Hargita, 1969. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
HARGITA ** / Jégkorszaki maradványnövénye a Hargita vidékén A Keleti-Kárpátok széles ívébe ékelődött kárpátközi medencék élővilágára a körülzártság, e medencék mostoha éghajlati viszonyai hatnak. Ismert tény, hogy a Bélbori-, Borszéki-, Gyergyói- és Csíki-medencékben az országos átlagnál jóval több az évi csapadék, alacsonyabb az átlaghőmérséklet, jóval párásabb a levegő. Hosszú, kemény telek váltakoznak rövid, hűvös, esős nyarakkal. A medencék síkságain többszáz hektárnyi tőzeges-lápos, vizes rétek húzódnak. Ismerjük ezeket Bélborból (Bistricioarei és Tiszeni-láp), Borszékről (Sárosfürdő mögötti Hármasliget), bőven van a Gyergyói-medencében, Remete, Alfalu és Vasláb község határában és Csíkban Rákosnál, Szentkirálynál, Szentsimonnál, Verebesnél, Tusnádfalunál és másutt. " A tőzeges kaszálók gyepének nem örülnek a termelőszövetkezetek. A sovány, főleg sás fajok gyenge minőségű szénát adnak. Az egyhangú láprét alig június végére, júliusra ölt virágpompát. A monotonságot nyírfák és lúcok gyér ligeterdeje teszi színesebbé. Lábunk puha tőzegmohapárnába süpped, s minden lépésünk nyomán feketekávé-barna víz fakad a sötét tőzeges talajból. A lápokat források, patakok vize járja át. Helyenként (CsíkszentkirályBorsáros, Hargita Hármasliget, Tusnádfalu) szénsavas borvízforrások körül, azok vizével bőségesen átitatott forráslápok képződnek kisebb területen, sok-sok mohával. A puha mohaszőnyegben érdekes növényfajok rejtőznek..Ilyen helyeken,gyakori-asajátos zöldesvörös-színében pompázó rovarevő növényünk, a harmatfű. Rovarfogásra módosult levelei peremben friss harmatcseppekhez hasonlóan csillog a kiválasztott, rovarok fogására alkalmas agacsos váladék. Itt találkozunk — pl. a csíkszentkirályi Borsáros- lápban —■ a nálunk rendkívül ritka, kizárólag Hargita megyéből ismert sárgavirágú sarki kőtörővel és a törpenyírrel. Mindkét faj igazi hazája a meszszi észak. Finnország és a Szovjetunió középső területeitől északra honosak, ott fordulnak elő tömegesen Attól délre csak néhány elszigetelt, kis területen, hideg „talajú“ tőzegmohalápokban élnek. A két említett faj mellett még jónéhány északi növényfaj ismeretes hazánk területén, s éppen a Hargita megyében elterülő kárpátközi medencékben. Gyakori a fürtös lizinka, a szibériai hamuvirág, egy érdekes lápi ibolyafaj (viola epipsila), a -----------------------------, pompás kakastaréj, a kék csatavirág, tőzegeper stb. Itteni jelenlétük mindig izgalmat keltett botanikus körökben s közvetlen kapcsolatban áll a jégkorszak (pleisztocén) néven ismert földtörténeti időszakkal. Ismeretes ugyanis, hogy többszázezer évvel ezelőtt — ma még részleteiben nem egészen tisztázott okok miatt — az északi sarki jégpáncél déli irányban mélyen kiterjedt . Európában összefüggő jégpáncél fedte Skandináviát, az Északi tengert, a mai Nagy-Britanniát Dél-Angliáig, Észak-Németországot, Lengyelország nagy részét és a Szovjetunió északi területeit. E klimatikusváltozásokra élénken reagált az élővilág. Az addig Közép-Európát uraló földközi-tengeri növényzet (hazánk mai területéről is) délre szorult, helyét a jégtakaró elől délebbre — jégmentes területekre — nyomuló északi, tundravidéki növényzetnek adva át. Ekkor települtek hazánk területére az imént említett fajok. Éltek itt rén- és jávorszarvasok, más sarkvidéki állatok is. A jégkorszak végén, alig tízezer évvel ezelőtt, a sarkvidéki hidegszáraz klímát fokozatosan felváltotta a melegebb. Lassan