Megyei Tükör, 1986. október (19. évfolyam, 4563-4589. szám)

1986-10-01 / 4563. szám

Kukoricatörés a terület egynegyedén Erdő vidéken is fogyatkoznak a mezei gondok. Ha az eső nem szól közbe, napokkal ezelőtt földbe kerül a búza. Most azonban legyünk hálásak min­den milliméternyi csapadékért, mert a legjobbkor érkezett. Bárót környékén az utóbbi három napon lehullott csa­padékmennyiség összesen 14 millimé­ter volt négyzetméterenként, s ez e­­gyenértékű a szeptemberi esővel. _ Földbe került több­­mint három­ezer hektáron a búza, s a maradék 816 hektárnyi vetetlen területtel gyor­san végzünk, a napi ütemet figyelem­be véve — tájékoztatott Imreh Árpád, az agráripari tanács főmérnöke. A tagság azonban néhány gazdaság határában megállás nélkül gyűjtöget­te a beérett kukoricacsöveket. Ezen a vidéken, amely megyénk legnagyobb kukoricatermesztő körzete, az összterü­let egynegyedén immár lefogyott a ter­més. A 840 hektárnyi kukoricaföldön kilenc gazdaság osztozik, közülük nagyságrendben Bardóc áll első­­ he­lyen 160 hektárral. A tegnapi szállít­mányokkal eddig 45 hektár termés ke­rült itt kajba, s hozzávetőleg ugyan­ennyit­ gyűjtött be Nagyajta is. A fenti gazdaságokon kívül még Bacon, Köpec, Vargyas és Bibarcfalva hatá­rában bontakozott ki nagyobb lendület­tel a kukoricatörés, ezzel szemben Bá­rót és Szárazajta termelőszövetkezetei­nek mérnökei a helyszíni terepszemle alapján úgy ítélték, hogy még nem é­­rett be teljesen a kukorica, s néhány nappal kitolták e termény betakarítá­sának kezdetét. ARADI Endre Csalánba nem flt a menykő ... ... de a termelőszövetkezetek épüle­teibe, takarmányszerűibe a tapasztala­tok szerint igen. Elképzelhetjük, mek­kora kárt okozna az idén, az elraktá­rozott takarmány­tételek megsemmisü­lése. Illetékes ellenőrző szervek megálla­pították, hogy a téeszek, állami mező­gazdasági vállalatok vezetői nem bizo­nyultak előrelátóknak, s nem in­tézkedtek a lehetséges megelőzés ügyé­ben. Nem találtak villámhárítókat a kővári, nyújtódi, lisznyói, zabolai, ozs­­dolai, bodoki, mikóújfalusi, vargyasi, nagybaconi, torjai, bibarcfalvi, köpeci, csernátoni, dalnoki, kökösi gazdaság minden istállóján. A takarmánytárolókat, szénacsűrö­ket védelem nélkül hagyták Kőváron, Nyújtódon, Lisznyóban, Zabolán, Ozs­­dolán, Kőröspatakon, Boriikon, M­­ikó­­újfaluban, Varnyason, Bükszádon, Nagy­bacon­ban, Torján, Bibarcfalván, Köpecen, Bardócon, Dalnokon, Kálno­kon, Maksán, Kézdivásárhelyen. Esetenként meggyőződhetünk arról, hogy kévésen múlik a problémák meg­nyugtató megoldása. A vargyasi­ téesz villámhárító­ gondja a kézdi­vásár­helyi Mechanikai Vállalat jóvoltából egy nemrég tartott gyűlésen megoldódott. Több helyen felszerelték a villámhá­rítókat, de hatósugaruk nem terjed ki az összes épületekre. így történt a sze­relés Bölönben, Vargyason, Illyefalván, a szépmezői ÁMV-ben vagy Hídvégem Gyakorta nem kizárólag a gazdasá­gok vezető tanácsát terheli a felelősség. Megállapították, hogy a tervezőintézet nem tartja be minden esetben az 1­20/1979-es normatívát, vagy a kivi­telezők halogatják a munkálatok befe­jezését. A baróti mezőgépészeti állomás még 1985 őszén megkezdte a villámhá­rítók felszerelését a polyári, mikóújfa-­lusi és bibarcfalvi téeszben, de a fel-, szerelés máig sincsen befejezve. A nagy és félelmetes nyári zivatarok ideje lejárt, de az ilyen óvintézkedé­seknek nem is akkor kell szerét ejteni, amikor csapkod a villám, hanem jóval annak előtte. Hanem... eső után kö­pönyeg, s a felelősség vagy felelőtlen­ség ilyen esetekben súlyosan nyom a mérleg serpenyőjében.