Siketek és Nagyothallók, 1958 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
ИЯ. FEBRUAR SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK A szovjet „Süketek élete" című képes folyóirat 1957 novemberi számában olvastuk A HALLGATÁS HANGJA A süketek világszövetségének új folyóirata A süketek világszövetsége saját leadásában megjelenteti ,,A hallgatás hangja" című folyóiratot. A folyóirat két nyelven jelenik meg: angol és francia nyelven, évente négyszer. A folyóirat első száma 1957. második negyedévében jelent meg, és a süketek világszövetsége történetének főbb vonásaival, valamint munkájának elveivel ismerteti meg az olvasót. A folyóiratot a világszerte ismert vak-süketnéma Keller Hetén írónő levele nyitja meg, üdvözölve a folyóirat megjelenését. Keller felhívja az olvasókat, hogy egyesüljenek abban a törekvésben, hogy segítsenek a hallásukat elvesztett embereknek. Ezek az emberek a társadalom hasznos tagjaivá akarnak lenni és képességeik megfelelő alkalmazását kívánják megtalálni. Keller Helén a folyóirat feladatát abban látja, hogy a világot megismerteti a süketnémák reményeivel és nehézségeivel, melyek azon az úton keletkeznek, amely a süket gyermekek megfelelő nevelésének megszervezéséért folyik. Keller Helén elgondolásait a folyóirat egyéb anyaga is tárgyalja, így Cézáre Magarotto, a Süketek Világszövetségének főtitkára, a süketnémák munkába helyezése problémája megoldásának fontosságáról ír. Azokról ír, akik számos országban a társadalmi életből le vannak szorítva. Ezért írja a főtitkár: a világszövetség különösen azon országok segítségére kell, hogy támaszkodjék, amelyekben a süketek a társadalom egyenrangú tagjai, ahol a süketek jogai védelmének különleges formái biztosítják és garantálják normális tevékenységüket és erkölcsi biztonságukat. A Süketek Világszövetsége elnökének, Dragoljub Vulkoticnak cikke szerint a folyóirat azon célt tűzi maga elé, hogy tribünje legyen a tapasztalatcserének és információnak, tájékozódásnak és tájékoztatásnak valamennyi olyan kérdésben, mely összefügg a süketség problémáival. A folyóirat megvilágítja mind a tudomány kérdéseit, mind a gyakorlati kérdéseket és foglalkozik a süketek életével. Vukotic felhívja a süketek valamennyi szervezetét, társulatát, szövetségét, szervét, valamennyi klinikát, iskolát, tudományos központot, tudósokat, színészeket, és írókat, hogy vegyenek részt az újonnan létesített folyóirat munkájában. António Gonzales Amarala portugál professzor „A nevelés jó elve" című cikke magyarázatot ad a gyermekek születésétől hatéves korig való nevelésének elvére, éspedig az elégtelen hallásúak, a fogyatékosok nevelésének elvére, a fogyatékosság megállapítására vonatkozó módszereknek és a süketnémák nevelésének elvére, azok süketségi fokától függően. A folyóiratban találjuk Dzsona Trezi levelét, amelyet a süketnéma gyermekek édesapáihoz és édesanyádhoz intéz. A levél írója melegen ajánlja a szülőknek és felnőtteknek, hogy minden lehetőséget ragadjanak meg, hogy a gyermekeket megtanítsák szájról olvasásra és számos tannáccsal látja el az olvasót az ilyen leckék legjobb megszervezésére. A folyóirat szerkesztőbizottságának tagjai: D. Vukotic, Jugoszlávia, B. Jeralla, Olaszország, V. Nigam, India, O. Pljum, Dánia, P. Szutjagin, Szovjetunió, Sz. Ljavo, Franciaország, M. Gerdner, Németország, Zs. Marrokey, Spanyolország, Sz. Szila-Novicki, Lengyelország, Csin-Csei, Kína. A folyóirat igazgatója C. Magár Otto. Szerkesztők: E. Pallesi, M. de Róza, M. Arnold. A folyóiratnak munkatársai és levelezői vannak a Szovjetunióban, Kínában, Romániában, Bulgáriában, MAGYARORSZÁGON, Lengyelországban, Franciaországban, Németországban, és