Háromszék, 1998. július (10. évfolyam, 2381-2407. szám)
1998-07-01 / 2381. szám
HÁROMSZÉK Asszimilációmentesen A legutóbbi kolozsvári SZET-ülés adatokban leggazdagabb tájékoztatója a Kötő József tanügyi államtitkáré volt, aki egy valóban átfogó reformról beszélhetett, emiatt is érdemes külön kitérnünk rá. Az államtitkár szerint a feladat egy asszimilációmentes létet szavatoló oktatási szerkezet kialakítása. Romániában ma 120 ezer gyerek tanul a magyar elemi és öt-nyolcadik osztályokban, a középiskolákban már csak 29 ezren, a felsőoktatásban pedig mindössze 10 ezren vannak a kisebbségiek összesen — rendkívül meggondolkodtató számok és arányok. Nem lehet vitás: az állami magyar egyetem székhelye Kolozsvár kell hogy legyen, s a kutatást és oktatást összekapcsoló Humboldt-modell a követendő. A kisebbségi igényekre való különös tekintettel az RMDSZ a tanárképzést a műszaki egyetemmel társító komplex szerkezet mellett döntött. Ennyit a vágyakról. A kisebbségi államtitkárság az utóbbi hetekben érte el, egy tavalyi mulasztást ledolgozva, hogy a minisztérium minden reformbizottságában legyen képviselete, s mivel az oktatáskutatói háttér teljesen hiányzott, három kutatói állás betöltésére is jogot vívott ki. Valóban jelentős továbbá, hogy a románból fordított, illetve a külföldiek mellett eredeti magyar tankönyvek is szerepelnek a tervekben, mi több, megkezdődött kidolgozásuk, meghirdették a kisebbségi történelemkönyvek pályázatát. Fontos újdonság, hogy az érettségiztető bizottságokba már idén csak ír magyar vagy a magyar nyelvet jól ismerő személyt nevezett ki a hatóság, s államtitkári rendeletet adtak ki arról, hogy a kisebbségi iskolákban meghirdetett pedagógusi állásokra csak a tannyelvet jól ismerő tanár versenyvizsgázhat. B. Kovács András (folytatása az 5. oldalon) Bánatpénzből részvényt Az átszervezések során elbocsátottak körében az utóbbi időben lényegesen megnőtt azok száma, akik részvényvásárlás érdekében kérik egy tételben a bánatpénzt. Nicoleta Rosia, a munkaügyi hivatal munkatársa sajtóértekezleten ismertette az erre vonatkozó adatokat. Mindeddig összesen 436 elbocsátott munkavállaló kapta kézhez egy tételben a végkielégítést, 98-an családi vállalkozást, 12-en kereskedelmi társaságot alapítottak, 219-en egyéni iparengedélyt váltottak ki, 25-en mezőgazdasági gépet, míg 82-en részvényt vásároltak. Figyelemre méltó, hogy március végéig csupán két személy használta részvényvásárlásra bánatpénzét, a második negyedévben80 elbocsátott vásárolt értékpapírt. Ugyanakkor megtudtuk, hogy az elbocsátottak mintegy 25 százaléka talált más munkahelyet, 42-en beiratkoztak a hivatal által szervezett átképzési tanfolyamok egyikére. (Ferencz) A gyermekre is pénz kell Annak ellenére, hogy a megyei tanács intézményei közül a gyermekjogvédelmi igazgatóságnak ítélték a legnagyobb összeget az idei költségvetésből, a pénz nem elég a hivatal hat egységének működtetésére. A tanács 21,9 milliárd lejes büdzséjének 19 százalékából, azaz 5,4 milliárd lejből kell gazdálkodnia a gyermekjogvédelmi irodának, a hozzá tartozó kiskorú központnak és július 1-jétől öt gyermekotthonnak is. Az összegnek közel felét (2,6 milliárdot) az árvaházak átvétele miatt adósságként törleszti az igazgatóság az egészségügy és a tanügy számlájára. Mától tehát 2,8 milliárd lej áll év végéig a hivatal rendelkezésére, hogy mind a saját irodája, mind az állami gondozásban levő gyermekeket ellátó intézmények költségeit fedezze. Ez pedig csak kétharmada az igazgatóság által kért költségvetésnek, s jó esetben is csak a túléléshez elég — ecseteli a helyzetet Herbszt István megyei gyermekjogvédelmi igazgató, aki a hivatalt ért támadások miatt a közvélemény tudomására kívánja hozni, mire költi az igazgatóság 1998- ban számára kiutalt 5,4 milliárd lejt. (Fekete) "(folytatása a 2. oldalon) Csavargyári leépítés Jóváhagyták a kézdivásárhelyi csavargyár átszervezési programját. Ennek értelmében ,249 személy vált munkanélkülivé, és a 9-es kormányrendelet értelmében jogosult