Hargita, 1968. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1968-11-01 / 216. szám
HARGITA. HluttuUszálá - Boadzid Három hónapot töltöttem az Építkezési Tröszt munkáslakásában, a túlzsúfolt hálókban. A közel száz nap alatt egyszer sem súroltak, egyszer sem fertőtlenítettek. Ez még tűrhető lenne, ha legalább naponta, rendszeresen sepregetnének, de ezzel is takarékoskodnak, hét végére tartogatják. Az eredmény? — Hogy pihenésünk rovására, bőven tenyésznek, a kellemetlenkedő „háziállatkák“. De más baj is van az ágyaink körül, úgy látszik, a tisztasággal mindenképp csak hosszútávra rendezkedett be a gondnokság, mert a két hetente járó váltó fehérneműt is csak kéthónaponként kapjuk. Arról pedig, hogy az illemhelyek, a sáros udvar és a víz körül mekkora nehézségeink vannak, csak azok tudnak, akik itt laknak. NAGY M. DÉNES, JAKAB JÁNOS, SZAKÁCS JÁNOS, SZILÁGYI ÁRPÁD, Csíkszereda Ez az igazi meglepetés. Vajon, ez kinek az utasítására történt? Hiszen pillanatokkal előbb mondták: nincs kenyér, ha nincs fehéráru. Ezek után az önmagát boltosnak nevező, nyugodtan visszaült a szállítókocsi, kormánya mellé. Jól végezte munkáját, mehetett. S mi tudomásul vettük, hogy ma van ,ugyan kenyér, de nincs fehéráru, még a megrendelt menynyidig sem, és hogy a falu nem város. Csupán egy dologgal nem vagyunk tisztában:az úgynevezett' fejesek valóban fejesek, amikor ilyen utasításokat adnak? Vagy a beosztottak adnak ilyen utasításokat a „fejesek“ nevében? Nincs kizárva. NAGY ANNA Oroszhegy Mm Vazidlemit Egy részeg huligán, a Csíkszeredai Virág utca és a Vörös Grivica utca sarkán lévő falatozó elő abonték-6-autás házunk is titkoltfog’ » » • Its Nemrég Moldvában jártunk, tapasztalatcserén. Útközben észleltük, hogy más megyeközpontokban a benzinkutak mellett, útelágazásoknál ,2 x2, vagy 3x3 m nagyságú turisztikai térképeket helyeztek el. Levelem célja: javasolni szerkesztőségükön keresztül az illetékes szerveknek a hasonló megoldást Csíkszeredában is, hiszen útelágazás ott is van, meg benzinkút is. Mindenben támogatjuk ezt az ügyet, ha sor kerülne a térkép megszerkesztésére, elhelyezésére és kivitelezési módjára. KRISTÓ ATTILA geológus és kollegái £99 kenyér, egy lăţii Nemrég, egy szerdai napon, a szokásos időpontban megérkezett a kenyér falunk szövetkezetébe. .AUgivait azonban időnk örvendezni a friss kenyéren,^ -«3 egyik „boltos“ — így nevezte ’ magét a vállalati rakodó —, azt mondta: Ilonka néni, többet nincs kenyér, ha népi rendelnek elég fehérárut. Minden kenyérhez egyegy kifli. Nyolc lej egy kenyér egy kiflivel. Kétszázharminc kenyér, kétszázharminc darab kifli. Kenyérét csak kiflivel! — Mi mindig rendelünk, csak kevesebbet, amennyi elfogy. — Ilyen nincs! — jött a félelmetes hang. E kijelentésén elcsodálkoztunk, és meg is jegyeztem: Helytelen, hogy valaki csak úgy kaphasson kenyeret, ha melle kötelezően kiflit is vásárol. Ezzel sehol sem találkoztam. Udvarhelyen sem, ahonnan a kenyeret szállítják Oroszhegyre. — Igen, de a falu nem város. Úgy tudom, hogy ebben az esetben falun sem lehet másképp, mint ahogy városon. — Mit tudja maga, nem boltos, és különben is, ez a ,,fejesek“ utasítása. — Közben megvásároltam a két kenyeret s mint eddig is, kértem egy friss zsemlét. — Ma nem hoztak sem veknit, sem kiflit, sem zsemlét — volt a válasz pedig megrendeltük, terében fenyegetni kezd, majd ütlegelni egy hetven éves embert. Ennél sokkal meglepőbb, hogy a körülálló