Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-05-01 / 18. szám
KÉT ASSZONY A TÖRVÉNY ELŐTT A Irta: G&rff&lj $Hárist Dálnoki Veresst, a földalatti fővezért Bódi Piroska lakásáról vitték el január huszonegyedikén. Ugyanakkor persze magát Bódy Piroskát is elvitték. És ott volt még egy asszony: özvegy Bálint Dezsőné, székesfővárosi tanárnő. Bálintné maga vitte oda a rendőrséget, abban a hiszemben, hogy a legendás, a mesebeli angol segítséget hozza, ő volt az összekötő, ő járt-kelt a városban, ő fordult a barátokhoz, ő próbálta megmenteni «Lajit». Tehát: az egyik asszony őrizte, etette, gondoskodott a tiszta fehérneműről. A másik «semleges" területre akarta szöktetni. Két asszony.Az egyik Bódy polgármester lánya, a másik is társaságbeli hölgy. Mind a ketten harminc év óta hűséges barátnői Lajinak. De egymást nem ismerték. Csak a kritikus időben kerültek össze, a sors különös akaratából, amikor Laji nem mert hazamenni az Ostrom utcába és a végső szorultságában hozzájuk fordult, e két, úgy látszik, leghűségesebb szívhez. Előzőleg néhány napig barátainál próbálkozott a fővezér. De mindenütt csak egykét napig adtak neki szállást, aztán továbbküldték. Csak Bódy Piroska nem küldte tovább, csak Bálintné vállalkozott mindenre az érdekében. Pedig ez a két asszony nem is volt benne az összeeskütvésben. Bódy Piroska teljesen epolítikus Tény. Magas, hervadó, mégis kellemes nő. Bálintné pedig — tessékcsodálkozni — 26 éve szociáldemokrata. Még mindig Szép asszony. Tehát: semmi közük nem volt a tulajdonképpeni összeesküvéshez. Nem is tudtak róla, nem is látták Lajit, csak amikor már bajban volt és a katonapolitikai osztály megidézte. Akkor csinálták meg az ő külön, kis, érzelmi összeesküvésüket Laji érdekében, természetesen és feltétlen odaadással, életrehalálra, amilyen élet-halálra csak női szív tud összeesküdni. . Majdnem egészen egyforma, fehérgalléros sötétkék ruhában, finom fekete cipőben, szépen fésülten állnak most a Népbíróság előtt. Apró kis szócsatákból könnyű megállapítani, hogy nem nagyon szerethetik egymást. Bódi Piroska egyszer meg is hazudtolta Bántnét. De mégis van köztük valami igen szoros kapocs. Egyformán nem érzik bűnösnek magukat. Ők nem tudnak semmiről, Laji nem avatta be őket. Laji azt mondta nekik, hogy ő nem csinált semmit, Laji ártatlanságát hangoztatta és ők elhitték. Még akkor is Lajinak hittek, amikor minden újság és minden utcasarok ordítva hirdette, hogy mit csinált Laji. Semmi sem számított, csak az, amit Laji mondott. Bódi Piroska bátyja, aki tudott a dologról, többször és igen izgatottan figyelmeztette a bugát a veszélyre. Nem használt. Piroska szenvedélyesen kérte ki magának a beavatkozást, azt mondta, ő jobban ismeri Lajit. Bálintné pedig meggyőződéses szocialista létére sem vette tudomásul, hogy miről van szó. Egyszer egy üzenetnél kissé gyanút fogott, de Laji ezt a gyanút két szóval eloszlatta. Egymás mellett öltek a díványon — Piroska akkor délutáni álmát aludta a szomszéd szobában — és Bálintné már újra hitt Lajosnak. Ordíthatott a plakát az utcasarkon, a két szoknya hűségesen eltakarta a fővezért. És még azt mondják, manapság nincsenek hősnők. A tárgyaláson ismét találkoztak.A halálraítélt Verese Lajost tanúként hallgatta ki a népbíróság. Megtörtént a drámai szembesítés. A két „hősnő" a vádlottak padján ül és betép a „hős", szürke civilruhában, lógó bajuszával. Természetesen mindenben megerősíti a vádlottak