Hajdú-Bihari Napló, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1990. ÁPRILIS 21. SZOMBAT Reped a fal Hajdúsámsonban Pénzen vett „földrengés” A hajdúsámsoni Sallai utca lakói szennyvízcsatornát akar­tak megfizetni több mint har­minchatezer forintjukkal, nem pedig földrengést. Ez utóbbit, f­ontosabban lakóházaik fa­­ainak megmozdulását — min­den jel erre vall — a csatorná­zás okozta. A talajban arrafelé mindig magas volt a víz, le kell süllyeszteni ahhoz, hogy a csa­tornacsöveket szárazon tehes­sék le. Hogy pontosak legyünk, az idei tél végén a 2,5 méter mélyen lévő vízszintet 6 méterre kellett levinni. Azért ennyire, mert a község magasabban fekvő részéből a szennyvíztisz­tító telepig saját súlyánál fogva kell, hogy áramoljon a víz, így egyszerű és így olcsó csatorna, s még így is kell egy átemelő, ami a tisztítóberendezésekre szivattyúzza a szennyvizet. A kivitelező, a Keviép, feb­ruárban nekilátott a talajvíz lesüllyesztésének. Ez abból áll, hogy függőlegesen lehelyezett csöveken keresztül szívatják a talajvizet a munkaárokkal pár­huzamosan. Szokásos eljárás ez, csakhogy most a következ­mények nem tűnnek szokáso­saknak. Mibenlétükről Bátori Istvánné így beszélt, amikor a Sallai utcaiak panasza nyomán felkerestem őket: a tokja. De mivel senki sem csapkodta, elkezdtük nézegetni a falakat. És akkor láttuk a repedéseket. Megrepedt a pla­fon is. A hátsó falunkon végig­húzódik egy repedés, amely az alapot is érinti. Végül a szom­szédaink szóltak, hogy a felé­jük eső falon is vannak repe­dések. A toldaléképületekről nem is beszélek, azokról előre megmondták, hogy ahol hozzá vannak építve a főépülethez, meg fognak repedni. A panaszosok rohamára az első hivatalos esemény az volt, hogy a Keviép kiküldte egy műszaki szakemberét és egy fényképészt, akinek az volt a tiszte, hogy megörökítse a re-K­edéseket. Lehet, hogy ezzel ellett volna kezdeni még a szívatás megindítása előtt? Bátori Istvánné nagyon szí­vesen látta, még be is invitálta házába: — Először az árok széléről fényképezett. Mondtam neki, nem madártávlatú képet aka­rok, mert azt én is csinálhatnék. A tervező, a HBM Tervező és Beruházó Vállalat képviselő­je: „Amennyiben a panaszosok bejelentése alaposnak tűnik, a munkákat azonnal le kell állí­tani és új munkamódszert kell meghatározni az illetékesek bevonásával." Jöjjenek csak beljebb! Azt mondták erre, hogy a belső repedések nem érdeklik őket, a belső kár nem rájuk tartozik. Hát akkor kire tartozik, a Jóis­tenre? Na, a pincébe aztán le­jött, és megmutattam neki azt a repedést, amelyik kívülről is látszott. Az elkésett — mert a beje­lentések után történt — álla­potfelvétel után április hatodi­­kán a hajdúnánási tanácsházán kilenc panaszos jelent meg. Az építők, a tervezők és a kivite­lezést ellenőrzők is ott voltak, így született a jegyzőköny, amelyből most néhány mondatot idézünk. A kivitelező: „Amennyiben a folyamatos vizsgálatok an­nak tényét állapítják meg, hogy a munkálatok okozzák a pa­naszosok által ismeretett ál­lagromlásokat, repedéseket, úgy a munka beszüntetését, a csatornázás más módon va­ló megvalósítását kezdemé­nyezik." A jegyzőkönyv felvétele után a kivitelezést elenőrző szakem­berek a repedések egy részé­re úgynevezett gipszpogácsát ragasztottak. Ha a fal tovább reped, akkor a gipszpogácsán is megjelenik a repedés. Bátori­­ék házán már a felhelyezés másnapján megjelent a hajszál­repedés, jelezvén, a korszerű, hatéves épületen nőtt az eredeti rész szélessége is. Mindezek után kerestük fel Ányos Józsefet, a Keviép mű­szaki igazgatóhelyettesét, aki természetesen ekkor már tudo­mást szerzett a panaszokról és a vizsgálódásokról. — Miért ezzel a módszer­rel végzik