Siketek és Nagyothallók, 1957 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 1. szám
•> SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK MI TÖRTÉNT A SZÖVETSÉG KÖZPONTJÁBAN? Sok levelet kaptunk helyi csoportjaink vezetőségeitől de magánszemélyektől is, melyben kérik, adjunk hitelt érdemlő tájékoztatást, hogy az ellenforradalmi események során mi történt a szövetség központjában? A levélírók elmondják, hogy igen rossz híreket hallottak, melyek szernt a központi székház romokban hever, a vezetőség több tagja életét vesztette, stb. Mindenki megnyugtatására örömmel közölhetjük, hogy központi székházunk sértetlen és vezetőségünk minden tagja életben maradt és mint eddig is tették, minden erejükkel és tudásukkal dolgoznak mindnyájan a siketek és nagyothallók érdekében. Az igaz, hogy az ellenforradalmi események szövetségünk központját sem kerülték el. Hogy mi történt, erről a következőkben számolunk be: Az október 23-át követő napokban, a csendesebb, tűzszüneti órákat kihasználva, a szövetségből bomlasztó tevékenysége miatt már négy ízben kizárt Bárdos László vezetésével egy csoport gyűlt össze központi székházunk előtt és a házfelügyelőt kényszerítették, hogy bocsássa be őket az épületbe. A csoport tagjait Bárdos kizárólag baráti köréből szedte össze és az ügy sebtében összetoborzott csoportból gyorsan ,, Forradalmi Bizottságot” alakított és elnöknek természetesen saját magát választotta meg. Az így megalakított Forradalmi Bizottságból alakítottak egy szűkebb körű, ún. „Intéző Bizottságot”, melynek feladatául az egész szövetség vezetését tűzték ki. Az „Intéző Bizottság” nem tétlenkedett, nyomban megkezdte tevékenységét. Nézzük, miből állt ez a tevékenység? E fő, legfontosabb feladatuknak tekintették könyvszekrények és a pártirodában levő íróasztalok, felfeszítését, feltörését és az ott talált könyvek, iratok, stb. elégetését. Az értékes ideológiai könyvekkel együtt sok szépirodalmi égettek, remekművet is elménet pótlása igen nehéz lesz. Az ún. „Forradalmi Intéző Bizottság” ezzel a barbár tevékenységével sok könyvszerető siketet és nagyothallót fosztott meg a könyvolvasás örömeitől s csak a higgadtan gondolkodó szövetségi tagok csillapító közbelépésének köszönhető, hogy még nagyobb rombolást nem végeztek a szövetségben. Határozatot hoztak, hogy a szövetség alapszabályát hatályon kívül helyezik (véleményük szerint „Rákosi szellemben” készült) és megszüntetik a központi választmányt és az elnökséget, vagyis a szövetség teljes választott vezetőségét. Határozatba hozták, hogy kitiltják a szövetségből a főtitkárt, a párttitkárt, a szervezőtitkárt és a kultúralelnököt. Kijelentették, hogy a szövetség ügyviteli dolgozóira nincs szükség, tehát be sem engedik őket az épületbe, mivel az ő munkakörüket a „Forradalmi Bizottság” tagjai, illetve azok hozzátartozóival akarják betöltetni. Az így meghozott határozataikat később, — mivel a főtitkár, nem törődve a „Forradalmi Bizottsággal”, elfoglalta helyét és a józanabbul gondolkodó szövetségi tagok is méltatlankodtak —, kénytelenek voltak megváltoztatni olyképpen, hogy a főtitkárt megerősítették funkciójában és a szervezőtitkárt visszavették. Ettől kezdve a „Forradalmi Bizottságot” figyelmen kívül hagyva, a központi elnökség tovább folytatta munkáját. A „Forradalmi Bizottság” ezután már csak egy memorandum megszerkesztéséig jutott el, azonban már ennek továbba adására sem került sor, mivel munkás-paraszt kormány idevonatkozó határozata értelmében a már úgyis igen gyenge lábon álló „Forradalmi Bizottságot“ a központi elnökség feloszlatta. Eddig tartott a szövetségből bomlasztó tevékenysége miatt már négy esetben kizárt Bárdos László dicstelen szereplése. Ezek után mit tehetett s mást, elhagyta az ország területét és nyugatra disszidált. . Ezúton hívjuk fel a külföldi testvéregyesületek figyelmét Bárdos László magyarországi dicstelen