Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-01-05 / 1. szám
o ellenire fontos közéleti helyről nyíltan fajgyűlöletre uszíthat s egy füst alatt a zsidók deportálását is követelheti, egyszerre két bűnbakét? Vájjon segít-e a 420.000 fasiszta sváb deportálása, ha 700.000 magyar zsidó gázkamrába való deportálása után alig egy évvel az az ember irányítja a magyar föld demokratikus és igazságos elosztását, aki a gázkamra küszöbéről megmenekült magyar zsidó kisbirtokosoktól azzal a megokolással tagadja meg saját földjük visszaadását, hogy ebben az országban zsidó nem kaphat tellet, a saját földjét sem kaphatja vissza? S megnyugtató kezekben van-e a demokráciára való átnevelésnek a földreformnál it. döntőbb jelentőségű ügye, ha a közoktatás felett való legfőbb rendelkezés éppen annak a pártnak jutott, amelynek Veres Péter az elnöke? Sohasem tagadtam, hogy a javarészt szorosan együttélt és speciális foglalkozási ágakban nlhelyezkedett magyar zsidóságnak vusnak ettől az együttéléstől és foglalkozási ágaktól kialakított sajátos hibái, amelyeket az elmúlt antiszemita évtizedek még inkább elvadítottak s amelyek ma sem múltak el nyomtalanul. De ha minden igaz amivel az antiszemitizmus a zsidókat vádolta, még mindig nem elég, hogy előbb tudóságilag kirabolták, öregjeivel, betegjeivel, csecsemőivel kikergették házából, kánikulában megölték a szomjúsággal, mezítelenül kiterelték a téli fagyba, agyonverték, megfojtották, megégették, bacillussal beoltották, a hulláját megcsonkították, a bőréből készítették legkiválóbb horog- és nyilaskeresztes szerzők könyvtábláit? A demokrata Vetea Péternek nem volt elég, hogy 110. 000-ből év.kb ..."0.000 vergődött haza, s a 135.000-ből a Joint kimutatása szerint 45.000 még ma is a külföldi pm-en fenntartott népkonyhák meleg levesén tobzódik? S ha a megmaradt UOQOO kivétel nélkül feketézésből, valutázásból a «sprol okban és mulatóhelyeken való hákorlátból élne is, vájjon csak kilencvenezer ember feketézik, valutázik és tékozol Magyarországon? A 80.000 tekintélyes része természetesen ugyanúgy dolgozik, s harcol az éhséggel, hideggel, a daportum »«er..-ott mind a többi dolgozó, éhező és fázó magyarok, akik hisznek a demokráciában. S Veres Péter most együtt és egyszerre szeretné őket deportáltatni a németekkel, a hóhérral együtt azt, aki véletlenül merészelt megmenekülni a hóhér kezéből. S ha már rajta kívül álló okokból nem tudja mégegyszer végighajszoltatni a megmaradt magyar zsidókat Európa országútjain, kőbányáin és kínzókamráin, akkor nem ad nekik földet, illetve nem adja vissza a deportálásból hazatért zsidónak azt az öt holdját, ami csak a fasiszta törvény szerint nem az övé. Nem adja vissza, mert a zsidó öt hold nyilván feudális öt hold s nem annak jár, akié, hanem az igényjogosultaknak. Ezek a zsidóktól elvett öt holdak bizonyára olyan igényjogosultaknak járnak, amilyenek a Kodolányi Jánosok, akik az Imrefsy mellett végzett nyilaskeresztes vitézkedésért most vitézi telket kapnak a demokráciától . Mindez nem fasizmus, vagy legalább is nem lesz fasizmus abban pillanatban, ha 420.000 svábot a potsdami határozat után kitelepítenek Németországba? Mindez demokrácia lesz? Csakugyan lesz demokrácia? Igen, a demokrácia érdekében meg kell torolni a 420 000 sváb hazaáruló és fasiszta bűnét. Meg kell torolni annak ellenére, hogy bűnük talán még