Háromszék, 2004. április (16. évfolyam, 4127-4150. szám)

2004-04-01 / 4127. szám

KÖZELETm Bezárt az uszoda, lemondott az igazgató A kellőnek semmi köze egymáshoz, csak véletlenül jött úgy ki, hogy az igazgató lemondásával egy időben kerül sor a sepsiszentgyör­gyi fedett uszodában a kar­bantartási munkálatok elkez­désére biztosított Sinkler Németh István. A távozó in­tézményvezető személyes okokra hivatkozva adta be felmondását, semmilyen po­litikai vagy más jellegű do­log nincs a háttérben. Ami a karbantartási munkálatokat illeti, ilyen akad bőven: né­hány hiba a kivitelezésből fakad, másokra a működés közben derült fény. Egyúttal a nagy medencét is kiürítik és ismételten tisztára sikál­ják. Petités István alpolgár­mester afelől tájékoztatott, a kéthetes zárva tartás után (mától 14-éig) szeretnék az uszodát teljes programmal működtetni, amennyiben ez idő alatt sikerül még egy úszómestert és két egészség­ügyit alkalmazniuk, 15-étől kezdődően reggeltől estig üzemel majd az uszoda, hiszen erre lenne igény. Az uszodát látogatók körében időközben rémhírek is szárny­ra kaptak, hogy a víz fertő­zött lenne — ezt határozottan cáfolta az alpolgármester és a távozó igazgató is, aki, bár ezentúl csak „civilként” lép­het be az intézménybe, mint­egy bizonyítván, mennyire lelkén viseli az uszoda sor­sát, ismételten felhívta a fi­gyelmet a fiim és ku­ltúra hiá­nyára, arra, hogy nem csak a kis medence vize, de a na­­gyé is állandóan tele vizelet­tel, s hogy a szűrők mindun­talan maréknyi rágógumit fognak fel. (vop) Fenyő helyett betonoszlop A történet azzal kezdődött, hogy a Gesz­tenye utcában lakók kérték a városvezetés­től, működne már a közvilágítás az ő utcájuk­ban is. Hisz ott vannak a kis vasoszlopok, rozsdásak ugyan már, meg a lámpaernyőket is rég szétparittyázták a bennük levő égőkkel együtt, de talán fel lehetne javítani még. Nos, az illetékes szakemberek vizsgálódtak is, és megállapították, nem csak égőt, lámpaburát kellene cserélni, de az egész villanyhálózatot is. Amit annak idején a földbe rejtettek, most viszont betont kellene törni-zúzni. Más meg­oldást kerestek hát, és kiötölték: szereljenek lámpatesteket a tömbházak oldalára, üze­meltetik a lépcsőházi villanyhálózatról, természetesen, külön órával mérve a fo­gyasztást. Néhány lámpatestet fel is sze­reltek ám a lakók ellenezték ezek be­táplálását a tömbházból. Újabb megoldást kellett találni: nem maradt más, mint új oszlopokat beásni, azokra szerelni a vilá­gítótesteket és légi vezetékről élelmezni. Hozzá is fogtak az illetékesek, telepítet­ték szorgalmasan a betonoszlopokat. Csakhogy legalul, közvetlenül a kultúr­palota mögötti részen útjukba került egy szép szál fenyőfa, nem is túl nagy még. Miótekü­nk ide annyi fa, jut is, marad is, gondolhatták a szakik, s nem is hezitáltak sokat, neki a fejszét, üsd, vágd, nem apád — ripsz-ropsz kivágták a jobb sorsra érdemes fenyőt. Olyan jó barbár módra, hogy elültetni se nagyon lehessen. Hogy esetleg arrébb is lehetett volna tenni azt az oszlopot, vagy az út túloldalára? Ki a fene gondolkodik ilyesmin? Ja, hogy a lakók hábo­­rognak az indokolatlan fairtás miatt? Hát kérem, a kényelemért meg kell szenvedni. (vop) 2004. ÁPRILIS 1. Bárki részt vehet az előválasztásokon? (folytatás az első oldalról) Ismét felvetődött a kérdés, ki vehet részt­­ az előválasztásokon, ugyanis a román pártok vezetői újab­ban is azt nyilatkozták, szeretnének részt venni az előválasztásokon, mert csak ezen a szinten tudják be­folyásolni, ki lesz a város polgármes­tere. Márton Árpius képviselő és Puskás Bálint szenátor ugyancsak sajtóértekezleten jelentette ki: bárki részt vehet a voksoláson. Mi a véle­ménye erről a területi elnöknek? — kérdezték az­ újságírók. Albert Almos a szabályzatot idéz­te: valóban bárki részt vehet az elő­választásokon, aki az RMDSZ-nek vagy valamelyik társ-, illetve tagszer­vezetnek tagja (s e tekintetben a szö­vetség nem