Hajdú-Bihari Napló, 1984. április (41. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
Magazin - Magazin - Magazin - Magazin - Magazin Hallottuk valahol — Harrym, szerintem nevetséges, hogy állandóan hordod az életmentő emlékérmedet csak azért, mert életedben egyszer bátor voltál! — Furcsa, hogy éppen ez zavar, Rosi! A jegygyűrűmet is állandóan hordom!*** — Miért hoz mindig annyi prospektust az utazási irodából, Müller úr? Hiszen soha nem utazik sehova! — Szeretek azzal szórakozni, hogy kiszámítom, mennyi pénzt takarítok meg! *** Brunner úr egy alpesi túrán lezuhan a szikláról, de még jókor meg tud kapaszkodni egy kiszögellésben. Két óra múlva megmentik, és megkérdezik: — Hogyan tudott ilyen sokáig kitartani? — Nem probléma! Végül is mindennap villamoson járok a munkahelyemre! *«» — Drágám, ha feleségül jössz hozzám, a tenyeremen hordozlak! — Ez azt jelenti, hogy nincs autód? *»* — De Egon, az orvos megtiltotta, hogy étkezés közben bort igyál! — Jó — akkor vidd el az ételt! **♦ Egy jótanács: aki az ördögöt a falra festi, annak nincs szüksége tapétára. Klimkóéknál éjszaka cseng a telefon. — Ki volt az? — kérdi az asszony, amikor férje leteszi a kagylót — Valami környezetvédő! Azt akarta tudni, tiszta-e a levegő! • ** Péter felfújható csónakot visz a folyóhoz. Pál figyelmezteti : — Péter, ezzel a csónakkal nem mehetsz a vízre, hiszen tele van lyukkal! — Na és? Ki nézi azt a víz alatt? »»■» A tanú méltóságteljesen lép a bíró elé és ünnepélyesen esküt tesz: — Esküszöm, hogy az igazat mondom, semmi mást, csak az igazat. — Akkor most mondja el nekünk amit tud! — Semmit — válaszolta becsületesen a tanú. *** — Mennyire lefogyott a felesége, szomszéd! — Igen, egy régi kínai diétának köszönheti. Már három hete nem eszik mást, csak tyúklevest. — Metélttel? — Nem, pálcikával. KAPOSI LEVENTE: összehúzza magán az agyonfakult kabátot, egyik kezét a szája elé teszi, s úgy suttogja a fülembe: — Nocsak, nocsak, hát maga is beállt a szerencsevadászok tömegébe? Zavartan hebegek. — Én, uram, már letettem róla — mondja. — Higgye el, hogy hülyeség az egész. Lehet, hogy nem is nyer soha senki, csak beleteszik az újságba a népbolondítás miatt Pedig kár, mert úgyis bolondul a nép magától is. Szúrósan rám néz. — Tudja, hallottam olyanról, hogy az egész hónapi fizetésén szelvényeket vásárolt, kitöltötte, s izgatottan várta a pénzeket. S mindössze egy szerencsétlen kettes, ennyi lett az egész. De hát van, aki nem tud magán uralkodni. Mint a bolond, állandóan csak a számokon jár az esze, variál, okoskodik, és semmi. Soha semmi. Hallott a hajdúsági ügyvédről, uram? Hatalmas pénzeket vett fel, lehet hogy Megszokás... milliókat, és eljátszotta. Fantasztikus, uram, hogy egyesek mire képesek. Semmi önfegyelem, semmi önérzet, csak a játék. Nem nézik magukat, a családot, borulhat fel minden a világon, nekik csak a szelvény, a szám, a húzás a fontos. Újra közelhajol. — De én nem. Nem, uram. Annyira becsülöm a lottót, mint a fekete macskát, vagy a tarkalovat. Babonának tartom. Higgye el, nem is más, mint szemfényvesztés az egész. És csodálkozom, hogy sok értelmes ember még bedől ennek a hűhónak. Zsebéből előkaparja a golyóstollat, a szelvényeket, enerváltan húzgálja át a számokat. Aztán arcán valami kimondhatatlan undorral odamegy a zöld ládikóhoz, és beejti a szelvényt. — De hát... — próbálok szóhoz jutni. Szigorúan néz nám. — Nehogy azt higgye, hogy egy pillanatig is hiszek benne. Csak hát a megszokás, a megszokás, uram ... AFORIZMÁK Nagy-Britanniában már alkalmasnak találják egy gépkocsikonszern vezetésére azt, aki mint oxfordi vagy hambridge-i diák tagja volt az egyetem evezőscsapatának és idézni tudja Shakespeare-t. Vezetése ennek megfelelő. (George Hunter) *** Ha ki akarunk kerülni egy zsákutcából, elég bátraknak kell lennünk ahhoz, hogy végigjárjuk. (Jean-Paul Sartre) *** Nincs