érthetőbb, mint azoké a nem-németeké, akik nyelvi vagy ha úgy tetszik faji öszszetartozás nélkül voltak német ágensek s fasiszták voltak a németek nélkül is, akkor is, amikor még Bécsben és Berlinben demokratikus köztársaság volt, — de már fasiszták voltak Mussolinitől, Petljurától, Voldemarastól, Wrangeltől, Francótól s mindenkitől, aki ellensége volt a demokráciának s aki a dolgozó tömegek parazitáit, a pretoriánusokat, s a hóhér, a kopó és a denunciáns ocsmány szerepére vállalkozókat a zsákmányban való osztozás reményével kecsegtette. S most, csakugyan minden jóvátevőddik a svábok kitelepítésével, ami gazságot Horthy Miklós Szegedről való elindulása óta ebben az országban a nemzet, a nép és a civilizáció ellen elkövettek? A közismert obszcén viccben a bázassátörő férj azzal intézi el a kérdést, hogy kidobja a kanapét. Dobjt ki mi is a kénar*'? Por "lit ér V egész, ha hasonló bűnöket ősi tripántos családi ágyban is lehet elkövetni, sőt folytatni is. Bölöni György és Kémeri Sándor FRANCIAORSZÁGI NAPLÓJA (1940) A magasban, közvetlenül fejünk felett a repülők köröznek és dobálják bombáikat. Összeborulunk, azokra gondolunk, akiket szeretünk és akiket lilán sohasem látunk többé. Néha kipillantunk a lombok alól a június végi kert Ode szépségébe. A nyíló rózsákon a kert véleményein túl egy gyümölcsös fái hintenek jóleső árnyékot a lekaszált fűre. — Nézd, a gomolygó felhők mily szépek a tiszta kék égen — szólal m meg Itóka. — Ugyan hadd Itókám. Hisz azt se tudjuk, merre lapuljunk, ha ideásik egy scomfea. — Én bizony gyönyörködni fogok a természetben az utolsó percig U1 — az"ül vissza kissé sírt"időtlen. Analizálom mienra: nincs bennem félelem. Nyugtalanság van, hogy meddig tart még mindez, aztán türelmetlenség és szégyen',rdése annak, hogy hiába nenek(illünk, most ostoba véletlen miatt itt kell elpusztulnunk. Barátaink, hozzátartozóink azt sem tudják majd, hogy merre, mikor vesztünk el. • A fift?-ek»-n«k. F'me«t Glaeser regé. nyemk itt elém végső fejezete. A fiatal néit í dirik és szeretője, a kalauz, tiő. e.'y erdők haladnak át, anikor ellen im repülök lennek. itWknng! jjr kvng!» — Iáltozzák közelükben a kit'nik. Akikor a fiú a bombázás után kére i a lányt, már csak a vér. tóer.ít leli meg ahonnan kedvese holt.testét a katonák az ambulanc-korsiba •m-'Jt'k. A repülök motorjának tuffánár* ájra és n.re el a k-'p jön elém. Amikor a «Monde» magyar könyvei „számára fordítottam a regényt, eröltetettnek hittem. Most lélem valóságát, hiszen éppen l*v történhetik most velünk la. Mef«'t.V. Izgalmaktól kerülve téríltk vissza ..várunk1* ha, feh(*rvlrA«o«, piro -leveles tapétájú szobánkba. Még« őt ér a sír.es, már újra felhangzanak a vésztjósló dörrenések, felkapkodjuk ruhánkat és szaladunk le. — A min ki a meriket kiáltja a«Name Jea-t. — Zachariékat !»! — kiáltja Itúkia. Zachari, egy fehér kis kanári és sárga pajtása, Giogio egy szép napon berepültek hozzánk párizsi lakásunkba. Azóta nem hagyjuk el őket. Most is velünk jöttek a kényszerű menekülésben. Kapom hát a kis madárkáikkat és a többiek után ki a rétre. A kis Odette Sedan kisasszonyt támogatja. Amint a magas fűben lépegetnek, az öreg kisasszony foga vacog, összeverődik közelébi, és úgy hat így reszketve fekete ruhájában, mintha egy nagy pojácát rángat újnak ide-oda. — Ne féljen kisasszony, ne féljen, — bátorítja Odette, de ő maga is alig