Hajdú-Bihari Napló, 1980. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
N építő ntagiar nép!| 1980.111.27., j», '}.&/. \ X ’•f.X * CSÜTÖRTÖK ■■■ ■■■ || || A KONGRESSZUS SZERDAI NAPJA Folytatódik a vita a beszámolók felett Szerdán reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában harmadik munkanapját kezdte meg a Magyar Szocialista Munkás-párt XII. kongresszusa. A magyar kommunisták küldötei a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott-ság beszámolója fölötti együttes vitával folytatták tanácskozásukat. Az elnöklő Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja elsőként Glanz Lászlónnénak, a Felsőszölnöki Általános Iskola igazgatójá- nak, községi párttitkárnak, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége alelnökének, Vas megye küldöttének adta meg a szót. Glanz Lászlóné: — A nem-zetiségek, köztük a szlovének évszázados gazdasági, társadalmi, szociális problémái és sajátos nemzetiségi gondjai a szocialista fejlődés folyama- tában oldódnak meg — mondotta. — Hazánkban a nem-zetiségi politika végrehajtásában érvényesül az a lenini elv, amely szerint az évszázados elnyomatás során kialakult bizalmatlanság leküzdése érdekében a nemzetiségieknek adjunk inkább többet, mint ami az egyenlőség alapján járna, mintsem kevesebbet. A nemzetiségi községek közművelődési tevékenységének tárgyi és szellemi feltételei folyamatosan javulnak. Megfelelő a könyvtárak helyzete. Kifogásolható azonban, hogy rossz a televízió pécsi stúdiója anyanyelven sugárzott műsorainak vételi lehetősége. Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára, Nógrád megye küldötte többek között megállapította: " Pártszervezeteink egyre inkább érzékelik, hogy a tegnapi teljesítmény nem elégséges. Megnőtt felelősségük a határozatok végrehajtásában, szervezésében, ellenőrzésében. Tudják, hogy a népgazdasági és a helyi tervek megvalósításához adottságaikat, lehetőségeiket igényesebben kell számba venni. Felismerték, hogy a politikai nevelőmunka eszközeivel minden eddiginél többet kell tenni az egységes gondolkodás és cselekvés érdekében. A párttagok többségére nálunk is az jellemző, hogy nem állnak meg a helyzet felismerésénél, hanem határozott intézkedéseket kezdeményeznek. A legjelentősebb változás az üzemi pártszervezeteknél tapasztalható. Tudatosabban vizsgálják a gazdálkodás feltételeit, az adottságok, az erőforrások ésszerűbb kihasználását. Olyan politikai feltételeket kell biztosítani, hogy a bátran kezdeményező vezetők tevékenysége kapjon megérdemelt megbecsülést, elismerést. Ugyanakkor nem szabad késlekednünk azok felmentésével, akik alkalmatlanok, nem tudnak lépést tartani a növekvő követelményekkel. Balázs Piri Erzsébet, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát sertéstenyésztési brigádvezetője, Bács-Kiskun megye küldötte volt a következő felszólaló. Ezután Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter következett szólásra. — Tisztelettel jelentem a kongresszusnak, hogy a Magyar Néphadsereg teljesítette a XI. kongresszuson részére meghatározott feladatokat — mondotta bevezetőben, majd így folytatta: az elmúlt években a párt- és állami vezetés által meghatározott célok alapján, a Varsói Szerződés keretében egyeztetett elgondolásoknak megfelelően, az anyagi eszközök és a személyi feltételek céltudatos felhasználásával tervszerűen folytattuk néphadseregünk átfogó, minőségi fejlesztését. Ezután arról szólt a honvédelmi miniszter, hogy az elmúlt években tovább mélyültek, fejlődtek a hadsereg szocialista vonásai. Sorkatonáink döntő többsége becsülettel tesz eleget a szocialista haza fegyveres szolgálatából fakadó kötelezettségének. Bár bizonyosfajta gondok vannak egyes katonáknak a laktanyán kívüli magatartását illetően. — Elég széles körben ismert — folytatta —, hogy a sorköteles fiatalokat jobbára 21—23 éves korban hívjuk be. Igaz, ebből a hadseregnek bizonyos előnyei származnak, hiszen érettebb korban levő fiatalok is vannak a sorállományúak között. Mégis, ebből a helyzetből sokfajta emberi, olykor már társadalmi méretű gond származik. Magas és növekszik a nős, családos sorkatonák aránya. A kései behívás zavarja a pályakezdést, a családalapítást. Jelenleg dolgozunk azon, hogy ezt a feszültséget belátható időn belül feloldjuk. Végül arról szólt, hogy honvédelmünk szilárdságában, néphadseregünk fejlődésében meghatározó szerepe van — és lesz a jövőben is — a Varsói Szerződésnek. Védelmi szövetségünk keretein belül tovább fejlődött az idősebb testvérrel, a szovjet hadsereggel és a többi szövetséges hadsereggel való együttműködésünk. Közös védelmi szervezetünk a jövőben is képes gátat vetni az imperializmus háborús mesterkedéseinek, szavatolni népeink alkotó munkájának békés feltételeit. Thernesz Vilmos, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára, budapesti küldött hangsúlyozta: Az értelmiség szerepének változásából egyenesen következik a képzésükre hivatott egyetemek és főiskolák szerepének növekedése is. A felsőoktatás munkájában is vannak