Haladás, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1949-10-13 / 41. szám

T 1949 októb­er II. f a­s__HALADÁS — A hét nagy eseménye a demokratikus német köztársaság megalakulása Hitlerek jönnek, Hitlerek men­nek, de a német nép marad, mon­dotta Sztálin azokban a napokban, amikor a náci hadsereg elárasz­totta és végigszántotta a Szovjet­unió nagy területeit. A pillanatnyi ellentéteken felemelkedő bölcs ál-­­­lamférfiúi állásfoglalás hangzott ki­­ ezekből a szavakból, aminthogy­ ezen, az alapon indult meg most­ napjainkban a Szovjetunió kezde-­ ményezésére a német kérdés ren­dezése is. Az előzményeket mindnyájan is­merjük. Tudjuk, miként sértet­ték meg a nyugati hatalmak a jal­tai és potsdami egyezményeket, kezdve 1946-on, amikor az ame­rikai és angol kormány megkö­tötte a két zónára vonatkozó meg­állapodását, egészen addig, amíg Bonnban felállították a nyugat­német kormányt, amivel kapcso­latban valóban új helyzet állt elő. Sem a Szovjetunió, amely követ­kezetesen állást foglalt az egységes és demokratikus Németország megalakulása mellett, sem a dol­gozó népi német tömegek nem hagyhatták válasz nélkül a bonni provokációt Így, alakult meg Ber­lin szovjet övezetében a demokra­tikus német kormány, így ült össze első ülésére az új német parla­ment. Így oldották meg a legfon­tosabb személyi kérdéseket, amely­nek során a munkásmozgalomnak olyan régi kipróbált harcosai, mint Pieck és Grotewohl került a köz­társaság elnöki, illetve miniszter­elnöki székébe. Az új német állam biztató jelek között kezdte meg életét. Az az el­határozás, amellyel a Szovjetunió megszüntette a Kelet-Németor­szágban a háború befejezése óta felállított katonai kormányzat mű­ködését és annak munkáját nagy­részt az újonnan megválasztott né­met kormányzati szervekre bízta, annak a jele, hogy Németország hatalmas keleti szomszédja bízik a német nép demokratikussá ne­velésének jelentőségében és, bízik abban, hogy ez a német nép hasz­nos tagja lesz az új, békés és igazságosabb világért küzdő nem­zetek nagy családjának. A Hitler Jugend ismét jelentkezik­ Mialatt ezek a történelmi jelen­tőségű események a keleti övezet­ben lebonyolódtak, nyugaton a káosz egyre nagyobb lesz. Az események nyugtalanságot váltottak ki irányadó angol és amerikai körökben és ezt a nyug­talanságot, a sajtó világosan visz­­szatükrözi. Csak az Observiert idézzük, amely nagy cikkben fe­jezi ki aggodalmait a ,,német-szov­jet megegyezés lehetőségei miatt“ és azt sürgeti, hogy „ne tekintsék többé Németországot ellenségnek“. Ezzel a kívánsággal az Observer nagyon elkésett: a szovjet politika már régen ezt a vonalat követi, míg az angol és amerikai irányadó körök kizárólag a volt nácikra szorítkoznak akkor, amikor az el­lenséges érzület megszüntetése mellet kardoskodnak. A nyugat-német övezetekben uralkodó belső helyzetre jellemző egyébként, hogy október 4-e és 10-e között Köln mellett értekez­letre gyűltek össze a hírhedt Hit­ler-Jugend volt vezetői és arról tanácskoztak, hogyan lehetne ezt a mozgalmat újra feleleveníteni. A szinte hihetetlenül hangzó pro­vokációra a demokratikus ifjúság világszövetsége késedelem nélkül megadta a megfelelő erélyes vá­laszt, amikor az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország kor­mányához fordult és figyelmez­tette ezeknek tagjait arra, milyen Veszedelmet jelentene a világbéke «■«»pontjából a Hitler-Jugend szervezetének bármilyen formában­­ való életrehívása. Az osztrák választások Négy és félmillió választó sza­vazott, a vasárnapi osztrák válasz-­­­tásokon és ebből másfélmillió eze j­úttal első ízben járult ez urnák elé.