Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-06-13 / 22. szám

Magyar Palosipar Részvénytársaság KÖZPONTI IRODA Budapest, V. Arany János utca 31. Telefon: 121—927. Újpesti gyártelep: Újpest, Erkel u. 30. Fonó-, szövő-, konfekciógyár. Tel.: 224—210. 332 mellékállomás. gyártelep: Újpest, Baross u. 99. Szövő- és kikészítő gyár. Telefon: 184—870. 226 mellékállomás. Óbudai gyártelepi Budapest 111., Lajos u. 93-95. Nyomógyár. Telefon: 162—203. Goga Oktáviánné, a román náci miniszterelnök és költő özvegye a börtönben Bukarestből jön a hír, hogy Goga Oktávián özvegyét népbíróság elé állították. A csúcsai kastélyba internálták, ahonnan most csendőri fedezettel kísérték Bukarestbe a fűtárgyalásra. Regényes asszonyi pályafutás utolsó állomása ez a tárgyalás. A szép dióbarnaszemű asszony az első világháború előtt Triteanu Lázár nagyszebeni görög keleti esperes felesége volt. Nagytehetségű, énekesnő. Amelyik erdélyi városban Triteanu Veturia megjelent hangversenyt író, virágeső borította. A fiatal asszony valóban nagy énekesnő volt. Hangja gyönyörű, énekkultúrája képzett. Goga is ifjú ember volt még tikkor. Feleségétől, Cozma Párthén dúlfáidóg szebeni bankigazgató leányától elvált s árnyékké kísérte a hódító Vefu-Hát mindenütt. A költőnek és a művésznőnek jó barátja és pártfogója volt Cristea Miron karánsebesi püspök, akiről akkor még igazán nem lehetett sejteni, hogy Valamikor Románia pátriárkája és kormányzótanácsának tagja lesz. Goga ebben az időben Nagyszebenben élt, onnan jött fél Pestre a Vruceaferum című irodalmi lapot szerkeszteni és Ady Endrével taálkozni. A két költő igeh Szerette egymást. Goya nem olyan zseni, mint Ady, de kétségkívül az erdélyi román irodalomnak egyik legtehetségesebb alakja. Ekkor kezdett hozzá Madách: „Ember tragédiája- nak fordításához, amit huszonöt év múlva fejezett be. A háború szétválasztotta a két kőitől. Ady elvonult a csúcszi kastélyba, Goga Bukarestbe ment. Aligha gondoltam rá akkor, hogy néhány év mulva második feleségével ő lesz ennek a várnak az ura, amelyben Ady lakik. Gogának sikerült Veturiát elválasztani az esperestől és Nagy-Románia megalakulása után nemsokára miniszter lett. Egyben a Mini aranybányavállalat elnöke. Most már Bukarestben is előkelő lakást tartott, Csúcsán pedig igazi várúrként élt. Veturiát, ezt az intelligers és okos nőt, nem vakította el a szegény költő merész pályafutása: mindig megmaradt igen egy Szern házias asszonynak. Csúcsai kastélyukban nagyon szívélyesen fogadta azokat a magyarokat, akik Gogát felkeresték. Rendszerint a kertjéből jött fel vendégei fogadására, ahol az egykori primadonna bőrkabátban, vaskos Cipőben fát nyesegetett, vagy gyomot szedett. A „kegyelmet autofípt" nem szédítette meg a karrier, nem is örött Goga politikai szerepének. Mert Goga a Mira-vállalat német részvényesei kedvéért egyre inkább belemerült a politikába, hitlerista irányba tolódott. Az asszony Goga magas vérnyomása és cukorbaja miatt aggódott a Sok izgalomért, amivel a politikai küzdelem járt. 1936-ban Goga Oktávián megcsinálta Európában az első nyílt hitlerista kormányt, amely ugyan csak hat hétig tartott, de éppen elég volt arra, hogy Gogát sírba vigye. A miniszterelnöki előszobában folyton ott ült mn injekciós tűvel az orvos és naponta öt-hat fiolát is beeresztett a miniszterelnök karjába, csakhogy bírja az izgalmakat. Gogáné mindennap könnyek között engedte férjét a hivatalba. Jobb volt, amikor még mint szegény költő és szerkesztő, nem hatszobás fővárosi lakásban és kastélyban élt, autó és inas nélkül. Goga nem is élte túl soká a miniszterelstökséget, pár hónappal a bukás után Csúcsán a meghalt. Goga özvegye ekkor visszavonult a csúcsai kastélyba. Nem is beszéltek róla sokat, míg be nem következett Antonescu uraltati, amely Gogánét is hadirendbe szólította a szélsőjobboldal mellett. Bukarestbenlözött