a bánatpénzre — tudtuk meg a munkaügyi hivatal sajtóértekezletén. Ezek közül hét leépített személy 6 havi, 29-en 9 havi, 213-an pedig 12 havi járandóságukat kaphatják meg. Mindez összesen 2864 átlagfizetést jelent, vagyis közel ,3 milliárd lejt. Kelemen Tibor, a hivatal igazgatója ugyanakkor elmondta, hogy a jelenleg 1 045 498 lejes országos átlagbér növekedésével a havonta folyósítandó összeg arányosan módosul. (Dánéi) v Máról holnapra A kásahegy Szívderítőnek egyáltalán nem mondható a kép, melyet a CURS közvélemény-kutatásának eredményei tükröznek, különösen az 1996-ban megválasztott hatalomra nézve nem azok. Mert az adatok egyrészt a pártokba vetett bizalom mélyzuhanását jelzik (10%), de ugyanakkor azt is, hogy az emberek már a politikai osztály önreformáló képességében sem hisznek. A megkérdezettek több mint fele ugyanis azt nyilatkozta, nem járulna urnákhoz, ha most tartanának választásokat. Idestova egy esztendeje minden jel arra mutat: két különböző párhuzamos valóság épül, egyik a politikai rétegé, a másik a választóké. Számbelileg utóbbi lényegesen nagyobb, de sorsára hagyatott. Pedig érte kellene ügyködnie a csúcsra jutott csoportnak, hiszen az ő megbízottja. A hatalom pedig úgy tesz, mintha titkos zárak nyitját, rejtjeleit ismerné. Gyanakvást, ötletszerű megoldásokat ösztönöz, populista hegyhajhászással táplálja az emberek természetes kíváncsiságát, hogy akár egy másodperccel korábban is megtudják, mi vár rájuk. A hatalom a doktrinernek nevezett, de lényegében érdekösszeférhetetlenségből fakadó széthúzásnak köszönhetően tulajdonképpen képtelen összehangolt, következetes döntésekre. Miután alaposan visszaélt az euroatlanti csatlakozás, az európai integráció szlogenjeivel, most tudatlannak bizonyul, s mint valami nevettető némafilmben, egyszerre húzogatja-tologatja-nyomogatja a vezérlőgombokat, hátha mozdulna a gép, mellyel szárnyalásra invitált. Felszállás nincs. Ezért aztán a jogállam valamenynyi intézménye — a felmérés tükrében — kiesett a kegyekből. A lakosság a politikán kívüli rétegben, az értelmiségben (69%), a sajtóban (47%) hisz inkább. Vannak a hatalmi csoportnak olyan tagjai, akik a tartózkodás helyett részvételt vállaltak. Ezek egyike Andrei Pleşu külügyminiszter, akit éppen kettős hovatartozása miatt támadnak — hiszen nem megválasztott, s mégis a politikai kaszthoz tartozik, de értelmiségi is (márpedig e besorolást azzal nyeri el az ember, amit gondol, amit ír, a bebocsáttatás pedig nehezebben manipulálható). Nemrég azzal keltett feltűnést ismét, amikor avatottan és a rá jellemző gúnnyal sorolta fel egy wiesbadeni értekezleten az említett felmérés által később igazolt össznépi levertség-lehangoltság okait. Kíméletlen józansággal fejtette ki: a problémák megoldásának értelmetlen sorrendje miatt a román választópolgárnak valóságos ideológiaundora van. Nem ismeri ki magát az akadályokban, melyekről azt hallja, hogy le kell küzdenie, ezért úgy érzi, nem értik meg, sőt, be is csapják. A gondok kavarognak, mint a kaleidoszkópban: országutat foltozni, jogszerűséget biztonságosabbá tenni, környezetet kímélni-tisztítani, nyomort és inflációt csökkenteni, szexuális kisebbségek, fegyházak rendje, női egyenjogúság, gyógyszerhiány, minősíthetetlen szolgáltatások, a rendőrség reformja, vonatok takarítása, nyugdíjasok szocializációja, roma gyerekek beiskolázása és így tovább, de nem kéne megfeledkezni az összevissza építkezésekről sem, meg a színházak támogatásáról, az állatvédelemről, a közhivatalok korszerűsítéséről, a privatizációról és átszervezésről, a magánszektor támogatásáról, s hol van még az erkölcsi reform, a diplomáciai testület megrostálása, a polgári társadalom érvényesülése, a kórházak ellátása, az elhagyott gyermekek sorsa, a maffiaszerű hálózatok sokasága... A lajstrom végtelen. Adósság minden, és mindent újra kell építeni, késedelem nélkül. A rendet annak az irányító hatalomnak kellene diktálnia, mely a kásahegy méreteit előszeretettel tulajdonítja az európai integráció magas