Megyei Tükör, 1970. szeptember (3. évfolyam, 142-145. szám)

1970-09-05 / 142. szám

2 ]krrónika Borogy is les A hét elején gyűlést tartott a megyei KISZ-bizottság autója. Napirenden a KISZ-alapszervezetek erősítésének, új tagok felvételének problémája szerepelt. Elemeztek a megyei, városi és községi KISZ-bizottságok ilyen irányú, tervékenyszgtet. S leszögezték, hogy az elkövetkezendőkben tovább kell erődíteni a KISZ-alap.zerveze tévül a zeneiskola M ^|.slsz erköyörgyi 1-es számú elemi iskola mel mikodo-zeneskolában 8-án tartják a felvételi viz-, hegedű és zongora szakra. Az előző évektől eltérően a város minden első osztályba lépő tanulója két seg-Mzsgán vesz részt, közülük választják ki azok akik megfelelőeknek bizonyulnak az iskola elvégzése Tengerparti vendégszereplés Kovászna megye népi együttese négy előadást tartott a népi tánc, népdal és népviselet tengerparti seregszemléjén. A Mamaián, Eforián és Techirghiolon való bemutatkozásukat nagy érdeklődéssel fogadta a közönség. Felkészítő a pionírtanácsnál Jövő hét végén, szeptember 12-én és 13-án érdekes felkészítőt szervez a megyei pionírtanács. Az eddigiektől eltérően a felkészítő tárgyául azokat a kérdéseket tűzték ki, amelyek a múlt iskolai évben merültek fel a pioníregységek, a pionírparancsnokok munkájában. A megvitatásra kerülő problémakörök a következők : az egyéni és közös tevékenység egybehangolása a pionírmunkában, a pionírösszejövetelek előkészítésének és lefolyásának nevelő jellege, a parancsnok és az oszlagve- Felvételi a népi művészeti iskolába Szeptember 8, 9 és 10-én tartják az 1970—1971-es iskolai évre a felvételi vizsgákat a népi művészeti iskolában. A zenei, színművészeti, táncművészeti és képzőművészeti tagozatokon a következő szakok működnek : ének: hegedű, zongora, akordeon, cimbalom, színjátszás, balett, népi tánc, festészet, grafika, néhai hímzés-szövés, fafaragászat, szobrászat. Tömöry Péter : Fogasra akasztott érzés Újabb névvel gyarapodott a Kovászna megyében élő kötetes írók és költők száma. A napokban jelent meg Tömöry Péter prózai írásainak gyűjteménye a Kriterion könyvkiadó gondozásában, a Forrás sorozatban. Bögözi Sándor beszélgetés egy párttitkárral Nem könnyű dolog felmérni egy községi pártbizottság munkáját. Annyira szerteágazó, sokoldalú ez a tevékenység, hogy hetekre, talán hónapokra lenne szükség a részletes, minden vonatkozásban felmérő jellegű elemzés elkészítéséhez. És annak, aki erre vállalkozik", nemcsak a pártmunkát, de a falusi életet is nagyon jól kell ismernie. Természetes tehát, hogy egy újságcikk keretében nem vállalkozhatunk egy község pártélete keresztmetszetének felmutatásra, viszont nem kerülhetjük el néhány olyan problémának a felvetését, pozitív és negatív dolognak a megvilágítását, amelyeknek felvillantása, ha nem is nagymértékben, de valamennyire hozzájárul az illető helységben — vagy más helységekben is — a pártélet megszilárdításához .Mit mondhatnék ? Nagyajta nehéz község, sok „rázós“ probléma vár megoldásra, de az a feladatunk, hogy ezeket megoldjuk, ha nehezen is.“ H-hogy ez alkalommal éppen Nagyajtát választottuk, annak több oka is van. Kezdjük talán azzal, hogy a fiatal párttitkár, Hegyessi Attila, többször is meghívott a községbe, persze azzal a céllal is, hogy írjunk az ott folyó munkáról, a termelőszövetkezetről, az emberekről. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy hosszú ideig az ajtói pártbizottságot nem éppen a leghízelgőbb szavakkal jellemezték, mert nem tudott felnőni arra a szintre, amelyet joggal elvárhatunk egy községi bizottságtól. Az utóbbi időben aztán —és ez egyrészt a titkárnak is köszönhető — kezdtek rendes mederbe terelődni a dolgok, megerősödött a pártbizottság tekintélye, egyre többen fordulnak bizalommal a titkárhoz, a bizottsághoz. „Még mindig van hiba. Nem a gyűlések megtartásával, hanem a párttagsági minőséggel. S ezt elősegítik az eléggé gyenge gazdasági eredmények is.“ Nyilván, megoldatlan kérdés épp elég akad még Nagyajtán, köztük olyanok is, amelyekről nehezen beszél a titkár. Nem mondja ,de minden szavából érezni — s erről mások is éppen eleget beszéltek —, hogy nem könnyű Nagyajtán vezető embernek lenni. Úgy véljük, a mostani pártbizottság, a bikó nem panaszkodhat munkájuk eredménytelensége miatt. A község egy év alatt sokat változott, nemcsak külsőleg, hanem az embereket, az általános gondolkodásmódot illetően is. Bár gyenge a mezőgazdasági termelőszövetkezet, mégis mintha szervezettebben mennének az idén a dolgok. Helyreállt a kollektív vezetés — bár ez egyelőre csak az elnökre meg a mérnökre terjedt ki, az emtéesz párttitkára még mindig kívül marad —, a tagok is talán rendszeresebben járnak dolgozii — habár ez mindig a legégetőbb kérdések egyike. A fogyasztási szövetkezet,hagyományaihoz híven, minden évben erősebbé válik. Az elnök, Szentpáli Béla, ha szükséges, maga indul felvásárolni, mert a tervet mindenképp teljesíteni kell. Egyébként egyike azoknak, akik Nagyajtán irányítják a pártmunkát, a községi büró egyiklegaktívabb tagja. A tavalyhoz viszonyítva sokat változott a falu külső képe. A néptanács épülete előtti részen, a főúton járdát építettek, szebb lett az üzlet előtti térség. Mindez az új néptanácselnök, Kovács János érdeme is , aki anyagot -.érzett, az embereket önkéntes munkára mozgósította. Egyelőre úgy néz ki, hogy kellő támogatás esetén az új elnök, aki azelőtt a fogyasztási szövetkezet technikusa volt, ügyes, mozgékony vezetőjévé válhat a néptanácsnak. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a nagyajtai járdát maga a párttitkár tervezte, még a múlt évben. Sajnos, akkor nem tudták megépíteni, csak az idén kerülhetett erre sor. Az ügy elsősorban a néptanácselnökön fordult meg, neki kellett volna a munkálatokat megszerveznie. Az akkori elnök gyengének bizonyult, s ezért maradt az idénre. (A nagyajtaiak még most is emlékeznek annak a pártaktivistának a nevére, akinek az ötlete alapján és erőfeszítései eredményeképp megszületett a községközpontban a park. Pedig azóta már évek teltek el.) „Többet segíthetett volna a megyei pártbizottság területi irányítója is. Azt nem mondom, hogy nem támogatott, de ez a támogatás, főleg a termelőszövetkezet pártbizottságát illetően, nagyobb is lehetett volna. Az igazság az, hogy én sem segítettem eléggé a bizottságot, inkább az alapszervezeteket, mert a gazdaság bizottságának tehetetlensége miatt lent voltak a nagyobb bajok. S a titkár felelősségrevonása helyett inkább én mentem és csináltam.“ A döccenők, a kerrékkötő nehézségek mindig fájnak az embernek, főleg akkor, ha saját elképzeléseit kénytelen miattuk feladni. S még inkább fáj, ha éppen azok az emberek maradnak közömbösek, akikkel együtt, vagy akikért éppenséggel dolgozni kell. Pedig ha mindenki csak egy követ tenne tovább, az is nagy eredményekkel járna. Vegyük például a termelőszövetkezetet.