kifinomultabb bosszú, mint ha egy ellenszenves kortársunknak olyan sikeres könyvet ajándékozunk, amelyet utálunk. (Otto Preminger) *** Hawaiiban a tengerparton a hullámok egyharmad részben vízből és kétharmadrészben emberekből állnak. (Bob Hope) *** Egy állhatatlan nő sohasem egészen boldog, de sohasem lehet nagyon boldogtalan. (John Gay) *** A szakadatlan szabad idő jó fedőnév a pokol számára. (G. B. Shaw) *** Sohasem tér az ember saját esze alapján észre. (Montesquieu) WOLFGANG EBERT: Sorsa jó kezekben van — Kapcsolják, kérem, a szövetségi sajtóés információs hivatal „megnyugtatási osztályát”. — Itt az osztály tanácsadója beszél. Ah, ismét ön az? Talán a legutóbbi gyógyszer nem segített? — Sajnos, nem. Meglehet, az ön számára érthetetlennek tűnik, de az első Pershing— 2 k országunkba érkezéséig sokkal jobban éreztem magam. Most pedig doktor Dregger (A CDU—CSU-frakció elnöke a Bundestagban. — A ford.) nyugtatói, amelyek a „Moszkva csak az erőpolitikát ismeri el” recept alapján készültek, pont az ellenkező hatást teszik rám, egyáltalán nem tudok elaludni. — Azt a szert, amiről ön beszél, mint ártalmasat már az összes patikából kivontuk ... Tehát önnek új gyógyszerre van szüksége. Várjon csak, rögtön megnézem a katalógust. Nem lennének megfelelők a Wömner-féle tabletták (Wömner, az NSZK hadügyminisztere. — A ford.), amelyek „Az oroszok gazdasága nem húzza sokáig” recept alapján készültek? Mindenesetre ez erős szer, és tartós hatást fejt ki. — Hogyan kell szedni? — A Wörner-tablettákat egyszerűen le kell nyelni. Van még egy preparátum, amit a mi főnökünk állított össze: a Bönisch-vakcina, amely „Az oroszok fenyegetéseit nem kell komolyan venni” recept alapján készült — Nem lesz jó. Az intravénás gyógyszerekre allergiás vagyok. Van esetleg valami hatékonyabb szere? — A Kohl-preparátumra gondol? Ez a „Moszkvának szüksége van a feszültség csökkentésére, és ezért visszatér a tárgyalóasztalhoz” recept alapján készült Pirulák formájában állítják elő, amelyeket reggel éhgyomorra kell bevenni. A pirulák édeskések, és elolvadnak az ember szájában. — Na és ha ez sem használ? — Akkor nem marad más hátra, mint a bajor homeopatikus szer — a Strauss-tinktúra, ami az „Aki nem fogadja el a rakétákat az Moszkva ügynöke” recept alapján készült. — Nekem a tinktúra túl erős. Már most kiütések lettek a testemen. — Úgy látszik, az ön természete rendkívül érzékeny módon reagál a félelemre — jegyezte meg együttérző hangon a tanácsadó. — De lehet, hogy elmúlik ez az állapot, ha mind a 108 Pershing—2-t betelepítik. Talán közel lakik Mutlangenhez? (Amerikai katonai bázis, ahol már harckészültségbe helyezték az első Pershing—2 rakétákat. — A ford.) — Kétszázötven kilométerre. — Akkor egyszerűen nem értem, mi a baja. — Egyébként mit ajánlanak Mutlangen és környéke lakóinak? — Egyetlen tanácsunk: haladéktalanul adják el házaikat és telkeiket, amíg az áruk még normális szinten mozog. — Talán nekem is tudna adni valami jó tanácsot ? — Természetes. Próbálja meg bebeszélni magának, hogy sorsa Ronald Reagan erős, tapasztalt, nyugodt kezében van. (Die Zeit — Hamburg) (Zadomszky László fordítása) HENRI POURRAT: Egyszer egy szénégető elindult Spanyolországba. Találkozott az úton két molnárral. Hárman mentek tovább. Egy kenyéren éltek. És minthogy a szénégetőnek volt a legtöbb elemózsiája, leginkább ő cipelte az iszákot. De hosszas ám az út Spanyolországig! Még oda sem értek, már alig akadt egy kis elemózsia az iszák fenekén: csak egy kis liszt meg egy darabka túró. A két molnár, a két minden hájjal megkent gazfickó, látta, hogy útitársuk együgyű ember, akit igen könnyen rá lehetne szedni. — Lepényt kéne sütni! — mondta az egyik molnár. — Csakhogy — tette hozzá a másik: — nagyon kicsinyke lesz az! — Ha háromfelé osztjuk, fűzte a komája —, alig jut belőle hármunknak valamicske. Arra