Hargita Népe Udvarhely, 2013. november (2. évfolyam, 455-475. szám)

2013-11-01 / 455. szám

2013. NOVEMBER 1., PÉNTEK „TÉRKÉP" NAGYJAINK SÍRJAIHOZ Bemutatták a jövő tábláit Bemutatták tegnap délelőtt azokat a táblákat a reformá­tus és a katolikus temetőben, amelyek a város egykori jeles személyeinek pontos sírhelyét jelölik. A református temető táblájára 14, a katolikuséra pe­dig 22 személy neve került fel. Antalfi József__________________ antalfi. jozsef @hargitanepe. ro M­int arról korábban be­számoltunk, a Székely­udvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA), a Haáz Rezső Múzeummal és a történelmi egy­házakkal közreműködve a város egykori jeles személyeinek sírjait térképezte fel. A Tábla a jövőnek nevet viselő projekt keretében az SZKA a katolikus és a református temető bejárataihoz informáci­ós táblákat állított, amelyeken nagyjaink nevét, illetve nyug­helyét tüntették fel (pl. Imecs László, Baczkamadarasi Kis Ger­gely, Haáz Rezső, Tompa László). Tegnap délelőtt Péter Ildikó, az SZKA projektfelelőse és Mihály Zsombor önkéntes bemutatták az elkészült táblákat. A projektfele­lős elmondta, hogy ez a legkeve­sebb azokért az emberekért, akik valaha sokat tettek a városért. Az interneten nézelődve nem talál­tak olyan táblákat az országban, amelyre a jeles emberek nevei ke­rültek volna fel. A projektet tulaj­donképpen önkéntesek vezették. Mihály Zsombor elmondta, hogy két személy - Györfi Sándor és Tóth Zoltán - végezte a grafikai munkát. - Azért választottuk ezt a jelölésmódot, mivel a temetők tömöttsége miatt jól lehet rajtuk tájékozódni. Még sok ember van, akinek a neve felkerülhetne, de egy ekkora táblára nem férne fel mind. Örülünk, hogy halottak napjára elkészült, reméljük általa egy-két virág rákerül a neves em­berek sírjaira. Felkerült rá példá­ul a zsidó temető is, hiszen ők is sokkal támogatták a közösséget az ínséges időkben - ismertette Mihály. A református temető táblájára 14, a katolikuséra 22 személy neve került fel N­­ Gondolom, senki számára sem újdonság, hogy a gyógyszeripar­­ üzlet. Nagy üzlet. Olyant is hal­lani, hogy már csak a fegyverkereskedelem vetekszik vele. Ezt egy ilyen kisvárosból, mint Csíkszereda, nem tudom felmérni, de mivel van fantáziám, és el tudom képzelni, hogy világszinten mekkora pénz van a gyógyszeriparban, akár el is hiszem a fenti állítást. De azonkívül, hogy elszörnyülködöm, esetleg -ha a helyzet megkívánja - sopánkodok egy sort miatta, nemigen foglalkozom az üggyel, mert ekkora dimen­ziókban folyó ügyletek az én életemet nem igazán za­varják. A nagy dimenziók viszont képesek leszűkülni annyira, hogy már mi, megbetegedésre hajlamos földi halan­dók is kénytelenek vagyunk szembenézni vele. Nem idegen senki előtt, aki néha betér egyik-másik pati­kába, az a jelenség, amikor a gyógyszerész ajánl: ezt a készít­ményt amaz helyett, ezt a tablettát a másik helyett, merthogy „a hatóanyag ugyanaz, de ez jobb”, „ezt veszik többen” vagy akármilyen más érveléssel. És mivel a patikában vásárló sze­mély éppolyan kiszolgáltatott, mint az, aki éppen az orvos előtt vetkőzik - mert sem a medicinához nem ért, sem a farmako­lógiához­­, kénytelen a szakemberre bízni magát és a legfőbb kincsnek nevezett egészségét, tehát szinte kivétel nélkül elfo­gadja, amit a fehér köpenyes mond. Én speciel az esetek több­ségében nemcsak elfogadom, hanem egyenesen mégis szoktam kérdezni, hogy: - Tessék mondani, mégis mit ajánl? És min-NÉZŐPONT ■ Forró-Erős Gyöngyi Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét­­ dig ajánlanak valamit, amiről én elhiszem, hogy azért, mert valóban az a legjobb vagy számomra a legszükségesebb. Igen ritkán jut eszembe, hogy akár marketingfogás is lehet az illető patikus szavai mögött, hogy a segíteni akarás a pénzkeresési szándékkal párosul - ami nem föltétlenül elítélendő, csak hát nem biztos, hogy tisztességes. Tény, hogy mióta Romániában évekkel ezelőtt bevezették azt a szabályt, hogy az orvosok