Hargita, 1970. július (3. évfolyam, 151-177. szám)

1970-07-10 / 159. szám

2. OLD Ali s HARGITA 1970. JQLIUS 10, PÉNTEK i NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) Rések, valamint a nyersanyag-, gép- és berendezés ellátással, a termékeladással, a termelési koo­­perálással, az építkezési munkák elvégzésével, a kutatási témákkal kapcsolatos hosszú lejáratú szerződé­sek megkötését. Ez év második felében - az üze­mi osztályoktól kezdve egészen a minisztériumi kollégiumokig - meg­vitatják az 1971. évi tervet és az 1971-1975-ös ötéves tervet, arra tö­rekedve, hogy újabb lehetőségeket fedezzenek fel a termelés és a munkatermelékenység növelésére, a jövedelmezőség fokozására, az a­­nyagi kiadások csökkentésére, vala­mint a beruházási program mara­déktalan és nagy hatékonyságú megvalósítására. Tekintettel arra, hogy a vállala­tok és az összes pártszervek csak­nem két évvel korábban ismerik az ötéves terv előirányzatait, elmond­hatjuk, hogy megvannak az előfel­tételek az új terv jó körülmények közötti megkezdésére, arra, hogy az első évtől kezdve biztosítsák annak sikeres teljesítését. ELVTÁRSAK! A megvitatásra a plénum elé e­­lőterjesztett két törvénytervezet a gazdasági tevékenység vezetésének tökéletesítését hivatott előmozdíta­ni. A két tervezet szervesen hozzá­tartozik a párt 1967-es Országos Konferenciáján a gazdasági és tár­sadalmi tevékenység megszervezésé­nek, tervezésének és vezetésének javítására kijelölt intézkedési prog­ramhoz. Egyébként a X. kongresszus Központi Bizottságunk feladatául tűzte ki, hogy 1970 folyamán fejez­ze be az erre vonatkozó intézke­dések meghozatalát, és 1971 ele­jén jelentse a pártnak — valószínű­leg egy Országos Konferencia ke­retében -, hogyan valósította meg ezt a feladatot. Éppen ezért foly­tatnunk kell a többi intézkedések előkészítését - elsősorban a Terve­zési Törvényt, a Külkereskedelmi Törvényt és másokat —, hogy az év végéig mindegyik törvényes formát nyerjen, a Nagy Nemzetgyűlés jó­váhagyásával, s hogy gazdasági te­vékenységünk gyakorlati útmutatói­vá váljon. A mezőgazdaságban a termelés- és munkaszervezési intézkedések va­lójában azoknak az intézkedések­nek a kiegészítését jelentik, amelye­ket az ez év tavaszán jóváhagyott Törvény ír elő a munkaszervezésről és munkafegyelemről az ipari egy­ségekben és más állami szerveze­tekben. Mint ismeretes, országunkban a mezőgazdaság a gazdasági tevé­kenység egyik vezető ága. Éppen ezért rendkívül fontos feladat, hogy a növényi és állati termelés további növelése érdekében e szektorban alaposan szervezzék meg a terme­lést és a munkát. Abból kiindulva, hogy a mezőgazdaságban a föld a legfőbb termelőeszköz, hogy füg­getlenül attól, kinek a tulajdoná­ban van, az egész nemzet vagyonát képezi, s hogy következésképpen az egész nemzet érdekelt jó fel­­használásában és megművelésében, termőképességének és hozamának növelésében - pártunk és államunk állandó gondot fordít a földalap megőrzésére és a vele való jó gaz­dálkodásra, a szántóterületek növe­lésére, nagyszabású feljavító, lecsa­­polási és öntözési munkálatok el­végzésére, a minél bőségesebb ter­méseket biztosító feltételek megte­remtésére. A törvénytervezet számos intézke­dést és kötelezettséget ír elő mind az állami szervek, mind az állami mezőgazdasági dolgozók számára, a szövetkezeti tagok és az egyéni termelők számára, azoknak a me­zőgazdasági munkáknak idejé­ben és megfelelő módon való el­végzésére, amelyek döntő jelentősé­gűek a mezőgazdasági termelés mennyisége és minősége szempont­jából. A munka minőségének kérdése nagy jelentőségű mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Érthető, hogy a szocialista rendszer körül­ményei között az állam köteles őr­ködni afelett, hogy minden szek­torban a legjobb körülmények áll­janak fenn a tevékenység kifejtésé­re, a tudomány és a technika leg­újabb vívmányai alapján. Az, hogy rendszerünk társadalmi alapja a munkásosztály és a parasztság szö­vetsége, feltételezi, hogy a két ba­ráti osztály egyesítse erőfeszítéseit a társadalom műszaki-anyagi alap­ja egész fejlesztési programjának eredményes megvalósítása érdeké­ben. Ezért szükségesek világos sza­bályozások a mezőgazdasági mun­ka és termelés megszervezése tekin­tetében - ugyanúgy, ahogy az ipar­ban szükség van a rend és a fegye­lem erősítésére; íme, ezért nem maradhat közömbös