hatalmas tömegben csak egyetlen ember akad, aki figyelmeztesse a tetlegességhez folyamodót. Sőt, még ez az egyetlen is bajba keveredik. A huligán tüntetően összetöri a borítékolt sorsjegy árusának éppen kéznél lévő székét és figyelmeztetője ellen támadni készül. És a tömeg ezt is hajlandó lenne végignézni. Az újabb összecsapásra csak azért nem kerül sor, mert ketten csendesíteni kezdik. — KIK? — Az egyik egy barátja, a másik egy szomszédja. Vajon korábban nem tudtak volna közbelépni? És a többiek? A közvélemény ugyanis mindvégig nem nyilatkozott még, pedig tudom, hogy önmagukban valamennyien elítélték az ittas kötekedőt. De vajon elég biztosíték ez arra, hogy másokat, a máshol garázdálkodókat megfélemlítse? BALLÓ BÉLA Csíkszereda Rff'ört kipj * fény középidejünkben ? A Sólymosokról most nem azt szeretném elmondani, hogy hajdan a világ végének tartották s ma az itteniek, ha kedvük tartja, könnyen utazhatnak autóbuszon. Vagy a nagyvilágba, a televízió, a rádió hullámhosszain, hanem azt mondanám el, ami minket már régóta foglalkoztat: a villanyáram bevezetését iskoláinkba, meg a kultúrotthonokba. Mert például, a nálunk végzett gyerekekre a felvételi vizsgákon ugyanazok a követelmények , érvényesek, mint a városhoz közelebb fekvő helységek növendékeire. Ilyen, de ehhez hasonló, más szempontokból is hasznos lenne a középületek villamosítása. Megtörténik még, hogy borús reggeleken, az iskolában, petróleumlámpa fényénél tanulják diákjaink a betűvetés mesterségét. A kultúrotthonban pedig, a tudományos előadások a korszerűt vetés, ami építette és fenntartotta, hogy azt csak az iskola nagy „Aranykönyvének“ a mellékelésével lehetne valamelyest szemléltetni. Adta ki-ki, amit tudott, ha nem többet, egy lapátot, egy kupa búzát, húsz krajcárt, egy tenyeres napszámot; a keresztúri járásból minden ökrös ember egy-egy szekér követ, volt, aki egész életét adta, építette bele. Ilyen volt Koronka József is, mit az iskola második igazgatója, Szabó Samu utóda, h huszonhárom éves volt, amikor 1813-ban beiktatták, nagyjából egyidős a húsz éves iskolával és ötven éven át együtt öregedtek: 70 éves az iskola és 73 éves Koronka József, amikor 1863 júliusában lemond a félévszázados igazgatóságról. Egy hónap múlva, augusztusban már temetik is, mint akinek élete célja-értelme is megszűnt, ha nem szolgálhatta a „lányt“, akit ötven éven át szolgált. Az ő igazgatósága alatt épült fel és készült el az új, kőiskola 16 szobája, és egy tanári lak. Tizenöt éven át ebben a három párhuzamos mederben folyt az iskolai élet: bontás, tanítás, építés. Ahogy épültek a kőépület szobái, abban az ütemben, az átköltözhetőség ütemében bontották a telek másik oldalán a düledező faépület szobáit, miközben „avagy csak a rhetorikáig“ tanulták a tanulnivalót is. Ahogy tanított és épített az igazgató — ő vette számba a hozott materiálékat, bevételezte a pénzt, az élelmiszereket, amiket a munkások részére ajándékoztak, stb. —, ugyanúgy a diákság is: tanult és épített egyszerre — exeat prima pars!“, vagy „exeat secunda pars!