Megyei Tükör, 1981. december (14. évfolyam, 3066-3092. szám)
1981-12-01 / 3066. szám
GAZDASZELLEM Sok kicsi sokra megy — tartja az egyre inkább időszerű mondás. Egyre világosabbá válik mindannyiunk számára, hogy nem vagyunk olyan gazdagok, mint ahogyan egy eufóriás pillanatában hitte az emberiség. Bizony, energia- és nyersanyagforrásaink végesek, kimerülésük időpontját egyre inkább emlegetik. Igaz, az egyik szakember által megállapított időpontot cáfolja a másik tudós, de nem is az fontos, hogy pontosan melyik év melyik hónapjában hozza fel egy kőolajszonda szivattyúja az utolsó csepp kőolajat, vagy egy csille az utolsó tonna vasércet. Ilyen számítást végezni lehetetlen, de fölösleges is. Elég (lenne), ha minden ember tisztában (lenne) azzal, hogy ma már nem lehet kívülálló, közömbös szemlélője a világ energiagondjainak, hanem őneki is úgy kell(ene) élnie, hogy semmit se pazaroljon el a már felszabadított energiából, azokból az anyagokból, amelyeknek értékét még jobban megnövelte a már belefektetett munka és energia. Oda jutottunk, hogy ma már egyetlen konzervdobozt, borvizesüveget, vagy egy összegyűrt újságlapot sem dobhatunk el nyugod lelkiismerettel. Hogy mégis naponta pazarolunk? Ez nagyon sok írás témája lehetne, de ez alkalommal csak egy vállalatnak a takarékos gazdálkodásra irányuló törekvéséről szeretnénk beszámolni. A sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat, megyénk legnagyobb ipari létesítménye munkaközösségének a szem előtt tartandó legfontosabb célkitűzéseik közé tartozik a különböző nyersanyagokkal való egyre takarékosabb gazdálkodás, a pazarlás megakadályozása, a hulladékanyagok visszanyerése és értékesítése. Éppen ezért, a vállalat szakemberei, dolgozóinak többsége arra törekedik, hogy a kiutalt nyersanyagot a lehető leghatékonyabban, a lehető legkisebb veszteségekkel használja fel — csökkentve a selejtmennyiséget, tökéletesítve a gyártási technológiát. Az első kérdéssel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a vállalat sebességváltót gyártó részlegén a termék gyártásbavételétől eltelt időszak alatt ötszörösen csökkentették a selejtmennyiséget, a gyártási technológiákról beszélve pedig említésre méltó, hogy a vállalat szerszámgyártó részlegén ebben az évben az ötvözött acélból készülő menetfúrók gyártásánál bevezették a sajtolással való megmunkálást, egyelőre az MI6-tól az M14-ig terjedő méreteknél, s ezzel az eljárással — a forgácsolással előállított szerszámokkal szemben — 2,7 tonna szerszámacélt takarítottak meg. A jövő évre tervbe vették az M14 és M20 közötti méreteknél is az extrudálás bevezetését. A gyorsacélból készülő menetfúrók száraz hidegnyújtással készítik az M4—M8-as méreteket, s ezzel több mint 1 tonna gyorsacélt takarítottak meg. Jövőre M12-ig tervezik bevezetni ezt a gyártási eljárást. Hogy csak néhány, a drága, ötvözött acélok megtakarítására való törekvést említsünk. Szervezés alatt áll a hulladékanyagokat begyűjtő, osztályozó és értékesítő részlege a vállalatnak. Működni eddig is működött ez a hálózat, de a hiányos anyagi feltételek miatt munkájuk nehéz és kevésbé hatékony volt. A félig-meddig felszerelt forgácsőrlő berendezést eddig még nem lehetett beindítani a járulékos berendezések hiányában. A berendezéshez tartozó mágneses darut felállították, rövidesen üzembe is helyezik — a vállalások szerint december 1-ig. Szükség van továbbá egy forgácsprésre is, amelynek a szállításával a gyártó vállalat késik. A berendezéshez egy kaparóláncos és egy vibrátoros adagolót a brassói gépipari tervezőintézet tervez, a vállalat házigépgyártói készítik el majd. A házigépgyártó részleg más, a hulladékanyagok megfelelő kezeléséhez szükséges berendezést is készített, más gépek kivitelezés alatt állanak, ismét másokat most terveznek. A