Háromszék, 2001. április (13. évfolyam, 3224-3246. szám)

2001-04-19 / 3237. szám

KÖZÉLET Erdélyi Magyar Könyvklub Az elmúlt évtizedben hi­hetetlen átrendeződés zajlott le a magyar könyvpiacon. Egyik napról a másikra kiadók jelentek meg, az olvasókra magas irodalom és bestseller, érték és bóvli egyszerre zuhant rá, a tájékozódás már-már le­hetetlennek látszik ma is; noha az Élet és Irodalom hetente közli a megjelent könyvek lis­táját, alapos okunk van felté­telezni, hogy ez sem teljes. Bi­zonyos kiadók néhány kötet kiadása után megszűnnek (?), nevet változtatnak (!), követ­hetetlenek. Statisztikák szerint az elmúlt években Magyar­­ország, a magyar könyv­kiadás évi 10 000 (tízezer) cí­mével valahol az európai él­bolyban található. Az olvasó viszont csak kapkodja a fejét, a hátrányos helyzetű vidéken, elzárt településeken élők pe­dig egyre nehezebben juthat­nak a kívánt, igényelt, kért könyvhöz, még akkor is, ha tudnak a létezéséről. Nyilván­való, a Magyar Könyvklub ezen a helyzeten akart változ­tatni, amikor 1992-ben — fel­mérve a könyvpiacon kiala­kuló káoszt — megalakult. Ma már tagságának a száma 200 ezerre tehető, s az évek során könyvkiadóvá is vált, 250— 300 címével az egyik legjelen­tékenyebb magyar könyv­kiadó. A Magyar Könyvklub „leányvállalataként” alakult meg az Erdélyi Magyar Könyvklub. Megkérdeztük a kft. vezetőjét, Bencze Tibor ügyvezető igazgatót, mire számíthatnak a reménybeli tagok.­­ A kft. körülbelül 90 százalékban a Magyar Könyv­klub tulajdona. A tulajdonosi háttér már eddig is több száz­milliót fektetett be az erdélyi hálózat kiépítésébe, s túl a tő­kén, noha hangsúlyoznám, ez se kevés, a legfontosabb szá­munkra a tapasztalatátadás. Ez a kezdet: négyezer taggal in­dulunk. Ha meg akarnám ha­tározni a könyvklub jellegét, úgy fogalmazhatnék, hogy szakít a klasszikus könyves­bolt hagyományával, és ház­hoz megy. Van egy katalógu­sunk, ez tartalmazza a bő vá­lasztékú kínálatot. Nem meg­vetendő szempont, hogy a könyvek nálunk 10—15 szá­zalékkal olcsóbbak, tehát akárcsak Magyarországon, a tagság Erdélyben is kedvez­ményekhez jut. Postán lehet rendelni, ez a szórványban élőknek teremt lehetőséget, hogy aki amilyen könyvet akar (szakkönyvet, szépirodal­mat), megvehesse. Évente 250 címet kínálunk. Kataló­gusunkban a címek kéthar­mada a Magyar Könyvklub kiadásában megjelenő kötet, de szándékunkban áll az erdélyi kiadók könyveit is fel­venni a címlistára. A Mentor két Wass Albert-kötete máris szerepel... — Ez annál inkább is fon­tos lenne, mert az egyes erdé­lyi városokban működő ki­­sebb-nagyobb könyvkiadók kiadványai más városokba nem vagy csak igen rendszer­telenül jutnak el.­­ S végül hangsúlyoz­nám azt is, hogy a könyveken kívül videokazettákat is kíná­lunk, a MOKÉP régi filmjei mellett a Duna TV műsoros kazettáit is. Egyébként is szo­ros kapcsolatban vagyunk ez­zel a televízióval, a Duna a klub médiatámogatója... Lejegyezte: Bogdán László A TOLL HATALMA A Szent György-napok idei programjában az írott szót szó­hoz juttató rendezvényeket keresem, tudván, hogy nem csak mititejjel vagy vattacukorral él az ember. Találkozom is köny­ves dolgokkal, illetve lándzsa helyett tollas sárkányölökkel a programban. A sárkány meg a könyv viadalát a bemutatott könyvek témája és a szerzők, a könyvbemutatók házigazdái juttatják eszembe. Az Erdélyi Magyar Könyvklub külön stand­dal lesz jelen, vendégük a kortárs magyar irodalom egyik