Hajdú-Bihari Napló, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-01 / 280. szám
2008. december 1., hétfő |#*ŐPOST|| Szerencsém van Szabó Katalin szabolatalin@naplo.haon.hu A válság ürügyén azt írta Hankiss Elemér egy hetilapban, hogy most kellene mindenkinek „odatenni" magát. Akkor jobb kedvűen viselnénk a terhet, talán hamarabb túl is lennénk rajta. Sorai azt üzenték, hogy a sanyarú helyzetben magába zárkózó, még jobban kuporgató, másokon nem segítő ember csak ráadás a bajban, púp a nemzet hátán. Van szerencsém a szomszédos hasábokon bemutatni a „Hankiss Elemér álma" történetet. Olyan emberekről szól, akik a baj közelségekor nem elfutottak, hanem rámozdulnak. A postásról, aki rosszul érezte magát, amint nap mint nap elment egy család leégett háza előtt. Szólt a Naplónak. Említést teszek egy kazánépítőről, aki idősödve alkotott még valami különösen értékeset - csak úgy. Megkérték, kedve telt benne, írok Attiláról, ki ezen a nyáron a napi munkája mellett sokszor sietett a város szélére, és szabta, rakta a szigetelést, a gipszkartont, az ajtófelet. Csilla, Laci és a többiek, mindegyiküknek megvan a maga baja: betegség, családi és munkahelyi gondok. Mégis jutott a figyelmükből, erejükből máshova is. Közben sokszor érezték, hogy talán túlvállalták magukat, mégsem fordulhattak vissza. Közösen fedelet, meleget adtak egy családnak, szó szerint megmentve őket a szétszakítástól, a szakadéktól. Pedig azt kezdettől fogva tudhatták, hogy ez a befektetés nekik soha nem térül meg. Még az is lehet, hogy akik kapták, fel sem fogják az értékét. Szerencsés, aki üzletben, barátságban, munkában velük találkozik. mm {i v 7. p . / / U »t.»•-.} t i ej Q t > Ne csak olvassa, szóljon is hozzá! Vásáry Tamás a zene nyelvén köszönte meg (Fotó: Molnár Péter) Jóhannesson, Mezei, Vásáry Debrecen (HBN) - Önök a nemzet igazi hatalma. A világban végzett munkájuk után térjenek haza, gazdagítsák ezt az országot - mondotta egyebek mellett Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Debreceni Egyetem (DE) szombati doktor- és díszdoktoravatóján. A jeles eseményen arra buzdította az új doktorokat, hogy szakterületükön dolgozzanak olyan ambícióval, mint azok a tudósok tették fiatal korukban, akiket az egyetem most díszdoktorává fogad. Ők hárman pedig: Gudni Albert Jóhannesson, Mezei Ferenc és Vásáry Tamás. Az izlandi származású Gudni Albert Jóhannesson a nagy tekintélyű Stockholmi Királyi Műszaki Egyetem professzora, az építési technológiák tudományának nemzetközi szaktekintélye. Mezei Ferenc a magyar tudomány követe, neve a debreceni kutatások jelentőségét erősíti az európai tudományos köztudatban. Az Európai Spallációs Neutronforrás kidolgozásának egyik irányítója, jelenleg azon fáradozik, hogy Debrecenben építsék fel a neutronforrást. Vásáry Tamás zongoraművész Debrecen szülötte, díszpolgára. Munkásságát több sikeres hanglemez, előadássorozat és könyv fémjelzi. VILLÁMVOKS „ . . . . . ...... ................Tervez-e a közeljövőben autót vásárolni? Szavazók száma: 118 2008. 11. 30., 19.00 Következő kérdésünk: Jobb-e adni, mint kapni? Mittett.i:a www.haon.hu Szavazzon! Aktuális kérdéseinkre Ön is leadhatja szavazatát. NAPLÓ A NAPLÓ SEGÍT Ilonáéknak újra van házuk . Három vállalkozó és segítőik adományaként szoba-konyha-zuhanyozó áll a romok helyén. Debrecen (HBN - Sz. K.) - Meleg van bent és tisztaság. A külső lambériaborítás mögött vastag szigetelőréteg tartja a hőt, amelyet kevés fa felhasználásával ont a samottkályha. Egy évvel ezelőtt égett romokon jártunk itt, s arra lehetett számítani, hogy a két kiskorú gyereket végleg állami gondozásba veszik, ha nem lesz fedél a fejük fölött. F. Zoltán, az utca fiatal postása kérdezte meg a Napló újságírójától, nem lehetne-e valami segítséget szerezni számukra. Amit tudott, maga már megtette: iskolaszereket, ruhaneműket vitt a cigány családnak. - Kipattant a kályhából egy szikra, leégett a fából épült