Hajdú-Bihari Napló, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1977. DECEMBER 1. Új diplomáciai kapcsolataink A Magyar Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot léte­sített nagyköveti szinten a Comore Köztársasággal és a Seychelles Köztársasággal. (MTI) Seychelle-szigetek Köztársaság A közel 90 szigetből álló Seychelle-szigetek az Indiai­óceánon, Kelet-Afrika part­jai mellett fekszik. A főkép­pen korall-szigetekből álló szigetcsoport területe 277 négyzetkilométer, a hozzá tartozó lakatlan szigetekkel együtt 376 négyzetkilométer. Lakóinak száma: közel 60 ezer (1976). Fővárosa Viktó­ria (145 500 lakos) a legna­gyobb szigetén, Mahén te­rül el. Népességét kreolok (a fran­cia telepesek ún. kreol nyelv­járást beszélő utódai), bantu négerek (az afrikai rabszol­gák leszármazottai), mulat­tok, malájok, indiaiak, kí­naiak és kis számban euró­paiak alkotják. A hivatalos nyelv az angol és a francia, a lakosság több­sége (94,4 százalék) a kreolt beszéli. Seychelle mezőgazdasági ország. A városi és a falusi lakosság számaránya 26,74. A m­egművelt terület kb. 60 százalékát kókuszpálma­­ültetvények foglalják el. Ter­mesztenek továbbá fahéjt, vaníliát, illatszer készítésére alkalmas növényeket. Ipara az utóbbi időben in­dult fejlődésnek. Kisebb kor­pa- és vaníliafeldolgozó üze­mei, illóolaj-lepárlói és szap­panfőzői vannak. Mezőgaz­dasági termékei egyben kül­kereskedelmének legfonto­sabb tételei is. Kivitele első­sorban Indiába irányul, be­hozatala legnagyobbrészt Nagy-Britanniából szárma­zik. A portugálok fedezték fel 1505-ben az akkor még la­katlan szigeteket, amelyeket 1744-ben megszálltak a fran­ciák. A francia telepesek ne­vezték el a gyarmatot Mo­reau de Séchelles, XV. Lajos korabeli francia politikusról. Az angol csapatok által 1810- ben elfoglalt terület az 1814- es párizsi békeszerződés ér­telmében brit birtok lett és közös gyarmati közigazgatás alá tartozott Mauritiusszal. A Seychelle-szigetek 1897- b­en kapott külön közigazga­tást, 1903-ban pedig korona­gyarmati státust és külön brit kormányzót. Az angolok 1956-ban ide száműzték Makariosz ciprusi érseket (1956—57). A függetlenségi erőknek 1967-ben a Seychelle-i Egye­sült Néppárt vezetésével al­kotmányt és választójogot si­került kiharcolniuk. Az ország két számottevő pártja 1964 óta működik. Ekkor alapította Albert René ügyvéd — jelenlegi köztársa­sági és miniszterelnök — a teljes függetlenségért síkra szálló Seychelle-i Egyesült Néppártot (Seychelles People’s United Party). James Mancham — aki Seychelle főminisztere, majd a füg­getlen állam első köztársa­sági elnöke volt — pedig megalakította a Seychelle-i Demokrata Pártot (Seychelles Demokratie Party), amely hosszú ideig az angolokkal való szoros együttműködés szószólója volt. A függetlenség kikiáltását hosszas, többször megszaka­dó tárgyalások előzték meg. Először 1975. március 14—27. között, majd 1976. január 19—22. között tárgyaltak egymással Londonban a brit kormány és a seychelle-i pártok képviselői. Az alkotmányjogi tárgya­lások eredményeképpen 1975. október 1-én a Seychelle­­szigetek teljes belső önkor­mányzatot kapott, majd 1976. június 28-án éjfélkor elnyer­te teljes függetlenségét. Az 1976. június 29-én élet­be lépett új alkotmány értel­mében az ország államfor­mája: Köztársaság. Az elnök kezében összpontosul­ a vég­rehajtó hatalom. Az öt évre választott, 25 tagú nemzet­­gyűlés tagjai közül a köztár­sasági elnök nevezi ki a mi­niszterelnököt és a kormány tagjait. A függetlenség elnyerése­kor a demokrata párt és az A Comore Köztársaságot 1975. november 