“. így tanulták a latint: a nyolc csoportból mikor melyik részt szólították, az ment napszámoskodni az építéshez, a többi tanult, míg rá nem került a sor: a diákoknak nem voltak peres jeleik, de az iskola nekik is „leányuk“ volt, mint a királybírónak. Ők is adták a maguk ..részét“, sokszor még azt is, amit zsebpénzül kaptak. A napszámosoknak a kéri papnék sütötték a kenyeret — sorra bejöttek Keresztúrra kenyeret sütni —, a diákoknak azonban ekkor még nem sült, a naponkénti „három jó, egészséges, tápláló“ Berde-cipó (a nyárádgálfalvi malom szombati rámjából eredő urak a jutalmakat is épp ekkor fordították építésre), mert akkor még Berde Mózsa is csak velük napszámoskodó diák volt, de amikor — hatvan évvel később — híres cipó-alapítványát tette „50 jó erkölcsű igazán szegény, jó tanuló részére“, bizonyára gondolt ezekre a napszámos diák időkre is, s ott érezhette emlékeiben a kéri papnék frissen sült kenyerének illatát. Volt itt bőven, ami a tízéves korától tizenkilenc éves koráig itt diákoskodó fogékony ifjút majdani kenyéradományra ihlesse! Ott volt Koronka József példája, akinek ugyancsak nem voltak peres felei, de voltak toronyépítő hívek pap nélkül, akiknek azt mondta — ugyanazzal a nemes gesztussal, mint Mihály János —: „Keresztúriak! a jövő esztendei képének szalmáját adjátok nekem, s én egy évig, a tanárság mellett, papotok leszek, és a búzát s a többi jövedelmet fordítsátok a torony építésére“. Lám, az ötven esztendős építő-tanító igazgatóságból még erre is jutott, hogy egy évig ilyen torony-építő szalma-pap legyen, a toronyba is beépítse magát! De, lehetett itt, ezekben az években egyebet is látni: kővel, mésszel, gerendával, deszkával, gabonával, fövennyel recsegő szekereket szüntelen, s köztük sürgölődve az átvevő igazgatót- 158 szekér és 60 köböl követ, fövényét, 610 véka gabonát, 184 szekér meszét, 118 fenyőfa-gerendát, 342 szál deszkát, 94 cserefát, 26 kompona (kb. 468 kg) túrót, mintegy 340 liter — veder-, kupa-, átalag- és korsóval mért — pálinkát, 20 lapátot, 7 kapát, 6 ásót és 4 saroglyát kellett többek közt átvenni ebben az építési időszakban —, s ha annak idején Baczó Therézia kisasszony egy ablaküveget ajándékozott, most Torockó és Szentgyörgy adta a 11 ablakrostélyhoz szükséges vasat. A fundamentumot a derzsiek ássák, a szarvazathoz a fát a havasi falvak adják így gyűlt a matériáié, így épült a Celebris Schola — ahogy Biró Sámuel már 1712- ben elképzelte: — „ahová mindenfelől az ifjúság elérkezhetnék“, elérkezett mindenfelől, nemcsak az unitárius, hanem a református és a katolikus is, nemcsak a székely, hanem a román és a szász is, mert ami így épül, annak az erkölcse is csak ilyen lehet! És milyen jó volt a Plánum! Nemcsak a pillanatnyi szükséget tekintette, az örvendetes tényt, hogy „a hely nem léte miatt be nem fogadhatók száma szapora és népes“, de tekintette főleg a Consistorium nagy távlatokra mutató szavait: „a mi sorsunk annál boldogabb, minél több a tanuló iskoláinkban, s az azokból kikerült tanult ember... a mi következő jóllétünket semmi nagyobb áldozattal nem tetézhetik, mint iskoláinknak tágasításával és tanulóinknak szaporításával“, tekintette azt az alapigazságot, hogy ,,elvész a nép, mely tudomány nélkül való“ — és így építették e nagyszerű Plánum távlatában három lábnál is vastagabban a földszinti falakat, hogy „ha majd a mód engedi s a szükség kívánja“, akár második emeletet is lehessen rá tenni. Igazi jó Plánum volt, mert tudott ilyen három láb vastagságú falakban „gondolkozni“ még akkor is, ha az első három emeleti szoba csak 41 év múlva, 1869-ben, a második emelet pedig 124 év múlva, 1943-ban tudott elkészülni. (Gondoltuk-e mi, akkori kisdiákok, akik a 150 éves fennállást ünnepeltük, hogy milyen Planumban gyönyörködünk, amikor a három láb vastagságú falakat nézzük ámuldozva?) 