Hajdú-Bihari Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
Petőfi-emlékek nyomában Petőfi Sándor ma is örök emlékként és törvényként él a nemzet tudatában és lelkében. Költészetét és legendákat teremtő fiatal sorsát kitörölhetetlenül őrzik az egymást váltó nemzedékek. Számunkra neve, jelleme és politikai hitvallása példakép. Százötven évvel ezelőtt indult el Kiskőrösről és azóta neve, költészete bejárta és meghódította a világot. Most induló sorozatunkban Petőfi és Debrecen kapcsolatáról adunk tájékoztatást olvasóinknak. Ha csak részleteiben is, de szeretnénk hírt adni arról, hogyan élt a város társadalma és ifjúsága körében a múlt században a magyar líra kiváló egyénisége. E sorozatunk valamivel több mint egy fél évszázadot foglal magában a költővel kapcsolatosan. Az anyag gyűjtése során messzemenő segítséget kaptam a megyei, illetve a kollégiumi levéltár munkatársaitól. Köszönöm jóindulatukat, önzetlen segítségüket. A kronológiai sorrendet figyelemmel kísérve szeretném Petőfi és Debrecen kapcsolatát bemutatni. Ez a „hideg telű” város a didergés keserves óráiban is otthont nyújtott a szenvedésekből ideérkezett költőnek. „Egy telem Debrecenben” Mikor tartózkodott Petőfi huzamosabb ideig Debrecenben? Erre választ kapunk a Debreceni Református Kollégium Önképzőköri Társulata kiadásában és szerkesztésében megjelent Heti Közlöny 1883/84-es számában megjelent D. Kovács János: Petőfi Debreczenben című cikkéből. Életében két ízben volt Petőfi huzamos ideig Debreczenben, először az 1843-ik év őszén. Legjobb barátai egyikének, Orlai Pethies Somának szüleinél, rokoni körben töltötte a szünidőt Mező-Berényben, mint pápai diák, midőn egy barátja hívására, kis ügyei Debreczenbe szólították, Orlaival elhatározták, hogy a kálvinista Rómát megtekintik. A Hatvan utczai sírkertben Csokonai sírjánál töltött néhány percet, aztán indult tovább Duna-Vecsére szüleihez a Hortobágyon keresztül Tisza-Fürednek. A hortobágyi puszta egyszerű szépségei lebilincselték a költő lelkét s ekkor született a „Hortobágyi kocsmárosné angyalom” kezdetű, gyönyörű hangulatos költemény. ... Petőfi a Komlósy színtársulathoz szerződött. Azonban már az 1843-ik év november 24-én Székelyhidon felbomlott a társulat. „Ennél fogva nem volt mást tennem — mondja a költő Bajzához írt levelében — mint Debreczenbe jönnöm vissza, nem csupán azon okból, hogy társaságunk felbomlott, de leginkább mert beteg vagyok a betegségem napról napra terhesül...” A betegség az ágyhoz szegezte a szegény költőt, akinek alig volt annyi pénze, hogy a város szélén, a Várad utcza végén az akasztófához közel, a Fogas Józsefné házánál szegényes lakást béreljen. Abban az időben a Várad utca a mai Béke útjától a Nagyállomás felé terjedő utcafront volt, most Vörös Hadsereg útja, illetve Petőfi tér. A Béke útjától (a múlt században: Szent Anna utca), a Nagytemplom felé haladó utcarészt már Petőfi korában is Piac utcának hívták. Midőn egészsége annyira helyreállt, hogy a kollégiumba fellátogathatott, idejének legnagyobb részét az akkori olvasó szobában (18-ik coetus) töltötte el, olvasgatva, tanulmányozva és verset írva. A könyvtárnok ekkor Kovács József volt, aki mint cantuspraeses igen jó zenész lévén, Petőfinek itt készült dalaira dallamot készített p. o. A virágnak megtiltani nem lehet kezdetű dalra is. *«* Petőfi debreceni tartózkodása