Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-07-03 / 27. szám
12 A FOLMNTMÉRLEGES most már sorra megjelennek a hivatalos lapban. Más publicitásuk nincsen. Ez az állapot és ez a rendszer tarthatatlan. A nyilvános számolásra kötelezett vállalatok egyet mellőznek: a nyilvánosságot. Nem mondjuk, hogy jelentéktelen vállalatok is vállalják a publicitás költségeit. De azoknak a vállalatoknak, amelyeknek részvényeit a tőzsdén jegyzik, kötelességük a nyilvánosságot is kiszolgálni. Ezen nem is lehet vitatkozni! i n 9 in L fuvaros XIII, Gömbulea 61. Új telefonszám: 202-701 is. L HALADÁS KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG AZ EGÉSZ VILÁGON igen élénk a kereslet a nyersanyagok iránt. A nyersanyag egyes vonatkozásokban utolérte, itt-ott meg is haladta az élelmiszert, a világpiacok évek óta legkeresettebb árucikkét. Miután pedig — minden ellenkező híreszteléssel vagy elképzeléssel ellentétben — az árak a kereslet és kínálat törvényei szerint igazodnak — egyes nyersanyagok ára hihetetlen magasságokba emelkedett. Vannak nyersanyagok, amelyek iránt különösen Kelet-Európában mutatkozik fokozottabb kereslet. Ez a megállapítás egy gazdaságilag képzett ember fülének idegenül és megérthetetlenül hangzik, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mai szállítási viszonyok és nehézségek ezt az állapotot megokolná teszik. Nálunk a három éves terv megvalósítására lelkesen készülő gyáripar erősen nélkülözi a marónátront, amely a textilgyárak és a szappangyárak részére elengedhetetlen, szükséget szenved festékekben és hiányzik — komolyan és fenyegetően hiányzik — a papírgyártás két nyersanyaga: a celluloze és a papírfa. A marónatronhiányban némi enyhülést jelentett a Jugoszláviából érkezett 5 vagon nyersanyag, amelyet a textil- ésszappangyárak nyomában felosztottak. A festék körül mutatkozó hiányokat nehéz leküzdeni, ezen a vonalon a termelési költségek növekedése okoz nehézségeket, mert a külföldi festék drága és az árakat emelni nem szabad. A celluloze gyártása megindult Magyarországon is, az egyik nagy papírgyár cellulozegyára megkezdte működését, de egyelőre csak kapacitásának harminc százalékával dolgozik. A papírfabehozatal is megindult, szinte a tizenkettedik órában. Nyolcadfél vagon babért, 4100 köbméter papírfát kaptunk Romániától. Ezt a mennyiséget kétharmad részben a Neményigyár, egyharmad részben a Hazai pajargyár kapta feldolgozásra. A BÜROKRÁCIA hatalma és hatásköre, egyben munkája megnövekedett Angliában is. Az államosítások idézték elő ezt az állapotot, az államosítások fokozták ötven százalékkal a bürokrácia munkáját. A gépezet, ha nem is mondta fel a szolgálatot, ezen a ponton megállt. Egyelőre nem fokozzák tovább a bürokrácia munkáját és felelősségét. A bürokrácia fokozott munkájának velejárója ugyanis ennek a munkabírásnak csökkenése és a felelősség nem szíves vállalásából eredő aktatologatás — Angliában. Egy olyan bürokráciában ugyanis, amelyben a felelősségvállalás tudatosítva van, nehezen megy a sebes iramban megnövekedett munkatöbblet. De azért az államosítást folytatják Angliában is, csak éppen az iramot lassítják. A bürokrácia nem bírja a tempót. Az aktagyártás is olyan foglalkozás, amelyet meg kell szokni és meg kell tanulni . .. A bankok államosításának kérdését politikailag elintézettinek kell tekinteni. A kommunisták kezdeményezték, a miniszterelnök és a kisgazdapárt mellette foglalt állást, a szociáldemokrata párt sem ellenezte, sőt, nem három