1842-ben vakolják és meszelik a Plánumból addig megvalósult részt. Ünnepi érzés lehetett: friss mésszag, ragyogó fehér falak mindenütt, a kemény boltozatok a 37 évvel azelőtt kritizált töredező gerendák helyén. Ünnepi érzés lehetett, és ünnepi fehér meszelés azért is, mert friss volt, egyéves a köröndi zsinati határozat: ezentúl minden tárgy magyar nyelven taníttassák e tanodában! Kemény boltozatú megoldása volt ez is a 30 évvel azelőtt előterhelt töredező gerendájú állapotnak: „a deákok közül deákul jól egy sem tud“. Megszűnt a latin tanítási nyelv, ez a minden kritikára megérett tehertétel, megszűnt az előző határozat: „minden tárgy latin nyelven taníttassák s az ifjúság is az iskola falai közt latinul beszéljen“. Meszelt-fehér ünnepiek voltak most már ezek a falak, még akkor is, ha a latint oly nemes napszámosan tanulták: ,,exeat prima pars“. Talán épp azért szűnt meg, mert így tanultak: bontva és építve. És most, hiába, erről az ünnepi mészről ismét csak az almásiak jutnak eszembe. Bizonyára sokan meghaltak már addigra a 62 aláírók közül, de azért ezt a meszet is kiégették. És amíg égették a vakoló meszet, Sándor Ferencznek és Sándor Annának fiuk született 1841 karácsonyán: egy János-napi János. Az a Sándor János, aki 36 év múlva a keresztúri gimnázium igazgatója lesz, született egy évvel a második építési időszak befejezése előtt, s igazgató lett egy évvel a harmadik építési időszak befejezése után, s akinek mégis éppoly nehéz időszakot kellett átvészelnie iskolájával, mint nagy építő elődeinek, s aki, miközben elődeihez méltóan állt helyt a száz esztendős iskola fennmaradásáért, aközben meg is írta a száz esztendő hősi történetét, s egy lapátig menően „Aranykönyvbe“ gyűjtötte a száz éves áldozatkészség minden fellelhető nyomát. És ha már százban számolunk, a három láb vastagságú földszinti falakhoz ezt a hármat is odaszámíthatjuk: e három nagy igazgató, Szabó Sámuel, Koronka József és Sándor János együttesen kerek száz évig szolgálták igazgatóként Mihály János és sokezer más János „leányát“ — „kerek“ száz évig, hiszen az a két-három év itt éppúgy elnézhető a kerekítésnél, mint az az egy-két liter tévedés a veder-, kupa- és átalag-pálinkák literben számított átlagosításánál SZABÓ GYULA (Folytatjuk) le« „fotogén“ gyér világánál hangzanak el. A község falvaiban ugyan a fővezetékek szerelését már ez év májusában befejezték, s azóta a magánépületekben estéről-estére egyre több lesz a kigyúló fény, csak az iskola s a kultúrotthon..., a mostoha gyermekeknek nem találunk gyámolítót. Az 1968-as önadóból pedig már összegyűlt a megszavazott összeg. Csak Szecsel község néptanácsa több mint három megrendelést küldött a Székelyudvarhelyi Villamosítási Vállalatnak, de pillanatnyilag sem készült még el a szükséges tervrajz. És nem lehet kifogás, hogy a munkálatok elvégzéséhez nincs anyagjuk, mert erre rácáfol az, hogy a magánházak villamosítása most sem szünetel, sőt, még az sem akadály, hogy a szerelés esetleg gátolná a tanítás menetét, mert ezt is meg tudjuk oldani Ha pénz is van■ anyag is kerülne, és a tanmenetet sem zavarja, úgy érezzük, csak a jóindulat hiányzik ahhoz, hogy tantermeinkben is lágyulhasson a fény, illetve az, hogy a Székelyudvarhelyi Villamosítási Vállalat végre kérvényeinknek, kéréseinknek eleget tegyen már. SZÉCSI MÓZES, a kissolymosi általános iskola igazgatója a szülők isgetelősek A kilencéves Joó Géza keze, szeme, arca