Hargita, 1979. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
A számbeli növekedés mellett a jó minőségre kell összpontosítani ŐSZINTE BESZÉLGETÉS ALBERT ELEKKEL, A MEGYEI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT IGAZGATÓJÁVAL — Kezdjük az eredményekkel. A későbbiek során amúgy is sor kerülne rá. — Jó évet zártunk decemberben. Sokan azt hiszik, hogy 1977 jelentette a csúcsot amióta önálló nagy vállalat vagyunk, vagyis 1975. január elsejétőlkezdődően. — Pedig '77-ben lettek országos harmadikok és az ágazati versenyfelhívást is itt szövegezték meg annak idején. — Minden mutatószám esetében teljesítettük fogadalmunkat. A jövedelmezőség vonatkozásában például 3 százalékos többlettel számoltunk és 7,7 százalékot értünk el. Egyébként erre vagyunk a legbüszkébbek. De hasonló a helyzet más mutatók esetében, mindeniket túlteljesítettük. Szóval, azt szeretnémhangsúlyozni, hogy 1978-at azért zártuk sikeresebben, mint '77-et, mert egész tevékenységünk kiegyensúlyozottabb volt, mint tavalyelőtt, gazdasági-pénzügyi vonatkozásban egyaránt. Ezzel masgyarázható a szabad szombatok ■beiktatásának lehetősége. Július 1-től folyamatosan tudtuk biztosítani egész esztendőben. A megyei vállalattársak közül nem sokan. — S az idén? — Januárban rosszabbul indultunk. De február-márciusban helyrebillenünk, és újból lesz havi szabad szombatunk. S visszatérve a számokra, mindenekelőtt a teherfuvarozásra : a tavalyi előirányzatot 2,9 százalékkalszárnyaltuk túl. — S a személyszállítás vonatkozásában is ilyen jó a kihasználási mutató? — 22,5 millió utasunk volt. Legalábbis ennyien váltottak jegyet ... — Ez a megfogalmazás arra vall, hogy a „feketén", a sofőrök zsebére utazókkal is számolnak! — Részben, de más megyékhez viszonyítva ezen a téren sem állunk rosszul. — Milyen arányról beszélhetünk? — Én ezt az ügyet csak hallomásból ismerem ... — Egy példával én is szolgálhatok. Január 15-én reggel 7.50 óra helyett 8.10-kor a gyergyókilyénfalvi megállóban felszálltam a medence 31-HR-652-es számú járatára. Leszállásom, Csomafalva előtt, kértem a jegyet. A gépkocsi vezetője nem titkolta szándékát, amikor a tekerőpataki TV-, rádiójavítótól, egy Albert nevezetű fiatalembertől megkérdezte: dekontálja-e a jegyét. Mivel nemleges választ kapott, szó nélkül elkérte és a markomba nyomta. S épp hogy hozzá nem tette: na, legyen boldog vele... — Ehhez hasonló esetekről én is tudok és a lehető legszigorúbban járunk el ellenük. — De igen sok esetben tudomást sem szereznek róluk. S akkor miként intézkednek? Egyébként a pluszjuttatások gyakorlata helyben kezdődik. Amíg az igazgató elvtársra várakoztam, egy sajátos ügyletnek lettem szemes fültanúja. Sofőr havere arra kérte az egyik Laci nevezetű beosztottját, méghozzá a szeredai egységtől, hogy utaljon ki neki négy külsőt, és ennek fejében nyomban hozza a doboz külföldi sört. A Lacika eleinte szabadkozott, mondván, nem teheti, mert kiutalásuk csak Ploieşti mellől van. Oda se neki, elmegy ő érte, csak legyen meg a megbízólevél. Az meglesz... Oké, jöhet a doboz külföldi sör. .. Nem is azon töprengtem el annyira, hogy ilyen ügyleteket ilyen hamar nyélbeütnek, hanem inkább azon, hogy mindezt a vállalat irodaházának folyosóján bonyolítják le és senkitől sem zsenilóztatják magukat... - Tetszik tudni, a rossz alkatrész-ellátás, a külsőgumi-hiány függvénye az egész. A szemfülesebb sofőr úgy gondolkodik : ha nincs gumiabroncs és emiatt egy napot vesztegel. 