Megyei Tükör, 1982. december (15. évfolyam, 3376-3402. szám)
1982-12-01 / 3376. szám
Jelentősen túlszárnyalják a tervet A Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat az év első 10 hónapjára eső műszaki fejlesztési tervét több mint 5 millió lejjel szárnyalta túl és az év végéig előreláthatóan a tervezettnél közel 7 millió lejjel többet valósít me A műszaki fejlesztési terv ütemes teljesítése, túlteljesítése igen jelentős a vállalat jövő évi termelésének szempontjából, mivel a műszaki fejlesztési terv a meglévő termékek felújítását, új termékek és új gyártási folyamatok bevezetésének műszaki feltételét hivatott megteremteni. Ahogy azt Alexopol Constantin mérnök, a vállalat termelés-előkészítő osztályának vezetője elmondta, ebben az évben a műszaki fejlesztési terv központi feladata az új, nagy kapacitású sebességváltó művek gyártásba vételének előkészítése volt. Mint ismeretes, ebbe az „új családba“ tartozó sebességváltók nagy kapacitású Diesel-motorok (256, 280, 360, 420 lóerős) tartozékai lesznek, melyek hatékonyabban értékesítik az üzemanyagot, és ennek megfelelően, egyre nagyobb keresletnek örvendenek mind a belföldi, mind a külföldi piacokon. Ebből kifolyólag a hozzájuk tartozó sebességváltóknak — a nagy kapacitású tehergépkocsik talán legkomplexebb alkotóelemeinek — a lehető legrövidebb időn belüli gyártásba vétele nemzetgazdasági jelentőségű. Az új sebességváltó család első tagjának prototípusa a múlt év decemberében készült el. Jelenleg a termék-és gyártási folyamata hitelesítve van évi 500 sebességváltó gyártására. A sorozatgyártásra való áttérést a sebességváltó ház és fedő fémmegmunkálását végző célgépei (most kivitelezik) beindítása fogja biztosítani. Ugyanakkor most készülnek a sorozatgyártáshoz szükséges szerszámok, készülékek és mérőberendezések. Az új sebességváltó család két soron következő tagjának a 8—S—100-as (mely kereskedelmi tehergépkocsi tartozéka lesz) és 9—S—125P, melyet nagy kapacitású vontató járművekre szerelnek, hitelesítették a prototípusait és elkészült a „nullszériája“. A 9—S—125 PDLI és a 16—S—125 PDLI sebességváltóknál most készülnek a prototípusdarabok. A megvalósításoknál feltétlenül ki kell emelni azt, hogy ebben az évben már minden Sepsiszentgyörgyön gyártott szinkronizált sebességváltót hazai szikrongyűrűkkel szerelték fel. Az év folyamán a szinkrongyűrű gyártási technológiáját is állandóan tökéletesítették. Ugyanakkor lépéseket tettek az AK—5—35 és az AK—6—80 sebességváltók szinkronizálására is, így már ebben az évben elkészül az AK—6—80- as sebességváltó szinkronizált változatának — az S—6—80-asnak — a prototípusa és 1983-ban szinkronizálni fogják az AK—5—35-ös sebességváltót is. Szintén a szinkronizálásoknál kell megemlíteni, hogy még ebben az évben modernizálták, azaz szinkronizált sebességekkel látták el a P—80-as csoporthajtóművet és az N—352 10 és N—80/10 mellékhajtóműveket. Ennek a rendkívül gyors ütemű gyártásbavételnek a sikeres megvalósításához jelentősen hozzájárultak a tervezők is. Az új sebességváltók terveinek nagy részét a brassói Autóipari Tudományos Kutatóközpont tervezői készítették, a többit a kutatóközpont sepsiszentgyörgyi kirendeltségének tervezői, így Sepsiszentgyörgyön készült el a terve a. p–80-as szinkronizált csoporthajtóműnek, az autóbuszokra járó S—4— —80-as szinkronizált sebességváltónak, valamint az S—6—80-as sebességváltóműnek, mely az Ak—6—80-as sebességváltó szinkronizált változata lesz. Az új termékek gyártásba vételénél nagyon jó volt az együttműködés a tervezők és a kivitelezők között („menet“ közben egy sor új, jobb megoldást találtak, illetve esetenként a tervet a vállalat lehetőségeihez módosították.) A tervezők és kivitelezők közötti jó együttműködés nemcsak jobb, gazdaságosabb megoldáshoz vezetett, hanem lerövidítették a gyártásbavételre előirányzott