Megyei Tükör, 1977. március (10. évfolyam, 1591-1617. szám)

1977-03-01 / 1591. szám

1907 tavaszára emlékezünk Az elvakult, kapzsi uralkodó osztá­lyok, a kíméletlen és cinikus hatósá­gok meg az alapjában véve szelíd, bé­kés természetű költő, George Coșbuc — „a parasztság költője“, ahogy Dob­­rogeanu Gherea nevezte — 1894-es, gyújtó hatású költeményének, a het adi­­ strófáinak félreérthetetlen Föl­fi­gyelmeztetését sem szívlelték a g . .Időnk fohászra sincs elég. Hisz min­den időnk tietek, S ti könnyen elfe­leditek, Hogy lelkünk volna még! Megfogadtad, hogy kitagadj / Jogunk­ból s szülni — azt se hagyj: Meg­botozol, ha mukkanunk. / Bilincsbe versz, ha moccanunk S ölöm, ha nyíítten koccanunk. / Hogy földet adj ' Ide ti mit temettetek ? / Bú­zát? Mi ősöket, at­ánk. Bátyánk, ö­­csé­nk húgunk, anyánk — Félre, ide­genek! r Ez a föld drága, s­ent da­rab, Bölcsőnk, sírunk volt, az ma­rad. Vérünkön védtük mi mind, S a vér az úgy áztatta, mint A mi ki­öntött könnyeink — / Hogy földet adj ! Nincs módunk s erőnk nem marad / Örökös koldusságra, mert l'gy­­ernek, ahogy a bot hevert . I ton szedett urak! / Ne kívánja az ég, a nagy, Hogy v­égül vért s ne föl­det adj! Ha ínség lázit s nem lehet / Tűr­nünk, mi sem véd. legyetek Bár Krisztusok, feküdjetek Bár föld a­­latt !“. A vers, amelyet — akár jel­képként is felfoghatjuk — a pro­­m­i­­riátus világszerte egyik legjelesebb költője, József Attila ültetett át ma­gyarra (mi is ezt a klasszikusnak te­kinthető fordítást használtuk, bár rendelkezünk — többek között — egy f­iss hazai magyarítással is a László­­ffy Aladár tollából), mint említettük, hiába figyelmeztette a földesu­rakat, süket fu­ckre talált. A felkelés ide­­jén viszont — számtalan adat. vallo­más tanúsítja — a Földet adj! kéz­ről kézre járt a parasztok között, gyüleke­zeteknek olvasták fel a néppel érző tanítók, a ,,diákok" (akik rendszerint nem voltak diákok, csak írástudó pa­rasztok, mesterlegények), kéziratos másolatokban terjesztették. 1907 után, amikor a megrettent uralkodó osztá­lyok, hatóságok még mindig nem képesek felmérni az események való­di okait, és mindenütt ..felbujtókat** vélnek felfedezni — a Földet adj! köl­tője az egyik fó vétkesnek számított Mihail Sadoveanu is ^bujtogatónak* minősült a hatóság szemében - a fel­kelés idején még házkutatást is tar­tottak fálticen­i lakásán. Sadoveanu már 1906-ban aggodalommal eltelve írja Ibraileanunak, hogy meglátása szerint valami nagy leszámolás felé ro­hannak az események. Megsejtésének i­éüag is hangot adott drámai novel­láiban, a Ion Ursuban, a Fenyegető árnyban, A bojár bűnében. Amikor pedig az események bekövetkeznek, e szavakkal tör ki : Ettől tartottam. Ez az aggodalom élt bennem s rágta a szívemet, mint valami kártékony fé­reg Beszéltem erről miniszteremnek, Spiru Haretnek is. Vidéki utazásaimon sokat láttam, hallottam. L­áttam­ a pa­rasztság nyomorúságos helyzetét, ke­­gyetlen vergődését. Meghatott Hírei­mé, ahogyan sorsa jobbra fordulását várta. A kormányok azonban sorra mind becsapták a parasztokat. A föld­birtokosok é­s bérlők gúnyt űztek be­lőlük. De most már ... a kés csontig hatolt... Hazugsággal,­­igazságtalanság­­­­gal nem lehet kormányozni egy né­*en. Elérkezik a pillanat, amikor a nép maga tesz igazságot magának.