leg­kiemelkedőbb alkotó személyisége, Kányádhi Sándor, aki több ízben is dedikál. Jeles vendégünknek több évtizedes köny­ves-verses sárkányölő ténykedését sem kell részleteznünk. A másik könyves rendezvény másképp rendhagyó és új­donság is: a sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó hármas könyvbemutatót szervez a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében (április 21-én, szombaton 11 órakor), és a könyves sárkányölés megnevezés ezekre a kiadványokra is igazán rá­fér, azzá teszi tematikájuk: mindhárom a közelmúlt történeté­nek tiltott gyümölcsébe kóstoltat. Gocz József bátyánk 3006 év hadifogságban című kötete egyszerűen példátlan vállalkozás, ahhoz hasonlítható, mikor a börtönbe zárt fogoly évek hosszú során egy fémdarabbal vájja át magát a rabság kőfalán, lajstromba szedi a történelmi Háromszék és Erdő­vidék járásokra, településekre lebontott hadifoglyainak név­sorát, ezek legfontosabb személyi és katonai adatait, s olyan elképesztő adatbázist mutat föl a történelem törmelékéből, amelynek bemutatására nem kisebb személyiségek, mint dr. Egyed Ákos, az MTA külső tagja, dr Ravasz László alezre­des, a hadtudomány kandidátusa, a budapesti Hadtörténe­ti Múzeum főmuzeológusa vállalkozik. A másik két sárkány­ölő könyv Balogh László munkája: ...És te hol voltál, Szent György?, valamint Benkő Levente Muszáj volt élni vala­hogy kötete. Utóbbi erdélyi magyarok II. világháború végi kálváriájának új könyve — anyagát a Fogolykönyv című munkájának kiadása görgette elő­­—,. Balogh László a há­romszéki kollektivizálás borzalmait rakja kalangjába. Mind­három kötet bemutatójának házigazdája Kisgyörgy Tamás, a Charta Könyvkiadó vezetője és Kónya Ádám nyugalma­zott múzeumigazgató. A Szent György-napok programjából kifelejtett sárkány­­ölő-kiadványok között az érdeklődők fellelhetik majd a Há­romszék Kaláka Könyveit is, és most döbbenünk rá, hogy a letűnt század ezeket a kiadványokat is egytől egyig a könyves sárkányölésre hangolta. Nemcsak azért, mert valaha tiltott témákat taglalnak, hanem azért is, mert jelképesen és valósá­gosan is az embert fizikailag pusztító és jellemét rákként rágó rosszat mutatják fel; erkölcsi példákkal bizonyítják, a toll, a könyv is fegyver, sárkánypusztító fényes kard. Sylvester Lajos Könyves sárkányölés Bányavirágok a város ünnepén Első alkalommal szerveznek ásvány-, kövület- és ékkőtárlatot a Szent György-napi rendezvé­nyek keretében a városi művelődési házban. A térségünkben ez idáig ismeretlen bemutatót Dá­vid Attila és dr. László Attila sepsiszentgyörgyi geológusok kezdeményezték. Nyugat-Európában és Magyarországon az ás­ványbörzének nevezett seregszemle gyűjtők és lá­togatók nagy táborát mozgatja meg, mifelénk a Ro­mániai Ásvány-, Őslény- és Ékkőgyűjtők Társasá­ga 1991 -től szervez hasonló tárlatot évente több al­kalommal. Kolozsvár, Nagybánya, Beszterce, Buzău és Bukarest után most Sepsiszentgyörgy is fel kíván zárkózni, a kezdeményezők a Szent György-napo­­kat jó alkalomnak tartják, hogy nálunk is gyökeret eresszen a rendezvény. A szentgyörgyi tárlat társ­szervezője a Nemere Természetjáró Kör. Dr. László Attila elmondta, céljuk, hogy a bemu­tatóval térségünkben is meghonosodjon a bányászat­hoz és a földtani kutatáshoz kapcsolódó ásványok, ékkövek, illetőleg őslénymaradványok sajátos kultu­sza, ugyanakkor a kiállításnak didaktikai célja is van. Szeretnék továbbá, ha a rendezvény távlatilag