sebességváltókat gyártó részleg munkacsarnokából gépesítve oldották meg a forgács eltávolítását. Ehhez készül újabb két forgácsőrlő és összepréselő berendezés. Ugyancsak a vállalat gyártja azt az első tíz forgácsösszepréselő gépet, amelyeknek egy része saját használatra készül, másokat különböző megrendelőknek szállítanak. Bukarestben pedig készül egy különleges forgácsmosó és -osztályozó berendezés terve, ezt a gépet, amely először készül nálunk az országban, a sepsiszentgyörgyi vállalat készíti el. A berendezés megkönnyíti az ötvözött acélhulladék értékesítését. A gépesítéssel még nem oldható meg tökéletesen az értékes acélhulladék, színesfémhulladék és egyéb hulladékanyagok begyűjtése, tárolása tiszta állapotban az elszállításig. A jelenleg alkalmazott konténeres hulladékgyűjtésnél jól lemérhető az illető részleg vagy műhely dolgozóinak az öntudata ezen a téren. A különböző acélfajtáknak, a színesfémek mindenikének külön konténere van. És van bőven szeméttároló is. Mégis több konténerben látható, hogy különféle forgácsokat ömlesztettek bele vegyesen a tízórai maradékaival és az eldobott kéztörlő rongyokkal. A fémhulladék ára pedig a szennyezettségi fokával arányosan csökken, nem beszélve arról, hogy a gyengébb minőségű acél kilogrammja alig több egy lejnél, míg az ötvözött acélok esetében minden, az ötvözetben jelen lévő értékes fém egy százalékára külön plusz ár jár. Például, egytonnányi ötvözetben egy százalék kobaltért 6150 lej jár, egy százalék wolframért pedig 2 200 lej. S a gyorsacél például 17—19 százalék wolframot tartalmaz. Ezt a különbséget kellene minden dolgozónak megértenie, azt, hogy miért nem mindegy a munkaközösség — s szélesítve a kört, a nemzetgazdaság — számára, hogy milyen körülmények között kezelik a hulladékot. Mert ilyen körülmények között nem magánügy, hogy hová dobom a piszkos, kéztörlő rongyot vagy a kitaposott cipőt, a szemétládába-e vagy az ötvözött acél közé. PÁLJANOS Mária Sok kicsi sokra megy Az Egyesülés évfordulójára. Izolytatás az első oldalról) netébe. Az egyesülésért az összes generációk harcba indultak. Ezt hirdették az 1848-as forradalmárok. S a nemzeti egység megteremtésében fontos lépést jelentett az 1859-es esztendő,amikor is Alexandru Ioan Cuza uralkodása alatt Moldova egyesült Munténiával. A román állam függetlenségéért vívott 1877- es háború is a nemzeti egység eszményének valóra váltását segítette elő. A hatvanhárom esztendővel ezelőtti esemény a román történelem egyik legdicsőségesebb fejezetét képezi. 1918. október 12-én a Román Nemzeti Párt nagyváradi konferenciája leszögezte, a román nép jogot formál ahhoz, hogy egyedül határozzon sorsáról, a szabad nemzetek közé emelkedjék. Ugyanezt juttatta kifejezésre a Szociál-Demokrata Párt kongreszusa is. Gyulafehérváron az 1918. december elsejei Nagy Nemzetgyűlésen, az 1 228 választott küldött mellett több mint százezren voltak még jelen, akik egész Erdélyből érkeztek, s akik ugyancsak kifejezésre juttatták az egyesülésbe vetett hitüket. Most, hatvanhárom évvel az akkori események után, a román nép hazafias büszkeséggel eleveníti fel az ország történetének a fontos fordulópontját. És felelevenítik az ország eddigi történelmének leggazdagabb szakaszát, azt, amely a párt IX. kongresszusa óta telt el, amikor is Nicolae Ceaușescu elvtársat a párt főtitkárának választották. Az ország összes román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozói, akiket szoros egységbe fűz a munka és a haladás eszméje, egyöntetűen részt vállalnak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében és Románia kommunizmus felé való haladásában. Az RKP KB és Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Legfelsőbb Tanácsának nemrég tartott közös plenáris ülése új távlatokat, új utakat nyitott alkotó