más országokban. // ---------------—--------------------------------------------o--------------------------------------------------------------a— EGY ÉVE VAGYOK TAGJA A SZÖVETSÉGNEK! EGY ÉVE léptem be a szövetségbe. Az irodán a mi nagyrabecsült és szeretett csoporttitkárunk, Glückstahl sorstárs a legudvariasabb és szeretetteljes hangon ismertette velem a szövetség alapszabályát és előnyeit. Kitöltöttem a belépési nyilatkozatot. Utána bevezetett a tanterembe és ott megismerkedtem a mi szeretett pénztárosunkkal, Péteri sorstárssal, őt azután hamarosan megkedveltem talpraesett humoráért és fáradhatatlan segítőkészségéért. Rengeteget tesz értünk és ezen jó szokását megtartja — úgy ismerjük—, amíg él. Éljen tehát mindannyiunk üdvére soká, nagyon soká! MIKOR a tanterembe először bementem, kissé zavarban voltam — nem tudtam, hogyan szólítsam meg az akkor még „ismeretlen” sorstársaimat. És ekkor egy arányos kis sorstársnőm, Makai Ilonka, átsegített a kezdet Minden nehézségem. igyekezetével, természetes, kedves modorával törekedett szórakoztatásomra, és mindjárt bemutatott néhány sorstársnőnknek. Ezúton és ez alkalommal is hálás köszönetet mondok neki, mert ő volt az első, aki szeretőjével megajándékozott, öt meleg szeretettel a szívembe zártam. Kérem Markai Ilonkát, legyen továbbra is olyan kedves minden egyes új sorstársunkhoz, amilyen hozzám volt. Remélem, másoknál ugyanúgy eléri célját, mint nálam és ezt tiszta s szívből kívánom neki. (Sajnos, vannak új tagjaink között néhányan, akik egyszer-kétszer bejönnek, „miután beléptek”, s azután elmaradnak. Szerény véleményem szerint mi is hibásak vagyunk ebben. Hiába tesz meg a vezetőség minden lehetőt és hiába szervez be új tagokat, ha mi nem foglalkozunk velük elég barátságosan s nem szerettetjük meg velük a mi szövetségünket. Nem szabad, hogy olyan érzésük legyen, hogy magukra vannak hagyatva. A mi kötelességünk sorstársainkkal foglalkozni. A vezetőség foglalkozik velük, de nekik éppen a mi érdekünkben sok más elintézni valójuk is van, nem állhatnak állandóan a rendelkezésünkre.) ÉDES SORSTÁRSAIM, szívvel-lélekkel támogassuk és erősítsük a mi szövetségünket, életünk egyik legdrágább kincsét, mert egymásra vagyunk utalva. Sorstársi szeretettel Szöllősy Józsefné A FIATALSÁG... Szeretettel és türelemmel! Sok panasz hangzik el, okkal, ok nélkül a fiatalok ellen. Úgy látom, a panaszok túlzottak és ha a fiatalokkal szeretettel és főleg türelemmel foglalkoznak, az előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Persze, ne várjuk, hogy ezután mindenkiből angyal lesz és ne várjunk 100 százalékos eredményt, ha 10 fiatalból 6—7 hajlik a szavunkra, türelmes munkánk eredményeképpen akkor már meg lehetünk elégedve. Mert ne felejtsük el, hogy sok olyan munka van Szövetségünkben, csoportjainkban, ami a fiatalokra vár, aminek elvégzését idősebb sorstársainktól nem várhatjuk. Nagyothalló csoportunkban kb. 2 éve kezdtünk hosszú szünet után ismét foglalkozni fiatalokkal, elsősorban a naagyothallók fővárosi iskolájának növendékeivel, de felkerestünk több nyilvános iskolába járó fiatalt is. S bár az ellenforradalom több eltávolított tőlünk, ma fiatalt mégis elmondhatjuk, hogy van kb. 15 főnyi gárdánk, amelyre többé-kevésbé biztosan számíthatunk. Ezekre alapoztuk előbb teadélutánjainkat, később a nemrég megrendezett műsoros előadásokat is. Ha elmondjuk, hogy az előadásunk részvevői közül Nagy Kati, Halász Jutka, Kántor Tibi, Tanai Ida nemrég még teljesen közömbösek voltak, mert senki sem foglalkozott velük, vagy felhozzuk a most távollevő Ozsváth Editet, Csatlós Ferencet, kik