a csatornázást Haj­dúsámsonban? — Mert ez a legolcsóbb eljá­rás. Lehetne még a föld alatt keresztülsajtolni a szenny­víz­vezeték csövét. Lehetne a talaj­víz fölött csatornázni, mert most az elég alacsonyan van, de akkor nem lenne esése a rend­szernek, be kellene iktatni né­hány átemelő állomást, és nyo­más alatt szállítani a szennyvi­zet. A Sallai utca a legmélyebb része a csatornázandó terület­nek, a további részeken maga­sabban halad a vezeték. Mind­két módszer drága, az utóbbi ráadásul azt igényelné, hogy minden házba szivattyút kelle­ne telepíteni, amelyet felügyel­ni, gondozni kellene az ott lakóknak. A talajvízszint csök­kentése elvileg nem okozhat olyan nagy földmozgást, hogy ezért repednének a falak. Ilyen esetben a kiszivattyúzott vízben jelentős mennyiségű talajszem­csének kellene lennie, de az nincs. A szintcsökkenés is elég lassú. — De a falak mégis megre­pedtek! — Igen, felmértük a helyze­tet és folyamatosan nézzük, hogyan változik a repedések helyzete. Vizsgálataink szerint többen régebbi repedéseket is frissnek akarnak feltüntetni. — Mi a tapasztalatuk hasonló csatornaépítéseknél? — Ilyenkor mindig megnő a panaszok száma. Meg kell azonban mondani, hogy ezek a repedések nem vezetnek a ház állagának romlásához. Nem lesznek statikai károsodások. — Az viszont mégsem az öröm forrása az ott lakónak, ha repedések keletkeznek a háza falán... — Megértem őket, biztosan magam is így lennék, de eddig még majdnem mindig meg tudtuk győzni a munkaterület­hez közel lakókat arról, hogy házaikat nem fenyegeti veszély. Négy éve Szolnokon a bíróság­hoz fordultak a panaszosok. Itt vállalatunkat csak arra a köte­lezték, hogy szüntesse meg a repedéseket, amikor befejező­dött a munka. — Hogyan lehetne mégis elkerülni az efféle bajokat? — A csatornázásnak az ide­ális módja lenne, ha még a házak építése előtt elkészítenék a közműveket, így a csatornát. De erről még korszerűbb épít­kezéseken sem mindig lehet beszélni.. Gőz József Kisütötték a gipszpogácsát Az kiabál, akinek a háza ég . A szemközti szomszéd április másodikán vette észre, hogy repedések vannak a há­zán, el is mentek a tanácshoz, az építési főelőadóhoz. Ő el­küldte őket, hogy biztosan rossz a házuk alapozása. Amikor másnap este jöttünk haza a munkából, kérdezik tőlünk, hogy vajon a mi falunk nem reped-e. Azt mondtam, nem tudom, nem nézzük mi azt minden nap, örül az ember, ha hazakerül a munkából és rend­be teszi a családot, vacsorát csinál. Amikor a kérdésük után széjjelnéztem, azt hittem, meg­hülyülök. A hat éve épült lakás falain itt is ott is, az alapon, is, kívül és belül is vékony repe­dések vannak. — Mikor mentek Önök is a tanácsra? — Másnap reggel az volt az első utunk. Mondtam a főelőa­dónak: — Gábor, gyere ki, nézd meg, reped a fal, nemcsak ná­lunk, több házban is! Azt mondta, biztosan rosszul épí­tették fel az alapot. Mondom neki, Gábor, ez nem vicc, te tűzted ki az alapunkat, végig­követted az építkezést, mint műszaki ellenőr, nem mondha­tod, hogy nem ismered a lakást. Mondtuk ott szépen is, csúnyán is, mert ugye az kiabál, akinek a háza ég. Zoványi Józsefék véletlenül vették észre a repedéseket: — Mondtam, miért csap­kodjátok az ajtót, elvált a faltól Székelyhidi Ágoston: Népakarat és népítélet különbözik egymástól. A népakarat áttételekkel, fo­lyamatokban érvényesül. Népítéletkor a nép rögtön és maga hajtja végre akaratát. Most új változat bukkant elő. A népakarat népítéletben nyilatkozott meg, de önkorlátozó népítéletben. Gyökerestül ledöntött egy népellenes és törvénytelen rendszert, ugyanazzal a mozdulattal megteremtvén egy népakaratot kifejező törvényes rendszer alapját. Ez a népakarat, ez a népítélet nem alacsony