társadalmunk azzal szemben, hogy miként folynak a munkák a mezőgazdaságban­­ a gazdasági tevékenység e rendkí­vül jelentős szektorában. A törvénytervezetet széles körben megvitatták a falusi dolgozók. Az, hogy az összes dolgozók, a szövet­kezeti tagok üdvözölték a törvény­­tervezetet és ugyanakkor javaslato­kat tettek, hogy az minél jobban megfeleljen a mezőgazdasági mun­ka megszervezése, a rend és a fe­gyelem erősítése követelményeinek, parasztságunk szocialista öntudata magas színvonaláról, valamint a törvénytervezetben foglalt előírások helyességéről tanúskodik. Természetesen, csupán a törvény elfogadása nem oldja meg magá­tól a kérdést. Szükséges, hogy a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodá­si Minisztérium, a mezőgazdasági szervek, a Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezetek Országos Szövetségé­nek Tanácsa és a megyei szövetsé­gek, az állami vállalatok, a mező­gazdasággépesítési vállalatok és a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek vezetőségei, a néptanácsok, a megyei pártbizottságok és a párt­­szervezetek teljes határozottsággal tevékenykedjenek a törvény előírá­sainak valóra váltása érdekében, a mezőgazdasági vezetési, szervezési és tervezési tevékenység színvonalá­nak emeléséért, a mezőgazdasági egységek, minden egyes dolgozó és szövetkezeti tag kezdeményezésének növeléséért. Ismeretes, hogy a párt és az ál­lam az utóbbi időben számos intéz­kedést tett a falusi dolgozók érde­keltségének növelésére; csaknem két hónappal ezelőtt intézkedéseket fo­gadtunk el számos mezőgazdasági, főleg állati eredetű termék árának emelésére. Ez bizonyítja azt a gon­doskodást, hogy a dolgozók érde­keltségének szempontjából is biz­tosítsuk a nemzetgazdaság e fontos ága fejlesztési programjának meg­valósítását. Helyesen össze kell a­­zonban hangolnunk az anyagi érde­keltséget a munka jó megszervezé­sével, a renddel, a fegyelemmel, a munkák kifogástalan elvégzésé­vel. Csak így teljesíthetjük a követ­kező ötéves tervben mezőgazdasági téren előirányzott nagy feladatokat. A törvény, amelyet a Nagy Nemzet­­gyűlés megvitat, arra hivatott, hogy maga is ezt a célt szolgálja. Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy hozzáértéssel felhasználva az említett intézkedésekkel létrehozott törvényes keretet, jelentős javulást érünk el mezőgazdasági munkánk­ban. Ennek tükröződnie kell a me­zőgazdasági termelésnek és a pa­rasztság jövedelmének gyorsabb nö­vekedésében, abban, hogy a me­zőgazdaság fokozottabban hozzájá­ruljon a nemzeti vagyon növekedé­séhez, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom építéséhez ha­zánkban. Ami az anyagi és pénzeszközök­kel való gazdálkodásra és a pénz­ügyi ellenőrzés megszervezésére vo­natkozó törvénytervezetet illeti, en­nek közvetlen célja világosabban meghatározni a szocialista vállala­tok és szervezetek vezetőségének szerepét és felelősségét a szocia­lista államunk által rájuk bízott anyagi és pénzeszközök minél jobb eredménnyel való felhasználásában. Az élet bebizonyította, hogy jobban meg kell szervezni az ellenőrzést ezeknek az eszközöknek a felhasz­nálása tekintetében és egységesen kell irányítani a pénzügyi ellenőr­zést. Az anyagi és pénzeszközökkel va­ló jó gazdálkodás, minden egyes elköltött lej fokozottabb hatékony­sága problémájának döntő fontos­sága van a szocialista építés sike­res kibontakoztatásában. Éppen e­­zért, a vállalatvezetőségeknek, a minisztériumoknak, mindazoknak, a­­kikre az állam, a nép anyagi és pénzeszközök kezelését bízza, nagy felelősségérzettel kell rendelkezni­ük, minden erejükkel arra kell töre­kedniök, hogy minél jobban gazdál­kodjanak ezekkel az eszközökkel. Igaz, elvtársak, hogy jó eredménye­ket értünk el e tekintetben, de még vannak hiányosságok. Ha mind­­ok, akiknek bizonyos vezető szere­pük van a gazdaságban, kitartób­ban, állandóan törekednének a jobb gazdálkodásra, sokkal jobb eredményeink lehetnének; a szocia­lizmus fejlesztésének a programja is gyorsabb ütemben haladna, még gyorsabb ütemben biztosíthatnánk a dolgozók jövedelmének növekedé­sét. Íme, miért kell komolyan elgon­dolkoznunk azon, mennyire fontos, hogy jól gazdálkodjunk, maximális hatékonysággal használjuk fel azo­kat az eszközöket, amelyeket az állam, a nép bocsát rendelkezé­sünkre a gazdasági tevékenységhez; Íme, miért kell rendkívüli figyelmet