­­ (tompa) Napirenden a beruházások (folytatás az első oldalról) az építőket, sem a szerelőket. Az ese­tek túlnyomó többségében ugyanis csu­pán­ a közös erőfeszítések vezethetnek kellő eredményre. A szállítóknak az előzetesen megál­lapított szerelési sorrendben kell bizto­sítaniuk a technológiai berendezéseidet. Az építőknek és összeszerelőknek a munkaszervezés hatékonyságának nö­velésével, a zökkenőmentes együttmű­ködés megszervezésével kell meggyor­sítaniuk az ütemterv teljesítését. Elen­gedhetetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a beruházások terén hosszabbí­tott műszakban szervezzék meg a munkát maximális teljesítőképességük szintjén használják ki a berendezése­ket, minden munkaalakulat számára pontos és könnyen követhető feladato­kat jelöljenek ki, s gondoskodjanak a teljesítmények szigorú nyomon követé­séről. A megrendelőknek is fokozottabban be kell kapcsolódniuk az összeszerelési munkálatokba, sőt szükség esetén az é­­pítőtelepi munkába is. Megyénkben a legsürgetőbb felada­tok a Gépeket és Gépkocsialkatrésze­ket Gyártó Vállalat munkaközösségé­re hárulnak. A vállalat megrendelői minőségének teljes súlyával hozzá kell járuljon a szükséges berendezések biztosításához, a munkálatok ütemének meggyorsításához. A NEMZET JÖVŐJE BIZTOS, BOLDOG RÉVBEN Verőfényes vasárnap délután volt, a­­mikor befordultunk portájukra. A Bod­za völgye ilyenkor ragyog, itt-ott meg­törik a fény a fák rozsdavörös leve­lein, s a természetimádó akár órákig tud gyönyörködni az erdő sokszínűsé­gében, egy helyben ültében is. A ház népét is az udvaron találjuk, a gazda a nyárikonyha előtt üldögél, mellette újság hever a földön, s fe­jét akkor kapja felénk, amikor rákö­­szönünk. Míg kikászálódik a hintaszék­ből, mentegetőzve magyarázza, hogy arrafelé bámult, ahol gyermekkorában annyiszor megfordult a tehenekkel, a juhokkal,­­s ahol még a vackor és a vadalma is olyan jóízű volt, ha késő ősszel rázták le a fáról. A gyerekek egyelőre nézegetik, mé­regetne egymást, aztán minden meg­oldódik, amikor előkerül a labda. Négy erről, kettő arról, hamar összegaba­lyodnak, s az első esésnél már olyan vidám a társaság, mintha örök idők ó­­ta együtt játszadoztak volna. így van ez: a játék a világ legcsodálatosabb nyelve, minden lurkó érti azt, s tol­mács sem szükségeltetik, ha éppenség­gel bújocskázásra vagy fogócskára ke­rekedik kedvük. — Lenuta még alszik -!- húzódik kö­zelebb hozzánk a háziasszony —, ő a hagy alvó. Délben korán kiköveteli magának az ételt, s aztán képes há­rom-négy órát egy huzamban aludni. Nem mutatja, hogy csak kilenc hóna­pos múlt, olyan követelőző... Csillan a szeme, amint a hancúrozó gyerekekre tekint, nincs már tiltó szó, ott nyargalásznak a kertben az ágyások között, igaz, zöldség van ott már csak, s abban kárt nem tesznek, aztán be a csűrbe, kicsi macskák futnak szét, nyomukban a hat gyerkőc. — Hát emlékszel-e, amikor pontosan tizenhét évvel ezelőtt erre jártatok? — kacagja el a mondatot Bularca Ioni­­ta. — Akkor hoztátok nekem Ileanát, s látod-e, ti sem gondoltátok, hogy mi lesz abból a közös bálból. Pedig az ö­­regeim nagyon akarták, hogy idevaló­si lányt vegyek el, ajánlhattak is ne­kem néhányat, dehát egészen máskép­pen sikerült. Most is, ha olyan a ze­ne, s a gyerekek sincsenek bent a házban, el-elkapom Ileana