Háromszék, 1998. január (10. évfolyam, 2232-2255. szám)

1998-01-05 / 2232. szám

T­exmax Garmisch-Partenkirchen 1936. FEBRUÁR 6—16. Hármas csúcsdöntéssel indult a sorrendben negyedik téli olimpia. Az ünnepélyes megnyitóra 28 ország (25 volt a régi csúcs) 756 sportolója (a régi csúcs 491) — ebből 76 nő (a régi csúcs 27) — vonult fel, s fogadta meg esküvel, hogy az olimpiai játékokon becsületes versenyzőként küzd országa becsületéért, sportdicsőségéért. A sportágak száma válto­zatlanul 5 maradt, viszont a versenyszámok a korábbi 14- ről 17-re nőttek. Először szerepelt a játékokon a férfi és női alpesi összetett, valamint a 4x10 km-es váltó. És először szerepeltek a nők a síversenyeken. A műkorcsolyázók viadalán Sonja Henie folytatta siker­­sorozatát, azaz megszerezte harmadik olimpiai aranyérmét, a férfiak csatájában pedig az osztrák Schafer másodszor állt fel a dobogó legfelső fokára. És volt még, aki ismételt — a magyar páros, a dr. Szollás—Ritter-kettős védte meg a négy évvel korábban szerzett bronzérmét. A gyorskorcsolyaszámok­ban a norvég Ballangrud rendezett „fesztivált”, éremszüretet. A négy lehetségesből hármat vágott zsebre. A negyedik aranyérem is Norvégia felé vette útját Mathisen bőröndjében. Az északi sí elsöprő skandináv sikert hozott. Min­denekelőtt a norvég síugró, Birger Ruud nevét említjük, hiszen ő volt az egyedüli a mezőnyben, aki megvédte baj­noki címét. A sífutószámokban két svéd győzelem született, az először műsorra tűzött váltóban viszont a finnek arattak osztatlan sikert. Az alpesisíszámok első aranyérmét a né­met Christel Cranz nyerte, imponáló fölénnyel. A férfiak vetélkedőjén az ugyancsak német Pinar diadalmaskodott. Bomba meglepetéssel ért véget a jégkorongozók döntője: Nagy-Britannia—Kanada 2—1. Ezen a tornán egyébként jelen voltak a magyar jégkorongozók is. A középdöntőig jutottak. De a hatalmas meglepetésben ki figyelt fel rájuk? Garmisch-Partenkirchen aranyérmesei Jégkorong: Nagy-Britannia Műkorcsolya: Schafer (osztrák) — férfi egyéni Henie (norvég) — női egyéni Herber, Baier (német) — páros Gyorskorcsolya: Ballangrud (norvég) — 500 m Mathisen (norvég) — 1500 m Ballangrud (norvég) — 5000 m Ballangrud (norvég) — 10 000 m Sísport — északi: Larsson (svéd) — 18 km Viklund (svéd)­­— 50 km Finnország — 4x10 km Ruud (norvég) — síugrás Hagen (norvég) — északi összetett — alpesi: Pfnaz (német) — férfi alpesi összetett Cranz (német) — női alpesi összetett Bob: Egyesült Államok — kettes bob Svájc — négyes bob Garmisch-Partenkirchen éremtáblázata 1. Norvégia 8 6 3 2. Svédország 2 2 3 3. Németország 2 2 0 4. Finnország 1 2 3 5. Svájc 1 2 0 6. Ausztria 1 1 2 7. Nagy-Britannia 1 1 1 8. Egy­ Államok 1 0 2 9. Kanada 0 1 0 10. Magyarország 0 0 1 Franciaország 0 0 1 A játékok legeredményesebb versenyzőjének, hősének, minden kétséget kizáróan a norvég Ivar Ballangrud bizo­nyult, aki három aranyérmet és egy ezüstöt szerzett. Február 16-án búcsúztak a résztvevők. Hosszú időre, mert mind a ’40-es, mind a ’44-es játékokat a történelem nagy szobafestője vérrel mázolta be.­­ A JÉGKORONG születési helye körül három város — Montreal, Kingston, Halifex — és négy ország — Anglia, Egyesült Államok, Hollandia és Kanada — vitatkozik. A híres utazó, a francia Sagar arról ír, hogy az Ontario vidékén élő indiánok görbe kankós botokkal különféle tár­gyakat ütögetve viaskodnak a jégen. Ezek az indiánok szabadalmazták volna a jégkorongot? Nehéz eldönteni, hiszen az irodalomban akad még néhány feljegyzés, valamennyi a mai jégkoronghoz hasonló játékról tanúskodik. A króniká­sok feljegyzéseiben gyakran olvasni utalásokat a tizen­egyedik századi­ angol Randyról, egy XVI—XVII. századi holland játékról, mely nagyon hasonlít az Ontario vidéki indiánok játékához. Egy würtenbergi gobelin csodálatosan örökíti meg a jégen zajló játék mozzanatát... És sorolhat­nánk tovább a századok „tanúvallomásait”. Valamennyi arra a végkövetkeztetésre juttat, hogy ezt a rendkívül gyors játékot nem egyik napról a másikra találták ki, hanem különféle megjelenési formákból fejlődött azzá, ami ma. E különféle formák közül a Bandy áll a legközelebbi rokon­ságban a mai jégkoronggal. Mindkét játékban a cél ugyan­az: a gól. De ellentétben a jégkoronggal, a Bandy-játékosok játékszere nem korong, hanem egy 60 gramm súlyú, 6 centiméteres átmérőjű parafa labda. Hogyan lett a parafa labdából korong? 