tevékenységére, amellyel a magyar siketek és egyben Szövetségünk jó hírnevét is kompromittálta. Ez történt a szövetség központjában. A központi elnökség nem hagyta szétzúzni magát, a helyén maradt és féltő gonddal ügyelt, nehogy néhány karrierista tönkretehesse a hosszú évek alatt nehéz munkával elért eredményeket. A központi elnökség az ellenforradalmi terror idején is állandó felvilágosító munkával arra törekedett, hogy a Szövetség minden tagja, kiki a maga munkahelyén vegye fel a munkát, dolgozzon, hogy saját munkájával is segítse népi államunk erősítését. A szövetséget tehát továbbra is az elmúlt évi küldöttközgyűlésen megválasztott vezetőség vezeti és irányítja. Természetesen a szövetség ügyviteli dolgozói is megmaradtak, köztük az ún. „Forradalmi Bizottság” által kitiltott párttitkár is. A központi elnökség ezúton is arra kéri az ország egész területén élő valamennyi szövetségi tagunkat, hogy úgy mint eddig is tették, ezután is becsülettel, példamutatóan dolgozzanak. A forradalmi munkás-paraszt kormány szövetségünk részére minden lehető támogatást megad. A mi feladatunk, hogy a munka frontján és a szövetségben is lelkesen, becsülettel, jó munkánkkal segítsük, erősítsük a nép hatalmát, a szocialista Magyarország megvalósítását. Kurucz Béla SOKAN MIT NEM TUDJÁK... ... hogy az arab gumi (gumiarabicum) az Acacia arabica a valódi akác múzsája. Ezt a fát Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában tenyésztik. mimóza is az akácfélékhez tartozik. ... hogy a cápák, ezek az átlag két-három méter, de gyakran óriási nagyságúra megnövő ragadozók, tojások útján szaporodnak, s részben eleventojók. A cápák porcogós belvázú őshalak, legveszedelmesebbek az emberevő cápák. ... hogy a Hebridák több mint ötszáz szigetből álló csoport Skócia észak-nyugati partvidéke előtt. A hűvös, nedves éghajlatú, sziklás, terméketlen szigeteken juhtenyésztés, halászat, madarászat folyik. Körülbelül száz sziget lakott. ... hogy a sósborszesz sósvízzel hígított, illóolajokkal szagosított borszesz. Reuma ellen, mint háziszert használják. ... hogy a tilinkó magyar eredetű egyenes fuvola. Egyszerű módon, nádból, bodzából az Alföldön ma is készítik. A gyárilag előállított tilinkóra billentyűket is szerelnek. ... hogy a koponyacsontok majdnem mind természetes úton létrejött varratok útján függnek össze. A sebészetben a Varrat az az eljárás, amellyel a folytonosságukban megszakított szöveteket egyesítik. Ezek a varratok által összetartott szövetek idővel összegyógyulnak. ... hogy a mentőegyesületi mozgalom Hollandiából indult ki. 1772 évben alakult meg az első mentőintézmény. Budapesten 1887-ben Nálunk alakult meg az önkéntes mentőegyesület. ... hogy a Kohinoort, ezt a történelmi múltú gyémántot, 1304 óta, tehát több mint 650 éve emlegetik. Birtokosaira a monda szerint szerencsétlenséget hoz. Lahore (India) kincseivel 1813-ban az angol kincstár birtokába jutott. (Úgy látszik, hogy a monda az angol birodalom birtokos voltával kapcsolatban igaznak bizonyul.) 1957. március 21. Újra együtt Mint egy nagy család, amelynek tagjai hosszú idő óta elszakadtak egymástól, olyan meghitt bensőséggel találkozott taggyűlésen február 23-án délután 4 órai kezdettel a nagyothallók helyi csoportja. Az októberi súlyos események következtében beállott megtorpanás után először jelentek meg körünkben a távolabb lakó tagtársak is, és örültek a viszontlátásnak. KELLEMES meglepetést keltett mindnyájunkban, hogy új, kéttermes, barátságos földszinti helyiséget kaptunk. A kályhában vígan pattogott a tűz, és a széksorok hamarosan megteltek az érkezőkkel. Vidáman színezte csoportunkat az a körülmény is, hogy eljöttek hozzánk, mindenféle korú tagok közé szép számmal a fiatalok küldöttei is. Nagy figyelemmel hallgattuk meg csoporttitkárunk beszámolóját és valóban meghatódtunk azon, hogy a vezetőség az elmúlt hónapok nehézségei közt milyen