távollétükben is állandóan érdeklődnek a sorstársak iránt, ugyanez a helyzet Bélteky Esztinél. Persze, vannak lan kérdéseink is, megoldatPéldául, akik a sporton kívül nem ismernek semmit és csak akkor, nagyritkán, találják meg a hozzánk vezető utat, amikor szórakozni lehet. Ellentétük Litteráti Zsiga, Kollár Laci, Raibl Feri, kik a sport mellett megtalálják a mi útunkat is. Nehéz kérdésünk Kerekes Dalma, aki egyik héten lángol mint a fáklya, hogy azután hónapokra kialudjon, ugyancsak nehéz kérdés egy-két fenegyerekünk. Szeretnénk még megnyerni azon középiskolásainkat is, kik az iskola miatt nehezen találnak meg minket, így Czeizer Nelli, Gördös Dezső ég még egy páran. Nem volt kár a sok beszélgetésért, levelezésért, baráti szóért, amit ezekre a fiatalokra pazaroltunk. , Péteri Károly „A politikai emigrációval a legkisebb mértékben sem értettem egyet“ „nem tudtam árulója lenni a munkásosztálynak“ írja a nyugatról hazatért Czetti Béla Czetti Béla az 1956-os ellenforradalmi események kapcsán disszidált és nemrégen hazatért. A napokban levelet írt a szövetség központi vezetőségéhez, s levelében megmagyarázza disszidálása és hazatérése okát. Az 1956-os ellenforradalmi események idején nem a fejvesztettség okozta bizonytalanság oltotta belé a disszidálási hisztériát, hanem elsősorban azért távozott nyugatra, hogy gyakorlati ismeretséget kössön a kapitalizmussal. Nem a meggazdagodás utáni vágy, vagy az ellenség iránti rokonszenv vitte ki, írja levelében. Jól megismerte az ottani rendszert következtetéseket tud levonni. Azért tért haza, mert hazaszeretete és minden elfogultságtól mentes szemlélete távol tartotta a szélsőségektől, a magyar politikai emigrációval a legkisebb mértékben sem értett egyet, és a neki juttatott megélhetésért nem lett árulója a munkásosztály érdekeinek. Hazatért, hogy idehaza kettőzött energiával dolgozzon. Pedig Czetti Bélának nem volt rossz dolga Nyugaton. Azon kevesek közé tartozott, aki nem segélyekből tartotta fenn magát, hanem állandó munkához jutott. Először segédmunkás volt, később német nyelvtudása lehetővé tette, hogy kiemeljék, segédkonstruktőr lett egy gépgyárban. Ez persze nem pótolta a hazát! Most idehaza régi munkahelyén, a Wilhelm Pieck Vagongyárban üzemtechnológus. Czetti Bélának megvolt Nyugaton a betevő falatja, de azt tanulta meg kint gyakorlati tapasztalatból, hogy amit a marxizmus—leninizmus a kapitalizmusról tanít, az igaz. Úgy igaz, ahogy a kommunisták tanítják. Volt egy másik oka is, amiért Czetti Béla disszidált: nagyothalló és azt hitte, Nyugaton módot talál hallása javítására. Disszidálásának ez a második oka befuccsolt Nyugaton, ott sincsen speciális készülék a belső fül bénulásainak ellensúlyozására. Czetti Béla részt kíván venni a győri csoport munkájában. A győri csoport vezetősége és tagjai erre módot kívánnak nyújtani Czetti Bélának, visszaveszik a csoportba. Levele végén azt kéri Czetti Béla, hogy a központi vezetőség visszavételét segítse elő. A maga részéről aktív munkát ajánl fel úgy a sport, mint a szocializmus építésében. Hozzászólás a tagdíj- és újság-előfizetés kérdéséhez Szerintem a tagdíj leszállítása vidéki tagtársak miatt helyes volt, azonban még helyesebb lenne, ha lapunkra minden tagtárs előfizethetne egyszerre, úgy mint két évvel ezelőtt is volt. Persze, ha egyszerre is fizetnek, azért lehet külön kezelni a tagdíjat és külön alapelőfizetést. Szerintem még az is helyes lenne, ha egy évre fizetne elő mindenki, tehát ha a szövetség csoportjainak pénztárosai évre fogadnának el csak egy lapelőfizetést. Ezzel is sok-sok munkaidőt takarítanának meg, és azt hiszem a központban is