Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-12-25 / 52. szám

Tíz igaz ember [llllllllll! Regény lilllilHBllHI 12)­ 1 r t PaPP Anta­l m­iga ottmaradt, széttelt lá­bakkal, a lábai között tearesztett, szuronyos puskával. Percekig állt így, nénán és rezzenés nélkül, míg a másik csendőr ügyetlen kéz­zel és esetlenül turkált a fehér­neműek között, meg a fiókokban. Készakarva késlekedett, örült, h­ogy nem kell ott lennie az elő­szo­bában, h­ogy nem kell a Kádár V­iklós szeme előtt lenni. Végül a csendőrőrmester megso­ralta a dolgot. — Vetkőzzön le! — üvöltötte az ireg Kádárra. S hogy az nem mozdult, még­egyszer, hangosabban is ismételte: — Nem hallod a Büdös zsidót Vetkőzz­­el Vagy én vetkőztesse­lek le? Kádár Miklóst úgy vágta mellbe a szó, hogy szinte beletántorod­ott. Bent, a szobában a felesége döb­bent némasággal hallgatta a kiál­tást és mozdulatlanná merevedett rémülettel várta, mi lesz most? Mit fog csinálni az a nagyvérű, ke­mény és büszke ember erre a szó­n? Jaj, Istenem, csak a gyerek fel se ébredjen, rémüldözött magá-ban, csak a gyerek ne hallja ezt! De Kádár Miklós szótlanul és fel se tekintve vetkőzni kezdett. Egy széket húzott oda s levetette­­ kabátját, a mellényét, lehúzta a nadrágját. Visszahajolva behúzta maga mögött az ajtót, a szobán, melyben a felesége ült az ablaknál s megállt a csendőr előtt, félig meztelenül. A csend rárivallt a társára: — Kutassa át a ruhákat! A fiatal csendőr végignézte a zsebeket s jelentette, hogy az óra nincs bennük. — Ver­d le az inget és a gatyát is! — kiáltotta Kádár Miklósra a csendőr. Aztán arra, hogy az mereven tovább hozzálépett, egy durva m­ozdi'lattit beletépett az inibe és azt üvölt­te, most már dühtől habzó szájat, mintha a férfi el­lenállása e hallgatása ellen bátor­ságot kertett volna a maga hang­jából: — Pucé­ra vetkőzz, büdös zsidó, az apád Bidó istenit! Ez volt az a pillanat, mikor Ká­­dár Mikesban átcikkázott, hogy akármi lesz, nekimegy ennek a gazembernek és pofonvágja, meg­fojtja, ha a felesége, ha a gyerek bent a szobában bajba kerülnek is miatta. N­atvanöt éven át, mióta ebben a faluban megszületett s itt él, nem szólokt így hozzá, még meg­közelítőig sem, részeg ember se között bb­ só­ra ilyen durván és gyalázabsan. Ezt a szót: büdös zsidó, csak állomásokon hallotta eddig, tivoli csoportok beszélgetői­től, de így, szemtől-szembe soha, senki­ő! Egy pillanatra nem is a megalktt­ság, a férfiönérzet dob­bant fe benne, nem a szemérem, hogy a felesége az üvegajtón át mind­ezt hallja s látja. Nem is a felnőtt öreg­ember fojtogató döb­benete h­o­r a gyerek felébred a szomszéd szobába­n a kiabálásra s benyit id­e s itt látja őt, megalázot­tan ,s meztelenül, hanem csak maga a szó, a büdös zsidó, ezek­nek sz éveknek gyalázatos és nyo­morát refrénje, a mindig vissza­térő bornírt szitkozódás, melyet úgy köpött most a szemébe az az egyenruhás ii­­ék, mintha jónapot mondott volna, olyan természete­sen és felsőbbséggel. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és a gyerek jelent meg, ré­mült szemmel, hosszú hálóingben, megdermedtem Merlátta a csendőrt és a nagyapját, hiányos ruházat­ban és mint a szobor, kővé mered­ten állt meg, kitágult szemekkel, reszkető szájszéllel. A nagyapja le­húnyta egy pillanatra a szemet, ahogy a fiú belépett s mintha égő parazsat dugtak volna a torkára, olyan fájdalmas és száraz lett egyszerre belülről. Arra gondolt, rémülten és megrettenve, hogy ez a gyerek, ez a büszke és dacos kis legény, akiben annyi éven át látta nevelkedni a maga vérét, a maga gondolatait, most elveszti az eszét és a nagyapját védve nekiugrik a csendőrnek s akkor valami rette­netes fog történni, a gyereket vé­resre verik, talán elkülönítik tő­lük, írásk­ova, tahin más városba viszik, mint őket Ennek nem sza­bad megtörténnie, mert akkor a gyerek elpusztul és soha többé össze nem kerülnek. Hatalmas erő­vel lefogta hát magát és mereven a csendőr szemébe nézett, nem mozdult, mert úgy érezte, ha tel­jesíti az üvöltő ember parancsát és az ingéhez nyúl, ez a mozdulat feloldja dermedtségét s görcsét, melybe kényszeríti magát s akkor nem tud többé jótállni a nyugal­máért. Állt hát, mereven és bikká­zó, borzongó izmokkal, mint a nagy teher alatt nyögő, helyhez szögezett ló, szinte felrobbanva. De a csendőr most már tekinté­lyét akarta megmenteni s a játékot végigjátszani. Letépte az alsóruhát a mereven álló férfiról. Kádár Miklós úgy állt ott, az előszoba közepén, csaknem teljesen mezte­lenül, lehunyt szem­mel és meggya­lázottan. A kitárt ajtón át, az ud­varról rémülten és tátott szájjal bámult be a jelenetre a cseléd, majd mikor az utolsó darab ron­gyot is letépte az öreg Kádárról a csendőr, úgy lökődött el az ajtó nyílásáról, felpirosodó szégyennel és rettegéssel, mint a kilőtt ágyú­golyó. Ugyanebben a pillanatban a gyermek hangtalanul végigvágó­dott a földön s mozdulatlan görcs­ben, ájultan fekve maradt. Valami vad erő fogta eddig, va­lami nem is gyermeki, de felnőtt önfegyelem. A nagy pillanat fe­gyelme, melyet nem szegett meg egy szemvillanásnyira sem. Az ősi emlékezés, az üldözöttség emléke­zése alvadt ebben a néma, fegyel­mezett figyelésben, amivel a csend­őrnek és nagyapjának egyenlőtlen viaskodását figyelte. De most letelt az ereje s mint­egy villanyütésre ájultan esett a földre. Látta a nagyapja s látta az ajtó­hoz rohanó nagyanyja. De nem mozdultak. Vannak pillanatok, me­lyeket át kell élni, amik elől nem menekülhetünk el s mind a ket­ten úgy érezté­k: ebben a kilenc éves gyerekben ilyen élmény véső­dött most be. Élmény, mely egész életén át keményen megrögződik majd, élesen, mintha a szem len­cséjén át valami eltörölhetetlen filmszalagra kopírozódna. Ez a gyerek emlékezni fog min­denre, még él. S hadd emlékez­zen. Hadd igya ki fenékig a fáj­dalom s keserűség poharát. Hadd maradjon Írmagja a gyű­löletnek. (Folytatjuk.) 3 crv.fi tirv sikeréért részt vesz és dolgozik TESTVÉREK fészer- és f^^armasárúhitrpshvdtik VMS, fcrráSfg-utca 21- as udvarban ÜZLET: Király-utca 25 Tel. 227-677 Is ü Ls !F­­elvételéhez és benyújtásához szükséges űrlapok kaphatók kétféle beosztással: Kezdőlap és Foly­tatáslap MINERVA NYOMDÁBAN !,' VU SOMOGYI BÉLA TIT 7 Lírnunk uisarolag: (Von Károly-kö:*) Viszonteladókat is kiszolgálunk. HALADÁS - HOLLANDIAI levél írta: Kovács Zsuzsa Amsterdam, 1947 december. A Sirályok vijjognak a csatornák fe­ ,­lett, bárányfelhők imbolyognak a hi­­­­deg kék égen. A híres amsterdami felhők Messze töldről jönnek a fes­tők é­s utánozzák, festik olajba Am­sterdam felhőit, ezeket a különös fe­hér ködgomolyokat, melyek úgy hozzátartoznak a városképhez, mint a heringárus a sarkon, vagy a kerék­párosok áradata délben és este a fő­útvonalakon. Ezüst pára — melyen néha áttör a napsugár —, mint finom pókháló vonja be a