is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy költészete már pályakezdő korában belopta magát a kollégiumi tanulóifjúság szívébe. Maga az a tény, hogy a költő itt-tartózkodása idején gyakorta ellátogatott a kollégiumi könyvtárba és ott olvasgatott, verset írt, önszorgalomból tanulta a francia nyelvet, lehetőséget és módot teremtett arra, hogy megismerkedjék olyan felvilágosult, haladó szellemű tanárokkal és diákokkal, akik a későbbiek során nemcsak lelkes hívei, de igaz hitű szószólói, propagálói, népszerűsítői voltak Petőfi költészetének. Tehát itt nemcsak feltételezésről, hanem magáról a valóságról van szó. Petőfinek kialakult egy olyan baráti köre, amelynek tagjai lelkes irodalomszerető éspártoló tanárok és diákok voltak. Erre példát is említettem már Kovács József könyvtáros személyében. A költő 1843 november végén érkezett Debrecenbe. Ekkor már beteg volt. Pákh Albert itt volt jogász és nevelő, ő segítette, amenynyire tehette. Bajza is küldött tiszteletdíjat, de mindez csekélység volt . Petőfi egy telet többnyire fűtetlen szobában, fázva, éhezve húzott ki Fogas Józsefnénál, a színház jegyA Hajdú-Bihar megyei Levéltár birtok.- ban van egy érdekes aláírási ív, amely 1849. január 2-i keltezésű. Ezen az íven található Petőfi Sándor sajátkező aláírása is. Ez önmagában még nem mond sokat. Arra voltam kíváncsi, hogy a költő debreceni tartózkodása idején, 1849. január 2-án milyen célból írta alá a nevét ennek az ívnek? A kutatás során kiderült, hogy Petőfi az említett napon belépett a Debreceni Polgári Kaszinóba. Mikor és milyen céllal alakult meg ez az intézmény? Erre a következőkben adunk választ. A kaszinó megalakulása a reformkor második szakaszára esik. A megyei levéltárban megvan a kaszinó történetének iratanyaga, ehhez forrásmunkaként felhasználtam Boldisár Kálmán dr. A Debreceni Casinó százéves története 1833—1933 című feldolgozását. Magyarországra a nagy Széchenyi István gróf hozta a művelt angol szigetországból a társulási eszmét, amelyet a régi Pesten maga valósított meg a magyar főurak szőkebb körében, amikor indítványára a Nemzeti Casinó megalakult az 1827. esztendőben, amely után számos vidéki város követte a nemes példát. Debrecen város már akkor is az ország legnagyobb városa volt, ahol nagy városi magisztrátus, régi kulturális intézmények, magasfokú országos hivatalok és vagyonos szedőjénél, kinek szívességéből a színházba is eljárhatott. 1844. február elején kopott ruhában, egy kötet verssel indult Pestre, ahol Vörösmarty ajánlására megjelent első kötete. A Debrecenben töltött bő két hónap nem volt hiábavaló. Petőfi ezt az időszakot műveltségének gyarapítására fordította. Használta a főiskola könyvtárát, megtanult franciául, olvasta Hugo Viktort és Bérangert, akit nagyon megkedvelt, megismerkedett a francia romantikusokkal s dramaturgiai tanulmányokkal foglalkozott. Mindebből világosan kitűnik, hogy a költő szenvedélyesen, lankadatlan akaraterővel művelte magát Debrecenben. Petőfit megszerette és költészetét már a kezdetben is nagyra értékelte a kollégiumi ifjúság. Erre bizonyítékként említhetem: A debreczeni anyaiskolabeli ifjak Olvasó Társasága Választmányának jegyzőkönyve (1841. es és 1846-os) gyűjteményét, amelyben a következőket olvashatjuk: Választmányi ülés 1945. február 16-án. (79- es oldal, 7-es szám). „Megrendelte a választmány a következő könyveket: a