Háromszék, 1997. augusztus (9. évfolyam, 2104-2129. szám)
1997-08-01 / 2104. szám
Petőfi csatatéri halála és szibériai sírjának legendája Az 1989. évi barguzini ásatási vállalkozás a segesvári csata után életben maradt költőre alapozott elképzelések egyik legkésőbbi, először 1940-ben felbukkant, majd 1955-ben felújított variánsához, az orosz fogságba esett és a Bajkál-vidékre száműzött Petőfi kalandos történetéhez kapcsolódott; az ennek nyomában megindult, főként 1989—1990-ben fellobbant szenvedélyes, nemegyszer elmérgesedett polémiákban tehát a „túlélés” kérdésében zajlott évszázados vitasorozat folytatását kell látnunk: a roppant hírverés, a „hazafias misszióra” utaló hangzatos nyilatkozatok, új adatokra való rejtélyes célozgatások, otromba tudományellenes támadások, apró és kontra állásfoglalások, kommentárok, széljegyzetek tömege csak átmenetileg fedhette el azt a tényt, hogy az ásatók állításaik igazolására ezúttal sem tudtak semmilyen, a tudományos kutatás számára elfogadható bizonyítékot felmutatni — abban az értelemben sem, hogy Petőfi akár csak egyetlen nappal is túlélte volna a segesvári csatát, még kevésbé arra nézve, hogy elhagyta volna az ország területét. Eszerint továbbra is ragaszkodnunk kell a hagyományos felfogáshoz, ti. hogy a költő a segesvári csata végén vagy közvetlenül utána, az üldözés folyamán fejezte be életét. Elvben tehát csak az maradna hátra, hogy azoknak a vélt bizonyítékoknak, amelyekre az ásatásban részt vevők hivatkoztak, alaptalanságát, nem hiteles vagy hamisított voltát kimutassuk (ideértve természetesen a Barguzinban feltárt csontváznak a költőével való elhamarkodott azonosítását) — a jelen kiadvány szakvéleményei elsősorban e célból készültek —, a biográfus azonban szükségét érzi annak, hogy az évtizedes tapasztalatok szerint minden tudományos cáfolattal dacoló makacs túlélési elképzelések (legendák) keletkezéséről, időben és térben való továbbterjedéséről és változatairól is áttekintést adjon: a cáfolat azzal válik teljessé, ha a téves elképzelések kialakulására nézve is magyarázattal szolgál. A költő hirtelen eltűnésére „a nagy család”, a nemzet s különösen annak Petőfi korában még jórészt írástudatlantömege, a nép más magyarázatot keresett, mint a hozzátartozók és a bizalmas baráti kör tagjai. A hazafiak, az egyszerű olvasók széles rétegei még évek-évtizedek múltán sem akarták tudomásul venni, hogy a kedvelt dalok szerzője, a szabadságés szerelem költője, a márciusi napok ünnepelt hőse, a nép és a függetlenségi harc ügyét önzetlenül vállaló és fegyverrel is szolgáló forradalmár nincs többé; sőt, arra a sajátos jelenségre figyelhetünk fel, hogy miközben a költőt közelebbről ismerők reménye mindegyre fogyatkozott, majd semmivé vált, a népi tudatban éppen az ellenkező tendencia érvényesült: amint az évek teltekmúltak, mindinkább elterjedt és erősödött az a naiv hit, hogy kedvencük életben van, de valahol, egy távoli vidéken fogva tartják, s nem írhat, nem üzenhet. „Mondhatjátok az édesanyának, hogy legkedvesebb fia valahol messze meghalt. Nem hiszi el” - írta Illyés Gyula Petőfi-életrajzának ismert utóhangjában. Ez is szubjektív bizonyosság volt, de ennek abból az ábrándos fajtájából, amely a sokszázados Csaba-legendát éltette, s amelyből Rákóczi és Kossuth visszavárásának hagyományos reménye is táplálkozott. E makacs ábránd hihetőnek tűnő (bár minden történeti alapot nélkülöző) támaszát kínálta a Szibériába hurcolt s ott