várost. A város nyugodt, fegyelmezett. Az emberek komolyak, meggondoltak, feleslegesen nem beszélnek, csendes, derűs kerekarcú óriások. Ülnek a kávéháza­kb­an a nagy Mrfotelők­ben a perzsa szőnyeggel leterített asztalok mellett és délben koffee-t, vagyis ká­vét isznak, este munka után, de va­csora előtt boréit, vagyis gabonatá­linkál. Ez a rend és ez a szabály. Délben tizenkettőkor lunek és este pontban h­t órakor meleg vacsora. Este nyolckor csésze tea, darabka száraz süteménnyel, ha vendég jön, több csésze tea. Ez a házirend egy ország évszázados házirendje. Aki nem így csinálja — különc, vagy for­radalmár. * ,,Szabadság" — ez a szó itt. Hol­land földön megszabadul propagand­-ízű sallangjaitól. A szabadság e azelőtt olyan természetes valami volt, mint a levegő, vagy a víz. Nem beszéltek róla, mert megvolt. Amikor a néme­tek elvették tőlük a szabadságot, né­mán, de foggal és körömmel küzdöt­tek érte. A kommunist­ák, a katoliku­sok, a liberálisok, a sokféle párt, a nem tu.dom­hány vallásfelekezet és szekta összefogott és négy éven ke­resztül nem volt pártk­ülönbség és fe­lekezeti via Hollandiában. Csak két­féle ember volt: hazafi, vallv náci. A trónnik részt vettek a földalatti moz­galmakban, szabotáltak, üldözötteket ku itattak, német katonáikat öltek, élelmiszerjegyeket hamisítottak, stb. ,hogy a nácik mit csináltak — azt tudjuk. Ugyanazt, amit mindenütt Európában. A hollandok közt nem volt sok náci. Most, hogy a holland nép visszanyerte szabadságát, újból vannak nártok és újtól van sok'We vallásfelekezet. De világnézeti kü­lönbségeken túl jól megférnek .•­?•.•­más mellett. Szoros kapocs közöttük a vérrel szerzett drága szabadság. * Fiatal ügyvéddel beszélgetek a kávéházi asztalnál. A felszabadulás óta nem praktizál, fontos beosztású állami tisztviselő. Ellenőrzi az inter­nálótáborokat és a politikai rendőrség felügyelete alatt lévő szabadlábon élő személyeket. Az a feladata, hogy eze­ket az embereket, akik fasiszta tet­teik, vagy németbarát magatartásuk miatt kerültek internálótáborba, meg­győzze helytelen felfogásukról és visz­szavezesse őket a társadalomba. Nap, mint nap bejárja autón a kerületéhez tartozó internálót­áborokat, ismeri min­den egyes internált ügyét és minden egyes emberrel egyénileg foglalkozik. Azt mondja, ezek az emberek hihe­tetlenül hálásan fogadnak minden út­mutatást, mellyel elromlott életükből kiutat találhatnak. A legtöbbje a jö­vőtől fél, mi lesz vele, ha kiszabadul? Fél a társadalmi eetaszítottságtól, az emberek megvetésétől. De a kormány felfogása az, hogy ha a büntetésüket letöltötték és őszin­tén hasznos polgárai kívánnak lenni az államnak — akkor, ezeknek az embereknek is módot kell adni arra hoggy útból elhelyezkedhessenek a polgári életben. * Hollandia lakói, potyánk. Életfor­májuk polgári életforma. Mindenki polgár. A királynő, a tisztviselő, a kereskedő, a munkás, mind elsősor­ban polgárok. A háború előtt gazdag, hatalmas birodalom volt Hollandia, most szegény, kifosztott ország. De mivel a holland polgár a jólét idejéén is szerény keretek között élt b­e szerény kispolgári kereteket, bár nagy erőfeszítéssel, még ma is fenn tudja tartani. Csak a paraszt nem polgár. Büsz­kén paraszt. Ha errefelé egy gazdag­­ parasztis­jú feleségül veszi mondjuk, a falusi tanítónőt, ez a parasztcslád részéről men-aillance-nak számít. Men ritkaság a nyolc-t­ízszobás