Hargita, 1970. október (3. évfolyam, 229-255. szám)

1970-10-20 / 245. szám

2. OLDAL - HARGITA SZÍNEK es ízék Konyhaművészeti kiállítás Október 17-én, szombaton déle­lőtt nyílt meg a 107-es falatozóban az eladással egybekötött kiállítás. 32 féle étel sorakozik sűrűn egy­más mellé rakott tálakban. Nem kis gond volt mindezt elkészíteni, főzni, díszíteni. Az üzletfelelős, Csergő Im­re, izgatottan figyeli a vevők, illetve a nézők megjegyzéseit; szeretné, ha sikerük lenne. Időnként előbukkan a főszakács, Matis János is, hogy még egy pillantást vessen a megbontat­lan tálakra. A vevők már türelmet­lenek, nemsokára kezdődik az elá­­rusítás. A 32 féle étel között termé­szetesen újdonságok is találhatók: borszéki karaj, töltött bélszín, deb­receni karaj, malac májpaszta és­ különféle aszpikos ételek. Fehér és színes aszpikban kapható nyelv, son­ka, velő. A kirakott tálak között feltűnő he­lyet foglal el a ropogósra sült verő­malac. Az ételek jó része eddig is kapha­tó volt, kevésbé díszes formában; a különlegességek ezután lesznek kap­hatók, amennyiben a vásárlók igé­nyelni fogják. Az ételek íze, díszítése semmi kí­vánnivalót nem hagy, csak dicsérni lehet a falatozó konyhaszemélyze­tét, de talán a konyhaművészethez tartozik a tálak elrendezése is. Rontja a hatást a zsúfoltság. A mad­zaggal elkerített kicsiny rész körül tolongnak a földecizők. A helyi­ségben vágni lehetett a füstöt. Ha a megnyitás után legalább egy órá­­ra beszüntették volna az italmérést, élvezhetőbb lett volna a látvány. Ez a szépség­hiba nem tartozik szorosan a kiállításhoz, de valamit levon az értékéből. Reméljük, hogy ezt a kérdést megoldják az ezután sorra kerülő kiállítások rendezői. A dicséret, a bírálat — mindkettő falra hányt borsó, ha csak egy napra szóló mindez. A novemberben sorra kerülő Csíkszeredai versenyekig kü­­lön-külön minden egység megmu­tatja, hogy mit tud, és jó lesz, ha tudásukat nem rejtegetik a jövő évi konyhaművészeti hónapig. G. Vári Marianna VERSEI!-FESZTIVÁL ÉS ZENEI NEVELÉS Beszélgetés Búzás Pál zongora­művésszel Zeneközépiskola, zongoraszak, kórusvezetés. A fő­iskolát — zongoraszak — 1962-ben végeze el; jelenleg a kolozsvári zenelíceum tanára és a filharmónia ze­nekari zongoristája. Egyébként Bánffyhunyadon szü­letett. A főiskolán, a zongoraszak mellett, a zenepeda­gógia kurzusait is hallgatta. Szeretettel beszél Nagy Istvánról, kórusvezető professzora volt, akiről tudja, hogy megyénkbeli. Repertoárjában Brahms,­ Bartók és Bach művek szerepelnek, főleg Bartók-művek. Ze­nekari koncerteken Mozart zongoraversenyét, Gersh­win és Paul Constantinescu darabjait adta elő. A fil­harmónia tagjaként vendégszerepelt Olaszországban, a Szovjetunióban Magyarországon, Csehszlovákiá­ban, Jugoszláviában. A következő állomás: Finnor­szág, majd újból a Szovjetunió. - Az idei ősz rendkívül gazdag volt zenei rendezvényekben, ese­ményekben. Hogy csak a legran­gosabbakat említsem az országos rendezvények sokaságából, szep­tember folyamán zajlott le Buka­restben a hagyományos G. Enes­­cu versenyfesztivál. De ide sorol­nám az ugyancsak hagyomány­­nyá izmosodó kolozsvári Zenei Ősz-fesztivált csakúgy, mint a Bartók-rendezvényeket, amelyek­re halála 25. évfordulója szol­gáltatott alkalmat. Mindezeken Ön résztvett, ezért a tapasztalatai, benyomásai érdekelnének. . . — Főleg az első héten voltam ak­tív résztvevője a Enescu-verseny­­fesztiválnak, mint