és Antonescu marsal feleségével élére állt egy segítőegyletnek. Már a háború alatt suttogták, hogy az egyletnél sok minden nincs rendben. Gogáné és Antonesuné az egylet kasszáját nagyon megdézsmáltuk. De ki mert volna mukkanni* Csak amikor Antonescu megbukott, hozták felszínre a két asszony panamáit. A költő özvegye igeni megtaposta Goga nevét. Antonescu feleségével együtt őt is lecsukták. Elöiör a bukaresti börtönökben vergődött, aztán Csúcsára internálták. Elítélik-e vagy sem, nem tudjuk. Mindenesetre kevesebbet fog kapni, mint kapna Goga, ha élne. Mert Goga a román hitteritmus vezető bajnoka volt és Antonescu alatt bizonyára döntő szerepet játszott volna, így kívánták volna a Mica Gramlybánya német részvényesei... • /?/a,vagy L"j°s' »k'nek az életét a • ^ »jL› ma8J"r kurzus megkeserítette sj ^ « magyar életből teljesen ki- » s zarta. Angliában az emigráció utolsó • • éveiben a magyar irodalomnak volt % • rendkívüli követe és meghatalmazott* ^minisztere. Kora fiatalsága óta senki • • se tett annyit a magyar irodalom ér- ér dekében, mint Hatvany Lajos. Hat- • Avany Lajosról a hálás utókor megse- • • ledkezett. Mert nem párttag, senki se • •hívja haza, nem törődnek vele, pediga magyar irodalom tok jeles fiagy• sága dicsekedett egykor a barítségá• val, azzal a sok anyagi támogatással, amelyet ezek részére nyújtott, Így érezzük, hogy Harrany Lajos haza szeretne jönni és annyit elvárhatna a magyar közoktatásügyi kormányzattól, hogy részére valami olyan fogadtatást biztosítsanak, amely csekély mértékben elégtételt szolgáltatna a flagy esztétának és írónak. Gyulai Pál egykori tanítványa méltán tart jogot egy egyetemi tanszékre, ahonnan bizonyára ölyan előadásokat tartana, amelyek az új demokratikus élet dicsőségére válnának. Várjuk a rendkívül kulturált közoktatásügyi minisztertől, hrtgy Hatvany Lajosfiák ezt az elégtéleit meg fogja adni. ? ÚTLEVÉL FÉNYKÉPEK KÓRÁN BELÜL PÁEUSI FOTO U PMti InfetUi •HALADÁS Ottokár püspöktől — az ellenforradalmár Prohászkán «Ennek a szobornak el kell tűnnie!» — mondotta Károlyi Mihály, amikor hazatértekor, palotája kertjeiben Pro-Ihászka Ottokár szobrát meglátta. Az októberi forradalom vezérének ezt a kijelentését sokan úgy értelmezték, mithai, a magyar katolicizmus egyik kétségtelenül kiemelkedő egyéniségüjdek személyén keresztül, az Egyház Adlen irányult volna. Szó sincs ról ról Károlyi Mihálynak Ottokár püspökkel, a hitszónokkal és tudóssal sezemben semmiféle elszámolnivalója nincs. A szobor nem a püspököt juttatta eszébe, nem az Egyház hűséges szolgáját, hanem a politikust, aki hétköznaponként levetette a paitógát és szemeit a mennyek országa helyett e világ felé fordította. Prohászka Ottokár, mint politikus, szemben állott Károlyi Mihállyal és tehetségét, amely az Evangélium hirdetésére predesztinálta, atinak a gyászos emlékű ellenforradalmi irányzatnak szolgálatába állította, amely az 1918—19-es forradalman becslítette,s törekvéseinek eltiprása után, a fehér terrort szabadította rá az Országra és úgy frazeológiájával, mnint célkitűzéseivel segített elvetni azt a magot, amelyből később a fasiszta gaz és konkoly dögletes termése szökkent számba .A „hungarista" gondolat őse A demokratikus Magyarország megbecsüli a múlt nagy értékeit. Ottokár püspököt is megbecsüli, de Prohhászka képviselőnek, az ellenforradalom igehirdetőjének nem tud megbocsátani. Összegyűjtött szónoklatai és írásai tartozhatnak a magyar katolikus irodalom legkiválóbb alkotásai közé, po-fitikai Megnyilatkozásait joggal kérheti tőle számon az utókor, amely azoknak az eszméknek irányvonalában épült, amelyek ellen az ecclesia militanstól kölcsönvett fegyverekkel hadakozott. Ime egy kis mutató a gyászos emlékű publicisztikai eltévelyedésből Károlyi Mihály igazolására és Prohászka Ottokár — nem a püspök, hanem a politikus — jellemzésére! 