** Spiru Haret (1851—190­ a kiemel­kedő matematikus, szociológus és imp­­b­likus — a felkelés idején oktatásügyi miniszter — maga is jól látta, merre tartanak az események. A már emlí­tett munkájában, A parasztkérdés cí­műben írta, még 1905-ben, megdöb­bentő éleslátással . ..Ha a dolgok mos­tani állapot­­a (vagyis a parasztság ki­zsákmányolása, M J ) továbbra is fennmarad csak egy­, katasztrófa or­vosolhat mindent." Egy-egy felvilágosult elme tehát lát­ta, érezte, tudta vagy megsejtette a bekövetkező tragikus eseményeket. Az uralkodó osztályok és a szolga­hiva­talnokok zöme viszont a felkelés alatt és után sem képes szembenézni a va­lósággal. Rendkívül jellemző ilyen szempontból a hírhedett flaminzi-i intéző feljelentése Botolani megye prefektusához 1907. február 15-én : „A falvak lakói jó emberek lennének — minden vadságuk (sic­­) ellenére — (...) ha nem hatna rájuk a könyves emberek, a papok és a tanítók mérge (...) akik a népi bankok összejövete­lein papolnak a falusiaknak, olyasmi­ket ígérvén, hogy földet kapnak, sőt, ilyen alkalmakkor még materializmust is művelnek (?), ami arra buzdítja ő­­ket, hogy furkosbotot ragadjanak". Az a Gh. Gh. Constantinescu denunciál így, akitől a hírhedett fenyegetés származik, amely aztán a végs­őkig el­keseredett éhségfalviakban felizz­­totta az indulatokat, s ezzel voltaképpen az 1907-es felkelés nyitánya lett .­­Azt tanácsolom hogy elhallgassatok, ha nem akartok odajutni, hogy heten él­jetek egy kecske után !“... (Foly­tatjuk) összeállította : MATEKON­ICS JÁNOS i mezőgépészek rajtra készen (folytatás az első oldalról) képpen már a betakarítási munkála­tok idején megkezdődött felkészü­lé­sünk a tavaszi kampányra, s hála a tapasztalt, szakképzett és lelkes mun­kaközösségünknek, tervünknek min­denben eleget tettünk, sőt, ha szám­adatokkal kellene kifejeznem elvég­zett feladatainkat, akkor most ter­vünk 126 százalékos teljesítéséről ad­hatok számot. E számadat mögött 58 traktor, 112 eke, 33 kultivátor, 36 tár­­csásborona, 38 vetőgép, 26 burgonya­­ültető stb. javítása szerepel a éli i­­dényben elvégzett munkálatok sorá­ban — így hangzott Macab­e igazgató első felvilágosítása. Persze, e javító­­központban nemcsak az idénymun­kálatok képezik a gépészek kizáróla­­­gos feladatát. Az egységekben időn­ként minden gép „elfárad“, alkatré­szeik megkopnak, egy­némelyiket ki ke­ll cserélni, berendezéseiket ellen­őrizni kell ezért a szerelőcsarnokban, a javító-, tisztítórészlegen Gödri Ár­pád, Gödri László, Baczula Béla, Nagy Imre Demeter Lajos, Lakatos János, Csutak János, Gáspár József Marton Ernő. Száraz Zoltán és társaihoz egész éven át bekerülnek a gépek általános javításra. Ők végzik a hidraulikus szerkezet, az alváz, a ható s egyéb al­katrészek