a kolozsvári fil­harmónia tagja. Azonban majdnem mindent hallottam, ugyanis Kolozs­váron felléptek azok a külföldi e­­gyüttesek is, amelyeket Bukarestben elszalasztottam. A benyomást ma­gát nehéz megfogalmazni, a szok­ványostól nem ütne el, ezért nem is próbálkozom meg vele. A résztvétel már önmagáért beszél. . . — Bukarest, s a nagyobb váro­sok zenei élete, hogy úgy mond­jam, világszínvonalú. A vidék ze­nei életének fejlesztéséről és a fejlődés szükségességéről azon­ban kevés szó esik mostanában, lehetőségeiről, módozatairól még kevesebb. Meg tudná magyaráz­ni, miért ? - Tény, hogy a zenei nevelés vi­déken pillanatnyilag még gyerekci­pőben jár. Annak tulajdonítanám, hogy kevés a jó zenepedagógus, a szakkáder. A zenei nevelés materiá­lis alapjai is eléggé gyérek. A vi­déki városokban például leginkább csak pianinón lehet játszani, ver­senyzongora nincs. A zongoristák e­­zért fáznak fellépni, nem jönnek el, tehát a közönség nem részesül köz­vetlen zenei élményben. A vidéki kö­zönségnek csak rádió-tévé-hangle­­mez élménye van, ez pedig gépzene. Úgy vélem azonban, minden vidéki városnak arra kellene törekednie, hogy minél több művész látogassa meg. Mivel a zenei nevelést az is­kolában kell kezdeni, én valahogy úgy intézném a dolgokat, hogy az előadóművészek az iskolákban lép­jenek fel, ahol a majdani értő kö­zönség kinevelődik. Hogy ez anyagi bázist kér, áldozatokkal jár, és hos­­­szú évek fáradtságos munkájába ke­rül, az nem vitás. •­­ A kérdést másképp is felte­hetjük. Igénylik-e a vidéki váro­sok, hogy önálló zenei életük le­gyen?­­ Föltétlenül igénylik. Nagyon jó példára hivatkozhatom, a szatmári filharmóniának bérlete van Nagybá­nyán. Székelyudvarhelyre pedig a marosvásárhelyiek járnak . . . Vagyis ha egy kisebb város nem tudja meg­oldani, hogy önálló, saját zenekara legyen, meghívásos alapon biztosít­hatja a rendszeres hangversenyt, e­­lőadásokat. Ezt viszont a városok­nak kellene kezdeményezniük ... Az­tán a kórusok szervezése is igen ak­tuális lenne. Tudom, itt Székelyföl­dön sok falusi kórus működik, sze­repükről, jelentőségükről nem beszé­lek. Azt hangsúlyoznám, ismételten, hogy nagyon sok jó zenepedagó­gusra lenne szükség, mert tőlük függ minden . . . — Kevés tehát a zenepedagó­gus. Említette, hogy Nagy Ist­ván tanítványa volt, a kórusában is énekelt. Miben rejlik a zene­­pedagógus és karvezető Nagy István titka? — Először, is nagyon jól képzett zenész, amellett rendkívül intelli­gens, nagytudású ember, akinek megvan az az adottsága, hogy közel tud férkőzni tanítványaihoz vagy a kórustagokhoz. Ugyanakkor szemlé­letesen, érzékletesen mondja el azt, amit közölni akar. Egy egész nem­zedéket nevelt fel, karvezetőket, pe­dagógusokat, művészeket. Például a mai marosvásárhelyi zenei­ élet kép­viselői az ő tanítványaiból kerültek ki. Híres kórusa volt Nagy István­nak, egykori Kodály-estje ma is em­lékezetes. Egyben olyan kiváló szer­vező is volt, hogy kórusa például nem fizetett tagokból állt. Teljesen voluntáris alapon, csak a zenéért énekeltek ... Lejegyezte: Miklós László VIVAT PROFES­­SORES t­ anár és tanító nem­zedékek egész sora tevé­kenykedett a székelyud­varhelyi kollégium és u­­tóda, a tanítóképző ik­olában, közöttük o­lyanok, akiknek nevelői, irodal­mi vagy tudományos munkássá­ga országszerte ismertté és meg­becsültté tette nevüket, s az is­kolát is, ahol dolgoztak. Közü­lük néhánynak : a második is­kolaalapítónak nevezett Bacz­­kamadarasi Kis Gergelynek, a híres XVIII. századi historikus és füvész, Benkő Józsefnek, a poli­hisztor, bölcsész, Szigethi Gyula Mihálynak, Magyarosi Szőke Jó­zsefnek, Gönczi Lajosnak, az is­kola legkiválóbb igazgatóinak, a jeles műfordító Szabó Andrásnak, a helybeli néprajzi-múzeumi gyűjteményt megalapozó Haáz Ferenc Rezsőnek, avagy a taní­tóképző neves pedagógusának, Szabó Juditnak az arcképét az emlékezés, a tisztelgés jegyében felvillanthatjuk. Tanítványa, ké­sőbbi életrajzírója feljegyzései­ből tudjuk, hogy Kis Gergely oly alaposan tanított, hogy aki kur­zusát hallgatta, a vizsgálatot bárhol kiállhatta belőle. Ez a külföldet járt, éles eszű, művelt ember alig foglalja el a rektori széket — 1768-ban — máris re­formokkal kezdi munkásságát, új, modernebb tantervet készít, az osztályok számát kettőrel sza­porítja, s megkülönböztetett fi­gyelmet fordít az énektanításra A régi iskolaépületet — amely­ről Szeles János így írt : „régi módra igen helyesen, de a mos­tanira nézve igen dísztelenül és alkalmatlanul volt építve azon collégium" — megújította, ezért az iskola második alapítójának nevezik. Az építéshez szükséges pénzalapot közadakozásból gyűj­tötte, beutazva ezért Udvarhely­széken kívül Háromszéket és az Erdővidéket, így sikerült, hogy 1772-ben készen állt a kollégium épülete. Kis Gergely 1787-ben megüre­sedett tanári székét a közismert történetíró és Linnét követő bo­tanikus, Benkő József foglalta el. Mint ennek az iskolának egykori tanítványa, sokat foglalkoztatta a kollégium története. Búvárko­dása eredményeként megírja az UDVARHELYI NOVITIUS DEÁK című művét, az intézet első tör­téneti áttekintését, ERDÉLY ISMERETLEN BARLANGJAIRÓL c. művéért a haarlemi holland Tudós Társaság Benkő Józsefet tagjai közé választotta. Nem so­rolhatjuk fel az összes megjelent és kéziratban fennmaradt vagy elveszett 21 jeles munkáját. Szé­kelyudvarhelyi tanárkodása ide­­j­én a nem kedve szerint ráosz­tott tantárgyak oktatása mellett arra törekszik, hogy hasznos is­meretekkel vértezze fel tanítvá­nyait. Két neves­­kortársa, Gheor­­ghe Şincai és Kazinczy Ferenc a vele szemben elkövetett méltány­­talanság felett ítéletet mondva, alkotó magatartásának is emlé­ket állítottak. A XVIII. század végén ,,e tan­intézet egy sokoldalú és elménő férfiút nyert” Szigethi Gyula Mihály bölcsész tanár személyé­ben, aki 26 évig tanított itt. „Erre lett vala minden készüle­tem, erre volt hajlandóságom” — írja önéletrajzában. A filozófia tanítását új alapokra fektette, eklektikus módon tanított, nem kötvén le magát egyetlen irány­zatnak se. „Állítottunk ez osko­lában 1801-ben fel egy Jádzó színt is, melly lenne az ifjúság­nak gyakoroltatásának, s fringa viselete formáltatásának helye”. — írta. Jelentékeny irodalmi munkássága egy részét a kora­beli időszaki kiadványokban közli, de java része csak kézirat­ban maradt fenn. A főiskolai rangot nyert kollé­giumhoz került 1832-ben Magya­rosi Szőke József, aki hosszú ideig volt szaktanára és rektora az iskolának, s 1844—47 között Orbán Balázs oktatója is. A ta­nulóifjúság ügye iránt melegen érdeklődő, s érdekeit szem előtt tartó tanárnak bizonyult. Vég­rendeletében takarékossággal gyűjtött vagyonát : egy tanári lakhelyet és a kollégiumi kertet egy játszótér létrehozásához szükséges pénzösszeggel együtt az iskolának hagyta. Negyedévszázadnál is