­­ Az eredmény tehát kissé bizony-­­­talan volt, bár a helyzettel isme­­­­rősek kétségtelennek tartották, hogy az az amnesztia, amelyet az­­ osztrák kormány adott a nemzeti­­­szocialista szervezetek volt tagjai­nak, megtermi majd gyümölcsét.­­ így is történt és a volt nácik­­ szervezetten felvonultak az úgyne­­í­vezett függetlenek egyesülésének támogatására. Ennek következté­ben kapott ez az első ízben sze­replő, neonáci színezetű alakulás­­ 16 mandátumot, amivel az össze­ülő parlamentben a harmadik he­­­­lyet foglalja el. A választás egyéb­­ eredménye az eddigi kormány-­­­koalíció mandátumveszteségeit­­ mutatta, miután a Néppárt az ed­­­­digi 85 hellyel szemben csak 77-et,­­ a szocialisták 76 helyett 67-et kap-­­­tak, míg másrészről a baloldali blokk nemcsak, hogy meg tudta­­ tartani eddigi helyét, hanem azt, s meg is erősítette: négy helyett öt­­ taggal lesz képviselve az új parla-­­­mentben.­­ A világsajtó rendkívül széles­­ keretek között foglalkozott nem-­­ csak a választások előzményeivel,­­ hanem annak lefolyásával is. Jel­­l lemzőnek tartották mindenfelé,­­ hogy a népi demokráciák iránt­­ ellenséges érzülettel viseltető pár- | tok közös frontot alakítottak és­­ ilyesformán előállt az a különös,­­ de jellemző eset, hogy a választási­­■ küzdelemben fej-fej mellett haladt • az osztrák szociáldemokrata párt vezetősége a szélsőjobboldali ele­mekkel, neveket említve Oscar Pollack, az Arbeiter Zeitung fő­­szerkesztője és Stainzl, áld. 1932- ben súlyosan megsebesítette a­­ parlamentben Otto Bauert, a szo­­­­ciáldemokraták akkori vezetőjét. Ebben a választási küzdelemben úgy látszik, minden eszközt meg­engedettnek tartottak, másként az ilyesfajta furcsa csoportosulás va­lóban lehetetlennek tartanak. Az is jellemző, hogy az osztrák kor­mány a legutolsó órákig gondosan kitért minden világos állásfoglalás elől, amely a schilling devalválá­sára vonatkozott. Bécsi pénzügyi körökben kétségtelennek tartják, hogy erre vonatkozólag az utasítás már megérkezett, az illetékes szer­vek azonban nem akarták­ ezzel az intézkedéssel a választások előtti hangulatot elrontani­ A szavazás eredménye egyéb­ként nem hoz egyelőre nagyobb változást Ausztria belső életében. Figl miniszterelnök lemondott ugyan, azonban azonnal megbí­zást kapott újabb kormány meg­alakítására, ami természetes is, hiszen a szocialisták és a Nép­párt már a választások előtt meg­egyezett abban az irányban, hogy az eredménytől függetlenül az ed­digi koalíciót továbbra is fenn­tartják. A távolabbi kilátások persze nem nagyon kecsegtetőek és ezt már nyugaton is érzik. A Manchester Guardian a választá­sok végeredményének közlése után mélabúsan állapította meg. ..Ezentúl nyilván majd nemcsak Bonnból hallunk hangokat, ame­lyek új Anschluss: sürgetnek A hét harmadik nagy politikai eseménye Franciaországban zaj­lott le, ahol Queuille alig néhány nappal élve túl kormányzásának első évfordulóját, kénytelen volt beadni lemondását. Az új kor­mány megalakítására vonatkozó tárgyalások egész héten át tarta-­­­nak és a baloldali tömegeknek egységfront utáni követelését még­­ csak megerősítette a köztársa-­­­sági elnöknek az az elhatáro- s zása, amellyel Modi, eddigi belügyminisztert bízta meg kor­mányalakítással Mech neve any­­nyira exponált és a legutóbbi munkásellenes intézkedések a bal­oldal hangulatát annyira ellene fordították, hogy