áldozatos, folyamatos munkát fejtett ki. Pl. felkeresték számos tagtársunkat, segítséget, Vöröskereszt-csomagot juttattak el a rászorultaknak. Rendbetették 2000 kötetes könyvtárunkat és így decemberben már megindulhattak a könyvtári órák. A tagságnak kívánságuknak megfelelően rendelkezésükre álltak és januárban megkezdődtek a leolvasási tanfolyamok is. ÖRÖMMEL jelentette, hogy 1957-től kezdve önálló költségvetéssel rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy bátrabban tervezhetjük meg otthonunk felszerelését és egyéb célkitűzéseinket. A sajtóban ismertetjük a csoport működését, mert azt akarjuk, hogy minél többen tudjanak rólunk és keressenek fel bennünket. Kedvező újítás a tagság részére az is, hogy a szövetség a tagdíjat január 1-től havi 1 forintban állapította meg. A főtitkár elvtárs felszólalásában meleg hangon beszélt arós, mennyire fontos, hogy a tagok a csoportban otthonosan érezzék magukat. A szövetség megadja hozzá a lehetőséget, de a be — új erővel rendezés módjának feladata a tagságé. Állítsunk fel levélszekrényt, ahová mindenki bedobhatja a felszerelésre, az elhelyezésre vonatkozó indítványát. Térítők, képek díszítsék a termeket, folyóiratok, társasjátékok álljanak rendelkezésre, tartsuk rendben az előcsarnokot, nyáron e kert egy részét, hogy ott is tartózkodhassunk. ERŐSÍTSÜK meg kapcsolatunkat a nagyothallók iskolájával. Legyenek állandó vendégeink a fiatalok. Tapasztalhassák, hogy itt nálunk minden tag bátorítást, segítséget kap. Így természetesnek veszik majd, hogy az iskolából kikerülve, a szövetségben van a helyük. Felhívta a tagság figyelmét arra, hogy a csoport önálló költségvetése magasabb céljainkhoz is megadja az alapot. Máris beszereztünk pl -magnetofont. Ezzel egyrészt elősegítjük a gyönge hallás fejlesztését, másrészt felvehetünk a rádióból előadásokat, zeneműveket, tánclemezeket stb. és ezen két tetszés szerinti időben leforgathatjuk, felhasználhatjuk. Vannak terveink hazai kivitelű, modern, az eddigieknél jobb hallókészülékek gyártására is. Nem hanyagoljuk el azonban a leolvasási tanfolyamokat sem. Kitűnő tanerő biztosítja a tagok haladási lehetőségét. A kifáradás ellensúlyozására a tanórákat egybekötjük társas összejövetelekkel megbeszélésekkel, szórakozásokkal. Ezután a csoport megválasztotta azokat a bizottságokat, amelyek a kulturális életről, teadélutánok, kirándulások szervezéséről gondoskodnak. A felvetett problémákra a tagok élénk hozzászólásokban tették meg észrevételeiket. Mint nagy nyereséget említjük meg még az újonnan elnökké választott Bogner Gyula elvtárs személyét, akinek hozzáértése és odaadó szorgalma biztosíték arra, hogy a lelkes vezetőséggel és tagsággal együtt a csoport munkáját lendülettel viszi a fejlődés útján előre. Borsai Andrásné A Kínai Népköztársaságba történt utazásunk Magyarországon és a Szovjetunión vezetett keresztül. Elindulásunkkor már tervbe vettük, hogy a lehetőség határain belül megismerkedünk a siketek rehabilitálásának terén a Szovjetunióban elért eredményekkel. Az Oroszországi Föderatív Szocialista Szovjetköztársaság képviselőivel a Siketek zágrábi II. Világkongresszusa alkalmával folytatott szívélyes hangú megbeszélésünk után ebben nyilvánult meg kívánságunk, így aztán a háromhetes kínai tartózkodásunk után visszatértünk Moszkvába, miután repülőgépen megtettük a Pekinget Moszkvától elválasztó nagy földrajzi távolságot s útközben leszálltunk Kazán, Szverdlovszk, Omszk, Novoszibirszk, Krasznojarszk, Irkutszk és Ulan-Bator repülőterein. Mindezen helyeken általában csak rövid időre állapodtunk meg, az egy Irkutszkot kivéve, ahol — Kínába menet és onnan jövet — az éjszakát töltöttük. Mindent összevéve, kényelmesen utaztunk , a legkisebb nehézség sem merült fel. Moszkvába visszaérve, az Oroszországi Föderatív Szocialista Szovjetköztársaság szociálpolitikai minisztériumában fogadtak bennünket, ahol együttesen