Hajdú-Bihari Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
Világszínház A világ színházaiban minden évadban igen sok érdekes és jelentős bemutatót tartanak. A magyar színházi élet eseményeit, eredményeit, törekvéseit akkor tudjuk igazán értékelni és megítélni, ha — legalábbis információk által — némiképpen ezekhez is tudjuk viszonyítani. Következő beszámolóinkkal ehhez a viszonyításhoz szeretnénk némi és csak igen töredékes segítséget nyújtani a megye színházszerető és a színház iránt érdeklődő közönségének. Talán nem lesz érdektelen. Nemrég érkezett hír arról, hogy Sámuel Beckett új színpadi művét mutatták be a New York-i Lincoln Centerben. A Guardian kritikusa a művet Beckett teátrálisan legeredetibb műveként jellemzi. Az üres és sötét színpadon csak homályosan vehető ki egy palástba öltözött figura, majd a színpad távoli csücskében fénysugár világít meg egy szájat. A megvilágított piros ajkak húsz percen át hadarnak, gyorsan és megszakítás nélkül mondják a szöveget, egy 70 éves nő önvallomását. Talán halálos ágyán adja elő gyónását, s ezek szerint a palástos figura talán egy pap, akinek feltételezett kérdéseire a nő állandóan bizonygatja: nem ő volt az, hanem egy másik nő. Innen a mű címe: Nem én. De hogy milyen bűnök ellen tiltakozik, nem derül ki. Az viszont kiderül a nőről, amikor a közönség tapsát megköszöni, hogy apáca. A produkció hipnotikus hatása alatt a néző végül úgy érzi, hogy minden homály ellenére egy teljes élet tanúja lett. A kritikus végül idézi Beckettnek egy 1961-es nyilatkozatát: „Amit mondok, nem azt jelenti, hogy ezentúl a művészetben nem lesz forma, csak azt, hogy új formák lesznek és ez a forma olyan típusú lesz, hogy elfogadja a káoszt is ahelyett, hogy azt próbálná állítgatni: a káosz valami egészen más, a formának és a káosznak semmi közük egymáshoz. A művésznek ma az a feladata, hogy megtalálja azt a formát, amely a zűrzavarnak megfelel.” Formáját tekintve legalább ilyen kaotikus, de jóval hosszabb színházi előadás Robert Wilson új drámai kompozíciója, az I, Overture (Nyitány) a párizsi Opera-Comiqu-ban. A produkció szombaton éjféltől vasárnap éjfélig tart szünet nélkül és ezzel alighanem a világ leghoszszabb zárt téri előadása. (Wilsonnak egy korábbi produkciója az iráni fesztiválon hét napig tartott, de szabadtéren.) Az Opera-Comiqu teljes 24 óráig tartó előadásában 37 színész, köztük Wilson is, hat órás műszakban dolgozik, de fizikai fáradtság soha nem látszik rajtuk. (Vajon a közönségen sem?) Wilsonnak ritka érzéke van a képi hatások iránt. Az áttetsző függöny, rajta egy dinoszaurusz csontvázával, a finom világításváltozások, a koreográfikus rendezés, amely a színészeket egy kísértő álomvilág figuráivá változtatja, mind-mind erre vall. A mozgás is álomszerűen lassú. A némafilmekre emlékeztető zenekíséret lágy, az emlékezet mélyében őrzött dallamokat mutat be. És ügyesek a hangeffektusok is: madárcsicsergés, tengerzúgás, esőkopogás, a rádióbemondó monoton szövege stb. Egy jelenetben egy nőt anyagyilkossággal vádolnak, de nem hallhatók sem a tanúvallomások, sem az ítélet, így követik egymást a különös, megmagyarázhatatlan közjátékok: egy fáklyásmenet, egy tengerparti jelenet, egy kocsmajelenet stb. Az egész sajátos elidegenítő hatást vált ki. A néző úgy érzi, mintha tőle mindez nagyon távol, vagy