időt is. Természetesen, a Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat műszaki fejlesztési terve nemcsak új sebességváltó művek gyártásba vételét készítette elő, hanem többek között egy sor célgép és több mint 20 első tengely gyártásbavételét is, melyet egy kövtkező cikkünkben fogunk beszélni. TÖMÖRI Géza MEGYEI TÜKÖR A Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó vállalat egyik részlege (KOVÁCS László felvétele) llátpótékos tennivalók (folytatás az első oldalról) munkálata a szállítás, mivel a mezőgazdasági egységek hatalmas terménytömegeket mozgatnak meg aratástól kezdve a répaszállításig és takarmánybehordásig. Az ősz folyamán például csak a nagyüzemeknek közel 800 000 tonnát kellett tengelyre tenniük, beleszámítva a melléktermékeket és zöldtakarmány-tömeget. S mindezt 65— a 70 nap leforgása alatt. Nem kis feladat, de nagy tehertételt, pénzkiadást is jelent a gazdaságoknak a rengeteg fuvaroznivaló. Ennek a mennyiségnek a továbbítását csak mintegy 20 százalékban tudják a téeszek, illetve az állami gazdaságok saját járművel lebonyolítani, a többit a gépállomások, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szállítására szakosított vállalat és a teherforgalmi vállalat intézi. Nyilván, jól megfizettetve ezt a szolgáltatást. A téeszek is fontolóra veszik az önálló, takarékos pénzgazdálkodás, a gazdasági hatékonyság kérdéseit, s ezért gondolnak arra, hogy bővítsék a saját szállítókapacitást, amit ésszerűbbnek vélnek, mintha bérelt járművekre várnak, amelyek nincsenek mindig kéznél, s így az igénylés esetenként még szervezési nehézségeket is okoz. A polgári téeszben például nem örültek különösebben, amikor az aratási idényben a kővári és a szentléleki részleghez tartozó kombájnok érkeztek meggyorsítani a betakarítást, mert a 39 arató-cséplő gép naponta elérte a száz hektáros ütemet is, s azok egyidejű kiszolgálása, a napirenden kicsépelt jókora gabonatételek elszállításának megszervezése fejetlenséget, kapkodást eredményezett. Máról holnapra ötszörösére ugrott az arató-cséplő gépek száma, amire nem voltak egyáltalán felkészülve. Túl nagy rugalmasságot tételeztek fel a helyi vezetőségről. Ezért igényeltek már az idén két billenőkocsit, s a jövőben ugyancsak két teherautót számítottak vásárolni, hogy jármű híján ne érhesse károsodás őket, mert az egy teherautó és az egy utánfutó, amivel rendelkeznek, távolról sem elégíti ki az igényeket. A fogatok száma itt is jelentősen, mondhatni megengedhetetlen mértékben lecsökkent, s ezért az igásállatok (lovak, ökrök), vagyis a fogatok számának növelése a továbbiakban is a vezető tanács egyik fő feladata, szem előtt tartva az energiatakarékos helyi erőforrások, lehetőségek ésszerűbb kiaknázását. Az érintett és hasonló problémák egy részének megoldására a téeszek egymagukban aligha képesek, mert külső tényezőktől, támogatástól, közbejárástól függnek, viszont a kényszerű elodázás, halogatás késlelteti a termésfokozást célzó programok, az önálló pénzgazdálkodás gyakorlatba ültetését. A közrend és csend biztosításáért A társadalmi felelősség fokának emelkedésével a dolgozók egyre inkább állást foglalnak azokkal szemben, akik elmaradott felfogásuk következtében nem illeszkednek be a közösségekbe, nem végeznek hasznos tevékenységet, élősködő életmódot folytatnak, megsértik a legelemibb együttélési normákat és a közvéleményt felháborító cselekedeteket végeznek. A közösségekből kilógó egyéneket, a megbotránkoztatóan viselkedőket, a csend és rend háborítóit törvényeink szigorúan sújtják, s ez természetes is, hisz azok ellen, akik gyertyával keresik a botrányt, testi vagy becsületbeli sértéseket okoznak embertársaiknak, becsületes, tiszta embereket kevernek bajba, csak az egész társadalom összefogásával lehet fellépni. A 153/1970-es törvényerejű rendelet egy hónaptól hat hónapig terjedő