házuk - mondta a fiatal férfi, amit aztán magunk is láttunk, s rövid riportban meg is írtuk, remélve, hogy néhányan segítségükre sietnek. A cikk megjelenésének reggelén - április 5-én - Cs. László építési vállalkozó telefonált, felajánlva, hogy szívesen ad bontásból maradt cserepet, ajtókat, ablakokat. Mások bútort, ágyneműket, szőnyegeket ígértek. Csakhogy mindezt el sem hozhattuk, mert nem volt hová tenni. Nyár végére két hét eseménytelenül telt el, majd biztató fejlemény következett: Molnár Attila érdeklődött sorsuk felől, s már másnap kezdetét vette a nagy „projekt”. Molnár Attila és leánya, Szandra, valamint munkatársa, Hentes Sándorné Csilla - az elsőként jelentkezett Cs. Lászlóval együtt - a helyszínen mérte fel a tennivalókat. Nyár végére állt a ház. Molnár Attila adományanyagát Szabó János ács alkalmazottai formálták épületszerkezetté, a szigetelést maga Molnár Attila, a festést Cs. László munkatársai végezték. A „generálszervezésben” és további anyagok beszerzésében Csilla jeleskedett. Nagy kérdés volt, hogyan oldják meg a fűtést a tűzveszély elkerülésével. Cs. László ajánlotta ismerősét, a 74 éves Pályka Géza kazán- és kályhaépítő-mestert, akit a betegsége ugyan hátráltatott a munka elkezdésében, ám ősszel - az évtizedeken át őrizgetett kiváló anyagból - egyedülálló eljárással építette meg a csodaszámba menő kályhát. Az elmúlt hetekben naponta egyszer néhány kilónyi fát tüzeltek el, s a házban folyamatosan kellemes meleg volt. A családanya, a 38 éves Ilona sosem szólt, sosem kért. Ha kérdeztük, válaszolt, s búcsúzva mindig megköszönte, amit kapott. Szorgalmát, becsületességét, tisztaságigényét látva mindenki tudta: jó helyre kerül a segítség. Abban azonban egyelőre csak reménykedhetnek, hogy a ház többi lakója (Ilona gyermekei, a hatodik osztályos Ricsi és a másodikos Renáta, valamint a már felnőtt lánya és veje, illetve az ő két kicsi gyermekük) megbecsülik a forintban számítva is több milliót érő adományt. Molnár Attila és Pályka Géza A 2. osztályos Renáta a ház előtt, amit a család jó emberektől kapott ajándékba (Fotók: szabó Katalin) Az építkezést bevállaló trió a félkész házzal júliusban (Fotó: Iklódy János) A romok előtt: Napló, április 5. (Fotó: Czeglédi Zsolt) Nem váltható forintra Tele a szekrény megunt ruhákkal? Mindegy hogy mennyi van, a Naplóval garantáltan eladja mind. Itt kifizetődik a pénze! * Látogasson el a GDORM§@böD£^^ HIRDETÉS Debrecen (HBN) - Ilonáék debreceni háza a Napló közreműködésével, egymást azelőtt nem ismerő emberek, cégek hozzájárulásával épült fel: a Debreceni Vízmű Zrt. az építkezés idejére lakókocsit állított az udvarra a héttagú családnak, hogy ne ázzanak. Az AKSD Kft. a romok elszállításával, a DH-Szerviz csapokkal és vízszerelők közreműködésével, Szász János bádogos a munkájával vett részt programban. Egy névtelenséget kérő férfi nem kevés pénzzel, illetve vadonatúj hűtőszekrénnyel járult hozzá. Cs. László megerősítette az alapot, később saját zsebére festőt, burkolót küldött a helyszínre, és termőtalajt, hogy jövőre virágos udvarra nyíljanak az ablakok. A beköltözés után pedig a kertjében rendezett ebéden vendégül látta mindazokat, akik dolgoztak a házon. Szandra a saját bútorai átadásával rendezte be a szobákat. A jótékony összefogás legfőbb alakja, Molnár Attila hozzájárulásának értéke nem váltható forintra. Heteken át dolgozott olyan tempóban és igényességgel, mintha magának építene. Ragaszkodott hozzá, hogy az új házba új ajtót és ablakokat kell beállítani. Hentes Sándornéval együtt úgy döntöttek, megcsináltatják, kifizetik. Sok ezer forintért vásároltak lámpatesteket, energiatakarékos égőket. Mosógépet szereztek, konyhaszekrényt építettek. Miért? Mert Csilla, Attila és László is látta a képet a Naplóban, amelyen egy kislány áll a leégett házuk romjai előtt. Segíteni akartak. Szabó János (bal szélen) és brigádja a kerti házavatón (Fotó: szabó Katalin) AKTUÁLIS / 3