Hajdú-Bihari Napló, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

^^2J53j2J(|^22J2SíIíSESSI1iS133B[ Díszítsünk zsinórral Napjaink divatja előszeretettel nyúl a régi, szép népmű­vészeti hagyományokhoz és ízlésesen alkalmazza a modern viseletben. A zsinórfelvarrással való díszítésnek több száz éves múlt­ja van nálunk, s a magyar vonaldísz egészen egyedülálló, semmi más anyagból el nem érhető mintákat alkalmaz. Egyes zsinórzási formák a nép és a szabómesterek ajkán külön elnevezéssel szerepeltek már évszázadok óta, mint a bemutatott motívumok is. Ezek közül az 1. és a 3. Rába­közből származik, nevük: boszorkánykötés és rostélyoskö­tés, a középső pedig kecskeméti huszár kék díszdolmányá­ról való fehér zsinórdísz. Ezeket a mai modern ruhákon alkalmazva — például posztó, szövet vagy bőrmellényeken, szoknyák alsó ré­szén stb. — zsinórral vagy paszománnyal kialakítva — egyéni szépségű és különlegességű darabokra tehetünk szert. BK Csillagos Gereben — Miről meséljek? — kérdezte Jutkától akkor este a nagymamája. — Miről, miről ? Hát a csillagokról. — Hm-hm — hümmögött erre a nagymama. Ez nem akármilyen kívánság. Egy kis ideig gondolkodott. De egyszercsak huncut mosoly kerekedett az arcára. Csil­lagos Gereben történetét mondom el. — Nagyszerű, még a neve is Csillagos! — nevetett Jutka. — Azt már előre elárulhatom neked, hogy igazá­ból Kovács Gereben volt annak a legénynek a neve. Csak mesébe illő története után nevezte el a falu né­pe Csillagosnak. Gereben szorgos legény hírében állt Megcsinált az mindent, amit parancsoltak neki, de hogy az eszét használja, arra bizony lusta volt. Mikor aztán eljött az ideje, hogy párt válasszon magának, éppen Rozikán akadt meg a szeme. Ez a leány szép volt, de furfangos is. — Egy életem, egy halálom, legyél az én kedves pá­rom! Úgy szeretlek, hogy érted még a csillagot is le­hoznám az égről! — lelkesedett Gereben, amikor Ro­zika elé állt, hogy megkérje a kezét. — Lári-lári! Nem szeretem én az ilyen elcsépelt szólásmondást. A csillagot nem lehet lehozni az ég­ről, ilyesmit kár ígérgetni. De tudok a csillagról éppen három találós kérdést. Ha kitalálod, hozzám való vagy. Ezért jól figyelj, máris mondom őket: Varázsolj elém a földre élő csillagot. Hozd el nekem azt, ami egyszer égi volt. Találd meg azt a csillagot, amely se égen, se földön nincs, mégis rád ragyog. Ha ezeket megfejted, párod leszek — mondta a lány. Gereben, amikor meghallotta a három találós kér­dést, nagyon elkeseredett. Hiszen ő csak egyszerű sze­gény napszámos legény, nem holmi mesebeli varázsló. Az első pillanatban úgy tűnt, egyiket sem tudja meg­oldani. S ha ettől függ a boldogsága, akkor bizony bol­dogtalan lesz világéletében, így hát szomorúan elin­dult a tó irányába, annak partjára ült, hogy töpreng­jen további sorsán. Hát amint elmélkedett, beeste­ledett, s észrevette a körülötte futkározó jánosbogara­­kat. Hol itt, hol ott fényeskedtek. S ezzel meg is talál­ta az első találós kérdés megoldását. Szed ő azon nyom­ban egy kis csillagra valót a jánosbogarakból — gon­dolta vidáman. Hazafelé indult De közben folyton tör­te a fejét a második találós kérdésen. S nemhiába, mert eszébe jutott, amit­ augusztusban sokszor megfi­gyelt, hogy a hulló csillagok mind a domb irányába pittyannak le. — Egészen biztosan maradt ott azokból r­ak úgy mutatóba egy kis darab — gondolta. Meg is lelte hamarosan. Igaz, csak kihűlt vasdarab volt az, nem más, de neki elég arra, hogy Rozikának elvigye. — Szép jó estét — köszöntötte Rozikát, amint belé­pett házuk kapuján. — Gyere csak, gyere, galambom, elhoztam én az élő, meg a holt