áll a félelemtől a lábán Pár méternyi közben bújunk meg a bokrok alá a fűbe. Asztaltársunk. Védi kiket, nyugodt, csak vörós arca habk, vény. (Galambfehér ide-oda fészkelődik idegesen, nem tud elhelyezkedni. A szomszéddal a beluáni bomba nyomát keresik és meg is találják, amint nagy gödröt vájt tőlünk száz méternyire a szétdúlt fűben. Madame Jean rájuk szól, hogy nyughassanak már. Mi egymást féltve, öeszebájunk nagyon. Késünk felül újra a halálfosztogató gépek- fióka szíve beteg, most nem nyugtalankodik, nem dobog hevesen, mint kisebb izgalmakra szokott. Egész teste merev. Nem hajlanak az irmai, eltörténése inkább, mint behajlásának. Egy fél óra telik így, végre a bombavetők elrepülnek. A riadt galambok ezüstösre szétterjesztett szárnyakkal visszaszállnak az udvarra. Kis szárnycsapásukra, messze a magasban, az aranylé derűs kék levegő van, őket lerepülőgépiknek nézzük. A fűben elhelyezett kalitkánkból a mi kis madaraink is hangos éneklésbe kezdenek. Mintha jelentenék, hogy «egyelőre» vége a veszedelemnek, igen, csak egyelőre, mert nem tudják, mi vár ránk a következő érában. Azt mondják, nem német, de olasz repsilfix bombáztak, ss utolsó pillanatban, amikor már a németek és franciák a fegyvertársvalnak. Az országúton immár csak fegyvertelen katonák szállingóznak. Korcsmánk előtt ülünk szokott helyünkön, a zöld padon. Lábunknál a földön Szedjük össze a bombák szilánkjait. Házunk kéményéhez verődtek, levitték róla a vakolatot és idehullottak vissza a földre. A halál csakugyan igen közelről kerülgetett. Csütörtök, június 20 A bombázás megfélemlítette Argenton lakóit. Tegnap este vacsora után helyi menekülők lepték el az utakat Párnál, takarót cipelve kivonultak éjszakára a mezőre. A kis Odetle reszketett és elpityeredett. A nagyobbik fruska, a cérnaszál Marie Louise atég di.után eltűnt. — Elle est alléé auz chumps — mondottá k. A fiatalság általában nagy örömmel fogadta az éjszakai kivonulást. Maria Louisat is meggyanúsítottuk. Mi éjjelre ruhástól dőltünk ágyba. . Hotelünk laikói kifeküdtek a mezőre. Galambfehér pakkolózott fel a legkörülményesebben kinézi magának a legrbiztosabb búvóhelyet. Kifeküdt Vén S'ket is. Madame Jean a kertbe költözött. Az öreg kocsmáros az artval-i házba. Csak Sedan kisasszony maradt velünk az emeleten. — Peut être demain matin nous mons reveilleroirs morts —ntondolta bicsúzáskor, elszólásával jele-e kacagást váltva ki mindnyájunkbal Vannak éjszakák, amikor hatnál? veri az eső az országút szurkos feketa testet, a házfesérek vörös cserepeit. Egyforma ütemln csapkodnak a nihéz csopp kik loccsanva szétömlenek. Az álmatlan óráknak ezt a kíméletlen muzsikáját hosszasan tartó, hangos zakatolás szakítja meg. Kocsisorok, társzekerek sokasága vonul felfelé az orszetmű dombján. Szokatlan zajlik különösen furcsa panasszal üli a sötét éjszakai eső hantját. A motorok dombra igyekezve lihegnek, pöfögnek, sikongnak, nyikordulnak, akárcsak embert utánozva sírnának rokotzon. Mintha ennek a féltett, sajnát,«0» ronnó országnak hallanók fájdalmas rajongást. A menekülők autói, motoros kerékpárjai, kamion falazólanak l*v. Majd egy kl* szünet és újra sz esőcseppek egyhbnen muzsolája. Cl újra a kocsisorok sikongásai trn'vtntjuk) HALADÁS VISSZHANG Kew Torból Budapestre érkezett . Halász Mikls dr., a Századunk hasábjairól ismert publicista és szociológus, aki jelenleg Vámbéry