büntetéssel sújtja mindazokat, akik vetnek az együttélési szabályok ellen, nyilvános helyeken az állampolgárokat megbotránkoztató cselekedeteket hajtnak végre, embertársaik ellen sértő szavakat használnak, felháborítóan viselkednek, a nyomozó és rendfenntartó szervekhez durván viszonyulnak, zavarják a lakók csendjét, a családunkat, egyszóval: huliganizmussal vádolhatók. A* Pirgáresti községi 1. R. szezonmunkásként dolgozott az egyik kézdivásárhelyi intézménynél, és, hogy hírét vegyék a városban is, október 9-én holtrészegre itta magát, az éj leple alatt, 11 óra felé, boxerrel felfegyverkezve a Rózsa vendéglő előtt portáskodott, a nehéz sárgaréz „fegyverrel" súlyosan megsebesített két személyt. A botrány helyszínére érkezett rendőrnek is nekitámadt, de kísérlete nem sikerült. Tettéért hat hónapot kapott... V. S. J.-t már több ízben büntették, hasztalan, nem tanult, nem okult rendreutasításokból. Október 3-án, egy a futballmérkőzésen sehogyan sem értett egyet a bíróval, és mindezt bizonyítandó, triviális szavakat ordított a játékvezetőnek, s hogy teteje is legyen az egésznek, egy üres üveget is hozzávágott. Folytatásként a vendéglőben nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott és botrányt okozott. Viselkedéséért hat hónapra büntették... D. Zs. K. kézdivásárhelyi lakos. 24 éves, nőtlen, édesanyjánál lakik. Ebben meg nem is lenne semmi rossz, de az élősködő életmódot folytató fiatalember már két éve az anyja után él, s mindezt úgy köszönte meg édesanyjának, hogy október 7-ről 8-ra virradó éjjel ok nélkül az anyjára rontott. Szerencsére, sikerült a megrémült anyának idejében bezárkóznia. A felbőszült legénynek nem sikerült betörnie az ajtót pl, dühében a lépcsőhöz többi lakrészében rendezett cirkuszt, megszalasztotta a lakókat, megbotránkoztatóan viselkedett. Kirohanásáért egyhónapi pihenőt kapott... FÁBIÁN Károly, ügyész, Egy nukleáris háború... (folytatás az első oldalról) nye szerint egy ilyen veszélyt jelentenek a brit földön létező amerikai nukleáris támaszpontok, amelyek gyakorlatilag nem tartoznak az angol kormány ellenőrzése alá. A helyzet még súlyosabbra fordul, ha 1983-ban Angliában elhelyezik a Cruise típusú új amerikai rakétákat. Csakis az amerikai nukleáris fegyverek kirekesztése , a támaszpontok használati feltételein vonatkozó angol—amerikai egyezmény haladéktalan megkötése mérsékelni annak veszélyét, hogy konfliktus esetén Anglia nukleáris csapás célpontja legyen. A nukleáris fegyverek birtoklásának visszautasítása és az amerika nukleáris rakétarendszerek Nagy-Britanniából való kirekesztése az ország nemzetközi tekintélyének növekedését eredményezné — húzta alá a professzor. MŰVELŐDÉS MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA Egy igazi tánccsoport és ami körülötte van A Megéneklünk, Románia fesztivál újabb kiírásának körzeti szakaszán Szitabodzán, november 28-án, vasárnap, rendkívül zsúfolt versenynapon néhány igazi élményben is volt részük mindazoknak, akik kíváncsiak voltak, hol is tartanak e vidék már annyiszor és méltán kitüntetett, már annyi megérdemelt elismerést és oklevelet megszerzett együttesei és csoportjai... Illendő a legnagyobb élménnyel kezdeni ezt a futó beszámolót: nos, a rendezők (akik minden dicséretet megérdemelnek, a verseny zökkenésmentes lebonyolításáért jó érzékkel telték utolsó számnak a híres-neves dumernic-i tánccsoportot, amely a fesztivál legutolsó szakaszának országos döntőjében is öregbítette a vidék tánccsoportjainak hírnevét. Ezekről a táncosokról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet (és kell) írni. műsoruk igazi élménye mindazoknak, akiket érdekel a néni tánc... A másik tánccsoport, lădăuti-i is rendkívül érdekes és értékes, autentikus táncot mutat be; itt azonban még sok a csiszolnivaló, s rendkívül illúziórombolóak a táncosok szedett-vedett ruhadarabjai