fordítanunk az említett alapokkal való gazdálkodással megbízott em­berek felkészítésére, miért kell még hatékonyabb irányítást és ellenőr­zést gyakorolnunk. Természetesen - mint más terü­leteken - ezen a területen sem old­ja meg a problémát egyedül az el­lenőrzés megjavítása. Meg kell va­lósítanunk - és tervezett intézkedé­seink ezt célozzák - a vezető ká­derek jobb felkészítését. Arra gon­dolunk - és e tekintetben törvényt készítenek elő -, hogy a jövőben csupán olyan embereket nevezze­nek ki gazdasági vezető tisztségbe, akik alapos ismeretekkel rendelkez­nek, nemcsak technikai, hanem gazdasági, gazdálkodási ismeretek­kel is, olyan embereket, akik a gya­korlatban bebizonyították, hogy ér­tenek a gazdálkodáshoz, eredmé­nyesen vezetni tudják a gazdasági tevékenységet. Az általunk megvitatott törvény­­tervezetben foglalt intézkedések te­hát csupán egyik oldalát - termé­szetesen jelentős, de mégis csupán egyik oldalát­­ képezik az anyagi és pénzeszközökkel való ügykezelés és gazdálkodás megjavítása folya­matának. A pénzügyi ellenőrzés csu­pán a gazdasági tevékenység fi­gyelemmel kísérésének és nyilván­tartásának egyik része. Figyelembe véve e téren még fennálló hiányosságainkat, a Pénz­ügyminisztériumnak, a többi minisz­tériumnak, a szocialista szervezetek vezetőségének teljes határozottság­gal kell cselekdniük azért, hogy e­­rősödjék a felelősségérzet minden egyes fej felhasználása tekintetében. Ugyanakkor a pártszervek és -szer­vezetek behatóan ellenőrizzék, irá­nyítsák és hatékonyabban szervez­zék meg az anyagi és pénzeszkö­zökkel való jó gazdálkodást és e­­zeknek az eszközöknek a felhaszná­lását, vonják be a néptömegeket, a dolgozókat az ellenőrzés megvalósí­tásába, a tevékenység javításába minden munkahelyen. Abból kiindulva, hogy az összes termelőeszközök, az összes anyagi javak igazi tulajdonosai a dolgozók, a nép, úgy kell megszervezni a te­vékenységet, hogy az összes dolgo­zók érezzék a felelősséget és tény­legesen részt vegyenek az anyagi és pénzeszközökkel való jó gazdál­kodásban és ezen eszközök felhasz­nálásában. Csupán így érhetünk el kiváló eredményeket, azoknak a fel­tételeknek és megnövekedett lehe­tőségeknek a szintjén, amelyekkel nemzetgazdaságunk jelenleg rendel­kezik. Gazdasági tevékenységünk, csupán így járhat egyre jobb eredményekkel, csupán így érhetünk el gyors fejlődést mind az iparban és a mezőgazdaságban, mind az e­­gész nép életszínvonala nagyobb méretű növekedésében. ELVTÁRSAK! A tavaszi áradásokról előterjesz­tett jelentés alapján képet alkot­hattak maguknak az országunkat ért példátlan természeti csapás méretei­ről, de mindenekelőtt a katasztrófa következményeinek mérséklésére vagy megelőzésére irányuló átfogó tevékenységről, annak a sok száz-, ezer embernek az óriási munkájáról, aki éjt nappallá téve minden erejé­vel harcolt a fékevesztett vizekkel. Meg kell mondanunk, az, hogy az árvizek nem okoztak még nagyobb károkat, a határozottan erélyes in­tézkedéseknek, a hazánk honpolgá­rai által tanúsított hősiességnek kö­szönhető, önök hallották, az árvizek nyomán legtöbbet szenvedett me­gyék első titkárainak beszámolóit. De az, amiről az elvtársak itt be­számoltak, csak elenyésző részét tükrözik - nehéz is azt szavakban visszaadni - a májusi és júniusi ár­vizek arányait és súlyosságát. Ab­ban az időszakban csaknem vala­mennyi árvíz sújtotta megyébe el­látogattam. Ha nem jártam volna a helyszínen, talán nem értettem volna meg azokat az elvtársakat, akik óránként kértek telefonon se­gítséget az elszabadult vizekkel ví­vott harchoz. Valóban, elvtársak, egyáltalán nem volt túlzott a sajtó beszámolója, ellenkezőleg, talán nem is sikerült a maga arányaiban érzékeltetnie a valóságot. Meg kell mondanunk, hogy az árvíz rendkívül súlyos volt, s hogy a megyei párt­­bizottságok, szervezeteink, az összes dolgozók mindent megtettek, amit tehettek a fékevesztett vizek megál­lításáért, a károk mérsékléséért és korlátozásáért. Egyes helyeken - különösen a Duna mentén - hete­ken át rendkívül nehéz körülmények között dolgoztak, hogy megelőzzék az újabb áradásokat. A Vaskapunál kétszer kerültek rendkívül veszélyes helyzetbe, de az ottani munkakö­zösség éjt nappallá téve dolgozott, hogy elhárítsa a veszélyt, amely e­­gész munkájukat fenyegette. A Du­na egész hosszában tíz- és tízezer ember dolgozott a gátak magasítá­sán, a