Háromszék, 2001. április (13. évfolyam, 3224-3246. szám)
2001-04-19 / 3237. szám
KÖZÉLET Erdélyi Magyar Könyvklub Az elmúlt évtizedben hihetetlen átrendeződés zajlott le a magyar könyvpiacon. Egyik napról a másikra kiadók jelentek meg, az olvasókra magas irodalom és bestseller, érték és bóvli egyszerre zuhant rá, a tájékozódás már-már lehetetlennek látszik ma is; noha az Élet és Irodalom hetente közli a megjelent könyvek listáját, alapos okunk van feltételezni, hogy ez sem teljes. Bizonyos kiadók néhány kötet kiadása után megszűnnek (?), nevet változtatnak (!), követhetetlenek. Statisztikák szerint az elmúlt években Magyarország, a magyar könyvkiadás évi 10 000 (tízezer) címével valahol az európai élbolyban található. Az olvasó viszont csak kapkodja a fejét, a hátrányos helyzetű vidéken, elzárt településeken élők pedig egyre nehezebben juthatnak a kívánt, igényelt, kért könyvhöz, még akkor is, ha tudnak a létezéséről. Nyilvánvaló, a Magyar Könyvklub ezen a helyzeten akart változtatni, amikor 1992-ben — felmérve a könyvpiacon kialakuló káoszt — megalakult. Ma már tagságának a száma 200 ezerre tehető, s az évek során könyvkiadóvá is vált, 250— 300 címével az egyik legjelentékenyebb magyar könyvkiadó. A Magyar Könyvklub „leányvállalataként” alakult meg az Erdélyi Magyar Könyvklub. Megkérdeztük a kft. vezetőjét, Bencze Tibor ügyvezető igazgatót, mire számíthatnak a reménybeli tagok. A kft. körülbelül 90 százalékban a Magyar Könyvklub tulajdona. A tulajdonosi háttér már eddig is több százmilliót fektetett be az erdélyi hálózat kiépítésébe, s túl a tőkén, noha hangsúlyoznám, ez se kevés, a legfontosabb számunkra a tapasztalatátadás. Ez a kezdet: négyezer taggal indulunk. Ha meg akarnám határozni a könyvklub jellegét, úgy fogalmazhatnék, hogy szakít a klasszikus könyvesbolt hagyományával, és házhoz megy. Van egy katalógusunk, ez tartalmazza a bő választékú kínálatot. Nem megvetendő szempont, hogy a könyvek nálunk 10—15 százalékkal olcsóbbak, tehát akárcsak Magyarországon, a tagság Erdélyben is kedvezményekhez jut. Postán lehet rendelni, ez a szórványban élőknek teremt lehetőséget, hogy aki amilyen könyvet akar (szakkönyvet, szépirodalmat), megvehesse. Évente 250 címet kínálunk. Katalógusunkban a címek kétharmada a Magyar Könyvklub kiadásában megjelenő kötet, de szándékunkban áll az erdélyi kiadók könyveit is felvenni a címlistára. A Mentor két Wass Albert-kötete máris szerepel... — Ez annál inkább is fontos lenne, mert az egyes erdélyi városokban működő kisebb-nagyobb könyvkiadók kiadványai más városokba nem vagy csak igen rendszertelenül jutnak el. S végül hangsúlyoznám azt is, hogy a könyveken kívül videokazettákat is kínálunk, a MOKÉP régi filmjei mellett a Duna TV műsoros kazettáit is. Egyébként is szoros kapcsolatban vagyunk ezzel a televízióval, a Duna a klub médiatámogatója... Lejegyezte: Bogdán László A TOLL HATALMA A Szent György-napok idei programjában az írott szót szóhoz juttató rendezvényeket keresem, tudván, hogy nem csak mititejjel vagy vattacukorral él az ember. Találkozom is könyves dolgokkal, illetve lándzsa helyett tollas sárkányölökkel a programban. A sárkány meg a könyv viadalát a bemutatott könyvek témája és a szerzők, a könyvbemutatók házigazdái juttatják eszembe. Az Erdélyi Magyar Könyvklub külön standdal lesz jelen, vendégük a kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotó személyisége, Kányádhi Sándor, aki több ízben is dedikál. Jeles vendégünknek több évtizedes könyves-verses sárkányölő ténykedését sem kell részleteznünk. A másik könyves rendezvény másképp rendhagyó és újdonság is: a sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó hármas könyvbemutatót szervez a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében (április 21-én, szombaton 11 órakor), és a könyves sárkányölés megnevezés ezekre a kiadványokra is igazán ráfér, azzá teszi tematikájuk: mindhárom a közelmúlt történetének tiltott gyümölcsébe kóstoltat. Gocz József bátyánk 3006 év hadifogságban című kötete egyszerűen példátlan vállalkozás, ahhoz hasonlítható, mikor a börtönbe zárt fogoly évek hosszú során egy fémdarabbal vájja át magát a rabság kőfalán, lajstromba szedi a történelmi Háromszék és Erdővidék járásokra, településekre lebontott hadifoglyainak névsorát, ezek legfontosabb személyi és katonai adatait, s olyan elképesztő adatbázist mutat föl a történelem törmelékéből, amelynek bemutatására nem kisebb személyiségek, mint dr. Egyed Ákos, az MTA külső tagja, dr Ravasz László alezredes, a hadtudomány kandidátusa, a budapesti Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusa vállalkozik. A másik két sárkányölő könyv Balogh László munkája: ...És te hol voltál, Szent György?, valamint Benkő Levente Muszáj volt élni valahogy kötete. Utóbbi erdélyi magyarok II. világháború végi kálváriájának új könyve — anyagát a Fogolykönyv című munkájának kiadása görgette elő—,. Balogh László a háromszéki kollektivizálás borzalmait rakja kalangjába. Mindhárom kötet bemutatójának házigazdája Kisgyörgy Tamás, a Charta Könyvkiadó vezetője és Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató. A Szent György-napok programjából kifelejtett sárkányölő-kiadványok között az érdeklődők fellelhetik majd a Háromszék Kaláka Könyveit is, és most döbbenünk rá, hogy a letűnt század ezeket a kiadványokat is egytől egyig a könyves sárkányölésre hangolta. Nemcsak azért, mert valaha tiltott témákat taglalnak, hanem azért is, mert jelképesen és valóságosan is az embert fizikailag pusztító és jellemét rákként rágó rosszat mutatják fel; erkölcsi példákkal bizonyítják, a toll, a könyv is fegyver, sárkánypusztító fényes kard. Sylvester Lajos Könyves sárkányölés Bányavirágok a város ünnepén Első alkalommal szerveznek ásvány-, kövület- és ékkőtárlatot a Szent György-napi rendezvények keretében a városi művelődési házban. A térségünkben ez idáig ismeretlen bemutatót Dávid Attila és dr. László Attila sepsiszentgyörgyi geológusok kezdeményezték. Nyugat-Európában és Magyarországon az ásványbörzének nevezett seregszemle gyűjtők és látogatók nagy táborát mozgatja meg, mifelénk a Romániai Ásvány-, Őslény- és Ékkőgyűjtők Társasága 1991 -től szervez hasonló tárlatot évente több alkalommal. Kolozsvár, Nagybánya, Beszterce, Buzău és Bukarest után most Sepsiszentgyörgy is fel kíván zárkózni, a kezdeményezők a Szent György-napokat jó alkalomnak tartják, hogy nálunk is gyökeret eresszen a rendezvény. A szentgyörgyi tárlat társszervezője a Nemere Természetjáró Kör. Dr. László Attila elmondta, céljuk, hogy a bemutatóval térségünkben is meghonosodjon a bányászathoz és a földtani kutatáshoz kapcsolódó ásványok, ékkövek, illetőleg őslénymaradványok sajátos kultusza, ugyanakkor a kiállításnak didaktikai célja is van. Szeretnék továbbá, ha a rendezvény