is, egy egységes népviselet s néhány összehangolt próba, valószínű, sokat lendítene ezen tánccsoporton is. A versmondók közül Călin Nicoletta emelkedett ki, egy Paunescu-vers árnyalt és érzékletes előadásával. Nev élmény volt a szitabodzai Művelődési Tláz vegyes kórusa és női kara is, mindkét együttes már sok és megérdemelt elismerést szerzett a dalki > vidékndj^vkiig is, akárcsak a bixfani-i férfi^Rus, amely fesztivál egy megelőző szakaszán haramadik országos díjat hozott haza... A hangszerszólisták közül okvetlenül említést érdemel Arnaut Constantin (dorombjátéka élményszerű volt), valamint Gavrilo Ion furulyás... S most még két megjegyzés: a színjátszó csoportok közül a barcani-i és a szitabodzai is továbbjutott, de ez korántsem jelenti azt, hogy teljesítményük csak dicséretet érdemel. Nem. Még sokat kell dolgozni ahhoz, hogyelérjék saját legjobb színvonalukat. Elsősorban és feltűnően baj van a szövegtudással, s emiatt állandóan cég az előadás ritmusa. Amellett deszínpadi mozgás is hagy kívánnivalót a maga után, okvetlenül elkelne egy professzionista „oktató“ is a maga időben elhangzó tanácsaival, hiszen mindkét színjátszó csoportban van fantázia.... Végezetül: örvendetesen gyűlt a közönség, délutánra már tele volt a terem, sajnos, a nyikorgó ajtó is állandóan nyílt és csukódott, a nézők egy része ugyanis ki- és bejárt a teremben, nemegyszer zavarva az előadókat, c^jkkentve a ritmusból. Ezen val^SS^éppen «-t^í következőkben változtatni kellene, a műkedvelők érdeke is és a nézők érdeke is ezt kívánja. Azoké a nézőké, akik valóban az előadást jöttek megtekinteni... (hadházi) így érdemes... (folytatás az első oldalról) állításról. Végre, mondhatjuk nyugodtan, a népi játék újra megjelent városi színpadon is. Nem véletlen, hogy éppen a textilgyáriak vállalkoztak erre, hisz vagy két és fél évtizeddel ezelőtt Székely lakodalmasuk a legnagyobb elismerést aratta. Persze, nem sorakoztatjuk most fel észrevételeinket, éppen elég akad, ám maradjunk meg abban, hogy Imets Dénes feldolgozásának színpadra állítása igen örvendetes kezdeményezés, s Venczel Anna merészsége minden elismerést megérdemel. Javítanivaló, csiszolnivaló van, főleg a játékosság terén. A szavak, mondatok íze, zamata sokszor elsikkad a szöveg♦ fiatal mondásban járatlan fiatalok nem hisszük viszont, nem lehet ajkán, ezen segíteni. Nyilván, sok gyakorlással. Meg aztán, véleményünk szerint, rövid táncbetétekkel mozgalmasabbá kell tenni az egész kompozíciót. Erre lehetőség kínálkozik azért is, mert ügyes népi zenekar áll rendelkezésükre, s táncosokban sem szenvednek hiányt. Végezetül, tegyük mindehhez hozzá, több szólóénekest vártunk, s csak bosszankodtunk amiatt, hogy mindössze két szavaló állt közönség elé. Pedig, ugye, valamikor milyen szavalócsoportja volt a gyárnak! És hiányoltuk, hogyne hiányoltuk volna a leányok dalcsoportját! (A Dózsa György munkásklub ifjúsági együtteséről holnapi összeállításunkban szólunk.) Kié a vers ? Azt hiszem, akár meglepetésnek is lehet nevezni, amit a kulturális vetélkedő mostani seregszemléjén, legalábbis az eddig lezajlott előadásokon tapasztalhattunk. Valahogy hiánycikk lett a vers, a szavalat, s bizony meggondolkoztató dolog ez, még akkor is az, ha páran beugranak egy-egy költeménnyel, hiánypótlónak. Valamikor egy-egy jó műsort el sem tudtunk képzelni jó szavalatok nélkül, jó versmondók nélkül, s lám, most még a rosszul előadott költeményeket is igen könnyű nyilvántartani. Évekre visszamenőleg tapasztalható ez a helyzet, s ha tavaly, tavalyelőtt, még azelőtt hajlamosak is voltunk ezt a Kovászna lírája elnevezésű sza^dóversenyre ^wni, most aztán nirkiút: bejövi vallanunk, gyengén uhunk szavaj&kkal. Higgyük azt, vége ^^^erskidf^^nuk? Higgyük azt, nem kezdik szeretni a költeményeket? Hát akkor miért fogynak el órák alatt a könyvüzletekből az