elolvadt az Észak-Európát borító jégpáncél jó része s a sarki eredetű jövevényflóra és fauna feltételei — az állandóan tartó felmelegedés miatt — általában kedvezőtlenekké váltak. Délről ismét a balkáni, közép-európai fajok települtek be, szorították ki a sarkvidékieket. Bár a felmelegedés gyors volt, a sarkvidéki (boreális) fajok mégsem tűntek el nyomtalanul. Maradtak élettelen és élő tanúi a jégkorszaknak. Élettelen tanúk a fiatal üledékekből, tőzegből (Csíkszereda mellől), homok és kavicsrétegekből (Tusnádfalu), löszből nap mint nap előkerülő állati és növénymaradványok. Az élők pedig éppen a tőzegmohalápokban meghúzódott, ott azóta is kedvező feltételekre talált és így fennmaradt boreális növényfajaink. Ezeket, mint jégkorszaki maradványnövény-fajokat (reliktumokat) ismeri és tartja számon ma a tudomány Sarki törpényi és a hatalmas gyergyóremetei láp egy pontján. Bokrait évről évre vágják, égetik Védelmükről senki sem gondoskodik. E faj szép példányait védik a borszéki fővendéglő mögötti forráslápon, s ez a faj hajt a kasza nyomán évről évre újra a csíkverebesi Benes-réten, a tusnádfalui Olt-parti forrásláp peremén. A vaslábi După-luncă lápon és Borzonton lúcosnyires ligetek között helyenként tömegesen nyit a pompás kakastaréj, jellegzetes észak-európai, észak-ázsiai fajunk. A gyergyóalfalui Bakta és Csergőpatakok környéki lápokban ritka északi növényt, a szibériai cickafark-fajt találta e lápok neves kutatója — a nemrég elhunyt Nyárády E. Gyula. Itt mindenütt gyakori a zergeboglár szibériai hamuvirág, sok a fentemlíített ritka lápi ibolya, vidrafű, magam sárkánygyökérre bukkantam. Hazánk más területein, (Észak Moldvában, Barcaságon stb.) is elszigetelten élnek a Hargita-vidékiekkel azonos maradványnövényfajok. Természetesen, ott is tőzegmohalápok „dajkálják“ azokat. De védi őket az ember is. Rezervációkat létesített Csíkszentkirályon, Verebesen, Tusnádfalu határában, Gyergyóvaslábon, védelmi intézkedéseket tett a gyergyószentmiklósi múzeum a remetei törpenyír-cserjék érdekében. Jó lenne tavasszal jól látható figyelmeztető táblákat, elhelyezni e — sok helyi lakos előtt sem ismert — rezervációk védelme, megóvása érdekében. KOVÁCS SÁNDOR : NEM AZ, AMINEK HÍVJÁK Igen sok olyan növénynevünk van, amely könnyen megtévesztheti a növénytan tudomá■ nyában járatlan embert. Az alábbiakban néhány példát szeretnék felhozni a fentemntettek igazolására: A CEYLONI MOHA (Gracilaria Lichenoides) nem moha, hanem a Kelet-indiai tengerben élő VÖRÖS MOSZAT. A SZÁGÓPÁLMA (Cycas Revoluta) nem pálma, hanem nyitvatermő trópusi fa. A LILIOMFA (Magnolia) nem liliomféle, hanem a Magnoliaceae családhoz tartozó lombhullató fa. (Tavasszal elsők között virágzik a kolozsvári botanikus kertben). A FEHÉR TÜNDÉRRÓZSA (Nymphaea Alba)) nem rózsa, hanem vízi növény, amelyet a Duna-Deltában kiránduló nagyszámban megfigyelhet (főként a csatornák csendesebb nádasaiban). A KÖVIRÓZSA (Sempervivum hirtum) nem rózsa, hanem a varjúfélékhez tartozó sziklanövény. A KIRÁLYDINNYE (Tribulus terrestris) nem dinnye, hanem apró, sárgavirágú fás növény. A BABÉRRÓZSA (Nerium oleander) se nem babér, se nem rózsa, hanem a téli zöldfélékhez tartozó dísznövény. KOVÁCS levente * Tamási Áron: BÖLCSŐ és BAGOLY 33 Fogós kérdés volt, de nemcsak azért, hogy istenem, vajon miféle választ kíván, hanem azért is, mert nem lehetett tudni, hogy mit vett a távolban célba. — Piros betűs nap — mondta anyám. S nevetett hozzá, mint ilyenkor mindig, s azt azért tette, hogy egyrészt valami napsugár