munkánk előtt, az egész nép előrehaladása előtt. Ezekben a napokban erőteljesen megnyilvánul a világon a népek leszerelési és békeakarata, s ebben a nagy akarategységben erőteljesen hallatja szavát a román nép. Az Egyesülés megünneplésére tehát az egész nép erőteljes akarat- és cselekvési egységében kerül sor, olyan feltételek között, ,amikor mindannyian egy emberként szállunk síkra a békéért és a leszerelésért, a békés munka feltételeinek megteremtéséért. Szarvasmarha-tenyésztés új utakon (Folytatás az első oldalról) kiosztó kocsira, a gépesítés fejlesztésére gondoltak, de egyelőre hagyományos megoldással szekérrel járnak át, mert pillanatnyilag nincs pénz a szükséges kiosztókocsi beszerzéséhez. A középső folyosó szintjét erre a célra amúgy is meg kell emelni a jászolpárkány magasságáig. A korszerűsítés azonban rendkívül hidegre sikerült. A típusépület terve valószínű, nem zordabb vidékre készülhetett, mert az állatállásoktól az egyáltalán nem hővisszatartó hullámcserépig akkora légtér van, amit a bekötött állomány dupla adag takarmány felhasználásával sem képes kimelegíteni. A gondozók megfigyelése szerint alacsony hőmérsékleten az önitatókban vékony jégréteg képződik, a cserepek közti hézagokon a szél befújja a friss havat, s az ereszekről télvíz idején földig lógnak a jégcsapok a fedélzetein át megszökő meleg miatt. Az istállóban pedig ettől eltekintve is kiadós huzat van. Az épület két végén elhelyezett csűrkapunyi bejáratokon néhány perc alatt annyi hideg levegő áramlik be, hogy az állatok szőre felmered tőle. A típusépület módosításokat kívánna meg, a helyi éghajlathoz igazodva, mert ebben a kivitelezésben vetekszik a szabadon tartással, annál viszont összehasonlíthatatlanul költségesebb. Borzolt szőrű, a négy lábát egy helyre összeszedő tehéntől magas téli tejhozamot aligha lehet elvárni. A mezőn megszervezték a zöld futószalag első parcelláit. Pillangósokból, fakeverékekből, takarmányrozsból állnak az első táblák, ami a kora tavaszi takarmányhiány kiküszöbölését teszi lehetővé. Kétségtelen, hogy az említett módosítások és a hozzák kapcsolódó számos kisebb jelentőségű intézkedés hozzájárulnak majd a továbbiakban az üzemág termelékenységének növeléséhez, az állati termékmennyiség fokozásához s nagy általánosságban a téesz gazdasági-szervezeti megerősödéséhez. megyei tükör Vállvonasulásegymillió ellenében „Ha így megy tovább, rövidesen jótékonysági intézménnyé kell átalakulnunk*4 — mondja Serban Valér, a Lakásgazdálkodási és Közszolgáltatási Vállalat igazgatója. És sorolja a tényeket. A város mintegy 1 043 000 lej fűtés- és melegvíz-költséggel, valamint 161 000 lej lakbérrel tartozik a vállalatnak. Ilyen hatalmas költségvetési összeg hiányát az IGO-nál szilárdabb gazdasági egység is megérezné. A hiányt pillanatnyilag bankkölcsönből próbálják fedezni, a kérdés csupán az: meddig, hisz fizetni kell az összeg kamatait is, s ami még szomorúbb, maga az összeg is hónapról hónapra emelkedik, hisz azok a polgártársaink, akik eddig nem voltak hajlandók fizetni, továbbra sem fizetnek. Mert bármennyire is hihetetlennek tűnik, 163 sepsiszentgyörgyi család hónapok vagy éppenséggel évek óta nem fizet lakbért vagy (és) fűtést, meleg vizet. Kilakoltatni nem lehet őket, hisz szocialista törvénykezésünk nem engedheti meg, hogy kiskorú gyerekeket, akik maguk is csupán áldozatai a szülői felelőtlenségnek, utcára rakjunk, s az összegeket nincs honnan vonni. mert a fentebb említett családok „fejei“ vagy sehol nem dolgoznak, vagy olyan serényen váltogatják munkahelyük', hogy mire a litartás megérkezne, ők TM4r nincsenek a tállalatnál. A kimutatásokban a k.st0,, név után csak , a nf|Ut?.SC minikakly szerepel, sokukn azt sem mindg sikerült kideríteni, mi az uj munkagyak? listavezetőt, Lucaci Viorel nevezetűt (Csíki a».), aki 5 100 lej lakki:!