érdekesebb verskötetek? A könyvgyűjtés egyszerű hobbi lett? Mindenesetre, valamit tennünk kellene a versért. Hogy az újból elfoglalhassa méltó helyét kultúrotthonaink, kultúrházaink színpadain, s ne töltelék legyen avatatlanok száján, hanem előadások rangját, tekintélyét emelje. p. s. Tarr László újabb nagy alakítása A „feltámadó“ tévészínház legutolsó bemutatóján, Huszár Sándor tévéjátékának főszerepében csodálhattuk meg a kitűnő marosvásárhelyi színészt, Tarr Lászlót, s lám, most, néhány hét múlva Dumitru Radu Popescu Andilandi című egyfelvonásosában is megörvendeztette híveit és a színház igaz barátait. (Reméljük, azért esetében egy a kettő ...) Míg Huszár darabjában egy részeges festő mintegy utolsó önmagára eszmélését teremti meg, a legeslegutolsó párbeszédet a világgal, azaz a világ képében egy földsüket kazánkováccsal, az Andilandiban egy „teljes életet élő“ öregembert alakít, aki már csak azért sem kívánkozik mondjuk, Olaszországba, mert járt már ott az első világháborúban, de Németországba sem kívánkozik, mert ott viszont a második világháború alatt „tartózkodott“ ... Hiába kecsegteti sok pénzzel és külföldi utazásokkal a házára pályázó szép szomszédnő (Farkas Ibolya alakítja) — az öregember nem akarja eladni családi házát, nem akar turistaként külföldre utazni, vágyai lehetőségei szintjén állnak — megvásárolhatatlan tehát, befolyásolhatatlan, szabad. Csakhogy ... csakhogy mégsem az, egy mánia foglya ugyanis, egy rögeszme megszállottja; először csak a fiáról sejtjük, hogy már nem él, azután kiderül a lányáról, Annáról is, hogy egy téli, hegyi sítúrán eltemette a lavina. Felesége (Bányai Irén személyesíti meg) el akarja hitetni az öreggel, hogy a lánya él, disszidált Svédországba. S noha az öregember sejti a valóságot, s azután a szép szomszédasszonytól meg is tudja, mégis „belemegy“ a játékba, nem leplezi le feleségét, aki egy pillanatra, mintha iszonyodva döbbenne rá arra: az öregember mindent tud ... Nos, Tarr László alakításának feledhetetlen percei ezek, ahogy az asztalnál ül, vérvörösen villog a metszett pohárban a bor, a fiú és a lány terítéke mellett is tele pohár, a gyertyák pislákoló fényénél szokatlanul sápadt és meggyötört az arca, nem szól, felesége csodálattal vegyes iszonyattal nézi, s akkor hirtelen arról kezd beszélni, hogy el kellene küldeni mégiscsak a lánynak azt a hímzett bundát, ne gondolják azok a svédek, hogy olyan szegény, s egy szál virágot is kellene küldeni neki az állomásfőnök ismerősével, hogy tűzze a tükre mellé, és emlékezzen rájuk és a hazájára ... Tarr László alakítása minden ízében kimunkált és hiteles, egy nagy színész újabb ajándéka a tévénézőknek ... b. L A fa művésze Beszélgetés TOLVAJ JÓZSEFFEL November 14-én nyílt meg a kézdivásárhelyi Művelődési Ház kiállítótermében Tolvaj József tizenegyedik egyéni kiállítása. Ez alkalomból felkerestük az amatőr művészt, hogy nyilatkozzon munkájáról. — 1971 júliusában vettem először vésőt a kezembe. Három szerszámmal dolgozom: vésővel, kalapáccsal és fűrésszel. Első lépéseimet Incze László és Jakabos István irányították, s éppen ezért őket tekintem első „mestereimnek“. Soha semmit nem készítettem eladásra, mindazt, ami e szobában látható (a szoba teljes bútorzatát, mindmind saját kezűleg faragta ki ( I. I. megjegyzése), hat év alatt faragtam. Első egyéni kiállításomat itt, Kézdin, a Művelődési Házban rendezték meg, 1972 augusztusában. E kiállítás ösztönzően hatott egész további pályafutásomra. Láttam, éreztem, hogy munkám nem volt hiábavaló, a közönség értékeli fáradozásomat. A hetvenes évek elején egy hideg pincében, majd egy rossz fáskamrában rendeztem be „műtermemet“. Mondanom sem kell, hogy rendkívül mostoha feltételek között faragtam, de ettől függetlenül nagy munkakedvvel dolgoztam, minden szabad időmet erre áldoztam. A közelmúltban a néptanács kiutalt számomra egy kis helyiséget, a város főterén, ahol immár jobb körülmények között faraghatok. Az első kiállításomtól eltelt tíz esztendő alatt egyéni tárlataim voltak Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Csíkszeredában és a bukaresti Petőfi Házban. Ez idő alatt szülővárosomban ötször állítottam ki legújabb munkáimat. 