tovább volt az iskola vezetője Gönczi Lajos. „Bölcs ember volt, külö­nösen hajlamos a meditációra... A világon mindent ennek a kol­légiumnak a szempontjából né­zett, életének minden gondja és terhe, küzdelme és szomorúsága ezzel az intézettel volt összefüg­gésben” — írja egyik tanítványa. Igazgatósága alatt az iskola jelentős fejlődésnek indult. Ami­kor átvette a kollégium kormány­zatát, a főgimnáziumnak csupán 6 tanára és 150 tanulója volt, amikor nyugalomba vonult (1914- ben) 14 rendes tanár és 331 ta­nuló tette ki az összlétszámot. Az ő idejében egy emelet ráé­pítésével kibővítették a régi épü­letet. E kollégium neveltje, tanára és igazgatója volt Szabó András, nagyműveltségű, klasszika-filoló­gus, Platon és Vergilius jeles for­dítója. Ő ültette át először ma­gyar nyelvre a humanisták feje­delmének, Erasmusnak kiváló művét, a Balgaság dicséretét, s fordította és rendezte sajtó alá Benkő Józsefnek a Transilvania speciálisából Udvarhelyszék és fiúszékeinek történetét. Az 1912- ben befejezett új iskolaépület é­­pítő munkálatait és az ezzel járó adminisztratív teendőket mint gazdasági felügyelő végezte, pár­ratlan lelkiismeretességgel és nagy szakértelemmel. Negyvenkét évig szolgálta a kollégiumot és a tanítóképzőt a tanár és egyszemélyben nép­rajzkutató Haáz Ferenc Rezső. A népművészet csodálatos szépsé­geire és változatosságára hívta fel tanítványai figyelmét, s ezek megmentése érdekében is hozzá­juk fordult. Tervszerű, tudatos és fáradtságos munkássága folytán Udvarhelyszék népi mesterségeit, gazdálkodási módját és népmű­vészetét tükröző kiállítást nyitha­tott meg már 1913-ban a kollé­gium helyiségeiben. Népi érté­keink hathetes kiállítását szer­vezte meg később Berlinben, s előadásokon ismertette népmű­vészeti kincseinket. Néprajzi gyűjteménye a székelyudvarhe­lyi múzeum jelentős alapállomá­nyát képezi. „A hivatalos megemlékezés rendszerint csak azokat tartja számon, akik írásművet állítottak maguk helyett, de elfelejti a lé­­lekformálás névtelen hőseit, a­­kik nem betűkbe, hanem lelkek­­be öntötték magukat” — írta Sza­bó Judit, az egyik XVII. századi pedagógusra emlékezve. Róla szólva, cáfoljuk őt, mert mi nem feledhetjük, s nem felejtjük a sokoldalú, nagy tudású és szi­porkázó szellemű pedagógust, Szabó Juditot, a mindenki által Juci néninek szólított kiváló ne­velőt, aki életének javarészét ebben az iskolában töltötte. Egy­kor mint tanítvány, később 30 éven át, mint tanár. Ma mintegy 50 tantestületi tag adja tovább tudása legjavát, hogy az iskola neveltjei, a leen­dő pedagógusok méltók legye­nek az elődökhöz, becsülettel álljanak helyt pártunk, a Román Kommunista Párt által rájuk bí­zott felelősségteljes munkájuk­ban. Molnár Éva, tanárnő T M­IMI LÁG SERPENYŐI BENEDEK SÁNDOR ESETE Benedek Sándornak március 12-én az esztergagépből kipatta­nó vas eltörte a karját. Hat hét­tel később megoperálták — rosz­­szul forrott a csont —, még két hónapig kellett gipszet viselnie a karján. Szeptember 24-én a maroshévízi Törvényszék Bene­dek Sándort 4864 lejt kitevő be­tegpénz visszafizetésére kötelezi. Egy embert munkabaleset ér, eltörik a karja, szenved, öt hó­napig munkaképtelen és, mind­­ezek után, fizet. ötezer lejt. És senkinek sem tűnik fel az em­bertelenség. Megdöbbentő. Em­bertelenül felületes itt minden, a baleset jegyzőkönyvtől, a Tör­vényszék ítéletéig. Felületesen összekapart papírokat lobogtat­va, csak