Háromszék, 1990. október (2. évfolyam, 219-240. szám)
1990-10-23 / 234. szám
HÁROMSZÉK és 1200 TONNA HÚS — 2 MILLIÓ LEJ TISZTA JÖVEDELEM A másfél évtizeddel ezelőtt megjelent hír — szívesen emlékezünk rá — méltán vonta magára a közvélemény figyelmét, hiszen arról tudósít: beindult Kézdivásárhelyt, vidékünkön az első „Baby-Beef“, az első hústermelésre profitált iparszerű állattenyésztési telep. Akkoriban gazdasági jelentősége révén a legfontosabb mezőgazdasági termelőegységeink elejére rangsoroltuk e szakosított telepet. Ma már féltucatnyi hasonló rendeltetésű egységünk van, közülük Boroglyó országos babérokkal jutalmazott mintatelep. Kézdivásárhely, szerényen meghúzódva valahogy örökösen a másodhegedűs szerepét töltötte be megyénkben, jóllehet eredményei alapján többször is megérdemelte volna, hogy reflektorfénybe kerüljön. — Nem vitás, amilyen nagy port vert fel kezdetben e telep működése körül gyűrűző szenzáció, az eltúlzott súlygyarapodás, de főképpen az itt meghonosodott „csodareceptek“, azok a különleges „étlapok“,a fenyőgallyból és a baromfitenyészetektől idehordott ürülékes keverékekből összeállított „specialitások“, oly gyorsan a feledés homályába burkolózott az egység, amikor a termelési számadatok az elképzelhető legsilányabb gazdálkodási mérlegről adtak számot. Mit mondjak? Egyszerűen nem hittem az elém tárult helyzetnek, amikor fény derült rá, hogy az egykor agyonajnározott telepen a kétszázötven tonnás hiánnyal, mintegy negyvenmillió lejnyi veszteséget örököltem. Éveken át veszteséggel zárt ez a hizlalda, küszködött az indulás nehézségeivel és az árpolitika miatt is, de erről nemigen ejtettek szót. Nem szívesen emlékezem vissza igazgatóságom első esztendeire, ne is firtassuk a kezdeti nehézségeket. Ehelyett beszéltink arról, hogy amikor ez év elején, a forradalmi változások első hónapjában jóvá akarták írni a gazdasági egységek veszteségeit, hizlaldánkban egyszerűen nem akadt, amit jóvá írjanak; az utóbbi esztendőkben egységünk sorozatosan nyereséggel zárt — nyilatkozta Bartók István, a kézdi vásárhelyi borjúhizlalda igazgatója. FORDULAT — NEM FENYŐGALLYAL... Alapos változásnak kellett bekövetkeznie, gyakorlatilag rövid idő alatt ahhoz, hogy ez a telep ennyire, sikeressé váljék, s valóban korszerű látványt nyújtson az érdeklődőnek. Elsőként említsük a legszembetűnőbb változást: azt, hogy eleddig e hizlalda kereken 900 tonna húst értékesített az eredetileg egész évre megszabott 700 tonna helyett. Év végéig még mintegy háromszáz tonna húst adnak lakossági fogyasztásra, ez összesen 1200 tonna húst jelent termelési mérlegükön, ami kétmillió lejnyi tiszta jövedelemmel egyenértékű. S teszik ezt a 750—800 grammos átlagos napi súlygyarapodás mellett, nem a leglátványosabb, de a realitásokat tükröző termelési eredményekkel. Hat istállójukban — pontosabban termelési csarnokaikban — összesen 3850 a jelenlegi férőhelyek száma, ezzel szemben szabadtéri tenyészeteikkel együtt összesen 4100-as létszámot tart nyilván a könyvelőségi kimutatás. A tervszerű húsgyarapodást — az utolsó fázisos korcsoportban — nem fenyőgallyal, nem ,,speciális“ receptekkel, nem tyúkfarmokból szállított ürülékkel, hanem silókukoricára alapozott takarmánykeverékkel érik el. Mintegy 13 ezer tonnás silóhegy magaslik e telepen, kereken egy hónapig hordták, készítették szakszerűen a nagy területen terpeszkedő, legjobb minőségű takarmányt, amely máris biztosítja az évi szükséglet szilárd alapját. 360 hektárnyi silókukoricával, ezenkívül 90 hektár a pillangósnövénnyel bevetett terület, ebből mintegy 160 hektár közvetlenül a telep közelében van, amit rendszeresen híg trágyalével öntöznek. Az utolsó liternyi hatóanyag is kikerül a földekre, semmi sem megy veszendőbe, állandóan nagy gondot fordítanak a tápanyag-utánpótlásra, a földek termőképességének feljavítására. Sokszor csodájára jártak a három méterre is megnövő silókukoricájuknak, több ízben hetventonnás hektárhozamot takarítottak be földjeikről. „ látványos változások Aki kezdettől nyomon követte a telep tevékenységét, ismerte annak arculatát induláskor, ma számot vethet azzal, mennyi változás történt itt az utóbbi néhány esztendő alatt. Az egykori sártengernek már nyoma sem maradt, a bejárattól aszfaltburkolatú betonút övezi valamennyi épületet, újabban pedig 450 méternyi betonkerítés veszi körül az egész telepet. A legújabb épületek közé