felülvizsgálatát, tisztítását, a meghibásodott alkatrészek kicseré­lését, sőt, ahol a korróziótól védő fes­tékanyag lepattogzik, a traktorok fes­téséről sem feledkeznek meg. Vil­lanyszerelők, hegesztők, esztergályo­sok, mosók, marók, kovácsok, a prés­­műhely, a hidraulikus pumpajavítók mintegy szalagszerű folyamatos mun­kafázisban állandó készenlétben és állandó elfoglaltságban őrködnek a mezei munkálatok zökken­őmen­te­ssé­gén. S munkájuk kapcsán­­ egyelőre örömmel nyugtázzák, hogy jottányit javult a pótalkatrész-ellátás, s azt is, hogy most, a mezei munkálatok rajtja előtt az illetékesek ígérete szerint az idén az egyre javuló alkatrész -ellá­tás nem okoz majd örökös gondot tervfeladataik teljesítésében. Minél hamarabb behozni a lemaradást (folytatás az első oldalról) ismét eljutottunk a bűvös körhöz, a­­melyből pedig mindenképpen ki kell törnünk ebben a félévben, amint az újraprogramálások is megszabják. A júniusra kitűzött határidő azonban a maximális, a legkésőbbi határidő, a munkákat ennél hamarabb is be lehet és be kell fejezni. Hangsúlyozzuk ezt annak folytán, hogy a beruházási terv idei eredményei sem mondhatók kivá­lóaknak; a januári beruházási tervet megyénkben csupán 83,1 százalékra teljesítették az összberuházásnál. 74,5 százalékra az építés-szerelésnél. Az év első hónapja tehát még hozzá is adott a lemaradásokhoz, amelyeket be kell hozni mindenképpen. Mendegélek végig a városon, szivkoszorúig fürdőzve február végi gyönyörű tavaszban, s ehhez méltó örömmel is készülvén oda, ahol de­rűsen s jó szóval vannak, és már zsebeimet is rendezgetem, hova is tér valamelyik sarkán árulnák dehogy árulnak, kínálnak! — már ilyen márciusi hírnököket, s azzal olyan könnyedén át lehet lépked­ni a v­ároson ,valamerre. És még nem látom, és már ke­resem, és már vizslatom, de egyik sarkon sem találom a virágosokat kosaruk mellett —jó, nekünk nincs időnk kimenni most, nekik épp van, bizonyosan volt, hát mért n­em hoztak hóvirágot meg azt a csepp kicsi kék virágot, cérnával össze­kötve ügyeskén? Hiszen ott nő <j kertjük alatt, a kertjük tövében — hát hol lehetnek7 .4 fiatal Aprily »"se jut eszembe, a kérő, a sze­ T*lettet Ne haragudj, nem volt vi­­ta9’­ Dót akkor miért ékeskedett 19észhónapban napsütéssel febru­­á­r firjm nem jutott neki erő egy 'T' ' r­­ oau tőt'ágy + sokra, ska virágra, éppen most, *PP Hikém. Nincs, február szedelözköiik, ki­­úgy látszik, a nagy tavasz­­teremtésben, nem nekivaló még az, de föl nem rovom neki! hadd pró­bálja­m is a lehetetleneket, mint az emberik. novemberek, szeptembe­­rek jó emberek. — Ne haragudj, nem ^­tt virág. — És van virág] Megcnellunk Románnét — a könyvüzletben egy nő, mint aki nem is élt ebben a verőfenty­ben, ráförmed egy hüvelyknyi kis­lánykára: Jó korán megkezdted te öv ! — h­át ott a virág, ott, a gyer­mek kezében, van vagy három­négy csokor, pont az, a kék meg a cj­kóvirág! De mit is kezdett meg ez a gyermek? Nem nagyon értem, ugyanis nem koldus, nem tolakodó, nem szemtelen, csak nyújtja: tet­szik