derekát, és olyan táncot járunk, hogy csak úgy dong a padló. Van vagy két csárdásle­mezem is, azokat erősen szeretem, em­lékszem, egy alkalommal, valami­lyen ünnep volt, a tánccsoportunk is fellépett, s mi Ileanával, a feleségem­mel eljártunk egy csárdást a színpa­don. Persze, nagy sikerünk volt. Most is, amikor volt a Csobánka fesztivál, elnéztem az ismerőseimet, szívesen tapsoltak a sepsiszentgyörgyiek magyar táncának, s mondta is nekem az egyik, hogy no, lomja, ti így sohasem jártá­tok. A háziasszony közben térül-fordul, terülj­ asztalkám-szerű gyorsasággal te­rít asztalt, gyümölcs kerül a főhelyre, s párolgó kávé melléje, a gyerekek már­szedik is szét a szőlőgerezdeket, mi szürcsölgetjük a forró feketét. — Szépek voltak azok a táncos esték — süpped bele a puha székbe a házi­asszony. — De aztán ez az ember bé­kémet nem hagyott, amíg ide nem köl­töztem. Persze, szép esküvőnk volt, de nekem volt egy kikötésem: ha már én bodzafordulós lettem, ő is legyen az — egészen. Nem akartam megbántani, de nekem sehogy sem tetszett az ingázás, bizony többször is kapatosan jött haza, meg hozta a barátokat is néhanapján, s amikor jöttek egymás után a gyere­kek, már én nem kívántam az állan­dó vendégfogadást. — No, várj, nem éppen minden volt így — veszi át a szót a házigazda. — Jól tudod, én is akartam jönni, de a brassóiak megkötötték a kereket, mert jó lakatosnak tartottak. Szerettem s szeretem most is a szakmát, el is gon­dolkozom sokszor, vajon ha sikerül a felvételim az egyetemre, most hol is lennék, így jobb. Nem is értem a mai tizenéveseket, miért kívánkoznak el in­nen. Még azt sem tudják, mit jelent ingázni. Mert ingáztam én eleget, be a középiskolába, a Honterusba, mert itt­ akkor nem volt líceum, aztán felké­szítőkre ugyancsak Brassóba, s végül ingázás volt csupán az egyetemi fel­vételi is. Háromszor egymás után. Úgy néztem szakma után, s lett belőlem szerelőlakatos. Jártam a brassói gyá­rakat... Hiába nősültem meg, hiába született egymás után a négy gyerek, nem engedtek. Aztán, mikor megindult a traktoralkatrészgyár, jöttem, erősen kikötöttem, s végül elengedtek ...Ama tizenhét év előtti első talál­kozás után még sok következett. Cso­dáltuk a bodzaiak táncát, ők igen a produkcióinkat, s közben megbarátkoz­tunk, tiszteltük egymást... — Találkoztunk a régebbiekkel. E­­gyik-másik nagyon megváltozott. Mond­ják is, nem látszik Ileánán, hogy öt gyereket szült, s rajtam sem, hogy én keresek rájuk. De hát ez az élet rend­­je. Az természetes volt, hogy a két nagyobbat, ha már egyik fiú lett, a másik pedig lány, a mi nevünkre ke­reszteltük. Még éltek apámék, amikor megszületett a két másik fiú. Édes­anyám kikötötte, hogy az egyik visel­je az apai nagyapa, a másik pedig az anyai nagyapa nevét, így is lett. Egy fedél alatt laktunk, hát így is a ked­vükben jártunk. S tetszett is nekünk a Gheorghe meg az Alexandru név. Saj­náltam sokszor az asszonyt, mert sze­génynek elég kijutott, de hát nekem dolgoznom, keresnem kellett. Most, is­kolakezdésre, a két nagyobbra, ha hi­szed, ha nem, elköltöttünk legalább e­­zerötszáz lejt. Egyenruha, táska, füze­tek, meg egyebek. Olyan büszkén vo­nultunk haza a »felszereléssel, mint­ha ketten, a felesgem meg én most iratkoznánk első» __ Hát te állta le mindenkivel be­szélgetni s lizlkedted, hogy már a második is iskolba megy — moccan meg az asszony,» újra teletölti illa­tos kávéval a eséket. — A nagyob­bikkal egyelőre »unk nem