Harc, 1944 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1944-06-10 / 24. szám
3 Kormányrendelet száműzte Kossuth és Petőfi munkáit A Svenska Dagbladet jelenti május 31-én: “A magyar szerzők között, akiknek műveit a könyvkereskedők nem, árusíthatják, könyvtárak pedig kötelesek munkáikat megsemmisíteni, szerepel Petőfi és Kossuth neve is. A hivatalos indokolás szerint e két férfi németellenes, munkáik nem valók ilyenformán a magyar olvasó kezébe. Az idegen írók közül beszolgáltatandók ÍVerfel, Stefan Zweig, Lion Feuchtwanger, Tristan Bernard, Henry Bernstein, Andre Maurois és Israel Zangwill művei. Keresztény zsidókutatók számára a zsidó szerzők műveiből egy-egy példányt a könyvtárak megőrizhetnek pincéikben. A közönség azonban ezt a példányt nem veheti igénybe.” Akik nemzeti jellem és fajtisztaságból megbuktak A Magyarság május 24-iki számában írja Ruszkay Jenő nyugalmazott altábornagy: “Új Magyarországot akarunk felépíteni és borzalommal látjuk, hogy hazánk több diplomatája megszegte hűségesküjét, áruló lett és csatlakozott az ellenséghez. Mindezek a Wodianerek, Ullein-Reviczkyk, Pollak- Pelényik nem új jövevények a magyar diplomáciában, hanem mióta csak független külügyi politikánk van, a magyar külügyminisztériumhoz tartoztak. Most azután örök szégyent hoztak a magyar névre. Belső szervezeti hibák előfordultak a magyar külügyi szolgálatban. Volt egy diplomata generáció, mely teljesen nemzetközileg érzett és egyáltalán nem volt nacionalista. Többnyire félzsidók voltak ezek és olyanok, akik zsidó nőt vettek feleségül. Ne csodálkozzunk azon, hogy magyar követek, mint Pollak-Pelényi Washingtonban és Wodianer Liszabonban hűtlenek lettek a magyarsághoz és az előbbit 1942-ben, a másikat pedig 1944-ben meg kellett fosztanunk állampolgárságuktól. Ne csodálkozzunk azon sem, hogy Ullein-Reviczky hazaáruló lett, mert hiszen felesége egy közismert angol secret service ügynöknek a leánya. Azon se csodálkozzunk, hogy egy magyar főkonzulnak a feleségét kémkedésért halálra ítélték. Az uj diplomaták egyik legelseje, Sztójay miniszterelnök, követ volt, mielőtt mai felelősségteljes pozícióját elfoglalta. Ő azonban katona volt, mielőtt diplomata lett s nem ment át azon a bizonyos külpolitikai nevelésen. A külügyminisztérium levegője az utolsó években meg volt mérgezve. Annál jobban meg kell becsülnünk azokat a magyar diplomatákat, akiket nem befolyásolt az egészégtelen légkör. Könyörtelenül el kell távolítani azokat, akik nemzeti jellem és fajtisztaság tekintetében nem állják meg a legszigorúbb próbát.” Jávor Pál és Lázár Mária nem játszhatnak A Nya Dagligt Allehanda jelenti május 30-án: “A magyar színészek, színésznők, rendezők, igazgatók legismertebb nevei elhagyták a színházakat. Vagy önkéntes formában történt ez, vagy pedigeltávolították őket, tekintve, hogy zsidók, vagy zsidókkal élnek házasságban. Kiss Ferenc, a hírhedt fajvédő színész újból a színészkamara elnöke lett. Jávor Pál és Lázár Mária nem játszhatnak, tekintve, hogy zsidó házastársuk van. Ez volt Kiss Ferenc első rendelete. Egy csomó budapesti színház bezárta kapuit, így a Madáchszínház és a Magyar Színház.” Serédi résztvett a Felsőház ülésén A Züricher Zeitung jelenti május 26-án: “A magyar Felsőház csütörtökön összeült, hogy meghallgassa Sztójay Döme kormánynyilatkozatát. Az ülésen a jelenlevők között volt József főherceg és József Ferenc főherceg. Továbbá Károlyi Gyula gróf, Serédi hercegprímás, az egri érsek, a pannonhalmi apát és a többi egyházak felsőházi tagjai.” Svédország beszüntette exportját Magyarország felé A Német Távirati Iroda jelenti május 31-én: “A Stockholm Tidningen közlése szerint a magyar-svéd kereskedelmi szerződés lejárt ugyan, ennek ellenére Magyarország hűségesen szállít különböző árukat Svédországba. Svédország viszont beszüntette exportját Magyarország felé.” “FIGHT”—weekly OF THE AMERICAN FEDERATION OF DEMOCRATIC HUNGARIANS Office: 825 East 80th Street, New York, N. Y, Halász Miklós: A magyar egység Egy délamerikai olvasónktól levelet kaptunk néhány nappal ezelőtt. Azt kérdezte tőlünk, miért lehetett Londonban megteremteni a magyar egységet s miért nem lehet itt, Amerikában. A kérdést valószínűleg soran felvetették, akik a körülményekkel nem egészen ismerősök. Szívesen válaszolunk a kérdésre, annál is inkább, mert