gátakon keletkezett rések a­­zonnali eltömésén. Csak így kerül­hettük el a nehezen helyrehozható katasztrófát: a Duna síkságának, a Duna árterületének víz alá kerülé­sét, ami több százezer hektárt, szám­talan helységet érintett volna sú­lyosan. Íme, ezért szeretnék e plenáris ülésen is köszönetet modani mind­azoknak, akik azokban a napokban és hetekben valóban hősies mun­kát végeztek. És hangsúlyozni kí­vánom, hogy e súlyos körülmények között még inkább megnyilvánult egész népünk szolidaritása és egy­sége a párt körül. Az a mód, aho­gyan hazánk honpolgárai a párt és a kormány felhívására az árvíz sújtotta övezetek segítségére siet­tek, szintén magas szocialista öntu­datról, a kommunista pártunkba vetett töretlen bizalomról tanúsko­dik. Külön ki kell emelnem a munkás­­osztály magatartását, a munkásosz­tályét, amely ezúttal is elől járt és példásan teljesítette a szocialista társadalom vezető osztályának sze­repét. Úgyszintén ki kell emelnem parasztságunk, a munkásosztály megbízható szövetségese magata­tását, a parasztságét, amely a tör­ténelem során annyiszor mindent megtett, hogy hozzájáruljon a ro­mán nép életében előfordult súlyos nehézségek legyőzéséhez. Amint azt más alkalmakkor is mondottam, az értelmiség is kitett magáért; lelke­sen válaszolt a párt felhívására és — a munkásosztály, a parasztság mellett — hozzájárult a gazdasági és társadalmi élet normális mene­tének helyreállításához és biztosí­tásához. Pártunk és államunk ezért nagyrabecsülte és nagyra becsüli azt a jelentős szerepet, amelyet társadalmunkban az értelmiség be­tölt — az az értelmiség, amely tel­jesen azonosította magát a szocia­lista építés ügyével. Az élet ismét bebizonyította, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségiek össze­fogása a párt vezetésével hatalmas erőt képvisel, amely le tud győzni bármilyen nehézséget, biztosítani tudja a szocialista építés feladatai­nak sikeres teljesítését. Úgy vélem, kötelességem hangsú­lyozni a plenáris ülésen is azt a jelentős szerepet, amelyet fegyve­res erőink katonái töltöttek be, azt a magas felelősségérzetet és oda­adást, amellyel a haza iránti köte­lességüket teljesítették e nehéz kö­rülmények között. Ugyancsak ki a­­karom domborítani a hazafias gár­dáknak, nagyszerű ifjúságunknak, katonai felkészítési egységeinek je­lentős hozzájárulását. Az idei áradások példátlan mé­reteivel kapcsolatosan rendkívüli intézkedéseket kell tenni újabb pusztítások elkerülésére a jövőben. Elsősorban kiegészítő munkálatok szükségesek, azokon felül, amelyek­re eredetileg gondoltunk, egyes fo­lyóvizek szabályozása, völgyzárógá­tak és part menti gátak építése ér­dekében. Amint a plenáris ülésen rámutat­tak, ott, ahol egyes vizeken völgy­záró gátak voltak, el lehetett ke­rülni vagy csökkenteni lehetett az árvízveszélyt. Ezért felül kell vizs­gálnunk a belvízrendezési progra­mot, figyelembe véve azokat az új intézkedéseket, amelyeket azonnal foganatosítani kell. Jelenleg a szük­séges tanulmányok összeállításán dolgoznak, mozgósítanunk kell az egész népet az ezen a téren szük­séges munkálatok volumenének megvalósítására. Még az idén helyre kell állítani és meg kell erő­síteni a megrongálódott gátakat, új gátakat kell emelni a helységek és vállalatok megvédésére. Úgy vél­jük, hogy minden megyei bizottság, minden városi bizottság kötelessé­ge - a szakértők támogatásával - azonnal rátérni ezen intézkedések megvalósítására, hogy hasonló helyzet megismétlődése esetén elke­rüljük az idén elszenvedett veszte­ségeket. Számos város és vállalat példája bebizonyította, hogy ha vannak gátjaink — nem is olyan na­gyok -, jelentősen csökkenthetjük az árvízkárokat. Ezért a pártszervek­nek és -szervezeteknek határozott intézkedéseket kell tenniük,­ hogy még ezen a nyáron árvízvédelmi munkálatokat végezzenek a helysé­geknél és gazdasági létesítmények­nél. A Meteorológiai Intézet tevékeny­sége szintén jobb megszervezésre szorul. Úgy látszik, hogy ezt az in­tézetet jobban fel kell szerelnünk, de ugyanakkor közelebbről meg kell vizsgálnunk, hogyan fejti ki te­vékenységét, mert sok esetben elő­rejelzései éppen ellenkezőleg váltak valóra. Úgyszintén ki kell dolgoz­nunk a tájékoztatási és figyelmezte­tő rendszert, mert ezen a té­ren is felmerültek egyes o­­lyan hiányosságok, amelyek mi­att több helységet az ára­dások készületlenül értek. Meg