távlatilag nemzetközivé nőné ki magát, és tudományos fórum is társulna majd mellé. Most mintegy 25—30 gyűjtő jelenlétére számítanak, a Nagybánya környékiek a bányavirágnak keresztelt, világszerte ismert ásványtársulásokból mutatnak majd be ízelítőt. (mózes) 2001. ÁPRILIS 19. Tavaszi ébredés Erdővidéken (folytatás az első oldalról) A szántás-vetés mellett van, aki fát ültet. Baróton például a főtér környékén összesen száz fenyő-, illetve juharcsemetét ültettek el abban a reményben, hogy azok meg is fogannak, s nem válnak ártó kezek áldozatává. A postahivatal mögötti kis téren — hol sokszázados temető volt egykoron, mígnem a hetvenes-nyolcvanas években buldózerek túrták ki nyugvó helyükről a régi barótiak lánctalpak alatt recsegő-ropogó csontjait — parkot szeretnének létrehozni. A csemetéket itt is elültették, akárcsak a bányászszobor környékén. S hogy Baróton egyre több legyen a zöld a sivár szürke helyett, s a Rózsák utcája visszakapja valamelyest nevének létjogosultságát, az út egyik oldalára száz rózsatő került. Felújítják a városi sporttelep egy részét is. Erdővidéken a jelek szerint igencsak szeretik a tekézést, közismert nevén a kuglit, hiszen például két erdővidéki vállalkozó kellett ahhoz, hogy újraépítsék a sepsiszentgyörgyi Koleza-pályát, de az itthon maradottak sem akarnak lemaradni: a baróti kugliterem új bérlője rendbe tetette a kétsávos pályának és kis vendéglőnek is otthont adó létesítményt, környékét pedig új kerítés felépítésével s a kivágott jegenyékejtonkjainak-gyökereinek eltüntetésével teszi rendbe. Az olasztelekiek pedig saját pályájukat próbálják úgy fenntartani, hogy a helyi fiataloknak és kevésbé futta toknak is biztosítsa a sportolás-mozgás élményét. Újságolják, hogy Baróton idén leaszfaltozzák a teniszpályát, rendbe teszik valamelyest a stadion lelátóit, s vízvezetéket létesítenek a pálya locsolásához. Az aszfaltból különben az utakra is jut egy kicst, hiszen az útügyiek ezekben a napokban toldozzák a Nagybacon—Bibarcfalva közötti szakaszt, májusban pedig Barót kerül sorra. Ám nem csak az aszfaltozott utakat javítják. A baróti polgármesteri hivatalban arról tájékoztattak, hogy Bodosban zúzott kővel töltötték fel s útgyaluval elegyengették az utat. Hamarosan a felsőrákosi bekötőúton és a Köpecbánya felé vezető szakaszon végeznek ilyen javítást. KULTÚRA KÉZDIVÁSÁRHELYEN Vitatott eredmény Salamon Ferenc, illetve Vántsa Judit nyerte meg a kézdivásárhelyi önkormányzatnak alárendelt két kulturális intézmény, a Vigadó Művelődési Ház és a Báró Wesselényi Miklós Municípiumi Könyvtár vezetői tisztségére kiírt versenyvizsgát — tudtuk meg Ferenci Attila alpolgármestertől. Azt is közölte, tegnap délig az eredményt nem fellebbezték meg, s ezt a javaslatot terjesztik elfogadás végett a városi tanács elé, melyet péntekre vagy szombatra rendkívüli ülésre hívnak össze. A Vigadó igazgatói állásának betöltésére kiírt versenyvizsga eredményhirdetése után a zsűri döntését Vetró Bodoni András megfellebbezi — közölte érdeklődésünkre apja, Vetró András képzőművész. Úgyszintén a harmadik jelölt, Damó Csaba is óvást nyújt be. (sz.) Fellebbezek A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalban április 17-én megtartón, „megjátszott" — versenyvizsgának álcázott — cirkusz után csupán annnyit szeretnék megkérdezni, hogy mivel érdemeltük ki ezt az emberhez, az úgynevezett demokrácia szabályaihoz (is) méltatlan bánásmódot és megaláztatást. Gondolom, hogy a megrendezett, a végeredmény szempontjából korábban már eldöntött versenyvizsgát másképpen, emberi módon is meg lehetett volna szervezni. Azt meg végképp nem sikerült megértenem, hogy a pályázathoz (ha már ilyen „komoly", főképp a közigazgatás körébe tartozó kérdéseket állítanak össze, pl. hogy mennyi a TVA kódszáma, amikor a pályázati felhívásban a feltételek között csupán a kézdivásárhelyi lakhely, felsőfokú végzettség, a magyar nyelv irodalmi szintű ismerete szerepelt) miért nem bocsátottak rendelkezésünkre egy pályázati követelményeket, elvárásokat tartalmazó listát, esetleg bibliográfiát. Ezek alapján a pályázók jó előre értesülhettek volna, körülbelül mit kell tudniuk ahhoz, hogy az igazgatói székért — egyenlő eséllyel — versenyre keljenek. A következő dolog, amire írásban szeretnék választ kapni, az lenne, hogy — ha már eleve el volt dobva a kocka, és ezt az egész színjátékot csupán meg kellett játszani és játszatni — miért nem lehetett ezt a pályázatot a következő szöveggel kiírni: A RENDEZŐ STATISZTÁKAT KERES A KIJELÖLT FŐSZEREPLŐ MELLÉ. Kőnek lett volna és érthető — gyarló ugyan, de emberi —, megaláztatásoktól mentes. Az előadás időpontját az amatőr társulatok is betartják. A 10 órára meghirdetett előadást nem 14 órakor kezdik, és a súgólyukba sem ülhet be a média. A színikritikát pedig nem előadás előtt írják a hír(t)mondó) poéngyilkosok. * így pedig, sajnos, csupán mesélni lehetett meg hápogni a vizsgáztatóbizottság által feltett, szóvirágokkal megfűszerezett, csodálatos kérdéskörökről, amelyeket a pályázati kiírás értelmében föl sem tehettek volna a pályázóknak. Az egyik tisztelt vizsgáztató úrnak pedig tudnia kellett volna, hogy nem a szigetelőgyárban az általa betöltött termelési igazgatói székére pályázom, következésképpen megállapíthatom, hogy művelődési áruként személyét nagyon alacsony árréssel tudom csak a tisztelt fogyasztók figyelmébe ajánlani. Hitre és nemzetiségre való tekintet nékül vallom, hogy a bírálóbizottság egyetlen emberséget és szakmaiságot tanúsító tagja Străchinaru Petre úr volt, aki kérdéseivel úgy segített, hogy lehetőségünk legyent aktív kulturális működésünk felsorolására, felmutatására. Tamás Sándor képviselő úr együk beszédéből,úgy értettem meg, hogy a fiatalok valós pártfogásban részesülnek, megmutatkozási vágyaiknak lehetőség adatik, hogy ezáltal friss lendületet hozzanak a város életébe. Sajnos, keserűen, a magam bőrén tapasztaltam meg azt, hogy ez üres szöveg, ami Kézdivásárhelyen a valóságban nem létezik. így hát az én politikai beszédemet azzal zárhatom: kortársaim, ti Márciusi Ifjak, a jövő nem Erdélyben van, mert többségben az erő, és mi kisebbségben vagyunk. Vetró Bodoni András Kézdivásárhely, 2001 április 1I. 3. KŐRÖSPATAK I I II . II . : Idén hozzálátnak Idén megkezdődhet a munka a kőröspataki bánya területének üdülőteleppé való átalakítására. Az ipari minisztérium bányabezárásokért is felelő államtitkára arról tájékoztatta Demeter János megyei tanácselnököt és a társaságában levő Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét, hogy a rendezési terv elnyerte végleges formáját, s a tenderfüzet elkészültével ,valószínűleg május végén a minisztérium kiírja a pályázatot a fővállalkozó keresésére. Idei költségvetéséből a tárca elkülönítette a munkatelep megnyitásához szükséges összeget. (sz.)