Megyei Tükör, 1983. május (16. évfolyam, 3504-3529. szám)
1983-05-04 / 3506. szám
Gelencei kőolajbányászat A hatékonyabb nyersanyag- és energiagazdálkodás útján (folytatás az első oldalról) a minőségi termeléshez nélkülözhetetlen mérő- és ellenőrző berendezésekkel, próbapadokkal, és sok helyütt késedelem tapasztalható az új anyag- és energiatakarékos technológiák bevezetését, vagy a másodlagos energiaforrások felhasználását célzó beruházások megvalósításában. E hiányosságok felszámolása szükségessé teszi, hogy az érintett vállalatok is tovább fokozzák erőfeszítéseiket a kitűzött cél elérése érdekében. Az energia- és nyersanyag-takarékosság, mondhatni, meghatározó jelentősége a garancia rá, hogy a közvetlenül követekező hónapokban ezek a vállalatok is kiküszöbölik eddigi fogyatékosságaikat. Egerpataki változások (II.) (folytatás az első oldalról) napokban meg is kezdődött a részleges legeltetés. Részleges és szakaszos, részleges, mert Dobolyi Gábor mérnök, a gazdaság állattenyésztési farmvezetője csupán egy-két órát engedélyez egyelőre legeltetésre. Fokozatosan szokjon hozzá az állat a zsenge fűhöz, ne okozzon rendellenességet. Szakszerűen ügyel a a mérnök a kényes átállási időszakban takarmányozásra. Szerencsére, az idén „nem szorít a cipő“, van elegendő takarmányuk, szálasból, silóból egyaránt. Silótakarmányuk akár még egy újabb teleltetésre is elegendő — jegyzi meg Joós Gyula elnök. Tehát lehet így is! Lehetett így is Egerpatakon. Ott, ahol minden esztendőben a gazdaság takarmányvásárlásra szorult (a tavalyi hárommillió lejes veszteségben 2,5 milliót az állattenyésztés, a takarmányvásárlás vitt el), ma takarmányfölöslegről beszélnek. Az elmúlt év tavaszán 4q1 tonna szalma és 150 tonna széna vásárlására kényszerültek, az idén 000 tonna silótakarmányt és 20 tonna szénát adtak el a borosnyói komplexnek, 560 ezer lej értékben. Megnéztük kettős felszíni siló vermet: az egyik ezer a tonnás veremben tárolt silót meg sem kezdték, s Bitán is egy siló még megkezdetten — május küszöbén. A múltban szálas takarmányukat örökösen megtépázta az időjárás viszontagsága. Ma az egerpataki állattenyésztési farmon két új csűr épült, száz-száz tonnán mindegyik, s Tamás Dénes főmérnök arról tájékoztat, hogy készülőben az új telep építése. Már várják a dokumentáció érkezését, jóváhagyását, hogy elkezdjék az új férőhelyek építését. Mert kétségtelen, hogy ez a szép állomány megköveteli új, korszerű férőhelyek elkészítését. Ugyanis az istállókban meg lehetett változtatni hatékony intézkedésekkel az itt sokáig honolt fegyelmezetlenséget, rendet, tisztaságot lehetett teremteni az egészségtelen mikroklímás férőhelyekben, a környék trágyalevét, sarát el lehetett tüntetni, de a kiérdemesült épületeket újjá nem lehetett varázsolni. És sorolják további terveiket, a hidrofor elkészítését, a két 120 férőhelyes tehénistálló építését, ahol mindjárt rátérnek a gépi fejésre, továbbá a növendékistálló korszerűsítését. Ezzel összesen kilenc istállója lesz a gazdaságnak, ebből kettő Bitán, egy Szacsván van. Az állományról? Nyilatkozzék újra Dobolyi Gábor: — Legelején nézze meg az egyévesek csoportját, a 66 növendéket. 