Hajdú-Bihari Napló, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
^^2J53j2J(|^22J2SíIíSESSI1iS133B[ Díszítsünk zsinórral Napjaink divatja előszeretettel nyúl a régi, szép népművészeti hagyományokhoz és ízlésesen alkalmazza a modern viseletben. A zsinórfelvarrással való díszítésnek több száz éves múltja van nálunk, s a magyar vonaldísz egészen egyedülálló, semmi más anyagból el nem érhető mintákat alkalmaz. Egyes zsinórzási formák a nép és a szabómesterek ajkán külön elnevezéssel szerepeltek már évszázadok óta, mint a bemutatott motívumok is. Ezek közül az 1. és a 3. Rábaközből származik, nevük: boszorkánykötés és rostélyoskötés, a középső pedig kecskeméti huszár kék díszdolmányáról való fehér zsinórdísz. Ezeket a mai modern ruhákon alkalmazva — például posztó, szövet vagy bőrmellényeken, szoknyák alsó részén stb. — zsinórral vagy paszománnyal kialakítva — egyéni szépségű és különlegességű darabokra tehetünk szert. BK Csillagos Gereben — Miről meséljek? — kérdezte Jutkától akkor este a nagymamája. — Miről, miről ? Hát a csillagokról. — Hm-hm — hümmögött erre a nagymama. Ez nem akármilyen kívánság. Egy kis ideig gondolkodott. De egyszercsak huncut mosoly kerekedett az arcára. Csillagos Gereben történetét mondom el. — Nagyszerű, még a neve is Csillagos! — nevetett Jutka. — Azt már előre elárulhatom neked, hogy igazából Kovács Gereben volt annak a legénynek a neve. Csak mesébe illő története után nevezte el a falu népe Csillagosnak. Gereben szorgos legény hírében állt Megcsinált az mindent, amit parancsoltak neki, de hogy az eszét használja, arra bizony lusta volt. Mikor aztán eljött az ideje, hogy párt válasszon magának, éppen Rozikán akadt meg a szeme. Ez a leány szép volt, de furfangos is. — Egy életem, egy halálom, legyél az én kedves párom! Úgy szeretlek, hogy érted még a csillagot is lehoznám az égről! — lelkesedett Gereben, amikor Rozika elé állt, hogy megkérje a kezét. — Lári-lári! Nem szeretem én az ilyen elcsépelt szólásmondást. A csillagot nem lehet lehozni az égről, ilyesmit kár ígérgetni. De tudok a csillagról éppen három találós kérdést. Ha kitalálod, hozzám való vagy. Ezért jól figyelj, máris mondom őket: Varázsolj elém a földre élő csillagot. Hozd el nekem azt, ami egyszer égi volt. Találd meg azt a csillagot, amely se égen, se földön nincs, mégis rád ragyog. Ha ezeket megfejted, párod leszek — mondta a lány. Gereben, amikor meghallotta a három találós kérdést, nagyon elkeseredett. Hiszen ő csak egyszerű szegény napszámos legény, nem holmi mesebeli varázsló. Az első pillanatban úgy tűnt, egyiket sem tudja megoldani. S ha ettől függ a boldogsága, akkor bizony boldogtalan lesz világéletében, így hát szomorúan elindult a tó irányába, annak partjára ült, hogy töprengjen további sorsán. Hát amint elmélkedett, beesteledett, s észrevette a körülötte futkározó jánosbogarakat. Hol itt, hol ott fényeskedtek. S ezzel meg is találta az első találós kérdés megoldását. Szed ő azon nyomban egy kis csillagra valót a jánosbogarakból — gondolta vidáman. Hazafelé indult De közben folyton törte a fejét a második találós kérdésen. S nemhiába, mert eszébe jutott, amit augusztusban sokszor megfigyelt, hogy a hulló csillagok mind a domb irányába pittyannak le. — Egészen biztosan maradt ott azokból rak úgy mutatóba egy kis darab — gondolta. Meg is lelte hamarosan. Igaz, csak kihűlt vasdarab volt az, nem más, de neki elég arra, hogy Rozikának elvigye. — Szép jó estét — köszöntötte Rozikát, amint belépett házuk kapuján. — Gyere csak, gyere, galambom, elhoztam