1919 december 11-én, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja női szervezetének, a Virradóban tartott nagygyűlé, Réti, a következőkép nyilatkozott a Szacialiamusról: «Csak szánni és sajnálni lehet azokat az embereket, akik mindent habillussal oltogatnak, mindenféle ideológiával, injekciókkal töltögetnek s végre is, ha kivesszük annak a szocializmusnak a kvintesszenciáját, akkor nem marad belőle más, mint egy síróvergődő nagy elégedetenség. Adjatok nekik kenyeret, majd szegre akasztják a vörös elveket!» Az 1919-es ellenforradalom centrális problémája különben neta a szociális kérdés volt, hanem a zsidókérdés. • Fel kell tenni a kérdést. — írta 1920 januárjában egy bécsi hetilapban — miénk-e ez az ország, vagy az övék? Ez a felfogás ma Magyarországon általános. És ha egyesek ezt antiszemitizmusnak és reakciónak mondják, és kereszténységnek és hungarizmusnak mondom- › lifie bisomyság a ››hun›tarista-› gondolat nem Szólást kótyagos fejében született, hanem a fehérvári nagy kereszteslovagátlőtte ki. A népszónak legyőzte a püspököt Prohászka Ottokár, mint püspök, hirdette és vallotta azt a felfogást, hogy az Egyház nem tesz különbséget keresztény és keresztény között, származása tekintetében. Ennek ellenére, mint népszónok, állandóan a faji türelmetlenségnek adott hngot és szította azokat az ellentéteket, amelyek, túl a vallási szempontokon, már a faji különbségeket firtatták. 1920 január 11-én, Székesfehérvárott megtartott képviselőjelölti programbeszédében például a következőket mondta: «A zsidókérdésről az a véleményeim, hogy nem lelhet a német-római császárság mintájára, itt, Magyarországon a zsidó nemzet magyar birodalmát megalakítani. Magyarországnak a magyar faj a gondozója és a zsidóság különbözik ettől a fajtól. Ezért az a liberalizmus, amely megengedné a magyartól különböző faj uralkodását, a végpusztulást jelentené.» Mi volt ez, ha nem uszítás, abban az időben, amikor a fehér terror banditái dühöngtek az országban és amikor még a Prohászkánál kisebb hatású szónokok is könnyen játszhattak amindenre képes tömegszenvedéllyel? Az Új Nemzedék, akkor még Milotay lapja, 1919 október 12-i számában interjút közöl a püspöki tatárban kardoskodó ellenforradalmi vezérre, aki a következőket jelentette ki a lap munkatársa előtt: *A kommunizmust a zsidók csinálták, felhasználva az akkori zűrzavart és elégületlenséget, egyúttal pedig a társadalmi kérdésnek azt az el nem készült, éretlen voltát, amely Magyarországon akkoriban megvolt és természetesen ma is megvan. A cikkíró, Komáromi János. Itt megjegyezte, hogy a püspök arcán «ezeknél a szavaknál fínota megvetés árnyéka suhant át. A jobboldali írók ellenforradalmi alakulatának, a Magyar Írók Szövetségének megalakulását így üdvözölte: • Íróinknak külön szövetségbe való tömörülését — úgymond — faji szempontból és keresztény szempontból is a legmelegebben üdvözlöm.» A szláv fajú Prohászica, a turáni magyarság nevében az árja gondolatot hirdette szóban és írásban, sajtóban, közéletben és — mint nemzetgyűlési képviselő — a parlamentben is. A forradalomról való véleményét a nemzetgyűlés 1920 február 26-i ülésén, az „alkotmányosság helyreállításáról és az államfői hatalom rendezéséről szóló törvényjavaslat" tárgyalásakor fejtette ki. „Ez a forradalom (az októberi) — úgymond — teljesen idegen a magyar ideológiától. Ez a forradalom valamiféle szellemi vízbajt hozott ránk. Ez a forradalom beállított minket idegen eszmemenetekbe, egészen új meglátásokat nyitott nekünk, azt mondhatnám, hogy, ha Magyarorszáon keresztülvonulna egy tarnopon cionista karaván, amely a Szentföldre iparkodnék és valami falu végén megállna és ott főzne, tisztálkodna, a magyar nép felfogásától ésolyan messze volt ez a forradalom, mint amilyen messze volna a falusi nép gondolkodásától, értésétől az ilyen karavánnak felfogása és érzése. Mindenféle göndör és nem göndör fejekben alakult koncepciók megtévesztették a közérzéseket. De ha volt magyar forradalom, úgy az nem az úgynevezett vörös vagy Károlyi-féle forradalmakban forrt, hanem a keresztény nemzeti reakció tűzhelyén " . Az első nemzetgyűlés ezzel a törvényjavaslattal Horthy Miklós uralmának vetette meg alapját. Mint csaknem valamennyi szónok, Prohászka is az erős kéz kormányzásának szükségességét hangoztatta. „Nekünk nem kell annak a nagy Nyugatnak a bámulata — folytatta beszédét..