100 lej körül veszít. Inkább csúsztat 50 lej értékűt, és akkor is jól jár. Mi hivatalból üldözzük az ilyen szemléletmódot, de a hiány miatt nem tudjuk megszüntetni. A legtöbb gondot, fejtörést egyébként a gumi-ügy és az alkatrészhiány okozza. Az utazó közönségnek meg a pontatlanság és a sok várakozás. Nem lehet ez ellen valamit tenni? Az említett kilyénfalvi többletvárakozás idején az úgynevezett segesvári járatra felszálló utasok még többet várakoztak. Aznap a reggeli váltásban dolgozó csomafalviak meg egy órával később kezdtek munkához. Pedig az útviszonyok ezt nem indokolták. Hétfő lévén susztervasárnapot rendeztek a gyergyói sofőrök? De a Csíkszeredai könnyűipari gyárak ingázó asszonyai, lányai is olykor félórás, háromnegyed órás várakozás után indulhatnak haza. Mi az oka ennek a sok rendetlenségnek, pontatlanságnak? - Egységeinkban naponta elemzik az indulás,érkezés pontosságát. Ezt én személyesen szorgalmazom. Nevelés és gépkarbantartás ügye az egész. - De a Csíkszeredai egységük „menetoszlop"-vezetője másként vélekedik. Saját bevallása szerint ő csak papíron tudja biztosítani a buszok pontosságát, a valóságban úgymond ez lehetetlen.. - Sajnos, ez is van. Kevés a jármű és csúcsidőben elkerülhetetlen a torlódás. S ha csak 1—2 jármű hibásodik meg, máris kezdődik a zrt. - Na de ha már az „agytröszt" eleve késéssel számol, a lelkiismeretlenebb gépkocsivezetők nem toldják-e hozzá a maguk 10 percét, negyedóráját? - Minden bizonnyal. - S akkor? Tudniillik ez kulcskérdése megyénk személyszállítása civilizáltabbá, humánusabbá tételének. Annyit nem szabad várakoztatni az utazókat, mint megyénkben teszik. Bosszúságot és igen nagy időveszteséget okoz a hosszas megvárakoztatás. Erre nem gondoltak? — De igen, és próbálunk is tenni ellene. Tavaly óta remekül felszerelt nevelési laboratóriummal rendelkezünk. Havonta minden egységünket felkeresi és segítségével biztosítjuk a rendszeres szakmai, egészségügyi, közrendészeti továbbképzést. És a dolgozók állandó nevelését. Ezen kívül intézkedtünk, hogy a hoszszabb járatok esetében az utasok a jegyet a pénztárnál válthassák meg. Ezt a szervezési formát tovább erősítjük. Ditróban és Parajdon nemrég új jegypénztárakat létesítettünk. Ebből persze máris kellemetlenségek származtak. Az utolsó pillanatban érkezők ugyanis nem kapnak jegyet sem sem, sem sem. Épp egy ilyen ügyből fakadó panaszlevél érkezett a minap Borszékről. Csíki Alajos toplicai gépkocsivezető a rendkívüli helyzet és az éles szóváltás következtében durván bánt az egyik utassal. — Elég sok a panasz az ilyen magatartásformák miatt ! — Mindkét részről, mert egyes, főleg borgőzös állapotban lévő utasok is sokszor minősíthetetlenül viselkednek, indokolatlanul szidják, bántalmazzák embereinket. — Visszatérve a nevelésre, a tudati ráhatásra : nem-e támaszkodnak túlságosan a laboratóriumra és igazán korszerű felszerelésére? Egyes, úgynevezett klasszikus formákat is jobban hasznosíthatnának. Itt van a folyósói hirdetőtábla esete. A közrend 1978 januári számát annak idején valaki kifüggesztette, s ott is felejtette ... Azóta ugyanis még több ilyen kiadás látott napvilágot. — Párt- és szakszervezeti gyűléseken is próbálkozunk a nevetéssel. Sajnos, emberhiánnyal is küszködünk. Sok esetben nekünk a félember is számít... — Ezt azért alig értem, mert a kiváló gazdasági, pénzügyi eredményeket félemberekkel aligha érhették volna el... Inkább lépésváltásra, lépés-igazításra lenne szükség ! Emberileg is felzárkózni a számok, a jó eredmények menetoszlopához.. . Kolozsi Márton Nézd meg a munkahelyet, ítéld meg az