1980 decemberében részt vettem öt munkámmal a zürichi nemzetközi naiv művészeti kiállításon. Ezenkívül, minden évben jelen vagyok munkáimmal a Megéneklünk, Románia fesztivál megyei, megyeközti és országos rendezvényein, ahol munkáimat több alkalommal is díjazták. — Mindig arra törekedtem, hogy a dolgozó ember legjellegzetesebb mozdulatait örökítsem meg. Itt jegyezném meg, hogy minden munkámat egyetlen farönkből készítettem el. Mielőtt kifaragnék egy szobrot, alapos előtanulmányokat végzek, megfigyelem modellemet munka közben, sajátos környezetében. Gondolatban mindig „elővetítem“ az elkészítendő szobor alakját, mozdulatait. Néha kis vázlatot is készítek. Ezek szerint választom ki a legalkalmasabb faanyagot is. Főleg dió-, körte- és juharfába dolgozom. A fat általában a maga eredeti színében hagyom, de megtörténik az is, hogy sötét- és világosbarna, zöld vagy kék színt használok. Ez idáig több mint 100—120 szobrot faragtam. Igyekeztem elkészíteni az összes kézdivásárhelyi céhmesterségek „képviselőit“, de a modernebb szakmákról sem felejtkeztem el... — A bútorgyárban mennyire értékelik munkásságát? Tudomásom szerint, az ottani munkaközösségből csupán ön foglalkozik ilyen magas szinten fafaragással.. — Nem szokásom panaszkodni, de az igazság az, hogy egyesek különcnek, bogarasnak néznek, mások pedig kikacagnak. A megnyitókra közvetlen munkatársaim eljönnek, s ez valahol jó érzés. . — Befejezésül, szóljon legújabb kiállításáról! — Huszonöt munkámat állítottam ki, s ezek, három kivételével, az utóbbi évek termékei, kiállításon ez idáig nem szerepeltek. Munkáimat nem csoportosítottam témák szerint, hiszen annyira változatos emberi tevékenységeket ábrázolnak, hogy ez lehetetlen lett volna. Napjaink alkotó embere szobraimon minden esetben aktív munka közben jelenik meg ... — Köszönöm a beszélgetést! IOCN03I István A héten láthatjuk a filmszínházakban A NAPLÓ TITKA (Tajna zapiszkoj knyizski; szovjet, szélesvásznú, színes, 1981; írta: Vlagyimir Golovanov; rendező: Vlagyimir Samsurin; operatőr: Valerij Suvalov; zene: R. Ptyicskin; főszereplők: Nyikolaj Penkov, Svetlana Torna, Alexandr Zbrujev, Jurij Guszev, Alekszej Kricsenkov, A. Kozmenko, Tamara Szjomina, Vlagyimir Noszik, Anatolij Szolonyicin). A bűnügyi film hőse egy milicista őrnagy, aki megpróbálja kideríteni, hogyan tévedhetett öccse, egy állami áruház alkalmazottja a bűn útjára. Lényegében maszek nyomozása során különös adatok birtokába jut, megkapja többek között a címben említett jegyzetfüzetet is, amelybe Jurij följegyezte ama „barátainak“ a nevét — és szerepét, részesedését —, akik belevitték a lopásba. A noteszt az érintettek természetesen mindenáron szeretnék megkaparintani — és nemigen válogatnak az eszközökben ... „A krimi legjobb hagyományai szerint forgatott“ film. (Vlagyimir Szergejev — LE FILM SOVIETIQUE). SZÜNIDŐBEN KUTYÁVAL (Prazdniny pro psc; csehszlovák, színes, 1980; r.: Antonin Masa, R.: Jaroslava Vosmikova; O.: Andrei Barla; Z.: Petr Skoumal; Fsz.: Tomas Holy Aliton nevű kutyájával, Bohumil Vávra, Vera Tihankova, Jiri Ilizan, Ilana Maciuchová, Nadezsda Kovalinková, Jana Brejchova). A kis Petr és kutyájának a kópéságai — szelíd egyetértésben a nagyapával. „A kutya és a vakáció birtokosa egy belevaló srác narancssárga trikóban, a trikón felirat: Motocar-Club — Praha.“ „Jött Prágából egy madár, olyan buta, mint a sár!