raboskodó Petőfi legendája. Tegyünk itt egy kis kitérőt a „legenda” megjelölés kedvéért. A Petőfi-irodalomban hagyományos kifejezés ez: a költő életét — születéshelye sokat vitatott rejtélyétől kezdve — „Petőfi-legendák” kísérik végig. Ezek a szó mint irodalmi műfaj eredeti jelentésétől eltérően (minthogy világi és újkori személyhez kapcsolódnak) a „népmonda” sajátos változatát képviselik. A monda abban a lényeges vonatkozásban különbözik a mesétől, hogy az „Egyszer volt, hol nem volt...” kezdetű történeteket maga a naiv népi hallgató is csak a képzelet mulattató célú műveinek tekinti, a népmondát azonban az tartja fenn, hogy — történeti magva vagy valóságos történeti hőse lévén — hisznek benne. Kiss József (Az MTA Irodalomtudományi Intézete) 1. Ferenczi 1966, 65. Rákóczi visszatérésének sokáig élt reményével kapcsolatban így ír: .Az 1849-es bukás után keletkezett Kossuth- és Petőfi-legendakörben világos analógiákat láthatunk: visszavárták a szabadságharc vezérét, és nem hittek Petőfi halálában.” 2. Egyetlen jelentősebb gyűjteményük: Dienes, 1957 A szerző 1954—55 körüli gyűjtése 34 városból, ill. községből. 1997. AUGUSZTUS 1. Az elektrosokk és a... (RENEL) ...Nem érdemes olyan árut forgalmazni, mely fagyasztást, hidegen tárolást igényel, magyarázza ismerősöm, tapasztalt, régi kereskedő. Ezen a 640 tejes áron működtetni a hűtőt annyiba kerül, hogy elvesz a kereskedői nyereség, mely az áru nagybani értékére törvényesen rátehető. És ő — mint mondta — már nem is foglalkozik tejtermék, hidegfelvágott árusításával. Ez a kereskedői magatartás igenis tisztességesnek nevezhető. Mert itt a nyár, s bár kánikulának egyáltalán nem nevezhető, mégis ritka a hűtött sör vagy a 4 Celsius-fokon tárolt Pepsi (amerikai szabványok szerint). Az alapvető élelmiszerekről és az alapvetően szükséges hűtéstechnikáról (annak gyakran tapasztalható hiányáról) egyelőre ne értekezzünk. Figyeljük meg, hogy ezen az európai mércéhez szabott villamosenergia-áron milyen meglepetéseket tartogat még a jövő... És nézzük most a méregdrága áramszolgáltatás másik vetületét. Kézdivásárhelyi fényképész barátommal beszélgetünk, aki egy japán automata gépsorral keresi a kenyerét. —És mi történik akkor, ha elveszik a villanyt? — kérdezem én. — Hogy mi történik? Ide nézz! (Kihúz egy „vékás”kartondobozt, telis-tele összeragadt, tönkrement színes fényképpel.) —Ez épp a mai „termelés”, egy áramkiesés következménye. A kár értékelesben kifejezve: több százezer! No comment... „...Hogy a gyehenna esne beléd!” — szidalmazom a dupla áron vásárolt, világhírű magyar villanyégőt (Tungsram-gyártmányt), mely a bekapcsolás pillanatában örökre odapurcant... (Nem bírta kiégni-világítani az ezerórás garanciaidejét.) Ez a pillanatfelvétel jelzi az „érem”/ érdem másik oldalát. Bizony gyakori jelenség, hogy túlzottan magas, avagy túlzottan alacsony a „feszély”. (Jelen pillanatban 238 volt, írva és mondva.) Ideje, hogy szaporán összegezzük a lényeget, mert beülhet egy újabb áramkiesés. 1. § „Európai” árfolyamon minőségi áramszolgáltatást illene adni vállalatnak és magánfogyasztónak egyaránt. (220 volt, 50 hertz, pluszmínusz 2%, nemzetközi normák szerint.) 