embert (Folytatás az 1. oldalról) hogy miként kell dolgozniuk, hiszen a tejből élnek, arra kapják a javadalmazásukat, ami nem is kevés, átlagban a kétezer lejt is meghaladja a havi kereset. És még számítanak a tejtermelés növekedéséért járó prémiumra is, ami ebben az évben is elég nagy összeg, a 12 gondozó - természetesen differenciáltan, a termeléstől függően - összesen 50 ezer tejt kap. Az elmúlt évben a gazdaság elérte a takarmányozott tehenenkénti 2128 liter tejet. Ebben az évben pedig legalább 150 literrel akarják túlszárnyalni az említett mutatót. És a kezdetből kiindulva látni, hogy meg is valósítják. Hogyan is lehet eredményes termelésre irányítani egy gazdaságot — tettük fel a kérdést az elnök-mérnöknek. „Itt élünk Farcádon mind a négyen. Azaz, a három mérnök és a főkönyvelő. Szakemberlakást épített az mtsz, abban lakunk. Néhány lépésre van a székház, három, percnyi járásra a tehenészeti telep. Amikor csak szükség van ránk , jelen vagyunk." Sokatmondó a szakember válasza. A nagy közösség, amelynek ők is tagjai, bízik a vezetőkben. Nem vendégek náluk a szakemberek, és amint a termelés mutatja, meg is van az eredménye. Jó munkával, jó gondozással közösen — valóban többre képesek. kaszkadőrök izgalmas, veszélyes és verejtékes munkájáról két filmet is láthattunk egymás után a Csíkszeredai Transzilvánia filmszínházban. Egy amerikai és egy francia produkciót. Amíg az első film egy krimi keretébe foglalta, addig a második, az éppen műsoron lévő, könnyed, szellemes vígjátékként tálalja a témát. Az állat című filmben két neves filmsztárt láthatunk újra: a francia Jean-Paul Belmondo-t és az amerikai Raquel Welch-et. Jean-Paul Belmondo számára azonban többet jelentett ez a film a szokásos rutinmunkánál. Az 1977-ben forgatott film Belmondo színészi pályafutásának huszadik évfordulójára készült el és ez volt a hatvanadik filmje. Igazi, vérbeli komédia, Belmondo kedvenc műfaja, amelyben újra és újra megcsillogtatja nem mindennapi tehetségét. Sohasem vesz igénybe dublőrt, vállalja a veszélyes jelenetekkel járó esetleges sérüléseket. (Ebben a filmben sem ment minden könnyen: az ellenállhatatlan lépcsős jelenetnél a zuhanást nem úszta meg bokaficam nélkül, néhány napi kényszerpihenő után folytathatták a forgatást.) Claude Zidi rendező nevét a hazai közönség kevésbé ismeri, filmje nem tűz maga elé nagy célokat, egyszerűen: nevettetni akar. Itt a kék foltokat, törött lábakat nem kell komolyan venni, akárcsak a rajzfilm- hősöknél. A pergő ritmusú, izgalmas film lényegében újat nem nyújt, a film a filmben nem új megoldás, többek között Truffaut Oscar-díjas Amerikai éjszakája is ezt alkalmazta. A filmesek világa sem idegen már előttünk, éppen ezért igyekszik úgy kidolgozni a részleteket, hogy azok hatásosak legyenek, sok apró ötlettel színezi az elég egyszerű történetet. És eléri célját: jól szórakozunk. Filmje másfél órás nevetést és kikapcsolódást kínál a közönségnek. Pethő Ágnes MOZGÓKÉP BOLDOG GYERMEKKOR... (Nagy P. Zoltán felvétele) Ez a ház javításra vár ! Két évig dolgozott a székelyudvarhelyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyár székelykeresztúri satugyártó részlegében harminc munkás fűtés nélkül. A vadonatúj épületekben tíz centire egymástól felszerelt fűtőtestek eddig még nem fűtöttek, a vízvezeték többször is elfagyott, s így teljesen használhatatlanná vált az annak idején költséggel épített fürdő és öltöző. Nos, a napokban gazdát cseréltek az épületek, azokba ezután a megyei építő-szerelő vállalat építői