venni? Jaj, lelkem, hogyne, adj kettőt, kéket s fehéret, másik kettőt add másnak, jusson másnak is virág, s aztán eliggy haza, van ott meg a szemerjai körzetekben, biztos van, s hozz még. S erre a né­nire ne haragudj, azért nem szere­ti a virágokat s haragszik rájuk, mert húsz évvel ezelőtt az a fiú virág nélkül ment a találkájukra egy vadonatúj tavaszban, aztán az­óta... Eredj szépen, s aztán elvárd nyolc év múlva te is, hogy legyen, igenis, legyen virág Nála — ként hogy is lehetne átlépni más­Ta­vaszba, Márciusba. CZEGŐ ZOLTÁN ska. m. ‘ gyűrűsn­jjnyi ot megüt togy a L puhán s nagy-nagy fel­tál ölel ölbe kis- és gyű stségű-nagyságú fenyőágacska — mert ahhoz kétség nem fér. Solemne ^ 4­9- • ■*---------------------------------------------------1 ; • * D­ol­ics Árpád zenéje Veress Gerzson szövege nyes sze/eA*ei 'oöőc. . £ v. 00 rá­­­bon nap rajjol $ Arcról nt 't Vig munka. mdoh '1 Szat'ara, m­elj célt szabott Jj'yo erőd. rjeA m £­­ s­z fák suruj* ~e­v ~ai 'Qyyeyjü u fen jer/fa bot tVege­ hek Lünk Tömd­gye leimet zenyp* .>„■<ra.két szón tűz cs///di­ yok zn^r X55EX ----------------------^^ 1, ■ • e­­r/t­a fe/Hi nek Conk Ro­ma­ni al ' Annira, fratioj Lság Ø 5 2 r ment, kf­>n ț un­ Xo ma rí,. <2 ' Alinc/en aj aprói sz/2j~*yal a ded ?önt,hassúágnál... Furcsa, tavaszi idő. Február úgy búcsúzik, mintha márci­us közepén járnánk, s nemcsak a valószerűtlenül meredek kapaszkodó verejtékezteti a homlokot, hanem a tűző nap is, mely a jeles oldalon fölszikkasztja az utat, szárítja az avart, bizony lassan a füveket is életre csalogatja. Eszi el­mektől kilenc kilométernyire, már túl a vízválasztón, ahonnan a patakok Moldva felé szaladnak, a bővizű S­z folyóba, ott van a megye legkisebb települése, hivatalos nevén Gyertyá­nos. Azt várná az ember, hogy fölkapaszkodva a Közbérc me­redélyén, odafönt kiterjedt gyertyánerdőket találjon, ha már valakinek igy jutott eszébe elnevezni e tanyát. De gyertyán sehol nincs. Nyírfa keveredik a fenyővel, s a Lassúág pata­kának medre mellett, mely mocsár inkább, zsombékos szity­­tyós, mint a hegyi patak medre, itt-ott éger­ligetek várják a tavaszodást. A zsombékok között még szikrázik a jég, de ahol a patak félága fut ,ott a szekér is nehezen verekszi át magát sáron, vízen, repedezett jéghalmazon. A vízválasztó tetejétől már nincs messze a kis csángó telep . — Ott, domb mögött már az ő részük kezdődik — mondják kísé­­­rőink, a hallgatag Jóska bácsi, az esztelneki téesz szekerese és Madarassy István titkárhelyettes. Ott is hagyjuk lapos, sehol­ sincs utat, s Gombásbérc egyik szelíd lejtésű a nyúlványán át érünk az első házakig, a Torokpatak völ­gyébe. Innen már egy futamodás a „központ“ : álltán egy iskolából és két lakóházból. A két ház közül egyik üres miár, hiányzó ablak­ain, ajtóin átjár a délutánra itt igen hűvösödő havasi szél A másikban egy öregasszony lakik. Az iskola ugyancsak néptelen, a tanítónő kórházban van éppen, a tanulókat a lenti falvakba vitték. ★ Rendhagyó ügyben járunk itt fenn: író-olvasó találko­zót tartani, amely