Úgy gondoljuk, a gazdaság munkáját érdemes lenne részletesebben is megvizsgálni. Az tény, hogy a gyenge gazdaságok közé tartozik. Az idén, ha nehezen is, de jobb körülmények között indult a munka. Sajnos, a számításokat áthúzta az árvíz. S erre még rájött a termelőszövetkezetpártbizottságának tehetetlensége, nem tudta egyáltalán úgy irányítani még a saját munkáját sem, hogy annak valamilyen formában érezhető eredménye is legyen. Ezért húzódtak el az árvíz utáni munkálatok, s ezzel is magyarázható, hogy a búzát kivéve, a főbb kultúráknál nem érik el a tervezett eredményeket. Nagy hiba, hogy a termelőszövetkezet pártbizottságának titkára nem töltötte és ma sem tölti be úgy a munkakörét, ahogyan azt elvárnák tőle. Még a bizottsági üléseket sem tartják rendszeresen, nem tartják tiszteletben saját határozataikat, s ezek után nem is várhatjuk el, hogy még a vezetőtanács munkáját is irányítsa és ellenőrizze. Bár a községi pártbizottság bücóülésén elemezték a gazdaság pártbizottságának munkáját, a községi párttitkár véleménye szerint vajmi keveset , változott a helyzet. Pedig a termelőszövetkezet elnöke tagja a megyei és községi pártbizottságnak, a községi bíkónak, a gazdasági pártbizottságnak, s ilyen minőségben sokkal többet kellene tennie a pártmunka megjavításáért. „Ém igyekszem irányítani, mindent megteszek, de kevés segítséget kapok. Dolgozom eleget, de nem megy úgy, ahogy elképzelem. Ezért nyilván én vagyok elsősorban a hibás.“ Meggondolkoztató, hogy az alig 157 tagot számláló, négy alapszervezetből álló községi pártszervezetet ennyire nehéz irányítani. Egyet kell értenünk a titkárral, hogy ennek főleg a büró az oka, mert még a tagjai sem végzik el maradéktalanul a munkájukat. Háromnégy embert kivéve nemigen kapcsolódnak bele a rájuk háruló feladatok megoldásába. Az utóbbi időben mintha a titkárhelyettes is megváltozott volna : kérte, hogy váltsák le, s ez a szándék bizonyos munkáján is érződik. Az önkéntes kollektívákat is létrehozták a propagandamunka további javítására, de az alakulás óta semmi sem történt. A szatirikus faliújságok esetében az elején megvolt a nagy felbuzdulás, most pedig az is probléma, hogy ki rajzolja meg és ki helyezze el a karikatúrákat, nehogy valaki észrevegye, s aztán megharagudjanak. Ugyanez a helyzet a komissziókkal is. Egyedül a szervezői bizottság működik úgy ahogy. Terveik sablonosak, mert általában a titkár készíti el őket, hogy legalább papíron létezzék valami. Természetesen a hétfői megbeszéléseken felelősségre vonják a munkájukat elhanyagoló bürótagokat, de egyesek esetében ez sem ér sokat. „Mire a lap megjelenik, az aratást és a cséplést is befejezzük, ha az idő meg nem zavar.“ A legtöbb fejtörést azért mégiscsak a termelőszövetkezet gazdasági megerősítése okozza. Talán elsősorban a szervezésen múlik, hogy a dolgok megváltozzanak. Ezt az idei példa is bizonyítja. A növénytermesztésnek valóban nem kedvezett az időjárás, de a nekiindulás jobban sikerült az előző éveknél. A nyári betakarodás is eléggé jó ütemben halad. Jelenleg a lennyevésen, a tarlóhántáson, a magágyak előkészítésén és a takarmány begyűjtésén van a hangsúly, szorgalmazzák az őszi betakarodásra és a vetésekre való előkészülést. A jelek szerint nem is lesz fennakadás. Az állattenyésztés még mindig nehézségekkel küzd, de a tejtermelési tervet, a