Hajdú-Bihari Napló, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-21 / 93. szám
1990. ÁPRILIS 21. SZOMBAT Reped a fal Hajdúsámsonban Pénzen vett „földrengés” A hajdúsámsoni Sallai utca lakói szennyvízcsatornát akartak megfizetni több mint harminchatezer forintjukkal, nem pedig földrengést. Ez utóbbit, fontosabban lakóházaik faainak megmozdulását — minden jel erre vall — a csatornázás okozta. A talajban arrafelé mindig magas volt a víz, le kell süllyeszteni ahhoz, hogy a csatornacsöveket szárazon tehessék le. Hogy pontosak legyünk, az idei tél végén a 2,5 méter mélyen lévő vízszintet 6 méterre kellett levinni. Azért ennyire, mert a község magasabban fekvő részéből a szennyvíztisztító telepig saját súlyánál fogva kell, hogy áramoljon a víz, így egyszerű és így olcsó csatorna, s még így is kell egy átemelő, ami a tisztítóberendezésekre szivattyúzza a szennyvizet. A kivitelező, a Keviép, februárban nekilátott a talajvíz lesüllyesztésének. Ez abból áll, hogy függőlegesen lehelyezett csöveken keresztül szívatják a talajvizet a munkaárokkal párhuzamosan. Szokásos eljárás ez, csakhogy most a következmények nem tűnnek szokásosaknak. Mibenlétükről Bátori Istvánné így beszélt, amikor a Sallai utcaiak panasza nyomán felkerestem őket: a tokja. De mivel senki sem csapkodta, elkezdtük nézegetni a falakat. És akkor láttuk a repedéseket. Megrepedt a plafon is. A hátsó falunkon végighúzódik egy repedés, amely az alapot is érinti. Végül a szomszédaink szóltak, hogy a feléjük eső falon is vannak repedések. A toldaléképületekről nem is beszélek, azokról előre megmondták, hogy ahol hozzá vannak építve a főépülethez, meg fognak repedni. A panaszosok rohamára az első hivatalos esemény az volt, hogy a Keviép kiküldte egy műszaki szakemberét és egy fényképészt, akinek az volt a tiszte, hogy megörökítse a re-Kedéseket. Lehet, hogy ezzel ellett volna kezdeni még a szívatás megindítása előtt? Bátori Istvánné nagyon szívesen látta, még be is invitálta házába: — Először az árok széléről fényképezett. Mondtam neki, nem madártávlatú képet akarok, mert azt én is csinálhatnék. A tervező, a HBM Tervező és Beruházó Vállalat képviselője: „Amennyiben a panaszosok bejelentése alaposnak tűnik, a munkákat azonnal le kell állítani és új munkamódszert kell meghatározni az illetékesek bevonásával." Jöjjenek csak beljebb! Azt mondták erre, hogy a belső repedések nem érdeklik őket, a belső kár nem rájuk tartozik. Hát akkor kire tartozik, a Jóistenre? Na, a pincébe aztán lejött, és megmutattam neki azt a repedést, amelyik kívülről is látszott. Az elkésett — mert a bejelentések után történt — állapotfelvétel után április hatodikán a hajdúnánási tanácsházán kilenc panaszos jelent meg. Az építők, a tervezők és a kivitelezést ellenőrzők is ott voltak, így született a jegyzőköny, amelyből most néhány mondatot idézünk. A kivitelező: „Amennyiben a folyamatos vizsgálatok annak tényét állapítják meg, hogy a munkálatok okozzák a panaszosok által ismeretett állagromlásokat, repedéseket, úgy a munka beszüntetését, a csatornázás más módon való megvalósítását kezdeményezik." A jegyzőkönyv felvétele után a kivitelezést elenőrző szakemberek a repedések egy részére úgynevezett gipszpogácsát ragasztottak. Ha a fal tovább reped, akkor a gipszpogácsán is megjelenik a repedés. Bátoriék házán már a felhelyezés másnapján megjelent a hajszálrepedés, jelezvén, a korszerű, hatéves épületen nőtt az eredeti rész szélessége is. Mindezek után kerestük fel Ányos Józsefet, a Keviép műszaki igazgatóhelyettesét, aki természetesen ekkor már tudomást szerzett a panaszokról és a vizsgálódásokról. — Miért ezzel a módszerrel végzik a