volt, re­méljük, a másodikal sem lesz. Az erdő alatti vidám társaság e­­reszkedik alá. Miryre hallatszik kur­­jongatásrác. A fiatalemberek m­in­i a gyárban, az f gyárban dolgoznak Egyik közülük fellettem esztergál pántlikára is volm ep darabig. Hidd el, sokat nyertdizzel a gyárral, s általában azzal, ^. körülöttünk tör­tént, történik. Srltitkárként sokszor kellett beszélnem^ embereknek s én mindig őszintén §mondtam, mit érzek, mert valóban lányos amit megér­tünk. Az, hogy £os 'ettünk, csak az elindulás volt. t1 szavak ha azt mondom, ily«, tényleg nem kép­zeltem el amikor érettségiztem. S én az­offverek felnevelésétől sem ffle­lt tot^gerekese); is s n?* oWk ,is i'^Bak, akik „P' ^ sza"tnak­ » igazak, zs fg^níráen g!lik külön öröm, s msoimról tudósul nincs nálunk boldo­­glik amikor hat", testvérekül, éven­­tf b£«Wbb egrfz itthon összenyúl­­t. J. az őt termékünknek élünk tunk. *5 mit becsületes. kemény PÉTER Sándor __ ______■—-----------------­ MEGYEI TÜKÖR Akik a virágot szeretik, nem lehetnek rossz emberek — jutott eszembe ez a közismert szólásmondás a megyeszékhely Lenin negyedében, a Gyöngyvirág utca 7. és 42. számú tömbházainak két egymással szemben levő lépcsőháza­­ az első felvételen látható 46/D., a másodikon pedig a 42/A. — között, miköz­ben fényképeztem. ..... . , Az történt ugyanis hogy­ a D-ból — melynyi előteret ügyesen elrendezett zöldövezet, viruló virággruppok, díszcserjék, fenyőcsemeték díszítik — csak pajkos gyerekek jöttek ki hozzám, de ők sem azért, hogy megkérdezzék, mit keresek és mit akarok a tömbházuk előtt, hanem azért, hogy fényképezzem őket is - s a szüleik az ablakból kihajolva mulattak azon, hogy alig tudok szabadulni a r­övidnadrágos hadseregtől... Viszont a másikból, az A-ból­­, a­­melybe korábban beköltöztek a lakók, de előtte még mindig csak betont, kő­­sivamgra emlékeztető övezetet és csenevész gyomokat, porcsint, habodat és paréjt találtam — kijött valaki, amikor meglátta kezemben a fényképezőgé­pet, s elkergetni ugyan nem mert, de roppant szigorú képet vágva, azért meg­kérdezte : „Maga mit akar itt, barátom ? Tán nem tetszik valami ?!“... Mire csak ennyit mondtam: „Nézze meg, mi van szemben, a másik tömbház lépcső­háza előtt“ — ugyanis jobban bízom a konkrét példa erejében, mint a szósza­porításban, s különben sem kedvelem a meddő vitát. Kép és szöveg : SZABÓ Gy. Jenő Stales kényér* Salat "vártjai, és Sütőipari Vál­­éUtezlet^ ^g4lak­ javítják. köz­­fSysél alakítják át Szent­ét a fal^ $k Iegrégibb épüle­­talu "evehiselő kúriát. A mű­lobban ^'ny­e-nyre jobban *KapJ (.rcd«ftrmáját. s 15 Jndez,“ alakok napról napra. T ^Pület teljjen kijavított hátsó reszében pékségt nyitottak. A folya­matos sütéshez a előkészítést — szi­­dagasztiást még kézi erővel érzik, de már egySzínen vannak a gépek amelyek Imbc állításával, é­­rezhetően növelii a teljesítmény. Az termelés jóval m­eghaladja majd a százezer kiograntot. S hogy finom és ízletes kényért állít elő e szorgal­mas közösség, arról már meg is győ­ződtek a mainapi megyénk legnagyobb malomipari egységnek, a szentivánia­­borfalvinak a dolgozói. a municípium központjában letöltett korszerű étkez­de, az Intim.