Hargita, 1984. május (17. évfolyam, 103-128. szám)
1984-05-01 / 103. szám
„MUNKA HADÁNAK AZEPTE DOBOG.. “ Hagyományfolytatás egyre magasabb minőségben Az iparba induló hargitai falu még nem is olyan régen két lehetőség között választhatott : a bánya és az erdölés, a faipar között. Egykori súlya talán a faipart ajánlja előbb, mert ez jelentette időben korábban az ígéretes ipari foglalkozásra a tágabb keretet. Legyen tehát szó előbb a fásokról, s közülük is a marosmentiekről annál is inkább, mert mostani sikereik, munkatetteik emlegetése alkalom egy munkásmozgalmi megemlékezésre is : a 20-as évek vége, 30-as évek eleje gyergyószentmiklósi és környékbeli faipari munkások történelmi fontosságú harcainak reidezésére. Különösképpen az 1932-es megmozdulások kötődnek a tavaszhoz, hiszen a zajló jég után, május közelében értek véget a sorozatos munkát, jobb, szabad életet követelő sztrájkok. A Gyergyó vidéki embert tehát élete és harca köti a fához. Nyilván ez a szempont volt a döntő akkor is, amikor Szentmiklósra erős bútorgyárat telepített a gondos országvezetés. Volt hagyománya a szakmának, nem volt tehát soron kívüli már az első évek exportmegbizatása sem. Idén már termelésük 71 %-a indulhat a legigényesebb exportpiacra. Hosszú volna a gyergyószentmiklósi bútorgyártókra figyelő külföldi vásárlók fölsorolása. A minőséget szavatolja a gyárbeliek, a törzsgárda — közöttük Vargyas Károly, Benke László, Benke Miklós, Boda István, Sándor Vilma, Szabó Enikő, László Julianna, Chicea Margit - szakmai hozzáértése és igényesen végzett munkája. Boda István főmester és kollektívája az anyagtakarékosság és a gépkihasználás terén jeleskedik. Máthé Imrét, a Il-es részleg vezetőjét kiváló szervezőképességéért dicsérik. Szabó Bélát, az 1-es részleg vezetőjét hasonlóképpen. Szakmájáért rajongó embernek ismerik társai, aki egykor a marosvásárhelyi nagyhírű gyárban kezdte a szakmát, majd onnan őt küldték Suceavára, Nagyváradra és Constantára új egységet indítani. Szentmiklósra lényegében hazajött megnyugodni, de nem megpihenni, hanem lendíteni az ipart, az életet az első hívó szóra. Dolgozni és tanítani is 1972, az indulás óta nemcsak termeltek ebben a gyárban, hanem a gyarapodással egy ütemben szakmát is tanítottak az újaknak, a kezdőknek. Eredményes termelő munkára és az újteremtésre ösztönöznek itt a legszebb májusi hagyományok is, már most, tervezett kapacitása elérésének fejeútján, a vállalat szinte fele termelését hozza. Van olyan hónap, amikor Dan Mihai részlegvezető bányászai, gépészei közösen 60, sőt 70 százalékát termelik a havi összteljesítménynek. Nyihán az embereken múlik ez elsősorban, a várbükki bányászok tapasztaltsága és odaadó munkája hozza ezeket az eredményeket. Pölnitz Zoltán mérnök, a gépészek rajontőnökét néhány emlékezetes „teljesítmény” felidézésére nógattam. Mait, tegnapit, tegnapelőtt idézzek ? - volt a válasz, annyira hétköznapi itt nálunk a rendkívüli teljesítmény, hogy senki sem lajstromozza a nehéz perceket. Mégis. Egy tekercselési hiba miatt december 30-án meghibásodott egy 1750 kW-os felhajtó kollektor része, délelőtt 10-kor. Mindenki nekifeküdt és a különben négy napos munkát éjjel 1 órára elvégeztük. Aztán leégett egy két megawattos szinkron motor gerjesztő tekercse. 