papírokat, vizsgáltak, döntöttek és ítélkeztek. Benedek Sándor a gyergyó­­szentmiklósi „Partizán“ Helyi­ipari Vállalat, fémipari részle­gén dolgozik. Családos, gyerme­ke van, feleségének nincs állan­dó munkahelye. Fizetése 1200 lej körül mozog. Mestersége gép­lakatos. Halk, megfélemlített ember. Soha el nem múló for­radás van a bal karján. Az ope­ráció helye. A baleset megállapító bizott­ság jegyzőkönyve a következő­képpen meséli el az esetet. Március 12-én Benedek Sándor átvitt két vasat az eszterga mű­helybe. Hideg Alajos esztergá­lyos megkérte, hogy fogja meg a gépbe erősített vasat. Mivel Benedek elengedte, a mozgás­ban lévő vas kipattant és eltörte a karját. A vállalat jelenti a balesetet. A megyei Helyiipari Igazgató­ság az 1903/1970-es átiratban javasolja az esztergályos és a mester szankcionálását. Hideg Alajost 1000, György Ágostont 600 lejre büntetik. Mindketten a bírói tanácshoz fellebeznek. Nyernek. S mivel csak hárman vannak a dologban, ki lehetne más a bűnbakk, mint a harma­dik , Benedek Sándor. Fellebez­nek. A maroshévízi Törvényszék anélkül, hogy kivizsgálná az ügyet, — még csak meg sem idézik Benedek Sándort ítél­kezik : „Benedek Sándor adósa maradt az államnak“ — 4864 lejjel, és felszólítja a vállalatot az ítélet végrehajtására (1096/ 70-es átírat.) Így beszélnek a papírok. — Lezártnak tartja-e Bene­dek Sándor ügyét? — Van egy bírósági határo­zat. Mi nem vagyunk felelősek. — Ez nem lehet szempont az adott esetben. — Ennél többet nem mondha­tok. De azért mondott, például, nem tehette zsebre a Helyiipari Igazgatóság átiratát. Utasítot­ták. Nem a vállalattól függött csupán, stb. * Így beszélt a vállalat főköny­velője, Vişan Flaviu. — Minek alapján hozta hatá­rozatát a bírói tanács Benedek Sándor ügyében ? — Benedek Sándornak rend­ben voltak a papírjai —mondja Gergely Imre, a bírói tanács el­nöke. — Rendszeresen baleset­védelmi kiképzésben részesült. Ez tökéletesen kitűnt az egyéni kiképzési lapon. A mester elvé­gezte feladatát. .. Hát érmek az alapján. Ismét papírok! Benedek Sándor március 12- én utasítást kapott Jáni László­tól (Név, mely egyetlen papíron sem szerepel), hogy két vasat vigyen át az eszterga műhely­be. Mivel Jáni magasabb beosz­tásban volt, Benedeknek köteles­sége volt a feladatot végrehaj­tani. Hideg Alajos megkérte, hogy fogja meg a mozgásban lé­vő vasat, mivel, nagyobb mérete miatt, nem tudta tökéletesen gépbe szorítani (!) Mikor a má­sodik vas megmunkálására ke­rült sor, Benedek nem fogta a vasat, a gép mellett állt, s Hi­deg felszólítására ismét igye­kezett segíteni. Mikor a gép felé közeledett, akkor pattant ki a vas és történt meg a szeren­csétlenség. Figyeljünk: ha vala­ki nem fog valamit, nem tudja elengedni! Honnan szedte akkor megállapításait a baleseti jegy­zőkönyv? Benedek Sándor sohasem dol­gozott esztergagépen. Más a mestersége. Következésképpen nem ismerte és nem is kellett ismernie az esztergályozással járó baleset­védelmi szabályo­kat. Idézzük a beszélgetésből: — A baleset megtörténte előtt kapott-e hasonló feladatot ? — Nem. — Ez volt az első, hogy hosszú vasakat vitt az eszterga műhelybe­ ? — Igen. —­ Dolgozott-e még eszterga­padon ? — Nem. — Ez volt az első eset ? — Igen. — Kötelessége végrehajtani a kapott feladatokat ? — Igen. Hideg Alajos is megerősítette az elhangzottakat. A szemtanúk is hasonlóképpen nyilatkoztak. Így történt. Ezek után — eny­hén szólva — érthetetlen a bírói tanács felületessége, de érthetet­lenebb a maroshévízi bíróság ha­tározata, amit csak­ tetéz, hogy Benedeket még csak meg sem idézték a tárgyalásra. És végülis, miben hibás Benedek Sándor ? Milyen alapon kell fizetnie öte­zer lejt? Mi ez, ha nem szemenszedett bürokrácia? Nem nehéz hasonlatot sem találni, mert olyan ez az egész, mintha az igazság mérlegének csak egy serpenyője lenne, csak egyet is­­mer'­évek, amibe mindent bele­­hánytak — nem­ igaz, hony a papír könnt tű, mert egy ember, pav­itvomher kantélén volt e­­nvertsúlyban tartani. Tifívcsoport iitáli jól Psil­. n'mhoyi ho.vnnt hallani. Mechrtvm­odvi, hány tényleg van munkásbecsü­let . — Sem­miben sem hibás Be­nedek Sándor — mondja Hideg Ala­jos. Az én génemen történt m­eg, én kértem, hogy segítsen. Amikor IeUeb°ztem, nem azért tettem, hogy Benedekre kenjék az enészet Beszélgettünk a do­logról a mesterrel, s hogyha már muszáj összeadnánk azt a hat­hetes bef­epvénzt. Büntessenek meg, ha úgy találják, hogy hibá­sak vagyunk. Szóval összead­nánk a pénzt hat hétre, de mi sem fizethetünk meg öt hónapot, ötezer lejt, ennyire hibásak a­­zért még­sem vagyunk. — Mikor hallottam az ügy­ről, rögtön felvetődött bennem, hogy ez nem maradhat ennyi­ben. Ez embertelenség. Nem hagyhatjuk annyiba, nyilatkozik Baricz Jenő, a pártbizottság tit­kára. Én nem­ tudom elképzelni, hogy kinek a fejében fordulhat meg olyasmi, hogy valaki képes lenne eltörelni a karját, csak azért, hogy betegpénzt kapjon. Meg kell büntetni azokat, akik nem tartják be a balesetvédelmi szabályokat. Nem ez ellen eme­lek kifogást. De ha már meg­történik, hát akkor meg kellene keresni az igazi hibást. És még valami: nem mindig abból kel­lene kiindulni, hogy hibás vala­ki, és törik-szabad bűnbakkot keríteni. Csupán egyet tudok mondani: rossz kerékvágásba került az egész ügy. Egy embert baleset ér, eltörik a karja, öt hónapig munkakép­telen, és mindezek után fizet. Ötezer lejt. Szerencsére vannak emberek, akiknek feltűnik az embertelenség. És többen van­nak, mint a papírhalmazokat körmölő, paragrafusokban gon­dolkodó selyemlények. Sokkal többen. És a becsület, az igazság másik serpenyője, mégiscsak súlyosabb, mint a papírok. Gaál Péter TELEVÍZIÓ OKTÓBER 20. KEDD 18,00 — Kis előzetes. 18,05 — Gyer­mekek énekelnek. 18,45 — Gazdasági szemle. 19,20 — 1001 este — gyerme­keknek. 19,30 — Híradó. 20,00 — Ref­lektor. 20,15 — Színházi est : Ion Bǎieşu „Megbocsátás“ című darabja. 21,50 — Közelkép : Filaret Barbu ze­neszerző. 22,20 — Az electrecord ze­nekar folklór témájú szórakoztató műsora. 22:40 — Híradó. A nap rejt­vénye ismert, Kossuth-díjas ma­gyar író nevét rejtettük el a vízsz. 17 sz. sorban, aki­nek születésétől 92 év telt el. A vizsz. 34 és a függ. 2 és 8 sz. sorokban három színdarab címét idézzük. i 4 › T3®! ‘ •Λ 6 1 p ¤ Sm B to m N(4 iit €. J? )& ts 20a pia ?*. 25 2fc 2124 ,a li Ü$$ L ß M .v b'jd4,' 1970. OKTÓBER 10. KEDD Októberi havas táj Marosfőn (MEZEY LÁSZLÓ felvétele) 1970 október 20. kedd Napkelte: 6,36; nyugta: 17,23 Holdkelte: 21,16; nyugta: 12,58 Az évből eltelt 293 nap, hátra van még 72. HETIVÁSÁR: Székelyudvarhely, Gyergyóditró. ÁLLATVÁSÁR: Bögöz. RÁDIÓ A marosvásárhelyi stúdió műsora OKTÓBER 21. SZERDA Magyar nyelven : 0,30—7,00 — Reg­geli híradó : hírek, zenés kaleidosz­kóp. Szemafor: 16,30—18,00 — Hírek. tudósítások. Hangversenykrónika. Iro­dalmi