerűsítés. A környék vízellátását javító munkákat előreláthatólag augusztus 1-ig befejezik. A sok mindenhez hozzászokott bűnügyi ripotert is érik néha meglepetések, csodálkozásra késztető dolgok. Az nem tűnik fel, hogy az előzetes letartóztatásban levőket már a rendőrségi fogdába való beköltözés előtt megszabadítják a cipőfűzőtől, a derékszíjtól. De amikor kihallgatásra hozzák őket, bilincs nincs a kezükön. Most azonban a „karperec” ott csillog mindkét Molnár fiú kezén Ez pedig már valamit jelez. — Hétpróbás, konok bűnözők — mondja a rendőrtiszt. Vigyázni kell rájuk. Letartóztatásukkor mindketten szökést kíséreltek meg. De ez már a múlté. Immár 34 napja a rendőrség „vendégei”. — Üdvözlöm — mondja kedélyesen az idősebb Molnár, amikor megpillantja fotóriporterünket. Maga fényképezte az én emlékezetes két gólomat 1967 nyarán, amikor a Loki a BVSC ellen játszott. Emlékeznek még rá? Inkább másra emlékezzünk. Kezdjük a bemutatkozással. Betörés, jogtalan használat és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt... Debreceni Városi Rendőrkapitányság előzetes letartóztatásba helyezte a két Molnár testvért. A 23 éves Molnár Sándor foglalkozásnélkülit és öccsét, a 20 éves Molnár Istvánt (Debrecen, Böszörményi út 143.). Ez év tavaszán szabadultak a börtönből. Sándor garázdaság, hivatalos személy elleni erőszak, testvére pedig lopás, garázdaság miatt ült több mint másfél évet. És mindkettőjük számláján megtalálható volt a jogtalan használat. (A köznyelv autó-motor lopásnak nevezi). Áprilisban együttesen, és külön-külön folytatták korábbi életmódjukat, összesen 23 rendbeli bűncselekményt követtek el. Sándor számlájára hét, Istvánéra 15 írható. Mind bizonyított. és ezen van a hangsúly. Miért? Idézzünk csak az első kihallgatások egyikéből, amikor éppen Molnár Sándor volt soron: „Nem vagyok hajlandó vallomást tenni. Nem követtem el semmilyen bűncselekményt. Különben is maguk a rendőrök. Bizonyítsanak ...” S a rendőrség — fárasztó, alapos nyomozás után — bizonyított, kezdődött azzal, hogy Sándor ujjlenyomata ottmaradt az egyik feltört személygépkocsin. Majd a házkutatás során talált tárgyak beszéltek. S a tanúk is egyértelműen felismerték Sándort. De ő, két hétig mindezek ellenére hallgatott. Azaz voltak közben különleges kérései, összetévesztette a fogdát a étteremmel, mert különböző ételeket akart rendelni. Egyszer azt is megszabta, mi legyen az ebéd. Végül mégis vallottak, mindketten. Hosszú lenne felsorolni, egyenként, részletesen mindazt, amit a Molnár fiúk követtek el Debrecenben, a megye más városaiban, községeiben. — Az egyik április este egy bérházi lakásba hatoltunk be — mondja Sándor. — Más céllal mentünk, de megtetszettek a falon az őzagancsok. Azokat vittük el, de mivel nem tudtunk velük mit kezdeni, egy közelben parkírozó Opel kocsit dekoráltunk ki vele. S ha már az utunkba esett, fel is törtük. Kocsikázni akartunk, de nem indult be. Hasonlóan jártunk egy Moszkviccsal is, amiből elemeltünk néhány apróságot. Egy pillanatra megáll. — Nézzék — emeli fel hangját. — Én nem vinném a balhét, (magyarul nem vallana) ha nem az öcsémről lenne szó. Hát igen. A jó szíve. Talán emiatt nem tudott ellenállni testvérével egyik raktárnak sem, amit feltörtek. Volt ott lemezjátszó, takaró, zakó. Természetesen nem hagyták ott. Néhány nappal később Nádudvaron az italboltba törtek be: 150 forintot, italt, csokoládét vittek el. Majd egy FIAT gépkocsi lett könnyebb egy fényképezőgéppel és néhány apró holmival. A Molnár testvérek nagyon szerettek motorozni. Ha útjukba esett egy motorkerékpár, biztos nem hagyták ott. Többek között az Egyetem kávéház mellől, Hajdúszoboszlóról, az Új Élet parkból „vettek használatba” jogtalanul motorkerékpárt. Nem egy esetben ittasan, jogosítvány és bukósisak nélkül száguldoztak a külvárosban és az országutakon. A fiatalabb Molnár közben — néhányszor — önállósította magát. A nála levő, különböző típusú gépkocsizár-kulcsokkal, slusszkulccsal hódolt kedvenc „szórakozásának”. Újabb motorokat vett magához, majd egy-két órai furikázás után az árokban, az erdőn hagyta őket. Igen, az erdőn. Amikor ugyanis a rendőrség mindkettőjük ellen országos körözést adott ki,már nem mertek hazamenni. A Nagyerdőn rendezték be főhadiszállásukat. A lopott takaró helyettesítette az ágyneműt. De nemigen volt nyugodt éjszakájuk, mert Molnár Istvánnak onnan is kereket kellett oldani. Szó szerint kerekek nélkül. — Az Erzsébet utcán — emlékszik vissza — megtetszett egy motorkerékpár. Az erdőbe vittem, ott volt éjjel is velem. Reggel, a közelben dolgozó munkások észrevették. Bizonyára gyanúsnak találtak, mert kérték a jogosítványomat és a forgalmi engedélyt. Gyorsan meg kellett lépnem, otthagyva a holmikat a motorral együtt. Sokatmondóan mosolyog. Várja a hatást. A bilincs mellett kivillannak a tetoválások: Jutka, Lali, Fantomas. — Az utóbbi mit jelképez? — kérdezzük. — ő volt a példaképem. Hős volt. Ami igaz, az igaz. A filmbeli hős többre vitte, mint a Molnár fiúk, akiknek bűnlajstroma lassan összeáll. A cikkben felsoroltak csak egy töredékét alkotják a két hónapi gazdag termésnek. Hiszen lehetne sorolni Sokol, Jupiter rádióval, Wartburg, Skoda személygépkocsival. Úgy látszik, Sándor nagyon unja a témát, mert másra tereli a szót: — Sajnos a világbajnokságot nem láthattuk. A rendőrtisztektől tudtuk meg az eredményeket. S nem nézhettük a péntek esti Kék fényt sem. Ahogy számolok: két-három évig nem is lesz módjukban . . . Király Ferenc ' «Tiscacs ’mödöll