is legyen a zord éghajlatban, másrészt pedig jelezni akarta azt is, hogy az ilyen kérdésekre tréfálva szeretne válaszolni, de hát az ittas ember nem érti a tréfát. — Vagyis az Úr napja! Nem igaz? — folytatta apám. — Tiszta szent igaz — mondta anyám. — S az Úr napját meg kell ülni — fűzte tovább atyám. — Ez a parancs! Ha pedig ez a parancs, akkor nem szabad dolgozni. Semmit sem szabad dolgozni. Még sarját sem szabad hozni, így van? Anyám■ ráhagyta: — így van, így. Apám azonban fenyegetőleg tette hozzá: — S te mégis sarját akartál hordatni velem! — Majd elhozzuk hétfőn reggel — engedett anyám. Hanem apám úgy felült az Úr napjára és a mordiczai sarjára, hogy ennyivel sem elégedett meg, sőt semmivel ebben a tekintetben. Nem volt más segítség, valamit keresni kellett, ami az atyám figyelmét elüsse másfelé. Tudván ezt anyám, szerencsésen én jutottam eszébe, kiről tudott dolog volt azokban a napokban, hogy nagy becsben állok atyám előtt. Hétfőn a legénykével hazahozzuk — mondta. Jól számított, mert atyám rögtön felém fordította minden figyelmét. Kinyilvánította, hogy nagy tekergőnek indultam, akit már többször is agyon kellett volna ütni. De mostanában úgy megjavultam, mint délben a kökény. Hirtelen a nevemen szólított. Erre én megriadtam egész belsőmben, hogy, vajon szóljak-e, vagy most is úgy tegyek, mintha aludnám. Nagy szerencsémre megszólalt anyám, aki azt mondta: — Ne biaszd fel a legénykét! Behúzott nyakkal vártam, hogy most immár mi lesz, de hamar megtudtam, mert apám nem hallgatott a védelmező anyai szóra, hanem még erősebben a nevemen szólított ismét. Mivel tudta, hogy süket egy cseppet sem vagyok, s mivel nemcsak féltem, hanem kíváncsi is voltam, felemeltem a fejemet, s azt mondtam: — Tessék, édesapám! — Gyere ide!—mondta atyám Leszálltam az ágyból, s a kicsi ingemben, ami a térdemig ért, odamentem az asztal mellé. Éppen anyám előtt állottam, aki átölelte a vállamat, de arccal odafordultam apám felé. — Hát így élünk — mondta.— Most már tudod, mert megkóstoltad a munkát. Dolgozni fogsz, mint apád. S beleragadsz a nyomorúságba, akármennyi eszed van. Mint apád. Érted-e?! Lehajtottam a fejemet, s nem feleltem. Pedig úgy éreztem, hogy értem, amit apám mondott. Mert azt mondta valójában, hogy ő pá esze után nem ilyen sorsot érdemelt volna, s talán én sem ilyent érdemelnék, de mégis ilyen várakozik reám. S mintha nemcsak ezt, vagyis a szavakat értettem volna, hanem egy kicsit őt magát is, aki komoly és hallgatag arcát úgy hordozza mindig, mint aki örökös sérelemben él. Anyám megsimogatott, s a várakozó csendben azt mondta: — Mégis reményleni kell... No, feküdj vissza. Ránéztem apámra, de ő láthatólag már végzett minden szóval, mert abban a percben énekelni kezdett, így hát visszamentem az ágyba, álmos azonban egy szikérát sem voltam, sőt olyan nyugtalanság futkosott bennem, amit azelőtt nem is éreztem soha. Abban a nyugtalanságban benne volt az apám sorsa és az anyám enyhítő természete; benne volt az én zsenge villogásom és valami különös szomjúságféle a tágasabb világ után, hogy vajon miképpen élnek abban más emberek, így botladozott és furakodott sokáig az eszem, de egyre lassabban mégis, mert csak félálomban hallottam már valami olyanformát, mintha apámnak a csizmáját húznák lefelé, amit csendes munkával nemigen lehetett megtenni soha. Reggel magamtól ébredtem fel, s nagy meglepődéssel láttam, hogy rajtam kívül már senki sincs az ágyban. Anna valami ruháját téglázta az asztalon, vagyis a téglázó vassal vasalta, mert