12—18 hónaposak, ez képezi a holnap törzsállományát. (Valóban, csodálnivaló valamennyi, meglátszik rajtuk, féltő gond kíséri takarmányozásukat-gondozásukat.) Jelenlegi törzsállományunk 462 darabot számlál, összlétszámunk pedig 974. Ez utóbbi számadat 24 darabbal meghaladja előirányzatukat. De meggyőződésem, szívesen lemondanának az állományukból jó néhány egyedről, olyan négy-öt esztendős „üszőről“, amely súlya, meddősége következtében már rég kiselejtezésre predesztinált. Nos, remélhetőleg, ezek a csökött egyedek már nem sokáig fogyasztják fölöslegesen a farm takarmányalapját. Hiszen a korszerű állattenyésztés, a tejhozam növelése megkívánja az egyedek kicserélését, az állomány feljavítását. Ez is éppoly nemzetgazdasági érdek, mint a létszámterv teljesítése. Tejhozamukról? Pillanatnyilag 2100 1 a napi kifejt tejmennyiség. Tehenenként 5,4 liter. Ez magában még nem sokat mond, de ha összevetjük az 1981-es, 1982-es márciusi eredményekkel, akkor máris szembetűnik az e téren is elért változás. Íme a kimutatás: 1981 márciusában 40 801 litert fejtek négyszáz tehéntől, 1982- ben 44 879 litert. Ma 77 778 litert ad ugyanolyan létszámú tehénállomány Az állami alapnak ugyanebben a hónapban 1981-ben 20 521 litert, 1982-ben 34 848 litert, ma pedig 49 228 litert adtak le. Ezek beszédes bizonylatok, nem kell melléjük kommentár. Legfeljebb annyi megjegyezni való kívánkozik ide, hogy 1981 szeptemberében került e gazdaság élére Joós Gyula elnök. Tamás Dénes főmérnök és Dobolyi Gábor farmvezető. Egy napon. S az eltelt idő alatt az egykori gárdából csupán a rátermettek alkotják ma a gondozók csoportját. Részegeknek, felelőtleneknek nincs itt mit keresniük. Itt Egerpatakon idős Berde Mózsi bácsi, aki 78 esztendejével — 29 évet egyvégben dolgozik egy helyen — a gondozók legidősebbje. Feleségével, Berde Margittal megalakulástól együtt dolgoznak a tehenészetben. Aztán Mezei Lajos, Hobán Lajos, Simon Antal, Méda András, Kiss András, Ráduly Lajos, Csomós Géza, Bodó Vilma, Bódi István, Bitán Lőcsey Jenő, Balázs József, Gerendi Ferenc és Szabó András. Szacsván pedig Nagy Attila és Márk Géza, mind olyan lelkiismeretes tehenészek, borjúgondozók, akiknek nagy részük van az eredmények elérésében, és akiknek napi tevékenységük nem csupán a fejésben, gondozásban merül ki, de takarmányszállítástól a trágyakihordásig fogatasi szerepkörben is éppoly szorgalommal és becsülettel helytállnak. Még a lovak gondozását is kedvelik, lévén, hogy istállóikban kapott helyet a tehenek mellett az igásló, a gazdaság 36 pár fogata, 80 ló és tíz csikó. A mesterséges megtermékenyítés is jó kezekben van, Szabó Ernő személyében szakmáját értő emberre bízták a beondózást. Az egészségügyi ellátásban egyébként Szántó Erzsébet állatorvos vigyázza naponként, hogy betegség, rendellenesség ne vesse vissza az állományt fejlődésében. Nincs is baj az utóbbi hónapokban az állománnyal Együttesen vigyázzák az állományt, hogy az egyre jobb eredmények elérésében minden egyed maximálisan hasznosítsa és hálálja meg a féltő gondozást ... MEGYEI TÜKÖR SZAKEMBEREK FÓRUMA Növényvédelem májusban (I.) A gyümölcsösben, jóllehet a tavaszi védekezések elvégzésével, ha azokat idejében hajtottuk végre, már megakadályoztuk bizonyos kórokozók és kártevők korai kártételét a még zsenge