12-én az ENSZ 143. tagállamaként fel­vették a világszervezetbe. A fiatal állammal diplomáciai kapcsolatokat létesített töb­­­­bek között az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió, Cseh­szlovákia, Lengyelország, az NDK, Jugoszlávia, Kuba. A Comore Köztársaság az Af­rikai Egységszervezet tagál­lama. A Comore-szigetcsoport az Indiai-óceán nyugati részén, Afrika délkeleti partjainál, Madagaszkártól északnyugat­ra fekszik. A szigetcsoport­hoz tartozó négy sziget — Grande Comore, Anjouan, Mohéli és Mayotte — összte­rülete 2237 négyzetkilométer, lakosainak száma 1975. évi becslés szerint 300 000. A mai népesség arab—malgas—né­ger keverék, a legelterjed­tebb afrikai nyelvvel, a szua­­hélivel rokon comore nyel­vet beszéli. Mintegy ezer francia ültetvényes és alkal­mazott él a szigeteken. Fő­városa 1956 óta a 15 ezer la­kosú Morosi. A főként mo­hamedán vallású lakosság mezőgazdasággal és állatte­nyésztéssel foglalkozik. Főbb exporttermékek: a vanília, a kávé, a kakaó, a kopra és a különféle illóolaj-kivonatok. A szigetcsoport a XIX. szá­zadban lett francia gyarmat. 1958-tól Franciaország ún. tengerentúli területe volt, élén francia főbiztos állt. 1961 decemberében belső autonómiát kapott: helyi parlament és kormány ala­kult. Az afrikai nemzeti fel­­szabadítási mozgalmak ösz­tönző hatására a szigetek la­kossága hosszas harcot foly­tatott a függetlenség és a nemzeti szuverenitás kivívá­sáért. Az , 1972-es választások előtt a függetlenség követe­lésének jegyében a szigetcso­port legjelentősebb pártjai szövetségre léptek. A válasz­tások után Ahmed Abdallah, a Comore-i Demokratikus Szövetség vezetője alakított egyesült néppárt tagjaiból koalíciós kormány alakult, élén Albert René-ve­l, aki 1977. június 5-én sikeres ál­lamcsínnyel átvette a köztár­sasági elnöki hatalmat is, az éppen Londonban tartózkodó James Manchamtól. Az­ ál­lamcsínyt bejelentő közle­mény szerint Mancham meg­kísérelte módosítani az al­kotmányt és öt évvel elodáz­ni a választásokat. A hatalom átvételekor Al­bert René nyilatkozatban je­lentette be, hogy kormánya el nem kötelezett politikát kíván folytatni. A Seychelle-szigetek Köz­társaság 1976. szeptember 21-e óta tagja az ENSZ-nek (145. tagállam), 1976. június 29-e óta az Afrikai Egység­szervezetnek (48. tagállam). A független szigetország már több állammal tart fenn nagyköveti szintű diplomá­ciai kapcsolatot. A szocialis­ta országok közül Csehszlo­vákiával, Jugoszláviával, a Kínai Népköztársasággal, a Koreai NDK-val, a Német Demokratikus Köztársaság­gal, Romániával és a Szov­jetunióval­ kormányt, amely azonnal tárgyalásokat kezdett a fran­cia kormánnyal a szigetek függetlenségéről. 1973 májusában megegye­zés jött létre, hogy a lakos­ság népszavazáson dönt az ország jövőjéről. Az 1974. de­cember 22-én megtartott népszavazáson a szavazók 95,56 százaléka a Franciaor­szágtól való elszakadás, a tel­jes függetlenség mellett dön­tött. Mindössze a 45 000 lako­sú Mayotte szigeten volt for­dított eredményű a referen­dum. Erre a tényre hivatkoz­va a francia parlament 1975. június 30-án a népszavazás szigetenkénti megismétlését rendelte el. Ahmed Abdallah akkori miniszterelnök ezt törvényellenesnek minősítet­te, s 1975. július 6-án egyol­dalúan kikiáltotta a Comore­­szigetek függetlenségét; Ab­­dallahot államfővé választot­ták meg. A Mayotte-szigeti képviselők ezzel egyidőben hűségnyilatkozatot küldtek a francia államfőnek. A szige­ten 1976. február 8-án meg­tartott népszavazáson a la­kosság Mayotte Franciaor­szághoz való tartozása mel­lett döntött. A Comore Köztársaságban 1975 augusztusában az ellen­zéki pártokat tömörítő Egye­sült Nemzeti Front (FNU) égisze alatt végrehajtott ál­­lamc­síny megfosztotta hatal­mától Ahmed Abdallahot, államfővé 1976. január 2-án Ali Soilih-ot választották meg. Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaka 1977. november el­sején határozatot szavazott meg, amelyben felszólította a Comore-szigetek és Fran­ciaország kormányát, hogy dolgozzon ki olyan igazságos rendezést a Comore-szige­­tet problémájára, amely összhangban áll a Comore­­szigetek politikai egységének és területi sérthetetlenségé­nek tiszteletben tartásáról intézkedő ENSZ-határoza­­tokkal. (MTI) Comore Köztársaság A közel-keleti vita az ENSZ-ben Az ENSZ-ben kedden to­vábbi határozatokban ítélték el Izraelnek a megszállt arab területeken folytatott politi­káját. A közgyűlés 32. ülés­szakának különleges politi­kai bizottsága három határo­zatot hozott. Az első határozat — ame­lyet 82 szavazattal 2 szava­zat ellenében (Izrael és az Egyesült Államok) és 30 tar­tózkodás mellett hagytak jó­vá — az izraeli akciók közül elítéli a megszállt területek egyes részeinek bekebelezé­sét, zsidó települések létesí­tését, arab lakosok kitelepí­tését, kitoloncolását, szám­űzetését és kilakoltatását, to­vábbá arab vagyoni értékek elkobzását, lakóházak lerom­bolását, arabok tömeges le­tartóztatását, a foglyokkal való kegyetlen bánásmódot, s a foglyok megkínzását, a régészeti és kulturális érté­kek fosztogatását. A második határozatot 114 szavazattal 1 szavazat elle­nében (Izrael), tartózkodás nélkül fogadták el. Ez ki­mondja, hogy a polgári sze­mélyek háború idején való védelméről intézkedő genfi konvenció vonatkozik az Iz­rael által 1967 óta megszállt összes arab területekre is, s felszólítja Izraelt, hogy tart­sa tiszteletben ezt a kon­venciót. A harmadik határozatot 85 szavazattal, Izrael ellensza­vazata ellenében és 33 tar­tózkodás mellett (a tartóz­kodók között voltak az Egye­sült Államok és az EGK-tag­­államok is) hagyta jóvá a közgyűlés különleges politi­kai bizottsága. Ez a határo­zat erélyesen elítéli az izrae­li erőket, amiért 1974-ben önkényesen porig lerombol­ták Kuneitra várost, s ugyanakkor ismételten meg­erősíti Szíriának a teljes kár­térítéshez való jogát. (ADN, AFP) *** Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának keddi plenáris ülésén Kuvait és Jugoszlávia képviselője megerősítette: a Közel-Keleten nem jöhet lét­re béke a palesztinaiak nél­kül vagy rovására, s a pa­lesztinaiak egyetlen törvé­nyes képviselője a PFSZ. *** Az ENSZ székhelyén álta­lában kedvező fogadtatásra talált Kurt Waldheimnek, a világszervezet­­ főtitkárának kedden előterjesztett javas­lata, hogy a közel-kele­ti konfliktusban érintett összes felek „pár héten belül” akár az ENSZ-ben, akár másutt tartsanak előkészítő tanács­kozást a genfi konferencia felújítására. A Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottsága folytatta munkáját A Varsói Szerződés tagál­lamai honvédelmi miniszteri bizottságának tagjai — Bu­dapesten zajló ülésük prog­ramjának részeként — szer­dán megtekintették a Dunán felépített vasúti uszályhidat, a polgári és katonai szak­emberek együttes munkájá­nak eredményét. A bemuta­tón részt vett Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök­helyettese, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője, vala­mint Pullai Árpád közleke­dés- és postaügyi miniszter. (MTI) A kép az első tárgyaláson készült. KÖZÉLETÜNK HÍREI részvéttávirat Losonczi Pál az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban fejez­te ki részvétét