mi a ruhavasalást úgy neveztük. Anyám már a reggelit készítette, mert rögtön éreztem a tokány lelkesítő illatát, amiből egymagában is tudni lehetett, hogy vasárnapra virradtunk, hiszen rendszerint csak vasárnap ettünk húst, reggelire éppenséggel. A szoba ajtaja nyitva volt az eresz felé, anyám odakünn tettett, s mivel így csak Anna volt kéznél, tőle kérdeztem meg: ■— A sarjút hazahozták-e? — A tavaly haza — felelte kurtán. Láttam, hogy duzzog valamiért, ami gyakran megesett nála, különösen így vasárnap reggel, amikor szeretett volna szépen menni a templomba, de valami hiányosságot észlelt. — Hát apám hol van? — szóltam ismét. — A bőriben — felelte. Kedvem lett volna ismét békát tenni a lábára, vagy az orra előtt egy kicsi vizet loccsintani a forró téglázó vasra, de mivel anyám éppen bejött a szobába, másfelé fordult minden. Megmosatta először a lábamat, majd ideadta a jobbik nadrágomat, mely egy kicsi fekete mellénnyel együtt az összes vasárnapi ruházatomat tette. Amikor a nadrágot felvettem, s a mosdóteknőben meg is mosdottam ünnepi módon, ülendő lett volna a naphoz, hogy a cipőt is felhúzzam. Éppen azon a napon kívántam is volna, hogy cipő kerüljön a lábamra, mert úgy szerettem volna a templomba menni, hogy a többi legénykékkel együtt ott álljak az oltárhoz közel, a padok előtt. Mise alatt szívesen duruzsoltam volna el nekik, hogy miképpen kaszáltuk apámmal ketten a sarjút, s talán szóbahoztam volna a vándormadarakat is. De volt egy kicsi baj Az ugyanis, hogy a tavasszal nyugdíjba tettem volt az egyetlen lábbelimet, egy rossz cipőt, s most, amikor ismét szolgálatba szólítottam, nemcsak azt kellett látnom, hogy nyáron által semmit sem javult, hanem azt is, hogy kicsi lett nekem. A feljáró negyedik grádicsén ültem, a nyitott ereszajtó rámájában, s ott erőltettem egy darabig a cipőt, hátha fel tudnám mégis valahogy húzni. De ő nem engedett, én pedig egyre mérgesebb lettem, s végül úgy kivágtam az udvarra, hogy odabucskázott mind a kettő a kerítés mellé. A ludak egyszerre ráfutottak, hogy megegyék, de amikor tapasztalták, hogy nem teknősbékát találtak, hanem csak cipőt, akkor nagy szemrehányással elküllögtek onnét. Amikor anyám észrevette, hogy láb nélkül elfutottak a cipők, öszszeszedette velem, s visszatette a gyűjteménybe, ahol sok minden várta még, hogy belenőjjenek a kisebb testvéreim. S ha már nem volt cipőm, mezítláb duzzogtam, megfenyegetvénaz egész családot, hogy sem reggelit nem eszem, sem a templomba el nem megyek. Bátran dúltamdúltam egy ideig, de hamarosan hazajött apám, s akkor a duzzogás titkosra fordult. Aztán úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha eszem is, s ha már olyan jól ettem, akkor elmehettem a templomba is. Csak éppen nem a padok elé mentem, ahol mindenki láthatott volna tetőtől talpamig, hanem egészen máshová. A templom pitvarában ugyanis, ahol a szentelt víz és az oszlopok állottak. Volt ott jobb kéz felől egy kicsi ajtó, amely ugyancsak nagy forgalomnak örvendett minden vasárnap. (Folytatjuk) Ismét a Contergan-perről Múlt év május 27- én, tehát több mint hét hónapja kezdődött az aacheni (Németország SZK) tartományi bíróság előtt a Contergan-per, amely annak idején óriási érdeklődést keltett. Azóta hat hónap telt el, s a per rendületlenül folyik tovább. Ismeretes, hogy a vádlottak, a „Chemie Grünensthal“ elnevezésű cég vezetői és tudományos munkatársai, akik felelőtlenül éveken át áruba bocsátották a Thalidomid készítményt, valamint a Contergan nevű idegcsillapítót, amelyekről