bizonyosan első a tanya történelmében, de valószínű, hogy utolsó is lesz. Újságíró még fordult meg errefele, s évekkel ezelőtt a Tükör is közölt két egész oldalas riportot Lassúág lakóiról, rádiósok is jártak fenn, de mindez rég volt már, s még abban az időben, amikor né­pesebb volt e tanyácska. Az iskola — mely művelődési ház és­­ ondói lakás is egyben egy szemre takaros, rendezett, tisztán tartó. E­­gyetlen osztályterme olyan, mint bármelyik falusi iskoláé azzal a különbséggel, hogy itt a katedra mögött színpad v­an, a padok száma pedig aránytalanul sok a tanulók lét­­számához viszonyítva. Mert ebben a valószínűleg utolsó tan­évben hárman tanulnak az első-negyedik osztályban. Pon­tosabban: két másodikos és egy harmadikos. Amióta is­kola van Gyertyánosban, több mint egy tucat tanító for­dult meg itt, sorra elmentek könnyebb állomáshelyet ke­resni. A legtovább a mostani tanítónő, az esztelneki Bá­ Lnt­h Ibolya maradt, aki kétszer is hozzáfogott a lassúági gyermekek oktatásának. Különben minden idevalósi elvé­gezte, és elvégzi a hét osztályt, újabban a nyolcat vagy tí­zet ösztöndíjjal, bentlakásban, ismerősöknél lakva, a lenti falvak iskoláiban.­ ­­ Az iskola mindenese, ahogyan társai jóízű humorral mondják, „az igazgató“ begyújt a tanteremben, s begyújt a tanítói lakás külső szobájában is, hadd melegedjünk. Ő a telep első lakója, akivel találkoztunk Baczoni Imre. „Emlék a Lassúág tán első lakója a ma élők közül , mondja, hogy az utolsó is ő lesz. A szülei még 1935-ben telepedtek ide a Gyimesekből, hát e patakvölgyet vallja már második, de igazi szülőhelyének. Ez nem is Gyertyános. Ilyen neve nem is volt soha. A patakot Lassúágnak hívják, hát így hívjuk mi a helyet is. Azt, hogy Gyertyános, csak másoktól hallottuk. Most már csak öt család lakik itt, összesen 12 lélek. De elfogy­nak ezek is lassan, mert ilyen az idő, az emberek behúzód­nak a falvakba. Aztán úgy néz ki ,hogy az én itteni „igaz­gatóságom“ is lejár, mert jövőre már népflTptn Jl 42 taní­­tás. De három gyermekért lehet-e egy iskolát lak­ni? — Miért jöttek ide a Gyimesekből ? — Azt már csak azok tudnák megmondani, ölik annak idején fentről az Ugra-patakától elindultak, hog jó száz kilométerrel lennebb itt, a Lassúágnál letelepedőnek. De jöttek: Tankók, Bodorok, Baczoniak, Mártonok. Amikor kialakult ez a mi „falunk“, volt úgy is, hogy 23 család la­kott itt, majdnem 100 lélek. Atrida most, nem is olyan ré­gen ,megindult a továbbcsángálás. De most már nem patakon föl, hanem be a faluba Mondom, marad! 5 család, a Hogy azok meddig ? Nem tudom. Én maradok. Amikor még mind a 23 család megvolt, nagy élet volt itt. Bálokat rendeztünk, színdarabokat tanultunk, szólt hegedű­s a gárdony, volt itt egy öregasszony, az nVV zenész­e volt. Akkoriban többen is jöttek fel ide, de már lassan nem lesz akit itt keresni. Gyimesbe nem ment vissza, miért ment volna, nem ismer ott n’­r minket senki, de idelent, Háromszéken mindenkinek is emberei vannak. Esztelnektől Torjáig. Már szürkületkor indulunk