kell javítanunk az együttműködést is a szomszédos országokkal, különösen azokkal, amelyekkel közös folyóink vannak, beleértve a tájékoztatást és a figyelmeztetést is, azért, hogy a jövőben együttesen kiküszöbölhes­sünk ilyen katasztrófákat. Az az egység és határozottság, amellyel a román nép ezekben a nehéz pillanatokban válaszolt a párt felhívására, ismételten bizonyítja, milyen hatalmas erőt képvisel egy szabad és sorsának urává vált nép, amely a szocialista társadalmat é­­píti, amely hazája sokoldalú fejlesz­téséért, a szocializmus és a kom­munizmus győzelméért munkálkodik. ELVTÁRSAK! Napirendünkön szerepel a párt 50. évfordulója megünneplésének e­­lőkészítése is. Az évforduló alkal­mából számba kell hogy vegyük pártunknak a munkásosztály, a nép szolgálatában vívott harcát, a szo­cialista társadalomban betöltött ve­zető szerepe teljesítéséért kifejtett tevékenységét. Az áradások súlyos körülményei közepette pártunk szervei és szer­vezetei feladatuk és a nép iránti fe­lelősségérzetük magaslatán álltak. A kommunisták, a pártszervezetek és -szervek a dühöngő vizekkel ví­vott harc első soraiban voltak, min­dent megtettek a társadalmi élet normális menetének helyreállításá­ért. Ilyen körülmények között ismét bebizonyosodott, hogy milyen szoros kapcsolat van a párt és a városi és falusi dolgozók között, nemzetiségre való tekintet nélkül, mennyi biza­lommal követi népünk a kommunis­ta pártot, milyen lendülettel valósítja meg marxista-leninista politikáját amely teljes mértékben megfelel az egész nemzet érdekeinek és törek­véseinek. Ezért a párt fennállásának évfor­dulója az egész nép ünnepe lesz. Az évforduló alkalom kell, hogy le­gyen a párt szervező és általános politikai tevékenységének, az összes pártszervek és -szervezetek, minden egyes kommunista munkájának megjavítására. Az­ 50. évforduló megünneplésének még erőteljesebb­­en ki kell domborítania a párt ve­zető szerepét minden tevékenységi területen. A pártszerveknek meg kell javítaniuk a tevékenység vezetését a vállalatokban, intézményekben intenzív politikai munkát kell vé­gezniük a X. kongresszuson megál­lapított feladatok sikeres teljesítésé­ért. A párt 50 éves fennállásának megünneplésére az új ötéves terv első évében kerül sor. Ezért ennek szoros kapcsolatban kell állnia a társadalom műszaki-anyagi alapjá­nak fejlesztéséért, a szocialista vi­szonyok tökéletesítéséért, a tudo­mány és a kutúra fejlesztéséért, a szocialista demokrácia elmélyítésé­ért, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért vívott harccal. Ugyanakkor a párt megalakulá­sának évfordulóját annak jegyében kell megünnepelnünk, hogy foko­zódjék pártunk és államunk nem­zetközi tevékenysége országunknak a szocialista államokkal, a kommu­nista és munkáspártokkal való e­­gyüttműködése és egysége fejleszté­séért, azért, hogy növekedjék Ro­mánia hozzájárulása a nemzetközi kooperálás, az összes országokkal való együttműködés bővüléséhez, függetlenül az államok társadalmi rendszerétől, Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megvalósításához. Pártunk és népünk teljesen tuda­tában van annak, hogy a romániai szocialista építés feladatainak si­keres valóra váltása számottevő hozzájárulást jelent a szocializmus általános ügyéhez. Ugyanakkor, nemzetközi tevékenysége révén Ro­mánia hozzájárul a szocialista vi­lágrendszer, az antiimperialista front erősödéséhez, a népek béké­ért és társadalmi haladásért vívott harcához. Természetesen, elvtársak, tevé­kenységünkben nagy súlyt helye­zünk a romániai szocialista építés problémáinak megoldására. Egyéb­ként nem is lehet ez másként egy kormánypárt esetében; e pártnak be kell bizonyítania, hogy meg tud­ja oldani a szocialista építés gya­korlati problémáit, országa konkrét helyzetére tudja alkalmazni a mar­xista-leninista tanítást. Ez koránt­sem az elszigetelődés vagy a nacio­nalizmus politikája - ahogyan e­­gyesek néha állítani szeretnék pár­tunkról és országunkról. Ellenkező­leg, a szocializmus célkitűzéseinek megvalósítása azt jelenti, hogy ott, ahol élsz, dolgozol, ahol a törté­nelem rád bízta a társadalom ve­zetésének feladatát, arra törekszel, hogy minél jobban oldjad meg az új rendszer megteremtése által fel­vetett nagy problémákat. Ugyanakkor, elvtársak, mi meg­értjük, hogy szükséges - és ebben a szellemben cselekszünk - tanul­mányoznunk más pártok, más