csak hatóanyagot írhatnak fel a vényekre, és a patikus dönti el, hogy melyik készítményt adja a betegnek, megváltoztak a dolgok. Addig gyakran lehetett hal­lani különböző gyógyszergyártók, -forgalmazók által kirán­­dultatott orvosokról, akik a luxusutakért cserébe előszeretettel kezelték betegeiket az illető cég termékével. Én gyógyszerészről nem hallottam, aki hasonló módon járt volna mondjuk a Maldív-szigeteken (ez nem jelenti azt, hogy nincs is), de arról igen, hogy hogyan, milyen módszerekkel ösztön­zik egyes gyógyszertárláncok a gyógyszerészeket arra, hogy egyik vagy másik terméket próbálják rátukmálni a betegre. Hazam­fizetési bónuszokról, pontrendszerek­ről, amelyek pontosan leszabályozzák, hogy egyik vagy másik eladott termékért hány pontot kap az illető pati­kus, és a pontszám mennyi pluszpénzt jelent számára -persze, ha összegyűjti a bonuszhoz szükséges keretet -, és sorolhatnánk a módozatokat, amelyek manapság ép­pen úgy hétköznapinak és természetesnek számítanak egy patikában, mint egy szupermarketben. Mert lassan semmi különbség nincs a kettő között: promóciós kampányok­ba botlik az ember itt is, ott is. Ha nem is veszi észre, de jól kidolgozott marketingfogások eredménye az, hogy végül mit visz haza, és közel sem tény, hogy amit megvett, az a legjobb készítmény, amivel baját orvosolhatja. És tévedés ne essék, ez nem azért van, mert a gyógyszerészek jaj de csúnya nénik-bá­­csik, hanem azért, mert az üzlet az üzlet, a gyógyszerész pedig a legtöbb esetben pénzből élő alkalmazott. Akinek lassan csak tudása, diplomája és a fizetése más, mint a már említett szu­permarketben dolgozó kiszolgálókisasszonyé. CSEREHÁTI LAKÓSZÖVETSÉG Az elnök is lemondott Három hét telt el a csereháti la­kószövetségben történt botrány kirobbanása óta, amikor kide­rült: több tízezer lej hiányzik a közös kasszából. Azóta már több gyűlésen is túl vannak a lakók, de még mindig nem tud­ják pontosan, mekkora a hiány. A legutóbbi ülésen vezetőséget kellett választani, mert a gond­nok után az elnök is lemondott, helyükre ideiglenes vezetősé­get választottak. Berkeczi Zsolt berkeczi.zsolt@hargitanepe.ro H­árom hete hoztuk a hírt, hogy nagy a baj a csere­háti lakószövetség háza táján, legalábbis ez derült ki a bér­lőket tömörítő egyesület legutób­bi, ügyviteli vizsgálata során. A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal megbízott pénzügyi szak­emberének ugyanis egy ellenőrzés során szemet szúrt: több mint 150 ezer lej hiányzik a csereháti lakótársulás kasszájából. Rövid­del az eset után a Csereháti Bér­lők Egyesületének adminisztráto­ra felmondott, a napokban pedig Sarkadi Zoltán, az egyesület elnö­ke is lemondott tisztségéről. A keddi gyűlésen így, bár gond­nokválasztásra gyűltek össze a lakók, új vezetőséget is kellett választani. A résztvevők végül a polgármesteri hivatal delegáltjának, Tikosi Lász­lónak a tanácsára ideiglenes, há­romtagú vezetőséget választottak, de megtörtént a gondnokválasztás is, erre ideiglenesen András Ibolyát jelölték ki. A keddi gyűlésen egyébként többen is felháborodtak az elnök „viharos” távozása miatt, hisz sok részlet még mindig nem világos a lakók számára. A csereháti lakók egyébként attól tartanak, egy ala­posabb kivizsgálás során kiderül­het, jelentős tartozásai vannak az egyesületnek.­­ Egyelőre az sem bizonyos, hogy pontosan mekkora összeg is hiányzik, az egyesület ezért egy pénzügyi szakembert bízna meg az ügy áttekintésével - magyaráz­ta lapunknak egy csereháti lakó, aki részt vett a keddi gyűlésen. Az ügyben egyébként rendőr­ségi feljelentés is történt, és meg­került a kassza hűtlen kezelője is, aki állítólag nyilatkozatot írt alá, amelyben vállalja, hogy a hiányzó összeget törleszteni fogja. A következő lakóbizottsági gyűlésre jövő csütörtökön kerül sor, ekkor fog eldőlni az új veze­tőség sorsa is. A cserehátiak még mindig nem tudják, pontosan mekkora a hiány. Utánajárnának FOTÓ LŐRINCZ GABA udVárhely 13. OLDAL

Next