Rusztcvint etjynt az amerikai baloldali magyarság harcos folyóiratát szerkeszti. Magánál hozta Jászi Oszkár tettesét, amelyet hajdani titkárának, Csécsis Imrének, a fradikális Párt elnökének irt. Keresett tudják nálunk, hogy Jászi Oszkár ma az Egyesült Államok szellemi életérek egyik legjelentékenyebb vezető egyénisége. A haladó szellemű amerikai írók, politikusok, szociológusok ifjabb nemzedéke őt tekinti vezérének. Egyetemi katedráján, amelytől csak két éve vál meg, könyveivel, cikkeivel és számos tudományos egyesületben és társadalmi szervezetben kifejtett két évtizedes tevékenységével ezt a progresszív nemzedéket valósággal Jászi Men Én vegyük a Jó pásztor, a jó pásztor életit adja a juhokért. ( Janos tv. 10. 11.) Aki e sorokat rója, hittel kíső református és buzgó híve volt a református egyháznak, il'.te nem ingott meg egy percre seui.salálának legfőbb lényege: a szentet, amt Isten és a nevelés beléoltottak, változatlan maradt. A kresztyén egyházban való birodalmát és hozzávaló hűségét az utolzó évik tanulságai bizony ta-'szev.ditett'k. l.ki és aláírható az, amit Rostors László ír, hogy a keresztyén egyházak „maguk is élő darabjai voltak a lassan befolyásolt és jobb/elé sodort kensztién társdalomnak és nem tudtak elzárkózni egyetemesé vált eszmeáramlatok sodró ereje elől. Igaz ez a magyar keresztyén társadalomra, de lám a leghatalmasabb protestáns társadalmakat, az angolszászokét hiába kísértette a sátán székeié, kezdettel nemcsak ellenállottak, hanem szembeszóltak a vérmítosz újkori pogány inkarnációjával: " htlerizmusa". A magyar keresztyén társadalomnak labet mentsége az„ hogy bitót nem tartatta meg szilárdan, vallásának tanításait hierta szíveiben elhalványulni és megtiporni, mert megcsatatkozott és évtizedes aknamunkával elhitettél vele, hogy keresaty-Sni AZ az út, n elvnek öslényén a nyáj ,i:f r. Mi ments'?e t^het azonban a piszli rok \ • i keresvén egyh'z rxy , .( r (-ITieV, ««lk •v rfiiket nem adták a fn-/ •'••! , de mi • e«-»k *neg sem kincvellék kockára tenni Oszkár nevelte fi. Elsősorban az ő munkássága nyomán terjedt el az amerikai közvéleményben a modern demokrácia igazságainak mélyebb megértése. Jászinak — mondotta Halász dr. — Amerikában ma úgyszólván korlátlan tekintélye van. Nincsen jelentősebb társadalmi és szellemi mozgalom, amelyhez ne kérnék ki az ő közreműködését. És a hazájából elüldözött politikus-tudós egyetlen alkalmat sem mulaszt el arra, hogy szerepi tekintélyét és hatalmas befolyását Magyarország javára értékesítse. Levele, amelyet a csupán személyes részek kihagyásával egész terjedelmében közlünk lapunk ebő oldalán, a mai problémákkal terhes korban útmutatással szolgálhat nemcsak a Radikális Pártnak, hanem az egész magyar közvéleménynek is. culpa Azt mondja főpásztorunk: A zsidókérdés nyílt seb, elintézetlen, öldöklő baj volt a magyarság sorsában, ami ma sincs elintézve. Ennek az elintézhetősége, a reménység, hogy végre megoldatik a százados baj, hajtotta a magyar keresztyén társadalmat és annak egyházi vezetőit arra ez ősi érvre, mely az első zsidótárpénnel kezdődött és Auschwtzzal végződött. A magyar zsidóság már akkor két élesen elkülönített rétegből állt: a nemzsidó Zsidókból és a zsidó zsidókból. Az elő réteg azt hitte, hogy meg'olija a Zsidókérdést, ha magára n.'ve nem is de ivadékalri uz'al, hogy teljesen beleolvad a magyarságba. Egy