­fo­sztori. (daróczi) Századi­ teltház Vörösmar­ty-Gergy A fátyol titka című darabjának X00. előadása nem csupán frisségével lepett meg, de meg­lepetésnek az is tegendő. Mert gondoljuk­ csak meg, valami­kor megboldogult! gyermekkorunkban a tanító bácsi valmely hibánkat azzal büntette, hogy elmás után százszor íratta le a hibás szót, vagy mondatot. Az analógia persze, mint mindig, ez esetben is sántít, hisz e „büntetést" a siker mérte a talul­atra, s így aztán inkább kitüntet számba megy. De mindenképpen hiányos, hogy az a könnyedség, mellel a Vörösmarty-hő­­söket ma, a 100.] előadáson is életre keltik, már bizonyai nem puszta gyö­nyörűségből, de km­ény és fáradtságos munkából fakad.,5 A 100. este si­re mögött ott van­nak­ az éjszakábaj nyúló tereputak, a napi második, v£y harmadik előadás előtti fái^^ág.« utánWpps, a fog­fájás 0s*#\zultcnosot^^p*i vígjátéki száguldozás" és «undefekt. A színpad igazi­ próbája: fáradtan adni a könnyed, csüggedten a vidá­mat. S ezt a pipát a sepsiszentgyör­gyi társulat kitűsen kiállta. A 100. előadáson sem tűnik fáradtabbnak, mint a bemutató Sőt frissíteni is ké­pes. A hősszerelés szerepében Bálint Pétert Gazda Zolán váltotta fel. Al­katilag is Szerencsen. A hősszerelmes ömlengéseit kitűiőn ellenpontozza a futóbolond komiliával. Alakítása egy kitűnő előadás újíszínfoltjaként vonz­hat újabb és újalt szép szóra, szóra­kozásra éhes telt lázakat. (bíró) SZABADTÉRI MÚZEUM KOVÁSZNAI Az anyag (CONSTANTIN SE’ Meg kell vallanom : nehéz feladat e­­lőtt állok, amikor Constantin Şevtov művéről kell írnom. Van a modern művészetnek egy, a teljes epikamentes­­ségre törekvő célkitűzése, melynek ér­telmében : a mű önmaga és semmi más; tárgy vagy dolog, melynek saját formája, saját anyagisága van, s léte értelme abban a formában, abban az anyagiságban rejlik. S ha ez így van, mit mondjon róla az, aki mégis­ közel akarja hozni a nézőhöz, meg akarja azzal értetni, sőt: szerettetni ? ! Induljunk ki magából az emberből, a mű létrehozó alkotójából, próbáljuk elsődlegesen őt megismerni, megérteni. Racionális, józanul higgadt férfi, aki mindig a lehetőségek felől közelíti meg a valóságot. Ha van benne ezeken túl valami különleges, akkor az­ az anyag hatalmas tisztelete, az anyaghoz való szinte megszállott vonzalom. Az ilyen tisztelete /TOV . FORRÁS) ember tud gyönyörködni egy darab kőben, egy darab fában, anntik színé­ben, formájában, belső szerkezetében (kristályosságában vagy rostosságában, az évgyűrűk elhelyezkedésében), s mi­kor hozzá közeledik, szinte félelem töl­ti el, nehogy elrontsa természetes, ma­gától adódó szépségét ! Egyik fő célja ennek a szépségnek a megőrzése, át­mentése a műbe s azzal együtt, annak a révén való felmutatása ! Ezt teszi most is Sevtov: felmutatja a fát, a gyönyörű tölgyet, melynek el­sősorban a volumene, felületének szí­nessége, rostossága vonzotta. Felmutat­ja, sőt — ez már az ő hozzájárulása — ki is emeli, fel is növeli az amúgy is nagy dimenziókat. Kétszárnyú, V-ala­­kú kompozíciójában két-két rönköt kapcsol össze, olvaszt eggyé. Olyan fi­nom az összeillesztésük, összemunká­­lásuk, hogy alig vevődik észre, s jófor­mán csak az egyenes levágású rönk­vég évgyűrűi s a két ott feszülő vas­kapocs a bizonyíték rá ! Másik sevtovi jellegzetesség a ma­gabiztos mest­erségismeret. Tudja azt a nagy igazságot, hogy a művészet — s különösképpen a szobrászat — kézmű­vesség is. Nemcsak szeretni kell az a­nyagot, hanem ismerni is annak termé­szetét, tulajdonságát, megmunkálható­­ságát, s — ez esetben a mű szempont­jából, ami igen fontos — kapcsolásá­nak módozatait. A lehetőséghez mér­ten kerüli az idegen anyagot, a fát fá­val köti, ékeli, kapcsolja, szegezi ösz­­sze. Az egyik darabot