nagybank, hanem minden bank államosítását követelte. Gyakorlatilag megtörtént az első lépés az államosítás felé. A kormány kinevezte a miniszteri biztosokat a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó budapesti intézetekhez. A két nagybank, a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank egy-egy miniszteri biztost és két-két helyettest kapott. A Hitelbank miniszteri biztosa szociáldemokrata, a Kereskedelmi banké kommunista, a Dunavölgyi banké parasztpárti. A személyi kérdésekről a továbbiakban még szó lesz. Itt elöljáróban csak azt akarjuk hangoztatni, hogy az államosítás ezzel a lépéssel megkezdődött. A miniszteri biztosok és az államosítandó bankok most élik a mézes, heteket... II. Az államosítás kérdésének politikai eldöntése után torlódnak és tornyosulnak a gyakorlati problémák. Az államhatalom is tudja, hogy a megoldás és lebonyolítás korántsem olyan könnyű és egyszerű, mint az elhatározás. Ezért a gyakorlat embereinek tanácsaira és közreműködésére számít és komoly hajlandóságot mutat arra, hogy minden észrevételt, megjegyzést és tanácsot figyelembe vegyen. A miniszteri biztosok feladata, hogy a nagy, szime forradalmi átalakulás előkészítését elvégezzék. Ezért történt, hogy bár pár emberekettetetettak a bankokhoz, ezek a pártemberek szinte kivétel szélkül szakemberek, méghozzá szakemberek a javából. A Hitelbank miniszteri biztosa dr. Földes István, jogász és a pénzügyi jog egyik legkitűnőbb és legalaposabb ismerője. Egyike a legjobb szándékú embereknek, akinek jóindulatánál csak a felkészültsége nagyobb. Kisgazdapárti helyettese dr. Erdélyi Ivrdre, szintén jogász és eleddig ismeretlen ember a pénzügyi életben. A másik helyettes, Szász Antal, a Magyar Nemzeti Bank főfelügyelője, a kommunista párt tagja, egyike a legképzettebb bankembereknek. Banküzemtan címen hétszázdalas, hatalmas kötete jelent meg, egy újabb tanulmánya most van sajtó alatt. Tudása és hozzáértése megérdemel minden elismerést és tiszteletet. A Kereskedelmi Bank miniszteri biztosa Bruer László kommunista, a Pénzintézeti Központ igazgatóhelyettese. Szakember, ideológus és Magyarország nemzetközi pénzügyi helyzetének egyik legalaposabb ismerője. Mljníkaj helyén már egész fiatalon, a harmincon innen, a Stllkalte bonyolult problémáival foglalkozott. Kitűnően beszéli a nyugati nyelveket és alaposan ismeri a keleti pénzügyi és bankügyi kérdéseket. Szocialista helyettese Weltzl Jenő, a Pénzintézeti Központ igazgatója. Kissé szokatlan a magyar bürokrácia életében, hogy egy igazgatóhelyettesnek egy igazgató legyen a helyettese. Szokatlan, de meg lehet szokni. Kisgazdapárti helettese Greiner Béla, az Olaszbank nyugalmazott igazgatója, egyike a legismertebb és legnépszerűbb gyakorlati embereknek. A Dunavölgyi Bank miniszteri biztosa dr. Kassai Antal postatakarékpénztári főtitkár, a paraszpárt tagja. Akik ismerik, elsőrangú szakembernek és kitűnő gyakorlati embernek tartják. A Községi Takarék kapta miniszteri biztosul a magyar bankvilág egyik legrokonszenvesebb vezéralakját, a szociáldemokrata dr. Faragó Lajost, a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott vezérigazgatóját. Színtó Dénes, a Pénzintézeti Központ ismert és elismert revízióra három miniszteri biztosságot is kapott: a Belvárosi Takarékot, a Creditanstalt-Bankvereint és az Olaszbankot ellenőrzi. Hogy az Olaszbankban mit lehet és kell ellenőrizni, nem tudjuk. Állapítsuk meg a felsorolás és ismertetés után elfogulatlanul, hogy érdemes volt