tartalékok. Nálunk az egyetemen éles viták forrása az, hogy az egyetemi képzés mennyiben legyen elméleti, illetve gyakorlati orientációjú. Eddig mindig úgy fogalmaztunk, hogy az egyetemeknek kettős feladatot kell ellátniuk: oktató-nevelő munkát kell végezniük és kutató munkát is kell folytatniuk. Elérkezett az idő, hogy ezt kiegészítsük a továbbképzés feladatával is. Igen nagy tartalékaink vannak még a hallgatók általános, ezen belül világnézetipolitikai nevelésében. Nem elég hatékonyak a hivatástudatra, a szakmaszeretetre, a tudatos elkötelezettségre való nevelés módszerei. Az a benyomásom — mondta —, hogy mi együtt, akik felelünk a fiatalok neveléséért, a család, az iskola, a munkahely, a kelleténél jobban óvjuk gyermekeinket a valóságtól, nem ösztönözzük őket jó küzdelmekre, kockázatokra, nem adjuk át történelmi tapasztalatainkat. A szülők mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeiket védjék az élet valóságától, olykor olyan életszínvonalat is biztosítva számukra, amely sem a család, sem a társadalom számára nem jelenthet realitást. Mindez így együtt mint valami üvegházi hatás érvényesül. Ezért mélységesen egyetértek azzal a kiegészítéssel is, amely az irányelvek vitája nyomán, a családdal kapcsolatban bekerült a határozati javaslatba. Tar Imre, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára, Szabolcs-Szatmár megye küldötte először arról beszélt, hogy a XI. pártkongresszus határozatainak végrehajtása további kedvező változásokat hozott megyéjében is. A gazdasági fejlettségben, a jövedelmek színvonalában, a szociális, kommunális és kulturális ellátásban közelebb jutottak az országos átlaghoz, minőségileg magasabb fokra léptek. Átalakult a megye gazdasági és társadalmi szerkezete, amelyben a szocialista ipar és a munkásság lett a meghatározó. — Fiatal, tehetséges munkásságunk maradéktalanul teljesíti feladatát, szilárd bázisa a pártnak, a szocializmus építésének. A megyei pártbizottság első titkára változatlanul lényegesnek ítélte a megye mezőgazdaságának jelentőségét. A mezőgazdasági üzemek többsége öt év alatt megerő- södött, és ami még lényege- sebb, végbement a nemzedékváltás. A korszerű gazdálkodáshoz értő, többségében fiatal dolgozó teljesíti a nagyobb feladatokat, amelyekben a gazdaságosság, a minőség kerül előtérbe — mondotta. — Történelmi jelentőségű eredményeket értünk el a nép műveltségében és az egészségügyi ellátásban is. Horváth József, a Csepel Autógyár szerelő szakmunkása, Pest megyei küldött elmondotta, hogy 1975-ben szűkebb kollektívájuk új gyártó bázist vett birtokába. Ebben az üzemben ma már olyan hatékony a termelés, hogy átlagosan 11 percenként gördülnek le a szerelőszalagról az önjáró autóbusz fenékvázak. Az átállás nem volt könnyű. A legtöbb esetben vezetési, együttműködési problémák idézték elő gondjainkat. Feloldásuknál kommunistáink azon voltak, hogy a központi határozatokkal összhangban megértessék mind a kollektívával, mind a vezetőkkel — többek között — az egyenlősdire való törekvés helytelenségét. Megvallom azt is: eddig sajnos nem értünk el valami nagy eredményt ezen a területen. Ma még nincs kellő rangja annak, hogy valaki kizárólag azért kapjon többet, mert kiemelkedően jó szakmunkás, így aztán az sem érvényesül, hogy a rosszabb munkát végzők lényegesen kevesebbet keressenek. A jelentős fejlődés ellenére még megoldatlan az üzem- és művezetők bérezése, munkájuk alapján a jelenleginél is többet érdemelnek. Buda István államtitkár, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke rámutatott: a párt munkájáról és a további feladatokról szóló központi bizottsági javaslat a testnevelési és sportmozgalom előrehaladásának fontos kérdéseként a tömegsport támogatását, különösen az iskolai testnevelésnek és általában az ifjúságunk sportjának fejlesztését jelöli meg. E célkitűzéssel a sportmozgalomban dolgozó kommunisták teljes mértékben egyetértenek. Tenni fogunk ennek megvalósításáért, mert tudjuk, hogy az iskolai testnevelés, az ifjúság rendszeres testedzése, az iskolában a versenyszellem erősítése elősegíti, hogy a felnövekvő ifjúság egészséges, fizikailag edzettebb és akaratilag erősebb legyen. Ezután hangsúlyozta: A Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, a nemzeti olimpiai bizottságokkal és a sportvilágszövetségekkel összhangban azon munkálkodunk, hogy a moszkvai olimpia bojkottja ugyanúgy kudarcot valljon, mint ahogy már kudarcba fulladt az ellenolimpia halva született gondolata is. A magyar sportvezetők és sportolók azért dolgoznak, hogy erősödjön a magasztos olimpiai eszme, s hogy magatartásukkal, eredményeikkel minél több örömöt szerezzenek a magyar dolgozóknak — fejezte be felszólalását Buda István. Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vette át az elnöki tisztet, s szót adott K. Papp Józsefnek, a Tolna megyei pártbizottság első titkárának, Tolna megye küldöttének. K. Papp József felszólalását szinte teljes egészében a (Folytatás a 2. oldalon) A hajdú-bihari küldöttek egy csoportja a kongresszus szünetében