2. § A kárvallott fogyasztó is hibás, mert eltűri ezt az elektroheccet. Emiatt azt kapja, amit megérdemel... A Román Nemzeti Áramszolgáltató (RENEL) úgy néz ki, hogy „sokkterápiával” próbálja kezelni a merevgörcsbe nyomorodan nemzetgazdaságot. Oké! — hátha sikerül. Csak egyet nem ért a jámbor fogyasztó: miért kell ekkora árat fizetni ezért a... sokkolásért? Romániában ugyanis még ingyenes a kórházi („diliházi”) gyógykezelés. Gyila Sándor Hírsaláta Valerian Stan, a kormány ellenőrző testületének vezetője elnézést kért Nicolae Vacároiutól és fiától, hogy utóbbit egyik jelentésében a törvénytelenül földet szerző személyek közé sorolta. Minden jel arra mutat, meglehetősen lazán kezeli Stan a valóságot, de elnézést azért nem mindenkitől kér, annak legalább bukott miniszterelnöknek kell lennie. (Cronica română) 5. Érdekes jelenetről számol be az Ev. zilei tegnapi száma. Egy kormányülésen Niculescu-Duvăz demokrata párti miniszter megkérdezte Ciorbeától, kit látogat oly sűrűn a Victoriei téri székházban Virgil Magureanu exkémfőnök. A miniszterelnök semmiről sem tudott, kisvártatva Remus Opriş szólalt meg, s mondta: őt. Persze, gyorsan hozzáfűzte, nem azért, amire a kérdező gondol, hanem mert részleteket szeretett volna megtudni a készülő hegytörvényről. S. Valeriu Tabără pártja nagy eredményének tartja, hogy a december utáni zaklatott években első ízben Marosvásárhelyen az Egységpárt és a RMDSZ tárgyalóasztalhoz ül, hogy barátságos eszközökkel és módszerekkel próbáljanak egyezségre jutni a megye lakosságát foglalkoztató kérdésekben. (România liberă) Se igaz, hogy Ioan Gavra elhatárolja magát volt kebelbarátja, Gheorghe Funar extrém megnyilvánulásaitól, de kijelentette: számára a magyar konzulátus nem létezik, s a román kormánynak, Adrian Severinnek nem állt jogában a helyi hatóságok ellenében elrendelni olyan konzulátus megnyitását, melynek Erdély szívében nincs keresnivalója. (Ziua) Se Egy női hang telefonon halállal fenyegette meg Ulm Spineanu reformügyi minisztert. A parasztpárti politikus elmondta, naponta hatalmas nyomást gyakorolnak rá, hogy elálljon radikális reformterveitől. (Libertatea) Se Az Adevărul Mihai Chiş nevű riportere szívszaggató szomorúsággal számol be, hogy a Kolozs megyei Tordaszentlászló magyar polgármestere máris kitetette a kétnyelvű helységnévtáblákat, mi több, a községben néhány utcának csak magyar elnevezése van. Például str. Nagy utca. Ráadásul, búsong a riporter, a falu vezetője képes azt állítani, hogy az említett meg hasonló elnevezések személynevek, melyeket nem szokás lefordítani. Nem is csoda tehát, folytatja, a község lakosságának 9%-át kitevő románok itt is nemzetiszínűre akarják festeni a kétnyelvű táblákat, hogy ne érezzék úgy magukat, mintha Debrecenben lennének. 2. Harmincegy román hajót tartanak fogva a világ különböző kikötőiben, mert a bérlő vállalkozók nem tudják fizetni a költségeket. Băsescu szerint az adósságot át kellene vállalnia az államnak, a vagyonalapnak, mert az ő tulajdona. Erre pénzt kell szerezni, a hajók ugyanis nagyobb értéket képviselnek, mint a büntetések. De hát épp dollárból van nagyon kevés az államkasszában. (Cronica română) Jeruzsálemi merénylet — izraeli válaszlépések Avigdor Kalahani izraeli belbiztonsági miniszter közölte, hogy kétséget kizáróan azonosították a legnagyobb nyugat-jeruzsálemi, Mahané-Jehuna zöldségpiacon szerdán délután elkövetett kettős merénylet tetteseit —■ „ két, húszas éveinek elején járó palesztin fiatalember. A merényletben 15 ember veszítette életét, százötvenen megsebesültek, közülük csütörtökön még 71-en voltak kórházban. Izrael bejelentette a béketárgyalások felfüggesztését, elrendelte Gázi Dzsabali palesztin rendőrfőkapitány letartóztatását, lezárta