Háromszék, 1997. augusztus (9. évfolyam, 2104-2129. szám)

1997-08-01 / 2104. szám

Petőfi csatatéri halála és szibériai sírjának legendája Az 1989. évi barguzini ásatási vállalkozás a segesvári csata után életben maradt költőre alapozott elképze­lések egyik legkésőbbi, először 1940-ben felbukkant, majd 195­5-ben felújított variánsához, az orosz fogságba esett és a Bajkál-vidékre száműzött Petőfi kalandos történe­téhez kapcsolódott; az ennek nyomában megindult, főként 1989—1990-ben fellobbant szenvedélyes, nemegyszer el­mérgesedett polémiákban tehát a „túlélés” kérdésében zajlott évszázados vitasorozat folytatását kell látnunk: a roppant hírverés, a „hazafias misszióra” utaló hangzatos nyilatkozatok, új adatokra való rejtélyes célozgatások, otromba tudományellenes támadások, a­pró és kontra állásfoglalások, kommentárok, széljegyzetek tömege csak átmenetileg fedhette el azt a tényt, hogy az ásatók állításaik igazolására ezúttal sem tudtak semmilyen, a tudományos kutatás számára elfogadható bizonyítékot felmutatni — abban az értelemben sem, hogy Petőfi akár csak egyetlen nappal is túlélte volna a segesvári csatát, még kevésbé arra nézve, hogy elhagyta volna az ország területét. Eszerint továbbra is ragaszkodnunk kell a hagyományos felfogáshoz, ti. hogy a költő a segesvári csata végén vagy közvetlenül utána, az üldözés folyamán fejezte be életét. Elvben tehát csak az maradna hátra, hogy azoknak a vélt bizonyítékoknak, amelyekre az ásatásban részt vevők hivatkoztak, alaptalanságát, nem hiteles vagy hamisított voltát kimutassuk (ideértve természetesen a Barguzinban feltárt csontváznak a költőével való elhamarkodott azono­sítását) — a jelen kiadvány szakvéleményei elsősorban e célból készültek —, a biográfus azonban szükségét érzi annak, hogy az évtizedes tapasztalatok szerint minden tudományos cáfolattal dacoló makacs túlélési elképze­lések (legendák) keletkezéséről, időben és térben való továbbterjedéséről és változatairól is áttekintést adjon: a cáfolat azzal válik teljessé, ha a téves elképzelések kialakulására nézve is magyarázattal szolgál. A költő hirtelen eltűnésére „a nagy család”, a nemzet s különösen annak Petőfi korában még jórészt írástudatlan­­tömege, a nép más magyarázatot keresett, mint a hozzátar­tozók és a bizalmas baráti kör tagjai. A hazafiak, az egyszerű olvasók széles rétegei még évek-évtizedek múltán sem akarták tudomásul venni, hogy a­ kedvelt dalok szer­zője, a szabadság­­és szerelem költője, a márciusi napok ünnepelt hőse, a nép és a függetlenségi harc ügyét önzetlenül vállaló és fegyverrel is szolgáló forradalmár nincs többé; sőt, arra a sajátos jelenségre figyelhetünk fel, hogy miköz­ben a költőt közelebbről ismerők reménye mindegyre fogyatkozott, majd semmivé vált, a népi tudatban éppen az ellenkező tendencia érvényesült: amint az évek teltek­­múltak, mindinkább elterjedt és erősödött az a naiv hit, hogy kedvencük életben van, de valahol, egy távoli vidéken fogva tartják, s nem­ írhat, nem üzenhet. „Mondhatjátok az édesanyának, hogy legkedvesebb fia valahol messze meg­halt. Nem hiszi el” - írta Illyés Gyula Petőfi-életrajzának ismert utóhangjában. Ez is szubjektív bizonyosság volt, de ennek abból az ábrándos fajtájából, amely a sokszáza­dos Csaba-legendát éltette, s amelyből Rákóczi és Kossuth visszavárásának hagyományos reménye is táplálkozott.