Hajdú-Bihari Napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Helsinkiben folytatódott az európai biztonsági konferencia zárószakasza (Folytatás az 1. oldalról) Nem titok, hogy az információs eszközök a béke és a bizalom cél­jait szolgálhatják, de a viszályko­dás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek kö­zött. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fontos meg­állapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhü­léssel egészítik ki. Ez is minőségi­leg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy a tanácskozást köve­tően a katonai enyhülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű fel­adat ezen a téren: megtalálni a lehetőséget a közép-európai had­erő-csökkentésre úgy, hogy az sen­kinek se csorbítsa a biztonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megálla­podások sajátos politikai jelentő­sége és erkölcsi ereje abban fog­lalható össze, hogy ezeket a meg­állapodásokat a résztvevő államok legfőbb vezetői erősítik meg aláírá­sukkal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megállapo­dásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt valamennyi ország megvalósítja az elért meg­állapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tar­talommal telik meg. Az enyhülés kézzel­foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európá­ban valóban tartóssá és megingat­­hatatlanná teheti. Ezzel összefüg­gésben mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a reális leszerelési eredmények elérését tesszük az el­ső helyre. Nagyon fontos az államközi kap­csolatok helyes és igazságos elvei­nek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nem­zetközi kapcsolatokban, gyakorlat­tá és a nemzetközi élet olyan tör­vényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepoliti­kánk erre irányul, és ezt újból ki­nyilvánítjuk erről a nagy tekinté­lyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai ál­lam, az Egyesült Államok és Ka­nada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcs­­fontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság megszilár­dítása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének fo­lyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népek­nek a mostani találkozóval, a ta­nácskozás döntéseivel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingas­sa meg az első zord szélvihar, to­vábbi közös erőfeszítésekre, vala­mennyi résztvevő államnak az eny­hülés elmélyítését célzó mindenna­pos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe men­tek, és a gyakran nem kis nehézsé­geket leküzdve végül is képesek voltak kidolgozni az általánosan elfogadott megállapodásokat min­den egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes résztvevői a többiekre erő­szakolták nézeteiket, hanem min­den vélemény és érdek figyelembe­vételével és egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszumok, olyanok, ame­lyek a béke javát szolgálják, anél­kül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben ta­pasztalható különbségeket. Ponto­sabban, a résztvevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre ab­ban a formában, amelyben ez a kü­lönböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésé­nek feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának ta­pasztalatából fontos következtetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek kö­zül a legfőbb, ami a záródokumen­tumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolások­ra támaszkodva, megkísérelje elő­írni más népeknek, hogyan alakít­sák ki belügyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy meg­oldja belügyeit, kialakítsa belső tör­vényeit. Másfajta hozzáállás inga­tag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó dokumen­tum, az államok széles körű, de pontos akcióplatformja, amely egy­oldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehető­ségek maximuma, holnap pedig ki­indulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezde­ményezésekben és tettekben meg­nyilvánuló folyamatosságra való tö­rekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsin­kiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kije­lölték a további lépéseket az első európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldá­sára és továbbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgató­ság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik állandó vonását , a béke és a népek közötti barátság lenini po­litikáját, annak humanizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pár­tunk XXIV. kongresszusának hatá­rozatait, a békeprogramot, amely­nek egyik pontja az európai érte­kezlet összehívásáról szól. Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke megszi­lárdításának fő problémáival kap­csolatban a tanácskozás által kidol­gozott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgálják, füg­getlenül a foglalkozástól, a nemze­tiségtől és a kortól: a munkásokét, a falusi dolgozókét, az értelmiségie­két, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tétele­ket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekint­hessen a jövőbe. Kádár János: Elnök Elvtársi Tisztelt Küldöttek! A magyar közvélemény kezdettől fogva figyelemmel kísérte és aktí­van támogatta az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezlet te­vékenységét. Történelmi jelentősé­gűnek tartjuk, hogy a közös erőfe­szítés nem volt hiábavaló, az összes érdekelt egyetértésével most össze­ült a biztonsági értekezlet legfel­sőbb szintű zárószakasza. A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti reménységeit fejezi ki, és kétségte­len, hogy Európa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácskozás. A magyar küldöttség nevében tisztelettel köszöntöm a küldötteket, az értekezlet minden résztvevőjét. Minden küldöttségnek jó munkát, az értekezletnek teljes sikert kívá­nok. A Magyar Népköztársaság és a magyar nép nevében köszönetet mondok a Szovjetunió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egye­sült Államok és Kanada vezetőinek és kormányzatának, hogy felelősen hozzájárultak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet létre­jöttéhez. Szívből köszöntöm fá­radhatatlan, áldozatkész munkáju­kért nagyrabecsült házigazdánkat, Urho Kekkonen urat, a Finn Köz­társaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki város vezetőit, a testvéri finn népet. Tisztelt Küldöttek! Mi annak a magyar népnek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi jelentőségű tanácskozá­son, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így múltunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének legfőbb kívánsága Az általunk elért megállapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban befolyásol­ják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a mindennapos problémákat is. Előmozdítják az ember életkörülményeinek javítá­sát, a foglalkoztatottság biztosítását, a jobb művelődési feltételeket, ösz­­szefüggenek az egészségről való gon­doskodással is, vagyis röviden min­dennel, ami az egyes embereket, családokat, a fiatalokat és a külön­böző társadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezletet az összes résztve­vők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajt­hatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és le­győzött, nyertes és vesztes. Ez a jó­zan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szo­cialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres megva­lósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a vi­­lágbéke megszilárdításához is. Még egy gondolat, amelyet való­színűleg a jelenlevők közül sokan osztanak. A tanácskozás a nemzet­közi politika hasznos iskolájának bizonyult a résztvevő államok szá­mára, különösen hasznosnak nap­jainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszkö­zök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 ál­lam vezetőinek ez a találkozója ad, a béke. Ha lehetséges, még foko­zottabban így van ez a magyar nép esetében, amely évszázadokon át a hadak útjának kereszteződési pont­ján élt és mérhetetlen véráldozato­kat hozott, hogy fennmaradhasson és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szemben. Századunk­ban, az első világháború hiábavaló áldozatai után a vesztes Magyaror­szág területe a korábbinak egyhar­­madára csökkent, a második világ­háborúban, urai bűnéből a rossz ol­dalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8 százalékát és az or­szág romhalmazzá vált. A magyar nép sorsa harminc év­vel ezelőtt, az antifasiszta koalíció történelmi győzelmének és annak következtében, hogy a szovjet had­sereg, a vele együtt küzdőkkel, ki­űzte hazánk területéről a hitleri fa­siszta megszálló hadakat, új, jó for­dulatot vett. Azóta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függetlenségét és állami szuvereni­tását, szilárdan és eltökélten halad maga választotta útján, s ma a fej­lett szocialista társadalmat építi. Történelmünkből mi levontuk a szükséges tanulságokat. Mindenki megértheti, hogy a szocialista Ma­gyar Népköztársaság számára az európai népek békéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szi­lárd elveken, súlyos történelmi ta­pasztalatokon