csillagot, mindjárt megláthatod! — lelkesedett a legény. A földre rakos­gatta a jánosbogarakból az élő csillagot. — Így gondoltam, Gereben! És most már fussatok világgá bogárkák! — mondta a leány. A legény erre elővette zsebéből a kis vasdarabot, amit a domboldalon talált. — Ez itt valamikor égi csillag volt, abból való, ami lehullott a földre — magyarázta. A leány csak erre várt. Lám, milyen hamar megta­nult Gereben okosan gondolkodni. — Mindig tetszett neki a legény, s hogy most már egy hibát sem talált benne, felcsillant szemében a fény. Gereben ezt mindjárt, észrevette és felkiáltott: — Megvan a harmadik csillag! Ami nem égi, nem földi, ott ragyog a te szemedben, kedves galambocs­­kám! — S nyomban megölelte Rozikát. Aztán hét határra szóló lakodalmat csaptak. Szépen, békességben éltek, amíg meg nem haltak. — Itt a vége, de ne fuss vele, maradj csak mellet­tem — szólt a nagymama tréfásan. Jutkának máris az motoszkált a fejében, mit találjon ki holnapra, ami­ről a nagymamának megint valamilyen szép mese jut majd az eszébe. Molnár Andrea VIRÁGOS DIVAT Ezen a nyáron a virágos­­ anyag hódít. Virágos a frottír, a vászon, a selyem vagy a jersey. Minden célra és alkalomra a virágminták a legkedveltebbek. Rajzain­kon virágos anyagokból ké­szült együtteseket, ruhákat­­ vonultatunk fel, amelyek nyaraláshoz, üdüléshez va­lók. 1. modell: Háromrészes, frottír vagy pamut anyagból készülhet. A felsőrész mel­lény hatású, a széles, elütő színű övvel éppen csak ta­lálkozik. A szoknya átme­­nős, 2 gombbal záródik és alatta látható a pici sort. Ehhez az összeállításhoz igen alkalmas a bordűrös-virágos anyag, mert így az egyes ruhadarabok úgy néznek ki, mintha más-más mintázatú anyagból lennének. 2. modell: Derékban gu­mizott, pizsama karakterű modell. A nyaralásnál, nap­pal és este egyaránt ele­gáns. Hűvösebb időben ken­dővel vagy kis kötött ka­báttal kiegészíthető. Raj­zunkon bordűrösen mintá­zott anyagból látható. 3. modell: Virágos vászon­ból készült, bő vonalú felső­rész, egyenes szabású nad­rággal. Ha alkalmas arra az anyag mintázata, akkor az eleje betétet vagy a nadrá­got a mintázat más-más ré­szével szabjuk. 4. modell: Vékony jersey­­ből készült, nagy virágmotí­vumokkal nyomott ruha, amely meleg napfokon nap­pal és este is egyaránt hord­ható. A széles öv előrehozha­tó masnikötéssel, előnyösen karcsúsít. A felsőrész bő­sége szabályozható nyak­pántba fogott. 5. modell: Az egyszínű se­lyem vagy jersey ruha tarto­zékaként hordható felső rész Élénk, nagy mintás selyem­ből, vállban belső szegőkkel készült bővítéssel, japán szabású bő újakkal. Derékig t ér, és megköthető csomóban a rászabott masnirésszel. Nádor Vera KIS NYÁRI RUHÁK Jó lenne egy-két csinos nyári ruhát csináltatni. Hi­szen annyi szép, és főleg ol­csó anyag kínáltatja magát az üzletekben. A bemuta­tott modellek között bizonyá­ra sokan találnak majd ked­vükre, alakjukra valót. 1. Aprókockás zefírből ké­szült az újjáéledt drrndli ru­ha, keskeny fodros gallérral­­ és ujjakkal, fehér csipkés kö­ténnyel. 2. Alkalmi ruha nehéz se­lyemből, vékonyabb jersey­­ből. Ujja háromnegyedes, empír mellszabással, alul­­­bővülő aljjal. Egyszerű, ele­gáns alapruha, sokféle ki-­­­egészítő — gyöngy, sál, ki­tűző, kendő — teheti válto­zatossá. 3. Sötétkék fehérpöttyös karton a négyszögletes kivá­gású buggy­os ujjú ruha anyaga. Elöl 3—4 soros, ké­szen kapható, hímzett, kes­keny szalag díszíti. 4. Kárókockás lenvászon kötényruha, mellényszerű felsőrésze sötét paszpólozás­­sal kihangsúlyozva, ha­rangszabású a szoknyarész. Könyökig érő, tűzéssel díszí­tett ingblúz a kiegészítője. 