vallomását. A politikai ügyekbe nem avatja be az asszonyokat. Dehogy, az csak végső szükségben fordult hozzájuk és fogadta el tőlük ezt a rendkívüli áldozatot. Természetesen végtelenül sajnálja, hogy „kellemetlenséget" okozott nekik. De politikáról már csak azért sem beszélt velük, mert erre nem is volt szükség. Az aszszonyok nem is kérdezték a részleteket, a háttér nem érdekelte őket, teljesen elég volt a varázsige, hogy: „ártatlan vagyok". Miben és miért ártatlan? Nem fontos. Az ifjúság, a virág a fán, miből gyümölcsnek kellene lennie, nem üdítő és nem biztató. Kénevő öntötte és mérgezett, bomlott, zavart. Múltja siralmas, jelenje örömtelen, jövője vigasztalan. A tüntetések, amiket városról városra rendez, abból a letekből fakadnak, amit egy negyedszázadon át beléje neveltek és átalakulni nem képes. Nem kárhoztatjuk, de nem tűntetjük. A demokrácia számára veszedelmet jelent és le kell számelnni vele. Minden egyéb beszéd hipokrita halandzsa. Félrevezetett diákságról fecsegnek politikusok és professzorok, valahányszor kitör ebitől az ifjúságból a fasiszta duhajkodás. Ez a „félrevezetettség” fanyar mákony, amivel tobbé magunkat általunk nem szabad. Senki nem vezeti félre. Megnyilatkozik az ifjúság úgy és azon a módon, abban a szellemben, amilyen. Ilyennek láttuk őt 25 éven át, attól kezdve, hogy először fabrikáltak belőle ellenforradalmi élcsapatot és a műegyetemi gólyavárban, mint politikai hatalom először elbődült. Karriervadászok bennük keresték a támaszt és az ifjúság megvadult saját ereje tudatától. Rájött, hogy a tanulás fáradságos, a tüntetés, tányérsapka, gumibot kényelnes és biztos. A pesti egyetemeken dúlt vonásokkal jár, álarcot akar viselni, de az álarc alól is kilobog gyűlölettől izzó tekintete. Szegeden, Debrecenben az első jelre odaszegődött a reakció mellé és ismét Krisztus nevében gyalázza meg a keresztényi megtérést és emberszeretetet. Kecskeméten kibújtak belőle a szenvedélyek, amikkel éveken át telefűtötték, Karády Katalin neki egy demokratikus világ primadonnája, Kiss Ferenc ellenfele, zsidóbarát és nyilascélpont, tehát megint fütyül és veri a parkettet, ha a filmsztár a színpadon vagy a vásznon megjelenik. Szeleczky Zitáról álmodozik és a boldog időkről, amikor szabad volt a préda és egy Heil Hiller megnyitotta az utat a jövedelmező pályák felé. Főszéktartó és nemzetvezető, bajtárs és párttestvér, ezeket véste a szívébe, mint szerelmes diák egy-egy nevet a tölgyfába és az elvtárs és MADISz hallatára vérbeborul a szeme. Ez a diákság nem e világra való. Mit lehet tenni vele? A probléma nemcsak a mienk, hanem minden országé, ahol fasiszta uralom tobzódott. Németországban elsősorban. A francia-német zóna parancsnoka törte a fejét, mit is lehetne csinálni ezzel a német ifjúsággal. Schmitttein francia tábornoknak az az ötlete támadt, hogy meg kell próbálni átplántálni őket valamely demokrata miliőbe, hátha kineve Az ügyész csendes iróniával jegyzi meg: — ön ezzel nagyon súlyos, jellembevágó dolgot állít önmagáról, Veress Lajos, ön visszaélt a baráti érzelmekkel, önnek becsületbeli kötelessége lett volna felvilágosítani őket, hogy miről van szó és csak ezek után lett volna szabad elbújni az asszonyok szoknyája mögé, ha az asszonyok ezek után is vállalják az ön bujtását. Ez így gyávaság volt, Veress Lajos. Dálnoki Veress tiltakozik a gyávaság vádja ellen. Ugyanolyan általánosságban tiltakozik, mint amilyen általánosságban hangoztatja ártatlanságát. Róla, a volt lednek, így lépett érintkezésbe a svájci kormánnyal azzal a javaslattal, hogy vegyenek át 15 német tanítójelöltet, képezzék ki őket svájci intézetekben, lássák meg egy demokrata ország berendezését, talán a tények hatnak rájuk. Így is történt. 