beleig késni a miniszteri biztosok kinevezésével. Ha minden késedelmeskedésnek ilyen eredménye lesz, akkor nem lesz semmi baj ... III. A mézeshetek első napjaiban természetesen még nem alakulhatott ki teljesen a miniszteri biztosok és helyetteseik munka- és hatásköre. El kell mondanunk egy igaz történetet abból az időből, amikor egyik nagybankunknak volt egy hűvös magatartású vezérigazgatója és egy roppant tudású és rendkívül impulzív vezérigazgatóhelyettese. Az üléseken a vezérigazgatóhelyettes impulzivitása erősen érvényesült. A vezérigazgató tart egy darabig, majd egyszer csendesen megszólalt, mondván: ,. Nagyon kérlek, hogy jelenlétem, benne méltóztassál engem heyettesíteni... Az az érzésünk és jogosnak látszó feltevésünk, hogy a közeljövőben ez a kérés gyakran felmerül. Természetesen a mézeshetek elmúltával ... IV. A kormányzat szeretné zökkenőktől és izgalmaktól mentesen keresztülvinni az államosítást. Ezért rendeztek már egy ankétet, ahol a Gazdasági Főtanács egyik legképzettebb reprezentánsa képviselte a kormányzati álláspontot és azt remélte, hogy szín. Radnóti József ezért cserébe megkapja azokat a gyakorlati útmutatásokat, amelyek oly kívánatosak. Nem kapta meg. Egyszerű szólamokat kapott. Politikai állásfoglalást kapott. Gyakorlati útmutatást nem kapott. Talán egy másik ankétem szerencsésebb lesz... V. A mézeshetek egyelőre zavartalanul folynak. Megértés van. Hozzáértés van. A legjobb szándékok vannak. Minden vonalon. Ez nem is lehet másként, amikor szakemberek találkoznak szakemberekkel. Hogy ez nem lesz mindig így? Nm lesz. A szerelemben is vannak viharok és ha emlékezetünk nem csal, a házaséletben is eshetnek nézeteltérések. Ha a mézeshetek végetérnek. Ezek a mézeshetek is végetérnek egyszer... De az előjelek azzal bíztatnak, hogy a hozzáértők találkozása szerencsés és a dolgok további kialakulása a legtöbb jóval bíztat. Kívánjuk, hogy a mézeshetek sokáig tartsanak? Kívánjuk... - kat. Mindenkit köszöntöttek, aki csak megjelent a szociáldemokrata közéletből és a kereskedelmi minisztériumból. Egy, csak egy legény volt, akiről megfeledkeztek, akit nem vettek észre, nem láttak meg. Ott ült pedig az első sorban. Izgett-mozgott, várta a köszöntést és a nyomában felharsanó éljent. Hiába várta. Járt volna pedig a köszöntés neki is, hiszen OSZtály főnöke a kereskedelmi minisztériumnak és egyik legérzékenyebben hiú tagja a pártnak. Nem bírta tovább. Egy cédulára felírta: én is ifi vagyok, sis ezt a cédulát felküldte az emelvényre a feledékeny elnöknek. Az elnök ideges tett, hirtelenében nem tudja mit csináljon, hogy a mulasztást pótolja. A véletlen segített. Megérkezett a kongresszusra Bán Antal iparügyi miniszter. Az elnök köszüntette a minisztert és megragadva az új alkalmat, helyrehozta a súlyos tévedést és köszöntötte Korányi Jenő osztályfőnök urat is ... A pénzintézetek sorából elsőnek a Nemzeti Takarékpénztár publikálta forintmérlegét. A mérlegmegállapító ülésen Conrád Ottó elnökölt, aki Kereskedelmi Banknak ezt a leányintézetét még a háború alatt olyan kitűnően reorganizálta és akinek irányítása alatt, Tolnai Dezső vezérigazgató vezetésével az intézet a kisemberek legnépszerűbb és a kisiparosok és kiskereskedők érdekeit előzékenyen szolgáló bankja lett. Egy kis rendcsinálás ugyan folyik a szövetkezeti fronton, de valahogyan nagyobb erővel kellene seperni, mert túl sok már az álszövetkezet. A valódi szövetkezeteké a kötelesség, hogy a harcot vezessék, hiszen az álszövetkezetek