szo­cialista országok tapasztalatait is, és ami megfelel a mi körülménye­ink között, nem habozunk azt al­kalmazni. Szükségesnek tekintjük, hogy a szocialista országok között, a kormányon lévő kommunista pár­tok között vélemény- és tájékozta­táscsere létezzen, hogy kölcsönösen tanulmányozzák tapasztalataikat a szocializmus és a kommunizmus é­­pítésében. Ugyanakkor szükséges­nek véljük, hogy kiterjesszük az e­­gyüttműködést és a kölcsönös segít­ségnyújtást mind a KGST-hez tarto­zó szocialista országokkal, mind az összes többi szocialista országokkal, minden egyes szocialista nemzet fej­lődése és felvirágoztatása és u­­gyanakkor az egész szocialista vi­lágrendszer erősítése érdekében. Amint a plenáris ülésen előter­jesztett tájékoztatókból értesültek róla, pártunk és kormányunk az u­­tóbbi hónapokban széles körű nem­zetközi tevékenységet fejtett ki. Ez az egész tevékenység a párt X. kongresszusának azon határozatai szellemében bontakozott ki, ame­lyeknek célja szilárdan és követke­zetesen cselekedni az összes szo­cialista országokkal való együttmű­ködés és egység fejlesztéséért, a fennálló nézeteltérések megszünte­téséért, ami elengedhetetlen felté­tele annak, hogy világszerte érvé­nyesüljön a szocializmus ereje és befolyása. A Román Kommunista Párt részt vett Lenin születése 100. évforduló­jának megünneplésén, május fo­lyamán pedig pártunk egyik kül­döttsége látogatást tett a Szovjet­unióban és megbeszéléseket folyta­tott a Szovjetunió Kommunista Párt­ja küldöttségével, L. I. Brezsnyev, N. V. Podgornij, M. A. Szuszlov elvtársakkal és a szovjet párt és állam más vezetőivel. Pártunk kül­döttsége és az SZKP küldöttsége kö­zötti moszkvai megbeszéléseken fel­vetettünk számos kérdést a pártja­ink és államaink közötti kapcsola­tokra, valamint a nemzetközi hely­zet egész sor kérdésére vonatko­zólag. Meg akarom jegyezni, hogy a megbeszélések munkalégkörben folytak le és utánuk arra a közös következtetésre jutottunk, hogy to­vábbi lépéseket kell tennünk a pártjaink és országaink közötti kap­csolatok továbbfejlesztéséért a marxizmus-leninizmus elvei, a pro­letár internacionalizmus, a jog­­egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a bel­ügyekbe való be nem avat­kozás elvei alapján. Pozitíven érté­keljük azokat a megbeszéléseket is, amelyeket a Ion Gheorghe Maurer elvtárs vezette román kormánykül­döttség és az A. N. Koszigin elv­társ vezette szovjet kormányküldött­ség folytatott később Moszkvában. Mint tudják, az elmúlt napokban sor került a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének romániai lá­togatására, élen Koszigin elvtárssal, s ez alkalomból aláírtuk a Románia Szocialista Köztársaság és a Szov­jetunió közötti barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtá­si szerződést. A Szovjetunió párt­os kormányküldöttségének látoga­tása, az ez alkalomból folytatott megbeszéléseink a meleg barátság elvtársi légkörében folytak le, mó­dot nyújtottak az eredményes véle­ménycserére, hozzájárultak a köl­csönös jobb megismeréshez, az e­gyetértés elmélyítéséhez. Az elmúlt napokban Bukarestben aláírt új román-szovjet szerződés, amely húszéves időszakra rendezi a Románia és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat, új távlatokat nyit a pártjaink és országaink közötti e­gyüttműködés, barátság és szövet­ség további fejlesztéséhez. A szerző­dés felkarolja a szocialista országok között a marxizmus-leninizmuson, a proletár internacionalizmuson, a jog­­egyenlőségen és a belügyekbe való be nem avatkozáson, a nemzeti füg­getlenség és szuverénítás tisztelet­ben tartásán, a kölcsönös segítség­­nyújtáson és kölcsönös előnyökön alapuló új típusú kapcsolatok elveit. Kétségtelen, hogy ez a szerződés értékesen hozzá fog járulni a szo­cialista országok együttműködésének és egységének, a világ haladásának és békéjének ügyéhez. Pártunk és népünk mindent meg fog tenni a kapcsolatok további fejlesztéséért a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunió népeivel, mert úgy véli, hogy ez megfelel mind orszá­gaink és pártjaink érdekeinek, mind pedig a szocializmus és a béke ál­talános érdekeinek. Az utóbbi időben ugyanakkor e­­gész sor megbeszélést folytattunk e­­gyes kommunista és munkáspártok és nemzeti felszabadító mozgalmak vezetőivel és küldöttségeivel: San­tiago Carilloval, a Spanyolországi KP