­ E makacs ábránd hihetőnek tűnő (bár minden történeti alapot nélkülöző) támaszát kínálta a Szibériába hurcolt s ott raboskodó Petőfi legendája. Tegyünk itt egy kis kitérőt a „legenda” megjelölés kedvéért. A Petőfi-irodalomban hagyományos kifejezés ez: a költő életét — születéshelye sokat vitatott rejtélyétől kezdve — „Petőfi-legendák” kísérik végig.­ Ezek a szó mint irodalmi műfaj eredeti jelentésétől eltérően (mint­hogy világi és újkori személyhez kapcsolódnak) a „nép­monda” sajátos változatát képviselik. A monda abban a lényeges vonatkozásban különbözik a mesétől, hogy az „Egyszer volt, hol nem volt...” kezdetű történeteket maga a naiv népi hallgató is csak a képzelet mulattató célú műveinek tekinti, a népmondát azonban az tartja fenn, hogy —­ történeti magva vagy valóságos történeti hőse lévén — hisznek benne. Kiss József (Az MTA Irodalomtudományi Intézete) 1. Ferenczi 1966, 65. Rákóczi visszatérésének sokáig élt reményével kapcsolatban így ír: .Az 184­9-es bukás után keletkezett Kossuth- és Petőfi-legendakörben világos analógiákat láthatunk: visszavárták a szabadságharc vezérét, és nem hittek Petőfi halálában.” 2. Egyetlen jelentősebb gyűjteményük: Dienes, 1957 A szerző 1954—55 körüli gyűjtése 34 városból, ill. községből. 1997. AUGUSZTUS 1. Az elektrosokk és a... (RENEL) ...Nem érdemes olyan árut forgalmazni, mely fagyasz­tást, hidegen tárolást igényel, magyarázza ismerősöm, tapasztalt, régi kereskedő. Ezen a 640 tejes áron működtetni a hűtőt annyiba kerül, hogy elvesz a kereskedői nyereség, mely az áru nagybani értékére törvényesen rátehető. És ő — mint mondta — már nem is foglalkozik tejtermék, hidegfelvágott árusításával. Ez a kereskedői magatartás igenis tisztességesnek nevezhető. Mert itt a nyár, s bár kánikulának egyáltalán nem nevezhető, mégis ritka a hűtött sör vagy a 4 Celsius-fokon tárolt Pepsi (amerikai szabványok szerint). Az alapvető élelmiszerekről és az alapvetően szükséges hűtéstechnikáról (annak gyakran tapasztalható hiányáról) egyelőre ne értekezzünk. Fi­gyeljük meg, hogy ezen az európai mércéhez szabott villamosenergia-áron milyen meglepetéseket tartogat még a jövő... És nézzük most a méregdrága áramszolgáltatás másik vetületét. Kézdivásárhelyi fényképész barátommal be­szélgetünk, aki egy japán automata gépsorral keresi a kenyerét. —És mi történik akkor, ha elveszik a villanyt? — kérdezem én. — Hogy mi történik? Ide nézz! (Kihúz egy „vékás”kartondobozt, telis-tele összeragadt, tönkre­ment színes fényképpel.) —Ez épp a mai „termelés”, egy áramkiesés következménye. A kár értéke­lesben kifejez­ve: több százezer! No comment... „...Hogy a gyehenna esne beléd!” — szidalmazom a dupla áron vásárolt, világhírű magyar villanyégőt (Tungs­­ram-gyártmányt), mely a bekapcsolás pillanatában örökre odapurcant... (Nem bírta kiégni-világítani az ezerórás garanciaidejét.) Ez a pillanatfelvétel jelzi az „érem”/ érdem másik oldalát. Bizony gyakori jelenség, hogy túl­zottan magas, avagy túlzottan alacsony a „feszély”. (Je­len pillanatban 238 volt, írva és mondva.) Ideje, hogy szaporán összegezzük a lényeget, mert beülhet egy újabb áramkiesés. 1. § „Európai” árfolyamon minőségi áramszolgáltatást illene adni vállalatnak és magánfogyasztónak egyaránt. (220 volt, 50 hertz, plusz­mínusz 2%, nemzetközi normák szerint.) 2. § A kárvallott fogyasztó is hibás, mert eltűri ezt az elektroheccet. Emiatt azt kapja, amit megérdemel... A Román Nem­zeti Áramszolgáltató (RENEL) úgy néz ki, hogy „sokkterápiával” próbálja kezelni a merevgörcsbe nyomorodan nemzetgazdaságot. Oké! — hátha sikerül. Csak egyet nem ért a jámbor fogyasztó: miért kell ekkora árat fizetni ezért a... sokkolásért? Romániában ugyanis még ingyenes a kórházi („diliházi”) gyógykezelés.