15 német diákot különböző svájci tanítóképzőkbe vittek hat hónappal ezelőtt. Most járt le a hathavi szemináriumi oktatás és a tanítóképzők igazgatói összeültek, hogy beszámoljanak egymásnak tapasztalataikról. Annyira fontosnak és szinte döntőnek tartották ezt a kísérletet, hogy látni akarták, milyen tanulságot lehet leszűrni ebből az átnevelési kísérletből. A beszámolók szerint munkakedviben és tananyagfeldolgozásban nem lehet panasz. Viselkedésük, fegyelmük sem esik kifogás alá. De már a demokratikus átalakulás kevésbbé kielégítő. Ezek a fiatalemberek nem láttak mást életükben, mint diktatúrát és jelszavaik, szójárásaik, kifejezésmódjuk, elképzelésük mélyen a hitleri remiszeken gyökerezik. A francia tábornok óhaja az veti, hogy lubickoljanak kicsit demokrata vízben (pour les plonger dans na bain democratique) nos: a lubickolás hathónapi tartama nem volt elég a felüdüléshez. Sok várakozást tehát nem szabad hathavi átneveléshez fűzni. A svájci szabad véleménynyilvánítás, a sok önkormányzati népszavazás, de semmi katonai parádé, semmi vezényszó, még csak uniformis sem — ezt nem tudták még befogadni az elméjükbe. De azért az eredményt a szemináriumi direktorok szerint nem lehet éppen lekicsinyelni. Folytatni kell: mennél több német diákot megfüröszteni a svájci demokráciában és mennél hosszabb ideig. Svájc anynyira átérzi a demokrácia szolidaritásából ezt a feladatot, hogy 30.000 frankot szavazott meg az akció folytatására. Úgy véljük, hogy a demokratikus átnevelés új történetének egyik legfontosabb mozzanatával állunk itt szemben. De akármilyen fontos, mégiscsak sporadikus és csöpp a tengerben. Az ifjúságot és így a magyar diákságot sem lehet elszállítani százezerszámra Svájcba vagy Svédországba, hogy lásson és tanuljon más világot, mint amiben felnőtt. Itthon kell valamit tenni. A svájci szemináriumi nevelést itthon kell megadni. De ez kellő szigorú rostálás nélkül nem fog menni. A magyar demokráciának nincs módja a svájci üdültetés luxusára. A svájci példa különben azt mutatja, hogy az eredmény csak akkor remélhető, ha évtizedekig tudnák ezt a külföldi demokratikus fürdőt igénybe venni. Erre sem pénzünk, sem időnk nincs. Álmodozás és tervezgetés, hiú önáltatás és „félrevezetettség" bebeszélése helyett üstökön kell ragadni a kérdést. Erélyt és határozottságot kell mutatni. A mi nézetünk szerint az egyetemi autonómia nem alkalmas, hogy a Karády-tüntetőket és a Sulyokimádókat észretérítsék. Az egyetemi vezérezredesről, a kifogástalan úrról, csak nem lehet feltételezni, hogy gyáva, a fények nem számítanak. A szemmel látható tények urai. Maga a tabló, ahogy ott állnak hárman, a lógóbajsza, pislogó lovag és a két asszony, aki miatta került ide, mertő nem mert jelentkezni, hanem inkább ott csücsült náluk több mint három hétig, a belső szobában, ez mind nem számít, ő nem gyáva és nem bűnös. Époly kevéssé gyáva, mint amilyen kevéssé bűnös. Várjon, ha sor kerülne rá, megtennék-e érte az asszonyok újra mindazt, amit egyszer már megtettek? És Laji? Újra elfogadná? Logikával itt nem megyünk semmire. Érzelmi ügy. Mint annyi sok más ügy itt Magyarországon, autonómia békés és veszélytelen idők