azonfelül, hogy a magunk meggyőződése szerint tájékozást adunk, esetleg hozzá is járulunk az egység megteremtéséhez azzal, hogy annak akadályait megjelöljük. Azok a magyar csoportok, melyek Londonban Károlyi Mihály elnöklése alatt közös Tanácsot alakítottak, mind úgynevezett “szabad” magyar csoportok, vagyis külföldön élő magyarok, akik az elnyomott hangú magyarság szószólói akarnak lenni, mindaddig, míg az felszabadul és maga helytáll önmagáért. Ilyen “szabad” magyarok többnyire a délamerikaiak is, kiknek politikai és érzelmű kapcsolatai kizárólag a magyarság sorsához fűződnek. A helyzet azonban egészen más az Egyesült Államokban. Itt eddig csak két “szabad” magyar szervezet alakult, az egyik az “Új Demokratikus Magyarországért” mozgalom, amelynek elnöke Vámbéry Rusztem, a másik a néhai Eckhardt-féle “Független Magyarországért’ mozgalom volt. A többi, amerikai magyar politikai alakulatok azonban elsősorban amerikaiak, aminthogy itt néhány év múlva nemcsak jogilag, hanem valóban amerikai is lehet a, bevándorló, mig húsz év múlva se lesz angol Angliában s generációk múlva is asszimilálatlan marad Délamerikában. Ezek az amerikai-magyar szervezetek sokszor csak azért ápolják a Magyarországhoz való kapcsolatokat, hogy a tagok vagy hívek el ne széledjenek a tág, tiszta amerikai pártokban és szervezetekben, szóval amolyan önfentartási ösztönből. Az amerikai-magyar szervezetek egysége, vagy együttműködése ennek megfelelően párhuzamot tételez fel az amerikai közélet, kül- és belpolitika különböző, az itteni magyarságot érdeklő problémái és azok megoldási iránya, és esetleg az óhazai élet igy, vagy amúgy alakulása tekintetében. Ezt persze nehéz vállalkozás megteremteni s az egységnek nem sok vagyépen semmi köze se lenne a magyarsághoz. Vannak azonban újabban olyan amerikai-magyar szervezetek, amelyek csak azzal a programmal alakultak, hogy segíteni akarják Magyarország gyökeres demokratikus átalakulását, odaát csakúgy, mint itt is, esetleges “szükségmegoldások” ellen és az a céljuk, hogy előmozdítsák oly békének megkötését, melyre Ferrero azt mondta, hogy “megoldást hoz, mert a győző helyzetét előnyösebbé teszi ugyan, de még elfogadható a legyőzött számára.” Ilyen amerikai-magyar szervezet a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége és ilyen a Victory Council is, mióta politikai szerepet vállalt. Egyik szervezet tagjai sincsenek közös plattformon az amerikai belpolitika minden lényeges vonala mentén. A harmadik demokratikus amerikai-magyar szervezet, az Amerikai Magyar Demokratikus Tanács azonban szorosan támaszkodik oly egyesületekre (szakszervezetek stb.), melyek igen határozottan megvont belpolitikai és amerikai vonala mentén haladva élik ki szervezeti életük javát és, mint mondtuk, a magyar közösség ébrentartása, náluk csak sideshow, vagy esetleg a szervezet saját önfentartási ösztönét szolgálja. A londonihoz hasonló egységet az Amerikai-Magyar Demokratikus Tanáccsal ennélfogva csak úgy lehet megteremteni, ha az egység csupán a demokratikus Magyarországért való harcban és áldozatkészségben való együttműködésre szorítkoznék. A Victory Council és a DMASz már tényleges Munkaközösséget létesítettek ezen a vonalon, anélkül, hogy más vonatkozásban konformitást akarnának teremteni. " Ez a Munkaközösség ma a demokratikus Magyarország jelképe, a Károlyi Mihály londoni tanácsa, esetleg annak Amerikában felállítandó mása mögé való felsorakozást jelentené. Együttműködni és együtt küzdeni azért, hogy a magyar nép végre ura legyen saját sorsának és demokratikus közösségben, igazságos határokon belül éljen szomszédaival. Azontúl pedig kiki ott és azokkal működik együtt, akikhez érdeke, társadalmi vagy morális elképzelése fűzi. Vasárnapon nem mehetnek az utcára A Magyarország írja május 26-án: “A szabadkai rendőrfőkapitány rendelete értelmében zsidóknak nem szabad lakásukat elhagyni este 7 és reggel 9 óra között. Vasárnapon zsidó egyáltalán nem mehet ki lakásából. Zsidóknak nem szabad színházakat látogatniok és a mozikban is csak a délutáni első előadást nézhetik végig. A palicsi fürdőt zsidó nem használhatja és a szabadkai korzón csak akkor mehet át, ha vásárolni megy. Zsidók nem léphetnek be egyetlen kávéházba vagy vendéglőbe sem. A villamosokon csupán a hátsó perront használhatják.” HARC, 1944 június 10