*,1,6.1 tart°zik a vállalatnak, maga a vállalat diáen^tes fizetéssel, b0.f. a «'/'* U'‘valahogy megkc fSP.. A más*5$**' hónapban már meglepett, abszolút listavezető Scher. Lajos (9) büntetéssel együtt több mint 18 000 lej, elhagyta a várost is, melynek hosszú időn át megbecsült polgára volt, legutóbb Resicán bukkant fel, de a letartás már őt sem találta korábbi helyén. 4 163 családot felölelő kimutatásban a családfők túlnyomó többsége a 3G (MASA) alkalmazottja (legutóbb legalábbis még az volt). Hogyan gondolkodhatnak ezek az emberek, ha elemi kötelezettségüket, az igénybe vett szolgáltatások megtérítését sem érzik kötelességnek? S miben reménykedik, hisz az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzet nem menet a végtelenségig, abban persze, hogy idáig jutottunk, a lakóbizottságoknak is szerepük van. Nem vették komolyan az összegek begyűjtését, s így olyan mérvű adósságok alakulhattak ki, melyeket már egy-két fizetésből, sőt, gyakran félévi fizetésből sem lehet kifizetni. Egyes lakóbizottságok, mint például a Csíki negyedi 21., 22., 23-as tömbház lakóbizottsága (120 181 lej), a Váradi József 2-es tömbház lakóbizottsága (84 734 lej), egyenesen elképesztő összegekkel tartoznak, de a 20 000 lejt meghaladó tartozása 13 lakóbizottságnak van, s csupán a tartozások után járó büntetések összege 20-tól 40 ezer lejig terjed. Egyelőre, hisz az új dekrétum alapján a büntetés napi egy százalékra nő, ami azt jelenti, hogy a 120 000 lejes tartozás rövid három hónap alatt megkétszereződik. A néptanács nemrégen újjászervezte a lakóbizottságokat is, számuk 230-ról az ésszerűbb 105-re csökkent, az új bizottságok azonban nem akarják átvenni az adósságokat, s ez még csak tovább fokozza a zűrzavart. Az adósok zöme pedig továbbra sem fizet. Duca Gheorghe (Barátság 8., 4 634 lej adósság), Nagy Zoltán (Lendület sétány 19. B./24 979 lej adósság), Hermeneanu Gheorghe (Csíki negyed 26. B/11., 3 211 lej adósság), Zsunkuly András (Barátság 5/6., 2 848 lej adósság) és még sokan mások csak a vállukat vonják. Meddig? R. B. A hósén ló,hátunk a filmsztnrházaknan ixTithzakra. Új román film : EGY TASAK SZITAKÖTŐ (Punga cu libelule; Négyes Filmstúdió, színes; írta: Fănuş Neagu, Vintilă Omnaru; rendező: Manole Marcus; operatőr: Nicu Stan; zene: George Grigoriu; díszlet: Mihai Ionescu; ruha: Oltea Ionescu; vágás: Adriana Ionescu; hangmérnök: Suru Bujir; főszereplők: Marcel Iureş, Szilágyi Enikő, Ion Caramitru, Gheorghe Visu, Catrinel Paraschivescu, Iancu Lucian, Olimpiu Arghir, Victor Rebengiuc, Mihai Palădescu, Fazekas Erzsébet, Dan Condurache, Ştefan Sileanu). Manole Marcus számos emlékezetes politikai filmje közül kettőt említenék, mindkettő a román politikai film klasszikusának számít, előbb a híres Hatalom és Igazságot, majd a művészileg teljesebb A színész és a vadakat a felejthetetlen Toma Caragiuval a főszerepben. Most is politikai filmet forgatott, amelynek a cselekménye „egy dunai kikötőben“ játszódik: aki a forgatókönyv egyik íróját, Fănuş Neagut közelebbről ismeri, tudja, hogy Brăiláról van szó. A hazafias erők, a kommunisták vezetésével ekkor, 1943- ban már nagyszabású akciókat visznek véghez a párt vezetésével és ekkor már érnek az 1944. augusztus 23-a eseményei. A film címét az egyik kiemelkedő szabotázsakció fedőneve adta. ..A film megragadhatja a figyelmünket kitűnő atmoszférájával, a környezet szokatlanságával és egyes hőseivel (közöttük néhány befejezetlen), a rendező teremtette feszült pillanatokkal és egy olyan nagy operatőr fényképezésével, amilyen Nicu Stan, viszonygg maga a cselekmény erőtlen, háttérbe szorítják a mellékes építkezések^ sőt, a színészi játék is. Például valv^H szenzáció '^*^-tor Rebengiuc alakiti a német ti'szerepében, kompozíciós