csatornázást Hajdúsámsonban? — Mert ez a legolcsóbb eljárás. Lehetne még a föld alatt keresztülsajtolni a szennyvízvezeték csövét. Lehetne a talajvíz fölött csatornázni, mert most az elég alacsonyan van, de akkor nem lenne esése a rendszernek, be kellene iktatni néhány átemelő állomást, és nyomás alatt szállítani a szennyvizet. A Sallai utca a legmélyebb része a csatornázandó területnek, a további részeken magasabban halad a vezeték. Mindkét módszer drága, az utóbbi ráadásul azt igényelné, hogy minden házba szivattyút kellene telepíteni, amelyet felügyelni, gondozni kellene az ott lakóknak. A talajvízszint csökkentése elvileg nem okozhat olyan nagy földmozgást, hogy ezért repednének a falak. Ilyen esetben a kiszivattyúzott vízben jelentős mennyiségű talajszemcsének kellene lennie, de az nincs. A szintcsökkenés is elég lassú. — De a falak mégis megrepedtek! — Igen, felmértük a helyzetet és folyamatosan nézzük, hogyan változik a repedések helyzete. Vizsgálataink szerint többen régebbi repedéseket is frissnek akarnak feltüntetni. — Mi a tapasztalatuk hasonló csatornaépítéseknél? — Ilyenkor mindig megnő a panaszok száma. Meg kell azonban mondani, hogy ezek a repedések nem vezetnek a ház állagának romlásához. Nem lesznek statikai károsodások. — Az viszont mégsem az öröm forrása az ott lakónak, ha repedések keletkeznek a háza falán... — Megértem őket, biztosan magam is így lennék, de eddig még majdnem mindig meg tudtuk győzni a munkaterülethez közel lakókat arról, hogy házaikat nem fenyegeti veszély. Négy éve Szolnokon a bírósághoz fordultak a panaszosok. Itt vállalatunkat csak arra a kötelezték, hogy szüntesse meg a repedéseket, amikor befejeződött a munka. — Hogyan lehetne mégis elkerülni az efféle bajokat? — A csatornázásnak az ideális módja lenne, ha még a házak építése előtt elkészítenék a közműveket, így a csatornát. De erről még korszerűbb építkezéseken sem mindig lehet beszélni.. Gőz József Kisütötték a gipszpogácsát Az kiabál, akinek a háza ég . A szemközti szomszéd április másodikán vette észre, hogy repedések vannak a házán, el is mentek a tanácshoz, az építési főelőadóhoz. Ő elküldte őket, hogy biztosan rossz a házuk alapozása. Amikor másnap este jöttünk haza a munkából, kérdezik tőlünk, hogy vajon a mi falunk nem reped-e. Azt mondtam, nem tudom, nem nézzük mi azt minden nap, örül az ember, ha hazakerül a munkából és rendbe teszi a családot, vacsorát csinál. Amikor a kérdésük után széjjelnéztem, azt hittem, meghülyülök. A hat éve épült lakás falain itt is ott is, az alapon, is, kívül és belül is vékony repedések vannak. — Mikor mentek Önök is a tanácsra? — Másnap reggel az volt az első utunk. Mondtam a főelőadónak: — Gábor, gyere ki, nézd meg, reped a fal, nemcsak nálunk, több házban is! Azt mondta, biztosan rosszul építették fel az alapot. Mondom neki, Gábor, ez nem vicc, te tűzted ki az alapunkat, végigkövetted az építkezést, mint műszaki ellenőr, nem mondhatod, hogy nem ismered a lakást. Mondtuk ott szépen is, csúnyán is, mert ugye az kiabál, akinek a háza ég. Zoványi Józsefék véletlenül vették észre a repedéseket: — Mondtam, miért csapkodjátok az ajtót, elvált a faltól Székelyhidi Ágoston: Népakarat és népítélet különbözik egymástól. A népakarat áttételekkel, folyamatokban érvényesül. Népítéletkor a nép rögtön és maga hajtja végre akaratát. Most új változat bukkant elő. A népakarat népítéletben nyilatkozott meg, de önkorlátozó népítéletben. Gyökerestül ledöntött egy népellenes és törvénytelen rendszert, ugyanazzal a mozdulattal megteremtvén egy népakaratot kifejező törvényes rendszer alapját. Ez a népakarat, ez a népítélet nem alacsony ösztönökből