dolgoztuk ki a szovjetunióbeli tartózkodásunk programját. Ezen az összejövetelen alkalmunk volt a siketek és a vakok szervezeteinek működésére vonatkozó adatokkal is megismerkedni. A minisztérium képviselőjének szavai szerint a Szovjetunió egész területén csaknem 200 000 és ebből egyedül az Oroszországi Föderatív Szocialista Szovjetköztársaság területén 15000 siket él. Az Orosz Siketek Szövetsége 79 000 tagot tömörít, ami eléggé nagy szám A szövetséget a minisztérium bőkezűe támogatta s a siketek gyámolítása és rehabilitása körébe tartozó minden kérdésiben együttműködik vele. A siketnéma munkások a gyárakban, és az intézményekben egészen 500 főig terjedő kisebb-nagyobb csoportokban dolgoznak. Minden 20 főből álló siketnéma csoportnak külön tolmács-oiktatója van, aki a munka folyamán mindenkor rendelkezésükre áll. Mintegy 500 ilyen tolmács-oktató működik, akik munkájukért fizetést kapnak. Ezek a nagy általánosságban hivatásos tolmácsok mindig és mindenütt jelen vannak, ahol csak használhatnak a siketeknek: a gyűléseken, az értekezleteken, a munkánál, sőt még a színielőadásokon is, ahol a darabok tartalmát bs konferálják nekik. A tolmácsok igen rátermettek minthogy ifjúkorukban alkalmuk volt a szüleiktől értesülni a siketek legfontosabb problémáiról, amelyekkel ismeretkörüket aztán fokozatosan kibővítették. Moszkvában több intézetet és intézményt látogattunk meg. Az iskolák és az óvodák (gyermekkertek) igen jól vannak felszerelve. Az oktatás a hangos beszédtanítás módszerét követi, kisegítő eszközként azonban — ahol erre szükség van — részben a jelbeszédet is igénybe veszik. Igen sok oktató sajátította el tökéletesen a jelbeszédet, aminek bizonyára nagy hasznát is veszik. Az iskolák és az Orosz Siketek Szövetsége között nagyon szép az együttműködés. Kölcsönösen igénybe veszik egymás tanácsait és segítségét, úgy hogy bizonyos esetekben maguk az iskolák fogadták el a szövetség véleményező tanácsait. Felkerestük a siket szülőktől származó és a siketen született tanköteles korú gyermekek egyik osztályát. Igen tanulságos volt ezen gyermekek szemmel látható előhaladását figyelemmel kísérni, akik — ellentétben a más körülmények között megsiketült gyermekekkel — nem voltak nagyon visszamaradva. Az iskolák a legkülönfélébb taneszközökkel vannak felszerelve. Egyes iskolákban még siket oktatókkal is találkozhattunk, akik azokat a tantárgyakat tanítják, amelyeknél nélkülözhető tn. oktató hallása. A tanítás 8 éviig tart; az iskolába 7 éves, az óvodákba pedig 3—4 éves korukban veszik fel a gyermekeket. A Neveléstudományi Intézetbe is ellátogattunk, mely egy siketeket oktató és egy fonetikai tagozattal is bír. Az intézet rendelkezik mindazzal a felszereléssel, ami csak szükséges a siketeket oktatók gyakorlati kiképzéséhez. Már idáig is nagyszámú tankönyv jelent meg, külön-külön az egyes osztályok használatára, ami lehetővé tette a siket gyermekek eredményesebb oktatását. Egymás között a siketek ritkábban folyamodnak jelibeszédhez, ellenben jóval többet használják az ujj-ábécét. Éppen ezért az iskolákban is az ujj-ábécé használatos a gyermekek között, ami egyben oktatási segédeszköznek számít. Az iskolák ezenkívül még korszerű tanítási eszközökkel, úgymint: hallókészülékekkel és hangerősítő készülékekkel vannak felszerelve. S vajon miként élnek és miként dolgoznak a felnőtt siketek? Ez volt az érdeklődésünk tárgya az összesen 9 napra terjedő moszkvai és leniingrádi tartózkodásunk alatt, amikor is megszemléltük a felnőtt és az iskolába járó siketek intézményeit. A siketek nagyobb csoportjával első ízben a moszkvai Művelődési Körükben tett látogatásunk alkalmával találkoztunk. Az igen jól berendezett Iklub 15 000 kötetből álló könyvtárral, 600 nézőt befogadó, színpaddal felszerelt teremmel rendelkezik, nem szólva a többi helyiségeikről és társaskörről. Rendkívül érdekes volt az első este, amit