szerep ez és teljesen új is e rendkívül tehetséges színművész karrierjében.44 (Călin Căliman — Contemporanul): „A jó benyomások, melyekkel a néző távozik a film megtekintése után, arra késztetett, hogy feltegyem magamnak a kérdést, a több tucat ötlet vajon a forgatókönyvírók, avagy a rendező leleménye-e. Mivel hogy a szcenáriumot írók, Fănuş Neagu és Vintilă Omnaru jegyezték. És akkor hát kiváncsi lettem, s elolvastam a forgatókönyvet. Az pedig igazolta azt a véleményemet, hogy egy jó forgatókönyv képes sugallni a rendezőnek, mit kell kitalálnia..44 (D. I. Luchianu — Románia Literarát A FOLYÓ ZUGIUSA (vietnami, fekete-fehér; írta: Phan Vu; rendező: Nguyen Do Ngoc; főszereplők: Tuc- Minh, Huy Cang, Danh-Tan). Olyan vietnami film ez, amilyet nem sokat láttunk eddig: nem a háború keserveit és vietnami férfiak és nők szinte elképzelhetetlem^.ősiess'gét feg^ hanem az ország k T^colt gyesit.'” TM^iráni békés építőmunka bokril problémáit taglalja „A dokumentáris stílusú képek panorámába fogják a rippant építőtelepet, számos ifjú vagy idősebb embernek a munka- vagy élettani aktusokban kirajzolódó vázlatos portréját rögzítik és a verejtékes homlokkal, odaadó lélekkel megélt tettek levegőjét kölcsönzik a filmnek.“ (Simona Darie — Cinema). VILLANYLOVAS (Electric Ilorseman: amerikai, színes, 1980; Shelly Hurton elbeszéléséből írta : Robert Garland; rendező: Sydney Pollack; operatőr: Owen Roizman; zene: David Grusin; főszereplők: Jane Fonda, Robert Redford, Valerie Perrin, Willie Nelson, John Savon, Nicolae Coster, Allan Anbus). Az ,.úi“ Hollywood tényleg kitűnő rendezői közül a hazai forgalmazással talán éppen Sydney Pollacknak volt eddig a legnagyobb szerencséje — s ez nekünk,,sem volt közömbös ügy, hiszen olyan kemény és őszinte filmeket láthattunk tőle, mint A lovakat lelövik ugye? az Ilyenek voltunk — A legszebb n éveink és a Bobby Deerfield. A Villanylovast már csak azért is megnéznénk mivel a mai amerikai film egyik legnagyobb színésznője, Jane Fonda játssza a főszerepét. A címszereplőt, Amerika sokszoros, alkoholista rodeóbajnokát pedig Robert Redford alakítja ..Romantikus vígjáték Sydney Pollack meglehetősen gyenge új filmje. A villanycowboy is, de egy... hagyományos amerikai eszmény, a cowboy rehabilitásával már átvezet az újfajta zenés filmek csoportjához...“ (Berkes Ildikó — Filmvilág). „Egy lónak és egy cowboynak ez a visszatérése a természethez annak a tünete, hogy Amerika beteg, mivel megtagadta azokat az eszményeket és azt az erkölcsöt, amelyre alapították volt...“ (Fisches Du Cinéma). MATEKOVICS János Véri, véri a rászorulóknak ó terem szűknek bizonyul, annyi a véradó. Eí* — mondja dr. Ciortea Angéla, a vérkez váróterem szűknek bizonyul, annyi a véradó. Esszén idősek, középkorúak és fiatalok vegyesen — főleg a korosabbaknak igen nagy kedvük van a viccelődéshez, felődéshez. Ők már túl vannak azon, hogy különösebben izgalomba jöjjenek egy ilyen véradástól, így hát a fiatalokat ugratják. Legtöbbjük régi véradó, szinte megszokásból jönnek hát, éppen eszükbe kell hogy juttassa valaki, s falat ételt reggel a szájukba nem vennének. Jól tudják, mi a rend. Megszoktatták őket Magyari Sándor doktor úr és munkatársai. Hát igen, melyik falusi körnél tudnákmondani, hogy a megyei vérbegyűjtő központ kocsiján megérkezésekor legalább ötvenen várnak már a tűszárra? Elrendezkednek a központ munkatársai, hagyomány s munkabeosztás szerint ketten-hárman a nyilvántartó lapokat, címkék írásával foglalkoznak, ketten vérképleteket,lemzéseket végeznek, már amennyire el lehet azokat ne űrben végezni. Az új véradók vérének alaposabb vizsgája a levett vér egészének újbóli ,.átfésülése“ bent történik után, megfelelő laboratóriumi feltételek között.^agV_ doktor a vérnyomásmérőt veszi kézbe, ez most az 5 fg ‘ _ ta, s no meg az, hogy szép szóval, kedvességgel.