ösztönökből vagy szűk érdekből táplálkozott. Nem nyers harag és mohó önzés, hanem megérlelt tapasztalat és cél­­tudatosság vezérelte. Múltban, jelenben, jövőben elutasította a természetellenes erőszakot, hogy történelmi jogába emelje a természetes fejlődést. Birodalmak romjai Történelmi jog? Látszólag nincs egy­szerűbb a szerves fejlődés visszaállításánál. Nálunk azonban a fejlődés szerves és kényszeres pályája összenőtt. Közös ere­dőjük az, amivel igazában számolhatunk. Szellemi, nemzeti, politikai, gazdasági önállóságunkat a szellemi, nemzeti, politikai, gazdasági függőségünk nyomában lehet és kell fölépítenünk. Pontosabban: birodalmak romjain. Az ország nyugati és keleti felének egyenlőtlenségét még a török hódoltságból örököltük. A nemzet szétdaraboltságát, szomszédainkkal a viszályt az osztrák, majd a germán alárendeltségből. Leg­súlyosabban a szovjet önkényuralom rontott rajtunk. Kint elszakított Európától, bent az általános terjeszkedést kiszolgáló hadiviszonyokat rendszeresítette. Birodalmak romjain vezetne az út a birodalmak nélküli világba, Európába. Körülöttünk mindenki hasonló útra indul. A segítő erőforrásokon osztozkodnunk kell. Útitársak vagyunk, de vetélytársak is Romániával, Bulgáriával, Jugoszláviával, Csehszlovákiával, Kelet-Németországgal, Lengyelországgal. Ha eztán rossz irányt választunk, ha elmulasztunk vagy elsietünk valamit, végzetesen lemaradhatunk. Remélt önállóságunk tehetetlen magányosságba fulladhat. Nem egy másik birodalom fenyeget akkor, hanem a süllyedés. Népi­­élét után Minek a szabadsága? Szabadon választottunk. A szabadságot választottuk. Tisztázandó azonban, minek a szabadsága ez. Megnyugodhatunk: nem a kizárólagosság szabadsága. Kétfajta szabadság tervét ajánlották elfogadásra a leghitelesebb pártok. A Ma­gyar Demokrata Fórum a teljes korszerűsítés szabadságát a sajátos benső állapotokhoz igazította, nevezetesen az egyéni érdek és képesség érvényesítését a szélesebb társadalmi és nemzeti érdekhez. A Szabad Demokraták Szövetsége a teljes korszerűsítés tiszta megvalósítására törekedett, úgy látva, hogy a társadalmi és a nemzeti érdek föloldódik az egyéni érdek és képesség érvényesítésében. Ilyenformán az MDF felelősséget vállalt a korszerűsítési versenyben leszakadásra kényszerülő rétegekért, de szembe kellett néznie a vádakkal a gyors kiemelkedés fékezéséért is. Az SZDSZ pedig a társada­lom egyik rétegének korszerűsítését mint biztos eredményt többre becsülte a másik rész bizonytalanságából eredő elvesztésnél. A népakarat, a népítélet a széles felelősséggel kiegyensúlyozott korszűkítés tervét fogadta el megvalósításra. Csakhogy a teljes, tiszta korszerűsítés ellenőrzése alá helyezte. Ebben a szabad döntési és sza­bad ellenőrzési rendszerben nincs kizá­rólagosság. Ebben a szabadságban a jog annyi, amennyi a felelősség. Baloldal, jobboldal, közép Hat párt alkotja az országgyűlést. Erejük szerint: a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Szocialista Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt. Szélső pontokon a Szabad Demokraták Szövetsége és a Szocialista Párt helyezkedik el, mellesleg óriási súlykülönbséggel. Ez azonban nem tekinthető hagyományos jobboldalnak, illetve baloldalnak. Európában az első, távolabb a második világháború után elvesztette eredeti je­lentését a baloldal és a jobboldal. Kétszeresen, kétirányú fordulat történt. A szabadelvűség és a szolidaritás a demokráciákban, a maradiság és az elnyomás diktatúrákban testesült meg. Minket még a hitleri fasiszta diktatúra is megnyomorított. Ezekben a hónapokban még hosszú kommunista diktatúrát ráztunk le. Érthető, ha oly nagyon akart demokratikus értékeinket a magát