levélzeten és a virágokon, de korántsem lehetünk nyugodtak a további támadások miatt. Mindjárt virágzás után ajánlatos az almafáinkat gombaölő szerekkel (a lisztharmat és a varasodás ellen) permetezni. Ezúttal lehetőleg ne használjunk réztartalmú vegyszereket. A Cosan nevű nedvesíthető kén 0,4 %os szuszpenziójához adjunk más szerves gombaölő szert, a varasodás leküzdésére (pl. Merpan 0,2 %-os szuszpenzióját). Ugyanezek érvényesek a körtefára is. E két gyümölcsnél megismételhetjük ugyan a kezelést, de nélkülözhetetlen majd akkor lesz újból, amikor az alma kb. diónagyságot ér el. Természetesen, ha a fáinkon levéltetvek, levélbolhák, takácsatkák feltűnő jelenlétét észleljük, keverjünk a permelléhez rovarölő szert is, amely célra a jól bevált Sinoralox 0,te—0.2 %-os emulzióját javasoljuk. A kajszibarack ritkán fordul elő megyénkben. A sziromhullás után monília, gnomónia, levéllikasztó betegségek, valamint a barackmoly és a sodrómolyok ellen a fent is javasolt vegyszereket a megadott adagban használjuk. A következő kezelés a természetes gyümölcsritkulás után — az előbbi megismétléséből áll. A fák törzsét és vastagabb ágait támadó kéregmoly ellen május második felétől lemosó permetezéssel védekezünk. Az őszibaracknál leggyakoribb betegség a tatrinás levélfodrosodás. Járványszerűen a nedves, hűvös időjárás után lép fel. Bármelyik beszerezhető gombaölő szer jó a preventív kezeléshez, amelyet május közepe után végzünk. A szilva és ringló virágzást követő permetezése elsősorban a szilvamoly ellen irányul. A molyok első nemzedéke május második felében kezd rajzani, de ennek kezdete nagymértékben függ a helyi időjárási viszonyoktól, elhúzódhat. Mivel a sötétben történő rajiszásukat nehéz megfigyelni, ajánljuk, hogy megismétlő permetezéssel, május végétől fedjük a fáinkat a már említett Sinoratox-szal vagy Carbotox 0.4 %-os emulziójával. A gombabetegségek ellen lehetőleg rézmentes gombaölő szert keverjünk a permetléhez. A cseresznye és meggy virágzás utáni permetezésére akkor kerül sor, amikor a termés zöldborsó nagyságú, majd 10—14 nap múlva megismétlődik. Különösen fontos a cseresznyelégy (kukac) elleni védekezés az említett rovarölő szerekkel, amelyek egyben a fekete cseresznyelevél-tetű ellen is védnek. Vegyszerünket kiegészítjük a monília és levéllyukasodás elleni gombaölő szerekkel. A szamóca második permetezése 5— 10 %-os, harmadik permetezése 40—50 %-os és negyedik permetezése 80—85 %-os virágzás idején van. Nem használunk rovarölő szert (a beporzó rovarok védelméért), de szürkepenész ellen szerves gombaölő szereket. Igen jó a Fundazol 0,1 %-ban. A málna teljes virágzásakor permetezünk, szintén csak gombaölő szerekkel a szürkerothadás, a vessző- és levélfoltosságok megelőzésére. az A ribiszke legveszélyesebb ellensége üvegszárnyú ribiszkelepke, amely megyénkben is egyre több tövet szárít ki. Május végétől kezdünk ellenük permetezni, megszakítjuk a szüret előtt három héttel, majd őszig folytatjuk, mivel e kártevő rajzása egész tenyészidő alatt tart. A ribiszkét károsító levéltetvek ellen is használ. Az egres lisztharmata gyakori nálunk. Ne mulasszuk el május közepétől nedvesíthető kénnel (sulf Cosan) permetezni az ilyen veszélynek kitett bokrainkat. A dió permetezésére alig kerül sor. Mégis figyeljünk fel a dió baktériumos levél- és termésbarnulására, amely tönkreteheti az igen értékes fogyasztható részét is. Jók a réztartalmú (Turdacupral) vagy más gombaölő szerek, május végétől alkalmazva. PUSKÁS Attila MŰVELŐDÉS megEneklOnk. Romania Nem csalódtunk! Akik a május elsejei kirándulás helyett a Szakszervezetek Művelődési Házában sorra került előadást választották, nem bánták meg. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, ilyen színvonalas műsorszámokkal rég nem rukkoltak ki tanulóink. Azok a csoportok, amelyek ezen a napon színpadra kerültek, valóban megtalálták a módját annak, hogy a lehető legszebb teljesítményt nyújtsák, nyilván, adott feltételeik, tehetségük függvényében. Mert a pár héttel ezelőtt megtartott megyei döntő szakaszhoz mérve a mostani produkciókat, kétségtelenül érezhető volt az előbbre lépés, érezhető volt az, hogy az országos szakaszra javasoltak sokat dolgoztak műsorszámuk további tökéletesítéséért, csiszolásáért. Nem akarunk részletes elemzést végezni ez alkalommal, úgyis bővebben kitérünk az országos fesztivál mostani seregszemléjének tanulságaira, azt viszont el kell mondanunk, hogy a csoportokat irányító tanárok, oktatók rendkívüli munkát végeztek. Idáig eljutni nem volt könnyű dolog, s nem az sem, hogy az országos döntő bíráló bizottsága előtt tényleg jó szintű előadással mutatkozzanak be. A sok gyakorlás lehet csak magyarázata annak, hogy a legtöbb műkedvelő tanuló, kisebbek és nagyobbak különösebb izgalom nélkül léptek közönség elé, meglepő biztonsággal mondták, énekelték, táncolták el a rájuk osztott szerepet. A kisebbek bája, üdesége jól kiegészült a nagyobbak szépen kidolgozott mozgásával, magasabb mozgáskultúrájával, a folklórszámok szépen kapcsolódtak a színjátszás egészen más beállítottságot követelő világához ... Egyszóval: pionír- és iskolás műkedvelőink egyáltalán nem vallottak szégyent ezen a vasárnapon. Függetlenül attól, milyen lesz a bíráló bizottság döntése, a mieinknek őszintén gratulálhatunk. Végezetül csak elismerő szóval illethetjük a rendezést, a színpadi és színpad háta mögötti fegyelem megteremtőit, az előadás gördülékenysége az ő munkájukat dicséri. PÉTER Sándor Hídvégtől Boto§ani-ig A hídvégi Hovászna folkcsoport képviselte megyénket a boto$ani-i Fiatalok zenéje fesztiválon. A versenyt április 23—24-én tartották,s a különböző előadói technikával rendelkező folkcsoportok léptek színre. Érthető hát, hogy több stílus képviselnie magát. Közös vonásuk a fiatalokra jellemzően a zenében való együvétartozás, az élményközösség. A versenye kiemelkedett Dicsi Gyula (rajztanár) sajátos melankóliával előadott egyéni zenestílusa, ami szerencsésen párosul Bálla Creu Rodica (zenetanár) kiváló hangszínével. A jól kiválasztott Bacovia-, valamint Bligaversek Éjel Zenésítése méltán aratott nagy sikert. Nem teíed ki tehát, hogy a színpadra lépett harmincnyolc csoport közül, a Ion Crissinoiu zeneszerző elnöklete alatt működő bíráló bizottság a hídvégieknek osztotta ki a zsűri különdíját. Kívánjunk tehát sok sikert a nemrég alakult, de igen-igen sokat ígérő hídvégi folk-kel kísnek. Bízunk abban, hogy a Megéneklünk, Románia fesztivál országos