garázdálkodó túltengése az ő rovásukra megy és anyagilag is, erkölcsileg is őket gyengíti. Azt a rengeteg viszaélést,amely itt szövetkezeti ürügy alatt történik, a lehető legsürgősebben meg kell szüntetni. A kereskedelmnek igaza van, amikor az álszövetkezetek ellen tiltakozik. * A lenolajügyben újabb fontasét történt. A Meister- gyár, amelynek hét vágón lenolaja van és amely, erre a mennyiségre kiviteli engedélylyel rendelkezett, utasítást kapott az Anyag- és Árhivataltól, hogy a len- olajat bocsássa az ipar rendelkezsére. A kiviteli engedélyt egyidejűleg a kereskedelmi minisztérium felfüggesztette. Idáig a dolog gyönyörűen rendben van, az ember szinte tapsolni szeretne az elragadtatástól. Csakhogy . . . Kevés olyan dolog van, ahol nincs egy csakhogy is. Ebben az esetben a csakhogy azt jelenti, hogy az Anyag, és Árhivatal a lenolajat az eddigi 380 filléres ár bevett 800 filléres áron utalta ki. A ki nem mondott megokolás szerint a magas világpiaci ár miatt, no meg azért is, mert a lenmag árát 1997-ben 80 forintról 200 forintra emelték métermázsánként. Ez a lenolaj azonban még a 80 forintos lenmagból készült a gyár tehát illetéktelen haszonhoz jut, mégpedig egész jelentékeny haszonhoz. Ha a gyár exportált volna, akkor az exportot lefölözték volna, míg most a 8 forintos belföldi eladási ár nem kerül lefölözésre. Nem történt intézkedés abban az irányban, hogy a drágább, 150 százalékkal drágább nyersanyagot feldolgozó gyáripar ebben az arányban emelhesse a maga árait. Az olajgyár illetéktelen haszonhoz jut, a feldolgozó ipar méltatlanul szenved veszteséget. Az ember bámul ... A Haladás kérésére hivatalos vizsgálat indult ebben az ügyben. Ennek eredménye: a Meisier-gyár repceolajat szállított a Mávnak maximális áron, de ezt zugáron tudta csak beszerezni. Az így támadt veszteség pótlására kapott lenolaj kivitelére engedélyt. Miután ezt az engedélyt viszszavonták, engedélyt kapott arra, hogy a ki nem vitt készletet magasabb, 760 filléres áron értékesítse. Ezt az eladást lefölözik, mintha exportált volna. A lefölözés 300 fillér kilónként. .4 lakkgyári,k alenolajkence árát ennek az áremelésnek megfelelően emelhetik. Az Anyag, és Árhivatal ilyen értelmű rendelete a napokban megjelenik. A vizsgálatot és eljárást ebben a kérdésben panaszunkra Vas Zoltán rendelte el Az ő közbelépésének köszönhető, hogy a kérdést úgy oldották meg, ahogyan azt megoldani kell és illik. Köszönjük. TISZTÍTÁSA FESTÉSEI KULCSÁR ÉI HUPPERT RÚZSA F.U. 107. KÜLDGÉSSZOLGÁLAT 323-762 I KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK A Gordon-ügyben elfoglalt hivatalos álláspontot nem tudjuk elfogadni. Ha valaha, ebben az esetben nem szokad megtörténni annak, hogy a nagy tolvajt futni hagyják. Nem az a fontos, hogy a berni kasszakulcs duplikátját visszaszerezzék tőle, ezt a problémát egy jó svájci lakatos könnyűszerrel meg tudja oldani. Fontosabb ennél, hogy kivizsgálják Gordon Ferenc úr egész tevékenységének titkait, hogy úgy mondjuk, a volt pénzügyminiszter égés- üzletvitelét. Meg kell állapítani Gordon Ferenc és a Westorient kapcsolatának minden intim részletét. Fel kell deríteni, mennyi hasznot húzott Gordon abból a tényből, hogy első forrásból tudta a forint és az adópengő viszonylatát, mert — ezt minden gyermek tudja — ezt igen eredményesen és sikeresen meg lehetett játszani. Emlékezzünk csak 1046 július 26-ra és 27-re. Gordonnak, akinek semmi része nem volt a forint megszületésében, ezt a viszonylatot tudnia