“, kiáltoznak neki a kerítéstől a gyermekek. „Nem is vagyok prágai! Itt maradok és teheneket tartok!... A kutya a vakáció „hajtómotorja". A filmé nemkülönben. A vásznon minden lélek utána lohol, köréje csoportosul minden geg, ő pedig, emígyen a figyelem középpontjába kerülve, mindent összetapos, összemaszatolja a ruhákat, megkergeti a nagypapát, begyújtja a Skodát, megtépi a tyúkokat ... A nagymama még megmenti a fészekaljban a tojásokat. Aztán Eleket ellopják, aztán megtalálják Eleket, aztán megjönnek a szülők, és fölpakolják az embert, és ezzel vége. Óh, azok a csodálatos vakációk!“ (Eugénia Voda — CINEMA). A SÁRKÁNY KIHÍVÁSA (The Dragon's Challenge; amerikai, színes, 1980; I.: Lionel E. Siegel; R.: Don McDougall; O.: Vince Martinelli; Z.: Dana Kaproff; Fsz.: Nicholas Hammond, Robert F. Simon, Chip Fields). „Még láthatók a mozikban olyan kalandos, de művészi értékben bizony szegény alkotások, mint a Provokál a Sárkány (a sci-fi műfajába sorolt, de igazán szokványos, bár izgalmas krimik közé tartozó amerikai Pókember folytatása ...)“ (Busa Simon — ELŐRE); A TIEN-SAN HEGY KÜLÖNÖS TÖRTÉNETE (The Story of Cloudy Mountain: szélesvásznú, színes, 1980; r.: Ilszie Csin ;Fsz.: Ilszi Zsiansan, Wang Fuji, Hszi Wiszian). „Hszie Csin filmje, A Tien-san hegy különös története (1980) már valamivel kevésbé derűlátó: a kulturális forradalom borzalmainak és a Négyek Bandája rémtetteinek ... ecsetelése közben arra is fényt vet, hogy még korántsem szűnt meg minden visszaélés, a magánérdekek igencsak beszűrődnek a köztisztviselők és pártfunkcionáriusok tevékenységébe. Még azt is vitatja, hogy a kétkezi munka nemesítené az értelmiségit: az értelmiségi végezzen értelmiségi munkát, ne kapálnia kelljen.“ (Schéry András — FILMKULTÚRA, a L'Espresso, a Filmcritica és a Cinéma nyomán). MATEKOVICS János Szobrok a Nyírben Kovászna megyében — a megye és korántsem csak a megye dicsőségére — egy új szobrásztábor nyitotta meg képzeletbeli kapuit, miután az árkosi tábor bezárult. Egy nyírségi rezervációban — amely önmagában is kész természeti csoda! — Réty községben, Sepsiszentgyörgy mellett tíz szobrászművész tette meg ez év nyarán az „első lépéseket“, lerakván egy új szabadtéri múzeum alapjait. A hely szellemet mintegy el is dönti, jó előre már, a munkák minőségét és formáit mindközönségesen, hiszen a Hely itt a természet mindenható védnökségét is jelenti, egy csodálatos és ritka természeti tünemény költészetét, ahol a táj végső soron és természetesen, még az elkészítendő munkák anyagát — jelesen a fát — is megszabja; a hely, és ez is kihangsúlyozandó, itt az embereket is jelenti, a község állandó közelségét, az itt elhelyezendő művek a mindennapi létezésnek mintegy a kereszteződéseinél államiak-Persze, a kialakított művek sugározta eszet*..., a műveknél alkalmazott formák mégis a művészet megszokott és meggyőző kifejezési formái, nem mutatnak oly sok külső hatást. És mégis: a környezet varázsa, az erdő állandó közelsége, az anyagban rejlő formák a szobrászokat bizonyos fokig a rusztikus kifejezési módok irányába vezették; rácsodálkoztak a formáik eredeti és eredendő szépségére, a gyermekkor univerzumára; a mesék tisztasága is meglegyintette ezeket a műveket; maradandóan elevenítődtek fel régmúlt világok — amelyeket az ember azonnal érezni kezd, ha kapcsolatba kerül a természettel. Hiszen az ember akárhol és akármilyen természeti környezetben is képes fokozottan átérezni — mintegy a táj egyetemességének és közömbösségének hatására — önmaga identitását, de ugyanakkor állandó vágyát is a kommunikációra és a társkeresésre. És most munkáról munkára haladván, csak az marad hátra, hogy megpróbáljuk leírni a művek környezetét, ezt a kábító panorámát, a nyírségnek ezt a szögletét, ahol egészen a látóhatárig nyírfa követ nyírfát, domb rajzol újabb dombot. Gavril Abrihan egy monumentális faszobrot alkotott, amelyet Rétyen elnevezéssel illetett, emlékeztetve a parasztházak struktúráira is. Ő tehát egy lehetséges lakásról