Neelam San­­jiva Reddynek az Indiai Köztársaság elnökének a Ke­­let-Indiát sújtó ciklon pusz­tításai miatt. BORBÉLY SÁNDOR SOMOGY MEGYÉBEN Borbély Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára szerdán Kaposvárra látoga­tott. Részt vett és felszólalt a Somogy megyei párt-végre­hajtó bizottság ülésén, ahol a XV. kongresszus és a megyei pártértekezlet óta eltelt idő­szak gazdasági és politikai feladatainak végrehajtását vitatták meg és értékelték. BUDAPESTRE ÉRKEZETT AZ NSZK GAZDASÁGÜG­YI Államtitkára Szerdán dr. Otto Schlecht­­nek, az NSZK gazdaságügyi minisztériumi államtitkárá­nak vezetésével delegáció ér­kezett Budapestre a magyar­ NSZK gazdasági, ipari és műszaki együttműködési ve­gyesbizottság második ülésé­re. (MTI) K Gierek Olaszországban Sim­ó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti Rómából. A hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodó Edward Gierek kedden este Lengyelország roma­ nagykö­vetségén találkozott Enrico Berlinguerrel, az OKP főtit­kárával. A két kommunista vezető tájékoztatta egymást orszá­gaik helyzetéről, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az Olasz Kommunista Párt po­litikájáról és áttekintett né­hány nemzetközi kérdést is. Gierek és Berlinguer megerő­sítette, hogy pártjaik elköte­lezettek Lengyelország és Olaszország kapcsolatainak fejlesztésében az élet min­den területén — áll a közle­ményben, amely ezeknek a kapcsolatoknak az ápolása szempontjából nagyon fontos­nak nevezi a LEMP KB első titkárának olaszországi láto­gatását. A két párt elő kíván­ja mozdítani az európai és a világméretű enyhülést és együttműködést, és sürgeti, hogy a belgrádi értekezlet résztvevői törekedjenek a helsinki záróokmányban fog­laltak maradéktalan végre­hajtására. Enrico Berlinguerrel foly­­ta­tott tanácskozása után Ed­ward Gierek szálláshelyén, a Grand Hotelben­­ fogadást adott vendéglátói tiszteletére. *** Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának olaszor­szági látogatáson tartózkodó első titkára szerdán Milanó­ba és Torinóba tett utazást. A késő esti órákban utazott vissza Rómába. Csütörtökön látogatást tesz a Vatikánban VI. Pál pápánál. (UPI, AP) Szerdán hazautazott­­ Moszkvából Abdel Halim Khaddam, az Arab Szocia­lista Újjászületés Pártjának vezetőségi tagja, a Szíriai Arab Köztársaság miniszter­elnök-helyettese és külügymi­nisztere, aki baráti látogatást tett a Szovjetunióban. Jasszer Arafat, a Palesz­tinai Felszabadítást Szerve­zett Végrehajtó Bizottságának elnöke 48 órás iraki látogatá­sát befejezve, szerdán eluta­zott Bagdadból. Szerdán Damaszkuszban, közvetlenül Arafat Bagdad­ból történt visszatérése után, rendkívüli ülésre hívták ösz­­sze a palesztinai nemzeti ta­nácsot. Magyarországot is megvá­lasztották az ENSZ mezőgaz­dasági és élelmezési szerve­zetének (FAO) 49 tagú taná­csába, amely két konferen­cia között a FAO irányító szerve. A mandátum 1977 novemberétől 1980. december végéig szól. Erich Honeckernek, a Né­met Szocialista Egységpárt főtitkárának, az NDK ál­lamtanácsa elnökének veze­tésével szerdán hivatalos, ba­ráti látogatásra a Vietnami Szocialista Köztársaságba és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazott a Né­met Demokratikus Köztársa­ság párt- és állami küldött­sége. Törökország 1974-es cipru­si inváziója után az amerikai törvényhozás fegyverszállítá­si tilalmat rendelt el a NATO-partnerrel szemben, viszonzásul Ankara felmond­ta a két ország 1969-es vé­delmi egyezményét és — egy kivétellel — ellenőrzése alá vette az amerikai támasz­pontokat. A Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságban novem­ber 30-án ünnepelték meg a függetlenség napját. Ebből az alkalomból Adenbenn —■ a fővárosban — katonai dísz­szemlét és nagyszabású sport­ünnepséget rendeztek. Moszkvában kedden hiva­talos közleményt adtak ki arról, hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hét­főn fogadta Josep Garba ni­gériai külügyminisztert, aki rövid munkalátogatáson tar­tózkodik Moszkvában. A ni­gériai diplomácia vezetője átnyújtotta Olesegun Oba­­sanju nigériai szövetségi ka­tonai kormány­főnöknek és fegyveres erők főparancsno­kának Leonyid Brezsnyev­­hez, az SZKP KB főtitkárá­hoz, a Legfelsőbb Tanács el­nöksége elnökéhez intézett személyes üzenetét. Az ENSZ-közgyűlés politi­kai bizottságában folytató­dott a vita a Szovjetuniónak a béke megszilárdítását cél­zó új javaslatairól , a nem­zetközi enyhülés elmélyíté­sére és megszilárdítására, a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányuló kezde­ményezésről, valamint arról, hogy a világ országai szerző­désben kötelezzék magukat az erőszak alkalmazásáról történő lemondásra, s az ENSZ által a nemzetközi biztonság megszilárdításáról már elfogadott nyilatkozat megvalósítására. RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN Vorster voksol Nehéz már önmagában a kommentár első mondatát is megfogalmazni. Témánk: a Dél-afrikai Köztársaságban szerdán lezajlott választások. Azt azonban jószívvel még­sem írhatjuk, hogy Dél-Afri­­kában választásokat rendez­tek. Egyszerűen arról kell be­szélni, hogy Afrikának ebben a jelentős államában ismét urnák elé szólítják a fehér bőrű lakosságot, amely min­den bizonnyal megújítja bi­zalmát Balthazar Johannes Vorster miniszterelnök és pártja, az 1949 óta megszakí­tás nélkül hatalmon levő nemzeti párt iránt. Csakhogy Dél-Afrikát nem­csak fehérek lakják. Ponto­sabban: számarányuk lénye­ges mértékben alulmarad az őslakosságéval szemben. Több mint 17 millió színesbőrű mellett 4,5 millió fehér tele­pes lakja a hazánk terüle­ténél tizenháromszorta na­gyobb országot. A színesbő­­rűek tetemes többsége szülő­földjének vallja — kivéve az ázsiai bevándorlók leszárma­zottjait —, míg a fehérek részben holland afrikande­­rek (búrok), részben angolook ivadékai. Kétségtelen, hogy az etnikai okok önmagukban is alkalmat adnának az érdekellentétek­re. Dél-Afrikában azonban többről van szó. Az ország fehér telepes kisebbségi kor­mánya a legelemibb emberi jogokat sem biztosítja a szí­nesbőrű lakosság számára: a nyilvános szórakozóhelyekről, az iskolákból, de még a villa­mosokról és az autóbuszokról is kitiltották a négereket, s minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeznek állandó létbizonytalanságban tartani őket. Míg a fehérek számára 7—16 éves korban a törvény tankötelezettséget ír elő, a szí­nesbőrű lakosság 80 százalé­ka analfabéta. Vorster rendszerét ízig-vé­­rig az apartheid, a faji meg­különböztetés vezérli. Évente egymilliónál több ítéletet hoznak a színesbőrű lakosság­gal szemben az embertelen jo­gi törvények megszegéséért. A környező afrikai államo­kat atombombával és népir­tással fenyegető Vorster-re­­zsim szerdai választási komé­diája tehát voltaképpen nem az eredményét, inkább körül­ményeit tekintve érdemel szót. Az urnákba úgyis jobbá­ra a Vorstert támogató vok­­sok kerülnek, miután az egy­kori fő ellenzéki párt, az egyesült párt megszűnt, s­­ utóda, a haladó szövetségi­­ párt csupán a választókerüle­tek felében lép fel. Az ősla­kosságot viszont kirekesztet­ték a választásokból. Számuk­ra még a demokrácia látsza­tát sem teremtették meg. Gyapay Dénes

Next