szakosairól újabb díjjal térnek majd haza. (orbán) (CSUHAT Adrián felvétele) __ SZURKOS ANDRAS tavasz Április visz a tavaszba bolondos szél játszik velünk északi szél nyugati szél kalaptalan marad fejünk Készül lelkünk fák virága minden évszak színre színt rak Jmlandos szél játszik velünk WtFalóság sose_ absztrakt Hegyek kékjétől az égi kékig... Iervay Zoltán műterme a 105-ös tömbház legfelső emeletén van. Tiszta, világos terem, sok a virág, a falakon Hervay képei, sok kép lerakva egymás mellé, a hatalmas ablakokból tiszta időben messze ellátni, látszik az egész város. A műteremben szokatlan rend van, mintha egy laboratóriumban lennénk, nem is egy képzőművész műhelyében. Hervay Zoltán tanárom volt, elfogódottságunk nehezen oldódik. Annál is inkább, mert sok a látnivaló. Mindig akartam írni róla, képeiről, egy-egy kiállításon mindig felfigyeltem szokatlan színű és kompozíciójú munkáira, aztán az írás és az erősen esedékes műteremlátogatás mindig elmaradt. Az egyik falon sötétkék alapozású vásznak, furcsa geometrikus formák, közöttük általában mindig megjelenik egy-egy sárga, narancssárga, világosabb folt, szinte belülről gyújtva föl a képet. Talán ezért is nem tűnnek túlságosan komornak ezek a képek. És amire azonnal fel kell figyelni, Hervay egy-egy hosszabb-rövidebb alkotói periódusának munkái szokatlan módon összetartoznak, rímelnek egymásra, „vádolják“ egymást, szokatlan erővel mutatnak „egy voltukra“, egyéni voltukra, összefüggéseket teremtenek, következtetések levonására késztetik a nézőt, magával való szembesülésre, önvizsgálatra... Körülbelül ezek fogalmazódnak meg bennem, miközben nézem a képeket, aztán más alkotói szakaszok dokumentumait is. — Körülbelül 1968 óta kezdtem ezeket a sorozatokat. Én magamnak „belső“ használatra konstrukció-sorozatnak nevezem el. Láthatod, vannak bizonyos domináns színeim, elsősorban a kék, a sötétzöld, a lila, ezek általában komor színek. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a mai kor problémái, az építkezés strukturális rendkeresései vezettek rá arra, hogy ilyenszerű felfogásban kezdjek dolgozni. 1968-ig többé-kevésbé rendszeresen festettem, persze, ez sem volt ilyen egyszerű. Mikor a háború után hazakerültem, hathét évig egyáltalán nem dolgoztam. Értelmét sem láttam, mással voltam elfoglalva, élni kellett, ekkoriban textilfestéssel foglalkoztam, azután fokozatosan ejtett rabul megint a piktúra: először, természetesen, csendéletek jöttek, azután, ma már azt mondom, törvényszerűen: aktok és portrék. Klasszikus témák foglalkoztattak, tanulmányszerűen kezdtem figurális kompozíciókat készíteni. Lehet, hogy ez az ún. „felvezetési“ szakasz talán a kelleténél hosszabb ideig elhúzódott, de ma sem bánom, megérte. Mondom, a változás 1968 táján következett be: akkor már bíztam magamban, a sok tanulmány után tudtam, a művészet lényege nemcsak az absztrahálás, hanem az alkotás, újraalkotni tárgyi, szellemi világunkat ... — Bocsáss meg, hogy félbeszakítlak, mégis, miért ezek a fura geometriai formák jöttek abból, amit elmondtál, más is következhetett volna, mint ahogy későbbi, a hetvenes évek végén születő sorozataidban következett is ... — Sietsz? Mert ha igen, bele se kezdek. Üljünk le: azt tartják