víz alatt történnék. Titokzatos, hipnotikus látomássorozat, szelíden melankolikus hatása igen hatásos színháztechnikai kísérlet. Jerzi Andrzejewskinek, a Hamu és gyémánt világhírű szerzőjének a lódzi Teatr Nowy igazgatója új dráma megírására adott megbízást. Jerzi Andrzejewski azonban nem írt új drámát, hanem a Prométheuszt dolgozta át. Ha egyáltalán átdolgozásnak lehet minősíteni, hogy a darab befejezését leszámítva Andrzejewski Prométheusza nem sokban különbözik Aiszkhülosz művétől. Egész tirádákat vesz át A leláncolt Prométheuszból, s már-már az a gyanúnk támad, hogy csupán egy hatásos és tetszetős záróakkord miatt volt szüksége az írónak a görög titán alakjára. Miről is van szó? Az Olimposz isteneinek kínos a fogoly titán jelenléte. Félnek tőle, s likvidálni szeretnék. Aztán jön egy abszurd befejezés: Prométheusz megszabadul, legyőzve az isteneket, kiharcolva igazát, elindul a közönség felé, s ekkor valahonnan sortűz dördül Prométheusz holtan rogy össze. Abszurd halál? Véletlen? Mindenesetre ostoba, mint Macieké a Hamu és gyémántban. Az emberek hálátlanok, így fizetnek, amiért Prométheusz elhozta nekik a tüzet. Több, más magyarázat nincs, úgy kell távoznunk a színházból, hogy nem tudunk megmagyarázni semmit. Nem tudunk megmagyarázni semmit. Ez a megjegyzés mind a három említett előadásra érvényes. M. V. Tájékoztató a gépészeti szakirányú technikus minősítő vizsgákról A középfokú ipari technikumok megszűnése, illetve szakközépiskolává való átalakulása következtében megszűnt az iskolákban folyó középfokú technikusképzés is. Az ipar technikusigényének biztosítására a szakminisztériumok technikus minősítő vizsgákat szerveznek. Ezek eredményes letétele jogosít a technikus cím viselésére. Technikus minősítő vizsgára jelentkezhetnek az alábbi képesítéssel rendelkezők: 1. A technikus minősítés szakirányának megfelelő új típusú szakközépiskolai érettségi bizonyítvány. (1965. évi 24. számú tvr. alapján szerzett). 2. Középiskolai érettségi bizonyítvány és a választott szaknak megfelelő szakmunkásképesítés, avagy a választott szaknak megfelelő régi típusú (1961. évi III. törvény alapján szerzettszakközépiskolai érettségi bizonyítvány). A 2-es pont alatt felsoroltak azonban csak akkor jelentkezhetnek a technikus minősítő vizsgára, ha előzetesen vizsgát tesznek az új típusú szakközépiskolák szakmai elméleti tananyagából. Ezt a vizsgát kétféle formában tehetik le: a) különbözeti vizsga formájában b) az érettségizett szakmunkások számára szervezett 2 éves esti vagy levelező tagozatos továbbtanulással és az azt lezáró érettségi vizsgával. Az a) pontban említett különbözeti vizsga tananyaga azonos a szakközépiskola szakmai érettségi vizsgájának anyagával. A különbözeti vizsgát letenni szándékozóknak tehát a szakmai tárgyak érettségi tételei alapján kell felkészülniük. A Kohó- és Gépipari Minisztérium rendelkezése szerint a gépészeti szakirányú technikus minősítő vizsgákra első alkalommal ez év augusztus 31-ig lehet jelentkezni. A minősítő vizsgára jelenleg csak a 2. pont alatt felsorolt képesítéssel, rendelkezők jelentkezhetnek, mert az 1. pont alatt felsorolt új típusú szakközépiskolákban e tanév során végeznek először a szakközépiskolások, s nekik két év előzetes üzemi gyakorlatot is teljesíteniük kell a technikus minősítő vizsgára való jelentkezés előtt. Kellő számú jelentkező esetén a debreceni Mechwart András Gépészeti és Gépgyártás-technológiai Szakközépiskola augusztus hónap II. felében különbözeti vizsgát szervez. Az azon eredményesen szereplők augusztus 31-ig beadhatják jelentkezésüket a technikus minősítő vizsgára. A b.) pontban jelzett kétéves továbbképzésre a dolgozók iskoláiba történő jelentkezéssel egyidejűleg (május 15.