gondoltam, azé legyen a lepény, aki ma éjszaka a legszebbet álmodja. A szénégető nem szólt rá semmit. Beesteledett. Egy tölgyfa alá telepedtek. A szénégető tüzet rakott, az egyik molnár vizet hozott a patakról, a másik megsütötte a lepényt Amikor mindennel megvoltak, lefeküdtek a fa alá aludni. A két molnár húzta a lóbőrt, a szénégető hallgatta, hogyan horkolnak. A meleg lepény illata az orrába szállt. Fölkelt és mind megette. Aztán újra lefeküdt és ő is elaludt. Reggel a két molnár felnyitotta a szemét. — Hallga csak, barátaim — mondta az egyik molnár —, elmesélem, hogy én mit álmodtam. Fölkapott két angyal, fölvitt az égbe, s láttam a poklot a magasból. A másik molnár is elmesélte az álmát: — Hohó, engem is fölkapott ám két angyal! Csakhogy engem a mennyországba vittek! Micsoda kerteket, micsoda virágokat láttam! Ekkor azonban észrevették, hogy a szénégető még édesdeden alszik. Megrázták. — Hé — kiáltotta —, minek vertetek föl? Éppen most álmodtam a legszebbet! — Pajtás — ébresztgették a molnárok —, azé a lepény, aki a legszebbet álmodta az éjjel. — Én nem tudom, hogy álmodtam-e — mondta a szénégető —, de ti elmentetek poklot meg mennyországot nézni, én meg ittmaradtam. Gondoltam, úgyse jöttök vissza, hát fölkeltem és megettem a lepényt. Győri László fordítása A két molnár meg a szénégető (FRANCIA MESE) VNT SPANIEL:A lakáscsere Maria Stepanova kinyitotta lakása ajtaját és kővé dermedt: az előszoba padlója felsúrolva, az ajtókilincsek ragyogó tiszták, a tükör csillog, a hálószobából porszívó zúgása hallatszik. Nem tévesztette el véletlenül az emeletet, nem került egy idegen lakásba? Maria mindenesetre lassan résre nyitotta a szalon ajtaját — és észrevette, hogy a férje — éppen az ő élete párja, nem valaki másé — gondosan tisztogatja a szőnyeget! — Jarous! — kiáltotta álmélkodva. A férfi megfordult. Maria legszívesebben odafutott volna hozzá, hogy a nyakába boruljon és összevissza csókolja. Nem tréfadolog: húszévi házaséletük alatt Jarous most először takarított. — Végre-valahára hazatipegtél! — rivallt rá Jarous, és nem engedte, hogy a felesége szóban is kifejezze elragadtatását. — Nosza, mosd el a reggeliről maradt edényt, de szaporán, fényesítsd ki a csempét a fürdőszobában, és tisztítsd ki a kádat, én meg addig végzek a szőnyeggel, és megigazítom az ágyat a hálóban. De csipkedd magad — kevés az időnk. Fél hatkor itt lesznek. — De kicsodák? — kérdezte ijedten Maria. — Hát azok, akik válaszoltak a lakáscsere-hirdetésemre. Hát már elfelejtetted? Jarous és Maria tizenöt év óta laktak itt, de most elhatározták, hogy közelebb költöznek a gyerekeikhez, meg a kedvenc unokáikhoz. Maria azonnal munkához látott. Villámgyorsan teljesítette férje valamennyi utasítását. Öt óra huszonöt percet mutatott az óra, amikor leültek a konyhaasztalhoz. — Mit gondolsz, tetszeni fog nekik? — tudakolta félénken az asszony. Jarous még ki sem tudta nyitni a száját, amikor az előszobában megszólalt a csengő. — Milyen pontosak! — Jarous felkelt a székről, bátorítóan vállon veregette a feleségét, és kiment, hogy ajtót nyisson. — Igen — fuvolázta udvariasan az előszobában. — Mi hirdettünk az újságban. Fáradjanak beljebb, kérem. Mint látják, kétszobakonyhás a lakásunk, a ház kitűnő építésű, a beosztás nagyszerű, de mit is magyarázok — nézzék meg a saját szemükkel... Hol is kezdjem? Talán a fürdőszobában. Mint láthatják, a falakat világoskék csempe borítja, a padlót kellemes színárnyalatú linóleum takarja, meleg víz van mindennap. Ugyan, vízhiány nálunk sosincs! Maria, mondj már te is néhány szót! A W. C. mellette van. Nézzenek be: a kagyló rózsaszínű, ugyanolyan árnyalatú, mint a fal, a tartály kifogástalanul működik. Az előszobát a minap tapétáztattuk ki... A tapéta mosható, német gyártmány. Itt faliszekrény is van, nagyon tágas. Erre szíveskedjenek! Ez itt a