jobb, ha tudják, hány előfizető van egész évre. Javasolom, hogy úgy a budapesti, mint a vidéki tagtársak fizessenek elő egy évre lapunkra, és az előfizető tagtársaknak adjon a pénztáros nyugtául egy keskeny lapocskát, 4x9 cm-est, ami a tagsági könyvecskében elhelyezhető, és aminek hátsó oldalára havonta lapátadáskor ráírja a pénztáros a lap kiadását. Ez lényegesen kevesebb munkával járna, mintha külön-külön adogatná el az egyes havi lappéldányokat. (Helyes az, hogy minden tagtárs fizessen elő a lapra, és ne példányonként vegye. A központ is erre törekszik, Szerk. biz.) Példányonkénti vásárlásnál két évvel ezelőtt egy forint volt a lap ára, most példányonként két forint — igaz, hogy kétszeres a lapunk terjedelme is, azt azonban meg kell jegyezni, hogy a vidékiek egyes helyeken előfizethetnek, máshol pedig nincsen módjuk előfizetni. Sokan vannak, akik szívesen előfizetnének, hiszen könnyebb tizenkét forintot fizetni, 12 forint egy évi előfizetés, mint példányonként vásárolva huszonnégy forint egy évre. Tehát szerintem a tagok érdeke, hogy ne csak a tagdíjat, de a lapot is kifizethessék előre egész évre. Mindenkinek könnyebb így, kevesebb, pontosabb munkát jelent és sorstársak is biztosabban kapaják meg az előre megrendelt lapjukat. Bíró Mária, Szolnok a volt helyi csoport tiitkára 3 Szövetségünk taglétszámának alakulása A Süketek és Nagyothallók Szövetsége Magyarországon az egyetlen érdekképviseleti szerve a hallási fogyatékosoknak. Minden vonalon segíti, támogatja, képviseli ügyeiket. A mi feladatunk nem könnyű, azonban az állandó fejlődés biztosítékot ad nekünk arra, hogy a hallási fogyatékosok érdekében mindent elkövessünk, problémáik megoldását sikerre vigyük, és ugyanakkor nem vitás, hogy ebben a tekintetben sokak számára ismeretlenek vagyunk, nem tudnak rólunk. Államunk messzemenő támogatásával sikerült annyira előrevinni ügyeink kellő felkarolását, hogy terveink és tervezett feladataink összességét a közel egymillió forintos támogatással el tudjuk végezni. Munkánk eredményes továbbviteléhez azonban szükséges az is, hogy a még kívülálló süketek és nagyothallók tagjai legyenek szövetségünknek. Munkánk során gyakran találkozunk meg nem értéssel, s előadódott az a helyzet, hogy nem jutottunk még el oda, hogy nagyobb propaganda segítségével magunkra felhívtuk volna a nagyközönség figyelmét. Nem egy esetben találkozunk tevékenységünk során olyanokkal, akiknek családjában hallási fogyatékosság van, de ennek dacára rólunk nem is tudnak. Sok esetben még azt sem tudják, hogy Magyarországon létezik olyan iskola, amely a süketek és nagyothallók továbbképzésével foglalkozik. Nem vitás, hogy munkánk során hibákat követtünk el, de a részvétlenség ellen a harcot felvenni nem csekélység. Újabban a vidéki szociálpolitikai csoportokkal felvettük a kapcsolatot és ezen keresztül helyi csoportjaink feladatává vált a Vidéki sorstársak nagyobb arányú beszervezése. A jelenlegi taglétszámunk az állami támogatáshoz mérve nem sok, ezt ebben az évben feltétlenül emelni kelk A múlt év végén 2528 volt a taglétszám és ez év elején nagy volt a csökkenés, mert csupán 1880 tagbárs rendezte a tagdíjat 1957 év végéig, amikor a tagdíjfizetési határidő lejárt. (Tehát több mint hatszázan maradtak hátralékban tagdíjukkal.) 