­ ­ Gyila Sándor Hírsaláta Valerian Stan, a kormány ellenőrző testületének vezetője elnézést kért Nicolae Vacároiutól és fiától, hogy utóbbit egyik jelentésében a törvénytelenül földet szerző személyek közé sorolta. Minden jel arra mutat, meg­lehetősen lazán kezeli Stan a valóságot, de elnézést azért nem mindenkitől kér, annak legalább bukott minisz­terelnöknek kell lennie. (Cronica română) 5. Érdekes jelenetről számol be az Ev. zilei tegnapi száma. Egy kormányülésen Niculescu-Duvăz demokrata párti miniszter megkérdezte Ciorbeától, kit látogat oly sűrűn a Victoriei téri székházban Virgil Magureanu­ exkémfőnök. A miniszterelnök semmiről sem tudott, kisvártatva Remus Opriş szólalt meg, s mondta: őt. Persze, gyorsan hozzáfűz­te, nem azért, amire a kérdező gondol, hanem mert rész­leteket szeretett volna megtudni a készülő hegytörvényről. S. Valeriu Tabără pártja nagy eredményének tartja, hogy a december utáni zaklatott években első ízben Marosvásárhelyen az Egységpárt és a RMDSZ tárgyaló­­asztalhoz ül, hogy barátságos eszközökkel és módsze­rekkel próbáljanak egyezségre jutni a megye lakosságát foglalkoztató kérdésekben. (România liberă) Se igaz, hogy Ioan Gavra elhatárolja magát volt kebel­barátja, Gheorghe Funar extrém megnyilvánulásaitól, de kijelentette: számára a magyar konzulátus nem létezik, s a román kormánynak, Adrian Severinnek nem állt jogában a helyi hatóságok ellenében elrendelni olyan konzulátus meg­nyitását, melynek Erdély szívében nincs keresnivalója. (Ziua) Se Egy női hang telefonon halállal fenyegette meg Ulm Spineanu reformügyi minisztert. A parasztpárti politikus elmondta, naponta hatalmas nyomást gyakorolnak rá, hogy elálljon radikális reformterveitől. (Libertatea) Se Az Adevărul Mihai Chiş nevű riportere szívszaggató szomorúsággal számol be, hogy a Kolozs megyei Torda­­szentlászló magyar polgármestere máris kitetette a két­nyelvű helységnévtáblákat, mi több, a községben néhány utcának csak magyar elnevezése van. Például str. Nagy utca. Ráadásul, búsong a riporter, a falu vezetője képes azt állítani, hogy az említett meg hasonló elnevezések személy­nevek, melyeket nem szokás lefordítani. Nem is csoda tehát, folytatja, a község lakosságának 9%-át kitevő románok itt is nemzetiszínűre akarják festeni a kétnyelvű táblákat, hogy ne érezzék úgy magukat, mintha Debrecenben lennének. 2. Harmincegy román hajót tartanak fogva a világ különböző kikötőiben, mert a bérlő vállalkozók nem tudják fizetni a költségeket. Băsescu szerint az adósságot át kellene vállalnia az államnak, a vagyonalapnak, mert az ő tulajdona. Erre pénzt kell szerezni, a hajók ugyanis nagyobb értéket képviselnek, mint a büntetések. De hát épp dollárból van nagyon kevés az államkasszában. (Cronica română) Jeruzsálemi merénylet — izraeli válaszlépések Avigdor Kalahani izraeli belbiztonsági miniszter kö­zölte, hogy kétséget kizáróan azonosították a legna­gyobb nyugat-jeruzsálemi, Mahané-Jehuna zöldségpiacon szerdán délután elkövetett kettős merénylet tetteseit —■ „ két, húszas éveinek elején járó palesztin fiatalember. A merényletben 15 ember veszítette életét, százötvenen megsebesültek, közülük csütörtökön még 71-en voltak kórházban. Izrael bejelentette a béketárgyalások fel­függesztését, elrendelte Gázi Dzsabali palesztin rendőr­­főkapitány