szalon, az ablakai nyugatra néznek, a nap délután süt ide, este pedig a loggiáról a csillagokban lehet gyönyörködni... A szobákat egy hónapja festettük ki. Ez az ajtó a hálóba nyílik. Tessék! Ugye, gyönyörű! Erkély, csendes zajtalan mellékutca ... Itt olyan édesen lehet aludni, akár a mesében... Most erre tessék, a konyhába. A sarokban zománcozott mosogató, itt a melegvízcsap. Kombinált tűzhely, edényszekrény. A falat itt is, mint látják, csempével burkoltuk be, bordószínű szegélye van... Ez itt meg az előszoba. Tudom, itt már voltak. Ez a bejárati ajtó. A lépcsőházban ott a liftajtó. Nyomják meg szépen a földszinti gombot. Nagyon örültünk a látogatásnak. Volt szerencsém .. . A külső ajtó nagy zajjal becsapódott, Jarous pedig kimerülten a fogasnak támaszkodott. Maria zavartan nézett a férjére. — Istenem, Jarous! Kidobtad őket?! — Ki én — erősítette meg Jarous. — Most jöttem rá, Maria, hogy csak egy hatókör képes elcserélni egy ilyen pompás lakást! (Fordította: Gellért György) Bélyeggyűjtőknek Az ENSZ a jövő esztendőt hírközlési világévnek nyilvánította. Életünket alakítja a minden oldalról érkező, sokszor ellentétes információözön. Az Egyesült Nemzetek Szervezete már az emberi jogokról szóló határozatában biztosította a távközlés szabadságát. A technikai eszközök hatóereje növekedése közepette a világév során szeretnének rendet teremteni az információs rendszerek között. A kérdés a posta hatáskörébe tartozik, ezért a világét gondolata majdnem mindenütt bélyegen is szerepelni fog. Az ENSZ postája már januárban négy címletből álló (2 dollár, 1—1 svájci frank, illetve osztrák schilling névértékű bélyeg) sorozaton jelképes ábrával azt a harmóniát fejezi ki, amelyet az információk terjesztésében el kellene érni. A Magyar Pesta erről a témáról blokkot és hétértékes sorozatot ad ki. TARKABARKA Anglia postája kedvezményt adott a levélíróknak. A postahivatalok most első ízben árusítottak bélyegeket a reájuk nyomtatott névértéknél olcsóbban. E célra díszes kivitelű füzeteket készítettek, amelyekben 10—10 darab bélyeget helyeztek el a leggyakrabban használt címletekből. A 2,80 font névértékű címletet 2,50 fontért adták el. A bélyegek hátára kék karácsonyi csillagot nyomtattak, így a filatelisták új változathoz jutnak, illetve úgy is mondhatjuk, hogy a gyűjtemény teljessége érdekében ezeket a címleteket meg kell vásárolni. Minden eddigit felülmúló kezdeményezés népszerűsíti a gyűjtést az Egyesült Államokban. A posta olyan klubhálózatot szervezett, amely 1 millió diák földrajz és történelem tanítását bélyegek segítségével oldja meg. Az idő pénzt hoz. Százesztendős újság ad hírt arról, hogy New Yorkban egy tisztviselő akkor 25 évvel korábbi használatlan bélyegekre lelt iratai között. Minden úgy zajlott le, mintha ma történt volna. A főposta viszszautasította a bélyegek kicserélését, de ajánlotta, hogy forduljon bélyegkereskedőhöz. A tisztviselő — az egykori Metropolitan Philatelist szerint — megfogadta tanácsát és 300 dollár nyereségre tett szert, ugyanis a régi bélyegek értéke időközben jóval meghaladta a névértéket. ÚJDONSÁGOK Angliában négyértékű sorozat hazai folyókban élő halakat mutatja be. Ezzel folytatják a korábbi állatkiadásokat és egyben megemlékeznek arról, hogy a horgászok első szakkönyve éppen 300 esztendeje látott napvilágot. Az új sorozaton lazac, csuka, pisztráng, sügér hasítja a vizet. Változik a díjszabás, új márka névértékű bélyeggel egészül ki a finn forgalmi sorozat. Ezt a Címletet szélmalom képe díszíti. A múlt században fából épült malmok északi rokonunknál is csak ipari emlékek, utoljára 30 éve őröltet lisztet bennük. A téli olimpiát Szarajevóban rendezték. Népszerűsítésére a jugoszláv posta négyértékű sorozatot adott ki, amelyet a rendező város jellegzetes épületeinek képe díszít. HÍRKÖZLÉSI VILÁGÉV HAJPO-BIHARI NAPLÓ - 14. APRHI8 7. DÍJ