nyugvó, hosszútávú politikát, és a magyar nép életbe­vágó érdekeit fejezi ki. Tisztelt Küldöttek! Közismertek az európai népek múltbeli szenvedései a két világ­háború rettenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világháború föld­részünkön robbant ki. Mindezt, de legfőképpen azt figyelembe véve, hogy a felhalmozott korszerű fegy­verek konfliktus esetén eddig soha nem látott szörnyűséggel és pusz­tulással fenyegetik Európa és a vi­lág népeit, minden ország felelős tényezőinek hatékonyan hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az utóbbi időben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biztosított és szilárd legyen. Úgy véljük, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekez­let eredményességétől, és a jelen értekezlet szellemében végzendő to­vábbi munkától függ népeink, föld­részünk, Európa, és nem túlzás ha azt mondjuk, nem kis mértékben az emberiség jövője. Az általunk kép­viselt népek reménye az, hogy az értekezlet jó munkát végez és a jö­vendő a béke lesz. A magyar kül­döttség azt a megbízást kapta, hogy arra hivatott, hogy elősegítse a bé­kés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elis­meréssel adózni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a harma­dik szakasz munkájának nagyszerű megszervezéséért, a rendkívüli szí­vélyességért és vendégszeretetért. Leonyid Brezsnyevet követően Liam Crosgove miniszterelnök, az Ír Köztársaság küldöttségének veze­tője emelkedett szólásra. Beszédé­ben úgy jellemezte a biztonsági kon­ferencia záródokumentumát, mint „a kapcsolatok megjavítására és a részvevő államok közötti együttmű­ködés továbbfejlesztésére szóló programot Európa és a világ javá­ra”. A dokumentum, amelyet kü­lönböző társadalmi rendszerű álla­mok dolgoztak ki, egyáltalán nem tesz kísérletet ezeknek a különbsé­geknek az elmosására. A dokumen­tumok alapja a 35 ország közös ér­deke a béke fenntartásában — mondotta az ír kormányfő. Ezt követően Makariosz érsek, ciprusi elnök szólalt fel. Makariosz érsek a biztonsági kon­ferencia Európa határain túl ható jelentőségét méltatta, elsősorban az államok közötti kapcsolatok alapel­veinek megfogalmazását. Ezek kö­zül is különösen az erőszakról és az államok szuverenitásának megsérté­séről való lemondást emelte ki. Mint mondotta, ezeknek az alapel­veknek a csorbítatlan megvalósítá­sa szabad utat nyithat a ciprusi probléma megoldására. Makariosz érsek felszólalása alatt, amelyben elítélte Törökország cip­rusi katonai intervencióját, a török küldöttség kivonult a konferencia­­teremből. A ciprusi államfő után Kádár Já­nos, az MSZMP KB első titkára, a magyar küldöttség vezetője emelke­dett szólásra, járuljon hozzá az értekezlet sikeré­hez. Igyekszünk e megbízásnak ele­get tenni. A Magyar Népköztársaság rendít­hetetlen híve a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének. A Szovjet­unióval és más szocialista orszá­gokkal együtt egyik kezdeményező­je és aláírója volt az 1969-es buda­pesti felhívásnak, amely javasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Szövetségeseinkkel együtt azóta is mindent megtettünk az értekezlet létrejöttéért. Képvi­selőink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatokban és a je­len értekezlet elé aláírásra beter­jesztett okmány kidolgozásában. Tisztelt Küldöttek! A Magyar Népköztársaság azt vallja, hogy mindent meg kell ten­ni a fegyveres összeütközésekkel fe­nyegető kérdések békés megoldá­sa, a háború, egy új világháború le­­hetőségének kiküszöbölése érdeké­ben. Kormányunk úgy véli, további erőfeszítéseket kell tenni az általá­nos leszerelés előmozdítására. Tá­mogatunk minden komoly leszerelé­si törekvést, így támogatjuk a Szov­jetunió javaslatát leszerelési világ­­konferencia összehívására. Üdvözöljük, és a nemzetközi eny­hülés szempontjából meghatározó­nak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcso­latainak javulását, megállapodásu­kat és további tárgyalásaikat a stra­tégiai támadó fegyverek korlátozá­sáról. Minden józanul gondolkodó em­ber látja, hogy az emberiség fejlő­désének jelen szakaszában a világ­háború elkerülésének nincs más reá­lis és elfogadható alternatívája, mint a békés egymás mellett élés, a vitás kérdések tárgyalások útján va­ló rendezése, a fegyverkezési ver­seny megállítása, a fegyverzetek korlátozása, majd a leszerelés, az ál­­lamok rendezett viszonya, a közös érdekű kérdésekben az együttmű­ködés, a népek közeledése és barát­sága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szellemében építi nem­zetközi kapcsolatait, tevékenykedik az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben, s