véres, Bálint Árpád ököllel ütötte, a valamivel idősebb Kovács Sándor rúgta s a tizenhárom éves Fehér Sándor villamos szigetelő csővel ütlegelte Ahogy odamentem, a tettesek elszaladtak. Mindnyájan a székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza középiskola tanulói s mindez egy vasárnapi csendes napsütésben, a békésnek tűnő parkban történt. Az alaposan helyben hagyott Géza, és azok a gyerekek, akik a verekedés szemtanúi voltak, Németi Zoltán, Barabás Csaba s Ambrus Tibor a megmondhatói, hogyan fogadtak a szülők, akiket sorra látogattunk, lássák meg, mit tett gyerekük a kilencéves kisfiúval. Válaszuk szinte egyöntetű volt, csúnyán ránk kiabáltak, hogy nem igaz. De vajon, ha a saját gyerekükkel történt volna hasonló, akkor is így vélekedtek volna? Gondoltak-e vajon arra, hogy ez az elvtelen védelem mire vezet? Vajon a szülő örömére hő majd fel az ilyen gyerek? Hogy soha ne történhessen hasonló, felnőtt korukban sem, ezt most kell megakadályozni. Gyermekeinket meg kell tanítanunk a szépre, a jóra, egymás, valamint nevelői, szülei megbecsülésére. Vajon az az út vezet ehhez, amelyen a felkeresett szülők járnak? Szemünk mindenkor gyerekeink tettein kell legyen, azom hogy milyen emberek lesznek. És ezért a szülők is felelnek. LITTASI FERENC Székelyudvarhely tllikocott az újbács ? Engem az érdekel, mi történik a megyénkben. Ezért ez év szeptember 16-án megrendeltem a Hargitát. Sajnos, azonban hiába, mert mindmáig, — reklamáció és ígéretek után — nem kaptam egyetlen számot sem. A Csíkszeredai postahivatal, úgy látszik, mindenáron meg akar akadályozni abban, hogy a Hargita előfizetője lehessek. GIDRÓ MAGDA, a Csíki Textil dolgozója Szabad-e megtorpanni ? (Folytatás az 1. oldalról) Kolzsi Margit, Strasser Ignác, és Zsigmond Ernőtechnikusok, tisztviselők már húsz évvel ezelőtt együtt álltak színpadra, hogy lehetőségeik szerint pótolják a Maroshévízről és környékéről akkor még teljesen hiányzó színjátszást (később csatlakozott hozzájuk Kochimbán Klára, a fiatal tanítónő, aki nyári, rendezői tanfolyamokon is részt vett). Számukra a műkedvelés már kezdettől fogva egyet jelentett a hétvégi vendégszereplésekkel. És noha két évtizedes szakadatlan, lelkes tevékenység után valóban joggal várják el a fokozottabb megbecsülést, az anyagi-erkölcsi támogatást, éppen ezért nehezen érthető, hogy miért pont most elégelték meg végképp a fáradtságot s az anyagi áldozatokat. Mert bár nem kellene, Maroshévízen ilyent is követel az amatőr színjátszás. Nem a kiszállások étkezési költségeiről van szó, mert a napidíj helyett több-kevesebb gonddal és ízléssel elkészített élelmiszercsomagot kapnak (az már más kérdés, hogy hányuknak maradt változatlan étvágya a batyuból való falatozásra), hanem a darab színreviteléhez szükséges anyagi eszközökről. A legteljesebb kosztümhiány miatt már eleve csak jelenkori tárgyú darabot választanak, mert az ilyent saját ruhájukban is eljátszhatják. Ez rendjén is volna, ha csak a városban tartanának két- három előadást. Azonban ők egy darabot húsz-harminc alkalommal is előadnak és többnyire falun, a rossz, poros autóutakról pedig már esett szó A férfiak szerepei legtöbbször kifogástalan ünneplő ruhát igényelnek, s ők fel is öltik legjobb ruhájukat. Egyikük bizonyságként elég drága szövetből készült világos színű ruhájára mutatott, amit a turnézások eredményeként rekordidő alatt volt kénytelen hivatali munkaruhává „lefokozni“. A