36 órát vett igénybe a pihenés nélküli munka, s ez idő alatt a motor centrálását is elvégeztük. Egy szörösen felújított, bővített, korszerűsített üzem. A kohók, amelyek az ország talán leghíresebb öntöttvasát termelik Mihály Albert és munkatársai : Lántzki Károly, Falap János, a kohászok majdnem másfélszáz főt számláló közösségének munkájával. Ilyenkor, ünnepen a mitológiai példa hasonlósága ürügyén tűzönöknek nevezzük őket, tisztelegve kitartásuknak, áldozatos, kemény munkájuknak. Nem pontos a hasonlat persze, mert az „őrzők", ha jó napjuk van, 110 tonna vasat csapolnak a három műszak alatt, jó vasat, amelyből a villamosmotor gyártó ipar, a hengerdék életfontosságú alkatrészei, részei készülnek ugyancsak itt a gyárban, a feldolgozóban. Erről lényegében külön kellene szólni akkor, amikor Lányaink, aszszonyaink teljesítményét méltatjuk, hiszen a fémfeldolgozóban, az üzemben nagyon sok helyen ott vannak együtt a sorban. Lám, tartalmának változásaival együtt, a részvállalás mértéke is osztódik a munkából — asszonyok, lányok, férfiak, fiatalok között. A bánya lelke re régi igény bányamúzeum propitusa valahol, az ősi kitermelő helyek egyikén A hét mérföldes léptekke igyekvő korszerűsítés feledteti a kezdést, a küzdelmes, olykor emberfeletti munkát és eszközeit bányáinkban. A rozoga, kísérteties út ma kizárólagosan turistákat visz le az egykori fejtésekbe nézelődni, csodálkozni Parajdon, a kitermelés fuvarját 14—16 tonnás billenős teherautók bonyolítják , hihetetlenül fölgyorsult a munka ritmusa. A bánya és emberei az ország életének ritmusához igazodva élik munkás, alkotó életük. Egy házzal odébb, a Rézhegyek alatt a várossá izmosodott Bellanbányán is lendült a termelés és az élet. A bányamélybe minden nap három váltásba aláereszkedő rézbányászok teljesítményükkel, termelésük súlyával ott vannak az országos élvonalban emberemlékezet óta. Ott, Balánbányán is, minden május, minden új év a gyarapodást, a korszerűsítést jelenti. A legújabb , a HH-os várbükki akna üzembe állítása volt, amely Példátlan nagyra kerekedett megyénk gazdasága, s hozzá hasonlóan majdminden tevékenység a megyében különösen az utóbbi tíz-tizenöt évben. Új élet, tartalmas élet pezsdült itt nálunk is, mint minden megyéjében az országnak az okos, a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs bölcs ipartelepítési politikája nyomán. Néhány új szakma új munkáshagyományokat ösztönzött vidékünkön. Talán elég ha a két legjellemzőbb alapítást említjük most : a Csíkszeredai lánctalpas traktorgyárat és a székelyudvarhelyi vegyipari alkatrész- és matricagyárat. Mindkettő értő munkárközössége rövid időn belül, mert tíz éve sincs az indulásnak, az ország számottevő, számon tartott egységei közé küzdötte föl maflát. Egyértelműen munkánk, pontosan, lelkiismeretesen végzett munkánk dicsérete az ő sikerük, valamennyi egységünk sikere. Ezek a sikereik nem egyszer az országos élvonalba lendítették egynémely munkaközösségünket. Közülük hadd emeljük ki most a vlohicei vasasokat, a balánbányai bányászokat mindenképp és a vasúti építőanyag-kitermelők gépgyártó, alkotó közösségét. Róluk, ipari dolgozóink munkájáról, munkás hétköznapjaink ,,névtelen hőseiről” lesz szó oldalnyi összeállításunkban. hetet szán rá a módszeres javítási ütem. Mit jelent ez a közösség számára? Annak a lehetőségét, hogy a tervritmus szerint hozzuk az óránkénti átlagban kétszáz tonna ércet. Ezért semmilyen áldozat nem kevés, mindennapi