**^ ^tom rős mosolyával bátorítsa az arra szorulókat. ■ (on viszont, különösebb bátorításra itt szükség int legény sápad el jobban a kelleténél, de bevallása s ^ nem azért, mert meglátta a fecskendőt, hanem. 111 j_n.uj, szébe jutott, hogy sietnie kell, a teheneknek hol kell tovább a szénát. Legyen neki igaza, döntöm-e gamban, annál is inkább, mert tényleg sorényen fm . ^ az ajtón, amikor a szeszes vattát ráhelyezik a tűhelyére. Véradás — Itt mindig nagyon jól szokott sikerülni a — mondja dr. Ciortea Angéla, a vérközpont igazgatója. — Ennél a körnél soha nem kell arra gondolnunk, hogy nem lesz elég véradónk, a véradási tervet a málnásiak egyetlen kiszállásunk alkalmával szokták teljesíteni, sőt, túl is szárnyalni. Igen, a véradásból is terv van, s ezt nekünk teljesítenünk kell, mert bizony aránylag sok vért kell biztosítanunk a kórháznak és másfelé is. Megkérdezheti a málnásiakat, ők jól tudják, mit jelent véradónak lenni, s talán ezért is jönnek olyan szívesen, önkéntesen. Közben feljegyzem az asszony nevét, akit elsőnek küldenek a túlsó szobába, alibi fertőtlenítettek, s felállították az ilyenkor használatos gőzfalat. Kölcze Rozáliának hívják, hatvankét esztendős Az éle nem marad el, az uráról kérdezik. „Hát, mondtam eleget Ferinek, jöjjön el, mert annyi a vére, hogy nem bír vele, de nem akar!“ Vasúti munkás következik. Tóth György tizenharmadikszor ül le a véradói székbe. ..Mikor lejár az idő, én mindig jövök. Adtam én már vért Szentgyörgyön, Mikóújfaluban, itt, Málnáson.44 Hatvanéves ember Mihály János. Karja felka** fájhat is nők- mert időnként felszisszen, de a jókedv njoMiagyja cserben. „Mennyi az a prémium, nagysága?44 J,z icj de magának most nem jár.44 „Hát az kicsi, akkora inkább adom ingyen, szóljanak csak nyugodtan, ha valakinek vér kell, én szívesen adok. Most is be kellett volna mennem a kórházba, nézzék meg, mi van velem, mert a karom széttörött. De addig nem megyek, míg a vérem le nem veszik.“ Fiatalabb házaspár jön, Kolumbán Sándor és feleségre. A férfi a téesz állatgondozója, az asszony a brassói traktorgyárban dolgozik Mondja a férfi, nemrég hajtották haza a szarvasmarhákat a legelőről, most beszorultak az istállóba, egyáltalán nem leányálom velük bajlódni. „Ez az asszony volt a lógondozónk*” — szól oda Magyari doktor, mikor a hatvanon túli Várta Mária megjelenik az ajtóban. Talán ő a legrégebbi véradó a faluban. 1964-től errefelé sokszor jegyeztek bele véradói könyvecskéjébe. „Hát én most is sajnálom azt a jó lovat. Erősen igazságos volt, mint valami ember. Megtanultam én itt a körnél, mire való a véradás, adok is én szívesen, valahányszor kell. A vérnyomásom is nagy egy kicsit, de dolgozunk, s azzal lemegy.44 Kölcze András is 1964-től váradó, pedig alig negyvenhat éves, tűzoltó a málnásfürdői likőrgyárban. Szilágyi Dávid éppen a véradás napján töltötte be ötvenhatodik születésnapját, ő is tíznél több alkalommal adott már vért. Egyébként a bodfalusi cukorgyár megbízottja, a bodoki állomásnál ő veszi át a termelőktől a cukorrépát. Elmondta, az idén kilencezer tonnánál is több répát vettek át. Az idei répa nagyon jó volt, azok jártak jól, akik termesztésére szerződést kötöttek, mert a nyolc és fél kiló cukrot a mázsa répa után maradéktalanul megkapták. Olyan is van az ő körzetében, ki kétszáz kiló cukornál többet vitt haza. ..Nehéz a dolgunk az istállóban — válaszol kérdésemre Kölcze György állatgondozó. — Én húsz tehenet gondozok, a tejhozam elég gyenge. Most kapnak naponta 15 kiló silót s három kiló szénát, valahogy helyrejöttek. Gondoljuk, jól kitelelünk 44 Míg mi az orvosiban beszélgetünk, túl a vérvételnél nem lankad a hangulat. Boldi András főasszisztens csodákat művel: a legfélénkebbek is felélénkülnek, jókat