kirekesztő, tagja lehet bárki), vagy egyszerűen csak ma­gyar nemzetiségű román állampol­gár. A területi szervezet megkezdte az előválasztási kampányt, szeretné megismertetni jelöltjeit a lakosság­gal, erre felhasználja a sajtó és a rá­dió nyújtotta lehetőségeket. Ápri­lisban, de még nem tudni pontosan, mikor, újra sugározni fog a helyi tévé, melyet a Média 3 Rt. fog működtet­ni tudtuk meg az elnöktől. Kampányban a kereszténydemokraták (folytatás az első oldalról) A sajtótájékoztatón mindhárom nyilatkozó hangsú­lyozta, hogy Kelemen Tibor nem Albert Álmos ellen, hanem a város érdekében jelölteti magát az április 18-i előválasztáson, és tiszteletben tartja annak eredményét. Megválasztásának esélyeit Kelemen 50 százalékban je­lölte meg, de hozzátette, hogy senki sem ismeri ponto­san az erőviszonyokat — van ugyan minden platform­nak egy kemény magja, de a bizonytalanok aránya is magas. Tizenkét pontos programjának alapelveként (a keresztény értékrend mellett) a szubszidiaritás elvét ha­tározta meg, kiemelte szolidaritását és együttműködési készségét mindenféle társadalmi réteggel. ígérni a szű­kös önkormányzati pénzforrások ismeretében nem akart, mindössze annyit mondott, hogy ezek hatékonyabb felhasználását látja járható útnak. Kelemen Tibor jelen­leg a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazga­tója, 44 éves, nős, háromgyermekes apa, húsz éve él Sepsisz­entgyörgyön, és öntőmérnöki diplomája mellé katolikus hitoktatói oklevelet is szerzett. A sepsiszentgyörgyi előválasztások április 18-án lesznek, az RMDSZ szabályzata szerint magyar hova­­tartozásúak vagy RMDSZ-tagok bírnak választói jog­gal (tömeges román részvétel tehát nem lesz), a jelöltek közös listán, névsor szerint és a platform megjelölése nélkül szerepelnek rajta. A HKT határozata értelmében a listán legalább 15 és legtöbb 19 nevet kell meghagyni, ennél több vagy kevesebb a választócédula érvényte­lenítését vonja maga után. A megyei tanács tagjait áp­rilis 17-én elektoros választás során jelölik ki az RMDSZ (régebb megválasztott) körzeti képviselői. Tábor a faji előítéletek legyőzéséért A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum két utazó nagykövete, Torma Katalin angol és Peth­és Ibolya német szakos tanárnő, akik évek óta gyümölcsöztetik a külföldi iskolakapcsolatokat, új­ból feltarisznyáltak, hogy tíz tanítványukkal az Észak-Rajna-Vesztfália német tartománybeli Hagen ifjúsági táborában töltsék a vakáció első hetét. A tegnap útnak indult csapat képviseli Romániát a rasszizmus, antirasszizmus, kivándorlás, nemzeti ki­sebbségek témájú nemzetközi táborban, ahol hat ország diákjai, tanárai adatokkal és tényekkel is­mertetik országuk ilyen irányú tapasztalatait. A tá­bor nevelési célja: a faji előítéletek legyőzése és annak tudatosítása, hogy a közös Európát a nem­zetek sokszínűsége alakítja és gazdagítja. A kü­lönböző országok képviselői találkoznak politiku­sokkal, menekültügyi szakértőkkel, saját életükről, szokásaikról pedig előadások, beszélgetések, nép­dal- és néptáncbemutatók során tájékoztatják a résztvevőket. A tábor költségeit 70 százalékban az Európai Unió támogatja. (fekete) Vannak-e a falvaknak gazdái:­ A kérdés egyáltalán nem szónoki, és már évek óta mocorog bennem — körülbelül azóta, amióta újrakezdt­ük a Háromszékkel az ún. ,,kö­zönségtalálkozókat ". Feltettem volna a legutóbbi, időnként viharos fordulatokat vevő torjai találkozónkon is a falu polgármesterének, ha megtiszteli jelenlétével is köreinket, de nem volt jelen. A kérdést persze lehetne variálni is: miért kell demokráciában egy falunak egyáltalán ,,gazda", és ,,gazda" leh­et-e egyáltalán egy polgármester"/... Lelkes olvasóm, mosolyogj. Nem vagyok naiv, egy szóval sem állítot­tam, hogy nálunk ma zökkenőmentes és működőképes demokrácia len­ne. (S azt sem, hogy bárhol a világon, a görögöktől Amerikáig zökke­nő nélküli lenne a demokrácia!...) Tegyük inkább a hangsúlyt a