nők saját cipőjüket változtatják nagyestélyihez illővé, a férfiak pedig saját zakójukat paszpoloztatják, hogy korhű legyen. A masztírozásban is ragaszkodnak a színházak szintjéhez. Pedig a sminkeléshez szükséges alapozókat, festékeket csak fővárosi vagy külföldi kirándulásaik alkalmával tudják beszerezni, s legtöbbször még számla sincs, aminek alapján visszafizethetnék nekik a nem éppen csekély árakat. A külső kérdésében is ugyanolyan igényesek, mint az alakításban. Nem kockáztatják meg azt, hogy megmosolyogják őket a színpadon egy-egy, a műkedvelőknél oly gyakori kosztümtervezői melléfogás, vagy gondatlanság miatt. És jól is teszik, mert ennek isrésze volt abban, hogy egy hivatásos rendező, Névtelen csillag-előadásukat az egyik színházénál is jobbnak találta, s hogy például nem egy dicséretet kaptak a klaszszikus román darabok előadásának meglepően hiteles atmoszférájáért Nem tudom, tisztában van-e a maroshévízi faipari vállalat szakszervezetének és munkásklubjának vezetősége azzal, hogy a helyi, sőt, a megyei kulturális életben milyen szintetés milyen lehetőséget képvisel saját színjátszó csoportjuk Akkor, amikor a műkedvelő mozgalom színvonalának emelkedését annyira megnehezíti az a tény, hogy az együttesek néhány előadás után felbomlanak, ezt a színjátszó csoportot már két évtizede baráti körré kapcsolja a színpad iránti aktív lelkesedés. Valóságos szellemi műhelyt, alkotva, egymás lakásán gyűlnek össze, hogy éjszakába nyúlóan próbálják, csiszolják az előadást. S bár felróják a szakszervezet vezetőségének a tevékenységük iránti érdektelenséget (a szakszervezeti bizottság elnöke egyetlen előadásukon, vagy próbájukon sem vett részt), nem kényeztetést várnak. Csupán annyit, hogy ezután amikor előadásra indulnak —mint mondják —, ne kelljen „kiüríteniük“ a lakást, hanem legyen erre a célra függöny, terítő és néhány más színpadi kellék. Érthetetlen, hogy a szakszervezeti bizottság és a klub vezető tanácsa miért nem teremt kedvezőbb feltételeket a színjátszó csoport számára, amikor a kulturális rendezvényekből származó bevétel legnagyobb részét (sok-sokezer lejről van szó) éppen az amatőr színészek munkája biztosítja. A madéfalvi vasutas szakszervezeti klub A néma levente előadásaival szerzett jövedelem nagy részét kosztümökre és díszletekre fordította. Amaroshévízi színjátszók pedig szinte beleszédülnek, ha arra gondolnak, hogy ők is olyan gazdag színpadképet teremthetnének előadásaiknak. Kedvük lett volna egy Goldoni-darab színreviteléhez, de idejében tudomásukra hozták, hogy jelmezekre és díszletekre nincs pénz (mindössze kb. ...kétezer lejnyi, hamar megtérülő befektetésre lett volna szükség) Erről a tervről éppen úgy le kellett tenniük mint arról, hogy a Rokonunk, a csavargó előadására meghívják Victor Eftimiut is, akitől még a próbák megkezdése előtt közvetlen hangú üdvözletet kaptak a szereplők A vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke megígérte, hogy amennyire módjában áll, valamelyes anyagi alapot biztosítanak év végén a színjátszó csoportnak. A megyei szakszervezeti tanács pedig rövidesen megteszi azt, amit a helyi vezetőség elmulasztott: a műkedvelőkkel közösen megbeszélni a problémákat. Erre minél előbb sort kell keríteni, mert nagyon alászállt a színjátszók lelkesedése, éppen most, amikor ismét bizonyítaniuk kell majd a Caragiale-fesztivál megyeközi szakaszán. A csoportnak, bármilyen eredményt hoz is a