tartozik az étkezde, a klubhelyiség — benne a judócsapat (!) számára készült edzőteremmel —, fürdőhelyiségek, fogadóterem, irodahelyiségek. Minden teremben központi fűtés (saját erőből készült minden). S bejárhatod az egész telepet, a legelső csarnoktól a takarmánykonyháig, minden az ésszerű megoldások, a korszerűsödés jegyeit szemlélteti. A jobbra, a szebbre törekvő igényességről tanúskodik e telep külső és belső arculata, amely magán viseli az itt dolgozók körében meghonosodott fegyelem, szervezet és öntudatos munka ezernyi jelét. HÚSVÉTRA BÁRÁNY MINDENKINEK A gondozó, karbantartó, kiszolgáló személyzet, no meg állategészségügyi és az irodai alkalmazottak száma alig haladja meg a nyolcvanat. A munkaközösség tagjainak zöme napi tizenkét órás munkaprogrammal fejti ki tevékenységét, ami úttörő kezdeményezés a munkaszervezésben, temérdek előnnyel járó módszer, hiszen alkalom nyílik behatóan nyomon követni tizenkét órán át az egyes munkafolyamatokat, becsülettel eleget lehet tenni valamennyi feladatnak. Nincs kihagyásos „hagyatékolás“ a következő műszakban dolgozóknak. A korszerűen berendezett és jól ellátott étteremben napjában többször lehetősség nyílik az étkezésre (reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora). A tizenkét órás műszakot 24 órás pihenés követi. Ez a munkarend elősegítette, hogy a programban sohasem áll be fennakadás. Az étterem az emberről történő gondoskodás első megnyilatkozása volt. Az étkezés jutányos ára — 10 lejbe kerül a menü — figyelmet érdemel, nyilván, az árkülönbözetet a telep kasszája fedezi. A sajátságos működési mód persze, kötelezően írja elő a dolgozók folyamatos jelenlétét. Itt nincs szünnap, nincs ünnepnap, de van heti kétszeri szabadnap, mert a munkaszervezés gondoskodott az ésszerű megoldásokról, plusz munkaerő alkalmazásával tették lehetővé e program végrehajtását. Itt gyakorlatilag mindenki elégedett a javadalmazásával : 3600—4300 lej közötti az átlagkereset, az elért eredmények, képesítés, hozzáállás, szorgalom arányában. És hogy a gondoskodás ezen kívül mi mindenre terjed ki, hát soroljuk: minden dolgozó ötven ár háztáji területet kap (sokan például a termesztett káposztából 2 vagont meghaladó termést értek el, nos, szorozzuk be a nyolclejes napi árral...), mindenki hetente beszerezheti hússzükségletét, ezen kívül naponta megvásárolhatja helyben a tejet (a telep 30 fejőstehenet, 150 fejőjuhot, 100 sertést tart a dolgozók tej- és hússzükségleteinek fedezésére). Húsvétra minden dolgozó megkapta a neki kijáró bárányt. A dolgozók háztáji gazdaságaikban sertéshizlalásra beszerezhetik itt a szükséges abraktakarmányt, a telep a házhoz szállítja mindenki számára az abrakot. És hogy még meddig terjedt ki e gondoskodás, mondjuk el azt is, hogy a feliratkozottak számára saját szükséglet szőlő beszerzését-szállítását is lehetővé tette a vezetőség. De ha csupán az átlagfizetést vesszük alapul, kézdivásárhelyi viszonylatban, városi szinten és egységhez méltó javadalmazást biztosít mindenki számára e telep. Ezért nem véletlen, hogyleszámítva egy-két fegyelmezetlen alkalmazottat, mindenütt akad belőlük), senki nem távozott el innen; volt rá eset, hogy az eltávolított fegyelmezetlen munkás utóbb kérte visszavételét. Mindenki, aki eleget tesz feladatának, fegyelmezetten helytáll, itt megleli számításait. A munkaközösség nagyobb részét a helyi mezőgazdasági líceumot végzett tanulók alkotják, de Kézdialmás és néhány környező helység is juttatott ide munkaerőt. NÉHÁNY SZÓ A GÉPI ELLÁTOTTSÁGRÓL Nyolc évvel ezelőtt két gyatra erőgépet örökölt itt az igazgató, no meg egy magkopott markolót. Ma két tehergépkocsi, négy utánfutós traktor, furgonetta, IFRON- rakodó, TIH-markoló, buldózer segíti a hordást, a takarmánykiszolgálást. S e gépek számára garázsokat építettek. Olajozott minden munkafolyamat, a takarmánybetakarítástól az állatok etetéséig, a trágyaürítéstől a földterületek feljavításáig. Az ésszerű megoldásokban nincs itt hiány, a leleményes karbantartók, javítók mindenben a gördülékeny, munkafolyamatok észszerű kivitelezését tartják szem előtt. E telep eredményeire már többen is felfigyeltek, újabban pedig egy külföldi német cég, a Marox ajánlotta fel kereskedelmi kapcsolatait, közreműködését. Itt jártak, nagyra becsülték Kézdivásárhely sikereit, az itt látottakat. Ez magában is sokatmondó... ARADI ENDRE (ALBERT LEVENTE felvételei)