műkö­dőképességre... Egy olyan országban, amely mint állam aránylag fiatal, s ahová a torzsalkodó­ bojárok már a két­ román állam egyesítése (a szent cél megvalósítása) után meg­buktatták saját vezetőjüket, és királyt hoztak be, maguk fölé — demokratikus hagyományokról igen nehéz beszélni. A két háború között a két vezető párt­­­ váltógazdálkodása'’ a királyság ernyője alatt ugyan megteremtette a demokratikus intézményeket, de ezek soha nem tudtak igazán meggyökerezni, inkább paravánként szolgáltak. Ezután jött ugye a kommunizmus négy dúlt és zaklatott évtizede, amikor ural­gott a negatív szelekció, s ez a ,,hagyomány" — amelyet dőreség lenne ugye demokratikusnak nevezni! — máig meghatározza a közéletet... Az emberek másutt is, eddig is, akárcsak Torján, mondták a ötágú­két. Elkeseredetten, panaszkodva, gyűlölködve, időnként egymás sza­vába vágva. A torjaink is ugyanazért megkeseredettek és reményt vesztettek, amiért az ország egész, a nyomorúság küszöbére jutó lakossága. Nincs létbiztonság, bizonytalanok a munkahelyek, nehéz a megélhetés. Fi­ iák, állandó torzsalkodások a földek és az erdők visszaadása körül is. A törvények sem elég világosak, de annyira azért igen, hogy a folyamat legalább beindulhasson. Persze, igaza van Mircea Dinescu­ne­k, aki a romániai ,,török típusú'' kapitalizmust szatirizál­­va kijelentette: ,,egy> akvárium halaiból aránylag könnyű halászlevet főzni, a halászléből azonban nehéz vagy tahni lehetetlen visszaállíta­ni az akváriumot... ” A szegénység és a létbizonytalanság tetőrődik azzal a kikerülhetetlen ténnyel is, hogy ma teljességgel hiányzik a normális jövőbe vetett hit. Politológusok ijesztő megállapítása szerint az embereknek egyszerűen nincs is jövőképük, ezért aztán amerre nézünk, csupa tántorgó­­ lélek. Balcsillagzat alatt várják a holnapi napot, fogalmuk sincsen, mi fog történni velük holnapután. Elvesztették a hitüket és a bizakodásukat abban is, hogy valaki­­ egyszerűen és önzetlenül képviselheti érdekeiket. Eze­ken a falutalálkozókon jól érzékelhető az is, hogy csappanóban az embe­rek bizalma az RMDSZ-ben általában és a politikusokban különösen. Nem hiszik el, hogy változhatnak életkörülményeik, hogy a falu, a vidék, a megye, az ország egyáltalán kikerülhet a gödörből (hacsak, mint Münchhausen báró a mesében, önmagát nem húzza ki...). Az újságíró — aki író is, fennhéjázóan, itt némi öngúnnyal: a lélek mérnöke — ül, és lassan elborítja a már-már követhetetlen panaszára­dat. Jegyezget, aztán feladja, hiszen úgyis tehetetlen: megírni mindent megírhat, de semmi garanciája nincsen arra, hogy a dolgok érzékelhető­en változhatnak. S forog, eszelősen forog velünk a történelem mókuskereke. Azt sem tudjuk, hogy meddig, azt sem, hogy miért, és azt,sem, hogy merre... Bogdán László Jegyzet BARÓT Pénz az emlékparkra A választások előtt talán ez lesz az utolsó költségvetés-kiegészítés mondta Albert Dénes polgármester, mi­előtt rátértek a helyi­ adókból többlet­­bevételként befolyt 155 millió lej és a fizetési adóból visszaosztott 200 millió lej elosztására. A legnagyobb vitát a város jegyzőnője, Dombi Hilda Réka váltotta ki azzal, hogy ellenezte a teme­tő mellett felállított millecentenáriumi park rendbetételére szánt 55 millió lejt, ugyanis a terület egy része az RMDSZ-é, azaz magántulajdonban van. A szó­váltásnak Kicze István tanácstag, RMDSZ-elnök vetett véget, aki kije­lentette: mindenféle ellenszolgáltatás nélkül átengedik a kifogásolt területet az önkormányzatnak. Az áram drágu­lása, a sokkal több világítótest felsze­relése miatt 100 millió lejjel költ többet a város közvilágításra, a gáz drágulá­sa miatt 35 millióval egészítik ki a kul­túrotthon költségvetését, szemétel­­hordásra 20 milliót fordítanak. A leg­nagyobb összegeket a tanács irodá­jának felszerelésére költik. (hecser) Felelős, autonóm­­ hike­r r­­ain vzat­ért 2004. április 18-án, vasárnap válaszd a Polgári Kör jelölt­jeit! 3

Next