ehhez a vállal­kozáshoz kezdettől fogva igen ke­vés reményt fűztek párisi politi­kai körökben. A problémák egyébként válto­zatlanul megmaradtak és egyre súlyosbodtak. Hivatalos kimutatás szerint a megélhetési költségek Franciaországban ez év folyamán 21 százalékkal növekedtek és eh­hez jött most a leértékelés, amely­nek nyomában — akárhogy is igyekezzenek azt egyelőre lep­lezni — újabb drágulási hullám következik majd. Efajta problémák jelentkeznek egyébként a Csatorna másik olds®­kán is. Az angol kormány még mindig bizonytalanságban hagyja az ország lakosságát a választá­sok időpontja felől, bár Bevin a napokban rájelentette, hogy az „a legközelebbi jövőben várhatót. Politikai körök véleménye szerint a döntés a hét végére esedékes, amikor is Bevin külügyminiszter visszaérkezik Amerikából. A devalváció természeti katasztrófa A külpolitika egyéb eseményei között kimagasló szerepet töltött be a héten még a trinai helyzet alakulása. Diplomáciai és katonai téren egyaránt. Ami az elsőt il­leti, a kínai népköztársaság nem­zetközi súlya a sorozatos elismeré­sek után véglegesen kialakult, a harctéren pedig tovább folyt Csang-Kaj-Sek-ek haderejének felbomlása és a legutóbbi hírek szerint a népi erők már 40 kilo­méterre közelítették meg Kan­­tent. Befejezésül idézünk egy jelleg­zetes részletet abból a kommentár­ból, amellyel a Neue Zürcher Zei­tung kísérte a világ különböző ré­szeiben folyó leértékelési mozgal­makat. Ezek a devalvációk, — írja a lap — a természeti ka­tasztrófák erejével hatottak, ame­lyekben széles körök ugyanúgy el­vesztik az idegeiket és amelyek­ben semmiféle módon nem lehet nyugalmat teremteni. A bizonyta­lanság érzése annál könnyebben válik uralkodóvá a lakosság szé­les rétegeiben, mert a pénz érté­kének leszállítása technikai érte­lemben is csaláson és hazugságon épül fel. A devalvációnak úgymint a tolvajnak, éjszaka kell rátörnie azokra, akiket érint, hiszen más­ként a tolvaj nem éri el célját. A lakosságot a nagy operáció előtt a nyugalom és a biztonság illúzió­jába kell ringatni. Cripps, az an­gol pénzügyminiszter egyenes zse­nialitással játszotta végig ezt a kettős szerepet... A svájci lapnak ehhez a cikkéhez csak annyit fűz­hetünk hozzá: A kérdés az, hogy ezt a zseniálisan végigjátszott sze­repet, hogyan fogadják majd vi­lágszerte a rászedett népmilliók. KEMÉNY ISTVÁN Sz. Kozjolszkij: így élnek ők ... Ez a könyv az amerikai fasizmussal, az amerikai fasizmus fejlődésével fog­lalkozik, s igen értékes felvilágosí­tással szolgál azoknak, akik behatóan kívánnak foglalkozni, vagy meg akarnak ismerkedni az amerikai fa­sizmus és az amerikai nagytőke egyre szorosabb kapcsolataival. Nem­csak azt mutatja meg azonban ez a könyv, hogy hogyan segíti az ame­rikai tőke ezeket a fasiszta, antisze­mita szervezeteket és azok előfutá­rait- a „Klu-Klux K’­an“-­, a „Ko­lumbusz lovagok társaságát“, az „Amerikai légiót“ stb., stb., hanem arra is rámutat, hogy míg a haladó Amerika Roosevelt vezetésével har­colt a náci Németország ellen, addig ezek a nagytőkés körök megtalálták a módját, aoogy a „semleges“ orszá­gokon keresztül támogassák és bá­torítsák a náci barbarizmust aljas céljaik elérése érdekében. (Szikra kiadás.) MOSZKVAI LEVÉL Moszkva, október elején. Moszkva sohasem volt még olyan szép, mint most.. Virág... virág mindenfelé. Virágszőnyeg a Nagy Színháznál, virágszőnyeg a Kalugai úton, a Szovjet Tudományos Aka­démia épülete előtt, virág tavasztól késő őszig... Fehér és piros