kiderült, hogy a terhes anyáknál súlyos károsodást idézhetnek elő. A legtöbb anya, aki ezeket az idegcsillapítókat szedte, valóságos szörnyszülött csecsemőket hozott a világra. A gyerekek közül sokan meghaltak, de sok ezren ma is amerikai, nyugatnémetországi és svédországi speciális intézetekben tengetik életüket, ahol külön erre a célra szerkesztett készülékekkel próbálják járni és mozogni tanítani őket. A per tehát folyik, „objektív“ orvosszakértők és őszinte vagy felkészített tanúk vonultak fel hét hónap alatt a bíróság előtt, amely úgy látszik egyelőre nem tud véleményt alkotni az ügyben.. Időközben a világsajtó érdekes képes riportokat közölt az amerikai Phönix állambeli Sherri Finkbine nevű televízióbemondónőről, aki évekkel ezelőtt drámai hangú nyilatkozatban tiltakozott az említett készítmények forgalomba hozása ellen, mivel ő is szedte a szóban forgó gyógyszert, és attól félt, hogy egészséges négy gyermekén kívül egy szörnyszülöttnek is életet fog adni. Akkor svédországi orvosok segítettek az amerikai anyán. Most, több évvel a történtek után, az amerikai televízió-bemondónő egy egészséges leánykát szült. S aki évekkel ezelőtt még a világ legszerencsétlenebb asszonyának képzelte magát, most úgy nyilatkozott a lapoknak, hogy a világon ő a legszerencsésebb édesanya. A Contergan-per egyik élelmes ügyvédje nem átallota az egyik legutóbbi tárgyaláson ezt a riportot is felhasználni a bíróság előtt arra, hogy védenceit, az előkelő gyógyszergyár dúsgazdag vezetőit fehérre mossa, — mondván, hogy az általuk annak idején forgalomba hozott és most már betiltott idegcsillapító — hosszú távon nem hat károsan. .. A vádlottak száma — a hét hónapja tartó tárgyalás során — tizenegyről hétre csökkent. Lehet, ha még hosszú ideig tart, már nem lesz ki fölött ítélkezni.. . BENCZEL BÉLA Az első víz alatti vendéglő A világ első tenger alatti vendéglőjét a Szovjetunióban, Szocsiban építik. A „tenger ajándéka“ nevet viselő vendéglátóipari egység 300 személynek biztosít helyet, a víz alatti teremben pedig 50-en foglalhatnak helyet. A vendéglő étlapján a fő helyet a halból és algákból készült ételkülönlegességek foglalják el. Az ablakon keresztül a vendégek „eredetiben" tekinthetik meg a tengeri élőlények életét. tízszintes: 1. Ostinato, 15. Ópium, 17. Özön. Odeon. 34. Otira. 43. Óborok. 48. Osztrovok. Időleges: 1. Oljos del Salado. 7. Olimpiai játé h z 3 5 6 7-: ’ . ■9 19 NU |p|||/3 4h 4S 1 6• Hm fi 13-É l Zo + ■ , ... 2.« H | zz. m 2 3 7H zs m 26 2f 2« ■ 34 19 fas/j íw! 30 3Z 33m 3! 3F 36 3? 3S 39 ! ho hl ELŐZŐ REJTVÉNYÜNK MEGFEJTÉSEI. KIS REJTVÉNY-LEXIKON VÍZSZINTES: 1. Odisszeusz felsége, Homérosz hőskölteményében. 8. Olykor ez forog kockán. 9. Részesül. 10. Lábasfejü tengeri állat, névelővel. 13. Protaktinium vegyjele. 14. Pénznemünk többese, románul. 15. Neves francia fizikus, a gőzkazán feltalálója. 17. Mértani fogalom (ékh.) 18. ... méter, a magas hőmérsékletek mérésére szolgáló készülék. 19. Hímzett íngváll, a román népviseletben. 20. Porra keverve! 21. Fél atom. 22. Jellegzetes keleti templom. 23. Népmesékben szereplő régi aprópénz. 24. A spenót — magyarosan. 26. Mint a 13. vizsz. 27. Hazai magyar író. (Zoltán). 28. Kicsinyítő képző. 29. Vonatkozó névmás. 30. Aprítja. 32. Nem mérges óriáskígyó. 34. Fogoly. 35. Területmérték. 36. A forradalom lánglelkű költője. 38. Festmény. 40. Fába róják. 41. Távolsági kőolajvezeték angol neve (fölös névelővel.) FÜGGŐLEGES: 1. Réteges kőzet. 2. Párizs hires köztere a diadalívvel és az ismeretlen katona síremlékével. 