vagy szűk érdekből táplálkozott. Nem nyers harag és mohó önzés, hanem megérlelt tapasztalat és céltudatosság vezérelte. Múltban, jelenben, jövőben elutasította a természetellenes erőszakot, hogy történelmi jogába emelje a természetes fejlődést. Birodalmak romjai Történelmi jog? Látszólag nincs egyszerűbb a szerves fejlődés visszaállításánál. Nálunk azonban a fejlődés szerves és kényszeres pályája összenőtt. Közös eredőjük az, amivel igazában számolhatunk. Szellemi, nemzeti, politikai, gazdasági önállóságunkat a szellemi, nemzeti, politikai, gazdasági függőségünk nyomában lehet és kell fölépítenünk. Pontosabban: birodalmak romjain. Az ország nyugati és keleti felének egyenlőtlenségét még a török hódoltságból örököltük. A nemzet szétdaraboltságát, szomszédainkkal a viszályt az osztrák, majd a germán alárendeltségből. Legsúlyosabban a szovjet önkényuralom rontott rajtunk. Kint elszakított Európától, bent az általános terjeszkedést kiszolgáló hadiviszonyokat rendszeresítette. Birodalmak romjain vezetne az út a birodalmak nélküli világba, Európába. Körülöttünk mindenki hasonló útra indul. A segítő erőforrásokon osztozkodnunk kell. Útitársak vagyunk, de vetélytársak is Romániával, Bulgáriával, Jugoszláviával, Csehszlovákiával, Kelet-Németországgal, Lengyelországgal. Ha eztán rossz irányt választunk, ha elmulasztunk vagy elsietünk valamit, végzetesen lemaradhatunk. Remélt önállóságunk tehetetlen magányosságba fulladhat. Nem egy másik birodalom fenyeget akkor, hanem a süllyedés. Népiélét után Minek a szabadsága? Szabadon választottunk. A szabadságot választottuk. Tisztázandó azonban, minek a szabadsága ez. Megnyugodhatunk: nem a kizárólagosság szabadsága. Kétfajta szabadság tervét ajánlották elfogadásra a leghitelesebb pártok. A Magyar Demokrata Fórum a teljes korszerűsítés szabadságát a sajátos benső állapotokhoz igazította, nevezetesen az egyéni érdek és képesség érvényesítését a szélesebb társadalmi és nemzeti érdekhez. A Szabad Demokraták Szövetsége a teljes korszerűsítés tiszta megvalósítására törekedett, úgy látva, hogy a társadalmi és a nemzeti érdek föloldódik az egyéni érdek és képesség érvényesítésében. Ilyenformán az MDF felelősséget vállalt a korszerűsítési versenyben leszakadásra kényszerülő rétegekért, de szembe kellett néznie a vádakkal a gyors kiemelkedés fékezéséért is. Az SZDSZ pedig a társadalom egyik rétegének korszerűsítését mint biztos eredményt többre becsülte a másik rész bizonytalanságából eredő elvesztésnél. A népakarat, a népítélet a széles felelősséggel kiegyensúlyozott korszűkítés tervét fogadta el megvalósításra. Csakhogy a teljes, tiszta korszerűsítés ellenőrzése alá helyezte. Ebben a szabad döntési és szabad ellenőrzési rendszerben nincs kizárólagosság. Ebben a szabadságban a jog annyi, amennyi a felelősség. Baloldal, jobboldal, közép Hat párt alkotja az országgyűlést. Erejük szerint: a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Szocialista Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt. Szélső pontokon a Szabad Demokraták Szövetsége és a Szocialista Párt helyezkedik el, mellesleg óriási súlykülönbséggel. Ez azonban nem tekinthető hagyományos jobboldalnak, illetve baloldalnak. Európában az első, távolabb a második világháború után elvesztette eredeti jelentését a baloldal és a jobboldal. Kétszeresen, kétirányú fordulat történt. A szabadelvűség és a szolidaritás a demokráciákban, a maradiság és az elnyomás diktatúrákban testesült meg. Minket még a hitleri fasiszta diktatúra is megnyomorított. Ezekben a hónapokban még hosszú kommunista diktatúrát ráztunk le. Érthető, ha oly nagyon akart demokratikus értékeinket a magát