verseny, utána új darabot kell választania. Számukra már előre biztosított a közönség érdeklődése, éppen ezért ideje már, hogy vállalkozzanak arra, amire már eddig is gondoltak: egy Ibsen-, vagy egy Shaw-dráma bemutatására. Azért pedig, hogy az előkészítés munkája könnyebb legyen, a lelkiismeretes klubigazgató és a színjátszók viszonyából el kell tűnnie bármiféle „szakmai“ féltékenységnek, idegenkedésnek. Marosvásárhelytől és Csíkszeredától Udvarhelyig kevés olyan kis falusi színpad van, amelyiken a maroshévízi munkásklub színjátszói legalább egyszer nem keltették volna életre Moliere, Szigligeti, Csiky Gergely, Caragiale, Karinthy, M. Sebastian, V. Eftimiu, vagy H. Lovinescu valamelyik színművét. A minap az alig negyven házból álló Székpatakon vendégszerepeltek ott, a hegyek között is ismerték már a Rokonunk, a csavargót, mégis minden helybeli és sok vágtéri fadöntő is eljött az előadásra. A taps pedig itt még a megszokottnál is hosszabb volt. „Azokban a művelődési otthonokban maga a nép kacag, vagy könnyezik és ... művelődik, mi mindig is ezért álltunk színpadra, egyéb hasznunk nem volt belőle “ Őszinte hévvel mondta ezt Szaszkó Elek. Aki látta előadásaikat, nem is kételkedhet benne. Legfentebb azon tűnődik el, hogy ilyen céllal, elhatározással, helyi nehézségek miatt szabad-e megtorpanni? A sportstatisztikusok máris számolnak, nap mint nap újabb táblázatok, helyezések készülnek. A táblázatok alapján érdekes következtetéseket vonhatnak le, pontosabb képet alkothatunk a nemzetközi sportarénában kialakult erőviszonyokról. Vessünk egy pillantást az egyes országok versenyzői által a hagyományosabb sportágakban elért helyezések alapján összeállított ranglistára. ATLÉTIKA: 1. Egyesült Államok 202 pont; 2. Szovjetunió 90 pont; 3. NDK 63 pont; 4. Németország SZK 54 pont; 5. Ausztrália 57 pont; 6. Kenya 45 pont; 7. Magyarország 43 pont; 8. Anglia 34 pont, 9. ROMÁNIA 24 pont, 10. Lengyelország 23 pont. ÖKÖLVÍVÁS: 1. Szovjetunió 34,5 pont, 2. Egyesült Államok 28 pont, 3. Lengyelország 24 pont, 4. Mexikó 21 pont, 5. Kuba 10 pont, 6. ROMÁNIA, Dél-Korea, Uganda 8,5 p., 0. Anglia, NDK, Venezuela, Bulgária 7 p. KAJAK-KENU: 1. Magyarország 33 pont, 2. Szovjetunió 31 p., 3. ROMÁNIA 20 p., 4. Németország SZK 17 p., 5. Svédország 10 p., 6. Norvégia 7, p„ 7. Csehszlovákia 6 8... NDK 5 p„ 9. Ausztria és Dánia 4 p. ÚSZÁS-MŰUGRÁS: 1. Egyesült Államok 352 pont, 2. Szovjetunió 71 p., 3. Ausztrália 67 p., 4. NDK 53 p., 5. Kanada 41 p., 6. Mexikó 23 p., 7. Németország SZK 19,5 p., 8. Anglia 17 p., 9. Jugoszlávia 15 p., 10. Olaszország 14 p. KÖTÖTTFOGÁSÚ BIRKÓZÁS: 1. Szovjetunió 32 p„ 2. Bulgária 22 p„ 3. Magyarország 21 p., 4. ROMÁNIA 20 p„ 5. NDK 14 p., 6. Japán 14 p„ 7. Jugoszlávia 9 p., 8. Csehszlovákia 8 p. 9. Görögország 7 p., 10. Svédország 7 p. VÍVÁS: 1. Szovjetunió 43 p., 2. Magyarország 38 p., 3. Franciaország 26 p., 4. Lengyelország 18 p., 6. ROMÁNIA 15 P. 6. Olaszország 13 P, 7. Németország SZK 6 p., 8. Mexikó 5 P, 9- Ausztria, Svédország és NDK 2 p. CÉLLÖVÉS: 1. Szovjetunió 36 p., 2. Egyesült Államok 23 p., 3. Németország SZK 18 p., 4. NDK 14 p., 5. Lengyelország 10 p., 6. Anglia 9 p., 7. ROMÁNIA 8 p. 8. Csehszlovákia 7 p., 9. Svájc 6 p., 10. Magyarország és Olaszország 5 p. Mint kitűnik, egyes sportágakban rendkívül „szoros” a pontarány, s ez tükrözi a versenyek során kialakult ádáz küzdelmet az első helyekért, így , például: a kötöttfogású birkózásban a