rendszere. A professzor urak számára meg kell hagyni az önkormányzatot tanulmányi kérdésekben. Hadd mondják meg továbbra is ők, hogy ki legyen magántanár és hány órát adjanak elő közjogot !Karády-tüntetők és a 15 svájci német diák ÁJUS 2-ÁN PÉNTEKEN II. F. 6 ÓRAKOR Podmanicz&ún. 31. sz. alatti helyiségébenSSZEJÖVETELT ZÁRT melynek keretében a párt elnöksége a tagokkal együtt az aktuális politikai kérdéseket" beszéli meg. Vendésyeket selveszen látunk HALADÁS kramidruházat, BALLON-, lóden-, vihar-, átlátszó-kabát, VÁSZONÖLTÖNY PORTRUHÁZAT-tól Érintpest, VT- Bajcsy-Zsilinszky-út 13. (Andrrássy-út sarok) és hány órát magánjogot. De a diákság fegyelmezésére kormánybiztost kell minden egyetemre küldeni. A középiskolák felé is kormánybiztos kell, aki minden bürokratikus bíbelődés nélkül bánjon el a fasiszta maradványokkal. Emlékszünk jól, hogy a békeidőben kérlelhetetlenül csaptak ki három gimnazistát a szabadkai gimnáziumból, mert nappal rosszleányok házába sompolyogtak be. Nos, a rossz elvek háza nem sokkal rosszabb a rossz leányok házánál. Mégsem olvastuk még, hogy a kecskeméti középiskolából valakit is kicsaptak volna vagy a kecskeméti jogakadémiát megrostálták volna. Kesztyűs kézzel itt nem lehet operálni. Ortutay Gyulát mi is bizalommal fogadtuk és üdvözöltük, de megmondjuk: kissé vontatottnak tartjuk a nekifohászkodást. Zaratusztrával szólva: már hallottuk a kötéltáncos konferanszát, most már szeretnék látni is, mit tud. Habozni nem kell és nem is szabad. Az egyetemi autonómia babonáját félre kell hessegetni és a középiskolás tacskókat móresre kell tanítani és le kell szoktatni a tüntetésről. Svájcba nem küldhetjük őket, mert az ottani tudós tanáról szerint évekig kellene őket megfűröszteni a demokrácia fürdőjében. A magyar köztársaság biztonsága nem várhat évekig. A tervgazdálkodás küszöbén közeledik augusztus elseje, az a nssm, amelyen a pártok és a kormány szándéka szerint meg kell kezdeni a hároméves terv végrehajtását. A kérdés gazdasági részének jelentősége tehát egyre nagyobb, abban a mértékben, ahogyan közeledünk a megvalósításhoz. Tudatában vagyunk annak, hogy a kezdeményező a Kommunista Párt volt szintén mind a két munkáspárt külön-külön nagyszabású és eléggé nem méltányolható szellemi munkával dolgozta ki a részleteket. A két párt terve között a különbség eredetileg sanyagos volt, nemcsak öszszegszerűség, de a szerkezet tekintetében is. A Kommunista Párt három év alatt 6.1 milliárd forintot kívánt beruházni, a Szociáldemokrata Párt 6.7 millió forinttal. Csakhogy a Kommunista Párt terve teljesen az ország belső erőit vette számba, a Szociáldemokrata Párt pedig abból indult ki, hogy három év alatt mintegy 2 milliárd forint értékben áruhitel alakjában külföldi kölcsönt is vehetünk igénybe, s szükségesnek tartotta a párt 15 évre terjedő tervezet elkészítését is. A részletek tekintetéből a két párt terve között a legnagyobb különbség az iparnál mutatkozott, melynek beruházásait a Kommunista Párt három évre 958 millió forintra, a Szociáldemokrata Párt több mint kétszer anynyira 2.025 millió forintra irányozta elő. A közlekedés számára a kommunista tervben 1.644, a szociáldemokratáknál 1.319 millió szerepelt. A mezőgazdaság szorosan vett szükséglete 879 millió volt a kommunistáknál, 58 millió a szocialistáknál. A mezőgazdasági gépszükségleten belül a kommunista párt terve 153 millió forintot vett fel 200 járási géptelep létesítésére s ez