5. A „repülőruhához egé­szen könnyű”, habos anyagot válasszunk. Húzott, pántba fogott ujja, elkerekített nya­ka, s a testrész alatt bőven húzva van. 6. Jó tartású selyemből mutatós a virágosmintás modell. Tölcsérujja könyö­kig ér. Felsőrésze vízszin­tesen szabott, alatta enyhén húzva. 7. Csíkos batisztból ké­szült az örökifjú ingruha. Kis álló gallérral, szalaggal megkötve, keskeny övvel, alul virágmintás betéttel dí­szítve. BK. Közlekedésbiztonsági Napló Lapunk hasábjain adtunk hírt róla, miért nincs jelző­lámpás közlekedésirányítás a Vörös Hadsereg útja ele­jén. Mivel ennek már jó ideje, ismét érdeklődtünk a Debrecen városi Tanácsnál, miért, hogy még mindig villogó sárga lámpák alatt folyik a közlekedés. Kér­désünkre elmondták, hogy kapacitáshiány akadályozta a szinkronkábel elhelyezését, ezért kell a táblák szerint közlekedni a városközpontban. A munkák a napokban megkezdődnek, s a kivitelezők augusztus 1-re ígérik a munka befejezését. ♦ ** A szünidő közepén vagyunk. Úgy tűnik, nem készül­tek erre föl kellőképpen a közlekedők. (Igaz, egyik heti­lapunk szünidő eleji első oldalán is 18 éven aluli ke­rékpárost láthattunk, aki kisebb gyereket visz a vá­zon, s a kerékpárnak nincs lámpája, illetve fékje. Ki­­nek-kinek a KRESZ-tudására bízom, hány szabály­talanság volt a képen. Nekem az állatorvosi beteg ló jutott az eszembe róla...) Erre utal a sok gyermek­baleset. Utcákon, tereken a legfontosabb szabály, ha labdát látunk az úttestre gurulni, álljunk meg mert várható a nyomában a gyerek. Sajnos néha labda nél­kül is a legváratlanabb módon bukkannak elő a srá­cok az út menti parkolóból. Ha ilyenkor megállunk, ne mulasszuk el az alkalmat, s oktassuk ki őket cseleke­detük helytelen voltáról. Szitkozódás helyett haszno­sabb a nevelő szó. Sok szó esik mostanában az energiatakarékosságról, nemrég versenyt is rendeztek, melyik autós tud legto­vább eljutni adott mennyiségű benzinnel. Közlekedés­­biztonsági szempontból azért jó ez a spórolás, mert a takarékos vezetés egyúttal biztonságosabb is, mint az energiát nem kímélő sportos stílus. Ezért­ ne lépjük át a megengedett legnagyobb sebességet, ne fékezzünk indokolatlanul, számítsuk ki meddig gurul a kocsi, s ennek megfelelően lépjünk le a gázpedálról úticélunk előtt, ne túráztassuk a motort (zaj!), ne húzassuk ki a legnagyobb fordulatszám eléréséig minden sebességi fokozatban! Ellenben: induljunk el a zöld jelzésre mi­nél hamarabb, hogy ne a hátunk mögött levő noszoga­tására kényszerüljünk nagy gázzal indulni, melegítsük mozgó­ közben a kocsit, s ha nem kell, toljuk vissza a szívatókart, menjünk eleve lassan azokon az útsza­­kaszokon, ahol váratlanul fékeznünk kell (lásd: elő­ző cikkely)! Figyeljünk jól közlekedő társunk mozgá­sára, nehogy csak az utolsó pillanatban, s drasztikus, energiaigényes művelettel tudjunk hozzá alkalmazkod­ni. S ennek megfelelően mi se adjunk rá okot, hogy társaink ilyen műveletekre kényszerüljenek. A bizton­ságos közlekedés olcsóbb. Az ellenkezője viszont — nemcsak a benzin miatt — sokkal drágább lehet. Végezetül hadd hívjuk fel innen is olvasóink figyel­mét, hogy benne vagyunk az idegenforgalmi főszezon­ban, sok a külföldi autós. Segítsük őket udvariasság­gal, tájékoztatással. Az ő biztonságuk a miénk is. Gőz József Háziszerek régi szakácskönyvekben A régi szakácskönyvek érde­kes olvasmányok, mert az ételek­­ mellett régebbi idők szokásait, s babonáit is elénk tárják. Ma már mosolygunk ezeken, de annak idején a bennük levő tanácso­­i­kat a háziasszonyok szívesen­­ megfogadták és alkalmazták, íme néhány tanács ízelítőül: A kemény hús porhanyóssá­­ válik, ha vászonba csavarjuk és I ,ii)—40 cm mély gödörbe elássuk.