költözhetnek be. Bár kétséges, hogy az ilyen megrongált, elhanyagolt állapotú épületbe egyáltalán beköltözhet valaki. Ha már a régi gazda nem vett magának annyi fáradságot, hogy egészséges körülményeket teremtsen az ott dolgozó munkásoknak, akkor most az új gazda kell azzal kezdje a munkát, hogy sürgősen használható állapotba hozza az épületet és mellékhelyiségeket . Bereczki Károly VILLANÁSOK APRÓSÁG? A kérdés elhangzott, akinek válaszolnia kellett volna, hosszasan hallgatott. Pedig ő maga is tudta: az artificster valóban végigment a galérián és a pácnál kiadta az utasítást arra vonatkozólag, hogy ... A válasz, mondom, késett, késik a mai napig is, mert a beszélgetők ajkáról hirtelen más kérdés röppent fel: miért nem mondja másként munkatársuk a mondatot, hiszen a lőmester csakugyan végigment a tárón és az aknánál valakit valamire áfasított... Apróság - felelte a munkatárs, hiszen mondata teljes értékű közlés a tényállásról, azt bárki meg is érti. Talán akkor nem értenék meg, ha nyelvész buzgalmával faragná, csiszolná mondanivalóját... Márpedig nem apróság. Egyszerre két nyelv ellen is vétünk az efféle hanyagsággal. Lényegében műveltség kérdése az egész. (Váli József) KINEK A SZÁMLÁJÁT TERHELI? Júniustól szeptemberig érkezett egy-egy szállítmány bútor a szépvízi szövetkezethez. Sok bútor jött, mert ide hozták a helybeli, épülő áruház berendezését, de ide érkezett meg az új bögözi és újfalusi áruház bútorzata is. Azóta szóltak a szépvízi fogyasztási szövetkezetiek a másik két szövetkezetnek: vigyék el a berendezést, nincsenek raktározási feltételeik, megrongálódik az egész. Ráadásul jöttek a hidegek, a havazás, s bizony szabad ég alatt (mert ott is „tárolták" a bútort) vétek tartani a sok „drágaságot", ami sok tízezer lejbe került. Decemberben átiratot is küldtek az említet szövetkezeteknek. Majd telefonáltak. A bögöziek nemrég elvitték a bútorzatot. Arról van szó, hogy hamarosan a gyergyóújfalusiak is megérkeznek. Már ideje lenne, mert most is szabad ég alatt van az egész portéka. Kérdés annyi: miért nem vitték a megrendelt bútort egyenesen Bögözbe és Gyergyóújfaluba, s ha már nem vitték, akkor miért húzódott ennyit a szállítás? Kinek a lelkét terheli? (Bálint András) KÖTELEZŐ VÁLASZTÉK A minap szendvicset kértem a marosfői vendégfogadó bárjában a mosolygó, szolgálatkész elárusítótól. Talán nem is járta volna meg az eszem, ha nem éppen hosszú út után tértem volna be ide, és nem állt volna öles betűkkel a felirat a falon: „Kötelező választék." És utána a felsorolás: 3 féle szendvics, 3 féle sütőipari termék, 3 féle alkoholmentes meleg ital, 3 féle hűsítő, ásványvíz. No, de aztán kiderült, hogy mindebből csak a két utóbbi van az egységben, szendvicsről, meleg teáról vagy kötelező sütőipari termékről szó sem lehetett, így be kellett érnem a felirattal. Egyáltalán nem laktam jól tőle. . ■ (Péter László) 1979 FEBRUÁR 1. ~Cí'brc'RTÖK 2 MI LENNE, HA.. tegyük fel, annyi fáradságot vennének a tusnádközségi óvoda dolgozói (vagy más illetékesek, akiknek a hatáskörébe tartozik ez az oktatási intézmény), hogy újrafessék cégtáblájukat. Amelyik immár olvashatatlanságig elrozsdásodva „díszeleg" az épület homlokzatán. Igen üdvös volna. S ezen felül bizonyos, hogy az emberek nem állnának meg a főúton, csóválgatni fejüket, hogy lám-lám, a küllemre is adni kellene végre. Vajon ki itt a gazda? Mindezen felül pedig a gyermekeket is ezekben az egységekben kell rászoktatni arra, hogy a küllem, az esztétika szerves alkotó része életünknek. (Zöld Lajos)