paraszt­tanya, a zon­ro­a és a folyóvizes csempézett istálló sem. A frízek nem holl­adok. Ők itt az őslakók. Nor­man-kelta keverék Kevés bennük a germán vonás. Kemény tekintetű, vad fickók. C.gy mondjuk, a fízek ter­e­ nem akadt árilló, de nem is tűrték mojg az árulót. — Aki az elnyomók­kal barátkozott, azt a frízparasztok elüldözték falvaikból. Hana szép úri város. Székhely — rezidencia. Az irozi főváros Amster­dam. Vasernio délelőtt, a Nordein­den finnipi tömeg sítál. Egy túlmére­tezett kisváros vasárnapi korzója Az egyik oleszt büff"étterem előtt hosszú sor áll. ..Miért állnak sorba?" — kér­dem egy kövérkés mosolygó asszony­tól. — Ho'v hejimi'nk ttee­ b»z — fe­leli !A világ Wermes*e»e«ebb harc'án. — T'idja. Heckré' Mo forint a lunek és sü­teményt­­s­zflnak hozzá. Szóval sorb-vá­lnak. órák'g és türel­mes»m­­á!Mo«*tnak a harisnya- és csiffüzetek e'ő't, ahol jegyre adják az árut, a mozik pánztárai e'ő't. emi különös és azt hiszem egyedül-A''ó a sorb­iklósok történetében — a mi'i­eum előtt is torbná'lunk. Mi van még itt? T'öd és rózsák. A sarkon stranolba hurkolva íru'lá't a hosszúszárú holland rózsákat Hen­tesüzlet, melyről azt hittem, virág­üzlet, mert a kirakatban szétszórt óri'ási krizantémából nem láttam a rvér b''f«z'«i'.­p». Mi van mé?? Politi''a, gyarmati kérdés, lassú pénzromlás, sok jegyre kevés étel, titkos, de vi­rágzó feketebilac. Azután vs.rT­'k cso­dálatosan zöld rétek, fekete tehenek, lomha testükön gyar­­ú takaró, régi kastélyok és réri szélmalmok Eső, szél és napsugár váltakozó játéka. Rónai­ Gábor Marianna finom és halkszavú művészete most megnyílt kiállításán szomorkás hangulatú vi­­lágba vezet minket. Képeinek dunai és körösparti tájairól alig tűz felénk villanó fény, alig találunk itt-ott vi­­dámabb, piros foltot, a galambszürke s a szűrt fény ölel körül mindent. Az interieur képek melegebb, gazdagabb színei elárulják nemcsak annak a szeretetnek szelídségét, de hőfokát is, amivel e tehetséges fiatal festőmű­­vésznő a környezete felé fordul. A­­ Nagymosás a szabadban, pasztel­szerű, könnyű játéka pedig rámutat arra az optimizmusra is, amit még a szürkének látott külvilág szemlélete közben is rejteget a művész. Ennek az optimizmusnak a lírája a plasz­tikai értékekkel azonos rangban re­velálja Rónai­ Gábor Marianne mű­vészetének egységét. (M. K. e.) ITELBANK SBudapest V. J­ássef nádor-tér 3-4 Telefon:­­1S6-S30, "188—840. "ÍM—S56 Alapíttatott 1867-ben Sürgényeim: HITEL ALAPTÖKE ÉS TARTALÉK: II.OtC.ftffi FT. Fiókok: Budapesten: Központi vílteüslet: IV. Apponyi-Mr t. n. Széna-tér 1 fb. VI. Terís körút 5. II. Szilágyi Deisfi-tér 1. VII, Somogyi Béla-út­­ IV, Fővám-t­ér 1. VII, R­ákóczi-út 28. V, Mart-tér 9. VII, Baross-tér 11 V, Pozsonyi-út 38. VII, Thököly-út 22. VI, Andrássy-út 13. VIII, József-körút SS. VI, An­drássy-út 83. IX. Isáday-utca 2. VI, Podmaniczky-utca 2. XI, Bartók Béla-út SS. Debrecen Eger Győr Kaposvár Kecskemét Vidéken: Miskolc Nyíregyháza Pécs Sápraljaújhely Sopron Szentes Székesfehérvár Szombathely Tatabánya­­kirendeltség Király Dezső: Brandy kapitány és a többiek. Majdnem félszáz vidám és komoly verset, novellát, kisregényt tartalmaz ez a könyv, mely a nép­szerű és termékeny humorista írásai­nak legjavát tartalmazza. Király De­zső humorának legjellegzetesebb vo­nása, hogy minden csipkelődése, szarkazmusa, éles kritikai érzéke elle­nére sohasem ragadtatja magát