munkánk mércéje és értelme a teljesítmény. Nem véletlenül tartja a hagyomány és úgy az országos gondoskodás is, hogy bányászaink kivételes képességű emberek. Egy pillanatra még a fások Nem a bútorgyártók ezúttal, hanem az erdő emberei, akiknek a tél végével méretik meg tulajdonképpen a teljesítményük. Ez nem paradoxon, hanem tény. A télen végzett munka az erdőben a „szezon", mert ilyenkor a lágy, a hó könynyíti a facsúsztatást, az erdei közlekedést, ilyenkor a legintenzívebb a döntés, a termelés az erdőben. A hómenéssel egy időben a szállító utakra kerül a fa, onnan már a szállítók, az üzemi közösség veszi át a munkát. A nyírmezői vágtérről Korpos László csoportja csurgatta le a fát, a vasyogyászairól Braie Dumitru erdülői Hogy nem immel-ámmal végezték a munkájuk, azt a toplicai nagyvállalat termelési eredményei jelzik, a 101,2 százalékos többhavi árutermelési megvalósításuk. 0 ff ft ft futorzak A kohászokat tartják a legkeményebb embereknek, bár Mihály Albertről, a viahicai kohászat mesteréről, aligha mondhatni el azt, hogy kemény ember. Inkább filozófikus alkat, aki szívesen és nagy szeretettel beszél szakmájáról, munkatársairól, családja vasas hagyományairól. A pusztító háborúból magára ocsúdó, százéves hagyományokkal büszkélkedő gyári közösség, az alapoktól kezdte itt újra az életet , mert élt ez az élet a legjobbak szívében. Háztartási eszközöket kovácsoltak, amíg lábra nem állt az azóta több Külföldre csomagoló Lányok, asszonyaink munkája. Nem a legritkább példák közül való a vasas lányok példája, de mégiscsak a könnyűipar, abból is a konfekció és a kötöttáru-ipar foglalkoztatja a megye női dolgozóinak zömét. Északról délre haladva , toplicai cipőgyártól és kötőnők híre gyarapodik■ debent és a határon túl is, minden évvel egyre inkább : a Csíkszeredai kötődéseknek mindennapos vendége egy-egy külföldi partner, a konfekciógyáriaknak igyekezete figyelemre méltó ; innen nyugatra: Székelyudvarhelyen a Violimark gyapjúközösségi tagság fellebezhetetlen minőségi ajánlat minden termékükhöz, s tényleg, — nem is olyan régen a lapunkban írtunk erről — kizárólagos exportmegbizatásaik példázzák ezt az egyöntetű belföldi és külföldi vásárlói bizalmat. Ebben az általános igyekezetben, munkában kétségkívül kiugró teljesítmény a toplicai kötődéseké. Erős és ötletgazdag kreációs csoportjuk olyan egész modell-gyűjteménnyel rukkolt ki, amely egyöntetű elismerést hozott a közösségnek, s ez elég volt ahhoz, hogy egymásnak adják a kilincset a kliensek. A modell-gyártás mögött viszont hihetetlen sok munka tornyosul. Germán Elvira, a gyár közgazdász igazgatója mesélte el egy ilyen „lázas alkalommal", hogy szó szerint éjt nappá téve végezték el az üzletfél által kívánt módosításokat, azért, hogy maradjon az üzletkötésben a gyár. Sem nógatni, sem ösztökélni nem kellett a több, a plusz munkára senkit, mindenki kátyúból éhezve is kitartott a biztos sikerig. Íme a toplicai kötődések titka, ami már régen nem titok, de jó valahányszor alkalom adódik — erről a szép sikerről beszélni. gyár Gépgyáriak A textil- és konfekcióiparral 1970-ig szinte együtt döbbenó, egy ütemben gyarapodó gépgyártásunk és fémfeldolgozó iparunk idénre alaposan megugrott, változtak az arányok oly igen, hogy vitathatatlanul a gépgyártás tört az élre, leginkább a Csíkszeredai traktorgyártással egy ritmusban. Nincs