nem­zetközivé nőné ki magát, és tudományos fórum is tár­sulna majd mellé. Most mintegy 25—30 gyűjtő je­lenlétére számítanak, a Nagybánya környékiek a bá­nyavirágnak keresztelt, világszerte ismert ásványtár­sulásokból mutatnak majd be ízelítőt. (mózes) 2001. ÁPRILIS 19. Tavaszi ébredés Erdővidéken (folytatás az első oldalról) A szántás-vetés mellett van, aki fát ültet. Baróton például a főtér környékén összesen száz fenyő-, illetve juharcsemetét ültettek el ab­ban a reményben, hogy azok meg is fogannak, s nem válnak ártó kezek áldozatává. A postahivatal mögötti kis téren — hol sokszázados teme­tő volt egykoron, mígnem a hetvenes-nyolcvanas években buldózerek túrták ki nyugvó helyükről a régi barótiak lánctalpak alatt recsegő-ro­­pogó csontjait — parkot szeretnének létrehozni. A csemetéket itt is elültették, akárcsak a bányászszobor környékén. S hogy Baróton egyre több legyen a zöld a sivár szürke helyett, s a Rózsák utcája visszakapja valam­elyest nevének létjogosultságát, az út egyik oldalára száz rózsatő került. Felújítják a városi sporttelep egy részét is. Erdővidéken a jelek sze­rint igencsak szeretik a tekézést, közismert nevén a kuglit, hiszen pél­dául két erdővidéki vállalkozó kellett ahhoz, hogy újraépítsék a sepsi­szentgyörgyi Koleza-pályát, de az itthon maradottak sem akarnak le­maradni: a baróti kugliterem új bérlője rendbe tetette a kétsávos pályá­nak és kis vendéglőnek is otthont adó létesítményt, környékét pedig új kerítés felépítésével s­ a kivágott jegenyék­­ejtonkjainak-gyökereinek eltüntetésével teszi rendbe. Az olasztelekiek pedig saját pályájukat pró­bálják úgy fenntartani, hogy a helyi fiataloknak és ke­vésbé futta toknak is biztosítsa a sportolás-mozgás élményét. Újságolják, hogy Baróton idén leaszfaltozzák a teniszpályát, rendbe teszik valamelyest a stadion lelátóit, s vízvezetéket létesítenek a pálya­ locsolásához. Az aszfaltból különben az utakra is ju­t egy kicst, hiszen az útügyiek ezekben a na­pokban toldozzák a Nagybacon—Bibarcfalva kö­zötti szakaszt, május­ban pedig Barót kerül sorra. Ám nem csak az aszfaltozott utakat javítják. A baróti polgármesteri hivatalban arról tájékoztattak, hogy Bodosban zúzott kővel töltötték fel s útgyaluval elegyengették az utat. Hamarosan a felsőrákosi bekö­­tőúton és a Köpecbánya felé vezető szakaszon végeznek ilyen javítást. KULTÚRA KÉZDIVÁSÁRHELYEN Vitatott eredmény Salamon Ferenc, illetve Vántsa Judit nyerte meg a kézdivásárhelyi önkormányzatnak alárendelt két kultu­rális intézmény, a Vigadó Művelődési Ház és a Báró Wes­selényi Miklós Municípium­i Könyvtár vezetői tisztségé­re kiírt versenyvizsgát — tudtuk meg Ferenci Attila al­polgármestertől. Azt is közölte, tegnap délig az eredményt nem fellebbezték meg, s ezt a javaslatot terjesztik elfoga­dás végett a városi tanács elé, melyet péntekre vagy szom­batra rendkívüli ülésre hívnak össze. A Vigadó igazgatói állásának betöltésére kiírt verseny­­vizsga eredményhirdetése után a zsűri döntését Vetró Bodoni András megfellebbezi — közölte érdeklődésünk­re apja, Vetró András képzőművész. Úgyszintén a har­madik jelölt, Damó Csaba is óvást nyújt be. (sz.) Fellebbezek A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalban április 17-én megtartón, „megjátszott" — versenyvizsgának álcázott — cirkusz után csupán annnyit szeretnék megkérdezni, hogy mi­vel érdemeltük ki ezt az emberhez, az úgynevezett demokrácia szabályaihoz (is) méltatlan