dur­vaságra vagy ízléstelenségre Ez már önmagában is nagy erény lenne. (Hungária-kiadás.) MOSZKVAI LEV­ÉL 227 a­mafajtáról, 24 új szőlői ti,tutót LS az l sarkon is­mert termő í­ur-­jongá­st és zö­d­ér­­ől. A Szovjetúnióban a tudományos központok sorában tekintélyes he­lyet foglal el a Mezőgazdaságtudo­mányi Akadémia. Alelnöke, V. I­. Muszolov a következőket mondotta moszkvai levelezőnkn­k. — Mielőtt ismertetném azt a munkát, amelyet Akadt miénk vé­gez, szeretném néhány vonással a mezőgazdasági t­domány területén a szovjet uralom alatt végbement vál­tozásokat ecsetelni. Az Októberi Forradalom győzelme Oroszország­­ban mind a mezőgazdaság tudo­­mányok, mind pedig a kultúra és tudás más területén, a valódi fel­virágzás kezdetét jelentette A cári Oroszországban tud­ományos m­­unka a mezőgazdaságban igen korlátozott mértékben folyt. Csupán egyesek foglalkoztak vele. Az erre a célra rendelkezésre bocsátott eszk­ö­­k szánalomraméltóak voltak. Olyan hatalmas országban, mint Orosz­ország, mindössze 44 kísérleti állo­más és 78 kísérleti kertészet szol­gált tudományos célokat. Ma a Szovjetúnióban a mező­gazdasági tudományos intézetek ez­rei működnek. Közöttük több mint száz tudományos-kutató intézet és mintegy 400 kísérleti állomás. Hazánk határain túl is, messze földön ismertek a szovjet agronó­mia kiválóságai: Klimentij Timir­jazev, Iván Micsurin, Vaszilij Wil­liams. — A növényélettani intézet — folytatta V. P. Moszolov —, több mint 160 fajta új növényt gyűjtött össze a világ legkülönbözőbb orszá­gaiból. Mi választottunk ki és mi tenyésztettünk ki 498 különböző növényfajt. A Szovjetúnió szelek­ciós telepei és egyéb tudományos intézetei még 350 faj kitenyésztésé­ről adtak számot. Kidolgoztuk a földművelés alapfeltételeit sarkvi­­déki körülményekre is A Sark­vidék területén való termesztésre különleges zab-, burgonya- és zöld­sénfajták­at tenyésztettünk ki. En­nek következtében mezőgazdasá­g­unk új területet hódított meg és kiterjeszkedett a Távol-Észak felé. A központi öröklésüni laboratóri­um­. Iván Micsurin munkája ny­mán haladva, 227 új cin­.afajtát, 11 kö­tefajtát, 24 új meggy- és 12 új szőlőfajtát nevelt ki. A földmű­velés területén végzett mvn'-'ná semmivel sem kevésbé jelenté­keny a mezőg azdradár*tudom*rlvj Akadémia intézetei által az á'M-tenyésztés különböző területein végzet' munka. M'nfcet, szovjet a»uniizmuso­kat — fei°zt° b^› az a'elnök az a tudat ízesít, h›wv m› is va‚rv"r‚k hn»*nk h*boTi'titáni fel­lendítéséért folyó küzdelemnek. P. S. Chaplin: A Diktátor. Hogy meny­nyire mélyen és egyetemesen ember volt Chaplinnek az az önmaga ké­pére teremtett chet­ő botló, kemény­kalapos, nagycipős figurája, melyet noha már a modorosság vádjával illettünk, fényesen igazolja ez a film Chaplin „chaplini" figurája most konkrét szemé­­t játszik, a níp fiát, a gettó borbélyát, akit összetévesztem nek a Diktátorral A fasizmust, s diktatúrát, az elnyomást leplez; la Chaplin — és a mai filmtörténeti és filmesztétikai szempontból igen fon­tos — sehol sem tér el a hagyomá­nyos Chop'in '­ nek szinte­­nd­osszá lett eszköze.tö. Első M^^ Dugatt^gyűrű Üze: Dugattyúgyűrűk minden méretben raktárról Ipari gyűrűk gyártása Főtengelycsiszolás Hengercsiszolás Csapágyöntés Dugattyúk Budapest, VHL, Baross­ u. 80. T.: 139-238 mmm* NTAIu Vasciatétele és Gépgyár Itt Budapest X., Asztalos SásuaSor­ratca fi Tetefon: 139-366*

Next