bemetszi, be­ágyazza a másikba, s így teremti meg a műnek nemcsak a homogenitását, ha­nem sajátos, jellegzetes szerkezetiságát is. Igen, a szerkezetét. Mert : szer­kesztő alkat is Sevtov. Műve leredu­kált szerkezet, olyan szerkezet, mely egyben a gondolat (mert gondolat nél­kül nincsen művészet) kifejezője is. Az ő gondolata: a kiteljesedés. Valami, a­­mi egy pontból indul el, kiteljesedhet, befoghatja az egész világot. Az egy pont (ez esetben): a nyílás kezdete. Onnan indul a forrás, a gondolat, s onnan tágul, onnan gyűrűzik szét, iz­mosodik vaskossá. Mindez szerkezetté redukálva így fest: ama kezdet héza­gos, volumenében erőtlenebb, gyen­gébb, de szerkezetileg racionális, tehát már akkor sem véletlenszerű. Aztán szög­ alakban nyílik, teljesedik, vasko­­sodik, válik mindent átfogóvá, határo­zottan gazdagodóvá. Ennyi, amit a Forráshoz hozzáfűzhe­tek, hozzátoldhatok. Az itt elmondot­tak jó része Şevţovnak nemcsak erre, hanem előző műveire is érvényesek. Ez az ő egyénisége. GAZDA József Sz. 1957-ben a Gorj megyei Târgu Cărbuneştin, 1982-ben végezte a bu­karesti főiskolát, tanára: Adam Ni­colae. Bukarestben él. PANASZLEVELEK NYOMÁBAN Iható-e a vargyasi foorviss? Szász István Olasztelekről e vidék e­­gyik lassan-lassan neuralgikussá váló panaszát tolmácsolja levelében, s mi­kor lapunk segítségét kéri, nemcsak meghallgatást vár, hanem választ is hosszú, részletes aprólékossággal meg­írt soraira. Többek között az alábbia­kat közli szerkesztőségünkkel : „Vargyas k község alsó végében, a bá­nyaaknából pumpákkal kinyomott bor­vizet issza Vargyas és Olasztelek népe. Most, a nyári-őszi mezőgazdasági mun­kálatok alatt még nagyobb a keletje, s sajnos, azt sem tudjuk, iható-e vagy ártalmas az egészségre, elemeztették-e vagy sem összetételét, ha esetleg, igen, milyen eredményt kaptak. Nincs kifüg­gesztve ezzel kapcsolatban semmi, csak­ szóbeszédek alapján, hallomásból tud­juk, hogy valami baj van vele, de hogy milyen fajta, azt nem közölték velünk, s ami még nagyobb baj, a források mellé sem helyeztek el semmiféle til­tó, felvilágosító táblát. Pedig láttuk, ha erre­ arra utazgattunk az ország­ban, hogy a borvízforrások mellett táb­lázatokon köztik a víz vegyi összetéte­lét, s azt is, milyen betegségek gyógyí­tására ajánlják. Miért nem lehet ezt megtenni a vargyasi borvíz esetében?“ Lássuk e borvízforrás keletkezésének rövid történetét. Jó évvel ezelőtt, a szén után ku­tató geológiai fúrások nyomán, eltűnt, elszökött Vargyas közismert, Borsil né­ven palackozott vize. Helyette, a fúrá­sok nyomán bővizű források zubogtak fel a mélyből, s mert veszélyeztették a bánya biztonságát, víz törne a mun­kaszintekre, mai napig is pumpák se­gítségével biztosítják számukra az u­­tat a felszín felé. A vízhozam bőségét látva, a helyi vezetőség palackozni sze­rette volna. A megyei borvízkutató la­boratórium vegyelemzés és jóváhagyás céljából eljuttatta a mintákat a fővá­rosi laboratóriumba. Kérelmükre a válasz nemleges volt. Oka : ez a var­gyasi borvíz meglehetően nagy meny­­nyiségű nehézfémféleségeket tartalmaz, mely káros az emberi szervezetre, hosszabb távú fogyasztása esetleg rossz­indulatú daganatok kialakulását okoz­hatja. Ezek után a terv természetesen elesett, palackozása többé szóba sem került. Hogy a helyi lakosság erről mennyit tud, az levélírónk panasza nyomán vi­lágossá vált Arról, hogy mit tud e kérdésről a község vezető testülete, Deák Vilma elvtársnőtől,­­ a