—június 15.) lehet jelentkezni.Az a) pontban jelzett különbözeti vizsgára való felkészülés történhet magánúton vagy tanfolyamon. A felkészülés elősegítésére — ugyancsak megfelelő számú jelentkezés esetén — önköltséges előkészítő tanfolyamot szervez az intézet. Jelentkezési határidő: február 28. Részletes felvilágosítást az intézet titkársága ad. (Debrecen, Széchenyi u. 58. Telefon: 11-169). ÚJ KÖNYVEK Hont Ferenc: A cselekvés művészete A könyv hézagpótló vállalkozás a magyar színházi szakirodalomban: megkísérel közérthetően beszélni a színjátszás, a színházi stílusok jellemzőiről. A kötet két részre oszlik. Az elsőt azok a párbeszédek alkotják, amelyekben a képzelt professzor és tanítványai megvitatják a színjáték kialakulásának és fejlődésének állomásait, majd a jelenkori színházi munka gyakorlati kérdéseit. E dialógusok az elvont elméleteket is a mindennapi életből vett hasonlatokhoz kapcsolják. A második rész a szerző különálló, már publikált tanulmányainak időrendi gyűjteménye. Az írások alkotáslélektani folyamatokat rögzítenek, a színész és a rendező elképzeléseinek a megvalósulásáig vezető útját rajzolják meg. Ezek a fejezetek inkább Hont személyes tapasztalatait tükrözik, ám személyes felfogása ebben az esetben azt bizonyítja, hogy a szakkönyvek általánosításai helyett egy színházi ember öntörvényű világával ismerkedhetünk meg. Figyelemre méltó a kötet utószava, melyben a szerző a jövő modern, szocialista színházáról alkotott elképzeléseit vázolja fel. Fiataloknak is ajánlandó. (Hont Ferenc rendező, színházesztéta. 1924-től részt vett a munkásmozgalomban. Párizsban és hazai színházakban rendezett, ő kezdeményezte a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A színháztudományi intézet igazgatója, kandidátus, Kossuth-díjas. Főbb művei: A rendező munkája [1952], A színjátszó munkája [1954], Valóság a színpadon [1960].)gát, könyveket, folyóiratokat, újságokat, kéziratos memoárokat dolgozott fel, s ugyanakkor írásba foglalta a ma még összegyűjthető szájhagyományt. Az anekdoták főleg korábbi századok tudósainak alakját idézik, az anyag zöme a két világháború közötti időpontig terjed, a legutóbbi negyedszázadról csak néhány epizód vall. Az anekdoták hősei nagyrészt középiskolai és egyetemi tanárok, kívülük még szép számmal kaptak helyet könyvtárosok, muzeológusok is. Az anekdoták csak elhunyt tudósokról szólnak. A kötet szerkezetileg két fő részre tagolódik. Az első rész a társadalomtudósok (nyelvészek, irodalomtörténészek, történetírók, jogászok, filozófusok, pedagógusok), a második a természettudósok (polihisztorok, orvosok, matematikusok, geológusok, mineralógusok, földrajztudósok, csillagászok, zoológusok, botanikusok, feltalálók, mérnökök) alakját mutatja be az anekdota görbe tükrében. A könyv nemcsak szórakoztató olvasmány, hanem számos fontos művelődéstörténeti adalékot is tartalmaz, sőt mivel a szerző a bemutatott arcképekhez a legfontosabb lexikális adatokat is mellékeli, kézikönyvként is használható. (Bisztray Gyula irodalomtörténész. Budapesti nagykönyvtárak munkatársa, majd kultuszminisztériumi tisztviselő. 