át a tanya lenépesebb „bokrára“, Székelútra. Ahogyan beereszkedünk a­ dombról a patak völgyébe. Baczoni Károllyal találkozunk, aki a­­molyan elöljárónak számít idefent. Beinvitál a hunoa, ami tiszta és takaros, asszonya frissen fejt tejjel és­ savanyú tejjel kínál, az ágyon alszik a kisebbik gyermek,az udva­ron éktelenül csaholnak a megtermett kutyák. A fi fiaton lakik még a két Baczonin kívül Marton Jo-jo'- Zijjkí­­rül rövidesen, az udvarból láthatja, hogy­-*^/^ "r' állított be Baczoni Károlyhoz. Mert i­dő é..hőtan,­*-* sült a községből reggel feljövő Winkler Imre B­ P Pplyunt néptanács alkalmazottja, aki nagy erdőjáró, a fogismerő hírében áll errefelé. Valóban, minden iránt érdeklődő fia­talember, az itteni havasok szerelmese. Nem csoda, fölöt­tünk magasodik a Nagysándor, aztán a Kis-Nemere, a Nagy-Nemere, a Tiliska Erdőjárásról, vadászatról, vad­járásról forog a szó, s mielőtt Baczoni Károllyal és Márton Jánossal kiegészülve, a csoport visszaindulna az iskolába, még megnézzük a Baczoniék istállóját: kilenc állat van­ benne, jól táplált tehenek, szépen gondozott lovak, csikó, üszők és bikaborjú. Marton Jánossal beszélgetünk ösvénykeresés közben . „Hát igen, mi ebből élünk főleg,­­illatot tartunk, szerző­dünk, télen fakitermeléshez szegődünk, s próbálunk ,s föld­del is­­ szót érteni. A pityóka néha meg is terem. Attól fü­gg, hogy milyen idő jár. De gombá s mogyoró van elég. Az a bizonyos találkozó nemcsak rendhagyónak in­dult, annak is sikeredett, pár órán keresztül beszélgetünk versről, irodalomról, történelemről, s az életről úgy általá­ban. Tizenegy felé felálltak a helybéliek, vendéglátó vendé­geink, s jó éjszakát, jó utat kívánva elköszöntek. Visszafelé a Gombásbércen, a Ludán és a Polyánbér­­cén át, erdők között, hegyre kapaszkodva, völgybe eresz­kedve, mintegy húsz kilométernyi jó kilépéssel jutottunk Polyánba. Ahogy alaposan megszomjazva Utunk a vasszű Nemere borvizből, megkérdeztem a könyvtár két munkatár­sát, Balogh Lacit és Mátyás Istvánt, útitársaimat: vissza­­megyü­nk-e valaha még ? És megegyeztünk, hogy visszaté­rünk, még mielőtt az utolsó lakos is elköltözne Lassúág tanyájáról. Nemcsak a páratlanul szép tájért, de azért a tucatra fogyott emberért is. MAGYARI LAJOS MEGYEI TIKOK : Sepsiszentgyörgyön a Peda­gógusok Házában, ma 17 óra­kor előadást tartanak a Po­litikai kapcsolatok és az ál­lamhatalom kérdése a szocia­lizmusban címmel. Megyénk termelővállalatai­ban ismét bevezetik a régeb­ben gyakran alkalmazott és jól bevált módszert : az ü­­zemben termelt árucikkek kiállítását. Ezeken a kiállítá­sokon az elkövetkezőkben csak a minőségileg kiváló­nak elismert termékek kap­hatnak helyet. A kézdivásárhelyi reál-hu­mán líceum tanulóinak kép­zőművészeti munkáiból nyílt kiállítás a helyi Múzeum ter­meiben. Mintegy 80 kiállított olaj, grafika, akvarell, szob­rászati munka a tanulók és tanáraik mában élésének, korszerű életszemléletének tükrözői. A kézdivásárhelyi készru­hagyárban műszak­i-tudomá­­nyos és társadalmi-politikai