élet : Csak tiszta forrástól — ballada műsor. Könnyűzene ABC- ben. Barangoló mikrofonok: riport­műsor Maros, Hargita és Kovászna megyéből. MOZI OKTÓBER 20. KEDD CSÍKSZEREDAI Hargita : 4—6-ig, A számjegy titka. Román film. 6—8-ig, Isten hozta őrnagy úr. Színes, széles­vásznú magyar film. SZÉKELYUD­VARHELYI Homoród: Várj, amíg be­sötétedik. Szélesvásznú amerikai film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa: Várj amíg besötétedik Szélesvásznú a­­merikai film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Gyöngédség. Szélesvásznú szovjet film. MAROSHÉVÍZI Căli­mări : Ne menj el ! TUSNÁDFÜRBDI Olt : Egy elbűvölő lány. Román film. BORSZÉKI Borszék : Mint a bagoly nappal. Színes francia-olasz film. BORSZÉKI Forrás : Idő az élethez. Színes, szélesvásznú német film. VLAHICAI filmszínház : Illúziók. Csehszlovák film. BALANBáNYAI Bányász : Solymár nemzetség I-H. rész. Színes, szélesvásznú román film. GYERGYÓCSOMAFAI-IV­ Művelődés: Ezer közül egyetlen lehetőség. Színes, szélesvásznú szovjet film. GALOCA­­SI Fenyő : Ki jön vacsorára? Szí­nes amerikai film. LÖVÉTEI filmszín­ház : Titokzatos kozmoszbeli X. Japán film. PARAJDI tiim­­­színház : A bosszúállók újabb kaland­jai. Színes szovjet film. DITRÓI film­színház : Véres makedón esküvő. Jugoszláv film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Moll Flanders. Angol film. CSÍKSZENTDOMOKOSI film­­színház : Tény, elment a­z eszed. Cseh­szlovák film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : Lányok köztársasága. Lengyel film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Botcsinálta Don Juan. Csehszlovák film. CSÍKSZÉPVÍZI filmszínház : Az idő ablakai. Magyar film. HODOSI filmszínház : Legény­­szálló. Szélesvásznú csehszlovák film. VÍZSZINTES : 1) A főző alkalma­­ tosság. 6) Ilyen érték is van. 9) . .. Dorian, ismert román drámaíró. 10) Gyógymód. 11) Algériai város. 12) Pengetőhangszer (ék. h.). 13) Némán mar ! 14) Korszak. 16) Női becenév. 20) Dicshimnusz. 21) Gyötrelem. 22) Azonos mássalhangzók. 23) Kicsinyítő képző. 25) Akasztófát. 27) Zaj. 30) Író szerszáma. 31) Vissza­­fojtó szagú gáz. 33) Lám. FÜGGŐLEGES : 1) Térszíni kiemel­kedések, névelővel. 3) Menyasszony. 4) Muzsikát. 5) Létezik. 6) Vízi jár­mű. 7) Ömlengő. 10) Kérdőnévmás. 12) Bonyodalom. 15) Ilyen part is van. 18) Napisten. 19) Női becenév. 24) Da­ráló. 26) Királyi szék. 28) Nem valódi. 29) Harap. 30) Személynévmás. 31) For­dított véna. 32) Kettős mássalhangzó. IDŐJÁRÁS Hétfőn az idő viszonylag szép volt, változékony, s délután főként tiszta égbolttal. Mérsékelt keleti északkeleti szél fújt. Az éjszaka folyamán Ma­roshévízen —8 fokig hűlt le a levegő. Csíkszeredában —7 Gyergyóalfaluban —3, Székelyudvarhelyen pedig —1 fo­kot mértek. Nappal a hőmérsékleti értékek az első három helységben 10, Székelyudvarhelyen pedig 13 fokig e­­melkedtek. Ma nagyobb hőmérsékleti ingadozás várható, de az idő továbbra is vi­szonylag szép marad, a délután folya­mán változó égbolttal. Enyhe dél­nyugati széllel A nap folyamán 5—13, az éjszaka folyamán pedig —8 és —4 fokig hűl le a levegő. Apróhirdetés Eladó egy Fiat 1100/D típusú sze­mélygépkocsi. Cím: Székelyudvar­hely, Templom utca 6 szám (László B.). ELADÓ egy üzemképes DEUTZ favágógép. Sepsiszentgyörgy, Olt ut­ca 21 szám. ELADÓ egy Wakrsava személygép, kocsi. Csíkszereda, Műjégpálya utca B 7-es tömbház, IV. emelet 20-as lakrész.

Next