1875. március 3-át írták a naptárak, amikor a montreali Victoria Skatting Ringben egy Randy-tornán az angol Royal Canadian Rifles csapata vendégszerepelt. Mivel a küzdelem hevében a labda nemigen „engedelme­skedett”, a Rifles egyik játékosa dühében előrántotta kését, és kivágott a labdából egy szeletet. Megszületett a „Pók”, a korong... Az első hivatalos korongot a Royal Military College—Queen University Kingston mérkőzésen használták. Az új sportjáték iránti lelkesedés hulláma egész Kanadát elárasztotta. A mérkőzések valóságos ünnepekké váltak. Hiányzott viszont még mindig az egységes szabály... 1­884- ben a játékosok számát kilencről hétre csökkentették, nem Allround. Angol kifejezés, olyan sportolóra vonatkozik, aki több sportágban kimagasló eredményeket ért el. Hogy a téli sportoknál maradjunk, pl. Young Sheila (EA), aki 1973-ban a kerékpáros-világbajnokság repülőversenyét nyerte, 1976-ban pedig gyorskorcsolyázásban szerzett olim­piai aranyérmet. Attasé (olimpiai attasé). Az Olimpiai Szervezőbizott­ság minden ország mellé olimpiai attasét nevez ki, aki ismeri az ország nyelvét. Az attasé hat hónappal a játékok megnyitá­sa előtt érintkezésbe lép a OSZB-vel, és együttműködik vele a csapat utazásának, elszállásolásának megszervezésében. Bajnok. Szláv eredetű szó, régebben a legjobb fegy­verforgatókat hívták így, ma a legjobb sportolókat, a nagy versenyek győztesét nevezik bajnoknak. Coubertin, Pierre de. A modern olimpiai játékok megálmodója, életre hívója. Huszonnégy éves korában fordított hátat a katonai pályának, hogy a nevelés ügyét, ezentúl az olimpia eszméjét szolgálja. Álma 1896-ban vált valóra, ekkor rendezték meg Athénban az első modern olimpiát. 1912-ben Georg Hohrod és Martin Eschbach néven küldött pályaművet a stocholmi olimpia szellemi vetélkedőjére. Óda a sporthoz című költeménye arany­érmet nyert. 1896-tól 1925-ig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. 1937-ben halt meg. Testét Lausanne­­ban, szívét Olümpiában temették el. Díjak: A díjakat a rendezőbizottság adja át az NOB- nak, s az osztja ki a rá érdemeseknek. A díjak lehetnek érmek, díszoklevelek. Az olimpiai játékok valamennyi résztvevője emlékérmet kap. A dobogósok díja: az 1. helyezett — aranyérem és díszoklevél, a 2. helyezett — ezüstérem és díszoklevél, a 3. helyezett — bronzérem és díszoklevél, a 4—5—6. helyezettek — díszoklevél. A sokkal később hatra, majd 1888-ban R. F. Smith egységesítette, és szabadalmazta a szabályokat. Kanada főkormányzója, Frederick Arthur Lord Stanley megalapította a Stanley Kupát, amelyért ma is küzdenek Észak-Amerika legjobb­jai. A hullám átcsapott az Államokba. New York, Boston, Chicago, Washington kerületek csapatai bajnoki küzdelemre keltek a jégen. 