1880 a rendesen fizetős tagok száma. Ezúton is felhívjuk mindazokat, akik közelállónak érzik magukat a szövetséghez: tartsák kötelességüknek és szívügyüknek a szövetséggel szemben fennálló tartozásuk rendezését. Fogjunk össze, kutassuk fel mindazokat, akik nem tudnak, nem szereztek tudomást rólunk, és hívjuk vissza mindazokat, akik valamilyen oknál fogva távoltartják magukat a Szövetségtől. Ez az esztendő az erők összefogásának jegyében a sikerek elindítója legyen. Tagtársak és kívülállók* hallgassátok meg felhívásunkat, jöjjetek közénk, Emszt Kálmánná tegyük élővé a helyi csoportok versenyét! A helyi csoportokban él a versenyszellem. Ne hagyjuk elaludni, még szunyókálni sem! Szélesítsük a versenyt. Szervezzenek a helyi csoportok tagságuk körében versenyt, ki szerzi lapunkra a legtöbb előfizetőt, ki milyen tevékeny a kultúrmunkában, ki szerzi a legtöbb új tagot a szövetségnek, ki hogyan vesz részt a felvilágosító munkában, ki milyen tanfolyamon vesz részt, ki milyen ismeretterjesztő előadást hallgat, ki hogyan segít a közös rendezvények alkalmával, ki hogyan segít a csoporthelyiség csinosításában, és még lehet további versenypontokat beiktatni. A központ dolgozza ki a versenypontokat, a pontozás mikéntjét. Szervezze meg a versenyt a helyi csoportok tagsága részére és azután szervezzen versenyt a helyi csoportok részvételével. A helyi csoportok versenyénél is vegyék figyelembe a tagság egyéni versenyének feltételeit. Ébresszék fel az illetékesek a versenyt Csipkerózsika álmából! --------------------------------------- A taglétszám emelése A Szövetség egyik legfőbb feladatának írtuk elő a taglétszám emelését, így szerepel ez a Szövetség 1958. évi munkatervében. De így szerepelt ez a múlt évi munkatervünkben is. Mégis a helyzet nem változott. Miért van ez így? Vannak, akik azt hozzák fel, hogy egyes vezető személyekkel szembeni bizalmatlanságból nem lépnek be a Szövetség tagjai sorába. Ez helytelen felfogás. Mert azzal, hogy ilyen kívülálló magatartásukkal nem szaporítják a taglétszámot, semmivel sem büntetik azokat, akikkel nem szimpatizálnak, ellenben büntetik a Szövetséget, sőt önmagukat is, és hátráltatják a közösség érdekeit. Közös érdek, hogy minél több kívülálló sorstárs legyen beszervezve, hogy minél erősebb legyen Szövetségünk, melynek sok, szép és nagy tervei, feladatai vannak. A sok szép és nagy terv csak úgy valósítható meg, ha a sorstársak zöme szervezetten, egységben, összetartva tömörül a Szövetség zászlaja alatt. Említettük, hogy bár az előző munkatervünkben is előírtuk a taglétszám emelését, a helyzet mégsem változott. Sőt, ha az 1950. évben megvolt taglétszámot tekintjük, állapíthatjuk, hogy azóta mega taglétszám nemhogy emelkedett volna, de csökkenő tendenciát mutat. Igaz, hogy közben átszervezések folytán felszámoltuk a hátralékot, azonban ez nem változtat a szomorú tényen. Viszont az állami támogatás 1950 óta állandóan emelkedett. Ez örvendetes, de ilyen aránytalanságnak nem szabad mutatkoznia. Az állami támogatás emelkedésével párhuzamosan emelkednie kellett volna a taglétszámnak is. A jövőben ennek így is kell lennie. Az állami támogatás mérve igazodni fog a taglétszámhoz. Minél nagyobb a taglétszám, annál nagyobb lesz az állami támogatás. És fordítva. Tehát adjuk ki a jelszót: Emelni a taglétszámot! Beszervezni a Szövetségbe a még kívülálló sorstársakat! Célunk, hogy minél nagyobb tábor támogassa szervezetten, egy emberként összetartva a Szövetség vezetőségének, a sorstársak összességének javát, érdekeit szolgáló célkitűzések megvalósítását! Nagy Ernő Januári számunkból kimaradt hogy az 1957. december 15-én megtartott rendes évi küldöttközgyűlés az Egészségügyi Minisztérium által benyújtott és a küldöttközgyűlés által elfogadott, négy pontból álló javaslatot a következő 5-ik ponttal kiegészítette: 5. A javaslatban előforduló és a főtitkár munkakörét meghatározó szöveg nem áll összefüggésben kizárólag Kurucz Béla elvtárs személyével, hanem az a mindenkori főtitkárra vonatkozik.