követelményeinek, így válik aztán Európa a feladatok terhe alatt görnyedő emberek fejében megtorló erővé, maga a csatlakozás pedig fárasztó, erőt emésztő, erőltetett menetté. Mindegyre azt hajtogatják neki — mondja Pleşu —, megbocsáthatatlan bűn a megkülönböztetés, s közben ő maga diszkrimináció áldozatának érzi magát. Türelmességre intik, de ő maga intoleranciának van kitéve. És ekkor tanácstalanságában összekever elveket és értékrendeket, mint a volán mellett elszundító vezető, áttéved a szembejövő forgalomba. Pleşu saját kasztját is ugyanezzel a mércével ítéli, melynek a tanácsadás volna a dolga, s eloszlatni a mumus-Európa képzetet, ehelyett a kelet-európai értelmiségiek neurózisában szenved. Kénytelen két út közt választani, vagy résztvevővé válik, vagy félreáll. A nyugtalanság mindenképpen biztosított számára „a szabadság árnyékos oldalán”. Árnyékot vet a szabadságra a növekvő kásahegy, mely a tétovázástól, a szavak és tettek közti ellentmondástól csak emelkedik. Sugár Teodor SEPSISZENTGYÖRGY 1998. JÚLIUS 1. 2381. szám ÁRA 800 lej Előfizetőknek 540 lej SZERDA Kisgyörgy Zoltán riportja az 1. oldalon Háborgás a Tegnap zúgolódtak a sepsiszentgyörgyi gépgyárból kivált Mechanika részvénytársaság alkalmazottai. Miután a múlt hónap közepén 75 százalékban és többnapos késéssel kapták kézhez bérüket, több mint nyolcvan embert pedig szabadságra küldtek, a 29-ére esedékes előleget nem folyósították. Mintegy harminc alkalmazott a gyár protokolltermében vívott szócsatát Harmathy Zoltán termelési igazgatóval és Cornel Cozneanu műhelyfőnökkel. Eközben gyakorlatilag állt a mun gépgyárban ma, azért is, mert nincs, amit dolgozni — tudtuk meg. Az emberek azt követelték, hogy legyen vége a hazudozásnak, hozzák végre a munkavállalók tudomására, mi történik a gyárral, miért nem folyik normálisan a termelés, miért késik a bér. Harmathy Zoltán kérdésünkre elmondta: egy napot késtünk, de holnap (azaz ma — szerk. megj.) mindenki megkapja az előleget. További információkért Eugen Stănuleț igazgatóhoz irányított, vele azonban nem sikerült felvennünk a kapcsolatot. (Ferencz) Az utakért a községek felelnek Az eddig a megyei út- és hídügyi egyedárusághoz tartozó községi érdekeltségű utakat egyetlen kivétellel helyi tanácsok veszik át. A Kovászna—Komandó közötti út sorsa nem dőlt még el, nem tudni, milyen feltételek között hajlandó átvenni azt a kovásznai önkormányzat. A községi utak a tavaly hozott 47-es sürgősségi kormányrendelet nyomán megyei tanácsi határozat alapján kerültek az önkormányzatokhoz. Összhosszuk 214,467 kilométert tesz ki, ebből 159,679 félig kövezett, 53,788 pedig korszerűsített. A megyei tanács arról is döntött, hogy a neki alárendelt út- és hídügyi egyedáruság részvénytársasággá alakul. (Domokos) Fizet a szemetelő A Kovászna megyei környezetvédelmi hivatal főfelügyelője minapi sajtótájékoztatóján a környezet károsításáért kiróható pénzbírságokról számolt be. Ezek nagyságrendjéről szólva Vasile Mănecuţă kijelentette: katasztrofálisan megemelték, az eddigiek mintegy hússzorosára. A Hivatalos Közlöny 221., június 17-i számában közzétett,a 137/1995-ös számú környezetvédelmi törvény alkalmazására kiadott új kormányhatározat a magánszemélyre kiróható legalacsonyabb büntetés értékét 1 millió, jogi személynek pedig 5 millió lejben szabja meg. E pénzösszegek már viszonylag kis kihágásokért kiírhatók, például nem megfelelő szeméttárolásért, hulladékégetésért. Nem megfelelő helyen végzett autómosásért például bárkit 2 millió lejjel lehet büntetni. A maximális bírság értéke 15, illetve 75 millió lej magán- és jogi személyeknek. Ezeket már súlyos környezetszenynyezésért varrják az életteret nem kímélők nyakába, mindenekelőtt vegyi anyagokkal való szennyezésért, a levegő és a vizek károsításáért. A főfelügyelő hangsúlyozta: az intézkedés ismertetésével nem a zöldövezetet rongálókra akarnak ráijeszteni, továbbá nem az a céluk, hogy tetemes összegű bírságot hajtsanak be, mindenekelőtt a környezetszennyezést kívánják megelőzni. (Mózes)