a palesztin önkormányzatú területeket, és a palesztinok számára lezárta a Gázai övezetet és az Egyiptom, illetve a Jordán nyugati partvidéke és Jordánia közötti határátkelőket. Az izraeli kormány elrendelte a Palesztina Hangja rádióadó adásainak zavarását azzal az indoklással, hogy a Palesztin Hatóság rádiója adásaiban Izrael elleni erőszakot szít. Strasbourg — kétnyelvű bizonylatok Csáky Pál, a szlovák parlament hárompárti Magyar Koalíciójának kereszténydemokrata képviselője a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bizottságnál keresett jogorvoslatot a szlovákiai magyaroktól megvont kétnyelvű bizonyítványok ügyében. Csáky beadványában a jogsértés tényének elbírálását kérte Strasbourgtól, illetve azt, hogy mondják ki: igenis, a szlovákiai magyaroknak joguk van a kétnyelvű bizonyítványokhoz. A testület arról értesítette a képviselőt, hogy a nyári szünet után megtárgyalja az ügyet. Csáky szerint azért fontos a strasbourgi álláspont, mert a szlovák alkotmánybíróság a nyelvtörvény kérdésében salamoni döntés hozatalára készül, melyet bárki a saját szájíze szerint értelmezhet majd. Baku autonómiát adna Karabahnak „Azerbajdzsán nem fogja soha megengedni, hogy Karabah függetlenné váljék tőle, de kész megadni e zömmel örménylakta területnek a lehető legnagyobb mérvű önkormányzatot” — mondta szerdán washingtoni látogatásán Gejdar Alijev azeri elnök. Baku hajlandó elsimítani viszályait Örményországgal, de arról szó sem lehet, hogy Karabah területén újabb örmény állam jöjjön létre — tette hozzá. A vitatott kaukázusi terület örmény lakosságának egy része függetlenségre, más része az Örményországgal való egyesülésre áhítozik. Bár nemzetközi jogilag e terület Azerbajdzsán részét képezi, a gyakorlatban a helyi örmények Jereván pártfogásával önállóan intézik ügyeiket. Bakunak nincs beleszólása Karabah kormányzásába. 1988 és 1994 között a Karabahért vívott örmény-azeri háborúban húszezer ember veszítette életét, és mintegy félmillióan jutottak koldusbotra, menekültsorsra. Arafatnak fel kell oszlatnia kormányát A Palesztin Törvényhozó Tanács (parlament) csütörtökön felkérte Jászer Arafatot, a Palesztin Hatóság elnökét, hogy oszlassa fel 18 tagú kormányát, és szeptemberig alakítson új kabinetet, mivel az elmúlt hetekben néhány minisztere ellen korrupció gyanúja merült fel —jelentette az AFP és a Reuter. A palesztin törvényhozók 56:4 arányban szavaztak arra a javaslatra, hogy Arafat szeptemberig új, „szakértő és tapasztalt” miniszterekből álló kabinetet hozzon létre. A parlament tagjai azt követően határoztak a kormány feloszlatására tett javaslatukról, hogy kilenctagú bizottságuk kedden közzétette vizsgálatának eredményét: mind a tizennyolc minisztériumban széles körű visszaélésekre — például a nemzetközi segélyek magáncélú felhasználására — bukkantak, és javasolták, hogy Ali el-Kvaszimi szállítási, Nabil Saat tervezési és együttműködési minisztert, valamint Dzsemi Tarifit, a polgári ügyek miniszterét állítsák bíróság elé. A törvényhozói testület elhatározása ugyan nem kötelező érvényű, de a döntés nyilvánosságra hozatala után nagy nyomás nehezedik Arafatra. Mindazok a külföldi kormányok és szervezetek, amelyek dollármilliókat ígértek az 1994-ben megalakult palesztin kormány támogatására, a segítségnyújtás feltételéül szabták, hogy tiszta kezű vezetés irányítsa a palesztin önkormányzati területeket. (Az MTI híreinek felhasználásával) Szerkesztő: Domokos Péter