én az élő, meg a holt csillagot, mindjárt megláthatod! — lelkesedett a legény. A földre rakosgatta a jánosbogarakból az élő csillagot. — Így gondoltam, Gereben! És most már fussatok világgá bogárkák! — mondta a leány. A legény erre elővette zsebéből a kis vasdarabot, amit a domboldalon talált. — Ez itt valamikor égi csillag volt, abból való, ami lehullott a földre — magyarázta. A leány csak erre várt. Lám, milyen hamar megtanult Gereben okosan gondolkodni. — Mindig tetszett neki a legény, s hogy most már egy hibát sem talált benne, felcsillant szemében a fény. Gereben ezt mindjárt, észrevette és felkiáltott: — Megvan a harmadik csillag! Ami nem égi, nem földi, ott ragyog a te szemedben, kedves galambocskám! — S nyomban megölelte Rozikát. Aztán hét határra szóló lakodalmat csaptak. Szépen, békességben éltek, amíg meg nem haltak. — Itt a vége, de ne fuss vele, maradj csak mellettem — szólt a nagymama tréfásan. Jutkának máris az motoszkált a fejében, mit találjon ki holnapra, amiről a nagymamának megint valamilyen szép mese jut majd az eszébe. Molnár Andrea VIRÁGOS DIVAT Ezen a nyáron a virágos anyag hódít. Virágos a frottír, a vászon, a selyem vagy a jersey. Minden célra és alkalomra a virágminták a legkedveltebbek. Rajzainkon virágos anyagokból készült együtteseket, ruhákat vonultatunk fel, amelyek nyaraláshoz, üdüléshez valók. 1. modell: Háromrészes, frottír vagy pamut anyagból készülhet. A felsőrész mellény hatású, a széles, elütő színű övvel éppen csak találkozik. A szoknya átmenős, 2 gombbal záródik és alatta látható a pici sort. Ehhez az összeállításhoz igen alkalmas a bordűrös-virágos anyag, mert így az egyes ruhadarabok úgy néznek ki, mintha más-más mintázatú anyagból lennének. 2. modell: Derékban gumizott, pizsama karakterű modell. A nyaralásnál, nappal és este egyaránt elegáns. Hűvösebb időben kendővel vagy kis kötött kabáttal kiegészíthető. Rajzunkon bordűrösen mintázott anyagból látható. 3. modell: Virágos vászonból készült, bő vonalú felsőrész, egyenes szabású nadrággal. Ha alkalmas arra az anyag mintázata, akkor az eleje betétet vagy a nadrágot a mintázat más-más részével szabjuk. 4. modell: Vékony jerseyből készült, nagy virágmotívumokkal nyomott ruha, amely meleg napfokon nappal és este is egyaránt hordható. A széles öv előrehozható masnikötéssel, előnyösen karcsúsít. A felsőrész bősége szabályozható nyakpántba fogott. 5. modell: Az egyszínű selyem vagy jersey ruha tartozékaként hordható felső rész Élénk, nagy mintás selyemből, vállban belső szegőkkel készült bővítéssel, japán szabású bő újakkal. Derékig t ér, és megköthető csomóban a rászabott masnirésszel. Nádor Vera KIS NYÁRI RUHÁK Jó lenne egy-két csinos nyári ruhát csináltatni. Hiszen annyi szép, és főleg olcsó anyag kínáltatja magát az üzletekben. A bemutatott modellek között bizonyára sokan találnak majd kedvükre, alakjukra valót. 1. Aprókockás zefírből készült az újjáéledt drrndli ruha, keskeny fodros gallérral és ujjakkal, fehér csipkés köténnyel. 2. Alkalmi ruha nehéz selyemből, vékonyabb jerseyből. Ujja háromnegyedes, empír mellszabással, alulbővülő aljjal. Egyszerű, elegáns alapruha, sokféle ki-egészítő — gyöngy, sál, kitűző, kendő — teheti változatossá. 3. Sötétkék fehérpöttyös karton a négyszögletes kivágású buggyos ujjú ruha anyaga. Elöl 3—4 soros, készen kapható, hímzett, keskeny szalag díszíti. 4. Kárókockás lenvászon kötényruha, mellényszerű felsőrésze sötét paszpólozással kihangsúlyozva, harangszabású a szoknyarész. Könyökig érő, tűzéssel díszített ingblúz a kiegészítője. 