bánásmódot és megaláztatást. Gondolom, hogy a megrendezett, a végeredmény szem­pontjából korábban már eldöntött versenyvizsgát más­képpen, emberi módon is meg lehetett volna szervezni. Azt meg végképp nem sikerült megértenem, hogy a pályázat­­hoz (ha már ilyen „komoly", főképp a közigazgatás köré­be tartozó kérdéseket állítanak össze, pl. hogy mennyi a TVA kódszáma, amikor a pályázati felhívásban a feltételek között csupán a kézdivásárhelyi lakhely, felsőfokú vég­zettség, a magyar nyelv irodalmi szintű ismerete szerepelt) miért nem bocsátottak rendelkezésünkre egy pályázati kö­vetelményeket, elvárásokat tartalmazó listát, esetleg bib­liográfiát. Ezek alapján a pályázók jó előre értesülhettek volna, körülbelül mit kell tudniuk ahhoz, hogy az igaz­gatói székért — egyenlő eséllyel — versenyre keljenek. A következő dolog, amire írásban szeretnék választ kap­ni, az lenne, hogy — ha már eleve el volt dobva a kocka, és ezt az egész színjátékot csupán meg kellett játszani és játszat­ni — miért nem lehetett ezt a pályázatot a következő szöveg­gel kiírni: A RENDEZŐ STATISZTÁKA­T KERES A KIJELÖLT FŐSZEREPLŐ MELLÉ. Kőn­ek­ lett volna és érthető — gyarló ugyan, de emberi —, megaláztatásoktól mentes. Az előadás időpontját az amatőr társulatok is betartják. A 10 órára meghirdetett előadást nem 14 órakor kezdik, és a súgólyukba sem ülhet be a média. A színikritikát pedig nem előadás előtt írják a hír(t)mondó) poéngyilkosok. * így pedig, sajnos, csupán mesélni lehetett meg hápogni a vizsgáztatóbizottság által feltett, szóvirágokkal megfűsze­rezett, csodálatos kérdéskörökről, amelyeket a pályázati kiírás értelmében föl sem tehettek volna a pályázóknak. Az egyik tisztelt vizsgáztató úrnak pedig tudnia kellett vol­na, hogy nem a szigetelőgyárban az általa betöltött termelési igazgatói székére pályázom, következésképpen megállapít­hatom, hogy művelődési áruként személyét nagyon alacsony árréssel tudom csak a tisztelt fogyasztók figyelmébe ajánlani. Hitre és nemzetiségre való tekintet nékü­l vallom, hogy a bírálóbizottság egyetlen emberséget és szakmaiságot tanúsító tagja Străchinaru Petre úr volt, aki kérdéseivel úgy segített, hogy lehetőségünk legyent aktív kulturális működésünk felsorolására, felmutatására. Tamás Sándor képviselő úr együk beszédéből,úgy értet­tem meg, hogy a fiatalok valós pártfogásban részesülnek, megmutatkozási vágyaiknak lehetőség adatik, hogy ezáltal friss lendületet hozzanak a város életébe. Sajnos, keserűen, a magam bőrén tapasztaltam meg azt, hogy ez üres szöveg, ami Kézdivásárhelyen a valóságban nem létezik. így hát az én politikai beszédemet azzal zárhatom: kor­társaim, ti Márciusi Ifjak, a jövő nem Erdélyben van, mert többségben az erő, és mi kisebbségben vagyunk. Vetró Bodoni András Kézdivásárhely, 2001 április 1I. 3. KŐRÖSPATAK I I I­I .­­ I­I . : Idén hozzálátnak Idén megkezdődhet a munka a kőröspataki bánya területé­nek üdülőteleppé való átalakítására. Az­ ipari minisztérium­ bányabezárásokért is felelő államtitkára arról tájékoztatta Demeter János megyei tanácselnököt és a társaságában levő Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét, hogy a rende­zési terv elnyerte végleges formáját, s a tenderfüzet elkészül­tével ,­valószínűleg május végén a minisztérium kiírja­ a pályázatot a fővállalkozó keresésére. Idei költségvetéséből a tárca elkülönítette a munkatelep megnyitásához­ szükséges összeget. (sz.)

Next