ugye, a festő vásznán legtöbbször a valóság ún. intellektualizált része jelenik meg: az objektív valóság. Nos, én először — és hangsúlyozom, a természetből kiindulva — ezeket a gömböket, egymást metsző köröket, formákat absztraháltam. Kérdezhetnéd, miért annyi a kék, a komor, sötét tónusú sötétkék. Válaszolhatnám, ezek a kékek a mi erdélyi hegyeink színei. A zöldek, a sötétlilák szintén. Hogy komorak? Lehet. De hiszen használom a sárgát is, nézd csak, a kék egymást metsző, megszüntető, újraalakító formák mögött mintegy megvilágosítja a kompozíciót az a sárga folt. — Igen. Ezeken a képeken kétségtelenül van egy kettősség... — Közhely, hogy egy tárgynak annyi képe létezik, ahány szem rátekint. Ebből is következő alapigazság: tárgynak mindig a lényegét kell(ene) a ábrázolni. Nézd meg figyelmesen ezeket a képeket! — Igen, azt már megfigyeltem, hogy perspektíva az nincs, furcsa módon az egymásba tűnő formákkal, az egymást alakító színek elosztásával érzékelteti a kép önnön mélységeit, de — Nekem nem erős oldalam a vers, Szilágyi Domokos írja valahol: „Csak az igaz, ami végtelen, / minden véges: megalkuvás!“ — Érdekelne mégis, hogy hogyan festesz? Készítesz vázlatokat? — Igen, kicsi noteszlapokra, szinte idegen szemnek követhetetlenül készítem el a tervet, azután matematikai pontossággal építem ki a képet. Tudatosan, gondolom, ezt nem kell hangsúlyozni. Nagyban nem szeretek vázlatozni, hogy is mondjam csak, egy kép egyszer születik meg bennem, amikor másodszor festeném meg, már nem érezném azt az izgalmat, következésképp már nem érdekelne, akkor meg minek? Egy élményt igazán nen csak egyszer lehet átélni, intenzíutána már kopik, alakul, változik, és a végén már nem is ugyanaz az élmény. A hetvenes évek elején, hogy tovább magyarázzam magam, ha már ezt kívánod tőlem, kezdtek izgatni a folklorisztikus ábrák és formák. Ez akkor készült képeim egy csoportján, de szőnyegeimen is nyomon követhető. Akkor már az kezdett izgatni, hogyan tudjam bevinni ebbe a kialakult és zárt világba az alakokat. Az embert. A zenesorozatomban aztán erre is sor került. Több Bartók-képem is van, Enescu. A zene mindig is hatott rám, tehát nem véletlen, hogy foglalkoztatott néhány nekem kedves zeneszerző is, ezeket elhelyezni ebben az én kialakult képi világomban. A nem figurális kompozíciókra is hatott a zene, itt elsősorban az idő problémái foglalkoztattak, a sugarak, körök, a kozmikus világ. — 1981-ben nagy kiállításod volt Luxemburgban — ott készült a riportot kísérő kép is —; hogyan fogadta a kritika? — Ha azt mondom, hogy nagyon kedvezően és jól, bárki hivalkodásnak is veheti... — Na jó, ebbe ne menjünk bele, mikor lesz már végre kiállításod Sepsiszentgyörgyön? — Nézd, én a nyárra tervezek a lányommal, Hervay Katalinnal közös tárlatot, ő a grafikáit állítaná ki, én a képeim egy részét. Szeretném, ha júniusban megvalósulhatna ez a kiállítás ... Lejegyezte BOGDÁN László „Mindenki arrébb tett valamit“ 1973 elején közhírré tette a Megyei Tükör, hogy megvolt Csernátonban a Megyei Múzeum állandó kiállítása. A tízéves évfordulón hadd idézzünk az akkor — Magyari Lgos aláírásával — megjelent riportból: „CSERNÁTONI MÚZEUM. A cím komolykodó ugyan, de igazi, értékes fedezet van mögötte. Csernátonban múzeumot avatnak (...) Csernátonban egy olyan rendWul értékes anyag gyűlt össze, mely immár feltétlenül me >demelte, hogy állandó szállást kapjon.