kellett és kellő időben lehetett tudnia. Nem is lehet elképzelni, hogy ezt a pénzügyminisztert más is érdekelhette, mint az, amin keresni lehetett. Meg kell vizsgálni továbbá, melyek azok a külföldi vállalatok, amelyek résztvettek az amerikai árukölcsön áruinak szállításában és ki kell vizsgálni, milyen külföldi biztosító intézetek kapták a szállítmánybiztosítást Gordontól. A sort még folytatni lehet, az egész kérdést fel kell dolgozni, a Gordon-problémát fel kell göngyölíteni. Minket nem érhet az a vád, hogy miért csak most foglalkozunk Gordon úrral. Ezt az urat mi akkor támadtuk, amikor miniszter volt és 1946 áprilisában megírtuk róla a Haladásban, hogy soha nem fog visszatérni. Különös sajtóháború dúl egy megtörtént és egy elmaradt amerikai tanulmányút és egy nyilatkozat közül. A Magyar Nemzet pár hét előtt élesen kifogásolta, hogy hat magyar szakember megy az Egyesült Államokba a konzervgyártás új eredményeit tanumányozni. Ez az utazás elmaradt. Ellenben elutazott egy tanulmányozó bizottság dr. Érsek Jószef miniszteri tanácsos vezetésével. Ennek a bizottságnak egyik tagja, Deutsch Géza, a Nemzetközi Árucsereforgalmi vezérigazgatója, akinek van egy konzervgyára is, nyilatkozott egy newyorki lapnak. A lap a nyilatkozatot félreértette, a félreértett nyiatkozatot Budapesen nem pontosan fordították, ebből kifolyólag a Világ éles támadást intézett Deutsch Géza ellen. Kétségtelen, hogy aki nem tud arabusul, lehetőleg ne beszéljen arabusul, mert félreértik. Van továbbá egy latin közmondás is, amely így kezdődik: Si tacuisses . . . Viszont a Magyar Nemzet ebből az alkalomból újabb támadást intézett az ellen a hat konzervgyáros ellen, aki el sem utazott. Akik sorába Deutsch Géza nem tartozott, akik tanulni és nem nyilatkozni mentek volna az Egyesült Államokba . . . Végre eljutottunk egy fontos állomáshoz: a lefölözés reformjához. A lefölözés mostanáig a tetszésjog alapján és utólag történt. A reform azt jelenti, hogy a tetszésjog ugyan megmarad, de a lefölözés mértékét nem utólag állapítják meg, hanem az érdekelt külkereskedővel előre közlik. A gazdasági szabadság hívei ezt egy jelentős lépésnek tartják ugyan, de a megoldást nem ítélik kielégítőnek. A legegyszerűbb megoldás: a Külkereskedelmi Igazgatóság megszüntetése. A keresetek elbírálását pedig bízzák az adófelügyelőségekre. A Tervhivatalnak lesz egy elnöksége, amelyben a pártok delegáltjai foglalnak helyet. Az ügyeket azonban a főtitkár vezeti és irányítja, amint ezt tapasztalatból és gyakorlatból tudjuk. Ez a főtitkár Vajda Imre lesz, mostanáig a kereskedelmi minisztérum államtitkára. Az új kereskedelmi államtitkár Balabán György lesz, akit kivételes képességei és kivételes adottsága valósággal predesztinálnak erre a rendkívül fontos pozícióra. * A textilnagykereskedelem még mindig erősen túl van méretezve. Csak hozzáértő és tőkeerős nagykereskedelem lehet életképes, csak ilyennek van létjogosultsága. Az érdekképviseleti érdek a nagyobb taglétszám, az ország érdeke ezzel nem azonos. Annál is inkább nem, mert még a kari érdekeket is csak egy csekély töredék hajlandó képviselni és szolgálni, a nagy többség csak előjogokat követel és abból akar megélni, hogy nagykereskedői iparigazolványa van. A szocialista kereskedők múltheti kongresszusán történt. Az elnöki székből elhangzottak az üdvözlések, köszöntötték a megjelent notabilitástk NEMZETKÖZI SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI VÁLLALAT BUDAPEST, V., NÁDOR UTCA 21. SZ.