kacagnak a tréfás bemondásokon, egyik-másik a serényen sürgölődő asszisztenssel együtt dúdolja a népdalokat. „Olyan jókedvet tud csinálni, hogy eszünkbe sem jut, mit csinál a karunkkal a lepedőn túl44 — neveti el magát az egyik néni. Alig két óra alatt hetvenen esnek túl a véradáson, s egyetlen karba sem kellett kétszer szűrni a tűtővénakeresés miatt. Kellemetlen mozzanat zavarja meg a napot: Magyari doktor, a vérközpont munkatársai hiába hívják telefonon a málnásfürdői likőrgyárat, hiába kérik a községi pártbizottság titkárának segítségét, a gyártól nem hajlandók elengedni azt az öt munkást, akik önkéntesen feliratkoztak. Pedig az erre vonatkozó rendelkezések világosak: az önkéntes véradónak szabad nap jár, s ki kell fizetni neki az átlagos napi keresetet. A kocsit is felküldik, nem is egyszer, az emberek után. A felelős, Péter János hajthatatlan. Felmegyünk mi, a körorvos, az igazgatónő, a főasszisztens, az egészségügyi dolgozó, aki a véradásról őket értesítette. A fogadtatás nem túl meleg, s elég komor hangulatban kerül sor a beszélgetésre. A felelős arra hivatkozik, hogy ő névsort nem kapott, kisül viszont, ezt a csoportfelelősnek adták oda, aki éppen az ő felesége. Az igazgatónő a törvényre hivatkozik, a felelős a milliókra, amiket neki le kell gyártania. Erősítésképpen hangját is felemeli, s az asztalra is rácsap. Bejön a fiatal mérnök, ő is tudott a véradásról, az ő váltásából el is mentek, s páran akadtak, akik a felelős váltásba semjöttek be, ismervén a törvényt. Kiderül, hogy vagy tíz nappal azelőtt őt is tájékoztatták a véradásról. Hiába. Az utolsó érv az udvaron dől meg: éppen egy asszony, jött velünk szembe, őt kérdezi a felelős, készült e a mai véradásra? Ő igen, nem is evett. Csak hát, nem engedték el... Nem szaporítjuk a szót, a tisztázás nem a mi dolgunk. Csupán jelezni akarjuk, hogy ilyen is van ... ...Aránylag korán kerül az utolsó nyilvántartó lap is a helyére. PÉTER Sándor JOGI SZOLGÁIAT M. E., Sepsiszentgyörgy 1. ) Nyugdíjazásának ügyében eljártunk a nyugdíjhivatalnál, megállapítva, hogy nyugdíjának megállapításával kapcsolatban a hatályban levő törvényes rendelkezéseknek megfelelően jártak el. 2. ) A 3/1977. sz. nyugdíjtörvény 41. szakaszának előírásai szerint a feleségnek (függetlenül attól, hogy férjének első vagy második felesége volt), 55. életéve betöltésekor van utódlási nyugdíjhoz joga, ha legalább 15 évig házasságban élt. Ha a házasság időtartama kisebb volt, de legalább 10 év, a nyugdíjat a házassági évekkel arányosan adják. Úgyszintén egész életére utódlási nyugdíjat adnak annak az 50. életévét betöltött feleségnek, aki a férj halálának időpontjáig több mint 4 gyermeket szült, a házasság időtartama pedig legkevesebb 10 év volt. A feleségnek függetlenül korától és a házasság időtartamától joga van az utódlási nyugdíjra arra az időre, míg I. vagy II. fokú rokkant, úgyszintén részesedik ebben a nyugdíjban, ha nincs munkába besorolva a férj halálának időpontjában és egy vagy több 6 éves kort el nem ért gyermeket nevel. G. J., Kézdivásárhely Az érvényben levő jogszabályok nem tiltják meg azt, hogy a nyugdíjasok a termelőszövetkezetekben, nyugdíjuk maradéktalan folyósítása mellett, kizárólag termelési tevékenységet kifejthessenek és ennek ellenértékét megkaphassák Azonos álláspontra helyezkedtek az illetékes felsőbb szervek is. Dr. CSEREY Zoltán SZAGOSZTOTT FOGKEFE — Hová, hová? — Csak ide, az illatszertárba, veszek egy fogkefét. — Vigyázz, kék nyelűt ne vegyél, mert fertelmesen büdös! Bemegyek az illatszertárba, de juszt is csak kék nyelű natúrszőrű fogkefe található. Nem veszek fogkefét, kibír a régi még néhány napot. Mivel az önkiszolgálóban is árulnak fogkefét, meglátni és megvenni a fehér nyelűt, pillanat műve volt. Aztán jött a meglepetés. Kiderült, hogy