letartóztatását, lezárta a palesztin önkor­mányzatú területeket, és a palesztinok számára lezárta a Gázai övezetet és az Egyiptom, illetve a Jordán nyugati partvidéke és Jordánia közötti határátkelőket. Az izraeli kormány elrendelte a Palesztina Hangja rádióadó adá­sainak zavarását azzal az indoklással, hogy a Palesztin Hatóság rádiója adásaiban Izrael elleni erőszakot szít. Strasbourg — kétnyelvű bizonylatok Csáky Pál, a szlovák parlament hárompárti Magyar Koalíciójának kereszténydemokrata képviselője a stras­­bourgi Európai Emberi Jogi Bizottságnál keresett jog­orvoslatot a szlovákiai magyaroktól megvont kétnyelvű bizonyítványok ügyében. Csáky beadványában a jogsértés tényének elbírálását kérte Strasbourgtól, illetve azt, hogy mondják ki: igenis, a szlovákiai magyaroknak joguk van a kétnyelvű bizonyítványokhoz. A testület arról értesítette a képviselőt, hogy a nyári szünet után megtárgyalja az ügyet. Csáky szerint azért fontos a strasbourgi álláspont, mert a szlovák alkotmánybíróság a nyelvtörvény kérdésében salamoni döntés hozatalára készül, melyet bárki a saját szájíze szerint értelmezhet majd. Baku autonómiát adna Karabahnak „Azerbajdzsán nem fogja soha megengedni, hogy Karabah függetlenné váljék tőle, de kész megadni e zömmel örménylakta területnek a lehető legnagyobb mérvű önkormányzatot” — mondta szerdán washingtoni látogatásán Gejdar Alijev azeri elnök. Baku hajlandó elsimítani viszályait Örményországgal, de arról szó sem lehet, hogy Karabah területén újabb örmény állam jöjjön létre — tette hozzá. A vitatott kaukázusi terület örmény lakosságának egy része függetlenségre, más része az Örményországgal való egyesülésre áhítozik. Bár nemzet­közi jogilag e terület Azerbajdzsán részét képezi, a gyakorlatban a helyi örmények Jereván pártfogásával önállóan intézik ügyeiket. Bakunak nincs bele­szólása Karabah kormányzásába. 1988 és 1994 között a Karabahért vívott örmény-azeri háborúban húszezer ember veszítette életét, és mintegy félmillióan jutottak koldusbotra, menekültsorsra. Arafatnak fel kell oszlatnia kormányát A Palesztin Törvényhozó Tanács (parlament) csütörtökön felkérte Jászer Arafatot, a Palesztin Hatóság elnökét, hogy oszlassa fel 18 tagú kormányát, és szeptemberig alakítson új kabinetet, mivel az elmúlt hetekben néhány minisztere ellen korrupció gyanúja merült fel —jelen­tette az AFP és a Reuter. A palesztin törvényhozók 56:4 arányban szavaztak arra a javaslatra, hogy Arafat szep­temberig új, „szakértő és tapasztalt” miniszterekből álló kabinetet hozzon létre. A parlament tagjai azt követően határoztak a kormány feloszlatására tett javaslatukról, hogy kilenctagú bizottságuk kedden közzétette vizsgá­latának eredményét: mind a tizennyolc minisztériumban széles körű visszaélésekre — például a nemzetközi se­gélyek magáncélú felhasználására — bukkantak, és java­solták, hogy Ali el-Kvaszimi szállítási, Nabil Saat tervezési és együttműködési minisztert, valamint Dzsemi Tarifit, a polgári ügyek miniszterét állítsák bíróság elé. A törvény­hozói testület elhatározása ugyan nem kötelező érvényű, de a döntés nyilvánosságra hozatala után nagy­ nyomás nehezedik Arafatra. Mindazok a külföldi kormányok és szervezetek, amelyek dollármilliókat ígértek az 1­994-ben megalakult palesztin kormány támogatására, a segítségnyújtás feltételéül szabták, hogy tiszta kezű vezetés irányítsa a palesztin önkormányzati területeket. (Az MTI híreinek felhasználásával) Szerkesztő: Domokos Péter

Next