vargyasi néptanács elnökétől érdeklődtünk. — Az olasztelekieknek nincs okuk panaszra, náluk a kutakban van ivó­víz, igazi vesztesek a vargyasiak vol­tak, kiknek nemcsak a borvizük szö­kött meg a fúrások után, hanem a község alsó feléből a kutak vize is. Végül a bányavállalat Vargyas egyik részét ráköttette a baróti ivóvízháló­zatra, de ez a víz sem alkalmas fo­gyasztásra, ugyanaz a helyzet állt elő nálunk is, mint Baróton. A bányaforrások nyomán feltört bor­­vízről tudjuk, hogy emberi fogyasztás­ra alkalmatlan, ezt közöltük a lakos­sággal is, sajnos, nem hallgatnak ránk, előfordul, hogy isznak belőle. A nyári mezőgazdasági kampány alatt is innen szállítottak vizet a mezőgépé­­szeknek, betegek lettek, s utána arra is gondunk kellett legyen, hogy olasz­teleki vagy száldobosi k­útvizet szállít­tassunk a mezőre. Több alkalommal is felhívtuk a lakosság figyelmét, hogy csak az üzletben vásárolt palackozott borvíz fogyasztása biztonságos. E borvíz ártalmas, egészségkárosító hatásának fényét ki lehetne, illetve ki kellene függeszteni a mesterséges for­rások mellé. Miért nem tették ezt, kinek a hatáskörébe tartozna ? A vargyasi néptanács elnökének véleménye szerint e feladat a megyei járványellenes és közegészségügyi központ hatáskörébe vág, mulasztássá­ tehát őket lehetne vádolni. Dr. Szőts Dániel, a megyei járványel­lenes központ főorvosa ismeri a baróti­­vargyasi ivóvíz- és borvíz-ügyet. Ez utóbbi vegyelemzését a megyei borvíz­kutató vállalat végeztette el. A fővá­rosi laboratórium által közölt ered­ményről tudomása van, ismeri, bár nem látta. Arra felhívta vállalat szak­emberének figyelmét, hogy a palacko­zási kérelemre vonatkozó nemleges választ hivatalosan közölje Vargyas község vezetőivel, hogy ő£ majd a megfelelő intézkedéseket foganatosíta­ni tudják. Az a tény, hogy a néptanács elnöke tudja, hogy a vargyasi borvíz nehézfémeket tartalmaz, azt bizonyít­ja, hogy a megyei­­borvízkutató labora­tórium szakembere eleget tett köteles­ségének. Azoknak a vizsgálatoknak a­­lapján, melyeket a megyei közegész­ségügyi és járványellenes központ vég­zett el, ez az új borvíz emberi fogyasz­tásra alkalmas lehetne. Ők ugyanis, a víz csíra-, szervesanyag-, nitrát-, nit­­rittartalmát kísérik figyelemmel. Ez a mintegy százméternyi mélységből fel­színre kerülő borvíz ilyen szempontból tiszta. Ami az ásványisó-összetételét illeti, a bukaresti laboratóriumi ered­mények óvatosságra intenek, fogyasz­tásukat meg kell akadályozni, ha lehet, e területet körül kell zárni, de min­denképpen tiltó táblákat kell elhelyez­ni, melyen feltüntetik, hogy ez a víz nem­ iható. Nos, e pár darab felirat kivitelezését, s a bányavállalat pumpái, a nyolc cső­ből vastagon ömlő borvíz, melletti el­helyezését, végül is, ahogyan az első hallomásra logikusnak tűnt, a közsé­gi néptanácsnak kellene elhelyezte­tnie. Hivatalos átiratban érkezett címünk­re a fővárosi laboratóriumban végzett vegyelemzés eredménye s a nagyon világos, egyértelmű nemleges válasz. Annak a féltucatnyi táblácskának el­készítésére, melyre egyetlen tiltómon­datot kell felírni, bizonyára akadna önkéntes vállalkozó is Varjason, SIMÓ Erzsébet ! labdarúgás MA KL FASZER DA A nem sok meglepetéssel kezdődött európai kupaküzdelmek elérkeztek az első forduló visszavágóihoz. A nyitá­nyon többnyire a papírforma igazoló­dott. Ezért is volt a szokásosnál több (15) idegenben­ győzelem. Legjobban kétségtelenül az olaszok rajtoltak (hat