a fehér nyelű fogkefe is rettentően büdös, s ez a budi- és áporodott lábszagkeverék-illat annál penetránsabb lesz, minél többet használják a fogkefét. Már aki kibírja, hogy kétszerháromszor fogat mosson ezzel az illatosított kefével. Meghoztam ezt az áldozatot iparunk nevében: háromszor mostam fogat az új kefével, de mind jobban áramlott belőle a fentebb említett szag. Bizonyára valamilyen új ragasztóanyagot alkalmaztak a szer beragasztásához az AURORA védjegyet viselő fogkefébe. Arra kérjük tehát a kereskedelmet, vonja ki ezt a szállítmány fogkefét a forgalomból, s küldje vissza gyártójának. Penzé? • TISZTELT OLVASÓNK TISZTELT S2£RK£5ZÎ0SE ! JOGOS KÉRDÉS A Hilibből Kézdivásárhely gyáraiba ingázó több mint hetven munkásnak nem kis bosszúságot okoznak az autószállítási vállalat alkalmazottai. A hirtelen jött tél, a sűrű havazások megrontották a közlekedési viszonyokat. Az illetékesek nem gondoskodtak a hó időbeni eltakarításáról, így november 17-én nem jött busz az ingázókért, s aznap hiányoztunk a munkából. A kiküldött ekés 11 órától 3-ig a poharat forgatta, azután elázott állapotban távozott. A rábízott munka elvégzése nélkül, persze. Erre való hivatkozással az autóbuszvezetők nem hajlandók fölmenni a hilibi megállóig, hanem csak az onnan 2 kilométerre levő eltérőig. Aki ezt a plusz gyaloglást nem vállalja, az a megállóban marad. S ha mégis el akar jutni a munkahelyére, gyalog kell megtennie a 7 kilométer távolságot az első autóbuszig. Erre kényszerült november 20-án reggel több mint 20 ingázó. Megjegyzendő, hogy november 19-én a hazautazók unszolására minden különösebb bonyodalom nélkül föl tudta vinni őket. A forgalmi irodán félvállról beszélnek velünk: hányjuk el lapáttal, vagy takaríttassuk el, mi, ingázók — mondták. Egy esküvőjére készülő fiatalember november 21-én el is takaríttatta, saját költségén. Mi, hibibi ingázók tartunk attól, hogy kálváriánk hosszas lesz, ha az időjárás és az önkényeskedő sofőrök továbbra is szeszélyesek lesznek. A szállítási vállalat mikor tesz pontot e fejetlenségek végére, miért nem ellenőrzi érdemben alkalmazottainak a munkáját? Kérdi Tóth Lajos, Tímár Gábor, Gáli Jakab és felesége, Szabó Imre, Szőke János, Fehér Gáspár, Tímár Katalin, valamint több ingázó iskolás és munkás nevében is. Palkó Sándor, Illib MAR 10 NAP MÚLVA ? Ez volt a kérdése a Község- és Lakásgazdálkodási Vállalat egyikilletékes 44 dolgozójának, Simionescu Mihai, Sepsiszentgyörgy, Esthajnal sétány, 61. számú tömbház, C. lépcsőház, IV. emelet, 17. lakrészben lakó olvasónk beadványára. Igen, tíz nap múlva ment érdeklődni afelől, mi történik a beázó födém javításával? Mi történik a rongálódó bútorokkal? Mi történik egyáltalán?! EGY JAVASLAT A bérletes felvásárlók hozzájárulhatnak a csomagolóanyag újrafelhasználásához. Javaslatom abból áll, hogy egy héten keresztül tájékoztassák a bérletes tejvásárlókat, hogy a következő héten az üres, kimosott tejzacskót adják le a vásárlóhelyen. Ha a zacskógyártó vállalat újra fel tudja használni a nyersanyagot, akkor a veszteség, legalábbis a bérletek számára kiosztott mennyiség szintjén, minimális lenne. Az üres zacskókat könnyen begyűjthetik a tejüzletekben. Kérem a szerkesztőséget, hogy amennyiben a javaslatot elfogadhatónak tartja, úgy továbbítsa az érdekelt vállalathoz szakvéleményezés, esetleg gyakorlatba átültetés céljából. Tisztelettel: D. K. L. VISSZHANG A kovásznál Építők kisipari termelőszövetkezet, Király Sándor elnök aláírásával a következő választ küldte szerkesztőségünknek, Deák István, Sípos Imre, Veress György, Sárkány Mihály lapunkhoz írott levelére : „A szövetkezeti részesedést, amit joggal követeltek, megkapták és a késedelmeskedőket megbüntették.“ Az érd°keltek írják meg, így volt-e? Szerkesztette GALIGER József 2,-3.