1945—1949 között a magyar irodalomtörténet egyetemi tanára, 1950-től számos költői, írói életmű kritikai kiadását rendezte sajtó alá. Legutóbb megjelent műve: Jókedvű magyar irodalom.) Köpeczi Béla: Az egzisztencializmus A sorozat összképétől — filozófiai vonatkozásai miatt — némiképp elütő kötet első két kiadása gyors egymásutánban jelent meg. Bevezető tanulmánya viszonylag rövid; az abban foglaltakat a fejezetek élén található — és az egyes szerzők munkásságát elemző — előszavak egészítik ki. A szemelvények a dán S. Kierkegaard-t, két német bölcselőt (K. Jaspers és M. Heidegger), valamint két francia író-filozófust (S. P. Sartre és A. Camus) mutatnak be. A szerkesztő — több-kevesebb hangsúllyal — a filozófusok irodalmi, esztétikai vonatkozású nézeteit állítja a középpontba. A kötetzáró bibliográfiát az új kiadás számára felfrissítették. Az egzisztencializmus és a modern polgári irodalom kapcsolata összetett jelenség: a válogatás csak bevezető jellegű tájékozódásra alkalmas A legutóbbi kiadás megjelenése óta a téma magyar irodalma új fordításokkal (Kierkegaard, Sartre) és marxista filozófiai elemzésekkel bővült. Bisztray Gyula: Jókedvű magyar tudósok A jókedvű magyar irodalom nagy sikere után a kitűnő irodalomtörténész a magyar tudósokról szóló anekdotákat gyűjtötte össze. A szerző megfogalmazása szerint a könyv kettős céllal készült: „hogy hagyományokat őrizzen és hagyományokat mentsen.” Ennek megfelelően átvette a magva - anekdotakincs régebbi forrásainak vonatkozó anya Vörös Béla Az 1925 óta Franciaországban élő, méltán világhírű szobrász, festő és iparművész Vörös Béla (1899) életét és (elsősorban szobrászati) munkásságát mutatja be a kétnyelvű (francia és magyar) album.. Heléne Parmelin előszava (Vörös kertje) az ismerős közelségéből, de a művészettörténész kritikus szemével mutatja be a művészt. Életét Dévényi Iván foglalja össze, grafikáiról Galambos Ferenc, szobrászművészetéről Németh Lajos ír. A művész munkásságát közel száz fekete-fehér és hat színes kép mutatja be. Vörös művészete a francia áramlatok közt alakult ki, pályája a kubizmus talajáról indult (Jazzzenekar), magába olvasztotta a legfontosabb korszerű irányzatok értékes és maradandó eredményeit (expresszionizmus, A poézis halála, a néger plasztika újrafelfedezése, Két fej), anélkül, hogy valaha eltávolodott volna alapjában realista szemléletétől, mely legsajátabb, assemblage-oknak nevezett alkotásaiban is megnyilvánul (őrszem, Női torzó). Fémekkel, fával, kővel, elefántcsonttal éppúgy alkot, mint a különféle grafikai technikákkal vagy olajjal (Zöld alma). A szép kiállítású album minden nagyobb könyvtár számára beszerzésre érdemes. Hogyan tartja a kapcsolatot a külföldön élő magyarság az óhazával? Milyen eredményei, milyen tervei vannak a Magyarok Világszövetségének ? Erről kért tájékoztatást Kárpáti József főtitkártól Tóth Ferenc, az MTI munkatársa. — Tapasztalati tény — mondta a főtitkár —, hogy a szülőhazájától távol élő magyarság érzésében, érdeklődésében mindinkább Magyarország felé fordul. Erősödik a magyarsághoz való tartozás érzése, a magyar származás tudata. Tovább növekszik a hazalátogatók száma, az elmúlt három évben, 1970—1972- ben összesen csaknem 400 000 magyar, távolban élő rokon járt itthon. Ezen belül — örvendetesen — új tényező: a második és még inkább a harmadik nemzedék nagyszámú jelentkezése az óhazában, érdeklődése a szülők, nagyszülők nyelve és a magyar kultúra iránt, igénye a tájékozódásra a Magyar Népköztársaság fejlődéséről, helyzetéről. 