—. nem kell a bámulata annak a fenséges, nagy demokráciának, amely arrafelé van, ahol a Nap nem kél, hanem leáldozik s ahol leáldozik a szabadság napja is. Nekünk nem kellettek .zolt a fránsok aszumilitarizmusról, pacifizmusról, amelyek főleg fránsok, mert hiszen ami ebben eszmei tartalom vann, azt az emberiség egész fejlődése hozza magával, de ezt a mérget, amellyel bennünket folyton beoltanak, ezt nem tűrjük tovább magunkban!" Mert nekik Siófok kellett, nekik Orgovány és Kecskemét kellett. Károlyi helyett Horthy — hogy a halott pitapörtkel vitázzunk — Krisztus helyett Barabbás! A numerus clausus szóvivője 1920 szeptember 16-án, • numerus clausus nemzetgyűlési vstájában így Férfi ingblúzok, kalapok, nyakkendők és fürdőtrikók RÁKÓCZI-DT 11 KALAP-OTTHON IS B •»•#»*»• HHN1 beszélt Prohászka Ottokár, a politikus: „Szelekciót kell gyakorolnunk a destruktív irányzatokkal szemben. Nem hajthatjuk le fejünket nyugalomra, hanem ébren kell szemmel tartanunk mindazokat, a mozgalmakat, amelyek a magyar nemzeti keresztény irányzat megtörésére itt is, ott is felbukkannak és annak esetleg újbóli katasztrófáját idézheti elő." Szerinte minden bajnak alapoka az, hogy a magyar középosztály, a társadalmi versenyben leszorult és a magyar faji géniusz romlásnak indult Megállapítja, hogy a zsidó értelmiség térfoglalása a magyar irodalom elzsidósodását eredményezte. „Ha az ember Heinét összehasonlítja Ady Endrével, bámulatos hasonlóságot találunk. Amint Heine lekicsinyel mindent, ami német, úgy Ady Endre is lekicsinyel mindent, ami magyar. Ahogy Heine a kereszténységet csakis karikatúrában tudja meglátni, úgy Ady Endre is a mi nagy magyar tradíciónkat és a mi nagy érdekeinket valamiképpen karikatúrákban, hamis látószög alatt látja." A politikus Prohászka bizonyára nem olvasta Adynak azt a tervét, amely azzal az elkeseredett, önkínzó felkiáltással fejeződik be, hogy „én nem vagyok magyar?" És nem gondolt arra (akit pedig a püspök bizonyára jól tudott), hogy az igazi szeretet nem elnéző, nem megalkuvó. (Lásd az evangéliumi mondást: „Azt bünteti, akit szeret!") Tisztelet a püspöknek, de a politikus fölött, akinek korszerűtlenül itt felejtett emlékével szemben Károlyinak afférja támadt, ítél a történelem. ELELES MEG®SZUA TÓ TÖKÉLETES Kapható minden jobb szakfiketleni Gyári lerakat: Schnober Sándor Budapest. IV„ Aranykéz-utca 3. T»l+1»» 162.230. FÉJA GÉZA MENTES AZ IGAZOLÁS ALÓL! Emlékezetesek az egykori Magyarország számai. Az első oldalon Szvatkó Pál mayarázta, hogy ezt a háborút csak a németek nyerhetik meg, a harmadikon Féja Géza élte ki minden gyűlölködését, szadista ösztönét, embervadászó hajlamosságát. Nap-nap után írta szenvedélyes hangú cikkeit, denunciált, rágalmazott, érleteket adott, hogy az üldözöttek ellen a kínszenvedéseket miképpen fokozzák. Világneveket keldett ki és érdemes hazai nagyatgákat becsméreli, rágalmazott, csak azért, mert nem a jobboldalhoz tartoztak. Féja Géza cikkei esténként százezrekben gyötrelmeket, kínzó sejtéseket vágottak ki. Köztudomású volt, amit ma Féja javasolt, holnap rendeletben tettek kötelezővé és embertömegek számára következtek újabb megpróbáltatások. Nyomban a felszabadulás után még a debreceni kormány elrendette, hogy minden embert, aki a fasiszta időkben bármilyen hivatalban, szakmában munkásságot fejtett ki, igazolt eljárás alá kell vonni, hogy a társadalmat a fasisztáktól megtisztítsák. Az igazolások lefolytatását a Nemzeti Bizottságokra bízták, amelyek mindent Szakmához, hivatalhoz, üzemhez a Függetlenségi Frontban képviselt pártok egy-egy kiküldöttjéből, egy szakmabeli tagból és egy jogászból álló bizottságot küldtek ki. Képviseletet kapott két szavazati joggal a Szakszervezeti Tanács is a bizottságban. Igen igazoló bizottság alakult meg az újságírók múltbeli szerepének megvizsgálására is. Ez a bizottság hosszú hónapokon keres ílül. folytatott tárgyalásokat és !