nagyon hasznosnak és szükségesnek látszik, nemcsak a tényleges gépjavítás, hanem az e tekintetben meglehetősen elmaradott gazdáknak a gépek és szerszámok helyes kezelésében való útmutatása és tanítása szempontjából is. Szakemberek túlzottnak találják a Kommunista Párt tervében előirányzott 9000 traktort, éppenúgy, mint a Szociáldemokrata Párt 5000 darab traktorát A traktorok beszerzését szövetkezeti alapon vagy közvetlen állami segítséggel meg lehet oldani, de felhasználásuk, ilyen mennyiségben a mi birtokviszonyaink mellett még mindig nagyon kétséges. Indokoltnak látszana a traktorbeszerzés rovására a külföldi igásállatok beszerzésének kereteit növelni; ennek szükségességére utalnak az idei őszön és tavaszon a szántás terén tett tapasztalatok s a trágyázás kérdésének előbbrevitele is. A két munkáspárt most terveit özsszeegyeztette és ennek id eedményeit már nyilvánosságra is hozták. Az erről szóló újságközlemények szerint a Kommunista Párt előirányzatát valamival emelve s a Szociáldemokratáét valamivel csökkentve, 6,3 milliárd forint kellene a három év beruházási előirányzatához abban az esetben, ha kizárólag saját erőnkre lennénk utalva, külföldi kölcsön esetén a beruházásoknak még kereken 1-3 milliárd forinttal való növeléséről lehetne szó. Az az optimizmus, amellyel a munkáspártok ezt a komoly tervezési és egyeztetési munkát elvégezték, émoly nagy erőssége a tervnek, mint ahogyan a forintstablizációt, ugyancsak az ő optimizmusuk segített megvalósítani. Talán szélesebb körben erősítené ezt a jogos derűlátást, ha a keretek a Kommunista Párt által eredetileg megszabottakat nem lépték volna túl. Hiszen a Szociáldemokrata Párt tervében, mint már említettük, mintegy 2 milliárd forint értékű külföldi hitelen alapuló árubehozatal szerepel; ha ezt elhagyjuk, a terv keretei lényegesen szűkülnek. Természetes, hogy külföldi árubehozatalra akkor is szükség van a beruházások céljaira, ha hitelt nem kapunk. Nem ismervén még a részeleteket, nem tudjuk, hogyan hidalták át ezt a kérdést; az első impressziónk az, hogy célszerűbb lett volna közelebb maradni a 6 milliárdhoz, mint eltérni tőle. Természetes, hogy a keretek végleges megszabása s a megvalósítás mikéntje tekintetében a kormánynak, sőt nyilván a törvényhozónak, kell kimondani az utolsó szót. Ha azután, megfelelő jogszabály végleg megszabja a kereteket, akkor egy nagyszabású országos feladat előtt fogunk állani, mely döntően egyetemes gazdasági — tehát nem speciális pénzügyi, még kevésbbé egyoldalúan műszaki — jellegű. Úgy halljuk, erre a munkára tervhivatalt terveznek, — nem tehetünk ellene semmit, hiszen valóban kevés náluk a hivatal. Ímde fontosabbnak tartjuk (bár tanácsokban is nagy a túltermelés), hogy e gazdasági hozzáértők valamely valóban működő s nem csupán papírra rajzolt tanácsa, melynek tagsága nincsen feltétlenül pártokhoz kötve, vegye kezébe az irányítást. A végrehajtás számára van iparügyi és földművelésügyi minisztériumunk, Gazdasági Főtanácsunk, továbbá mellékesen, iparunk és mezőgazdaságunk is. Oeconomics. 11 WARTNER ALAJOS Continental szálloda Hungária fürdő Continental-szálloda. Telefon: 229—494 Hungária fürdő. Telefon: 225—618 Dohány-u. 42-44 LÁBSZŐRTELENÍTÉS — SZŐKÍTÉS — SZEMPILLAFESTÉS RÁNGTALANÍTÁS — TARTÓS SZÉPÍTÉS — TARTÓS FIATALÍTÁS VALÓDI VITACITKÉSZÍTMÉNYEKKEL FOMÁBB KOXMETISCA OKTOGON-TÉR S. U. EM. FONTOS! BEJÁRATUNK CSAK AXORÁN'-VTTACU' JELZÉSŰ MÁSODIK AJTÓN! (II. EMELET)