legközelebbi org gyűlési törvényczikkek kiv. formában; Horváth Magyarok története 111. k. kötetét, A helység kalapácsát Petőfitől stb.” A jegyzőkönyv 96. oldalán ez a bejegyzés olvasható: „Több az irodalom mezején már megjelent szellemképző művek nélkülözhetetlenségét érezvén a társulat — jelenleg következők rendeltettek megszerettetni: Bajza Békési kalandjai, Meghasonlott kedélyek, Petőfi Szerelem gyöngyei, Petőfi verseinek II-ik kötete.” Mit bizonyít a két megrendelés szövege? Elsősorban azt, hogy milyen gyorsan reagált a főiskola Olvasó Társasága az újonnan megjelent szellemi termékekre, könyvekre. Petőfi első nagyobb lélegzetű alkotása, egyúttal első nyomtatásban megjelent kötete, A helység kalapácsa című komikus eposz. (1844 augusztusában írta, október végén jelent meg, néhány nappal a Versek című kötet előtt.) Másodsorban: Felismerték, hogy a szellemképző művek nélkülözhetetlenségébe beletartozik, attól elválaszthatatlan Petőfi „ifjúkori” költészete is. Petőfit egyenrangúnak tartották a korabeli költőkkel. Így adózott a főiskola ifjúsága a Debrecenben fagyoskodó Petőfi szellemének. Ehhez a korán feliszt, és elismert népszerűséghez, költészete iránt megnyilvánult rajongáshoz hozzájárult Petőfi első huzamos itt-tartózkodása és az a baráti kötelék, amely segítője és elindítója volt költészete fejlődésének további útján. Lehet, hogy a további kutatások során a megsárgult iratok lapjairól előkerülnek olyan személyek nevei, akikkel Petőfi baráti kapcsolatot tartott, polgárság tagjai együttvéve igen tekintélyes számú művelt társadalmi osztályt alkottak. A város magistratus vezetősége és az úgynevezett Táblás urak (táblabírák) összefogtak tehát és megkezdették az immár százesztendős "Debreceni Casinó megalakulásának előmunkálatait. Mindenképpen rendkívüli szerencse, hogy a Casinó értékes irattárában hiánytalanul, teljesen megvannak a megalakulási és kezdő évekből való összes jegyzőkönyvek, így tehát megállapítható, hogy a megalakulás az első jegyzőkönyv szerint 1833. március 13. napján történt, bár az előre kibocsátott felhívás szövege 1833. február 5. kelettel, február 13. napjára írta. A Debreceni Casino, mint részvényes egyesület alakult meg legelőször 150 részvényes taggal, akik évenként 12 pengőforint fizetésére kötelezték magukat, teljesen szervezett alapszabályokkal ellátva, szövetkezvén a társaság a nemzeti nyelvnek és csinosodásnak hasznos és jobb ízlésű társalkodás útján való terjesztésére, amellett a szépművészetek és jótékony intézetek pártolására és a nemzeti szorgalom előmozdítására, tagja lehetvén a társaságnak polgári állásra és foglalkozásra tekintet nélkül minden tisztességes férfiú, a szülei vagy tanítói felügyelet alatt levők kivételével. A megalakulás az 1833. év március 13. napján történt meg, és pedig az Andaházi- Szilágyi Mihály-féle ház emeletén levő helyiségben. Az 1833. évtől fogva megvannak a Casino irattárában a jegyzőkönyvek és számadások, amelyekből azonban az a sajnálatos dolog tűnik ki, hogy a Casino tagjai közt meghasonlás támadt és ez oda vezetett, hogy a Casino tagjainak egy része kiválván, új Casinoegyletet alapított Polgári Casino néven. A kétfelé szakadásnak társadalmi okai voltak, amelyek azon kor felfogásában gyökereztek, mert eddig a Casinóban a tagok között a vezető szerepet nagyobb részt nem debreceni születésű vidéki nemes urak vitték és