kisebbik része ennek a rétegnek végig vitte a konzekvenciát, elhagyta őseinek letét . Nem opportunitásból, hanem mert lejekben is keresztyénné tett és mindenben hasonlítani, eggyé válni kívánt. A nagyobbik rész szokásban, nyelvében, világfelfogásában teljesen áthasonult, ünnepei és bánatai egyek voltak a magyarságéval, de a legutolsó lépést nem tette meg!Ezt a réteget érte s lagkeservrebb csalódns, a lgr@irre'aVH vereség a magyar páriznwrs korszakában. Nem sok a tiszvények nem védték tübbé magyar ágát. a kagyar társadalom vérmitosító fertőzöttjei mikrowrfcAppoller.l'kben keresték meg azt az egytized vérrísait, ami* „r-í -r r|if-' : Üti&lifis o» rr^fvarról, a behívfibb keresztyénről is, hogy nem vagy közénk való, nem vagy magyar-Van zsidókérdir, és lesz zsidókérdés Magyarországon. Nem azért, mert különleges zsidó erények és bűnök lakoznak ezekben az emberekben. A bűnök társadalmiak és a zsidók gazdasági elhelyezkedéséből kifolyóan speciálisak. A magyar zsidóság kötelessége, ha itt akár romt egyenjogú kisebbség, akár mint egyenlő magyar élni és meghalni akar, ki kell gyógyulnia abból a hitéből, hogy felsőbbrendű tag, mert a németségnek is ez a hit okozta vesztét. Ez a zsidóság feladata és maga krárt való kötelessége. Ha ezt le tudja vetkőzni, még mindig megmarad a zsidókérdés, mert ezt csinálják. Csinálják azok, akiknek ez a kenyerük, politikai létjogosultságuk. Csinálják azok, akik alacsonyabbrendű érzésüket úgy akarják paralizálni, hogy egy osztályt, tömeget vagy fajtát maguk alatt állónak érezhessenek. Csinálok azok, akik lélekben nem keresztyének, noha nem állva keresztelték meg kiket de a'kékon mindig olt a «kersztyén» jelző. Itt érkezett el a keresztény és keresztyén egyházaknak a feladata. Is a jó pásztoroknak a munkaideje! Hirdessék — nem, ne csak hirdessék, hanem gyakorolják a szeretetet. Vezessék híveiket jó példával arra, hogy a szeretet vallai e-'ndi re :bért, színeset és fehéret, hívőt és hitetlent, boldogat és nyomorultat be akar fogadni. Nehéz és hosszú út ez. Nehezebben járható, mint a téngek sodrásának ien nem állva a sátán kísértésének engedni, vezetőből vezetetté válva, elfeledkezni arról, amit Krisztus urunk hirdetett. Ehhez új és jó idős torokra a szük ég. Szánom, bánom, de bevallom, hogy mert mindennek ellenkezője bekövetkezett, a pisztorik megfeledkeztek ez ide hirdetéséről, rossz útra tévedt nyájaik után mentek, megingott a kerentín egy hirbm vali hitem, — halott a hitit megtartottam. Eért kérem az Istent, hogy még rövid életemben eljöjjön az az idő. araidíin az újjáéladt egyház iránti hitemben megerősödve, az r asztalához járulva újból hitet tehessek magamról a keresztyén egyház nádlott -és eg'ü'.t énetethassem i gyülekezettel '10 ik zsoltárunkat.Te Bennég FtVVVk űrjétől fogva...» Vémos Jenő utnonniné Révai József a Szabad Nép újévi számában írja a következőket: „A magyar demokrácia fögyengesége, hogy nem meri és nem tudott alposan felszámoni a régi rendszer maradványaival, de valljuk be: a bijaknak iss ez az egyetlen forrása. A félelmesen elharapódzó korrupciónak például a szabotáló közigazgatási reakció és a szabotáló gazdasági reakció szövetsége a fő oka, de ki meri állítani, hogy a demokrácia általszínre vetett emberanyag mentes a korrupciótól? És a korrupció elleni dörgedelmes szónoklatokon kívül látunk-e egyetlen komoly