főtitkárával, Georges Marchais­­val, a Francia KP helyettes főtitkárával, Alvaro Cunhallal, a Portugál KP főtitkárával, Enrico Berlinguerrel, az Olasz KP főtitkár-helyettesével, Aziz Mo­hameddel, az Iraki KP KB első titkárá­val, Ruben Dario Sousával, a Pana­mai Néppárt főtitkárával, a Mexi­kói Kommunista Párt küldöttségével, a Dominikai Kommunista Párt, a Svédországi Baloldali (kommunista) Párt küldöttségével, a délnyugat-af­rikai nemzeti felszabadító mozgalom elnökével és más küldöttségekkel. Hasonlóképpen több cserére ke­rült sor pártaktivista­ küldöttsé­­geink és a szocialista orszá­gok kommunista pártjainak, vala­mint egyes kapitalista országok kommunista pártjainak küldöttségei között. Egyes kongresszusok alkal­mával, amelyen pártunk küldöttsé­gei is részt vettek, számos párttal folytattunk megbeszélést. Ezzel kapcsolatban ki szeretnék térni Emil Bodnaras elvtársnak arra a látogatására is, amelyet egy nagy nemzetgyűlési és államtanácsi küldöttség élén a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban és a Kínai Népköztársaságban tett. Ez alkalommal fontos és eredményes megbeszélésekre került sor. Mi rendkívül nagyra értékeljük a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ságban tett látogatás, főképp a Kim Ir Szen elvtárssal folytatott megbeszélés eredményét. Ez a lá­togatás és a megbeszélések fel­színre hozták azt a közös óhajun­kat, hogy fejlesszük a pártjaink és népeink közötti kapcsolatokat, hoz­zájárulnak a nemzetközi munkásmoz­galom egységének megszilárdításá­hoz. Egyszersmind nagyra értékeljük párt- és állami küldöttségünk láto­gatását a Kínai Népköztársaságban és főleg azokat a megbeszéléseket, amelyeket Mao Ce-tung, Lin Biao, Csu En-laj, Kan-Sen elvtársakkal és a Kínai Kommunista Párt, valamint a kínai állam más vezetőivel folyta­tott. Ez alkalommal kidomborítot­ták a pártjaink és országaink kö­zötti gyümölcsöző kapcsolatok fej­lődését, azt a közös elejt, hogy a jövőben is ebben az irányban tevé­kenykedjenek - ami megfelel mind pártjaink és országaink érdekeinek, mind a szocializmus és a világbéke általános ügyének. Egész tevékenységünk tükrözi a pártnak azt az állandó törekvését, hogy elősegítse a kommunista és munkásmozgalom keretében fenn­álló nehézségek megszüntetését, a dolgozók nemzetközi szolidaritásá­nak fejlesztését és erősítését, a kommunista és munkásmozgalom, az összes antiimperialista erők egysé­gének erősítését. Természetesen, elvtársak, mi tudatában vagyunk annak, hogy a kommunista és mun­kásmozgalom egységének erősítése csupán új alapon valósítható meg, s ezen teljesen biztosítani kell minden egyes kommunista párt autonómiáját és függetlenségét, azt a jogát, hogy országa konkrét kö­rülményeinek megfelelően dolgozza ki általános politikai vonalát. U­­gyancsak tudatában vagyunk annak, hogy a kommunista mozgalom, a kommunizmus eszmei fejlődése fel­tételezi a széles körű, szabad vitát, a világon bekövetkezett változások tudományos elemzését és értelme­zését és - ezen az alapon - a marxista-leninista tanítás alkotó fej­lesztését az új gazdasági-társadalmi körülményekkel összhangban; ilyen irányban tevékenykedik és tovább­ra is tevékenykedni fog a Román Kommunista Párt. Az RKP és kormányunk által ki­fejtett egész nemzetközi tevékeny­ség teljesen megfelel a romániai szocialista építés érdekeinek, an­nak, hogy fejlődjenek pártunk és államunk kapcsolatai a szocialista országokkal, a kommunista és mun­káspártokkal, megfelel a szocialista országok összeforrottsága ügyének, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom egysége, az antiim­perialista erők szilárdítása ügyé­nek. Ebben az időszakban állami szin­ten is sor került számos találkozás­ra és látogatásra. Ezek között em­lítem meg Törökország elnökének romániai látogatását, az én júniusi franciaországi látogatásomat, Zam­bia elnökének és Irán sahinsahjá­­nak romániai látogatását, továbbá Maurer elvtárs nemrégi látogatását Németország Szövetségi Köztársasá­gában. Úgy véljük, hogy ezek a látogatások és megbeszéléseink új­ból megmutatták az államok közöt­ti együttműködés fejlődésének lehe­tőségét a békés egymás mellett élés elveinek szellemében. Románia következetesen azon munkálkodik, hogy bővítse együttműködését min­den állammal, tekintet nélkül tár­sadalmi rendszerükre, s hogy e nemzetközi életben meghonosodja­nak a nemzeti függetlenség