nár­ciszok, margaréták, tulipánok, majd ezek elvirágzása után kék és sárga íriszek, körülöttük dísznövé­nyek és virágzó bokrok. Moszkva növényzetében egyre nagyobb he­lyet foglalnak el az évelő virágok. A híres Markov kertész virágai már április elején kibújnak a föld­ből, alighogy az utolsó hó elolvad és késő őszig virágzanak, amíg csak az esőket fel nem váltja a hó. M M Moszkva parkjai és kertjei még a legpusztítóbb háború idején is megmaradtak. Sőt éppen a legsú­lyosabb korszakban határozták el a város parkjainak és sétányainak újjárendezését. Az utolsó háborús évben, 1945-ben másfélmillió fát és bokrot ültettek el. Moszkva faisko­láiban sikeres kísérletek folynak a Kaukázus örökzöld növényzetének és Távolkelet gazdag növényzeté­nek Moszkva éghajlatához való ak­­klimatizálására. Foglalkoznak kü­lönböző hársfák és erdei fák vá­rosba való átültetésével is. Ezt a módot itt gyakran alkalmazzák, mert a nagy fák átültetése lehetővé teszi a fásítás gyorsabb megvalósí­tását. Érdekes, hogy Moszkva vá­rosi tanácsának faiskolái vannak Batumban, Szuhumiban, és más hí­res tengeri fürdőhelyeken, ahonnét a babércserjéket, pálmákat és más örökzöld növényeket az év minden szakában szállítják Moszkvába, hogy nyáron az utcákat és tereket, egész évben pedig a klubokat és középületeket díszítsék. A fákra és virágokra a „Növénybarátok“ tár­saságai ügyelnek. Szakértők mondják, hogy a vá­roson belül a növényzet 20 ezer hektár területet foglal el, a város körül pedig 40 ezer hektárnyi „zöld övezet“, hat parkból és 10 ligetből álló gyűrű ontja a friss levegőt és nyújt alkalmat a kirándulók száz­ezreinek az üdülésre. Sztálin utasítására a Szovjet Tu­dományos Akadémia, illetve maga Cicin, a híres micsurinista tudós építi a főváros csodálatos új fü­­vészkertjét. Erre a célra egy 400 hektáros területet engedtek át, ahol valamikor Moszkva főnemesei építettek maguknak fényűző kasté­lyokat, pompás parkokat. A fü­vész­­kert fel fogja ölelni a különböző égövekben fekvő szovjet köztársa­ságok minden növényét, a Távol- Észak tajgáitól a Déli Tengerek partvidékének növényzetéig. De nem csupán a Szovjetország, hanem az egész Föld növényvilágával megismerkedhetnek a látogatók. Helyet kap a kertben a régi idők vadonnövő mezei növényeitől, azok jelenkori utódaig minden növény, bizonyítva Darwinnak a növényzet keletkezéséről és fejlődéséről szóló elméletét,, különös tekintettel az emberek e téren kifejtett évszáza­dos munkásságának eredményeire. Csodálatos melegházak épülnek, amelyeknek legnagyobbjában, a „Kristálypalotában“ folyók, pata­kok, szökőkutak, vízmedencék és vízesések közepette vízinövények legkülönbözőbb fajtái gyönyörköd­tetik a nézőket. A növénykertben ötezer fajta vadonnövő és több mint százezer dísz- és ipari növény kerül elhelyezésre. Bocsásson meg az Olvasó, ha most egy nagy ugrással a füvész­­kertből a híres moszkvai Kémiai Intézetbe csábítom, abba az inté­zetbe, amely Mendelejev nevét vi­seli. Az intézet híres tanára,­Kitaj­­gorodszkij („Kínai városi“) pro­fesszor és munkatársai az üveg fel­­használásának új módszereivel kí­sérleteznek. Feltalálták a pehely­könnyű ú. n. habüveget. A hab­üveg szigetelésre, burkolásra min­den eddigi anyagnál jóval alkalma­sabb. A habüvegből készült tégla könnyű, mint a parafa. Ezekből a téglákból felevékonyságú és mégis tartósabb falakat lehet emelni, mint a rendes téglából. A habüveg­gel burkolt kazánok mellett meg­szűnik a kínzó hőség és a fojtó le­vegő. ... A professzor munkaszobájá­nak