5. A „repülőruhához egészen könnyű”, habos anyagot válasszunk. Húzott, pántba fogott ujja, elkerekített nyaka, s a testrész alatt bőven húzva van. 6. Jó tartású selyemből mutatós a virágosmintás modell. Tölcsérujja könyökig ér. Felsőrésze vízszintesen szabott, alatta enyhén húzva. 7. Csíkos batisztból készült az örökifjú ingruha. Kis álló gallérral, szalaggal megkötve, keskeny övvel, alul virágmintás betéttel díszítve. BK. Közlekedésbiztonsági Napló Lapunk hasábjain adtunk hírt róla, miért nincs jelzőlámpás közlekedésirányítás a Vörös Hadsereg útja elején. Mivel ennek már jó ideje, ismét érdeklődtünk a Debrecen városi Tanácsnál, miért, hogy még mindig villogó sárga lámpák alatt folyik a közlekedés. Kérdésünkre elmondták, hogy kapacitáshiány akadályozta a szinkronkábel elhelyezését, ezért kell a táblák szerint közlekedni a városközpontban. A munkák a napokban megkezdődnek, s a kivitelezők augusztus 1-re ígérik a munka befejezését. ♦ ** A szünidő közepén vagyunk. Úgy tűnik, nem készültek erre föl kellőképpen a közlekedők. (Igaz, egyik hetilapunk szünidő eleji első oldalán is 18 éven aluli kerékpárost láthattunk, aki kisebb gyereket visz a vázon, s a kerékpárnak nincs lámpája, illetve fékje. Kinek-kinek a KRESZ-tudására bízom, hány szabálytalanság volt a képen. Nekem az állatorvosi beteg ló jutott az eszembe róla...) Erre utal a sok gyermekbaleset. Utcákon, tereken a legfontosabb szabály, ha labdát látunk az úttestre gurulni, álljunk meg mert várható a nyomában a gyerek. Sajnos néha labda nélkül is a legváratlanabb módon bukkannak elő a srácok az út menti parkolóból. Ha ilyenkor megállunk, ne mulasszuk el az alkalmat, s oktassuk ki őket cselekedetük helytelen voltáról. Szitkozódás helyett hasznosabb a nevelő szó. Sok szó esik mostanában az energiatakarékosságról, nemrég versenyt is rendeztek, melyik autós tud legtovább eljutni adott mennyiségű benzinnel. Közlekedésbiztonsági szempontból azért jó ez a spórolás, mert a takarékos vezetés egyúttal biztonságosabb is, mint az energiát nem kímélő sportos stílus. Ezért ne lépjük át a megengedett legnagyobb sebességet, ne fékezzünk indokolatlanul, számítsuk ki meddig gurul a kocsi, s ennek megfelelően lépjünk le a gázpedálról úticélunk előtt, ne túráztassuk a motort (zaj!), ne húzassuk ki a legnagyobb fordulatszám eléréséig minden sebességi fokozatban! Ellenben: induljunk el a zöld jelzésre minél hamarabb, hogy ne a hátunk mögött levő noszogatására kényszerüljünk nagy gázzal indulni, melegítsük mozgó közben a kocsit, s ha nem kell, toljuk vissza a szívatókart, menjünk eleve lassan azokon az útszakaszokon, ahol váratlanul fékeznünk kell (lásd: előző cikkely)! Figyeljünk jól közlekedő társunk mozgására, nehogy csak az utolsó pillanatban, s drasztikus, energiaigényes művelettel tudjunk hozzá alkalmazkodni. S ennek megfelelően mi se adjunk rá okot, hogy társaink ilyen műveletekre kényszerüljenek. A biztonságos közlekedés olcsóbb. Az ellenkezője viszont — nemcsak a benzin miatt — sokkal drágább lehet. Végezetül hadd hívjuk fel innen is olvasóink figyelmét, hogy benne vagyunk az idegenforgalmi főszezonban, sok a külföldi autós. Segítsük őket udvariassággal, tájékoztatással. Az ő biztonságuk a miénk is. Gőz József Háziszerek régi szakácskönyvekben A régi szakácskönyvek érdekes olvasmányok, mert az ételek mellett régebbi idők szokásait, s babonáit is elénk tárják. Ma már mosolygunk ezeken, de annak idején a bennük levő tanácsoikat a háziasszonyok szívesen megfogadták és alkalmazták, íme néhány tanács ízelítőül: A kemény hús porhanyóssá válik, ha vászonba csavarjuk és I ,ii)—40 cm mély gödörbe elássuk. Néhány óra múlva a hús megpuhul és porhanyóssá válik — mondja Zemplényi Sz. Antónia, 1888-ban kiadott ismert szakácskönyvében. Ugyancsak itt olvassuk, hogy a megromlott húst is használhatóvá lehet tenni. A büdös húst porrá tört faszénnel kell jól összegyúrni és a szént por rövid idő alatt megszünteti .A kellemetlen ízt és szagot, sőt a húsnak kellemes illata lesz. Ezután jól ki kell mosni belőle a szenet, hogy a húst meginthessük vagy megfőzhessük. Ugyanolyan ízűvé válik, mint a friss hús — mondja a neves háziasszony. A légypiszkos húst használhatóvá lehet tenni — folytatja —, ha leöntjük sörrel és sörlében hagyjuk állni. Rossz ízét és szagát így elvehetjük, sőt kellemes illatúvá válik . . . (Úgy látszik, ebben az időben még elnézte ezt az egészségügyi hatóság), de ma már tudjuk, hogy a romlott hús súlyos mérgezést, betegséget okozhat, bármilyen rafinált módszerrel is veszik el a romlást jelző szagot és ízt, ez komoly egészségügyi következményekkel járhat.) 150 évvel ezelőtt írta Nemzeti Szakácskönyvét Zelena Ferenc szakácsmester. A vaj rossz ízének megszüntetésére a következő tanácsot adta: Tört sót, salétromot, cukrot jól össze kell keverni és egy font büdös vajhoz 2 lat keveréket adni, illetve ezzel bekenni. Mint állította, 3 hét alatt megszűnik a kellemetlen szag és íz és a vaj újra „frissé” válik. (Megszoktuk, hogy friss vajat használunk. Különben is ott van minden háztartásban a hűtőszekrény, amely megvédi élelmiszereinket a romlástól.) Hevesi Sándorné századunk elejének ismert háziasszonya volt, akinek főzési, háztartási tudományát könyvekben, napilapokban olvashatták az érdeklődők. Azt tanácsolta, hogy húst eltehetünk jég nélkül, ecetes ruhába kell becsavarni és hűvös helyen tartani, de még ennél is jobban tartja, ha a húst kőedénybe tesszük és aludttejjel öntjük le, mert — szerinte — friss marad. (Lehet, hogy 60 évvel ezelőtt ez a módszer jól bevált, ma azonban hűtőszekrényben vagy mélyhűtőrekeszben biztonságosan és aludttej nélkül tároljuk a húst, ez biztosabb eltartási mód és egyúttal higiénikusabb is!) (R. J.) A csecsemő és a színek Látszatra talán fölösleges a kérdés: lát-e színt a csecsemő? Hiszen ha már lát, akkor miért éppen színt ne látna! Csakhogy egyfelől nem ilyen egyszerű a dolog, másfelől meg a tudománynak éppen az a kötelessége, hogy megkérdőjelezze az evidensnek tűnő dolgokat is, és keresse a bizonyítékaikat Így vált kérdéssé a tudományban a csecsemő színlátása is, mégpedig a meglehetősen bonyolult és hosszadalmas kutatásokat kiváltó kérdéssé, amint erről az Élet és Tudomány május 4-i száma beszámol. A kutatóknak fel kellett találniuk olyan módszereket, amelyekkel ellenőrizhető, hogy a csecsemő — aki nem közölheti szóban látásélményeit — valóban mit lát, színeket lát-e és milyeneket? A legutóbbi években sikerült összetett vizsgálati módszerekkel megbizonyosodni arról, hogy a csecsemők mintás ábrákra jobban felfigyelnek, mint a mintázatlanokra; s hogy a mintázottakat is annál inkább nézik, minél színesebbek, illetve minél nagyobb mintáik színeltérése. Miközben sorozatos fényingerekre fordított figyelmüket mérték, azaz a nézési időt rögzítették, már háromhónapos csecsemőkről is sikerült kimutatni, hogy színlátásuk normális. A múlt évben egy kutató már azt az állítást is megkockáztatta, hogy az újszülött az élet első napjától normálisan lát — ezt azonban még nem bizonyították be kísérletileg. Hajnil-BIHARI NAPLÓ — 1979. JÚLIUS 22. 13