közöttük töltöttünk: sok mondanivalónk volt egymásnak, mert nálunk siketeknél bevett szokás, hogy kölcsönösen érdeklődünk problémáink, hogy lettünk stb. felől. Elbeszéléseik tárgya a kulturális, nevelésügyi, sportolási és politikai síkon végzett munkálkodásaikra szorítkozott, ahol igen figyelemre méltó sikereket értek el. Tájékoztattuk őket mindazon eseményekről, amik a siketek világában az utóbbi időkben előfordultak és amikből magunk is kivettük részünket. Szóltunk nekik a siketek nemzetközi sportversenyeiről, a nemzetközi megmozdulásokról és kölcsönös sportkapcsolatainkról. Persze ha vágyat éreztek, hogy ezekben ők is részt vehessenek, mely kívánságukat igyekeztünk támogatni és pártolni. Meglehetősen szép számmal akadt köztük szellemi pályára készülő siker, akik tanulmányaikat az egyetemek tudománykarain folytatják, úgyszintén sokan viselik a munkájukért és a szociális tevékenység különböző területein elért sikereikért elnyert legkülönfélébb kitüntetéseket. A siketeknek a Szovjetunióban kivívott sporteredményei figyelemre méltóak. Egyes ilyen eredmények nagy sportértékkel bírnak, a bajnoki versenyeket évről-évre megrendezik. A klubjaikban végzett munkájuk igen módszeres s ezek a klubok legtöbbnyire a hallók nagy klubjainak pártfogását élvezik s a patronálok minden módon segítik őket. Az oroszok remélik, hogy részt vehetnek a siketeknek 1957-ben Milánóban megtartandó nemzetközi sportversenyein s megfogadták, hogy haladéktalanul megkezdik előkészületeiket. Az általunk meglátogatott műhelyek általában hasznothajtó jellegűek s azt a célt szolgálják, hogy a műhelyeket irányító, ezek termelési tervét meghatározó és jóváhagyó Siketek Szövetsége szükségleteit kielégítsék. A mindkét nembeli siketek többnyire ezekben a műhelyekben vannak foglalkoztatva. A munkarendszer mindenik általunk felkeresett műhelyben futószalagos, ami jövedelmezővé teszi őket. A műhelyek gépesítése igen jó, fel vannak szerelve a szükséges gépekkel míg a termelésben a mennyiségre és a minőségre egyaránt súlyt fektetnek. Egyes ilyen műhelyek az ipari tanulók kiképzését szolgálják. Sajnáltuk, hogy az idő rövidsége miatt már nem volt módunkban Moszkva egyik traktor- és gépgyárát felkeresni, amely 500 siket munkást foglalkoztat. Leningrádban megtekintettük az , Ermitage”-t (a világ első művészeti múzeumát), az egykori Téli Palotát, az „Aurora” cirkálót, I. Péter cár emlékművét és a többi kulturális és történelmi nevezetességeket. A leningrádi siketeknek egy nagyon szép művelődési körük van, amihez Lenin felségének intézkedésére közvetlenül az Októberi Forradalom lezajlása után jutottak. Az épület hajdan nemesi kastély volt. A klub könyvtára 11 000 kötettel rendelkezik. Mindent összegezve: ezen rövid tartózkodásunkról a Szovjetunióban, igen érdekes benyomásokat hoztunk magunkkal, minthogy alkalmunk nyílott személyesen is megismerkedni ennek a nagy országnak sikereivel, akikről idáig csak hallomásból és olvasmányainkból tudtunk. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ami a társadalomba való beilleszkedésüket (a rehabilitálásukat) illeti, ezen a téren ott sok történt, úgyhogy a Szovjetunió sikerei mind erkölcsi, mind anyagi szempontból hasznát látják az ország szocialista rendszerének. Kívánok, hogy a szovjetunióbeli siketek kapcsolatba kerüljenek más országok sikereivel és ismerjék meg az egész világ sikereinek életkörülményeit és sikereit. Ezt azáltal érhetik el, ha mind gyakrabban vesznek részt a siketek nemzetközi megmozdulásaiban. Moszkva és Leningrád ahová ellátogattunk, nagyon szép, korszerű városok és nem maradnak el a többi európai városhoz viszonyítva. Az utcák és a járókelők igen élénkek, sok gépkocsit láttunk. Nagyon vonzó, élmény néhány napot ott tölteni s a bennünket érdeklő dolgokat közelebbről szemügyre venni. LÁTOGATÁS A SZOVJETUNIÓBAN írta: Dragoljub Vukotic, a Siketek Világszövetségének elnöke