kabinetet nyitottak. Itt kap helyet az üzemi­ könyvtár is. A világon is ritkaságnak számít a bihari havasokban, Kiskéh mellett felfedezett lelet: az országban először bukkantak barlangi ősmedve teljes csontvázára. Ma 17 és 20 órakor a sep­siszentgyörgyi Sportcsarnok­ban fellép a Savoy-együttes. Énekel Angela Similea. minden­kit ,elVlekOl Tamil' és tanítványok Rendhagyó kiállításban gyönyörködhetnek a kovásznál képzőművészet-kedvelők és a Kovásznára látogatók. Egyrészt azért, mert a líceum legjobb rajzosai, képzőművész-csemetéi a művelődési házban tényleg szép dolgokkal lepik meg a kíváncsiskodót, másrészt meg azért, mert ritka társításban, társulásban lépnek elénk a kiállítók: a tanulók mellett u­­gyanis ott látjuk tanárnőjük, G. Olosz Ella munkáit is. Az elismerő jelzőkkel egyáltalán nem kell, nem szabad fukar­kodnunk, s ami elsősorban a dicsérő szavakat fakasztja, az a művek milyensége Az elismert és közismert képzőmű­­vésznő szívós akarása, tanárkodása, végeredményben nem most kezd beérni, hiszen láttunk még jól sikerült alkotáso­kat kovásznai diákjaitól, ám az a tény, hogy a saját sző­nyegei ott függnek a lányok kezéből kikerültekkel, s nem messze azoktól akvarellek meg grafikák fedik a falat, vég­eredményben a maga munkájának saját maga általi elis­merését is jelenti. Nem kis merészség olyanokkal kiállíta­ni, akik most tanulják az elmélyültebb alkotási eljáráso­kat. Ám a mester ez alkalommal, úgy látszik, tényleg elé­gedett lehetett tanítványaival. S hogy nem tévedett, arról vall egyébként az iskolai műhelyben készült tucatnyi fali­­szőnyeg és a száznál is több egyéb alkotás. Reméljük, párat mind a szőnyegekből, mint pedig a rajzokból egy­­vi­szontlátunk a középiskolások megyei seregszemléjén. Meg­jegyezni kívánjuk viszont ,hogy így, egyetlen gyűjtemény­ben is el kellene vinni ezt a tárlatot a megye más helysé­geibe, leghamarabb pedig a megyeszékhelyre. Termet, ki­állítási felületet az ilyesmire biztosítani kell ! Ha máshol nem, hát újólag ajánlanám a Szemerja negyedi, 2-es számú általános iskola tágas, világos, ilyen célra roppant megfe­lelő folyosóit. Ahol egyébként, ha az illetékes szervek is felkarolnák a gondolatot, rendszeresíteni lehetne, kellene a tanulók k­épzésművészeti munkáinak közszemlére állítását. (P. N) VÁLASZ TÖBB OLVASÓNK Érdeklődésére A 4/1973. sz. törvény vég­rehajtására vonatkozó 880/ 1973. sz. minisztertanácsi ha­tározat 16. szakasza értelmé­ben : „Abban az esetben, ha a szerződő egység nem adja át az építési szerződésben meghatározott határidőben a lakást és jog szerint késede­lemben van, minden egyes nap késésért a megrendelő­nek pönzlét fizet, amelyet a szerződésben feltüntetett la­kásár után számítanak ki. a következőképpen: 0,03 száza­lékot az építési határidő túl­lépése első 2 hónapjának napjaiért, 0,04 százalékot a túllépés harmadik hónapjá­nak napjaiért és 0,05 százalé­kot a határidőt több mint 3 hónappal meghaladó napo­kért. Az így megállapított pö­­nálékat azoktól az egységek­től vagy személyektől kell visszaszerezni, akiknek vét­kessége miatt nem adták át határidőben a lakásokat. _ A pönálék összegét a szerződő egység a lakásmegrendelőnek nyújtott kölcsön folyó részle­teinek számlájára utalja át.