“ .............. t Tágas udvarkertben, parknak mondható gyönyörű környezetben áll az egykori Damokos kúria, építészetiig is szép, s múzeumi kiállításra igen alkalmas, egykor itt s meg Orbán Balázs, sokat időzött a kúriában Jókai Mór házigazdák rokonságot tartottak Laborfalvi Rózával, , hitvesével. S nem egy híresség fordult meg ebben a^u bar a száz, százötven esztendős közelmúltban. Ám ahhoz, hogy hazai román, magyar, s ki utólag külföldi híresség is nagy gyönyörűséggel szemlélte a reményt, s hogy évente visszatérnek etnográfusok, kertművészek, írók a múzeumhoz, ahhoz a Hasszmann cs is hozzájárult. Hasszmann Pál, nyugodjék békében, ajkolamester, évtizedekig gyűjtötte a régiségeket, korai szőttest, varrottast, festett bútordarabokat stb. Hol állt ez az anyag 1972-ig? Nyelvemen, hogy ,a örököst, Hasszmann Pált és Józsefet, a testvéreket Jrom most az évfordulón“ —, de hát öle csak eszmei, ^ mi örökösei édesapjuknak itt, a hagyaték, az a 111 ’ melyet eddig is végeztek, s most rájuk maradt volna — 1972-ben a megyei pártbizottság fölszabadító . ^ Damokos kúriát, mely az állami gazdaság rendeihez^_ állt, romokban volt itt minden, búzaraktár, tyúkpota, , ^ napajta, minden volt az épületben, a kerítés tömför j a bennvaló Pató Pál-i állapotban. Hát ez lett belőle egy év alatt... És máris megszegtem a Hasszmann testvérekbe . ígéretem, az udvaron, hatalmas fa alatt tuskósze ^ ülünk, rönkasztalon jegyzek, s erősen kérnek, . . . ^ás szóljak, ők csak alkalmazottak, csak dolgoznak, *ní,! is. Arrébb félig faragott négyszögű gerenda, kopjafa lesz belőle? vagy kisebb székely kapu egyik lába? De hát szerénységből el nem hallgathatjuk, mit dolgoztak, s miből lett a mostani, itteni részlege a Megyei Múzeumnak. — Ládákban állt mindaz, amit édesapánk meg mi magunk összegyűjtöttünk padlásokról, pincékből, csűrökben kallódó szerszámok közül, isten tudja, hány faluból. S rólunk ne írj, arra kérünk, de arra is, hogy el kell mondanunk, mennyi segítséget kaptunk a megyei pártbizottságtól, a művelődési bizottságtól abban az időben is, Sylvester Lajos akkori elnöktől, a Múzeum alkalmazottaitól, szakemberektől, Székely Zoltántól, Gazda Klárától, Kónya Ádámtól, Cserey Zoltántól, Salamon Ferenc csernátoni tanártól meg a diákoktól. Szántó Vilma rendszerezte a szőttesek anyagát, Csicsó Péter akkori községi polgármester is mellettünk állt, s Gyergyai Károly titkárhelyettes, aztán Makó Béla téesz-elnök, és a képzőművészek. Cseh Gusztáv, Árkossy István, Plugor Sándor, Nagy Ervin, Gergely István elkészítette a kertben látható két szobrot, a Bod Péterét meg a Végh Antalét, mellettünk áll ma is a Művelődési és Szocialista Nevelési Megyei Bizottság; meg kell említenünk köszönetünk mellett azt a sok Névtelent, akik segítségünkre voltak anyaggal, tárgyi emlékekkel támogatták a múzeumot, s támogatják ma is, ezután is. Fölsorolni lehetetlen kevés helyen mindazokat név szerint, akik szív- s lélekügynek tekintették a gyűjtést, rendezést. — Valamit mindenki arrébb tett — így fogalmaznak Hasszmannék a nagy közösség elismerésére. — És ott vannak a névtelenek, öregasszony, aki utolsó törölközőjét hozta, mert az eredeti, s itt megmarad ... Nézzük a gyűjtemény részlegeit, mennyire gazdagodott a múzeum s mennyivel lettünk mi is gazdagabbak a gyűjteménnyel, mint imltunk tíz évvel ezelőtt! 