1896-ban, az újkori olimpiák születésének évében sor került az első nemzetközi mérkőzésere Kanada és az Egyesült Államok csapatai között. Ez a csodálatos játék aztán átkelt az Atlanti-óceánon, és a London—St. Moritz—Davos vonalon folytatta hódító útját az öreg kontinens belseje felé. Egy évtized sem telt el, s Európában megalakult a Nemzetközi Jégkorongliga (1908), két esztendővel később pedig megrendezték az első Európa­­bajnokságot. A vén Európa jégkorongsportja elindult a fejlődés útján. Az első olimpiai aranyérmet Kanada együttese szerezte már az 1920-as olimpián. Olimpiai dicsősége 1936-ban szenvedi el az első csorbát. Ezt Nagy-Britannia üti, a má­sodik 1956-ban következik be a szovjetek „jóvoltából”. Ezt a második csorbát a mai napig sem tudták kiköszörülni a derék juharlevelesek. A szovjet éra, mely a kanadait követte, elég hosszúra kinyúlt. Vége egybeesik a Szovjetunió széthul­lásával. A legerősebb utódállam, Oroszország egyelőre nem bizonyult képesnek a szovjet sikersorozat megismétlésére, így aztán az első nem szovjet olimpiai aranyérmet a svédek nyerték. Olimpiai bajnokok és dobogósok Év Arany Ezüst Bronz 1920 Kanada Egy. Államok Csehszlovákia 1924 Kanada Egy. Államok Nagy-Britannia 1928 Kanada Svédország Svájc 1932 Kanada Egy. Államok Németország 1936 Nagy-Britannia Kanada Egy. Államok 1948 Kanada Csehszlovákia Svájc 1952 Kanada Egy. Államok Svédország 1956 Szovjetunió Egy. Államok Kanada 1960 Egy. Államok Kanada Szovjetunió 1964 Szovjetunió Svédország Csehszlovákia 1968 Szovjetunió Csehszlovákia Kanada 1972 Szovjetunió Egy. Államok Csehszlovákia 1976 Szovjetunió Csehszlovákia NSZK 1980 Egy. Államok Szovjetunió Svédország 1984 Szovjetunió Csehszlovákia Svédország 1988 Szovjetunió Finnország Svédország 1992 FÁK Kanada Csehszlovákia 1994 Svédország Kanada Finnország Az olimpiák éremtáblázata csapatversenyeken díjat csak azok kapnak, akik a döntőben, a közép-,valamint elődöntőben szerepeltek. Akik csak az előcsatározásokon vettek részt, díszoklevelet kapnak. Díjkiosztás. Szép, felemelő ceremónia, melynek rend­jét az olimpiai előírások szabályozzák. Az érmeket a NOB elnöke vagy annak képviselője adja át a verseny végén és színhelyén. A győztes és a két másik helyezett a dobogóra áll a fő lelátóval szemben. A főárbocra felhúzzák a győz­tes hazájának lobogóját, a két másik árbocra a két he­lyezettjét. A dobogósok és a nézők arccal a zászlók felé fordulnak, közben eljátsszák a győztes országának him­nuszát. Dopping. Ajzószer vagy dilibogyó. Leegyszerűsítve: a versenyző a rajt előtt beveszi, a feje háromszorosára dagad, aztán hozzáfog, és becsomagolja ellenfeleit... A baj akkor kezdődik, amikor az ellenfél is beszedi a bogyókat... Komoly­ra fordítva: veszélyes szórakozás, mert olyan energiát moz­gósít, melyet a szervezet az életveszély esetére tartogat. Döntőbíróság (Jury d’Appel): Minden sportágban az illetékes nemzetközi szövetség jelöli ki a vitás ügyek tisztázása céljából. Az olimpiákon a NOB Végrehajtó Bizottsága alkotja a legfelsőbb bírói fórumot. Eked­eiria (istenbéke). Az olimpiai játékokra vonatkozó szerződés volt két görög állam, Élisz és Spárta között. Az érckorongra vésett megállapodást az i. e. Vik­i században az éliszi Iphitosz és a spártai Lükurgosz kötötte, s ehhez csatlakozott a pizai uralkodó, Klepszthenész is. Az eked­eiria szent hellyé nyilvánította az olimpiai ligetet, és kötelezett minden görögöt, hogy az olimpiai játékok idejére (kb. egy hónap) szüntessen be minden fegyveres összetűzést. A szerződés megszegőit kizárták az olimpiai versenyekről. Erre egy évezreden át alig került sor. OLIMPIAI KISSZÓTÁR LAPOZGATÁS 1. Szovjetunió7 1 1 2. Kanada6 4 2 3. Egy. Államok2 6 1 4. Svédország1 2 4 5. Nagy-Britannia1 0 1 6. FÁK1 0 o' 7. Csehszlovákia0 4 4 8. Finnország0 1 1 9. Svájc0 0 2 10. NSZK0 0 1 Németország0 0 1 Téli olimpiai j­átékok 1998. február 7-én a felkelő nap országának városában, Naganóban meggyújtják az olimpiai lángot, és mindjárt az ünnepélyes megnyitó után a jégkorongozók megkezdik a sorrendben XVIII. téli olimpiai játékok küzdelmeit. Tizenhét áll mögöttünk, tizenhét fehér olimpia. Növekvő sorrendben. Mert mindig úgy volt a játékok történetében, hogy a soron következő felülmúlta az előzőt — nagyságával, szépségével, színvonalával. 1998. JANUAR 12

Next