“ Dr. CSEREY ZOLTÁN justliia . A SZESZES ITAL É­S A TESTVÉREK „HÁBORÚJA** 1976. június 24-én, 14 óra­kor, a sepsiszentgyörgyi Ra­pid vendéglő kerthelyiségé­ben, két kálnoki testvér, Ko­vács Károly és Kovács Már­ton Zoltán poharazgatni kez­dett. Miután nagy mennyisé­gű szeszes italt fogyasztottak, 17 óra körül veszekedni, majd verekedni kezdtek, az eredmény: véres fejsérülés. Dulakodás közben asztalok, székek borultak fel, üvegek, poharak törtek össze. A „harc“ színteréről a vendég­lő 200 főnyi fogyasztóközönsé­ge is távozni kényszerült. Az ügy a bíróság elé került, a duhajkodókat az erkölcs megsértése és megzavarásáért a köznyugalom egyenként 1 évi és 2 hónapi, társadal­mi vagyon kárára elkövetett megsemmisítésért pedig 3— 3 havi börtönbüntetésre ítél­te, amely büntetésekből a sú­lyosabbikat, az 1 évi és 2 hó­napit kell letölteniök. A bün­tetéseket a törvényszék is jó­váhagyta, mert nincsen ment­ség a jó erkölcsök megbán­­tóival, a közbotrányt okozók­kal szemben. —y. —n. 1977. március 1. Napkelte : 6,55 Napnyugta : 18,02 Eltelt : 60 nap Hátravan : 305 nap Az idő az elkövetkezőkben fokozatosan lehűl, bő csapa­dék várható eső, havaseső és havazás formájában. A reg­geli órákban dérképződés vár­ható s talajmenti fagy. A nappali hőmérséklet —1 és 5 ° C, az éjszakai —3 és —6 ° C között váltakozik. 9.00 Tévéiskola; 10.00 Dom­­bey és­ fia (II. rész, ismét­lés); 10.50 A krónikák lap­jaiból; 11.10 Hirdetések; 11.15 Művészetről; 11.55 Telex; 16.30 Telex; 16.35 Angol nyelvtanfolyam; 17.00 Tévé­­iskola; 17.30 ADAL amor­tizációs húzás; 17.40 Mező­­gazdasági dolgozóknak; 18.05 Filmtörténeti magazin; 18.50 Fórum; 19.20 Ezeregy este; 19.30 Esti híradó; 19,50 Na­pirenden; 20.00 Riportfilm; 20.15 Színházi est: Horia ILovinescu Én is voltam Arca­­diában; 22.05 Román kön­­­nyűzene; 22.20 Híradó; 6,30—7,00 Reggeli híradó; 13.00—14.30­­ Március — ver­ses műsor. Könnyűzene. Éne­keljünk együtt. Párbeszéd a rádióhallgatóval. Közvéle­mény. Szimfonikus táncok j 14.30—15.30 24 óra. Kön­­nyűzenei újdonságok. Tudo­mány, termelés, társadalom. Hírek, sport; 18.00—19.30 Hí­rek, tudósítások. Zenés posta. Vitézről, hősről szól az ének — zenés irodalmi est Nyá­­rádszeredában; 19,30—20,30 Hangos híradó. Zsibongó — ifjúsági műsor. Sepsiszentgyörgy — Művész: ÉGBOLTRA NÉZŐ ABLAK — színes amerikai film. Do­kumentumfilmek; 10, 15,­ 17,30 és 20 órától; Sepsiszentgyörgy — Loix : HALÁLODRA MAGAD MA­RADSZ — NSZK film 11, 16, 18 és 20 órától. Sepsiszentgyörgy — Dózsa György : C1D — kétrészes amerikai film 18 órától. Kézdivásárhely — Május 8: REPÜLŐTÉR'75 — széles­vásznú színes amerikai film. Dokumentumfilm­ 10, 15, 17,30 és 20 órától. Kovászna — Győzelem : A BALLONÁRUS — színes olasz film 11, 17 és 19 órától. Barót: SOROMPÓ — színes román film, magyar felirattal 20 órától. 2 — 3.

Next