második, harmadik és negyedik hely kérdését csupán egy, egy pont döntötte el. Nem úgy viszont ,az atlétikában és a „úszásban,, ahol a versenyek az amerikai sportolók fölényében zajlottak le. A táblázatban szereplő sportágakban országunk sportolói is jelen voltak. Szereplésük eredményesnek könyvelhető el, hiszen e sportágak első tíz helyezettje közé kerültek. (Az úszás kivételével, ahol egyetlen sportolónk részvétele inkább jelképes volt). A kajak-kenu, a kötöttfogású birkózás és a vívás ranglistáján az előkelő 3., 4. illetve 5. helyet foglalják el versenyzőink. Nem értéktelen megemlítenünk, hogy a behelyezések „értékét” növeli a tokiói olimpián elért eredményekkel való összehasonlítás. Tokióban például az atlétikai versenyeken 23 kötöttfogású birkózásban 17,5, vívásban 2 pontot, ökölvívásban pedig egyetlen pontot sem sikerült szerezniük országunk versenyzőinek. Viszonylagos visszaesés észlelhető viszont (s ez részben meglepetésszerű is) a kajak-kenu eredményekben: a tokiói 27 ponttal szemben Ciudad de Mexicóban a várakozáson aluli szereplés nyomán 20 pontot sikerült csak szerezni. Hasonló következtetésre jutunk a céllövésben elért eddigi teljesítményeket tanulmányozva, ahol már hagyományossá vált a három előző olimpián szerzett 10 pont Olimpiai statisztika És még egy táblázat: AZ ÉREMRANGLISTA Ország$ -'7 d N O ■ 01 y QJ N c30 :© USA 452734105 Szovjetunió 293230 91. Japán 117 7 25 Magyarország 101012 32 . NDK . ...9,6,:1,M. Franciaország ’7-3 5 16 Csehszlovákia 7 2 4 13 y Németország SZK' 516. 10. 25 -1 Ausztrália5-7'5.17 Nagy-Britannia .55 3 13 Lengyelország5 211 18 ROMÁNIA4 6 5 15 Olaszország3 4 9 16 Kenya3 4 2 9 Mexikó3 3 3 9 Jugoszlávia3 3 2 8 Hollandia3 3 1 7 Bulgária2 4 3 9 Irán2 1 2 5 Svédország2 1 1 4 Törökország2 0 0 2 Dánia1 4 3 8 Kanada1 3 1 5 Finnország1 2 1 4 Etiópia1 1 0 2 Norvégia1 0 2 Új-Zéland1 0 2 3 Tunisz1 0 2 2 Pakisztán1 0 0 1 Venezuela1 0 0 1 Kuba0 4 0 4 Ausztria0 2 2 4 Svájc0 1 4 5 Mongólia0 1 3 4 Brazilia0 1 0 0 3 Belgium0 1 1 2 Uganda0 1 1 2 Dél-Korea0 1 1 0 Jamaica0 1 0 1 Kamerun0 1 0 1 Argentína0 0 2 2 Tajvan0 0 1 1 India0 0 1 3 Görögország0 0 1 1 i Minden túlzás nélkül állítják a szakemberek, hogy a mexikói olimpia a „rekordok“ olimpiája volt. Ezidáig csak az új és beállított világcsúcsok táblázata készült el. (Persze, ezek számát jóval túlhaladják a kontinentális és az országos rekordok). Atlétikában, úszásban, súlyemelésben, kerékpározásban és céllövésben összesen 33 új világcsúcs, illetve csúcsbeállítás született. Az atlétikában 14 világcsúcs közül 5 a női versenyzők nevéhez fűződik. Legjelentősebbnek (és egyben legszenzációsabb) a távolugrás két új világrekordja tűnik: a román Viorica Viscoporeanu 6,82, illetve az amerikai Bob Beamon 8,90 méteres ugrása. Az úszó számokban a vártnál kevesebb a rekordok száma, „alig“ hat. Értékesnek számítható a középeurópai úszók javuló nemzetközi, formáját szintetizáló 100 méteres férfi hátúszás új világcsúcstartójának, az NDK-beli Roland Mathes-, nek az 58 másodperces ideje Ugyanakkor Mexikóban 69 új olimpiacsúcs is született (nem számítva a „menetközben!” csúcsjavíttásokat). A 36 atlétikai versenyszámból 26-ot új olimpiai csúcsként jegyeztünk be. A súlyemelésben csupán egyetlen rekord maradt „érintetlen". Céllövésben az összes hivaatalosan nyilvántartott eredményen sikerült javítani. Az úszás 29 versenyszámából csupán 5-nek nem dőlt meg az olimpiai csúcsa. HECSER ZOLTÁN