­­ Néhány óra múlva a hús meg­puhul és porhanyóssá válik —­­ mondja Zemplényi Sz. Antónia,­­ 1888-ban kiadott ismert szakács­könyvében. Ugyancsak itt olvas­suk, hogy a megromlott húst is használhatóvá lehet tenni. A­­ büdös húst porrá tört faszénnel­­ kell jól összegyúrni és a szén­­t por rövid idő alatt megszünteti .A kellemetlen ízt és szagot, sőt a­­ húsnak kellemes illata lesz.­­ Ezután jól ki kell mosni belő­­l­­e a szenet, hogy a húst meg­inthessük vagy megfőzhessük.­­ Ugyanolyan ízűvé válik, mint a friss hús — mondja a neves háziasszony. A légypiszkos húst használha­tóvá lehet tenni — folytatja —, ha leöntjük sörrel és sörlében hagyjuk állni. Rossz ízét és szagát így elvehetjük, sőt kelle­mes illatúvá válik . . . (Úgy látszik, ebben az időben még elnézte ezt az egészségügyi hatóság), de ma már tudjuk, hogy a romlott hús súlyos mér­gezést, betegséget okozhat, bár­milyen rafinált módszerrel is veszik el a romlást jelző szagot és ízt, ez komoly egészségügyi következményekkel járhat.) 150 évvel ezelőtt írta Nemzeti Szakácskönyvét Zelena Ferenc szakácsmester. A vaj rossz ízének megszün­tetésére a következő tanácsot adta: Tört sót, salétromot, cuk­rot jól össze kell keverni és egy font büdös vajhoz 2 lat ke­veréket adni, illetve ezzel be­kenni. Mint állította, 3 hét alatt megszűnik a kellemetlen szag és íz és a vaj újra „frissé” vá­lik. (Megszoktuk, hogy friss vajat használunk. Különben is ott van minden háztartásban a hű­tőszekrény, amely megvédi élel­miszereinket a romlástól.) Hevesi Sándorné századunk elejének ismert háziasszonya volt, akinek főzési, háztartási tudományát könyvekben, napila­pokban olvashatták az érdek­lődők. Azt tanácsolta, hogy húst eltehetünk jég nélkül, ecetes ruhába kell becsavarni és hűvös helyen tartani, de még ennél is jobban tartja, ha a húst kő­edénybe tesszük és aludttejjel öntjük le, mert — szerinte — friss marad. (Lehet, hogy 60 év­vel ezelőtt ez a módszer jól bevált, ma azonban hűtőszek­rényben vagy mélyhűtőrekesz­ben biztonságosan és aludttej nélkül tároljuk a húst, ez bizto­sabb eltartási mód és egyúttal higiénikusabb is!) (R. J.) A csecsemő és a színek Látszatra talán fölösleges a kérdés: lát-e színt a cse­csemő? Hiszen ha már lát, akkor miért éppen színt ne látna! Csakhogy egyfelől nem ilyen egyszerű a dolog, más­felől meg a tudománynak éppen az a kötelessége, hogy megkérdőjelezze az evidens­nek tűnő dolgokat is, és ke­resse a bizonyítékaikat Így vált kérdéssé a tudo­mányban a csecsemő színlá­tása is, mégpedig a meglehe­tősen bonyolult és hosszadal­mas kutatásokat kiváltó kérdéssé, amint erről az Élet és Tudomány május 4-i szá­ma beszámol. A kutatóknak fel kellett találniuk olyan módszereket, amelyekkel el­lenőrizhető, hogy a csecsemő — aki nem közölheti szóban látásélményeit — valóban mit lát, színeket lát-e és milyeneket? A legutóbbi években si­került összetett vizsgálati módszerekkel megbizonyosod­ni arról, hogy a csecsemők mintás ábrákra jobban felfi­gyelnek, mint a mintázatla­­nokra; s hogy a mintázot­­takat is annál inkább nézik, minél színesebbek, illetve minél nagyobb mintáik szín­­eltérése. Miközben sorozatos fényingerekre fordított fi­gyelmüket mérték, azaz a né­­zési időt rögzítették, már háromhónapos csecsemőkről is sikerült kimutatni, hogy színlátásuk normális. A múlt évben egy kutató már azt az állítást is megkockáztatta, hogy az újszülött az élet első­­ napjától normálisan lát — ezt azonban még nem bizo­nyították be kísérletileg. Hajnil-BIHARI NAPLÓ — 1979. JÚLIUS 22. 13

Next