messze az évi tízezer, egyre több a részaránya a saját készítésű alkatrészekne, gépelemeknek a különböző típusú traktorokban, ami azt jelzi, hogy önálló munkára törekszik a közösség önálló és saját ötleteit is hasznosító munkára. A szerszámosokat, a technológusokat, a szerelőket említik, ha a gyári közösség kiváló munkasikerei iránt érdeklődik a riporter. Nevek, többször név forog ilyenkor a terítéken, ezúttal se emeljünk ki senkit a bolyból. Maradjon a teljesítmény és értékelése — a közösségé. Szalagon az SN—800-as nagy ígéretnek tartott traktor, még két típus és azok változatai gördülnek ki naponta a gyárkapum, valamennyi hasznos és keresett erőgép forradalmiasodó mezőgazdaség mitén. Íme az iv, amit megtettünk : majdhogynem belterjesen gazdálkodhatunk a megyehatáron belül mindenünkkel, a mező embere kijárta az iparalapítás, a korszerűsítés, a világszínvonal körelben termelés nagy-nagy iskoláját (traktoraink egynémelyike nemzetközi aranyérmes), hogy aztán visszatérhessen a földhöz, a földért, egyre gyarapítva, egyre gazdagodva. y, KEDD I V .......... 1984, MAIL' — A mező munkásai Virágzó almotokra havazott az elmúlt hét végén Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron és vidékükön, éppen befejezés előtt érte a mező embereit, a mező gépészeit az újabb tél, félbe-szerbe maradt a munka a legtöbb helyen Csíkban és Gyergyóben is. Leálltak tehát akaratlan a gépek. Mit tehettek egyebet ? Pedig hogy rákészültek erre az amúgy is késő tavaszi indulásra. A mezőgépészeti állomások emberei reggel az eget kémlelve keltek március közepe óta, gépeik, eszközeik már az év fordulója táján készen várták a vezényszót : Előre, ki a mezőre ! Az ötletmestereknek, újítóknak ismert gyergyószárhegyiek alkatrészeik zömét saját műhelyükben, kis öntödéjükben készítették el, rengeteg időt lefaragva a javítási időtartamból. A karcakiak, akikről azt tartja a szakma, hogy a kombájnok javításának tudós értői erejükön felül is vállalva állták a sarat, hogy a tavaszra is készülve, a begyűjtés idejére is naprakészen legyenek a soros munkákkal. Újítási kedvben sem maradnak el a szárhegyiektől a karcfalviak. Az ünnep után kapta szárnyra a hír Száva Gyula mérnök és csoportja sokat érő ötletét, amellyel a permetező gépek fúvókáinak csepegését álló helyzetben meg lehet akadályozni. Minden csöpp hasznosan kerüljön a térdbe , csakugyan ! A székelykeresztúriak is ott vannak az élvonalban. Nemcsak úgy, hogy minden évben ők kezdik a tavaszi munkát a földeken nyilván azért, mert enyhébb ott minden évszak, hanem hogy így kívánja az egység, az elődök, az ott dolgozók jó hagyománya. Esetleges persze minden példa. Egészítsük ki ezért egy öszszefoglaló gondolattal : a mezőgépészek ügyeletén most a sor a tavasziak között. A tavaly úgy dolgoztak, hogy az őszi elszámoláskor az országos élvonalban jegyezték egynémely terméseredményüket, de néhány megyei rekordot is elértünk Minden mezőgépész is részese ennek a sikernek. ■* Van-e nemesebb, szivet melegítőbb elégtétele a munkának, mint az elismeréssel nyugtázott siker. Ezek a nekünk rendkívüli vagy hétköznapi sikerek az építőkövei a megtervezett jövőnek, a munkánkkal épített jövőnek, amely többre, egyre többre is kötelez az egyetlen cél : emberi boldogulásunk kiteljesedése felé. Ehhez adjon nekünk erőt, újabb erőt az idei munkás Május Elseje is. KOSZTA KTVÁH