1. Nicolae Ceaușescu elvtárs csernátoni látogatásának képanyaga. 2. Mintegy száz festett bútordarab van jelenleg, a XVII. századtól a XIX. századig. 3. Fonás, szövés mesterségével kapcsolatos tárgyi emlékek a vidékről. 4. XIX. századi szobabelső Csernátonból, minden a helyén, mint valaha eredeti tárgyi anyaggal berendezve a szoba. 5. Háromszéki fazekasközpontok termékei. 6. Cseh Gusztáv képzőművész sorozata, a hatvan főemberről. 7. Bod Péter, Végh Antal, Végh Ignác, Cseh Károly, Pánczél Dániel és mások életművének tárgyi bemutatása. 8. Építészeti emlékek Csernátonban, Ika vára bemutatása stb. 9. Csernáton rövid története, régészeti ásatások gyűjteménye. 10. Szabadtéri kiállítás: régi házak, a malom, székely kapuk stb. Csernátoni ház (XVII1. század), albisi ház (XVIII. sz.), bélafalvi ház (XVIII. sz.), vargyasi ház (XVII. sz.), előpataki ház (XIX. sz.), itt áll a futásfalvi gabonás, a bélafalvi nyári konyha, és itt a felsőcsernátoni kétköves vízimalom, épült 1836-ban. Ide másolom a feliratát: „Építette az gazdaság 1836-ban (faluközösség — C. Z.) Barabás Izsák malombíróságában Olosz János által“. A malom bevételéből fedezték a község kiadásának egy részét. Itt van a méhészeti részleg, a legősibb méhlakástól, a faodútól a legkorszerűbb kaptárokig, továbbá szerszámanyagok, oklevelek, diplomák, érdemérmek, könyvészeti Látványos a szabadtéri kiállításban a mezőgazdasági szerszámok, gépek gyűjteménye, XVII. századbeli szerszámok is láthatók. Továbbá három nagy kötött székely kapu: Páva: 1761, Torja: 1800, Felsőcsernáton: 1835, a torjai kapun rajta a rendelő meg az építő neve! Ez az egyetlen ilyen jegyzésű kapu eddig. Terv? Bővítés? Kilátás gazdagodásra?“ A régi falusi mesterségek — kovács, asztalos, kerekes stb. — műhelyeit szeretnénk bemutatni és egy falusi gazdaságot, csűr, istálló, minden, ami egy bennvalón. Nehéz lesz. De hát kérünk még tíz évet... Egyelőre a mezőgazdaság gépek : fölé kell húznunk színt, pénzt is kaptunk, azzal lépünk még pár métert a tetővel. Csak dolgoznak. CSAK dolgoznak gyermekkoruk óta a Hasszmann testvérek, s amit kérnek, azt is azért, hogy dolgozhassanak, a köz javára. Hiszen a múzeum mindenkié. Kérik, a gazdaságok ne törjék össze a régi géneket, szerszámokat, ne adják ócskavasba, apáik kezétől fényesültek a kerekek, fogantyúk e gépeken, s itt megmaradnak. Dr. Veress László mérnök, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezérigazgatója körlevelet küldött ennek érdekében a gazdaságokhoz, eddig nem jelentkezett senki... De — marad Hasszmann József. Hasszmann Pál részéről a köszönet, és a további segítség kívánalma. H Pál még fölküld, kapaszkodjam ezen az ósdi cséplőgépen, látni fogok ott egy sárgarigófészket. Meglelem, röpkén belőle a madár, s meglátom a gyönyörű négy, apró, koké*, pettyes tojást. Régi rokkant szerszám a gép, még szegével kapott azonban itt a látványok között, s madarat, ta^szit nevet s röppent pár hét múlva a kék égre.CZEGŐ Zoltán 2.-3