és szu­verénítás, a jogegyenlőség, a bel­ügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvein alapuló kapcsolatok. Véleményünk szerint az államközi normális kapcsolatok fejlődése szempontjából döntő fontosságú tiszteletben tartani minden népnek azt a jogát, hogy külső beavatko­zástól mentesen, maga döntsön sor­sáról, felszámolni az uralom és dik­tátum mindennemű praktikáját és tendenciáját, mellőzni az erőszakot a vitás nemzetközi problémák rende­zésében. Természetesen, elvtársak, ha Ro­mánia nemzetközi tevékenysége sok államban visszhangra talál, ez an­nak tulajdonítható, hogy külpoliti­kája megfelel a mai nemzetközi helyzetnek, hogy azok az elvek, a­­melyekért országunk a nemzetközi életben síkraszáll, mindinkább az egyedüli olyan elveknek bizonyul­nak, amelyek biztosíthatják a világ összes népei közötti gyümölcsöző, békés együttműködést. Az élet szüntelenül bizonyítja, hogy a nemzetközi problémáké csak az összes­­ nagy vagy kis államok részvételével lehet megol­dani, hogy a kis és közepes álla­mok, következetes együttműködési és békepolitikájukkal, a nagyhatal­makkal együtt, gyümölcsözően hoz­zájárulhatnak a nemzetközi problé­mák megoldásához. Egyébként a mai világban már nem lehet megol­dani a kérdéseket, ha figyelmen kí­vül hagyjuk valamely nép érdekeit. Az indokínai események világosan bizonyítják, hogy ha egy nép - le­gyen az kis nép is — elszánta ma­gát arra, hogy megvédi nemzeti függetlenségét és szuverenitását, hogy nem engedi meg az imperia­lista uralmat, ezt sikerrel végrehajt­hatja és a világ népeinek egyöntetű támogatását élvezi. Nemzetközi tevékenységünkben különös figyelmet szenteltünk és szentelünk az európai kontinens biztonsága kérdéseinek. Azok a ta­lálkozók és megbeszélések, amelye­ket párt -és államvezetőkkel, poli­tikusokkal és közéleti személyekkel folytattunk, még inkább megerősítet­ték azt a meggyőződésünket, hogy megvannak a feltételek az európai országok konferenciája előkészíté­sének és megszervezésének meg­kezdésére. E konferencia egyenget­né az utat a biztonság megvalósí­tása, a kontinensen felgyülemlett problémák fokozatos megoldása fe­lé. Egyébként a szocialista országok nemrég Budapesten találkozott kül­ügyminisztereinek memoranduma kedvező visszhangra talált az összes népek soraiban. A memorandum új alapokat teremt az európai értekez­let előkészítésére és megszervezésé­re való áttéréshez. Pártunk és népünk kifejezte és ki­fejezi aggodalmát azzal kapcsolato­san, hogy a világon még mindig a feszültség tűzfészkei állnak fenn. Lé­péseket tettünk és teszünk a viet­nami nép és az indokínai népek harcának támogatására, hogy elő­segítsük a háború megszüntetését ezen a félszigeten. Az USA csapa­tainak vissza kell vonulniuk, a világ e részén lévő népeket hagyni kell, hogy maguk oldják meg kérdései­ket, minden külső beavatkozás nél­kül . Ugyanakkor síkraszállunk a közel­­keleti konfliktus megoldásáért a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata alapján, az izraeli csa­patok kivonásáért a megszállt arab területekről, az összes országok biz­tonságának és integritásának biz­tosításáért és a béke helyreállítá­sáért a világnak ezen a részén. Pártunk és országunk kormányfja a jövőben is a X. pártkongresszus­ irányelveinek szellemében, az összes szocialista országokkal való együtt­működés fejlődéséért, az összes an­tiimperialista erők egységéért, a vi­lág összes országaival és népeivel való kapcsolatok kiszélesítéséért, a világ békéjéért és biztonságáért fog tevékenykedni. ELVTÁRSAK! Pártunkra és népünkre nagyon fontos és felelősségteljes feladatok várnak. Plenáris ülésünknek a jövő­beli tevékenység szempontjából nagy jelentőségű határozatokat , kell hoznia. Meggyőződésünk, hogy az egész párt és az egész nép a Köz­ponti Bizottság köré szoros egység­ben felzárkózva fog munkálkodni a X. kongresszuson kijelölt összes célok eléréséért, egész társadalmunk szün­telen fejlesztéséért és hazánk dol­gozói anyagi és szellemi jólétének szüntelen növeléséért. Úgy vélem, helyeslik, hogy az ösz­­szes pártszerveknek és -szerve­zeteknek, az összes dolgozók­nak újabb és újabb sike­reket kívánjunk a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésé­nek, az egész ország felvirágozta­tásának, hazánk szocialista és kom­munista építésének szentelt tevé­kenységükhöz. (Hatalmas, hosszan tartó taps).

Next