3. Határozórag. 4. Vissza, tésztaféle. 5. A cselekvés rugója. 6. Csomagoló anyagod. 7. Ez a körkép. 11. Apró, nyomdai betűtípus elnevezése. 12. Forró égövi kúszómadár. 16. Ugyanazok madárféle. 20. Folyó viz. 21. Két fogalom: a) az apa, becézve; b) bádogos szerszám. 22. Szovjet város, a Krím félsziget bejáratánál. 23. Maros megyei község. 25. Két szó: — e hegységben van a Föld legnagyobb gleccsere;— sértetlen. 26. Kőolajipari termék. 28. ... Csoma Sándor. 31. Kétszeresen becézett női név. 33. Minden személynek, tárgynak van. 37. Évszakunk. 39. A Ludolf-féle szám rövidebb elnevezése. Ki maga jártótágast, ki autója kerekein próbál meg hasonlót. A francia Jean Luny az utóbbit választotta. Igaz, nem csupán merő szórakozásból. Mutatványát — két keréken száguldva — 150 kilométeres sebességgel — filmproducerek előtt gyümölcsözteti. A képen látható, tíz méter magas, betonból készült elektromos hőmérő Jerevánban méri a levegő hőingadozását. Fokait már messziről látni s 15 percenként hangszórón keresztül automatikusan időjárásjelentést közöl. Egy csehszlovákiai hangszer-, kiállításon mutatták be ezt a trombitát. Most még „gazdátlan“. Egyelőre nem jelentkezett méreteihez méltó szólista. .. Két míni-humoreszk Egy angliai városkában két bírát a törvényszék elé idéznek gyorshajtás vétsége miatt. A kitűzött napon azonban a város bírája megbetegedett, s a két delikvens elhatározta, hogy kölcsönösen letárgyalják egymás ügyét,mivel hivatásuknál fogva erre törvényes joguk van... Az első tehát szépen elhelyezkedett a bírói székben, a másik pedig a vádlottak padján. — A Brown-ügy — jelenti be a bíró. Gyorshajtás. A rendőrségi jegyzőkönyv helytálló, öt líra pénzbírság! A két bíró helyet cserél, s megkezdődik a következő ügy tárgyalása: — Johnson-ügy. Gyorshajtás. Ejnye, ez már a második eset a mai nap folyamán. Ha nem foganatosítunk megfelelő intézkedéseket, a hasonló vétségek szaporodni fognak. A törvényszék tehát megfelelő szigorral elhatározza: tíz líra pénzbírság és nyolc napi börtön. 2. Egy amerikai filmrendező szuperprodukciót forgatott vadnyugaton egy rezerváció közelében, ahol indiánok élnek. Nap mint nap reggelenként ellátogatott az indián törzs öreg varázslójához és megkérdezte, milyen lesz az aznapi időjárás. A varázsló megmondta, s előrelátása minden nap pontosan bevált. A filmrendező őszinte csodálattal mesélte az újságíróknak, hogy a varázsló milyen nagyszerűen megtudja jósolni az időjárást. Egyik reggel a riporterek is elkísérték, hogy ők is láthassák a ,,csodaembert“. A kölcsönös, udvarias üdvözlések után a filmszakember felteszi szokásos kérdését: — Milyen lesz az időjárás? — Ma nem tudom megmondani — válaszolja a varázsló. — Miért? — Mert elromlott a tranzisztoros készülékem. 1. DIÓS LEPÉNY 50 deka lisztet, 2 evőkanál zsírral, kevés evőszódával, 25 deka cukorral, 2 egész tojással, egy csomaganillás cukorral, egy citrom reszelt héjával és annyi tejjel, hogy könnyen eldolgozható legyen, jól összegyúrjuk. A tészta egyik felét tepsibe téve barackízzel vastagon megkenjük és őrölt dióval megszórjuk. Másik felét ráhelyezve, tojással kenjük meg és szintén meghintjük dióval. Közepes tűznél világosra sütö lük. DIÓS PERECEK 15 deka vajat 20 deka liszttel eldolgozunk, azután 15 deka porcukrot, 15 deka darált diót és 2 egész tojást gyúrunk még hozzá. Ceruza vastagságú rudakat sodrunk, melyekből apró pereceket fonunk. Tojással kenjük és darált dióba mártjuk. Szép, világos sárgára sütjük. (Cella) Jle-sept-tagok