baloldalinak mondó diktatúra ellenében határozzuk meg, tapasztalati alapon jobboldalinak. Itt és most ez a zsinórmérték. És a baloldal? Szerepzavarral küzd. Tagadja a diktatúrát, vállalná az építő radikálisságot. De mihez képest lehetne építő és radikális? Nincs valóságos tere, szerepe. Már és még nincs. Valóságos tér és szerep a demokratikus korszerűsítésben, itt és most a jobboldalon nyílik az építő radikálisságnak, a bíráló radikálisságnak. Épp ezért ezen a vonalon válik el a közép is. Ez a közép, jobbközép a Magyar Demokrata Fórumot, a Független Kisgazdapártot és a Kereszténydemokrata Néppártot foglalja magában. Meggyőző próbát állt ki a Független Kisgazdapárt. Világos, igazságos, tartós földtulajdon megteremtésére alkalmassá formálható programjához tömegek csatlakoztak. Ez a biztonság ellensúlyozta a vezetők kapkodását, széthúzását, szinte az önirányítás szerepét töltötte és tölti be. Ennyire megelégeltük a bizonytalanságot. Ennyire követeljük és követjük a biztonságot. Igény a biztonságra Négy nemzedék többségében halmozódott föl a rettegés a bizonytalanságtól és az igény a biztonságra. A népítélet ezért fordult a bizonytalanságok sorvasztó forrása, a függőség és a diktatúra ellen. Végül minden ellen, ami bizonytalannak mutatkozott. Kemény védekező magatartás utasította vissza a Hazafias Választási Koalíciót, melyben a bukott hatalom világi és egyházi segédcsapatainak átmentési szándékát gyanították, hasonlóképpen az Agrárszövetséget, ahol a háttérben a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek összefonódását vették észre. A Vállalkozók Pártja saját nagyzolásának esett áldozatul: az érdekképviseletet összetévesztette a politikával, és ez a zavar bizalmatlanságot keltett. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt érdemes múltját mai vezetők homályosították el azzal, hogy a baloldalnak még az árnyékából is menekülve elrugaszkodtak a társadalmi szolidaritás vállalásától is. Biztos talaj híján politikájuk nem vonzott, hanem taszított. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Három támpont Benne vagyunk a rendszerváltozásban, a sűrűjében. Most már minden mozdulat vagy előrébb lendít vagy hátrébb vet. Három támpont emelkedik ki mégis, ahol legszükségesebb az alapozás: a tulajdon, az önkormányzat, a nyilvánosság. Gazdátlan ez az ország. Félő azonban, hogy eztán kézen-közön sokban orgazdákhoz, rossz gazdákhoz, rablógazdálkodásba jut. Párhuzamos megoldásul az célszerű, hogy minden, ami tulajdonnak számít, valóságos értékben valóságos és jogos tulajdonoshoz kerülve az ország javát szolgálja, majd ezt bíróság ellenőrizze, visszamenőleg is legalább a hírhedett átalakulási törvényig. Különben az új tulajdonos eleve ingatag, kivételező lesz. Többpártrendszerben a társadalom folyamatos működése jobbára a független helyi önkormányzatokon és a közszolgálati hálózaton múlik. Nem érné meg elsietni erre az összetartozó törvényeket és jogszabályokat. Azt az elvet érdemes követni, hogy a választott testületekben a pártok és a lakossági csoportok képviselői arányos egyensúlyt alkossanak, továbbá a közszolgálat szigorúan szakmai téren tevékenykedjen. Nyilvánosság és demokrácia föltételezi egymást. A demokráciát az mélyítheti és szilárdíthatja, ha a nyilvánosság szabadságának kint csak a törvények szabnak határt, bent pedig a hitelesség érvényesül. Az új sajtótörvény bizonyára szorosan kötődik a tájékozódás, a vélemény és a lelkiismeret szabadságának köréhez. Másfelől az erőszak és az uszítás tilalmához, az emberi méltóság és a nemzeti érdek védelméhez is. Fölmérhetetlen hasznát élveznénk, ha vége szakadna a sajtómérgezésnek. Mindkét értelemben.