hússzerződéseket teljesítik. És valamilyen megoldást találnak majd a létszám saját tenyésztésű állatokból való növelésére is, mert felvásárlásra nemigen nyílik lehetőség. Nyilván, a gazdaság erősítése, talpraállítása az elsődleges cél, ezt azonban csakis közös erőfeszítések révén lehet elérni, úgy, hogy mindenki egyformán odategye a vállát. „A pártmunkát, szeretem, szívesen csinálom Úgy érzem, magtaláltam az emberekhez vezető utat. S örvendek, hogy amióta itt vagyok, Nagyajta, ha nem is nagyot, de valamennyicskét csak haladt előre." Péter Sándor .Szeptember 10-én felvételi vizsgát tartanak a második és harmadik osztályban üresen maradtnégy, illetve öt hely betöltésére is. Jelentkezhetnek a második és harmadik osztályba lépő tanulók, akik kellő elméleti és gyakorlati előképzettséggel rendelkeznek. Petőség viszonya, a játék és az éneklés szerepe és helye a pionírtevékenységben. Biztosak vagyunk abban, hogy a megbeszélések során sok olyan javaslat, észrevétel, kezdeményezés hangzik majd el, amelyek elősegítik a megyénkben folyó pionírmunka magasabb szintre való emelését. megyei TÜKÖR MAH ANDRÁS — Maksa : Függetlenül életkorától a mesterségét a maksai szövetkezet keretében működő citrójavító műhelyben tovább folytathatja, akár az eddigi minőségben, állandó jellegű javadalmazással, akár a szövetkezeti szövetség 1967. szeptember 18-án kiadott szabályzata alapján mint bedolgozó munkás. Közöljük továbbá, hogy a magánmesterek (kisiparosok) iparfűzését a 13 1968. számú törvényszabályozza. Ennek rendelkezései szerint a megyei munka- és népjóléti igazgatósághoz tartozó munkaelosztó hivatalhoz beadandó kérés alapján, képesítést igazoló vizsgát kell tenni, amennyiben a városon öt, falun négy éves igazolt cipészszakmai gyakorlattal rendelkezik. A vizsga sikere esetén mesterkönyvet állítanak ki, amelynek alapján az illetékes nőitanács végrehajtó bizottsága kiadja az iparűzéshez szükséges működési engedélyt. A fenti törvény mentesíti azokata képesítő vizsga alól, akik a 93/1963. számú törvény alap- JOGI POSTÁ ján kiadott mesterkönyvvel rendelkeznek. Meg kell jegyeznünk, hogy úgynevezett „kétórás engedély'' nem létezik, ennek fogalma tévesen került a köztudatba. OI.ŐSZ IMHIC— Kovászna' Aki a Kalász helyiipari vállalat kovásznai ásványvíztöltő állomásán mint meghatározott időre alkalmazott idénymunkadolgozik, nehezményezi, hogy jóllehet, hatodik hónapja van a vállalatnál kiskorú gyermekei után nem részesül állami segélyben. Az állami gyermeksegélyre való jogosultságot az 1842/1952 számú Minisztertanácsi Határozat és a Munka és bérezési Állami Bizottsággal egyetértésben kiadott 1515/1966. számú pénzügyminiszteri végrehajtó utasítás szabályozza. Ennek rendelkezései szerin az idénymunkások (hat hónappnál rövidebb időre szóló, meghatározott időtartamra alkalmazva) állami gyermeksegélyben nem részesíthetők. Amennyiben alkalmazásuk a hat hónapot meghaladja, állandó jellegű jogviszonyba kerülnek a vállalattal s ezek részére éppen úgy, mint más kezdő alkalmazottak részére, további három hónap után folyósítható az állami gyermekségéi. Következésképpen, abban az esetben, ha Olosz Imre, aki 1970. február 24-én kezdte meg működését, legalább 1970. december 1-ig alkalmazásban marad, három hónapon keresztül részesülhet gyermeksegélyben, még akkor is, hogyha közben (december 1-én) meg is szűnt alkalmaztatása. Dr. Cserey Zoltán III. évfolyam 142. szám