velük együtt tartottak a városi magistrátus urai, míg a tulajdonképpen való helybeli polgárság, különösen a cívisosztály nem nagy számmal vett részt a Casino életében. Az úgynevezett Polgári Casino a Fehér-ló vendéglőben vett ki szállást magának és ott 2 párt évi díj mellett az emeleten foglalt helyet. Nevezetes esemény volt mind a két Casino számára az 1845. év folyamán a nagyszerű hazafinak, Széchenyi István grófnak Debrecenben való személyes látogatása, aki a Tisza-szabályozás előmunkálatainak megkezdésére kormánybiztosnak jött. ősszel, október 5-én érkezett meg és másnap a Polgári Casino helyiségében kijelentette, hogy „mennyire gyönyörét találja annyi derék tősgyökeres magyar embernek együtt látásán”. A vendégkönyvbe ezt írta be: ,azon nép, mely nemzetiségét hőn ápolva, egyesült erővel küzd előmeneteléért, előbb-utóbb saját homlokára tűzi a diadal repkényét”. Az 1848-as tavaszi forradalom és utána az 1849. téli országgyűlés Debrecent különösen fontos hellyé avatták, ahova az egész ország figyelt és ahova az egész nemzet összejött. A Casino életében is nagy dolog történt, mert létrehozta az idő a várva várt egyesülést. Megtörtént az egyesülés, így az egyesült Casino mintegy 1000 tagra növekedett. Azt azonban kikötötték, hogy ezentúl Polgári Casino legyen annak a neve, évi 2 párt tagdíj fizetése mellett. Egy érdekes aláírási ív maradt meg az 1848—49-es nagy időkből. Ez akkor keletkezett, amikor 1849 telén Kossuth Lajos a kormánnyal és az országgyűléssel Debrecenbe menekült, ahova az ország színe-java összesereglett. A sok nevezetes személy mind ideiglenes szállásban helyezkedvén el, nagy része szükségét érezte a társadalmi életnek, ezért az egyesült Casino helyiségének látogatására egyért fizetése mellett nevüket aláírták. Az érdekes íven sok fényes név található, mint Petőfi Sándor kapitány, Vörösmarty Mihály, Vas Gereben lapszerkesztő stb. Az egyesült tagjainak nagy része a nagy időkben a fiatalabbak részint mint honvédek az idősebbek részint mint véres pántlikás nemzetőrök a harctereken küzdöttek. **• Még két nagyon érdekes tartalmú könyv van a Casino birtokában, két vendégkönyv, a Casinóban megfordult látogatók saját kezű aláírásával telve. A régebbi mindjárt a megalakuláskor kezdődött és 1833. évtől az 1849. év nyaráig tart és benne a következő nevek találhatók: Gróf Széchenyi István (két ízben), báró Eötvös József, Petőfi Sándor, Vahot Imre, Irinyi János stb. Az 1873-tól az 1922-ig benne található személyek aláírása: Jókai Mór, Reviczky Gyula, Ábrányi Emil stb. Több mint negyven folyóirat és újság járt a Polgári Casinónak. Ez pedig élénk kulturális életre utal. Hatása a későbbiekben érződik a város irodalmi megmozdulásaiban is. (Folytatjuk) Bieliczky Sándor Petőfi a Polgári Casinóban Csokonai sírjánál töltött néhány percet fDéSL •»~«**~ - y ...L—— — - A választmányi ülés jegyzőkönyvének 96. oldalán olvasható Petőfi Sándor kapitány fizetett két pengő forintot jv*..///’?' j 4** *■ s* j /x f “ ^ jp# -s jl'x+tzx /fy jtfyjJr fe/A áé'Zt A tZZ----t/jxz--------i .J-V j .............-____—-------4L. *' 7 —“**■- ——............... šr > /\ (Sr,/? / * s . ’ . • y , xr Átí yz /*»•!+■ ' ' fit,-**,, x * O 0 íj * % ^ S/4 ---' ---------------------'ÁV ------------------ - Petőfi Debrecenben (Orlai Petries Soma festménye) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1973. JANUAR 7.o