1972-ben a nálunk járt rokonlátogatók száma meghaladta a 138 ezret, s ebből több mint 50 ezerre tehető az első és a második nemzedékbeliek száma. A tengerentúli országokból mintegy 30 ezren látogattak Magyarországra; egyedül az Egyesült Államokból több mint 15 ezren jöttek. Az európai országok közül legtöbben, csaknem 48 ezren az NSZK-ból érkeztek hosszabb-rövidebb látogatásra a szülőföldre. Az itt jártak megnyilatkozásaiból leszűrhető egyértelmű következtetés: mind szélesebben kibontakozó, gyűrűző igény, hogy valóságélményt, közvetlen ismereteket szerezzenek az óhazából. Ez a folyamat, illetve igény — tette hozzá Kárpáti József —, a jelek szerint erősbödni fog, s elősegíti nyelvünk és kultúránk mind nagyobb hatósugarú kibontakozását, terjedését határainkon túl. — A nyári hónapokban a világ minden tájáról érkező gyerekek a Balaton melletti úttörő- és SZOT- táborokban, a középiskolás korúak Sárospatakon, az egyetemisták Debrecen, Szeged, Esztergom nyári egyetemein, illetve az EXPRESS ifjúsági táboraiban tanulhatnak. — A második anyanyelvi konferencia felméri az első konferencia óta megtett utat, összegezi az elért eredményeket és kialakítja a további teendőket. Várhatóan fontos napirendi pontja lesz az idei konferenciának a magyar nyelvoktatás, kulturális tevékenység gyakorlati formáinak meghatározása. Központi téma az anyanyelvi nevelés a hétvégi iskolákban, egyesületekben és a családokban. Bizonyos, hogy a konferenciák nyomán a külföldön élő magyarság ügyében további előrehaladás és újabb sok jó eredmény várható. Még talán az is lehetséges, hogy azokban az országokban, ahol jelentős számú magyarság él, jelentkezni fog olyan igény, az illető országban államilag is tegyék lehetővé, biztosítsák és támogassák a nemzetiségi csoportok anyanyelvi oktatását, nemzeti kultúrájuk ápolását, mint ahogy ezt például Ausztráliában már elkezdték. Kapcsolódik az elmondottakhoz, hogy az anyanyelvi konferenciával egyidejűleg az idén is vendégül látunk 10—12 külföldi magyar tánccsoportot (az Egyesült Államokból, európai országokból egyaránt) és megrendezzük fesztiváljukat. Mindez a Petőfi-évforduló esztendejében, annak jegyében is történik. A Petőfi-emlékév különben a külföldi magyarság számára is kiemelkedő esemény. A költőre együttesen emlékezik az egész világ magyarsága. Sokrétű, gazdag a jubileumi események, rendezvények sorozata. Sok kiváló művészünket küldjük el a magyar kultúra követeiként ezekre a Petőfi-ünnepségekre, mint ahogy több élvonalbeli művészünk ott volt a nemrégiben Ausztriában tartott Petőfi-esteken. (MTI) törteti. (MTI Fotó: Gottwald Károly) Az idei tanévben nyílt meg Szekszárdon Dunántúl legnagyobb és legkorszerűbb egészségügyi szakiskolája, ahonnan évente mintegy 100 ápolónő, csecsemő- és gyermekgondozónő kerül ki. Az iskolához 144 személyes kollégium tartozik. Varga Ilona a babától HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1973. FEBRUÁR 22.□