ablakán gyönyörű csipkefüg­göny.. A függöny szintén üvegből van. A habüvegből olyan vékony cérnaszálat lehet gyártani, amely ötször vékonyabb a pókhálónál és a belőle készült szövet tartósság­ban, ellenállóképességben minden eddigit felülmúl. Azt mondanom sem kell, hogy nagy mennyiségben gyártják a törhetetlen üveget, meg a szovjet üvegtechnika másik büsz­keségét, az ú. n. „szék­én rulo-t, amelyet a közlekedésben, vasúti jelzőberendezéseknél használnak és amelyből a Kreml vörös csillagai is készültek. Ezer és ezer apróságról írhatnék még. Például arról, hogy milyen sokan vesznek autót? A szovjet autósok új kedvence, a kis „Mosz­kvics“, nagyon népszerű lett. .Nem olyan elegáns és tekintélyes, mint komoly társai, a ZISZ, vagy a Po­­beda, de más a hivatása, más a sorsa is. Jó felépítés, kecses, kar­csú test, alapos hajtóerő, kitartás, sebesség és korszerű külső — ezek jellemző tulajdonságai. Maximális sebessége óránként 96 kilométer. Motorja 23 lóerős, fogyasztása 100 kilométerre 3 liter benzin. Sim­a 800 kilogramm, féltonnával keve­sebb, mint a többi szovjet kisautóé. Befogadóképessége 4 személy. Hid­raulikus fékjei vannak, hegesztett karosszériája, négy ajtaja, első ke­­­rekei lengőtengelyen nyugszanak. 47 gyár „dolgozik bele“ a Mosz­kvicsba, nem beszélve a legna­­gyobbról, a moszkvai „KIM“ gyár­ról, amelynek 1800 szerszámgépje és automata­ padja készíti futósza­lagon a szovjet emberek új ked­vencét. L. B. Idegen árnyék imbolyog a színpadon Szimonov darabjában, idegen árnyék: az el­lenséges érzülettel teli imperial­iz­mus árnyéka. Ennek szolgálatá­­ban áll Okunyov, a megfizetett és mindenre kapható kém, de — akarata ellenére — a puha, általános jelszavakba burkolódzó Trubnyikov professzor is ak­kor, amidőn hozzájárul ahhoz, hogy intézetének féltve őrzött ta­lálmányát, egy nagyszerű oltó­anyag előállítási módszerét „to­vábbi kutatás céljából“ kiküldjék Amerikába. Az akció nem sikerül: megakadályozza azt a szovjet haza és a párt érdekeire lelkiismeretesen ügyelő közösség ereje — és itt válik a darabból egyének sorsának vissza­tükrözéséből egy világnézetnek ás egy történelmi korszaknak messze­­hangzó, maradandó dokumentuma­ Az első perctől az utolsóig izgalmas ■feszültség uralkodik ISzimonov mon­danivalóinak tolmácsolása közben a színpadon és ez a feszültség csak erősbödik azáltal, hogy a nézőből is kivetődik a szín­pad felé, hiszen mi magunk is csak legutóbb estünk át olyan eseményeken, amelyek az éberség hiánya esetén végzetesekké válhat­tak volna mindnyájunkra nézve ••• Konstantin Szimonov darabja több, mint lángoló vádirat a kozmopoli­­tizmus veszedelmes ideológiája el­len, több is, mint művészi hangsze­­relésű figyelmeztetés a reánk törni készülő sötétség rohamának kivé­désére — ez a darab a legmaibb jelen legsúlyosabb problémáinak dramaturgiailag is nagyszerű meg­­elevenítése, amely tovább rezeg a néző lelkében jóval azután is, hogy végetért az előadás. Tovább rezeg akkor is, ha a főszereplők közül igazán talán csak Somlay Artur találta meg a szerzőnek és a problé­mának igazi hangját — a kisebb szerepek vivői közül Makláry Zo­l­­tán volt méltó partnere — míg a többiek, mintha egy hanggal keve­sebbet vagy többet mondanának a kelleténél. ■. Nagy estje volt a Ma­gyar Színháznak ez a Szimono-■. bemutató, amely egyben illusztrálta azt is, milyen izgalmasan érdekes darab kerekedik abból, ha egy nagy­­tehetségű író olyan témához nyúl, amely a legmélyebben rág vala­mennyiünk húsába. (k. i.) 5

Next