baloldalinak mondó diktatúra ellenében határozzuk meg, tapasztalati alapon jobboldalinak. Itt és most ez a zsi­nórmérték. És a baloldal? Szerepzavarral küzd. Tagadja a diktatúrát, vállalná az építő radikálisságot. De mihez képest lehetne építő és radikális? Nincs valóságos tere, szerepe. Már és még nincs. Valóságos tér és szerep a demokratikus korszerűsítésben, itt és most a jobboldalon nyílik az építő radikálisságnak, a bíráló radikálisságnak. Épp ezért ezen a vonalon válik el a közép is. Ez a közép, jobbközép a Magyar Demokrata Fórumot, a Független Kisgazdapártot és a Kereszténydemokrata Néppártot foglalja magában. Meggyőző próbát állt ki a Független Kisgazdapárt. Világos, igazságos, tartós földtulajdon megteremtésére alkalmassá formálható programjához tömegek csat­lakoztak. Ez a biztonság ellensúlyozta a vezetők kapkodását, széthúzását, szinte az önirányítás szerepét töltötte és tölti be. Ennyire megelégeltük a bizonytalanságot. Ennyire követeljük és követjük a biztonságot. Igény a biztonságra Négy nemzedék többségében halmo­zódott föl a rettegés a bizonytalanságtól és az igény a biztonságra. A népítélet ezért fordult a bizonytalanságok sorvasztó forrása, a függőség és a diktatúra ellen. Végül minden ellen, ami bizonytalannak mutatkozott. Kemény védekező magatartás utasította vissza a Hazafias Választási Koalíciót, melyben a bukott hatalom világi és egyházi segédcsapatainak átmentési szándékát gyanították, hasonlóképpen az Agrárszö­vetséget, ahol a háttérben a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek összefonódását vették észre. A Vállalkozók Pártja saját nagyzolásának esett áldozatul: az érdek­­képviseletet összetévesztette a politikával, és ez a zavar bizalmatlanságot keltett. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt érdemes múltját mai vezetők homályosí­­tották el azzal, hogy a baloldalnak még az árnyékából is menekülve elrugaszkodtak a társadalmi szolidaritás vállalásától is. Biztos talaj híján politikájuk nem vonzott, hanem taszított. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Három támpont Benne vagyunk a rendszerváltozásban, a sűrűjében. Most már minden mozdulat vagy előrébb lendít vagy hátrébb vet. Három támpont emelkedik ki mégis, ahol legszükségesebb az alapozás: a tulajdon, az önkormányzat, a nyilvánosság. Gazdátlan ez az ország. Félő azonban, hog­y eztán kézen-közön sokban orgaz­dákhoz, rossz gazdákhoz, rablógazdálkodásba jut. Párhuzamos megoldásul az célszerű, hogy minden, ami tulajdonnak számít, valóságos értékben valóságos és jogos tulajdonoshoz kerülve az ország javát szolgálja, majd ezt bíróság ellenőrizze, visszamenőleg is legalább a hírhedett átalakulási törvényig. Különben az új tulajdonos eleve ingatag, kivételező lesz. Többpártrendszerben a társadalom folyamatos működése jobbára a független helyi önkormányzatokon és a közszolgálati hálózaton múlik. Nem érné meg elsietni erre az összetartozó törvényeket és jogszabályo­kat. Azt az elvet érdemes követni, hogy a választott testületekben a pártok és a lakossági csoportok képviselői arányos egyensúlyt alkossanak, továbbá a köz­­szolgálat szigorúan szakmai téren tevékenykedjen. Nyilvánosság és demokrácia föltételezi egymást. A demokráciát az mélyítheti és szilárdíthatja, ha a nyilvánosság szabadságának kint csak a törvények szabnak határt, bent pedig a hitelesség érvényesül. Az új sajtótörvény bizonyára szorosan kötődik a tájékozódás, a vélemény és a lelkiismeret szabadságának köréhez. Másfelől az erőszak és az uszítás tilalmához, az emberi méltóság és a nemzeti érdek védelméhez is. Fölmérhetetlen hasznát élveznénk, ha vége szakadna a sajtómérgezésnek. Mindkét értelemben.

Next