beszél a természeti környezetben, mintegy jelentve és előrejelezve a jövendő lehetséges lakóhelyeinek természetét és struktúráit. Nyilvánvalóan Gavril Abrihan csak finoman közelít az építészet szellemiségéhez, eszményeihez, a sajátságos ritmusokban éreztetve némi"épp az építés boldogságát is, a teremtés minden örömét. :efangálárá,amu egy óriási „Tobozterme“ -t képzel el, mintegy sugallva az összes — még élő — hősi képzeteket, mintegy a vegetáció ajándékával lep meg, sejteti, hogy a folytonos életnek, a munkának van egy archaikus jellege is, ami önmaga is izgalmas analógiákat teremthet egy precíz természeti építmény és egy darabból vésett templom között, aminek értelmét eszmei keménységében és külső harmóniáiban kereshetjük. Egy dombon Ionés Cinghitá Repülése bűvöl el, a robusztus elemek vagy a mozgás iránt, monoton és lusta mozgás ez, egyfajta körbeforgó „repülés“ önnön, a földet őriző tűje körül, de mégis arról álmodik, hogy egyszer majd meghódítja a levegő eget. Alfred Dumitru egy rezervációt talál ki, esztenát teremt, benépesíti az összes leírható és teremthető képzetekkel lényekkel, amelyeket a poézis mindenkori metamorfózisa sugallhat. Az elképzelés itt mégis reális, minden mitológiával való kacérkodás, mitológiába való átfejlődés dacára. „Sebestyén álmainak a bölcsője“ a címe Dorin Lupea munkájának, ő is egy figuratív manierizmus mellett dönt, ami tartalmazza a természet iránti vágyakozást és csodálatot, de a gyermekkor utáni sóvárgást is, amit a gyermekkor univerzumának elhagyása percétől érezhetünk. A természetbe, precízebben annak az arcműkorába való visszatérésünk mellett dönt Remus Dragomir kompozíciója is: „A gyermekkor bölcsője“ ... Ebben a bölcső formában maga az anyag igyekszik megszerezni a játék kegyelmi állapotának minden tapasztalatát. Ebben a megdöbbentő formában csak az imaginális lehet a döntő. Valószínű, egy másik szögből bölcsője rusztikus képzeteket is sugall... Nicolae Georgescu magával ragadó absztrakt formával bűvöl el, „Repülése az idő felett“, más szavakkal, egy mély és átélt meditáció a földi létezésről és a megmaradásról. Noha elsősorban a plasztikai kifejezési módokra koncentrál Traian Moldovan Dialógusa, az anyag: a fa egy meghökkentő és óriási „virága“ .. . Kiemelendő itt hogy a munka szerkezete dicséretesen kontrollált, kompozicionális szempontból hibátlan, az anyag lehetőségeit is figyelembe véve, ezért ez a kiváló munka meghaladhatja a formálás tárgyiasságát és tárgyilagosságát, sok mindent asszociálva tehát, a kifejezések végtelen skálája előtt megnyílva. A nyírség egyik félreeső saHjában Petrovics István falova hívja fel magára a figyelmet, pontosabban népi gyermekjátékokra is emlékeztet, de egy harci lóra is, mondjuk, az ókorból. A mű címe, s ez nem véletlen, „Legenda“ s ez tényleg mitikus teret és időt sejtet, egy valahai ló-ember szimbiózisra utal, amelynek energiái a történelmi reggel végtelen útjain vesztek el. Petrovics munkája egy jelképes alkotás, mégis kiemelendő elragadó és rafinált primitivizmusa, amelyből nem hiányzik a modern filozófia iróniája sem. Sandu Surcel egy „Valah trónus“sál ajándékoz meg bennünket, amely nem is annyira a hatalom végtelenségét sűríti kézzelfogható jelképbe, hanem egy szellemi egység metaforája kívánna lenni, amelyben egy álmodott egyenjogúság valósul meg. Nyilván, a tér kezdés volt ahhoz, hogy az emlegetett művek minden értékét kibontsuk és tudatosítsuk. Csak néhány impressziónkat igyekeztünk pontosítani, amelyeket ebben a csodálatos természeti környezetben elhelyezett művek kiváltottak belőlünk. Tíz művész találkozott itt, Kovászna megye e sarkában, hogy gazdagítsa és gyarapítsa a kortárs szellemiségét, s ennek a jelentőségét sem árt még egyszer hangsúlyozni. Cornel RADU CONSTANTINESCU a rétyi szobrásztábor megjelenés előtt álló katalógusának előszava. 2.-3.