•• " folyaimán megállapította: a jobboldali sajtó markáns képviselői nem fiui isvitik igazolásra. Sem azok, akik nyugatra menekültek és eddig elkerülték a felelősségre vonást, sem azok, akik itthon bújtak meg és várják a sirmukt, jobb idők elkövetkezés, hogy újra hozzákezdhessenek átkot munkájukhoz. Az újságírók igazoló bizottsága Úja döntött, nem ad módot arrá, hogy bárki is kivifihassa bhajót a felettissírtveVonds alól és ezért határozatot hozott, amsélyrték értelmében nem igazoltnak tekintendő az, aki kivonja magát az igazoló eljárás alól. Motay István, Vajtha Ferenc, Bo® nyák Zoltán, Somody Krasszék István, Oláh György és még jó egynéhányan sorában Béja Gézát is így kívánták nem igazoltnak kijelenteni. Béja most Békésevibán, ottani könyvtárban dolgozik. Az igazolásokról szóló rendelet értelmében állásába történt kinevezése alkalmával fel kellett volna mutatnia igazolási okmányait. Békéscsabán azonban eltekintettek ettől. Féja tehát közhivatalban dolgozhat. Nyilván kitűnő összeköttetéseinek köszönheti, hogy elnézték neki ezt a hiányosságot. De kitűnő összeköttetéseit mutatja, hogy tudomást szerzett az újságírókat igazoló bizottság szándékairól. Május közepén ugyanis a következők történtek. Az újságírókhoz kiküldött bizottság a Nemzeti Bizottság központi titkárságától hivatalos átiratot kapott, amelybenközlik, hogy "Féja Géza mentes az igazolás alól". A rendelet ismerői nem akartak hinni a szemüknek és kérdést intéztek a titkársághoz: nem történt-e lébedés. Szóval is azt az utasítást kapták, hogy nem jogosultak Féja Géza ifjatalási ügyével foglalkozni. A Haladás munkatársa végigböngészte a kormányrendeleteket, törvényeket, de nyomára sem tudott jutni olyan rendelkezésnek, amely Féja Gézát, az egyetlent a sokmillió közül, mentesítené. Ellenben sikerült a következőket megtudnia: Május elején a Budapesti Nemzeti Bizottság központi titkárához a Nemzeti Parasztpárt egyik kimagasló tagja (Veres Péterék mellett a baloldalt jenlenti) azt a kérelmet terjesztette elő, mentesítsék Féja Gézát az igazzalás alól. A titkár a kérést a bizottság elé terjesztette, amely megállapította, hogy a fennálló rendelkezések mellett erre nincs mód. Alighogy ez a döntés megtörtént, a Parasztpárt illusztris képviselője újra megjelent a ttkár előtt és közölte vele, hogy „a nagy négy'' pártközi értekezleten határozta el: az itak egy része, köztük Féja Géza is, még újságírót ist elövisük kapcsán sem kötelesek alávetni magukat a hírlapírók igazolási eljárásának. Ezért értesítse az újságírók igazolási bizottságat, hogy nem dönthet féja Géza ügyében. A titkár most a pártok vezetőinél érdeklődött: történt-e ilyen döntés. A válasz egyöntetű volt: Féja Géza mentes az igazolási eljárás alól. Féja tehát kivétel, amint kivétel volt a múltban is, zabolátlanul uszíthatott és uszított. Most salvus coiductussal készülhet ártalmas munkálkodásának folytatására. Értesülésünk közben még egy figyelemreméltó információt kaptunk: Féja Gézát úgy engedték Csabán Szabadonra a könyvtérba, hogy megtagadtatták vele, másfél évig Semmiféle nyilvános Szereplést nem Vállal, névvel Semmiféle írását ki nem adja. A másfél év most Van lejáróban. Vámsokára azonban megszólalhat, újra szerencsé sik lesz Féja Gézához, mintha tált mi sem történt volna ...