mérkőzésből, hat győzelem), de kérdé­ses, hogy tartani tudják-e a rajtnál szerzett előnyüket az első egyenes (azaz forduló) végén is. Mert véle­ményünk szerint, az AS Roma (KEK) kétgólos előnye Zaragozában nem meg­nyugtató, hasonlóan kevésnek tartjuk a Fiorentina 1—0-ját a portói visszavá­góra, sőt mi több, az Inter is köny­­nyen zászlót hajthat Athénben az AEK előtt a milánói 2—0-ja mellett. Az olaszokéhoz hasonló helyzetben „szenved“ az Anderlecht (2—0-val a Gor­­nik Zabrze vendége lesz a BEK-ben), a Paris St. Germain (2—2-vel a Vitko­­vice Ostrava vendége lesz, ugyancsak a BEK-ben), a KEK-ben a Bécsi Ra­pid (4—3-mal utazik a Club Bruges­­hez), a VFB Stuttgart (1—0-val látogat a Spartak Trnavához), az UEFA Ku­pában pedig a Borussia Mörighen Nad­­bach (1—0-val megy a Belgrádi Parti­zánhoz), az Atletic Bilbao (2—0 az FC Magdeburggal szemben), a Sparta Fra­ga (1—1-gyel utazik a Vitoria Guima­­raeshez), az Atletico Madrid (2—0-val megy a Werder Bremenhez). És folytathatnék a felsorolást az UEFA KUPÁBAN szereplő két csa­patunkkal, a Craiovai U-val (csak 2—0 a Galatasaray ellen) és a Sportullal (csak 1—0 az Omonia Nikosziával). Mi togadás, egyikük sem biztosította be e­­lőre a továbbjutást. S ami még elgon­­dolkoztatóbb: egyikük sincs (legalábbis a bajnoki mérkőzésnek tanúsága sze­rint) a legjobb formában. Na, persze, reménykedünk, hogy mégiscsak sike­rül kiharcolniuk a továbbjutást. A Dinamónak könnyebb dolga lesz, hiszen hazai környezetben fogadja a cseppet sem lebecsülendő, viszont kevés nemzetközi tapasztalattal ren­delkező — s ez sokat nyom a latban — Tiranai 17 Nentorit. Papírforma sze­rint az egygólos hátrány könnyen le­dolgozható. Ha minden számításunk bejön (a re­mények is, persze), akkor négy csapat­tal folytathatjuk majd a küzdelmet a második fordulóban. NYOLCADSZOR AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGÉRT V. CSOPORT A holland, lengyel, magyar, görög és ciprusi ötösből a ciprusi csapatot leszá­mítva, bármelyik megnyerheti a cso­portelsőséget. Ebben a csoportban nincs egy kiemelkedő csapat. A holland nem találta még meg Cruyf­­fék, Neeskeniak utódját, a lengyel csak Boniek rendkívüli tudására alapoz, egy fecske pedig...; a magyar a mexikói VB-n bizonyította, hogy nincsenek vi­lágklasszisai, hogy csak elindult a nagy­csapattá válás útján, s meg is torpant; a görög tartja színvonalát, mely ez idáig mindössze egy döntő tornára ér­demesítette a derék helléneket..." E ki­egyensúlyozott erők felsorakozásában, ha mégis kell egy esélyesre szavazni, akkor az a holland. kilátó GABRIELA POTORAC fiatal tor­nászlány bravúros eredményt könyvelt el a 8. cataniai nemzetközi tornaver­senyen: első helyezést ért el az egyéni összetettben, felemás korláton, geren­dán, ugrásban és talajon, valamint a szerenkénti külön versenyben. Gyakor­latát a felemás korláton 10 ponttal ju­talmazták. A ZAJECARI nemzetközi sakktorna 5. fordulójában Otilia Ganz legyőzte Milenovics jugoszláv mestert Djorgo­­vics Dimitriazit, a Markovics — Dana Nutu, Maximovics — Nikolin, Marti­novics — Tuszics és Frolo — Milano­­vics játszma pedig döntetlennel ért vé­get. A tornán Djorgovics vezet 4 pont­tal, őt követi Ganţ, Maximovics és Ma­­rianovics 3,5 ponttal. OKTÓBER 2. és 9. között Szófiában rendezik meg a sakkbalkaniádot, ame­lyen országunkat Ghindă, Stoica, Ghi­­ţescu, Ionescu, Foişor, Bărbulescu, Mar­gareta Mureşan és Cristina Rădulescu fogja képviselni. 2,-3.

Next