rendészeti, igazságszélpillálási, államii szervezeti rendszabályt a korrupció ellen? A mai Kyri szakszervezetek a korrupció megfékezésére igen megszívletendő, komoly javaslatot tettek: egy állami és egyben társadalmi ellenőrző szerv felállítását javasolták, amelynek feladata lenne a kormányrendeletek végrehajtásának ellenőrzése és betekintés a hivatalok és a gazdasági élet kapcsolatainak félhomályába. Ez az életrevaló, egészségi javaslat elhangarolt, de még csak vitát, komoly visszhangot sem váltott ki. Mi mást bizonyít ez, mint azt, hogy a d mokráta nem veszi kormyan a korrupció e lent harcot és ahely.t, hogy a Antokrázia szigorú erkölcseinek nevében kérlelhet-en eréllyel sepriszné ki saját soraiból a közvagyon tolvajait, eltűri, hogy a reakció a demokráciát és korrupciót édi stestvérként tüntesse fel? tioda-e, ha a közhit szerint a gazembereknek azért nem göngül meg a bajukszila, mert hargitétlagoann érvényééül a pártközi ..kés kezet mot" elve ! Az a deraokrázia, amely közömbös a közületi erkölcs követelményeivel szemben » nem torolja meg a koldessszegény közösség kárára elkövetett rablásokat, tarthat e igényt arra, hogy a néptömegek mellette álljanak életrehalálra. Epsteht József, Kuncsorba köiséfi sz''|:iszási, százszázalékos hadirokkant főhadnagy-% dr. Orosz Gyula hajdúszoboszlói figyvéd 1045 noveenber 5-én a föla»mívelésügyi miviszterhez bendvinyt intéztek. A beadvány azt bizonyítja, hosy Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt vezére és az irányítása mellett urakodó parasztpárti szervezet mindent elkövet, hogy a zsidó kisbirtokosuk a nyilasok által elvett földjüket ne kaphast,.«k viuza. A beadvány többek között a következőket turtalmrazza: „Hogy a magyarországi zsidó ingatlanok elvteles kin letében a jogfosztásoknak és törvénytelenségeknek milyen csimborasszóát követik el a etre.. Péter parasztpárti vezár felügyelete mellett ínükön a garnitulás,,lég hivatkoznunk arra, hogy van olyan eset is, ahol az igénybevitt zsidó ingatlan területén fekvő mezőgazdasági üzemel, amelyről az igényjogosultak lent.ondak minden e jözetes tárgyalásra való idézi., nélkül, egyoldalúan elveszitv. Felhívásra adatokkal készségesen szolgál.ok. Egyébként Veres Péter nyiltan hirdette választási korteeútján is, hogy Magyarországon zn'dónik birtoka nem lesz és isiókat, miként a svábokat, ki kel az országból jeleníteni." A beadvány kér a minisztert, hogy Intézkedjék a jogtalanságok megszüntetése érdekében. Mindszenty bíboros legutóbbi beszédével ismét a politika sikamlós útjára lpelt. A hercegprímás újabb beszéde sem vot nagyon szerencsés és ezért a sajtó meglehetős kritikával kísérte az egyházfői runerációkat. Mindszenty úgy látszik az ecclesia militansnak abból a fajtájéból való, akinek nem a védekezés, hanem a támadás az éltető elme. A katolikus egyházfő azonban akkor támad, amikor olyan súdak ellen kellene védekeznie, amirek az egyház szányos funkcionáriusa ellen a legnagyobb alapossággal felállíthatók. A főpapi támadás azonban most éppen az ellenkező eredményt érte el Nem jól képviseli Mindszt,de most ~ az egyház érdekelt, pe''ig újylátszik , tud az egyházért áldozatokat is hozni —, amikor a magyar demokratám életberendezkedés felnagyitott hibáit ostorozza. Érthető a fwar depókraliki's sailó felhi'i'bokrodésa és az az erős hanti, amellyel Mindszenty nem helyénvaló kijelentéseit visszautasítja.