közel hatszáz más nemzetkö­zi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bonyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség ki­emelkedő fontosságúnak tartja az államok kapcsolatait és együttmű­ködését szabályozó elvek rögzítését. Az értekezlet munkájában részt vesz 35 szuverén állam, közöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlet­tek és kevésbé fejlettek, szocialista és nem szocialista, elkötelezett és el nem kötelezett országok, semle­ges államok. Az államok kapcsolatait szabályozó elvek — mint a szuve­rén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodás, a határok sérthetetlen­sége és a többi alapelv­­ tisztelet­ben tartása és gyakorlati érvénye­sülése megfelel a résztvevő 35 kü­lönböző állam érdekeinek, biztosítja a békét. Betartásukkal száműzhet­jük földünkről a háborút, a fegy­veres konfliktusokat. A Magyar Népköztársaság kész ezeknek az el­veknek következetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kapcsolatainak a bizton­sági értekezlet által történő elvi ren­dezése, ezen elvek gyakorlati érvé­nyesülése erősíti a politikai bizal­mat, s ez megkönnyíti az európai fegyveres erők, és azok fegyverze­tének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét figyelembe vevő csökkenté­sét is. Magyar részről üdvözöljük a tu­dományos, a gazdasági és a keres­kedelmi együttműködésre kidolgo­zott ajánlásokat is. Magyarország ma is kiterjedt gazdasági kapcsola­tokat tart fenn Európa sok országá­val, és részt vesz a nemzetközi gaz­dasági munkamegosztásban. A Ma­gyar Népköztársaság elvi okokból híve és adottságai miatt érdekelt is abban, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés a jövőben tovább szélesedjék. Úgy véljük, hogy álta­lában az államok, s különösen a kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok politikai kapcsolatait szilárdan alátámasztja a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés. Magyarország kész a hátrányos megkülönböztetésektől mentes, köl­csönösen előnyös, hosszútávú meg­egyezésekkel is szabályozott gazda­sági együttműködésre mindazon or­szágokkal, amelyek maguk is érde­keltek ebben. Tisztelt Küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kívánt az ajánlások kidolgozása az európai országok kulturális együttműködésére, az információk, az emberi kapcsolatok bővítésére és bizonyos humanitárius kérdések megoldására. A Magyar Népköztár­saság kész az e kérdésekre vonatko­zó ajánlások elfogadására is és az e téren fennálló kapcsolatok fejlesz­tésére. A magyar kormány meggyőző­dése, hogy a békés egymás mellett élés, a népek közeledése és barát­sága feltételezi, egyben lehetővé is teszi az államok termékeny együtt­működését a tudományok, a közok­tatás, a kultúra és a tájékoztatás terén. Az egyetemes tudománynak, az emberiség javát szolgáló együtt­működésnek ragyogó, nyilvánvaló­an mindnyájunknak sokat mondó példája volt a Szojuz—Apollo űrha­jók kiválóan véghezvitt közös prog­ramja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden valódi értékét a sajátjának tekinti. Az egyetemes emberi kultúra közkinccsé tételét a gyakorlatban megvalósítjuk, amikor Dante, Shakespeare, Mo­­liére, Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, költők műveit nagy példány­számban kiadjuk, színpadra visz­­szük. A mai nyugati kultúra érté­keit is hozzáférhetővé tesszük min­denki számára. Mi hívei vagyunk az emberek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fejlesztésének, az utazás, a világetlátás további könnyítésé­nek. A Magyar Népköztársaságban gyakorlatilag minden ember nyi­tott kaput talál, aki becsületes szándékkal, érkezik hozzánk. Szo­cialista és nem szocialista országok viszonylatában, egyaránt­ jelentős kétoldalú turizmust bonyolítunk le. A tízmilliós lélekszámú, Magyaror­szágra évente több mint 8 millió külföldi látogató érkezik, és három milliónál több magyar állampolgár látogat külföldre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyítja, hogy hí­ve a kulturális együttműködés, az információk, a személyi forgalom bővítésének, minden olyan ésszerű lépésnek, ami elősegíti a népek és országok kölcsönös, jobb megis­merését. E téren is csak akkor és úgy lehet további, előrevezető lé­péseket tennünk, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk a partner or­szágok szuverén jogait, törvényeit, amit értekezletünk is elvár, az előt­tünk fekvő, közösen kidolgozott okmányunk is igényel minden résztvevő államtól. (Folytatás a 3. oldalon) A népek reménye: a jövendő­ a béke lesz HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1975. AUGUSZTUS 1.

Next